Egészen felfordulás volt ma minálunk. Ugyanis jött a karbantartó mester,hogy engedje ki a fűtőtestekből a vízet, cseréljen csöveket mert esett le a nyomás a kazánnál,addig mi hárman a kis szobába csoportosultunk az olajkályha mellett:)
Zselyke az ágyban játszott ( nem is tudtam volna Zselykit földre tenni a nagy rendetlenségben), addig mi ketten Bogival kártyáztunk,míg elő nem vettünk a polcon régóta pihenő Nyulász Péter: Mi az ami című könyvet. Én felolvastam Boginak a verseket és mondanom sem kell,hogy meglepő módon Bogi jól tudta a válaszokat.Ha pedig nem tudta kitalálni miről van szó,elég volt belenézzen a könyvbe,hogy némi gondolkodás után rávágja,hogy mit jelent a vers egy szóban:)
Annyira megtetszett Boginak a kitalálós versikék, hogy este még lefekvés előtt is mese helyett, kérte, hogy olvassak a versekből,hadd találja ki mi is rejtőzik a versben:)
Jókat derültünk. Kellenek a nagy kacagós,hancúrozós esték (közben én fulladoztam a nevetéstől,mert tudniillik köhögő rohamot kaptam,mert még nem gyógyultam ki teljesen a hűlésből, közben Bogi fogta le a számat,hogy már olvassam tovább).
Szemes
Figurás szemtakarót szeretik a gyerekek.... de most ezek az idők járnak mifelénk,hogy szigorúan erősítjük a szemét naptár szerint.
Ez a kép tetszik a legjobban:)
Az idén először februárban voltunk utoljára Bogikával a szemorvosnál. Akkoriban arról volt szó,hogy ez év májusában vissza kell menjünk vele a szemészetre. Mielőtt részletekbe bocsátkoznék tudniillik,hogy Ráduly doktor már elég idős,úgyhogy az én lányom nehezen nyílt meg előtt,félszeg volt és nem akarta megmutatni azt sem ,hogy milyen írányban mutat a villa azaz E betű.Viszont nekem és Zolinak is van szemüvege, ezért mindkettőnknek megvolt a külön szemész szakorvosa, de végül is Zoli régi szemorvosához mentünk (már csak azért is, mert Zoli jobban megbízott az övében,mint az enyémben s állítólag ahány szemorvos van a mi városunkban az összes egy,, paraszt,, fennhordja az orrát amiről én is bebizonyosodtam). Azt már láttuk,hogy Boglárka nem akar együttműködni az apja által választott idős szemorvossal, aki ráadásul új szemüveget sem tudott adni Boginak,azt sem tudta megállapítani,hogy mennyire látja Bogi a villát különböző nagyságban. Igy aztán azzal hagytuk el a rendelőt,hogy májusban találkozunk abban a tudatban,hogy eltelik három hónap Bogi bátrabb lesz és akkor együtt fog működni az orvossal. Igen ám, de a májusi szemészlátogatás különböző okok miatt (Zoli egész napos munkája,az én egy hetes képzésem,apósom betegsége miatt és ami azelőtt történt nem volt idő erre is gondolni). Teltek -múltak a hónapok,viszont én a lelkem mélyén tudtam,hogy minden jóban van valami rossz és fordítva még ha nem is mentünk vissza a megbeszélt időpontban a szemészetre. Végül aztán csak nagytatámat meg kellett műtsék szürke hályoggal Udvarhelyen (tényleg még most sem tudom,hogy nagymamám vagy tudja kicsodája honnan szerezte meg az Amerikában is tanult Szőke doktornő címét,hogy aztán mi is oda kössünk ki?).
Minden esetre hálás vagyok nagymamámnak,hogy aztán sikerült nem mindennapi időpontot egyeztetni Dr.Szőke Kinga doktornővel még akkor szeptemberben( két-három hónapot is igénybe vesz a várakozás,mer tele van lista nála) ,hogy legalább Boglárkát vigyük oda.
Végül csak sikerült szeptember 8-án meglátogatni a fiatal,kedves és nem utolsósorban Amerikában is tanult (persze azt hittem egy a sok közül ,de kellemesen csalódtam) Szőke doktornőt akit Boglárka is hamar megkedvelt. Első perctől fogva egyedül beült a nagy vörös,forgószékbe és bámulatos ügyességgel,meg tudta mutatni,hogy milyen irányba vannak a villák,hogy még saját magam is meglepődtem:) Sőt,még akkor is leesett az állam,amikor a doktornő akkor is vette a fáradtságot,hogy lehúzza Bogi cipőjét,hogy ne mocskolja össze a széket,mert fel kellett térdeljen...... Nem csodálkozom,hogy együttműködött a vidám,hosszú természetes szőke hajú doktornővel,hiszen ért a gyerekek nyelvén. Mindezek tetejébe,nemhogy kedves,de türelmes is .......
Boglárka viszonylag jól lát jobb szemére 1,50, bal szemére 1,25 lencsét kell használjon.Most egyelőre. Viszont van egy nem örvendetes oldala a vizsgálatnak ,hogy a jobb szemét erősíteni kell a bal szeme eltakarásával. Bár számítottam erre,hiszen az Z.-nak is ez volt gyerekkorában,hogy havonta kellett Vásárhelyre menjenek ellenőrzésre. Most úgy látszik a sors ismétli önmagát,mert december 13-án újból fel kell menjünk Udvarhelyre egy hónapos itthoni kezelés után. És lehet ez évekbe fog telni. Nem lesz könnyű,de szigorúan végig kell csináljunk,ha nem akarjuk,hogy műtét legyen a vége de én nem látom,hogy ez lenne. És mégis félek,de kevésbé ha látom ,hogy az előírásoknak megfelelően kezeljük,akkor kinövi (bár én bizakodó vagyok). tegyük hozzá mindezekhez,hogy amikor megtudtam,hogy az egyik szemét el kell takarni végtelenül el voltam keseredve,hogy aludni nem tudtam a vizsgálatot követő éjszaka. Hogy fog járni óvodába? Mit szólnak majd a gyerekek? Hogy fog majd balettre járni? Ez a legkevesebb baj,viszont féltettem Bogit,hogy hogyan fogja viselni azt,hogy egyik szeme le lesz takarva? Féltettem a lelkét és mindenét ami végbemegy benne..... Szerencsére a kezdeti nehézségeken túl vagyunk,mert Bogi pár napig nem ment oviba amikor fel tettünk a szemtakaró tapaszt a bal szemére. Épp hogy nem sírtam el magam előtt,de az én lelkem nagyon nehéz volt.
Amilyen nehéz volt a kezdetén olyan gördülékenyen ment minden. Boglárka hagyta,hogy feltegyük a szemtakarót,bár az igazsághoz hozzátartozik,hogy hamar elfáradt,lefeküdt aludni úgy ahogy és ez így ment az első négy nap.,amíg meg nem szokta. Azóta már óvodába is volt,balettre is mehet úgyhogy be lesz takarva az egyik szeme (mert lesznek olyan napok ,amikor nem lesz szükség rá). Négy napig szigorúan le kell takarni és egy nap szünet s így tovább,hogy erősödjenek a jobb oldali szemizmok,amelyikkel kissé befelé néz és csakis azt használja. Aztán meglátjuk a következő vizsgálaton mit mondanak.
