,,Nemszeretem-kirázom,,

Most estefelé pakolászta le a kanapéról a plüss állatkákat( sárga csibe,kacsa,tigris,barna medve,hosszú szürke egérke,nagy oroszlán-kutyaféleség,teknősbéka,baba) és amelyik nem tartozott a kedvencei közé az pedig egy hosszú finom szőrű,manóka féleség volt,hogy azt nem lehet sem kislánynak,sem állatnak nevezni valahol a középúton van amolyan nevesincs plüss állatka,annak azt mondta ma először,,nem szeretem,, és már dobta is félre:P Én fogtam egy pokrócot és mondom jó hangosan megyek ki rázom erre a reakcióra Bogika is megfog egy pokrócot és jön utánam s elismétli azt amit hallott az előbb,,kirázom,,:D

2008.11.18. ( kedd) Matematika alias meta ahogyan Bogi mondja

Bogicám első dolga az volt,hogy megkeresse a számára oly megkedvelt ,,meta, ( matematika) könyvet,amit azelőtt való nap hoztam haza:P

(Nagyon elmaradtam az elmúlt két hét eseményeinek beszámolójából,most igyekszem bepótolni:))

Újra itt vagyunk

Alig három hét múltán,hogy kijöttünk a kórházból újra kidőltünk ismét láz,rohanás orvoshoz, mandulagyulladás,injekció formájában orvosság, fáradt dolgozó anya aki munkába jár, akinek már négy hete fáj a háta,éjszakánként alig alszik valamicskét, a sok izgalom,fejtörés,hogy miért estünk megint vírusos betegségbe:S Nos, én vagyok az oka,hogy a leánykámnak újra mandulagyulladása van akárhogy is vigyáztunk, mindennap szellőztettünk,fél órára sétálni vittünk és még sorolhatnám mi mindent megtettünk Bogicánk egészsége érdekében.Hiába vitaminoztunk,de mégis tőlem elkapta azt a vírusos mandulagyulladást mert anélkül,hogy lázam lett volna, fájt volna a mandulám nem sejtettem,hogy bennem is lappang valami nyavajás vírus,és mindezek tetejébe még bacikat is hozok haza a suliból.:S Nagyon későre épp aznap este kezdett fájni legnagyobb sajnálatomra a mandulám amikor Bogica belázasodott 39.5-fokra:O:S Rémes milyen igazságtalan tud lenni az élet. Először nagyon megijedtem azt mondtam magamban nem lehet megint lázas alig pár héttel a kórházi kezelés után,hogy először nem volt szándékomban lázat mérni kedd este,de aztán erős volt bennem a kísértés hogy,megmérjem a lázát Boginak,mert éreztem,hogy baj van:S De mégis megtörtént:OÉpp az a szerencse,hogy én olyan vagyok ,hogyha kell,ha nem kell minden áldott este meg szoktam nézni mimózának a homlokát,hogy nem-e lázas? Nos,november 25-én kedd este beköszöszöntőt hozzánk az ördögi vírusmandullagyulladás :S:O Nekem fájni kezdett a mandulám csak az egyik ,Bogica belázasodott,de a mai napig megúszta minden orrfolyás,köhögés nélkül:S Nem kívánom senkinek az emúlt napjainkat,hogy egyik betegség kövesse a másikat:S

Ügyeskedünk :P

Bogicám abba a korba lépett,hogy már fel tudja fedezni a játékoknak a szépséges oldalát is:) Mindent megfigyel,szemügyre vesz,tanulmányozza hogy ezt vagy azt hogyan kell használni vagy épp mire jók. A napokban kezdte nagyon érdekelni és egymásra rakosgatni a színes,lépcsős multíaktiv félgömböket,a kockákat egymásra rakni amit aztán mindjárt össze is rombol, a különböző mértani formújú idomokat ( háromszög,négyzet,csillag, kör)a megfelelő lyukon bele dobni a vederbe.Játék közben mondogatom a kockák színét is amit ugyancsak kettőt tud megmutatni és kimondani: sárga és piros.Az előbbi a kedvenc színe állitólag ahogy elnézem a leánykámat játék közben,mert mindig mindenre azt mondja,hogy sárga.
Megtanulta le -és fel kapcsolni az éjjeli lámpát is amit kifejezetten élvez is.Tegnap este mondom Boginak,hogy fel akkor fel kapcsolta,le akkor le kapcsolta és így tovább,de olyan édes,ügyes keze van, hogy az nem igaz. Addig nem mozdultak az ujjacskái amíg nem mondtam,hogy kapcsold fel vagy kapcsold le hanem a pisze,ügyes ujjacskák álltak a kapcsolón. Számtalanszor megpuszilom a kicsi kezecskéit,mondhatnám hogy ,,szerelmes,, lettem a kicsi kezébe mert olyan ügyesen járnak a kezei,mindent úgy fog meg ahogyan kell:D

