Az elmúlt napok összefoglalója

Péntek(okt.24) Reggel 8 órakor jöttünk be a kórházba ahol végrehajtották az első de nem sugármentes röntgenvizsgálatot Bogicám mellkasán,és aztán kiderült,hogy valóban tüdőgyulladása van a galambocskámnak:( Ki tudja mióta tarthatott mert eléggé súlyos volt,és egy nagy fekete homályt lehetett látni a röntgen felvételen. Hibásak voltunk,hogy nem jöttünk fel hamarább,tévedtünk viszont orvos nem vagyok és 25 évesen honnan a nagy tapasztalat? De ki volt a hibás? Én az anya vagy a saját gyerekorvosunk aki tudhatta,sejthette hogy miért nem hatott a sok orvosság kellő időben ? Ééééés persze túl későre küldött laborvizsgálatra az orvos ahol aztán végül az derült ki,hogy nagyok a gyulladást jelző véreredmények( ez még csütörtök délután tudtuk meg és már azonnal telefonáltunk anyukám segitségével a sürgősségre).Én pedig sirtam mert elképzelni sem tudtam,hogy hol lehet a nagy gyulladás, két hete kétnaponta orvoshoz futottam Bogicával,hogy ellenőrizze,szertartásosan adtam be az előirt gyógyszereket. És mégis megtörtént a legnagyobb gond amire még a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna. Mindegy már nem lehetett visszaforditani az idő kerekét és meg nem történtté tenni az izgalmat,idegességet,orvosságmegvonást,egy korai röntgenvizsgálatot,vérvételt és még sorolhatnám. Most tanultam,láttam,tapsztalatm elég 1x-szer átélni és majd Isten őrizzen majd másképp megszervezni a dolgokat. Igy hát pénteken úgy mentünk be vizsgálatra,hogy tudtuk befekszünk Bogicámmal,de ezután jött csak a neheze. Ugye tettek a kezére olyan csöves tüt vagy mit tudom én hogyishivják micsodát amin keresztül adják az orvosságot injekció formájában,de mikor ezt végrehajtották a kicsi drága kincsemen engem nem engedtek be:((((( Nem foghattam az ölemben,nem simogathattam,becézhettem és emiatt rettentő dühbe gurultam,hogy ezt miért csinálják,hogy a saját gyerekem elsőszámú hozzátartozóját az ÉDESANYÁT nem engedik a közelébe? Végül a szobatársam kimondta a végső büvös szót,hogy a nővérek igy jobban tudnak kommunikálni a gyerekkel ha nincs ott az anya (mondták neki).Rémes!!! Ez nem igaz mert annál jobban,sirt,rúgkapált a sok idegen láttán és amit rajta végre kellett hajtsanak.Kibirtam,de nehéz és fájó szivvel, és ilyenkor arra gondoltam meg kell gyógyulnia.
A délután hátralévő részét végigaludta Bogicám a saját ágyamban,de mikor felkelt és vizet adtam neki ,megszakad még most is a szivem olyan kedvesen mondta nekem:hogy köszönöm. Mondtam Bogicámnak ne félj amikor látod egy nővért bejönni,s ő is mondta utánam ne félj. Este pedig nehézkes volt az elalvás mert eleinte nagyon is úgy tűnt,hogy Bogicám nem fog aludni a saját kiságyában már csak az idegen hely miatt. Ezért a saját ágyikómban fektettem le,de ott sem tetszett az én okos kislányomnak mert beláttha,hogy szűk a hely kettőnknek,fullasztó, meleg is volt a szobánkban,hogy egyszerűen kibirhatatlan volt.De túléltünk az elsú éjszakát. Szerencsénk volt,hogy vittünk Bogicám sárga kicsi paplanját ami megnyugatta és amivel nyugodtan ,simán el tudott aludni a saját ágyában.
Szombat és Vasárnap(okt.25-26) Simán telt sok alvással,kevés evéssel, nézelődéssel. Szombaton nagyon pirosak lettek a szemei Bogicának a sok sirástól, láztól,orrfolyástól,fáradtságtól és mert kimerülőben volt már szegénykém.
Vasárnapra már teljesen nyoma sem a piros szemeknek,az előző két napi átélteknek,már kezdett a hangulata javulni,sőt már mondogatott mindenfélét. Látta,hogy a kis szobatársnője elbújik az ágyban készitett kis kuckójába,játszik,alszik.Ilyenkor Bogicám a látottakat ki tudta fejezni mondatban,hogy: ,,alszi a baba,elbújt a baba,játszi a baba,persze :)
Hétfő(okt27). Már ki mertem vinni sétálni a folyosóra szigorúan csak a karjaimban, de akkor is azért mert ebédelni mentünk.Bogicám sajnos nem kért a meggylevesből,sőt még a rizses húst sem akarta megenni ami burgonyával volt tálalva jó apróra vágva,épphogy megkóstolta,De csak ennyi. Este viszont már a négy éves Kisztinával aki szintén tüdőgyuladás miatt tartották a kórházban jót sétáltak,játszottak,nevetgéltek és egymást utánozták:P Bogicám ha látta ,hogy Krisztina rajzol már neki is kellett papir és ceruza,hogy rajzolhasson.
Kedd (okt28) Pétnek óta láthatta első izben az apját, mert ahányszor Zoli látogatóba jött Bogicánk jóformán csak aludt. Igen ám volt is egy kis megilletődés,meglepődés amikor meglátta az apját,hogy eleinte nagyon is tűnt,hogy már nem akar ránézni az apjára. Féltem is ettől,de végülis nem tudhatjaBogi,hogy honnan jött és miért nincs velünk itt a kórházban a drága imádott apukája?Végül feloldódott a légkör, és már újra a régi apja-lánya meghitt hangulata tért vissza,és nagyon meglepődtem,hogy elfogadta,megette az apukája által kinált túros kaporkrumplilevest. Hozott változást, viszatért az étvágya s mi más hozta meg mint az apja biztonságot,bátorságot tükröző jelenléte. Velem már nem nagyon akart ebédelni itt a kórházban.,csak kekszet,kiflit és banánt.Aztán délután is ugyanúgy szégyenkezett,meg volt illetődve az oly rég nem látott apukám jelenlététől.