Ezek után nagy a valószínűsége annak,hogy havonta fel kell járni Udvarhelyre ellenőrzésre. Nyugodt vagyok,mert legalább tudom,hogy határozott,fiatal,kedves és határozott a doktornő aki nem húzza az időt és érti a dolgát s aki tudja mi ilyenkor a teendő.
De hát jót választottunk. Ha kicsit megkésve bár,de érdemes volt várni a megfelelő orvosra, akiről tudom,hogy Boglárka is kedvel, mert hosszú útat kell bejárjunk amíg a végére nem érünk a dolognak.
Ez van.
Kis Bogi száj:
Egyik este le akarom venni a szemtakaró tapasztót ,mire Bogi rám szól:,, Olyan jól látok anyuka, hogy ne félj:) Ez többé kevésbé jól esett..... hát hagytam.
Amikor megkapta az új szemüvegét, azon az estén alaposan körülnézegette ,mígnem egyszercsak azt mondja,hogy ,,Olyan szép,hogy gyönyörű,,:) Olyan boglárkásan mondta. Különösen jól esett,hogy ilyet mondott az én kis Boglárkám,hogy a szívem egészen átmelegszik.
Büszke vagyok az én lányomra a türelemért,együttműködésért,hogy tud szeretni és örvendeni apró dolgoknak is :)
Nagyon büszke vagyok, azért, mert az enyém az én lányom:)
Szenvedünk
Amilyen volt az egész évünk,úgy a mi novemberi hónapunk sem kímélt meg hármunkat a betegségektől. Már elegem van abból, hogy a reggel rohanással kezdjük, mint már írtam szalad a ház,közben Zselyke egyik szobában alszik. Később Boglárka is lefekszik a mi szobánkban,de úgyhogy melléje kell feküdjek, holott én is náthás vagyok,erősen köhögök. A lányok hiába alszanak külön,de minduntalan,csak elkapják tőlem a hűlést.
Először Boglárka lett hurutos,utána követte Zselyke végül én lettem a soros,úgy mennek körbe a betegségek mint a körforgószél...... Tényleg szenvedek lelkileg,hogy ennek mikor lesz már vége? Mikor lesz időm mással is foglalkozni,ne csak állandóan az orvosokat látogassuk?!
Az már sok nekem,hogy Bogi egy héti kapta a Cadext és a kétféle köptetőket, pár napig minden rendben volt. Máskülönben a múlt hét csütörtökén voltunk az orvosnál a két gyerekkel.Bogival minden rendben volt.,ezért sem értem,hogy akkor a tegnap este miért lázasodott be újra?
Igy aztán mivel ma Zselykét vissza kellett vinni kontrollra, vittünk Bogit is. Viszont Boglárkát szerdán kellett volna vissza vinni,de így hogy belázasodott és ment a hasa is ,már nem akadékoskodtunk,hanem vittünk.
Ma nálam tényleg betelt a pohár,amikor megkérdeztem az orvost,hogy akkor Boginak piros-e a torka? Mire a válasz nem,nem a torkával minden rendben van,de vigyük el egy másik gyerekorvoshoz,hogy nézze meg mitől volt a láza (közben hozzá kell tegyem,hogy amíg Zselykét rendeztem addig Bogit vizsgálta a doktornő,háttal nem láttam).
Közben hazajövök Zselykivel,Bogi az apjával mennek tovább a másik orvoshoz,ahol megállapította,hogy gennyes a torka Boginak és emiatt van láza. Mindenesetre nagyon érdekes,hogy miért nem tudta a mi gyerekorvosunk megnézni legalább a torkát is Boginak,minek kellett tovább küldjön a kórházhoz?!
Nekem mindez nem hiányzik,ráadásul én is rossz bőrben vagyok s még a betegségek mellett,a figyelemkihagyást is tűrjem el egy orvostól????
Tényleg mikor hazajöttem rendesen sírtam,Bogiért,hogy vele már annyiszor voltunk és mentünk az orvoshoz,sosem találják el a megfelelő orvosságot? Vagy megfázott? Még mindig nem értem a torka mitől gennyes,pedig azt mondja nem fáj.....még ha szásszor is megkérdem ,akkor sem fáj Boglárkámnak...... A szívem szakad meg miatta.
És mindezek tetejébe éjjel-nappal nem alszok a saját köhögésemtől........
Kell ez nekünk? Egyáltalán nem hiányzik.
Először Boglárka lett hurutos,utána követte Zselyke végül én lettem a soros,úgy mennek körbe a betegségek mint a körforgószél...... Tényleg szenvedek lelkileg,hogy ennek mikor lesz már vége? Mikor lesz időm mással is foglalkozni,ne csak állandóan az orvosokat látogassuk?!
Az már sok nekem,hogy Bogi egy héti kapta a Cadext és a kétféle köptetőket, pár napig minden rendben volt. Máskülönben a múlt hét csütörtökén voltunk az orvosnál a két gyerekkel.Bogival minden rendben volt.,ezért sem értem,hogy akkor a tegnap este miért lázasodott be újra?
Igy aztán mivel ma Zselykét vissza kellett vinni kontrollra, vittünk Bogit is. Viszont Boglárkát szerdán kellett volna vissza vinni,de így hogy belázasodott és ment a hasa is ,már nem akadékoskodtunk,hanem vittünk.
Ma nálam tényleg betelt a pohár,amikor megkérdeztem az orvost,hogy akkor Boginak piros-e a torka? Mire a válasz nem,nem a torkával minden rendben van,de vigyük el egy másik gyerekorvoshoz,hogy nézze meg mitől volt a láza (közben hozzá kell tegyem,hogy amíg Zselykét rendeztem addig Bogit vizsgálta a doktornő,háttal nem láttam).
Közben hazajövök Zselykivel,Bogi az apjával mennek tovább a másik orvoshoz,ahol megállapította,hogy gennyes a torka Boginak és emiatt van láza. Mindenesetre nagyon érdekes,hogy miért nem tudta a mi gyerekorvosunk megnézni legalább a torkát is Boginak,minek kellett tovább küldjön a kórházhoz?!
Nekem mindez nem hiányzik,ráadásul én is rossz bőrben vagyok s még a betegségek mellett,a figyelemkihagyást is tűrjem el egy orvostól????
Tényleg mikor hazajöttem rendesen sírtam,Bogiért,hogy vele már annyiszor voltunk és mentünk az orvoshoz,sosem találják el a megfelelő orvosságot? Vagy megfázott? Még mindig nem értem a torka mitől gennyes,pedig azt mondja nem fáj.....még ha szásszor is megkérdem ,akkor sem fáj Boglárkámnak...... A szívem szakad meg miatta.
És mindezek tetejébe éjjel-nappal nem alszok a saját köhögésemtől........
Kell ez nekünk? Egyáltalán nem hiányzik.