,,Kávé kontra -kakaós kávé,, és most este

Nem lehet túl korán kezdeni a kávézást, de a kávé illatát nagyon megszerette,hogy amikor iszunk a kávét akkor mondja is,hogy:kájé vagy kávé Igen ám ,de a tegnap reggel mikor Zoli felajánlotta,hogy megfőzi ő a kávét még az ágyban ülve hármasban,akkor megkérdezte a kisasszonyt,hogy kér-e ő is kávét? -Erre Bogicám igent intett a fejével,hogy egy jót nevettünk rajta.Aztán Bogicámnak épp azt kell amit nem szabad és meg van tiltva,de épp a kávé jellegzetes szagja tetszett meg neki,és ezért kérte ám a kávét.Ezután mondtunk neki,hogy nem szabad neki innia (értette hogy miről van szó):P Eddig rendben volt minden!!! Ma reggel megtörtént a kis kávés baleset akaratlanul is,hogy én sem,Zoli sem gondolt semmire:s Az történt ugyanis,hogy Zoli nem mindig issza meg a kávé utolsó két korty maradékot,de valami okból az éjjeli szekrényen hagyta a kávés poharat:P Máskor is megtette ezt Zoli,de Bogi jó kislány lévén és mert megtanulta,hogyha valamit nem szabad akkor azt nem szabad és kész. De ma reggel fordult egyet a kocka olyan dolog történt,hogy Bogi beleivott az apja kávés poharába és egy hajtásnyira kiitta a maradék kávét (szerencsére épphogy két kortynyi volt benne).De én is hibás voltam merthogy a szemem előtt ivott bele a pohárba, de úgy ivott a pohárból hogy még a fejét is hátravetette kissé,ezért nem sejtettem hogy lett volna még benne kávé, na erre végképp tényleg nem gondoltam:S Nos,megtörtént,megtörtént és kész. De akkor is ez nem mindenkinek tetszett,főleg nem a nagyszülőknek:O Akkor vettem észre,hogy valóban Bogica ivott egy icipici kávét amikor észrevettem a szája felső szögletében a barna maszatot:P:) Megkóstolta,megízlelgette a kávét,most már biztos tudni fogja,hogy mi mit iszunk reggelente:) Ezek után arra az elhatározásra jutottam,hogy szombattól fogok csinálni neki,,kakaós kávét,,-persze tejbe teszek kakaót neki éspedig mivelhogy az egész család egyszerre kel fel,ezért egyszerre fogom megcsinálni magunknak a kávét és boginak a kakaós tejcsit:) Ééééés akkor azt fogom mondani Boginak,hogy igyon ,,kávét,, ő is,mint mi ahogy lássa:P Szükségét érzem annak,hogy ezt mondjam,hogy legalább kóstolja meg a kakaós tejet.Kiváncsi vagyok kávézás közben velünk meg fogja-e inni a kakaós tejcsit? nagyon óvatos a leánykám ami az új italt,ételt illeti előbb megszagolja,megízlelgeti és ha nem tetszik az ital,étel aromája akkor meg se kóstolja az eléje tett finomat,legyen az új valami amit addig soha nem kóstolt meg :O:P Nehéz,de hát valahogy rá kell bírjam Bogicát,hogy a kakaós tejét igya meg legalább,ha már nem akar többé tejet inni:S Nos,a kakaós kávénak-értsd kakaós tej én adtam a nevét még gyerekkoromban ha jól emlékszem:) Zoli először megütközve nézett rám mikor először mondtam neki,hogy csinálok kakaós kávét:P Neki a kávé az kávé, a tej maradjon kakaós tej és kész. De nálam már más helyzet,mert annyira a szokásommá vált, lélekben valahogy nem felejtem el a gyerekkori apró dolgokat sem,hogy felnőttként is kicsúszik a számon olykor-olykor a saját gyerekkori mókás szó.Még vannak olyan szavak amikre jól emlékszem,hogy valami dolognak egészen más,engem felvidító,ami a hangulatot vidámabbá tette számomra:P Nahát van kakaóskávétej történet is ezek szerint:)
Késő délután avagy estefelé (novembert írunk,korán sötétedik :S)
Lejöttek a szüleim,főzőm a kávét mindnyájunknak, beviszem a kávét Bogi birodalmába és megkínálom kávéval a földön ülő szüleimet:Mit tesz a lányom ? bele mártja anyukám poharába az ujjacskáját megkóstolja,aztán oda megy apukámhoz az ő poharába is bele teszi az ujját ismét megkóstolja:) Hogy mi tud tenni a kávé egy kis gyerekkel is? Ez volt az első és az utolsó sztori ami a kávét illeti.

Táncra perdül ......

..... mikor nézi a TV-ben a műkorcsolyát, ha a minimaxon véletlenül elkapja a tornázó gyereksereget ilyenkor a leánykámnak is táncolhatnékja támad:D De még mennyire, körös-körül megállás nélkül forog, felemeli az egyik lábát úgy akarja utánozni a tévében látottakat, a földre fekszik :) Most már eldöntöttem,hogy hat éves korában fogom járatni táncórára,gyerektornára ha fognak szervezni ehhez hasonlókat.Sőt, ha lehet még ketten is fogunk járni valahová tornázni,csak épp legyen hová menni,legyen melegebb (nyáron).Már alig várom,hogy már vihessem valahová Bogicámat.Sőt!!!

Mesélek a tegnapi napról

Hogy pontos legyek a tegnap nov.18-át írtunk, és én elmentem reggel 10-kor munkába Bogicám pedig itthon maradt boldogan Mari mamájával ilyenkor egy jót szoktak játszani.Igen ám mert Mari mama nem jött fel az utóbbi két napban üres kézzel,hanem hozta magával kettejük közös játékát :a kéz krémet, a leánykám ilyenkor persze ragyogó arccal máris nyissa ki a doboz fedelét és már kenni be az arcocskáját:) Kész nő lett másfélévesen mimózám.De imádja kenegetni az arcát, aztán Mari mamája arcát is és a kezét is hogy aztán mikor haza jövök, és megpuszilom kicsi galambocskámat miközben az igazak álmát alussza délután mindig a kéz krém illatát érzem az arcocskáján:) A délelőtt folyamán meglátogatta őket anyósom egyik legjobb barátnője Pozsony Erzsike néni és hozott banánt,nagy szemű szőlőt Bogicának:) Miközben a két legjobb barátnő az asztalnál jól elbeszélgettek a kávé mellett,addig Bogica mint ahogy egy kisasszonyhoz illik szépen megette kiskanállal a gyümölcspépet: banán,alma és házi keksz. Végül mikor sor került a bucsúra akkor az én kicsi,édes kincsem úgy köszönt Erzsike néninek,hogy : Szia
Miután haza érkeztem Bogicámat ébren találtam,mert amikor anyósom le akarta fektetni vetkőztetés közben az ágyban nagy játék,hancúrozás kerekedett ki. Így aztán leültünk hármasban ,,beszélgetni,, miközben Bogica köztem és anyósom közt állt, látva a csendéletet és hogy ne unatkozzunk nagy boldogan vetette bele magát hajunk simogatásába:))) A hajunk simogatását,borzolgatását felváltva végezte hol rajtam,hol a nagymamáján:P Egyem meg a kicsi drágát,hogy miket talál ki:)
Még lefekvés előtt ki akarom vinni Bogit a levegőre, mondtam neki,hogy megyünk ki sétálni-erre ragyog az arcocskája,int a fejével,hogy jó menjünk ( de látom rajta,hogy álmos)-Még azért is felöltöztetem,szép lassan felkerül a harisnya,magas nyakú pulóver,kertész nadrág végül a csizma is,kezdem szedelőzködni a kabátját,sapkáját, sálát és már fogom is a kezét,hogy menjünk ki a szobából kifelé.És mit tesz erre a leánykám? Húzz engem visszafelé sírva,az ágyra mutatva,hogy le akar feküdni:S Pedig csak déli fél kettő volt és ragyogóan sütött a napocska is, és különben csak fél órára akartam volna kivinni: A tervem meghiúsult a ruhák amiket azelőtt 5 perccel adtam fel ,már le is kerülnek szép lassan:S Nem volt séta de volt nagy délutáni három órai alvás,és mire felkelt Bogicám már jöttek is a szüleim. Bogicám első dolga mostanában,hogy az újonnan érkezett nagyszüleit beinvitálja a szobájába. Ezek után máris adta is ki nekik sorjában a játékokat, ( le voltunk ülve a földre, én is ott voltam).,de Ő csak állt mint egy kis ,,főnök,,és nézte a nagyszüleit,hogy hogyan játszanak a babával,labdával.......

