Játszmák

Bogikáról van szó.

Nem baj,hogy egyet hisztizik,kiabál nekem vagy még ebéd előtt követeli a gumicukorkát,mert mindez egyáltalán nem bosszant fel.Sőt ahelyett hogy kimutassam Bogi felé nem tetszésemet azzal,hogy mérges leszek,felemelem a hangomat,megszidom vagy éppen rászólok ezzel nem jutok eredményre. Kitapasztaltam,rájöttem sok fontos dologra,hogy hallgatni arany.Ha sír akkor hagyom hogy sírja ki magát,mert kb.5 perc múlva megnyugszik és el is felejti,hogy azelőtt miért sírt.Ha még nem csillapódott le a lánykám, ha nem sírásból hisztibe csap át akkor elkezdem utánozni Bogikámat,hogy lássa bennem a saját tükörképét ahogyan az előbb nekem szerepelt. Természetesen viselkedem ilyenkor,nem túl dramatizálva.Mondanom sem kell,hogy ezzel mennyire meg tudom nevettetni a lányomat,sőt mind ketten egy jót mosolygunk a turpisságokon.Bogi ilyenkor rájön,hogy még sem volt szép dolog tőle amit csinált azelőtt,mert látta tőlem.Megmutattam.Ezzel már meg is van oldva minden,utána megbeszéljük a dolgokat és már meg is van nyugodva.Így mindketten nyugodtak vagyunk lelkileg.Ez volt az első a sírás és hisztikezelés.

A második az édesség és az ígéret:

Bogiban van egy kis huncutság,hogy még ebéd előtt kiköveteli magának a gumicukorkát (bár nem tetszik nekem ,de ha szereti akkor ehet belőle de nem sokat).Hiába szoktam mondogatni,hogy előbb szépen megebédel és aztán megkapja a nassolnivalót.Sajnos ez ellen nem tágít,kitartóan kiáll a saját álláspontja mellett,ilyenkor persze tehetetlen vagyok,nem adnék cukorkát,de végül mégiscsak beadom a derekamat. Csak azzal a feltétellel,

kap egy gumicukorkát (lehet az csoki is),ha megígéri,hogy utána ebédelni fog.Ez a módszer hatásos lett,mert be tartotta az ígéretét.Kapott egy szem nassolnivalót s utána szépen megebédelt.

Nem értem,miért kell mindenáron rendes étkezés előtt valamit ízlelgessen a szájában? Mindegy,de a lényeg hogy Boglárka szófogadó kislány. Nagyon is,csak tudni kell kezelni ezeket a játszmákat,nekem ez sikerült.

Ha jobban belegondolok a felnőttek valóban azt csinálnak amit akarnak,étkezés előtt elszívnak egy cigarettát, vagy megisszák a kedvenc mindennapos italukat. Az ilyenektől mit tanul meg a gyerek? Ha már nagyobbacska lett.....és még sokminden van.Még most is nevelem önmagam csak másképpen,más szempontból.Nehéz,de muszáj megtennem a gyereke(i)m kedvéért.

Vannak szabályok.Tőlünk tanul és lát bizonyos dolgokat Bogi,mi viszont úgy kell viselkednünk amilyennek őt ( és majd a gyerekeinket ) látni szeretnénk.

Az utóbbiról majd máskor írok (ha lesz erőm).

Sütis keksz napján

Még kedden történt az ,hogy anyósom reggel kelesztette a mézes keksz tésztáját amikoris Boglárka meghallotta lesz süti keksz,egyebet nem akart enni kitartóan várakozott amíg elkészül a nagy kedvence.Úgyhogy hiába kínáltam ebéddel nem akart enni,csakis ha már egy-két süti kekszet megevett.Na, de addig is amíg várakozott,hogy meglegyen a keksz zúhogott az eső így benn ültünk és vártunk....Hogy mire? Hogy elálljon az eső,hogy lehessen enni kekszet,és amíg várakoztunk addig Boglárka rajzolgatott,eljátszott egyedül mígnem dühbe nem gurult,hogy aztán mindent kezdett dobikálni szanaszét ami a keze ügyébe került játékot,ruhácskát,paplankát és mit tudom én még miket.Így aztán három órakor szóltam,hogy menjünk le mamihoz mert most fog neki sütögetni,erre a lánykám azt találta mondani ,,most nem tudok lemenni mert mindent ledobatm a földre, és nem lehet közlekedni :p Hát még ilyen is eszébe jutott mondani az én kicsimnek s persze én egy jót kacagtam ahogy csípőre tett kézzel szerepelt.

Délutánra már annyira megjavult az idő,hogy hármasban kocsival elmentünk az orvoshoz, egészen a bejárati ajtóhoz kísértek és ott aztán kicsi Bogikám mondta is nekem: ,,A doktor néni megnézi a babát,utána visszajövünk és haza viszünk téged, azzal pedig egy cuppanos puszit nyomott az arcomra:D Amíg én várakoztam a soromra addig apa és lánya egyet sétálgattak,vásárolgattak.

Semmi sem jó nap

Ma olyan semmisemjó napunk volt amihez közrejátszott az is,hogy egész nap itthon üldögéltünk,és mindenki adta ki magából rendesen a sehogysem érzem jól magamat .Hárman vagyunk és már nem lehet kihagyni a negyedik családtagot sem a pocaklakót mert ő is jelzi ám a nem tetszését,és minndenféle hangra igibugizott.

Sok mindennek nem értem és nem tudom az okát ami velünk történt a mai nap.Azt hiszem a hetek óta tartó változékony időjárásnak tudható be mindez egyik percben esik,másik percben süt ki a nap féle idő készített ki bennünket. Akárhogy is van,de nyílvánvaló hogy ma tényleg amolyan,,bolondos,,napunk volt.

Én mindenféle ok nélkül sírógörcsöt kaptam (persze nem sírtam,épphogy könnyes lett a szemem).