Azok a gyermeki szokások
Nézem Zselyke egyik mutatóujját és azt veszem észre, mintha kicsit el lenne lapulva,mígnem észrevettem,hogy másik mutatóujja is ugyanilyen. Törtem a fejem,hogy mitől lehet a két mutatóujja egyforma?! Végül észrevettem, hogy napközben kizárólag csak a mutatóujjait teszi a szájába,míg este az elalváshoz viszont a hüvelykujját használja :)
És minő meglepetés a legkisebbem részéről, miközben a nagyobbik kislányom sosem használta az ujjait.
Hát nem egyformák a lányaim a ,, szopizás,, terén, csakhogy Zselyke ujjain sokszor gondolkoztam, míg végül rájöttem,hogy mitől mások a mutatóujjai,mintha rövidebbek lennének. Féltem mert puhák még. Boglárka már más eset nála a szopizás a paplanja sarkával megy amit szagolgat, miközben a nyelve hegyével kanalazik az alsó fogai között:) Ugyanúgy elalvásnál, mikor pihen, el van gondolkozva vagy mikor egyedül van bárhol a lakásban. Vagy egyszerűen amikor kedve van ,akkor is előveszi a paplanját és szórakozik,, de csak úgy,,. Ez hoz számára nyugalmat, míg Zselykénél az ujjszopás.....
Boglárka már négy éve nem tud meglenni a paplanja nélkül pedig ,,kinőtte,,. Viszont kíváncsi vagyok Zselyke meddig fogja használni?! Bár az igaz,hogy az én lányaim sosem szerették a cumit,és nem is volt szükség rájuk. Azt hiszem ez így van rendjén.
És minő meglepetés a legkisebbem részéről, miközben a nagyobbik kislányom sosem használta az ujjait.
Hát nem egyformák a lányaim a ,, szopizás,, terén, csakhogy Zselyke ujjain sokszor gondolkoztam, míg végül rájöttem,hogy mitől mások a mutatóujjai,mintha rövidebbek lennének. Féltem mert puhák még. Boglárka már más eset nála a szopizás a paplanja sarkával megy amit szagolgat, miközben a nyelve hegyével kanalazik az alsó fogai között:) Ugyanúgy elalvásnál, mikor pihen, el van gondolkozva vagy mikor egyedül van bárhol a lakásban. Vagy egyszerűen amikor kedve van ,akkor is előveszi a paplanját és szórakozik,, de csak úgy,,. Ez hoz számára nyugalmat, míg Zselykénél az ujjszopás.....
Boglárka már négy éve nem tud meglenni a paplanja nélkül pedig ,,kinőtte,,. Viszont kíváncsi vagyok Zselyke meddig fogja használni?! Bár az igaz,hogy az én lányaim sosem szerették a cumit,és nem is volt szükség rájuk. Azt hiszem ez így van rendjén.
Boglárka balerina
Aki meglássa Bogit csipkés rövidnadrágban, az már rendesen csóválja a fejét,nem akarja elfogadni,hogy az tényleg Bogi! Csak azt nem tudom,hogy azért mert ügyes,nincs feltéve a szemüvege vagy a rövidnadrág teszi.Viszont tény,hogy nekem tetszik a nadrág,ha van akkor miért ne adnám fel? Ha nem lenne az sem baj,de akkor meleg volt,most hogy beállt a hideg harisnyát használ:)
Szeptember óta jár Boglárka balettórákra heti egy alkalommal.Van heti két alkalmi foglalkozás,csak az drágább, és tény,hogy nem olcsó mulatság balettórákra járni.... Na,de egyelőre Boglárkám szeret járni, nem szövögetek nagy álmokat a nagylányommal szemben (mint ahogy sok szülő teszi,ezt már észreveszem a testbeszédből). Egyelőre jár, kivéve amikor beteg akkor kimarad s bepótoljuk egy korábbi időpontban, ha netalán egyszer megunná,akkor sem fogom erőltetni). De hogy jár valahová már önmagában véve is jelent valamit:) Ennek kifejezetten örülök,mivel látom,hogy nagyon talál az én egyszerű,visszafogott,csendes,magas, vékony kislányomhoz a tánc közül talán a balett illik hozzá.
Viszont számtalan táncórák közül választhattam,ahová beírathattam volna Bogit.
Többek között társasági-és ír táncra,és mindkettőt külön oktató tartja. Mondjuk az előbbi jól jött volna,de az ír tánc viszont nehézkes. Igy marad a Léda tánctanódai balettóra. Egyelőre. Még változhat. Ez is Bogitól függ ,hogy meddig szeretne járni. Hát Így .
Kis leírás a balett kapcsán:
Bár nem olcsó dolog egy leánygyermeket balettra járatni, de tény,hogy nagyon ragaszkodtam ahhoz,hogy ameddig lehet és ha Boglárka szereti akkor miért is ne járjon balettre? Akármennyibe kerül is, ezért is ért meglepetés, amikor láttam,hogy sokan járnak,hiszen erre nem gondoltam volna.Úgy látszik sokan vannak akik,mindent megtennének,hogy gyerekeik ügyeskedjenek bármilyen téren,csak menni kell....... És aztán meglássuk hogyan tovább.
Nem olcsó,de megéri.Főleg ha szeret járni és ügyes a gyerkőc,azonkívül még sok más program közül lehet választani,de egy középcsoportos óvodásnak elég,ha heti egy alkalommal ellátogat valahová (sok szülőnek még egy sem elég, és még viszik máshová is a kicsiket, ami eléggé megterhelő). Mi a balettet választottunk.
Amikor kiscsoportos volt.
Nagylányom mikor középcsoportos lett,még valamikor az elején kaptam a szekrényében egy kártyát Bogi képével és a két óvónővel. Azt az érdekességet is leírja,hogy az óvónők mit vettek észre Bogi viselkedésében a többi gyerekekkel szemben, a gyermekszájúságát sem felejtették el beírni az emlékeztető kártyán.
Boglárkámat ismerve mindannyian tudjuk,hogy óvatos,fegyelmezett kislány,mint ahogy az óvónők is észrevették,mert hogy ezt írták: ,,Viselkedjünk szépen gyerekek,, ez volt Bogi jelszava az óvodástársai írányában . Azt már természetesen nem kérdeztem meg,hogy fennhangon mondta Boglárkavagy inkább a viselkedéséből következtettek a fenti mondatra. De tény,hogy mindez nagyon ráillik az én lányomra:)
Egy alkalommal,mikor ebédeltek az óvónő figyelmeztette Boglárkát: ,,Forró a leves.Meg kell szép lassan fújni:) Míg Boglárka válasza ez volt: Igen. Engem éget a leveske.Mindjárt elégek:)
Aranyos volt nagyon:)
Boglárkámat ismerve mindannyian tudjuk,hogy óvatos,fegyelmezett kislány,mint ahogy az óvónők is észrevették,mert hogy ezt írták: ,,Viselkedjünk szépen gyerekek,, ez volt Bogi jelszava az óvodástársai írányában . Azt már természetesen nem kérdeztem meg,hogy fennhangon mondta Boglárkavagy inkább a viselkedéséből következtettek a fenti mondatra. De tény,hogy mindez nagyon ráillik az én lányomra:)
Egy alkalommal,mikor ebédeltek az óvónő figyelmeztette Boglárkát: ,,Forró a leves.Meg kell szép lassan fújni:) Míg Boglárka válasza ez volt: Igen. Engem éget a leveske.Mindjárt elégek:)
Aranyos volt nagyon:)
Cél
Vágyok valami újra,valami hasznosra ami inspirál engem és ahol sikerélményem lehet, ahol igazán jól érzem magam azon a bizonyos területen. Van az úgy,hogy kigondolok valamit,de bennem van egy bizonyos ,félsz,, hogyha belevágok valamibe,akkor megéri-e a sok fáradtságot,küzdelmet,energiát belefektetni.... Tény,hogy célom van,csak nem látok a cél mögött,és ez az ami visszatart. Már-már szép lassan ,,házisárkány,, kezd válni belőlem,mert lassan öt éve vagyok itthon a gyerekekkel,azonkívül,hogy elvégeztem egy egyetemet,szültem két gyereket, kijártam egy képzést,de úgy érzem ez nem elég. Olyan dologba szeretnék belevágni,amiről tudom,hogy tényleg végig csinálom s annak lesz értelme. Most nagyon bizonytalan vagyok.