Az én kicsi lányom -újra

Vasárnapi ( nov.16-án) történt ugyanis,hogy mi ketten elmentünk sétálni a közeli környékre a Gambrinus vendéglő felé kézen fogva sétáltunk. Aztán a hazafelé vezető útat már a karjaimban tette meg a kicsi galambocskám,és annyira édes,gyönyörű volt a hatalmas nagy kötött sapkájában a ragyogó napsütésben azzal a csodás szürke szemeivel,hogy nem tudtam megállni,hogy ne mondjam azt,hogy ,,Szép vagy,szép vagy és szép vagy,,- megértette amit mondtam neki,mert a sapkáját húzta be a szemébe annyiszor ahányszor mondtam neki,hogy szép vagy:P:)))) Zabálni valóan édeske volt a lánykám,hogy egyszerűen az élet is szép ilyenkor,más színben látom a világot.
Aztán a délután folyamán a figyelmetlenségemnek köszönhetően egy icipicit véletlenül elvágtam az ajkamat,hogy megállás nélkül kezdett a vér folydogálni,ennek ellenére lehajoltam,hogy a mimózám által szerte széjjel dobált tekercs WC papírokat szedjem össze:S Erre mit tesz a lányom? Néz,néz és néz engem,hogy mi van nekem és láttam az arcán nagyon,hogy őszintén megsajnált engem,mert a kicsi kézfejével megsimogatta az arcomat:9 Annyira meghatódtam ettől az együttérzéstől amit láttam a kicsi Boglárkámon és ahogy vigasztalni próbált:) Először szóhoz sem tudtam jutni mintha kissé elszégyelltem volna magamat a saját lányomtól az ügyetlenségem és a lányom okos együttérzése miatt:P Egyem meg a kicsi szívét hogy olyan kedves,együttérző tud lenni. Ennél nagyobb boldogság nincs a földön.

Az én lányom segített:D

Az én kicsi galambocskám elérkezett abban a korba,hogy ragyogó arccal mindent megfigyel, engedelmeskedik első szóra, minden új hallott szót utánunk kimondja,egyedül iszik,eszik, sőt nem mindig engedi,hogy megetessem csak akkor ha elvonom a figyelmét valamivel.Mindenben segíteni akar nekem a maga módján amikor és amiben csak tud, s amikor megengedem neki,egyszóval mindent egyedül szeretne csinálni.Hogy is mondjam nagyon szorgalmasan csinál mindent.Elárulom meglátszik rajta már most,hogy olyan dolgos lesz mint a szülei és az apai-anyai nagyszülei is:P:D

Bogicám teregeti a ruhákat :D

Cumi és cumisüveg helyett....

.... a saját kicsi kedvencét az imádott sárga paplan sarkát szopikálja miközben még meg is szagolgatja a paplan azon sarkát ahol épp az imént befalta. Viszont minden lefekvés előtt mikor elálmosódik a leánykám mindig a képeken látható cselekvést egyhúzamban végigcsinálja .Először ülve,aztán lefeküdve amíg aztán végül el nem alszik.Sajnos a cumit már két hónapos korában elhagyta, most pedig másfélévesen már a cumisüvegből sem kér,sőt még csak a tejcsit sem hajlandó meginni:S A cumisüvegtől való eltávolodás még a kórházi időszak alatt történt meg,csak azt tudom,hogy az első pár napokban nem szabadott tejcsit adnom,végül mikor már akartam adni cumisüvegből a tejcsit már nem kért belőle. Én pedig csak találgatom,hogy mitől változott meg a leánykám,hogy ennyire ne szeresse a cumisüveget és benne a tejcsit,mikor itthon imádta inni minden este a karjaimban? Nos, több okát is vélem felfedezni az egyik,hogy a kórházi tartózkodás kissé megviselte,hogy nem a megszokott ,ismert ,nyugodt környezetben kapja a tejcsiét,és ezért egy életre megundorodott tőle:S Nem felejtem el azt sem,hogy a kórteremben rendületlenül forrón fűtöttek egész nap mintha nem is itthon lennénk,hanem valamelyik jégkorszakban, s még ott volt a hosszan tartó gyógyulás is. Ezek után teljesen megértem,hogy akkor a kicsi,drága leánykámnak nem esett volna jól a tejcsi a nagy meleg szobában,valósággal izzadtunk mi ketten a nagy melegben és még azt is valószínűnek tartom,hogy a sok gyógyszer miatt a gyomrocskája nem kívánta a tejcsit:S:o Ha tudna beszélni akkor egyszerűen megmondaná nekem,hogy miért nem kívánja,miért nem kér a tejből? De így sokkal nehezebb,mert már kb, két hete itthon vagyunk, és most sem hajlandó inni tejet,még pohárból sem:S Lehet hozzám ütött a lányom,mert én is gyerekkoromban utáltam a tejet magára inni, ezért csak kakaósan voltam hajlandó inni... Ezek után megpróbálom a kakaósan adni a tejet pohárból,addig is kapja tejtermékű ételt reggel és este. Nehéz időszak ez most nekem,már ami a tejivást illeti.