Bogica mostanában mindent elenged a füle mellett,akármire megkérem meg sem hallja mintha a falnak beszélnék.Többször kell mondjak valamit,hogy végre legalább szót fogadjon valamiben.Fut el,a szemembe röhög,bolondozik mindent kitalál,és persze tudom hogy mindezt játékból teszi. Vajon mi ez ha nem játék?Csakhogy nemmindig van türelmem végignézni-vagy várni,hogy végre teljesítse azt amire megkérem,az én napom sokszor furcsamód úgy elrepül anélkül hogy valami értelmes,hasznos dolgot tettem volna.Olyan érzésem van,hogy az egész napi itthonüléstől bedilizünk mindketten,a lányom kihasználja a gyengeségemet és azt hogy lássa hogy mérgelődök( ez az amit nem kellene rajtam lásson).Az igazság hogy már kicsit unom,hogy pocakban az egyikkel folyton fussak és rimánkodjak a lánykámnak,hogy térjen észhez és csinálja már meg azt amit az adott időpontban tennie kell.Ma is például déli 2 órakor szerettem volna lefektetni,így aztán kénytelen voltam harmadszor lelépcsőzni az udvarra,hogy jöjjön fel lefeküdni.Mégazértsem jött fel,tovább táncolt,énekelt a zöldszárú hagymába ami számára történetesen a mikrofont jelentette.Ezzel töltötte az időt,bennem meg forrt a düh.Halkan. Már csak azért is mert újabban este is rengeteget sumákol,mindent kitalál csak azért hogy ne kelljen lefeküdni.Egyedül nem alszik el,én altatom,és mire elalszik este 11 óra van.Reggel hiába költögetem mert felkelni nem szeret és fél tízkor kel.

Nem tetszik a reggeli későn kelés,a délben való lefekvés mert egyáltalán nem fárad,és mire lefekszik 3 óra van és akkor persze,hogy este kukorékol. Na,de az igazság az hogy az udvarról nehezen lehet fel hozni lefektetni.Akkor most mi lenne a megoldás kérdem én? Ezen mindenképpen változtatni szeretnék és csak úgy tudok ezen változtatni hogyha délután nem fektettem le.Este viszont könnyebb lenne az elalvás.Szerintem megunta a sok alvást, és ilyenkor egy normális napi programunk nincs,mert mindennek az udvar és alvás az oka.Legalábbis én úgy vettem észre.Utáááááálom a délutáni alvást mert ilyenkor tudom mi vár ránk este.

Vegyük a mai délutánt egyebet nem csináltunk csak harapott,karmolt,húzigálta a ruhámat, a mászott rám ezt persze nem engedtem meg,még akkor is ha játékból,szeretetből tette ezt a lánykám.Lehet máskor,egy más alkaolmmal ezt elviseltem volna,de most várandósan érzékenyen reagáltam mindre.Nem bírtam volna csak úgy hancúrozni,emelgetni és még sorolhatnám.A végén amikor kellett nekem a wc papír még azt is elcseszte tőlem,nem csak egyet hanem az összeset,ekkor már kiborult nálam a bili.Na jó mérges nem voltam hanem röhögő-és sírógörcsöt kaptam egyszerre,és tényleg azt sem tudtam sírjak vagy nevessek.Az utóbbit választottam volna ha az apja nem szól a lányára.

Este tényleg Zolinak fájt a feje, hányingere volt nem érezte jól magát,így korán lefeküdt.A lánykámat nehezen tudtam ágyba parancsolni,így hagytam tombolja ki magát az esti meseolvasás után,és figyeltem,beszélgettem a bennem lévő picivel.

És még nem is írtam a pocaklakóról. Azt sem tudom minek szólítsam itt amikor róla írogatok,szólíthatom a nevén vagy várjam meg amíg megszületik?Hiszen amikor a nevén szólítom,beszélgetek hozzá vagy Bogika amikor kiabál egyet akkor megállás nélkül igibugizik.Ma egészen addig amíg Boglárka le nem feküdt megállás nélkül izgett-mozgott,most amíg írtam a fenti sorokat már a nyugalom honol a pocimban is.

A leírtak alapján nem azt mondom,hogy mindig így van,mert a lányom nagyon jó kislány,csak időnként engem akar próbára tenni mindennel csak azért mert egész nap vele vagyok.Értem én ezt :)

Vannak ilyen napok is,és mégpedig semmisemjó nap.

Piros pont,fekete pont:)

Az hogy egész nap itthon vagyok Boglárkával időnként nekem is elfogy a türelmem,főleg estére amikor is egész nap be nem áll a szája,lesem minden kívánságát,mindenhova viszem magammal ahová csak lehet.Közben neki azonnal és most kell minden, rögtön kellene teljesítenem minden kívánságát mert ha nem azonnal elkezd velem dacolni,kiabálni,sírni,könyörögni az elején persze ilyenkor szépen elmagyaráztam,hogy most miért nem kap meg ezt vagy azt.Előfordult nagyon sokszor,hogy meg sem hallgatott elengedett minden anyai szót,parancsot vagy akár egy kérést a füle mellett,ilyenkor nálam is elszakadt a cérna s nyersen rászóltam Bogicámra. Aminek az lett a vége,hogy én dühöngtem,Bogi sírt.Estére persze lelkiismeretfurdalással hajtottam le a fejem,állandóan magamban hajtogattam,hogy ez így nem jó,meg ilyenek és akkor én most milyen anya vagyok? Ha megszidom nem jó mert akkor én érzem rosszul magam a bőrömben,ha nem fegyelmezzem akkor az tuti az még rosszabb lesz,mert még talán a fejem tetejére nőhet, rájön a játszmára de még a kölcsönös kiabálás sem sem tesz jót kettőnknek,ha már szép szóval sem fogad szót. Sokszor elhangzott a lányom szájából ilyenek,most nem akarom,majd amikor kedvem lesz megcsinálom..... ilyenkor ráhagyom ezt mert tényleg amikor kedve van akkor meg is csinálja azt amire megkérem. Rá kellett jönnöm arra,hogy Bogica erről az oldaláról mindig ilyennek fog maradni.Ha kedve lesz megcsinál bármit,ha nem akkor nem és kész. Elfogadom. De azért ezen egy kicsit változtatnom kellett mert sokszor nem fogad szót olyankor amikor ki kell kapcsolni a Tv-t,enni kell vagy épp este időben le kell feküdni vagy össze kell szedni a játékokat.Kitartóan kiáll a saját elhatározása mellett.Belefáradtam abban,hogy állandóan figyelmeztessem,hogy most pl.enni kell s ilyenkor nem nézzünk Tv-t ( persze unalmas az evés ilyenkor jobb a tvzni vagy hogy én etessem). Hál Istennek nem néz fél óránál több tv.-t mert erre kínosan ügyelek,de akkor gyorsan kell valamit kitaláljak,hogy elfoglalja magát.Elég nehéz ezt is összehozni,de igyekszem. Ha nem fogadott szót mindig a cigánymesét mondtuk,hogy most feléhívjuk s jönnek a cigányok hozzá s elrendezik helyettem,vagy mutattunk a fakanalat:P Ez persze hatott mert gyorsan szót fogadott nekem/nekünk. Már ezt is fájdalmasan meguntam és akkor a napokban kitaláltam,hogyha valamit megcsinál akkor amikor én megkérem szépen egy hangos szó nélkül akkor kap egy piros pontot.Ha pedig nem akkor egy fekete pontot fog kapni,s ilyenkor tudja hogy mikor fogadott-vagy nem fogadott szót nekem.Hála ezeknek a pontoknak mert mindent megcsinál mindenféle tiltakozás nélkül,én pedig ilyenkor természetesen nyugodt vagyok,és persze nincsen lelkiismeretfurdalásom,hogy most miért emeltem fel a hangomat,szidtam meg az én kicsi kincsemet. Ebből elég volt.Azt hiszem ez hasznos nevelési elv,bár most kezdtünk,kíváncsi vagyok meddig fog tartani ez a lelkesedés a lánykám részéről.

