Alig bírtam vele amikor rájött a leánykámra az oly ritkán tartó,hosszas hiszti,hogy hozzá sem lehetett nyúlni,hogy levetkőztessem,felöltöztessem,lefektessem ,megetessem,kivigyem a szobából enni:S Semmire sem mentem vele pedig nagyon álmos,éhes volt és felmérgelődött mert nem tudta,hogy lefeküdjön először vagy inkább előbb egyen, ezt jól láttam rajta:O Ingadozott a kötél két vége között mert aludni is,enni is akart de nem tudta,hogy mitévő legyen,és emiatt rátört a hiszti:S Én mivel nem bírtam vele,nem hagyta hogy felvegyem,megvigasztaljam,hozzá szóljak ezért kimentem a szobából,hogy egyedül tombolja ki magát ahogyan jólesik neki:O Nos,azért mondanom sem kell,hogy amikor már jól negyed órája tettem-vettem a konyhában és még mindig hallom a sírást akkor már végre bementem hozzá,hogy valahogy vigasztaljam meg.Ha az utóbbi nem is sikerült de elég volt Boglárkámnak a puszta jelenlétem mert azonnal rám mosolygott a kisírt szemeivel:):D Ezután mintha semmi sem történt volna megebédelt és utána vidáman mély álomba szenederült:.Jó volt az is,hogy magára hagytam rövid ideig,az is jó volt,hogy örült nekem bizonyos idő elteltével mikor visszamentem hozzá:D Közben nehéz túljárni mimüzám eszén ha valami nem tetszik neki azonnal valamit találjak ki amitől azután megnyugszik vagy épp megváltoztatja a szándékát,hirtelen valamit elfelejt ami azelőtt nagyon foglalkoztatta.....
....egy délelőtt leforgása alatt rájött Bogira a dolgozhatnékja,hogy legszívesebben egy egész álló nap csak az üvegeket rakosgatta volna ha én engedem. Sőt, eszébe jutott a leánykámnak az is,hogy nem elég az üvegekkel játszani hanem elment a konyhafiókhoz,és előkotorta az üvegnyitóját :) És ezekkel eljátszadozott szép csendben,de nem sokáig:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönjük a kedves hozzászólást és hogy gondoltok ránk is:)
Hajni és Boglárka