Olyan édes az én kicsi Boglárkám ugyanis a paplan sarkával mindenkit megkínált:engem, az apját, a két nagymamát és nagytatát,hogy mi is ,,együnk,, belőle:P:D Ilyenkor egy jót derültünk mert ez is egy jó mókás játék ,de nagyon szép,kedves,különleges a leánykámtól nézve,hogy az egész család szíve elolvadt :)

Közös főzőcskézés :) ( nov.15)

Hm, szombat délelőtt neki fogtam a sárgarépát hámozni a húsleveshez, de mostanság nagyon nehezen megy a főzés,mert ott sertepertél körülöttem,húzz engem,hogy menjünk játszani,kitalál valamit,hogy kell neki étel,víz vagy épp kipakolászik a konyhaszekrényből. Nem hagyott engem még pár percre sem dolgozni,mert bármit csinálok semmi sem tetszik neki csak ővele kell foglalkozzak, ez még hagyján,de vannak olyan dolgok amit hamar megtudok csinálni, és mert muszáj:pl a hétvégi finom ebéd az kell, így hát nem volt más választásom,minthogy Bogicámat a konyhaszekrény pultjára ültettem,hogy nézze hogyan hámozom a sárgarépát:P Ezért ennek külön örült tiszta szívéből,mert újdonság volt számára,és ahogy végeztem a murok hámozásával már vette is el és tette maga mellé :)))) Segített az én kicsi,drága ennivaló galambocskám ,,főzni,,:) Nagyon jó volt együtt főzni mert láttam rajta,hogy tudtam örömet okozni neki azzal,hogy közben meséltem,magyaráztam neki,hogy épp mit csinálok s ilyenkor árkus szemekkel megfigyelt mindent,és mondta a muroknak-murok :)) Aztán amikor sárgarépát bele tettem a levesbe a kis mimózám magánkívül elkezdett sírni,hogy először azt hittem álmos,fáradt,játszani akar vagy épp ki akar menni sétálni,de aztán végül úgy tudtam lecsíllapitani Bogicámat,hogy felvettem és megmutattam neki,hogy hogyan fő a leves és a sárgarépát is,hogy az is benne van. Mostanság amikor főzöm a levest vagy a tejet akkor mindig fel kell vegyem a karjaimban,hogy nézze hogyan lobog a víz,hogyan kezd főzés közben ,,habzani,, a fehér tejcsi:) Mikor sor került a csirke mell sütésére akkor is az egyik karomban fogtam Bogit,míg a másikkal sütöttem a húsikát:P

A kis konyhatündérke :)))

Boglárkám rakosgatja a sárgarépát kistányérjába

Gyermekkori emlékeim- kis érdekes játék

Mia és Maja kedves anyukája küldte ezt az érdekes játékot:)) itt http://www.miaesmaja.blogspot.com
Köszönjük szépen,aranyosak vagytok:D
A szabályok:

1. Ha téged jelölnek ki, rakd ki a blogodba ezt a képet és írj egy bejegyzést a gyerekkori emlékeidről.


2. Nevezz meg 7 bloggert, akinek szívesen továbbadnád a feladatot!


3. Linkeld be a blogok címét! Azt is, akitől a "díjat" kaptad!


4. Privát üzenetben értesítsd a kiszemelt bloggereket!

Emlékeim:

1. Hat éves lehettem amikor a várandós anyukámmal Budapestre utaztunk kettesben, ha jól emlékszem egy hónapot ott is laktunk,de úgyhogy közben Békéscsabára is felutaztunk rokonlátogatóba.Én pedig sehol sem találtam a helyem folyton sírtam hiányzott nekem apukám,a nagyszüleim, a meg szokott itthoni környezet, és ami a legfontosabb maga a szag is. Különben nagyon féltem,nem értettem és nem is tudtam,hogy minek kellett nekem anyukámmal más országba utaznunk:( Nagyon jól emlékszem arra is,hogy a városban sétálva megláttam egy gyönyörű kék játék babakocsit,de olyant amilyent itthon akkor világéletemben nem láttam. Szegény anyukámat ráncigáltam, kérve kértem sírva könyörögtem neki ,hogy vegye meg nekem azt a babakocsit,de láttam rajta már a villamoson ülve anyukám arcán,hogy akkor nagyon nehéz lelkiállapotban lehetett. Egyrészt mert nagy volt a pocakja,fáradt volt,szomorú is volt miattam, meg is akarta venni a babakocsit, meg nem is mert nyilvánvaló,hogy nem bírt volna engem is, a kocsit is a városon végigcipelni hazáig villamoson,metrón közlekedve.Lelki szemeim előtt még most is ott lebeg anyukám kétségbeesett arca,de végül mégis be adta a derekát, és megvette nekem aztán az oly áhított babakocsit amit sajnos soha életemben nem használtam:(((((( Éspedig azért mert voltam olyan okos,láttam,hogy mennyit kínlódott velem anyukám,tudtam,hogy kell engedjek neki,nem kéne ilyen helyzetben hozzam gondoltam én akkor a 6 éves fejemmel . Őszintén sajnáltam,de mégis ragaszkodtam a játékbabakocsihoz, DE ! egy életre megutáltam a babakocsit,soha nem vittem ki játszani csak egyetlenegyszer,mert úgy éreztem hogy valahogy megbabonázott engem, bűnös egy játékszer,mert kutyaszorító nehéz helyzetben hozott bennünket.És mert fájt nekem,hogy akkor anyukámat kissé elszomorítottam , lehet nem így volt bár sejteni véltem.Egész életemben kísértett engem a Budapesti kis babakocsikaland. Soha életemben nem tettem fel a miért? kérdést anyukámnak ami a babakocsiügyet illeti sem akkor ,sem utána.Pedig nyugodtan megtehettem volna,mert láttam anyukám arcán ,hogy van mondanivalója,de hallgatott.....
2. Elsős elemista voltam amikor az iskolából hazaérve leültünk édesanyámmal beszélgetni a konyhában,az öcsém aki akkor néhány hónapos lehetett aludt a kis ágyikójában amikor egyszer csak hirtelen a semmiből kezdett mozogni az asztal szóval,hogy is mondjam az egész lakás hirtelen mozgásba lendült. Először nem értettem,hogy mi történik de akkor ocsúdtam fel hirtelen meglepetésemből mikor láttam,hogy anyukám gyorsan felkapja az öcsémet és rohanunk ki az ajtón kifelé. Földrengés volt:((((( A szomszédok is ugyancsak rohantak ki a lakásból ki-ki amilyen gyorsan csak tudott,anyukám még papucsot sem húzott a lábára. Végül szerencsére valaki észrevette ezt a szomszédból aki a földszinten lakott, és visszatért a lakásba a földrengés ellenére is a papucsért. Soha nem felejtem el azt sem,hogy amíg kint várakoztunk,hogy vége legyen a földrengésnek addig én arra gondoltam,szidtam saját magamat,hogyhogy lehetek olyan flegma,esetlen,lelketlen,hogy nem vagyok képes egy papucsért felmenni. A mai eszemmel értem,hogy akkor mi volt a gond és miért nem mehetek fel, de akkor ezekre gondoltam,ezeket éreztem. Érdekes még a saját akkori gondolataimat sem felejtettem el annyira az eszembe,lelkembe véstem és ezek olyan események voltak,hogy nem lehetett elfelejteni azt sem,hogy akkor min is gondolkoztam...... hogy mit kellett volna tennem vagy elhalasztanom,ha pedig olyant tettem akkor miért tettem meg és így tovább. Fura... de mégis igaz.
3.Harmadik elemista voltam amikor a szüleimmel a Fekete tengerre utaztunk,és a partnál lehetett mindenféle pálmafás gumimatracokkal,állatokkal fotózni.Igy történt ugyanis,hogy mi is akartunk egy tengerparti képet csinálni,hogy legyen emlék,ezért mi a majmot választottunk. Sikerült képet csinálnunk úgyhogy hogy a majmot ( jó nagy barna majom volt) a nyakamba tették,az egyik kezemmel fogtam a majom lábát,a másikkal pedig az öcsém vállát,hogy legyen közelebb..... A fotózás alatt mintha a majom tudta volna,hogy hogyan kell viselkedni engedelmesen tűrte,hogy én húzzam a lábát, mert attól féltem, hogy nehogy hátra essen. Amikor pedig vége lett a fotózásnak a majom egy jót csapott a fejemre,erre mindenki hangos nevetésben tört ki:D Látta mindenki,hogy én húzom a majom lábát, és a majom megadta a nemtetszését nekem:p Na,de én sokáig törtem a fejem azon,hogy én miért kaptam a majomtól egy fejkólintást, a válaszra rájöttem saját magam is a képet nézegetve:)))) Jó móka volt a majommal fényképeztetni és bohóckodni,még akkor is ha nagyon rosszul esett,hogy miért nevetnek ki engem azért mert a majomtól kaptam egy kis ,,ütést,,:O Nem felejtem el bizony ám.
4. 12 éves lehettem amikor először lettem szerelmes az általános iskola akkor 25 éves történelem-állampogári nevelés helyettesítő szakos tanárába,akit Boda Zsoltnak hívtak. Lehet ez az én gyerekkori butaságom volt, de az érzelmeim erősebbnek bizonyultak mint ahogy azt rólam el is hitték,sőt akik tudták,hogy valóban szerelmes vagyok egy tanárba kinevettek engem,hogy én mégis hogy lehettem szerelmes akkor? Az érzelmek elsöpörhetik a kisgyereket is akárcsak a felnőttet, úgyhogy nem értettem akkoriban miért nevetnek ki,csodálkoznak azon ha nekem megtetszett valaki? Én akkor valahogy a lelkem mélyén felnőttnek éreztem magam,még akkor is ha egy kis fruska kislány voltam mások szemében.De a sors érdekes fintora,hogy a férjem pontosan 13 évvel idősebb nálam és egyidősek a fent említett plátói szerelmemmel,,:p Bevallom őszintén,hogy ez a plátói szerelem 4 évig tartott nálam,de nem hiszem,hogy a szóban forgó gyönyörű már nem is tudom megmondani micsoda szemei voltak,göndör fekete haj,barna bőr volt az ami rabul ejtett engem és naná még a csillogó fehér gyöngyfogsorai...... Szóval egy olyan férfiban voltam szerelmes akiért minden lány oda volt érte,mondhatom hogy az egész iskola lányai szerelmesek voltak belé,és ezért nagy nőcsábász hírében állt akkoriban.Nagyon boldogan keltem fel reggelente,már alig vártam,hogy lássam a nagy ,,Őt,,, a szünetben mindig lestem ki az ablakon,hogy mikor jön a kék olcitjával a munkába:P Annyira megtanultam,megjegyeztem az a napot,órát,hogy mikor szolgálatos a szünetekben, és olyankor mentem ki én is remegő lábbal,dobogó szívvel az órák közti szünetre. Másik érdekesség az,hogy szinte mindig egyformán öltöztünk legalábbis ami a nadrágunk,pulóverünk színét illeti: Ha én felvettem a zöld farmer nadrágomat,akkor szintén ugyanazon a napon a ,, nagy ő,, is felvette ugyanazt a színű nadrágot, és ugyanez megtörtént számtalanszor. Volt olyan időszak,hogy egész nyáron sírtam miatta,mert nem láthattam a vakációban,ezért anyukám megnyugtatásképpen xeroxolt Boda Zsolt munkakönyvéből kis képet,hogy azt nézegessem mindennap.Mindez már 14 éve történt és 11 éve nem láttam,de elvált első feleségétől és ma már Spanyolországban él. Érdekes és nagyon szép időszak volt ez az életemben,és őszintén elmondhatom ez is egy játéka volt az életnek:) Jaj tényleg én is most ugyanabban az iskolában tanítok ahol jártam és ahol tanított ő annak idején,az apukája aki testnevelő tanár,most nekem kollégám. Hogy milyen érdekes az élet.

Kíváncsi vagyok a többi anyukára is,hogy mik történtek amikor gyerekek voltak:)

1, Dávid és Réka anyuka www.davidreka.freeblog.hu
2, Jázmin és Vilmó anyuka www.jazminespottomke.blogspot.com
3,Kriszta és Boróka anyuka www.krisztaboro.blogspot.com.
4,HannaMikolt anyuka.www.hannamikolt.blogspot.com
5,Bogáranyuka www.lilibogar.blogspot.com
6,Csigacsaj www.csigacsaj.freeblog.hu
7, Dominó anyuka www.vellovicsveronika.blogspot.com

Kérdések-kérések amiket megért már illetve végrehajt.......