Délelőttönként sokszor kitör a hiszti,hogy le akar menni az udvarra,hogy most játsszak vele vagy mit tudom én mi kell neki,holott jóformán neki sem fogtunk a reggelinek,épp készítem ő pedig kitartóan trombitál nekem. Ilyenkor rá sem nézek,elengedem a fülem mellett és akkor pár perc múlva elhallgat mintha azelőtt pár perccel az égvilágon semmi sem történt volna:) Ebből is tanultam jobb hallgatni,mint beszélni. Azt hiszem tanulok a gyerekemtől és tapasztalok egyet s mást a saját bőrömön,sokszor próbálom viccesen megoldani az ilyen helyzeteket amin jókat lehet nevetni.Ilyenkor rendszerint elcsendesedik minden,jobb lesz a kedvünk is.De ez olyan nehéz megoldanom,mert én nem vagyok olyan bohókás személyiség,hogy gyorsan és akkor találjak ki valami vicceset amiből Bogit a sírásból nevetésre bírjam. De! többnyire ez is sikerülni szokott.

A pontokat ceruzával kapja egy papíron vagy pedig vágok neki piros pontot és egy karton lapra ragasztom,és a hűtőszekrényen állnak,hogy lássa :D

Feladatot adok neked

Épp most este lefekvéshez készülődve mondta az apjának Bogica feladatot adok neked,nézzük a képeket ( mi ketten jót nevettünk,míg a lányom elszégyellte magát,és a hátam mögé bújt). Általában esténként nézi a gyerekeket ahogyan játszanak és a képeken látottakat megbeszéljük a Dorothy Einon Kreatív játékok című könyvből. Ez már megrögzött szokása a lánykámnál,hogy muszáj minden este belenézni. Ezúttal az apjával együtt nézegették a képeket,tanácskoztak mindenféléről,számoltak...és már ideje volt lefeküdni,de a lányom makacskodott, hogy még nem akar lefeküdni.Ehelyett tovább számolgatott,mondókázott a tükörben nézegetve magát. Hiába kérleltem,hogy már ideje lenne lefeküdni,szép szóval sem lehetett megmondani a lánykámnak mert rettenetesen makacs,szófogadatlan lett az utóbbi napokban, akármit mondok/mondunk mindig a nem szabad,soha,majd holnap csúszik ki a száján miközben a karjait összefonja nagy bölcsen. Ilyenkor muszáj volt ráripakodnom. Általában nyersen rászólok,hogy már ideje nekilátni valaminek. Ilyenkor persze lelkiismeret furdalásom van,hogy az én kedves kislányommal így viselkedek mert nem szeretném,de időnként nálam is elszakad a cérna.Holott tudom,hogy mindent szépen rá kell hagyni, mert úgy sem érek ezzel semmit nála csak rontja a helyzetet, és mert előbb utóbb csak megcsinálja,de van egy rend,egy időbeosztás mint például az esti lefekvés amit nem hagyhatok figyelmen kívül. Közben ha látom,hogy nagyon hisztis,nem szeretne valamit akkor rugalmasan kezelem a helyzetet és rá bízom a döntést,de van egy határ amiben én döntök. Például ma délelőtt is amikor nem akart kimenni sétálni,mert szívesebben bújócskázott az apjával,hancúroztak meg miegymást hát akkor ezt nem erőltettem,mert tudtam hogy még délután is ki lehet menni a levegőre.Ilyen egyszerű. Nem azt mondom,hogy mindig nem fogad szót,de közben vannak nehéz napok amikor nem hallgat ránk mert nagy adag akaraterő van benne,mindig és mindig mást szeretne mind mi a szülei. Nem tudom, honnan tanulta ezeket a dolgokat vagy miért csinálja ezt? Miért ilyen makacs?Miért nem fogad szót akkor amikor én megkérem valamire? Normális körülmények között elfogadható,csak hát ugye nekünk is néha elfogy a türelmünk amit tényleg nem szeretek s uralkodok. Pedig általában és többnyire szófogadó szokott lenni,de ez a három amit nem szeret: lefeküdni se délután,se este a megfelelő időpontban, öltözni,levetkőzni.Csak nagy nehezen enged ez már régi dolog igaz,de mégis ez nem tetszik.Csak abban bízok egyelőre,hogy mindezeket kinövi ,és nem fog a fejem tetejére nőni. Az utóbbi állítás pedig nem szeretném ,hogy bekövetkezzen.