Egyrészt, mert hiába mondták,hogy majd jövő év elejétől tudnak munkát ajánlani (de csak lehet),és itt van az,hogy dolgozni tudjak hallássérültekkel-és autistákkal tanulnom kell a jelnyelvet és egyebet is. Ha elkezdek kitartóan tanulni, félő, hogy a végén csak az időmet pocsékoltam el a tanulásra,miközben azt is tudom,hogy a tudást senki nem veheti el tőlem. Más kérdés,hogy mit hoz a jövő? fel tudom használni a tanultakat? Közben a belső félelmem nőttön-nő ,hogy most akkor melyik úton haladjak,mert már egyszer megjártam ezen az úton a csalódást.
Másrészt,hogy ahelyett,hogy a jövőn rágódjak is,ne csak olvassak,egyformák legyenek a hétköznapok,szeretnék a konyhában is kiteljesedni,finomabbnál-finomabb recepteket kipróbálni és azt írásban összefoglalni. Már csak azért is,mert úgy érzem,hogy csak az idő telik,semmi hasznosat nem csináltam,de így hogy írogatok arról, hogy épp ma mit próbáltam ki,milyen ételt szeret a családom azt írásban is kifejezzem. Ilyenkor tudom,hogy ,,ma most jól és ügyesen teljesítettem,tettem valami újat,, és így tovább. Viszont a férjem szerint,csak azok írnak gasztroblogot akik valami újat is kreálnak újabb recepteket,ötleteket találnak ki. Bár én úgy gondolom,hogy ez nem mindig van így.Ha készítünk valamit,akkor gondolom menet közben ugrik be valami új ötlet. Rengeteg recept,könyv, folyóírat, blog van,hogy képtelen vagyok választani s így aztán kapkodok,hogy,,akkor mára mit főzzek,,miközben az se legyen unalmas. Finom legyen,kevés is legyen és a minősége számítson. Másik dolog, ha írok receptet az megmarad még a lányaimnak is, ők tudni fogják, hogy miket főztem.... Szokták mondani,ahány konyha annyiféle szokás és ízletes étel születik:)
Tehát belevágnék mindebbe,de egy kicsit félek,mi van ha nem megy? Mi van akkor,ha nem tudok semmit kitartóan végigcsinálni ? Mi lesz ha elkezdem és semmi haszna nem lesz vagy legalább a cél végére érjek.
De szeretnék tanulni és újabb dolgokba belekóstolni,amiről nem tudom mi lesz a jövője.....
Egyrészt, mert hiába mondták,hogy majd jövő év elejétől tudnak munkát ajánlani (de csak lehet),és itt van az,hogy dolgozni tudjak hallássérültekkel-és autistákkal tanulnom kell a jelnyelvet és egyebet is. Ha elkezdek kitartóan tanulni, félő, hogy a végén csak az időmet pocsékoltam el a tanulásra,miközben azt is tudom,hogy a tudást senki nem veheti el tőlem. Más kérdés,hogy mit hoz a jövő? fel tudom használni a tanultakat? Közben a belső félelmem nőttön-nő ,hogy most akkor melyik úton haladjak,mert már egyszer megjártam ezen az úton a csalódást.
Másrészt,hogy ahelyett,hogy a jövőn rágódjak is,ne csak olvassak,egyformák legyenek a hétköznapok,szeretnék a konyhában is kiteljesedni,finomabbnál-finomabb recepteket kipróbálni és azt írásban összefoglalni. Már csak azért is,mert úgy érzem,hogy csak az idő telik,semmi hasznosat nem csináltam,de így hogy írogatok arról, hogy épp ma mit próbáltam ki,milyen ételt szeret a családom azt írásban is kifejezzem. Ilyenkor tudom,hogy ,,ma most jól és ügyesen teljesítettem,tettem valami újat,, és így tovább. Viszont a férjem szerint,csak azok írnak gasztroblogot akik valami újat is kreálnak újabb recepteket,ötleteket találnak ki. Bár én úgy gondolom,hogy ez nem mindig van így.Ha készítünk valamit,akkor gondolom menet közben ugrik be valami új ötlet. Rengeteg recept,könyv, folyóírat, blog van,hogy képtelen vagyok választani s így aztán kapkodok,hogy,,akkor mára mit főzzek,,miközben az se legyen unalmas. Finom legyen,kevés is legyen és a minősége számítson. Másik dolog, ha írok receptet az megmarad még a lányaimnak is, ők tudni fogják, hogy miket főztem.... Szokták mondani,ahány konyha annyiféle szokás és ízletes étel születik:)
Tehát belevágnék mindebbe,de egy kicsit félek,mi van ha nem megy? Mi van akkor,ha nem tudok semmit kitartóan végigcsinálni ? Mi lesz ha elkezdem és semmi haszna nem lesz vagy legalább a cél végére érjek.
De szeretnék tanulni és újabb dolgokba belekóstolni,amiről nem tudom mi lesz a jövője.....
Szórakoztunk
A sok nyári és novemberi munka,szülői szerep után kicsit fellélegezhettünk, és el -eljárogatunk két órácskát úszkálni édes kettesben a flamingo úszodába:) Ezt nevezem a jól megérdemelt pihenésnek,ilyenkor a külső világ gondjai,gondolatai kizárva. Először is sok köszönet a szüleimnek,hogy ideadták az ő bérletüket és eddig legalább három alkalommal elvoltunk szórakozni,amíg anyukám vigyázott a lányokra. Ez már önmagában véve is nagy segítség. Nagyon jól esik mindkettőnknek a kényeztetés és hogy csak úgy kettesben elmenjünk úszni ,s ami a legjobban tetszik az a jakuzzi és a finn szauna:). Ezután sem fogjuk kihagyni az úszást,amikor csak lehet hetente elmegyünk úszni,feltéve ha lesz ki vigyázzon ezúttal is a lányokra, természetesen a mi bérletünkön..... Csak ha ezután is jól alakulnak a dolgok... Esténként fel vagyok frissülve,olyankor tudok tanulgatni (jelnyelv ,sofőrsuli még akkor is ha nem látok magam előtt a célt,de kitartó vagyok ezügyben).