Bogicám már nagyon sok mindent megért a környezetéből amit mondunk neki,amire megkérünk vagy épp megkérjük valamire,hogy ezt vagy amazt végre is hajtsa.
,,Csukd be az ajtót,,-máris indul,hogy csukja be
,,Nyisd ki az ajtót,,-kinyitja
,,Tedd az asztalra a poharat,,-oda megy az asztalhoz, és felteszi a poharát:)
,, Húzd fel a gatyádat,,két kezével húzza is fel a nadrágját ilyenkor egy jót nevetünk,mert olyan édesen csinálja.
,,Vidd oda apukának,anyukának,nagymamának a kekszet,könyvet,poharat vagy egyéb játékot,, -azonnal teljesíti a kérést,máris indul a kijelölt személy fel és viszi azt az illető tárgyat amire éppen megkértünk.
,,Tedd vissza a helyére-a szemüveget,könyvet-visszateszi minden ellenkezés nélkül készséggel és engedelmesen.
,,Gyere ide vagy menj oda,,-már elindul arra amerre hívjuk:)
Megérti még a tiltást is: -ha azt mondjuk,hogy NEM SZABAD akkor azt természetesen megérti, és többé nem ismétli meg azt a cselekvést amit neki éppen megtiltottunk vagy épp elmagyaráztunk szépen. Ilyenkor néz rám vagy az apjára az okos,megértő,jóságos szemeivel és akkor int a fejével s asszongya,hogy JÓ:) Most este is például mondtam neki,hogy csinálom a vacsorát és egyből rávágta a leánykám,hogy-JÓ .Természetesen az utóbbi szót nem mindig mondja ki viszont nála el van intézve a dolog mert elfogadja azt,hogy valamit nem szabad újra ismételni bizonyos okok miatt.Áldott jó kislányom van:Kop-Kop remélem mindigg ilyen megértő és engedelmes lesz később is,csak ez is tőlünk függ,hogy hogyan fogunk viszonyulni hozzá később és milyen nevelési elveket fogunk alkalmazni.DE- a legfontosabb a szép,türelmes,nyugodt kifejezőképesség,hogy ne érezze azt,hogy idegesek vagyunk ha talán az leszünk valamiért.De remélem olyan nyugodt szülők leszünk mint most:)
Természetesen a hozzá intézet kérdéseket is megérti,de a legtöbb kérdésre NEM-et mondd,még akkor is ha tudja,hogy miről van szó :P Érdekes. Számtalanszor kérdeztem,hogy éhes vagy?-Nem, Szomjas vagy? -Nem, Álmos vagy?- Nem pedig látom rajta,hogy álmos,Kakáltál- Nem.Menjünk ki sétálni? -a váll vonogatással jelzi,hogy-igen.Menjünk játszani-Igen. valamelyik nap mondtam a leánykámnak,hogy olvassok Neked mesét, de könyv nem volt nálam,de ő azonnal a könyvesplcához ment,és kiválogatta a neki tetsző könyvet:)

Herbalife -Kindermins

Ezt a Amerikai márkájú vitamin szirupot amelyik történetesen a legdrágább a gyerek vitaminok közül ( legalábbis ha nem tévedek) Zsófi sógornőm ajánlotta amikor még a kórházban voltunk:) Így aztán három gyerekorvost is megkérdeztem a biztonság kedvéért,hogy adhatok-e belőle a leánykámnak? Mindhárman egyöntetűen állították,hogy ez nagyon jó vitamin gyereknek és felnőttnek is egyaránt ha minden igaz.Bár az utóbbi állításomban nem vagyok biztos benne mert csak fél füllel hallgattam,de az igaz,hogy a fent említett vitamin forgalmazója ismeri szerte világból az orvosokat.
Bár az orvosok a drágasága miatt nem ajánlják önként ezt a vitamint a szülőknek,de mégis állítom,hogy nagyon jó mert erősíti az immunrendszert,étvágygerjesztő és még sorolhatnám...... leglábbis ezt tapasztaltam.
Nos, ez az oly drága szirup tartalmaz: A,C,DE vitamint, Tihamint, Riboflavint,Niacint, B6 vitamint, Biotint és Panthotenic Acidot,de vasat nem tartalmaz.

Állatok nevei 2

Tegnap újra a képeskönyvet nézegetve Bogicám ezúttal mondta,hogy: malacnak-mala,cica,macska-macsaka,pingvin-ping,kutya.:)

Rizs,fekete macska és alvás

A délelőtt folyamán adtam Bogicámnak kis tálkát és rizset szórtam az etetőszék műanyag asztalára,és azt mondtam Neki,hogy:,,A rizset tegye be a tálkába,,,így aztán hatalmas jó kedvvel vetette bele magát a rizs rakosgatásába előbb a bal kezével, aztán a jobb kezével.Egyelőre nincs kialakulva nála a domináns kéz,hogy melyiket fogja használni a kanalazáshoz,rajzoláshoz, és egyébb kézügyességi dolgokban..... Aztán déli egy óra körül feljött Mari mama,hogy menjünk egyet sétálni a Gambrinus felé ahol lehet látni fekete macskákat az egyik szomszéd néninél. Igy hát hármasban elindultunk sétálni,de Bogicám tiltakozott az ellen,hogy kézenfogva sétáljon a két lábacskáján ezért a karjaimban vittem oda és vissza hazáig. A babakocsit vagy a biciklit még egyelőre nem akartam elővenni mert hideg az ülökéje, és pokrócot nem vittem le magammal hm...... Séta közben Mari mama mondogatta Bogicának,hogy fekete macska,megyünk a fekete macskákhoz- Bogicám is mondta,hogy FEKETE,FEKETE,FEKETE:) Amikor megérkeztünk a fekete macskák keritéséhez akkor az én kicsi mimózám ragyogó szemmel nézegette a macskák hancúrozós játékát,futkátozását. Végül 20 percnyi séta után haza mentünk ahol azán az ágyban kötött ki a leánykám,nem is akárhol hanem kizárólag csak a szülői hitvesi ágyban volt hajlandó lefeküdni. Mostanság délutánonként a hálószobában alszik, este pedig a saját kicsi birodalmában a kis ágyikójában.

Igy alszik el mindig,hogy a nyelvecskéje egy icipicit kilátszik:)))

Estefelé pedig elmentünk a szüleimet meglátogatni ahol aztán bogicám nagyszerüen érezte magát, eljátszottak Meli mama gyöngysoraival amíg mi elmentün bevásárolni élelmiszert a Merkúr üzletben.Nem akartunk Mimózát kitenni a hideg estének, aztán bevinni a nagy meleg áruházban sem.