2009.09.15. Sértődékeny

Egyik napról a másikra ahogy nő a leánykám hirtelen sértődékeny lesz,kimutatja ha valami nem tetszik kis szomorúsággal,lehajtott fejjel vagy épp sírással olyankor hozzám bújik.Akkor is apróságok miatt mint pl.ha az apja azt mondja,hogy valamit nem szabad,azt meg is magyarázza hogy miért is van az, ilyenkor persze a akkor Bogicám rögtön fut hozzám,meg van ijedve, van olyan is amikor hüppög. Sőt még azt sem tetszik a lányomnak ha valamelyikünk mutatóujjával magyarázz,hívjuk fel a figyelmét valamire amolyan a vigyázz,figyelmeztető jelt.Ez pedig természetes szülői intelem de ha láttam ,hogy nem tetszik neki akkor erről leszoktunk és ezt meg is mondtam Zolinak hogy ezt ne mutassa többé.Ezután már csak úgy beszélünk hozzá mint egy felnőttel ,és akkor minden rendben van.Ha pedig nem sír olyankor meg van sértődve, hogy nem is akar az apjára nézni.Ilyenkor persze Zoli békülékeny kezd lenni,rá mosolyog a lányára vagy pedig valamit kitalál hogy jókedvre derítse.Rövid ideig tart Bogicámnál a meg vagyok sértődve,elfordulok ,nem akarok társalogni,ránézni viselkedés aztán pár perc múlva újra kezdődik a móka,hangos kacagás miegymás az apjával mintha az égvilágon semmi sem történt volna:)
Ma pedig mondtam viccből Zolinak ,hogy hülye vagyok,elszóltam magam és Bogi tényleg oda ment az apjához és ő is mondta utánam saját magáról,hogy:én is kis hülye vagyok.Mivel olyan humorosan,édesen adta elő a mondandóját Bogika,hogy Zoli nem állhatta meg nevetés nélkül.És erre mit csinál a lányom? Ahelyett hogy együtt kacagott volna az apjával,oda futott hozzám és elkezdett sírni,nem tetszett neki hogy az apja rajta kacag:( Hát most mit kellett volna csináljak? Először azt hittem ráléptem a kezére véletlenül,közben mikor láttunk hogy nem akar az apjára nézni még azért sem,akkor rájöttünk a sírás okára.Hát meg volt sértődve,hogy rajta márpedig ne kacagjon senki,még akkor is ha vicces volt,ugyanis utána én is jót nevettem kicsi Bogicámon hogy tudott sírni pusztán azért mert az apja egy jót kacagott.És akkor mi van,hát ha nagyon édes volt és ahogy leutánzott engem a maga módján,a kis fejével azt találta mondani én is kis hülye vagyok:))))) Bevallom nagyon jól tudja ,hogy bizonyos helyzetekben mikor mit,hogyan adjon elő, irtóra gyorsan jár az esze.Visszatérve én is elnevettem magam s pont akkor tartottam a karjaimban amikor megkaptam a magamét,megszorította hajamat ezzel jelezve,hogy ne kacagjak én se.Hát elhallgattam amilyen gyorsan csak tudtam,de azt hiszem Bogi nem értette mit nevettünk rajta,így aztán szépen elmagyaráztunk,hogy mi volt olyan vicces.Még nem tudja mi a vicc és a különbség,nem Bogit kacagtunk,hanem ahogy előadta az apjához bújva:) Sokáig hajthatatlan volt a lánykám,nem akart megbékülni Zolival végül aztán amikor Bogi letérdelt a földre utána követte az apja hozzá mászott s már hangosan nevetgéltek:) Aranyosak voltak.

2009.01.06( kedd) Egy apróság

Délutánonként sosem szabad megzavarni Bogicát még akkor sem ha már teljesen fel van ébredve.Inkább elüldögél egymagában, leskelődik az ajtón,gondolkozik,pakolászik vagy épp jókorát lustálkodik az ágyában. Ha pedig észreveszem,hogy már felébredt és bemegyek hozzá a szobájában egy et köszöni,megpuszilni,egy ölelést várok el tőle és ahelyett,hogy nekem örülne inkább sír,hisztizik,elfut,a fal felé fordul,hogy ne lásson.Ilyenkor persze elbújna a világ elől semhogy valaki a közelébe merészkedjen.Így aztán mást nem teszek minthogy nem beszélek hozzá,egy időre magára hagyom az ágyikóban,hogy ébredezzen és aztán magától kijön jókedvűen.Ilyenkor egy teljesen életvidám,mosolygós Boglárka tér vissza a délutáni sziesztából aki hajlandó az anyukájának örülni,aki hagyja,hogy agyon pusziljunk,öleljünk és akihez lehet már normálisan beszélni.-.Mindezekhez hozzátartozik az is,hogy sokkal inkább az apjához bújik,öleli,puszilja a délutáni órákban ha esetleg pont akkor kelt fel amikor én hazajöttem a munkából,hogy nem szívesen látna ilyenkor.Teljesen jogos a reakciója hiszen a délelőtt folyamán jóformán anyósom és a férjem foglalkoztak enni adtak,játszottak,sétálni vitték, együtt rudiznak,énekelnek,mondókáznak ésatöbbi . Nem is titkolom azt sem,hogy életvidám emberek. Ezek után teljesen megértem,nem szomorkodok ha Bogicám meglát engem ,és azonnal elfordítsa a fejét az apjához bújva mintha haragudna rám:p,,Hogy anya hol voltál ma egész nap?,, (gondolom én). Végül mégis elfelejti az egészet és a délután hátralévő részében örül nekem,én kellek mindenhez ha szomjas,ha éhes,ha játszani akar akkor kiabál,hogy Hajni még mindig hajnikáz. Kiváncsi vagyok mikor fog erről leszokni.Hm.

2008.12.19-21 (P-V) Hintaügy

Ez alatt nemistudom hány nap alatt Bogicánál eltörött a mécses ha nem én hintáztattam meg,hogy nem is tudtam tőle semmit csinálni:O Ha feljött apósom,anyósom,anyukám,sógorom mindenki örömmel hintáztatni akarta a kis csajszit,de sehogy sem tetszett neki sikítozott,sírt,kiabált utánam ha én kijöttem a szobájából miközben a leánykám a hintán ült, és mégpedig úgyhogy valaki mindig ott volt vele. Mindezek ellenére mindenáron én kellettem neki:S Aztán rájöttem,hogy miért volt mindez,mert ugye imádja hogy hintázás közben mondókázok neki,közben cselekszem is azt a mondóka alapján.Ilyenkor persze nagyokat kacagott,nevetett egyszóval mondhatom igazán elemében érezte magát.Ha hintázás van akkor nincs kizárva a mondókázás.Mondóka nélkül nemjó a hintázás legalábbis az elmúlt nap erről tanúskodott:)
Kedvenc hintáztatós mondókánk:
Hinta-rinta,lipinka,
Ring a,ring a Katika,
Kis picike szépen csücsül,
Fejecskéje el nem szédül.
Kajsza hinta,lipinka,jobban,jobban lódítsa.
*
Hinta,hinta,palinta,
Énekel a pacsirta.
Lökd meg Sári a hintát,
kapjuk el a pacsirtát.
*
Az utóbbi verset szereti legjobban a leánykám mert ahogy lassan,lassan,lassan mondtam úgy egymásután- hintáztattam,énekeltem.jól meglöktem a hintát és végül pedig elkaptam a lábát Bogicámnak ahogy lendült a hinta. Ilyenkor hangosan,sikoltozva kacagott......