Kiváncsi vagyok a folytatásra,de nem kürtölök világgá semmit egy meghatározott időre.
Kiváncsi vagyok a folytatásra,de nem kürtölök világgá semmit egy meghatározott időre.
Ilyen is van
Nem tudom mikor ér véget az,hogy egyebet is csináljunk az életben. Értem ezalatt,hogy ne legyen az,hogy egy teljes hét leforgása alatt csak az orvostól orvosig járunk a gyerekekkel. Miközben a lakás szalad ,ebéd ha van főzve, akkor is csak a leves,miközben én végső elkeseredésemben még gyomorfájást is kaptam,aminek függvényében eszegetni nem tudtam.
Kezdem azzal,hogy vasárnap este Boglárka belázasodott.Hétfőn szintúgy magas láza lett egyetlenegyszer,hogy már a sírás határán álltam,hogy ez nem lehet igaz,mert másnap azaz kedden kell indulni Udvarhelyre a szemészetre. Már csak azért is,mert ennél a doktornőnél (akiről később írni fogok) nehéz időpontot foglalni,mert beletelik két-három hónap míg hozzá jutunk. Igy aztán alkalmaztam a vonzás törvényét,és elhatároztam magamban,hogy,, Boglárka nem beteg, Boglárka nem beteg,, és így tovább amíg be nem épült a tudatalattimba,hogy az végül hatásosnak bizonyult. Már csak azért is,mert elengedhetetlenül fontosnak tartottam,hogy másnap elinduljunk Bogival a szemészetre. Ezért elhatároztam, hogy a saját belső gondolataimat,érzelmeimet megváltoztatom ahhoz, hogy a külső világ is megváltozzon. És lám sikerült a pozítiv gondolkodást alkalmaznom,más már eddig negatívan viszonyult volna hozzá az én helyemben. Kop-Kop.... Kedd éjjel nem volt láza,egész délelőtt sem, igy aztán nyugodtan indulhatunk is Udvarhelyre. Viszont azelőtt való este őrlődtünk,hogy akkor visszamondjuk-e a doktornőnek az időpontot vagy sem? Igy aztán abban maradtunk Zolival, hogy reggelig várunk. Mondanom sem kell,hogy mennyire megérte várni,mert semmi baja nem volt már Boglárkának még útközben és hazajövet sem ( azért itthon kapott Calpolt és Tantum Verdet a torkára). Sőt,ahogy jött úgy is ment a láza.Csak azon csodálkoztam,hogy vajon mi volt az oka,bár én feltételezem,hogy a lepkehimlő. Bár hallottam,hogy rózsahímlő is lappang az oviban, de nem láttam kiütéseket.
Tegnap este viszont Zselyke lett lázas. Így aztán ma délelőtt mint a kettőjükkel felkeredtünk a doktornőhöz,hogy ami biztos az biztos, hogy Bogikát is megnézze,Zselykét viszont vizsgálja meg. Bogi rendben van. Zselykének nagyon piros a torka... Brrr.... Kezdhetem elölről..... Ezek után csak azon csodálkoztam,hogy tudott olyan jókat enni a legkisebbem,viszont már láttam a szemein,hogy valami nincs rendben, és a homlokán éreztem,hogy lassacskán ment fel a láza. Bár igaz,hogy bágyadt volt a mindig hangosan kacagós,kiabálós, hancúrozós, gyorsan mászos kislányom hallagatag lett és befelé fordult. Szívesen ült az ölemben hozzám simulva,fajét mellkasomra hajtva. Ezek voltak a meghitt,nyugodt pillanatok, de annak már nem örültem,hogy éreztem valami van kialakulóban.
És ami történt velünk a héten ,felteszem magamnak a kérdést,hogy mikor lesz egy nyugodt pillanatom, miszerint tudom,hogy egyik sem beteg .....hogy tudjak némi időt szánni magamra,mert ilyenkor nyugodt nem vagyok, csak lesem a kislányaimat.
Az utóbbiak miatt már csak azért is, mert valahogy lassan neki kell fogjak a sofőrsulinak....
Jelnyelvet is kellene tanuljam. Ha máskor nem megy ,akkor maradnak a lefekvés előtti -és a kora reggeli órák amikor is friss az agyam, csend van s jobban tudok figyelni.
Bár még azt se tudom,hogy érdemes-e tanulnom a jelnyelvet, csak állítólag a jövő év első felében munka lesz ( vagy nem lesz). De ha lesz... akkor is mindig van valami tanulni-és olvasnivaló. Erről írok világosabban egy másik posztban.
És lassan a nagylányommal szeretnék készíteni adventi naptárat.
Még nem készült el a babaház. Ha most nem kapják meg, az sem baj,mert az is a sarokba fog végezni:) A legó meg túl drága. Inkább az utóbbit szeretném a lányaimnak karácsonyra,a könyveken kívül. Ha ez kimarad, hát akkor marad jövőre amikor Zselyke is nagyobbacska lesz.
Mindenképpen amit én vennék az a legó lenne,mert hasznos és megmarad az utókornak, s nem landol a kukába:)
Erről is írok még.
Kezdem azzal,hogy vasárnap este Boglárka belázasodott.Hétfőn szintúgy magas láza lett egyetlenegyszer,hogy már a sírás határán álltam,hogy ez nem lehet igaz,mert másnap azaz kedden kell indulni Udvarhelyre a szemészetre. Már csak azért is,mert ennél a doktornőnél (akiről később írni fogok) nehéz időpontot foglalni,mert beletelik két-három hónap míg hozzá jutunk. Igy aztán alkalmaztam a vonzás törvényét,és elhatároztam magamban,hogy,, Boglárka nem beteg, Boglárka nem beteg,, és így tovább amíg be nem épült a tudatalattimba,hogy az végül hatásosnak bizonyult. Már csak azért is,mert elengedhetetlenül fontosnak tartottam,hogy másnap elinduljunk Bogival a szemészetre. Ezért elhatároztam, hogy a saját belső gondolataimat,érzelmeimet megváltoztatom ahhoz, hogy a külső világ is megváltozzon. És lám sikerült a pozítiv gondolkodást alkalmaznom,más már eddig negatívan viszonyult volna hozzá az én helyemben. Kop-Kop.... Kedd éjjel nem volt láza,egész délelőtt sem, igy aztán nyugodtan indulhatunk is Udvarhelyre. Viszont azelőtt való este őrlődtünk,hogy akkor visszamondjuk-e a doktornőnek az időpontot vagy sem? Igy aztán abban maradtunk Zolival, hogy reggelig várunk. Mondanom sem kell,hogy mennyire megérte várni,mert semmi baja nem volt már Boglárkának még útközben és hazajövet sem ( azért itthon kapott Calpolt és Tantum Verdet a torkára). Sőt,ahogy jött úgy is ment a láza.Csak azon csodálkoztam,hogy vajon mi volt az oka,bár én feltételezem,hogy a lepkehimlő. Bár hallottam,hogy rózsahímlő is lappang az oviban, de nem láttam kiütéseket.