Szégyenérzet

Hétfőn ( nov.9-én)meglátogatott bennünket Gergely öcsém aki többnyire ritkán szokott hozzánk jönni, és persze e az én galambocskámnak szokatlan,ijesztő illetve el is szégyelli magát ha kedve úgy tartja a magas ,izmos termet, kissé rövidre nyírt haj látványán. Valljuk be őszintén,hogy az én leánykám nem ilyen szégyenlős,félénk mindig amikor meglátja az öcsémet:P De most olyan volt mint egy bújós kiscica,hogy a világért sem akart rólam leszállni,nem mert az öcsémet nézni, ha véletlenül is rávetődött a tekintette az öcsémre akkor gyorsan a szeméhez kapta kezét vagy épp elfordult ,és a mellkasomba fúrta arcocskáját. Mikor már meguntam térdelni a földön miközben Bogicámat fogom fájó háttal, akkor már felültem az öcsém mellé a kanapéra:P Ekkor már bogicámnak kezdett oldódni a szégyenérzete vagy a félelme mert én sem tudom pontosan,hogy mi volt az ami kiváltotta mimózából,de viszont már barátságosan nézte a keresztapját:,kezdett lemászni rülam és járkálni is:)

Szeretlek

Anyósom ma mesélte nekem,hogy az én kicsi csöppkém már két napja tudja mondani,hogy,, Szeretlek,,.Ezt pedig anyósom tanította meg neki a fülébe suttogva az unokájának,viszont én már napokkal ezelőtt mondogattam Bogicámnak,hogy szeretlek,szeretlek,szeretlek de úgy látszik akkor nekem nem mondta vissza. A minap végre ki tudta mondani,de akkor is úgy hogy az apja lábát szorosan átölelve mondta,hogy SZERETLEK:)))) Én nem láttam,nem hallottam azt hiszem nem is voltam akkor jelen mikor elhangzott mimóza szájából a szeretlek szó...... De zabálnivalóan édes lehetett:)

Ebéd előtt......

Megterítettem szépen az asztalt,de szokás szerint Zoli a gép előtt ült a rendelést nézegetve,gondolkozva,hogy még mi kell jövőre a termesztéshez és ilyenek.Én hiűba kiáltottam jó hangosan,hogy ZOLI,ZOLI kell ebédelni-semmi válasz, Zoli,Zoli gyere már ebédelni-még mindig semmi válasz.:S De már itt az én kicsi csöppke Bogicám nem hagyta annyiban a dolgot, ha nem ő is beállt segíteni nekem,hogy az apja jöjjön már ebédelni-ezért oda ment az apjához és a kicsi kezével megérintve az apja karját úgy hívta ebédelni-elég volt Zolinak a kicsi lánya érintése mert egyből rá nézett és már állt is fel,és mind ketten ott termettek az asztalnál :D Olyan édes volt az én kicsi csöppke-drága csillagom ahogy az apját hívta,hogy most is meg tudnám zabálni:)))) Nem felejtem el!!!

Olyan mint egy Mimóza.......

...mert olyan édes,szelíd,kicsi vékonyka,ártatlan,hogy nem szabad hozzá nyúlni,nem szabad bántani,nem szabad mittudom én mi sokmindent az én csöppke Bogicámmal. Ezt mondta a tegnap este a szüleimnek ( Imi bácsi névnapján voltak a vendéglőben) dr.Márk Imre általános belső szervi röntgenorvos:) Bevallom nekem nagyon jól estek a szavai ettől a szigorú főorvostól akitől ugyanis minden páciens fél mert olyan szigorú a tekintette illetve olyan az arca és sajnos be kell valljam a kórházban is kissés zigorúan nézett rám ha bejött a kórteremben látogatni minket. Azt sem tudtam hogyan álljak mellette,viselkedjek vele szemben illetve kérdezzek bármit is tőle még akkor is ha a felesége aki szintén orvos apukámnak rokona,komája és méghozzá egészben véve a család közeli-nem közeli hozzátartozója. Miért? Azért mert a kórházban úgy kezelt engem mintha nem is lennénk régi jó ismerősök, a családi körben viszont olyan mint egy angyal .Hihetetlen dehát ő ilyen ember,kétféle énje van a doktor úrnak a kórházban túl komoly arckifejezése volt mások előtt nem mutatta,hogy közeli ismerős, itthon pedig rá se lehet ismerni arra a komoly emberre aki volt.Hm. Aztán hosszasan ecsetelte,hogy nem szellőztettem a kórteremben pedig egész nap forrón fűtöttek,hogy szinte alig érződött a friss levegő áramlat.Aztán persze azt sem tudtam mit csináljak,ha szellőztettem volna egész nap akkor Bogicám ráfázott volna. Ha pedig nem szellőztetek akkor az a baj.Szóval már az ember sem tudja ilyenkor mit csináljon ha beteg a kicsi gyereke szellőztetni lehet ,de nem sokáig éspedig méghozzá az sem jó ha egész nap őrülten forrón fűtenek,hogy aztán a végén megizzadunk,kimelegedünk.... Én pedig ott hűltem meg abban a fránya ,meleg kórteremben.Mindegy.Itthon egészen más a helyzet 22 -23 fok van a lakásban, mindennap szellőztetünk,hogy cserélődjön a levegő ne szapaorodjanak fel a baktériumok. Arra pedig ezután nagyon fogunk ügyelni,hogy ne legyen túlzottan meleg itthon,pláne most télen mert ha kimegyünk a meleg lakásból a hidegbe könnyen meg lehet hűlni.Sajnos.És mindezeket a kedves doktor úr üzente a szüleimnek aztán nem tudom,hogy nekem is.Mindenesetre nagyon jó ha mindez le van írva az ember naplójában ha talán el felejteném a jótanácsot.

Imádság

Még a kórházban kezdtem először Bogicám ágya mellett állva mondani,mesélni az én gyerekkori imádságomat emlékezetemből csak egy kicsit kiegészítve másképp.
Ezt minden este megismétlem és természetesen itthon is elmondom a gyerek imádságot esténként az ágya mellett ülve,sőt ha lehet kétszer is amit szívesen, a szájacskáját kis mosolyra húzva hallgatja,habár ő még nem nem érti,hogy igazából miről van szó, nem tudja mondani sem. Ez még várat magára.Én pedig szívesen,készségesen és nagyon boldogan mondom az imádságot neki helyette,de elárulom az egész családomért teszem. És mert nekem is jól esik. Így szól a kis icipici ,,miatyánk,,.

,,Én Istenem, jó Istenem
Becsukódik már a szemem
A tied nyitva Atyám.,
Amíg alszom ,vigyázz Reám
Kedves szüleimre,nagyszüleimre,
Hogy holnap reggel újra megpuszilhassunk egymást.,,
Ámen.