2008.12.08.( Hétfő) Dolgos és hisztis tündérkém......

Alig bírtam vele amikor rájött a leánykámra az oly ritkán tartó,hosszas hiszti,hogy hozzá sem lehetett nyúlni,hogy levetkőztessem,felöltöztessem,lefektessem ,megetessem,kivigyem a szobából enni:S Semmire sem mentem vele pedig nagyon álmos,éhes volt és felmérgelődött mert nem tudta,hogy lefeküdjön először vagy inkább előbb egyen, ezt jól láttam rajta:O Ingadozott a kötél két vége között mert aludni is,enni is akart de nem tudta,hogy mitévő legyen,és emiatt rátört a hiszti:S Én mivel nem bírtam vele,nem hagyta hogy felvegyem,megvigasztaljam,hozzá szóljak ezért kimentem a szobából,hogy egyedül tombolja ki magát ahogyan jólesik neki:O Nos,azért mondanom sem kell,hogy amikor már jól negyed órája tettem-vettem a konyhában és még mindig hallom a sírást akkor már végre bementem hozzá,hogy valahogy vigasztaljam meg.Ha az utóbbi nem is sikerült de elég volt Boglárkámnak a puszta jelenlétem mert azonnal rám mosolygott a kisírt szemeivel:):D Ezután mintha semmi sem történt volna megebédelt és utána vidáman mély álomba szenederült:.Jó volt az is,hogy magára hagytam rövid ideig,az is jó volt,hogy örült nekem bizonyos idő elteltével mikor visszamentem hozzá:D Közben nehéz túljárni mimüzám eszén ha valami nem tetszik neki azonnal valamit találjak ki amitől azután megnyugszik vagy épp megváltoztatja a szándékát,hirtelen valamit elfelejt ami azelőtt nagyon foglalkoztatta.....

....egy délelőtt leforgása alatt rájött Bogira a dolgozhatnékja,hogy legszívesebben egy egész álló nap csak az üvegeket rakosgatta volna ha én engedem. Sőt, eszébe jutott a leánykámnak az is,hogy nem elég az üvegekkel játszani hanem elment a konyhafiókhoz,és előkotorta az üvegnyitóját :) És ezekkel eljátszadozott szép csendben,de nem sokáig:)

2008.12.06. (szombat) Ez is,az is

Délelőtt amíg gyorsan és finoman elkészítettem a csorbát addig a kicsi leányom a TV-t nézte, rámolta ki a fiókot legfőképpen a kanalat halászta ki, kipakolászott a tévé asztalának a fiókjából a drótokat vagy épp a kosárból szedte elő az ásványvízzel teli üveget:O Meglep,hogy milyen ereje van Bogicának és legfőképpen az a nehéz az egészben,hogy főzés közben többször kell figyeljek Bogira,hogy nehogy valami nem tetsző dolgot műveljen amiből baj származhat. Nos, vagy ott lábatlankodik körülöttem de aztán végül mivel megunta,hogy folyton főzőcskézek sokáig így mesehallgatás közben elaludt a kanapén,kb.egy órát aludt vagy még annyit:S Mert ahogy 12-re befejeztem a főzést már fel is ébredt,adtam neki kajcsit és már indultunk is sétálni a ragyogó,meleg napsütéses levegőre amelyik elhúzódott egy óráig a két lábon való séta:) Ahogy az udvarra értünk Apumamáék indultak is mulatni Somlyóra,és amikor látta,hogy Aputata zárja be az ajtót a leánykám hangosan elszólta magát az ajtóra nézve,hogy:.,,Ajtó krém,,-dehát kiígazitva azt akarta mondani,hogy nyissuk ki az ajtót és menjünk krémezni.Boginak ez az üzenete Apumamának szólt,hogy menjenek egyet krémezni (kéz,arckrémezés) ahogy eddig megszokták.
Délután már nem is akart aludni ,de ennek meg is volt a látszata mert semmi sem tetszett a kisasszonynak, a levessel játszadozott az asztalnál addig amíg ki nem ömlött az etetőszékére, és összekente a ruháját,kiöntötte a vízet is az asztalra,ruhacsere:S Ez a jelenet szinte mindennap megismétlődik,hogy amikor befejeztem a főzést, kezdődik megint az ebéd körüli csata,mert nemhogy enni nem hagy a leánykám ha nem kiköveteli a magáét és csak rá irányul ilyenkor a figyelmem legyek bármennyire is éhes vagy fáradt. Ez minden és természetes dolog,de néha ilyenkor az őrület határán járok:O:P Vicc ,nem vicc. Végül a délután folyamán nem engedtem meg a leánykámnak,hogy a papírtekercset széthajtogassa,de levágtam belőle hogy azzal játszódjon ,és hiába adtam neki a sütőpapírból egy párat és a többit a szekrény tetejére tettem,hogy ne érje el ismét eltörött a mécses Bogicámnál,hogy mérgében az asztalon lévő tányért a földhöz verte amelyik azonnal eltörött:P Nos,mondanom kell,hogy azonnal megszeppent és elhallgatott a mindentcsináló Bogica,úgyhogy ezután segített nekem sepregetni:P Igen ám,de nem csak a tányért,hanem a keksz morzsáját is amiket azelőtt a dobozból borított ki a földre:) Közben fárasztó és kimerítő folyton mimóza után takarítanom miközben ezer és ezer teendő van vagy valami hasznos dolgokat csinálnánk együtt.Ki lehet bírni,de így is szép és főleg ilyenkor nem unalmas az élet ám,mert kifejezetten azért élvezem,hogy állandóan rohangászok ,takarítok Boglárkám után aki nagyon eleven kis csajszi:D
Este fél 7 körül tistába tevés közben azonnal elnyomta az álom a leánykámat mert szinte semmit sem aludt a délután folyamán,nem csoda,hogy mindegy volt számára,hogy milyen kényelmes fekvőhelyzetben van ha nagyon álmos akkor bárhol és bármikor el tud aludni.Egy dolgot kivéáve nem a paplankája nélkül.Minden áldott nap egy lépést sem tesz a házban az ő kicsi paplankája nélkül ahogyan elnevezte és kéri:) Sokszor előfordul olyan is,hogy bemegyünk a szobába játszani, képeskönyvet nézegetni, öltözni s ha nem viszem magammal a paplankát akkor máris kiabálva követeli magának jó hangosan.,,Paplanka,,én máris rohanok a paplankája után és térek vissza hozzá: megáll az ész milyenek a kicsik.deee minden gyerek egyedi a maga módján:) Reggel ha kiveszem az ágyából Bogit akkor vele együtt ki kell vegyem a paplanját is,párnáját is anélkül nem megy ki a szobájából:P Hm.