Tegnap este viszont Zselyke lett lázas. Így aztán ma délelőtt mint a kettőjükkel felkeredtünk a doktornőhöz,hogy ami biztos az biztos, hogy Bogikát is megnézze,Zselykét viszont vizsgálja meg. Bogi rendben van. Zselykének nagyon piros a torka... Brrr.... Kezdhetem elölről..... Ezek után csak azon csodálkoztam,hogy tudott olyan jókat enni a legkisebbem,viszont már láttam a szemein,hogy valami nincs rendben, és a homlokán éreztem,hogy lassacskán ment fel a láza. Bár igaz,hogy bágyadt volt a mindig hangosan kacagós,kiabálós, hancúrozós, gyorsan mászos kislányom hallagatag lett és befelé fordult. Szívesen ült az ölemben hozzám simulva,fajét mellkasomra hajtva. Ezek voltak a meghitt,nyugodt pillanatok, de annak már nem örültem,hogy éreztem valami van kialakulóban.
És ami történt velünk a héten ,felteszem magamnak a kérdést,hogy mikor lesz egy nyugodt pillanatom, miszerint tudom,hogy egyik sem beteg .....hogy tudjak némi időt szánni magamra,mert ilyenkor nyugodt nem vagyok, csak lesem a kislányaimat.
Az utóbbiak miatt már csak azért is, mert valahogy lassan neki kell fogjak a sofőrsulinak....
Jelnyelvet is kellene tanuljam. Ha máskor nem megy ,akkor maradnak a lefekvés előtti -és a kora reggeli órák amikor is friss az agyam, csend van s jobban tudok figyelni.
Bár még azt se tudom,hogy érdemes-e tanulnom a jelnyelvet, csak állítólag a jövő év első felében munka lesz ( vagy nem lesz). De ha lesz... akkor is mindig van valami tanulni-és olvasnivaló. Erről írok világosabban egy másik posztban.
És lassan a nagylányommal szeretnék készíteni adventi naptárat.
Még nem készült el a babaház. Ha most nem kapják meg, az sem baj,mert az is a sarokba fog végezni:) A legó meg túl drága. Inkább az utóbbit szeretném a lányaimnak karácsonyra,a könyveken kívül. Ha ez kimarad, hát akkor marad jövőre amikor Zselyke is nagyobbacska lesz.
Mindenképpen amit én vennék az a legó lenne,mert hasznos és megmarad az utókornak, s nem landol a kukába:)
Erről is írok még.
Maszkabál
A lányok kaptak Marika mamától Gllyus Vilmos Maszkabál című könyvet egy dvd melléklettel,hogy valami hasznosat, érdekeset hallhassanak,tanulhassanak a lányok a sok ostoba rajzfilm helyett. És milyen igaza volt,mert Boglárka egész nap csak a Maszkabált nézi , közben énekel és táncol rá:) Viszont ilyenkor eszébe se jut,hogy egy kicsit is rajzfilmet nézzen,csak sokszor azt szerette Bogi ha hangokat hall a tévében, miközben elmélyülten eljátszik valamiben. Ennek is most véget vetünk, és inkább kösse össze a kellemest a hasznossal,hogy például kreatívkodunk akkor is hallgassa a zenét.
Zselyke is szintúgy táncol ültében:) Aranyos.
Hamar megkapta a Maszkabál első részét,aztán karácsonyra a második részét :)
Zselyke is szintúgy táncol ültében:) Aranyos.
Hamar megkapta a Maszkabál első részét,aztán karácsonyra a második részét :)
Zselyke egyéves lett
Szeptember 8-án lett Zselyke egyéves:) Igen ám,de azt a napot beárnyékolta,az hogy Bogival épp akkor jöttünk ki a kórházból,azelőtt három napig bent tartottak vírusos hasmenés miatt. Igy aztán az egyéves születésnapot elhalasztottunk ,és csak egy hét múlva került sor rá.... Azért sikerült megünnepelni az én második egy éves kislányomat:) Képek itt :)
Kettesben
Szeptemberben egy nap eljártunk édes kettesben kirándulni Segesvárt és Szebent látogattunk meg:) Egy napos kirándulás volt,de megérte s estefelé nem haza jöttünk,hanem egyenesen a pizzázóba mentünk vacsorázni :)
Négykézláb jár
Zselyke amióta megtanult mászni ,először a mai nap folyamán kezdett négykézláb járni ,amit olyan édesen hajtott végre:) Próbál felállni kapaszkodás nélkül,de ehelyett négy kézlábon próbálkozik.... Újabban kapaszkodva jár, pár percre megáll egyedül és szép lassan leül a földre.Kézen fogva még mindig nem hajlandó járni, így aztán nem erőltetjük hanem várjuk,hogy amikor megszületik valami a kicsi fejecskéjében ,akárhogyan előbb vagy utóbb csak elindul.
Elmaradtam
..... a beszámolókkal. Nem tudom miért van az,hogy többször leültem a gép elé írogatni,a gondolataim,érzéseim,a napi történések megfogalmazódnak bennem.... jó sokáig gondolkozom,hogy erről meg amarról írjak-e? És amíg gondolkozok a múlton,a jelenen,a jövőn,hogy hogyan tovább mert néha bizony vannak olyan hullámérzéseim,hogy nem bírom tovább. Bizonytalan leszek a jövőt illetően,hogy nem szívesen osztom meg,de úgy érzem,hogy muszáj. Amíg mélázok,agyalok hogy miket csináltam,miket kell csináljak,hogyan csináljak bizonyos dolgokat,mit szeretnék csinálni a közeljövőben addigra elmegy a kedvem az írogatástól. Pedig írnék,mert van miről. Sokszor kapok negatív visszajelzéseket bátorítás helyett.
Pár példát hozok fel: Muszáj le írjam,pedig nem kellene,hogy mondjuk a családomnak nem tetszik, hogy jót vagy rosszat írok róluk,pedig csak az átélt napokat,érzéseimet írom. Ez a megjegyzés messze elveszi a kedvemet az írástól,mert ebből ,,vitánk,, szokott kerekedni . Érthető ez is,csakhogy kis bolhából nagy elefánt lesz.Csakhogy ez az én naplóm,és kiírom magamból a bennem levő feszültséget ahelyett,hogy egy poharat a földhöz vágnék. Vagy jobb esetben kiabáljak minden előzmény nélkül valakinek. Mert ez sem jó, és azért van a naplóírás ,mert rengeteget segít nekem, akárcsak a fohász,imádság.
Rendben van,hogy sokan olvasnak,mert szükségem van néha a külvilág megerősítésére,bizonyos dolgokban. Mi van azzal a szomszéd asszonnyal,aki órákig képes kibeszélni mindenkit a legkisebb hibájáról, másik szomszédnak,beleértve saját magát is?! Mert ugyebár mindenki szeret hallani valami pletykát a másikról,mert ez élteti többnyire az idős asszonyokat. vagy unalmukban fecsegnek ki valótlan dolgokat.
Egy fiatal asszony,ha valami gondja van akkor felhívja telefonon a legjobb barátnőjét vagy áthívja kávézni,és a dolog meg van oldva,mert kibeszélte magából azt ami nyomja lelkét-szívét.Megbeszélnek olyan apró dolgokat is,hogy mit hogyan lenne jó csinálni, és hasonlók.....
Én viszont ezekből kimaradtam. Egyrészt ,mert lehet bármilyen bajom, olyan élő testi-lelki barátnőm (van,de azok távol élnek és más a messenger,mint egy élő négyszemközti beszélgetés ekkor és most amikor nagyon nagy szükségünk van rá) nincs aki egyet értene velem bizonyos dolgokban. Édesanya és anyós is jó barátnők,de ők mégis mások. Más a felfogásuk,jobban féltenek engem,mint bárki más a környezetemben. Ez rendben van, ilyenkor azért jó a naplóírás.
Másrészt telefonon beszélni sem tudok,de amúgy sem hiányzik,mert meg lehet szokni. Annak nehéz telefon nélkül meglennie aki nagyon hozzá van nőve,türelmetlen hogy a megfelelő alkalmat kivárja valami sietős ügyben. Pedig mindennek megvan a maga ideje és órája,mert bármit tervezünk,csak így vagy úgy kicsúszik a lábunk alól a talaj.
Apósom mondta is,hogy telefon arra jó,hogy a legfontosabb dolgokról értesítsük a másikat,nem hogy órákig kibeszéljük a lelkizős dolgokat a másiknak. És milyen igaza volt ( ezt én is tudtam).
Én viszont hál Istennek nem telefonálok,így aztán kerül időbe és pénzbe.
Nem járok a szomszédnénihez fecsegni ,síránkozni és az időmet pazarolni,mert van ennél jobb dolgom is,mint ahogy sokan mások az előbbit csinálják,csak azért mert nem kapják a helyüket,nincsen mit kezdjenek a rájuk nehezedett szabadidejükkel. Még örvendek és büszke lehetek,hogy egyáltalán írok ha a kedvem és időm úgy tartja naplót,mint ahogy sok anyuka teszi.
Nem járok munkába. Egyelőre a munkám a lányaim,a háztartás és amikor kell akkor a kertészet foglal el. Szórakozásképpen marad az olvasás,naplóírás és persze böngészem,hogy milyen mesekönyvet,babaházat vagy inkább legót kapjanak a lányaim karácsonyra? Készen vegyük babaházat vagy inkább készítsünk mi el? Igen ám,de hol lehet beszerezni a rétegelt lemezt,falapokat és még sorolhatnám? Nem titkolom azt sem,hogy ilyenkor a férjem agyára megyek az én,, hülyeségeimmel,,,mert fáradt és az ilyen apróságokra egy férfinak sincs türelme.Ha igen ,akkor azt nagyon szépen kell megkérni és meglesz az eredmény:) Általában véve a férfiak nem lelkizős típusúak,a gyerekek még kicsi nekik nem mondhatok el akármit,de később igen. A nőkben nem bízhatok meg ,csak a férjemben 2-3 legjobb barátnőmben.
Tapasztaltam azt is,hogy nagyon sokszor használtam a szívemet aminek a következménye az lett,hogy nevetségessé váltam (általában,nem lehet tudni mikor,de vannak olyan helyzetek),így aztán ha bármennyire is fáj a szívem valamiért, inkább az eszemet használom,mert úgy látom jónak.
Az írás más.Felemelő érzés,megnyugodok,visszaolvasom,átgondolok bizonyos dolgokat és aztán feldolgozom magamban, hogy mit kellett volna csináljak jobban. Egyszóval tanulság az írás,mert tanulok a hibáimból, mások hibájából és a mindennapi életből.
Hogy miért nem kapok pozítiv visszajelzést a környezetemtől?
Egy szó sokat mond: felelőtlenség. Csak az én esetemben,mert nem hallok jól és mert császárral szültem.
Az idősek szerint felelőtlen vagyok,ha le akarom tenni a sofőrvizsgát,mert nem hallok jól és két gyereket fel kell neveljek. Rendben. de a mai világ amelyikben élünk, nagy nyomást gyakorol ránk nőkre,hogy az időnket veszítjük. Azok mondják,hogy ne tegyem le a sofőrvizsgát,akiknek nem volt részük benne,mert féltek,nahát én nem félek,mert az élet megtanított erősnek lenni,bármilyen körülmények között a hallásom miatt. Bár a férjem,a kisgyerekes anyukák,a leendő főnököm (már ha egyáltalán ő lesz ?), és mondanom sem kell,hogy az összes barátnőm már tud autót vezetni. Egyelőre csak én maradtam ebből a sorból is.
Nagyon szeretnék harmadik gyereket is,mert úgy érzem hogy így lesz teljes a világ és kerek az életünk, és pláne hogy mindenünk megvan amire vágyik egy fiatal házaspár és kisgyerekes szőlő,akkor miért ne adhatnánk meg azt egy harmadik gyereknek is? Nem látom akadályát annak,hogy még egyet szüljek,mint ahogy saját nőgyógyászom sem látja ennek kárát (erről szó lesz majd egy másik posztban):)
Én csak azt látom a mai világban,hogy az összes teher,szenvedés a nőkre hárul, mint sok minden más. Bár igaz,hogy féltenek engem egy újabb szüléstől amely műtéti úton zajlik, ( Szandi,Rubint Réka is és még sokan mások is vállalták a kockázatot,mert hittek benne hogy menni fog)de ha megvan rá a lehetőségem akkor miért ne? Azt gondolom, hogyha valamit nagyon akarok akkor a legfontosabb a hit és hogy a Jó Isten szeret,segít , és ezért merem vállalni a nehézségeket is.
Visszatérve a blogíráshoz,még akkor is ha nem minden esetben alakulnak ki személyes barátnős találkozások,beszélgetések, de arra mindenképpen jó,hogy tudom,hogy virtuálisan is segítenek,velünk éreznek ,tanácsokat, tapasztalatokat osztunk meg egymással. És ez jó, és azt hiszem sokkal többet ér mint egy mindennapi személyes találkozás,ahol aztán jobban megismerjük a másiknak a gyengéit,hibáit és már nehezebben fogadjuk a másikat olyannak a milyen.
Csendben hozzáteszem a férfiak teljesen másképp gondolkoznak, nem érzelgősek, lazán veszik az élet dolgait és az égvilágon semmit nem sietnek el. A nők azok akiknek állandóan fut az agyuk:)
Pár példát hozok fel: Muszáj le írjam,pedig nem kellene,hogy mondjuk a családomnak nem tetszik, hogy jót vagy rosszat írok róluk,pedig csak az átélt napokat,érzéseimet írom. Ez a megjegyzés messze elveszi a kedvemet az írástól,mert ebből ,,vitánk,, szokott kerekedni . Érthető ez is,csakhogy kis bolhából nagy elefánt lesz.Csakhogy ez az én naplóm,és kiírom magamból a bennem levő feszültséget ahelyett,hogy egy poharat a földhöz vágnék. Vagy jobb esetben kiabáljak minden előzmény nélkül valakinek. Mert ez sem jó, és azért van a naplóírás ,mert rengeteget segít nekem, akárcsak a fohász,imádság.