2008.12.03.(szerda) Esti hintázás

Két napja odavan Bogica hintáért mióta a szobája megszabadult a kanapétól s persze a hinta addig ott pihent a kanapé mögött kb.9 hónapja mert a születésnapjára kapta Gabitól és Zsófitól,és azóta nem használtunk ki.Sosem kaptunk meg a helyét ahová felszereltünk volna s most íme,hogy előkerült a hinta a rejtekhelyéről máris őrjöngve birtokába vette a leányzó egy végtében hinzázna egész nap megállás nélkül:)
Mari mama ahogy bírta erejéből hintáztatta Bogit és ahányszor megpihentek Zolival Boginál máris eltörtött a mécses és teljes önerőből kiabálta,hogy,, Még egyszer,,:p meglep engem,hogy anélkül hogy megtanítottam volna őt egy-egy mondat kiejtésér mikor nagyon szükséges akkor eszébe jut mit kell mondjon a leánykám:D Eljött az az óra amikor máris a hintát le kell tenni ,mert holnap is kerül egy nap a hintára,de ahogy bevittem a szobájába a hintát és anyósom készült hazafelé Bogi megint elkezdett sírni,hogy vigyem vissza a nappaliba és folytassuk:P

Az elmúlt napok összefoglalója

Péntek(okt.24) Reggel 8 órakor jöttünk be a kórházba ahol végrehajtották az első de nem sugármentes röntgenvizsgálatot Bogicám mellkasán,és aztán kiderült,hogy valóban tüdőgyulladása van a galambocskámnak:( Ki tudja mióta tarthatott mert eléggé súlyos volt,és egy nagy fekete homályt lehetett látni a röntgen felvételen. Hibásak voltunk,hogy nem jöttünk fel hamarább,tévedtünk viszont orvos nem vagyok és 25 évesen honnan a nagy tapasztalat? De ki volt a hibás? Én az anya vagy a saját gyerekorvosunk aki tudhatta,sejthette hogy miért nem hatott a sok orvosság kellő időben ? Ééééés persze túl későre küldött laborvizsgálatra az orvos ahol aztán végül az derült ki,hogy nagyok a gyulladást jelző véreredmények( ez még csütörtök délután tudtuk meg és már azonnal telefonáltunk anyukám segitségével a sürgősségre).Én pedig sirtam mert elképzelni sem tudtam,hogy hol lehet a nagy gyulladás, két hete kétnaponta orvoshoz futottam Bogicával,hogy ellenőrizze,szertartásosan adtam be az előirt gyógyszereket. És mégis megtörtént a legnagyobb gond amire még a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna. Mindegy már nem lehetett visszaforditani az idő kerekét és meg nem történtté tenni az izgalmat,idegességet,orvosságmegvonást,egy korai röntgenvizsgálatot,vérvételt és még sorolhatnám. Most tanultam,láttam,tapsztalatm elég 1x-szer átélni és majd Isten őrizzen majd másképp megszervezni a dolgokat. Igy hát pénteken úgy mentünk be vizsgálatra,hogy tudtuk befekszünk Bogicámmal,de ezután jött csak a neheze. Ugye tettek a kezére olyan csöves tüt vagy mit tudom én hogyishivják micsodát amin keresztül adják az orvosságot injekció formájában,de mikor ezt végrehajtották a kicsi drága kincsemen engem nem engedtek be:((((( Nem foghattam az ölemben,nem simogathattam,becézhettem és emiatt rettentő dühbe gurultam,hogy ezt miért csinálják,hogy a saját gyerekem elsőszámú hozzátartozóját az ÉDESANYÁT nem engedik a közelébe? Végül a szobatársam kimondta a végső büvös szót,hogy a nővérek igy jobban tudnak kommunikálni a gyerekkel ha nincs ott az anya (mondták neki).Rémes!!! Ez nem igaz mert annál jobban,sirt,rúgkapált a sok idegen láttán és amit rajta végre kellett hajtsanak.Kibirtam,de nehéz és fájó szivvel, és ilyenkor arra gondoltam meg kell gyógyulnia.
A délután hátralévő részét végigaludta Bogicám a saját ágyamban,de mikor felkelt és vizet adtam neki ,megszakad még most is a szivem olyan kedvesen mondta nekem:hogy köszönöm. Mondtam Bogicámnak ne félj amikor látod egy nővért bejönni,s ő is mondta utánam ne félj. Este pedig nehézkes volt az elalvás mert eleinte nagyon is úgy tűnt,hogy Bogicám nem fog aludni a saját kiságyában már csak az idegen hely miatt. Ezért a saját ágyikómban fektettem le,de ott sem tetszett az én okos kislányomnak mert beláttha,hogy szűk a hely kettőnknek,fullasztó, meleg is volt a szobánkban,hogy egyszerűen kibirhatatlan volt.De túléltünk az elsú éjszakát. Szerencsénk volt,hogy vittünk Bogicám sárga kicsi paplanját ami megnyugatta és amivel nyugodtan ,simán el tudott aludni a saját ágyában.
Szombat és Vasárnap(okt.25-26) Simán telt sok alvással,kevés evéssel, nézelődéssel. Szombaton nagyon pirosak lettek a szemei Bogicának a sok sirástól, láztól,orrfolyástól,fáradtságtól és mert kimerülőben volt már szegénykém.
Vasárnapra már teljesen nyoma sem a piros szemeknek,az előző két napi átélteknek,már kezdett a hangulata javulni,sőt már mondogatott mindenfélét. Látta,hogy a kis szobatársnője elbújik az ágyban készitett kis kuckójába,játszik,alszik.Ilyenkor Bogicám a látottakat ki tudta fejezni mondatban,hogy: ,,alszi a baba,elbújt a baba,játszi a baba,persze :)
Hétfő(okt27). Már ki mertem vinni sétálni a folyosóra szigorúan csak a karjaimban, de akkor is azért mert ebédelni mentünk.Bogicám sajnos nem kért a meggylevesből,sőt még a rizses húst sem akarta megenni ami burgonyával volt tálalva jó apróra vágva,épphogy megkóstolta,De csak ennyi. Este viszont már a négy éves Kisztinával aki szintén tüdőgyuladás miatt tartották a kórházban jót sétáltak,játszottak,nevetgéltek és egymást utánozták:P Bogicám ha látta ,hogy Krisztina rajzol már neki is kellett papir és ceruza,hogy rajzolhasson.
Kedd (okt28) Pétnek óta láthatta első izben az apját, mert ahányszor Zoli látogatóba jött Bogicánk jóformán csak aludt. Igen ám volt is egy kis megilletődés,meglepődés amikor meglátta az apját,hogy eleinte nagyon is tűnt,hogy már nem akar ránézni az apjára. Féltem is ettől,de végülis nem tudhatjaBogi,hogy honnan jött és miért nincs velünk itt a kórházban a drága imádott apukája?Végül feloldódott a légkör, és már újra a régi apja-lánya meghitt hangulata tért vissza,és nagyon meglepődtem,hogy elfogadta,megette az apukája által kinált túros kaporkrumplilevest. Hozott változást, viszatért az étvágya s mi más hozta meg mint az apja biztonságot,bátorságot tükröző jelenléte. Velem már nem nagyon akart ebédelni itt a kórházban.,csak kekszet,kiflit és banánt.Aztán délután is ugyanúgy szégyenkezett,meg volt illetődve az oly rég nem látott apukám jelenlététől.