Rendben van,hogy sokan olvasnak,mert szükségem van néha a külvilág megerősítésére,bizonyos dolgokban. Mi van azzal a szomszéd asszonnyal,aki órákig képes kibeszélni mindenkit a legkisebb hibájáról, másik szomszédnak,beleértve saját magát is?! Mert ugyebár mindenki szeret hallani valami pletykát a másikról,mert ez élteti többnyire az idős asszonyokat. vagy unalmukban fecsegnek ki valótlan dolgokat.
Egy fiatal asszony,ha valami gondja van akkor felhívja telefonon a legjobb barátnőjét vagy áthívja kávézni,és a dolog meg van oldva,mert kibeszélte magából azt ami nyomja lelkét-szívét.Megbeszélnek olyan apró dolgokat is,hogy mit hogyan lenne jó csinálni, és hasonlók.....
Én viszont ezekből kimaradtam. Egyrészt ,mert lehet bármilyen bajom, olyan élő testi-lelki barátnőm (van,de azok távol élnek és más a messenger,mint egy élő négyszemközti beszélgetés ekkor és most amikor nagyon nagy szükségünk van rá) nincs aki egyet értene velem bizonyos dolgokban. Édesanya és anyós is jó barátnők,de ők mégis mások. Más a felfogásuk,jobban féltenek engem,mint bárki más a környezetemben. Ez rendben van, ilyenkor azért jó a naplóírás.
Másrészt telefonon beszélni sem tudok,de amúgy sem hiányzik,mert meg lehet szokni. Annak nehéz telefon nélkül meglennie aki nagyon hozzá van nőve,türelmetlen hogy a megfelelő alkalmat kivárja valami sietős ügyben. Pedig mindennek megvan a maga ideje és órája,mert bármit tervezünk,csak így vagy úgy kicsúszik a lábunk alól a talaj.
Apósom mondta is,hogy telefon arra jó,hogy a legfontosabb dolgokról értesítsük a másikat,nem hogy órákig kibeszéljük a lelkizős dolgokat a másiknak. És milyen igaza volt ( ezt én is tudtam).
Én viszont hál Istennek nem telefonálok,így aztán kerül időbe és pénzbe.
Nem járok a szomszédnénihez fecsegni ,síránkozni és az időmet pazarolni,mert van ennél jobb dolgom is,mint ahogy sokan mások az előbbit csinálják,csak azért mert nem kapják a helyüket,nincsen mit kezdjenek a rájuk nehezedett szabadidejükkel. Még örvendek és büszke lehetek,hogy egyáltalán írok ha a kedvem és időm úgy tartja naplót,mint ahogy sok anyuka teszi.
Nem járok munkába. Egyelőre a munkám a lányaim,a háztartás és amikor kell akkor a kertészet foglal el. Szórakozásképpen marad az olvasás,naplóírás és persze böngészem,hogy milyen mesekönyvet,babaházat vagy inkább legót kapjanak a lányaim karácsonyra? Készen vegyük babaházat vagy inkább készítsünk mi el? Igen ám,de hol lehet beszerezni a rétegelt lemezt,falapokat és még sorolhatnám? Nem titkolom azt sem,hogy ilyenkor a férjem agyára megyek az én,, hülyeségeimmel,,,mert fáradt és az ilyen apróságokra egy férfinak sincs türelme.Ha igen ,akkor azt nagyon szépen kell megkérni és meglesz az eredmény:) Általában véve a férfiak nem lelkizős típusúak,a gyerekek még kicsi nekik nem mondhatok el akármit,de később igen. A nőkben nem bízhatok meg ,csak a férjemben 2-3 legjobb barátnőmben.
Tapasztaltam azt is,hogy nagyon sokszor használtam a szívemet aminek a következménye az lett,hogy nevetségessé váltam (általában,nem lehet tudni mikor,de vannak olyan helyzetek),így aztán ha bármennyire is fáj a szívem valamiért, inkább az eszemet használom,mert úgy látom jónak.
Az írás más.Felemelő érzés,megnyugodok,visszaolvasom,átgondolok bizonyos dolgokat és aztán feldolgozom magamban, hogy mit kellett volna csináljak jobban. Egyszóval tanulság az írás,mert tanulok a hibáimból, mások hibájából és a mindennapi életből.
Hogy miért nem kapok pozítiv visszajelzést a környezetemtől?
Egy szó sokat mond: felelőtlenség. Csak az én esetemben,mert nem hallok jól és mert császárral szültem.
Az idősek szerint felelőtlen vagyok,ha le akarom tenni a sofőrvizsgát,mert nem hallok jól és két gyereket fel kell neveljek. Rendben. de a mai világ amelyikben élünk, nagy nyomást gyakorol ránk nőkre,hogy az időnket veszítjük. Azok mondják,hogy ne tegyem le a sofőrvizsgát,akiknek nem volt részük benne,mert féltek,nahát én nem félek,mert az élet megtanított erősnek lenni,bármilyen körülmények között a hallásom miatt. Bár a férjem,a kisgyerekes anyukák,a leendő főnököm (már ha egyáltalán ő lesz ?), és mondanom sem kell,hogy az összes barátnőm már tud autót vezetni. Egyelőre csak én maradtam ebből a sorból is.
Nagyon szeretnék harmadik gyereket is,mert úgy érzem hogy így lesz teljes a világ és kerek az életünk, és pláne hogy mindenünk megvan amire vágyik egy fiatal házaspár és kisgyerekes szőlő,akkor miért ne adhatnánk meg azt egy harmadik gyereknek is? Nem látom akadályát annak,hogy még egyet szüljek,mint ahogy saját nőgyógyászom sem látja ennek kárát (erről szó lesz majd egy másik posztban):)
Én csak azt látom a mai világban,hogy az összes teher,szenvedés a nőkre hárul, mint sok minden más. Bár igaz,hogy féltenek engem egy újabb szüléstől amely műtéti úton zajlik, ( Szandi,Rubint Réka is és még sokan mások is vállalták a kockázatot,mert hittek benne hogy menni fog)de ha megvan rá a lehetőségem akkor miért ne? Azt gondolom, hogyha valamit nagyon akarok akkor a legfontosabb a hit és hogy a Jó Isten szeret,segít , és ezért merem vállalni a nehézségeket is.
Visszatérve a blogíráshoz,még akkor is ha nem minden esetben alakulnak ki személyes barátnős találkozások,beszélgetések, de arra mindenképpen jó,hogy tudom,hogy virtuálisan is segítenek,velünk éreznek ,tanácsokat, tapasztalatokat osztunk meg egymással. És ez jó, és azt hiszem sokkal többet ér mint egy mindennapi személyes találkozás,ahol aztán jobban megismerjük a másiknak a gyengéit,hibáit és már nehezebben fogadjuk a másikat olyannak a milyen.
Csendben hozzáteszem a férfiak teljesen másképp gondolkoznak, nem érzelgősek, lazán veszik az élet dolgait és az égvilágon semmit nem sietnek el. A nők azok akiknek állandóan fut az agyuk:)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)