Pongyola

Kicsi drágaságom már nagyon unhatja a kórházat,mert most egész este nem volt hajlandó a kórteremben ülni ahol már két napja csak ketten lakunk. Hiába próbáltam rávenni játszadozásra,kis képeskönyv nézegetésre, mese vagy zenehallagatásra de sikertelenül.Bogicám csak a pongyolánkat vette elő,hogy vegyem fel én vagy leglább adjam rá,hogy menjünk ki sétálni a folyosóra.Ez még rendben van,de amikor kiérünk akkor kiderül,hogy csak a karjaimban hajlandó sétálni a hosszú sárga folyosón, leszállni semmiképpen nem akart úgy kapaszkodott rám mint mókus a fán:P Akárhogy próbáltam letenni mindig hatalmas hisztivel,hátra vetve magát hozta tudomásomra,hogy ő márpedig a karomban hajlandó csakis sétálni,nézelődni.Már nem is tudom hányadszor mentünk be a kórteremben mindig sirás lett a vége,hogy menjünk ki sétálni igy aztán a csend kedvéért mégis kivittem bármennyire is fájt a derekam.Ki lehetett birni,csak épp nagyon fárasztó volt rám nézve,hogy pattanásig izzadtam. Végül aztán sikerült bejutnunk a termünkben sirás nélkül mikor megjöttek a nővérek lázat mérni,orvosságot adni.,hogy aztán inenntől kezdve az este folyamán többé nem kukkantottunk ki. Hanem játszottunk a macikkal, Bogicám a kendőjével takargatta be őket és még játszottunk kis bábszinházast is,hogy sikerült kis mosolyra csalnom a tündérkémet.

6+2 nap

Alig van lelkierőm irogatni mert lassan gyógyulgatunk,és már úgy érzem soha nem lesz vége annak,hogy egyszer és mindenkorra kiszabaduljunk a kórház ördögi,fullasztó börtönéből. Már nem is tudom mikor fogok ebben a blogba egy két jó dologról beszámolni,nem mintha nem történt velünk jó dolog csak épp a kórház legyen kizárva.Egyébb nem történik velünk minthogy csak lassan gyógyulgatunk,hogy még mindig piros egy ici-picit a torka,még nerm tudom meddig maradunk itt és kapja a gyógyszert injekcióban hol a kezén,hol a vénáján keresztül. És persze nyűgösek vagyunk mind a ketten a kislányommal. Ez nem csoda már három hete alig szivtunk friss levegőt,sétálni ugye nem lehet, az étvágyunk is az alsó határnál van a kevés mozgás és levegőtlenség miatt:( Szerencsére a tegnap a szüleim behozták nekünk a laptopot ami feldobott bennünket, Bogicám azért örvend ennek, mert az ágyban ülve tud dalokat hallgatni. Nekem pedig azért mert nem unatkozom ilyenkor s ugyanakkor figyelemelterelő is tud lenni a net ha nagyon szükség van rá pl. ha nem tudok aludni vagy pedig olyankor amikor a kislányom az igazak álmát alussza napközben és esténként.
Hat napja vagyunk a kórházban ebből adódott két hisztis nap Bogicám részéről akkor is a kora reggeli órákban amikor nagyon fáradt és nem kapja a helyét.Ilyenkor persze nem lehetett beszélni hozzá szép szóval, játszani vele,letenni az ágyra,kimenni sétálni a folyosóra mert annyira magánkivül sirt szegénykém,hogy a szivem szakadt meg. A tegnap pedig kivittem az ajtóhoz amitől azonnal elhallgatott,de nem tartott sokáig ez sem.
Aztán megnyugszik a karjaimban hozzám bújva ,szorosan megölelve simogatom amitől megnyugszik, elcsendesedik és már teszem is be az ágyába aludni. Ezt a dühkitörését megértem mert reggelenként 6-kor kelünk mert kezdődik a reggeli lázmérés,orvosság bevétele s az elmaradhatatlan és legfontosabb gyógyszer az injekció.Aztán 9-kor kezdődik a vizit ilyenkor az orvos jön be. Az igazsághoz hozzátartozik,hogy Bogicám már nem mer visszaaludni a reggeli hat órai kelés után,hogy nehogy megint felébresszék mert legrosszabb esetben akkor szoktak bejönni a nővérek és az orvos amikor nagy sokára valahogy csak elalszik a délelőtti órákban.A két napos hiszti oka,hogy nagyon fáradt,álmos és nem tudja,hogy valóban lefeküdjön-e vagy sem? igy aztán kitombolja magát mérgében:((((

Eredmény

Ma reggel nagy nehézségek árán sikerült csak kivennem Bogicámat a kiságyából,aztán felöltöztetni,hogy időben elinduljunk a gyerekorvoshoz. Kissé nyűgös volt nem tetszett ha hozzányúltam,ha öltöztetni akartam tiltakozott szorította magához a paplanját,hogy hagyjam békében:S Nos, amikor szép lassan sikerült felöltöztetnem a leánykámat ,és indulásra készen álltunk akkor már azért kezdett ,,hisztizni,, hogy vigyünk magunkkal a paplant is:P Már a végére jártam az erőmnek,hogy kis híján fogtam volna Bogicámmal együtt a kis ,,alvó barátját,, is,s úgy mehettünk volna a dokihoz:P A reggel érdekessége,hogy amíg várakoztunk a sorunkra a rendelő előtt, volt ott egy 10 hónapos kisfiú aki ugyancsak a párnáját szorongatta,szopta. S akkor jutott nekem eszembe,hogy vihettem volna a kis párnáját a paplanja helyett Bogicának,hogy azt fogja, szorongassa ott is akárcsak itthon ahogy szokta:P Csakhogy a párna kisebb ,és a paplannal együtt van nagy kár, hogy akkor és itthon nem jutott eszembe,pedig megtehettem volna:S Majd máskor viszünk a párnát megnyugtatásképpen,hogyha esetleg égető szüksége lenne rá ........
A doktornő megállapította a diagnózist: torokgyulladás:S:O Nos, mondanom sem kell aki nevelt gyereket az már csak tudhatja hogyan nőnek fel, de mi szülők mégiscsak izgatjuk magunkat. Kezdhetem adagolni a Cexyl nevű antibiot amíg elfogy, és aztán csütörtökön újra vizsgálat.

Ez is, az is

Nem is tudom hol kezdjem a jegyzetelést, mert Bogicám ma már nem aludt a délelőtt ahogy szokott, ezért ma mindenért elérzékenyült, el bigyesztette a szájacskáját ha valami nem tetszett ,és már bömbölt is :S Az úgy volt, hogy a délelőtt kezdett kisütni a napocska a tegnapi egész napi zuhogó eső után, ezért ma már amilyen gyorsan csak lehetett minden percet kihasználva már mentünk is sétálni ameddig csak lehetett. Igen ám, de nem mentünk messze csak a parkig jutottunk el a bizonytalan idő miatt:S Ott aztán kivettem Bogicát, hogy sétáljon nagyokat, feltettem a hintára is de csak rövid ideig mert kezdett szemerkélni az eső ,ezért csak nagy nehezen sírás,bömbölés,üvöltés kíséretében sikerült visszatennem Bogicát a babakocsiba:S Szívesen hintáztattam és hagytam volna továbbra is,hogy mászkáljon kedvére keresztül kasul a parkban. Csakhogy az idő függvényében engedtem,hagytam, hogy tombolja ki magát de nem léptem túl a határon már csak az eső,sár és a kissé csupasz ,hideg hinta miatt, hogy neeehogy megfázzon még akkor is ha a pelenkája védte volna a popóját:S Hiába na, de mégiscsak első gyerekes fiatal,óvatos anyuka vagyok no:p Ezután hazatértünk ahol az udvaron kedvére jött -ment, esett el aztán megint felállt, és hiába akartam megfogni a kezét, hogy el ne essen akkor már kezdte is rázni magát,ugrándozott, húzott engem lefelé ,ült le a földre,hogy aztán....... Végül aztán a sárban mégis megcsúszott , fordult egyet de úgyhogy a két csupasz karja is csúszott a sárban, és mindezt megúszta sírás nélkül.

Az apja készült a városban amikoris az én Bogicám is utána futott a kapuig hümmögve ( én utána), aztán mikor látta,hogy a drága apukája beült a kocsiba úgy elkezdett sírni,hogy nem lehetett lecsíllapitani:S Az ok,hogy: ő is akart menni az apjával egyet kocsikázni, mert a tegnap olyan boldog volt,hogy madarat lehetett volna fogadni a leánykámmal amikor hármasban elindultunk kocsival a városban:D:P Dehát mégiscsak az apja és a kocsi kellett neki,ma reggel még mondta az apjára nézve,hogy,,Apuka veze,,:P Megnyugtatásképpen mondtam Bogicámnak,hogy ,,Apuka hamar haza fog jönni,,-mire az én galambom még mindig csörgő könnyekkel rám nézve mondta,hogy ,,haza,, ,,hama,, (hamar).
Végülis aztán mikor Zoli elment, mi is feljöttünk de még mindig sírva,hogy nem lehetett megitatni,megetetni hanem már tuszkoltam is be az ágyába,hogy aludja ki magát mert tényleg olyan fáradt volt, hogy csak na:S

Félelem

Meg kell jegyeznem ,hogy a héten szembesültem azzal, hogy az én drága kislányom nem csak a lifttől fél hanem még a garázstól is:O Ugyanis a múlt héten szerdán elmentünk Bogicámmal a nagsyzüleimhez, hogy nézzük meg az új Matiz autójukat ahol éppen a garázsban volt. Érdekes, hogy Bogit ki sem vettem a babkocsiból de már sírt amikor én a garázsba indultam, hogy megszemléljem a kocsit belülről,.Ahelyett,hogy nyugodtan megnézhettem volna, vissza mentem Bogihoz felvettem a karjaimban és vele tértem vissza a garázsba a kocsihoz, de akkora üvöltésbe kezdett, hogy még 5 perc időm sem volt, hogy nyugodtan, alaposan körülnézzek az új autóban:S Aztán elindultunk visszafelé sétálni, de miközben beszélgettünk a nagyzüleimmel, és közben megálltunk csevegni akkor is már sírva fakadt Bogicám, hogy már menjünk és ne álljunk meg.Nyilvánvaló, hogy az ját a kicsi fejecskéjében, hogy vissza akarunk menni a garázshoz:PMinden olyan helyen sírva fakadt ahol sötét,zárt tér van és szűk a hely félelmet vált ki nála , hogy aztán arrafelé már nem lehet Bogival visszatérni, mert még a látványától is sírni kezd anélkül, hogy beléptünk volna valahová.
Pénteken pedig felköszöntöttük Gittu nénit anyósom egyik legjobb barátnőjét, és Zoli volt osztályfőnökét névnapja alkalmából. És mivel Gittu néni is a 4-ik emeleten lakik ezért lifttel mentünk fel, de ott abban a helyben már sírni kezdett az én kicsi Bogicám sajnos:S Én is hibás vagyok, hogy nem gondoltam erre előre :O De visszafelé már a lépcsőn jöttünk le Bogicámmal, addig Zoli lifttel jött le a babakocsival. Bevált ez a tippünk, mert már Bogicám nem sírt, sőt élvezte, hogy lefelé lépegetek a lépcsőn:) Igy aztán többet nem fogok Bogival liftezni, garázsba vinni vagy éppen egy idegen, ismeretlen ember lakásába vinni sem fogom ahol még sosem járt , és még ráadásul ha sötét is van: Mert aztán mindig sírás lesz a vége:S Ezt még kinövi idővel.