U.i Elárulom,hogy ééééééén hűűű de szégyellem magam még saját magamtól is,hogy későre tanultam meg imádkozni,sőt már elsős elemista voltam:P

Apró változások

Két napja álltak be nálunk az esti elalvás körüli apró változások ahogy a kórházban történt. Ez már természetes és érthető hiszen két hétig éjjel-nappal kizárólag csak mi ketten aludtunk egy szobában, együtt feküdtünk le,keltünk fel és így tovább,s persze mindezek tetejébe még hozzá tartozik az is,hogy egész éjjel égett a villany a folyosón amely kissé beszűrődött a teljesen függönyözetlen ablakon a kórterem ajtóján keresztül:S Ezt pedig nagyon megszokta az én leánykám mert itthon éjjel teljesen sötét van,nem ég a villany sehol sem,egyedül alszik a megszokott kis birodalmában, és méghozzá ma éjjel először sírt fel. Lehet a félelemtől de mindenesetre csak úgy tudott visszaaludni, ha lefeküdtem melléje és csináltam fekvőhelyet magamnak az ágya mellé amitől aztán azonnal nyomban elaludt.Meglep,de akkor is hajnali 6 óra lehetett,de az is lehet hogy késő éjszaka volt ez, engem már nem is érdekel. Olyan mindegy csak azt tudom,hogy már két napja és ma este is csak akkor volt hajlandó elaludni ha ott ülök az ágya mellett. Szerencsére nagyon hamar elalszik mimózám,de ha véletlenül nem aludt el még s észrevesz engem,hogy állok fel kimenni a szobájából akkor már kezd felülni vagy már majdnem sírni,hogy még maradjak. Így aztán persze ilyenkor mondtam neki,hogy:,,Nem megyek el,itt maradok veled vagy pedig jövök vissza mindjárt,, amitől aztán megnyugszik. A biztos pont,hogy megbízzon bennem és arra nagyon vigyázok,hogy amit egyszer kimondtam az úgy is legyen illetve ahhoz tartsam magam. Már most megért mindent az én kicsi drága csöppke mimózám,hogy aztán arra most nagyon kell vigyázni,hogy mikor mit miért mondok neki,hogy megtanuljon bízni,hinni. Ki másban bízzon meg az ember lánya vagy fia mint a hozzá közel álló személyben?! Minél korábban figyelünk a saját gyerekeinkre és a dolgokat a lehető legjobban csinálni ahogyan csak tudjunk,akkor sokkal könnyebb lesz később.Talán.De most mindenesetre éjjelenet legalább háromszor ga lehet még 10 percenként is benézzek Bogicámhoz,hogy jól alszik-e.....

Állatok nevei

Állatos meséskönyvet nézegetve most délután kérdeztem Bogicámtól a kijelölt állatra rámutatva,hogy az micsoda, s ő készségesen sorolta fel nekem az állatok neveit:kacsa,mókus,béka,majom-majo,kutya,bagoly,madár-madá:)

Hargitafürdő

Majdnem négy hét bezártság után végre egyet kikocsikáztunk Hargitafürdőre ahol napsütéses,tiszta levegő várt bennünket.Először arról volt szó,hogy inkább ketten Zolival megyünk ki sétálni a városba és Bogicánk itthon marad a nagyszüleivel,de én nagyon ragaszkodtam ahhoz,hogyha már levegőzni megyünk akkor vigyünk magunkkal a kicsi drága,aranyos galambocsánkat még akkor is ha 15 perci sétáról van szó. Igy esett a választásunk Hargitafürdőre ahol sokkal melegebb van és méghozzá a levegő is üdén tiszta,hogy vadul lehetne szivni a friss,tiszta levegőből és ráadásként a napi gyönyörűen sütkérezett. Ha még csak 15-20 percig lehet még Bogicánkat a levegőhöz lassacskán szoktatni akkor inkább a tiszta kristálytiszta levegőjű Hargitafürdőt választottunk a szennyezett,baktáriumokkal,virusokkal traktált város helyett. Viszont Hargitafürdőre érve Bogicám elaludt az autósülésben,de ahogy a kocsi lefékezett már fel is ébredt az én kicsi drága kincsem :)
Sétálni csak pár lépést tett előre velem kézen fogva, az igazság mégiscsak az,hogy majdnem egy hónapot töltött a négy fal között,hogy most kissé bizonytalan lett a térérzékelése,járása nem elég bátor és ugyanakkor még kicsit elfáradt:O

Mindenféle játék

Ahogy kijöttünk a kórházból Bogicám lelkesen vetette bele magát a különböző játékokban, igazából csak most kezdte érdekelni a gyurma,épitőkocka,rajzolás vagy pedig épp a kedvenc nyuszija fölött való anyáskodás:P A minap például amikor anyukám különböző állatkákat faragott neki gyurmából (kutya,nyuszi,maci,gomba,fa) Bogi nagy csodálkozó,kimeresztett szemekkel közel hajolva szemlélte a gömb alakú gyurmából faragott kis matricákat.Közben anyukámra nézett csodálkozva kérdő tekintettel,hogy: ,,Ezt te hogy csináltad,,? Közben Bogicám is lelkesen nézegeti,tapogatja,hogy milyen puha is tud lenni a gyurma, és bevallom nagyon tetszhetett neki,mert aztán véletlen folytán hirtelen megpuszilta:O:P Örömében mert újdonság most számára a gyurma. A baba helyett sokkal inkább az apukája egykori nagy rózsaszínű nyusziját tologatja a babakocsiban,puszilja,megöleli,ringatja,viszi mindenhová a lakásban magával amikor csak teheti vagy épp ráfekszik, és a nagy piros orrocskáját puszilja. Tényleg még a nyuszi orrocskáját is ügyesen megtörölte papírzsenkendővel,végülis akkor puszilta meg a nyusziját amikor Mari mama mondta neki,hogy :,, Ez a nyuszi az apukáé volt,,:D A színes építőkőkockákat is imádja a színe miatt és azért,hogy lehet belőlük építeni,rakosgatni a vederbe be-és ki,szanaszét dobálni,összerombolni a kész várat. Valameyik nap a hétvégén mikor itt volt anyukám és hármasban játszottunk a kockákkal,akkor nem hagyta,hogy fel építsünk a várat,hanem összerombolta az alig elkezdett várat, és asszongyta,hogy,,épits,, ha például az én váramat dőlte össze akkor anyukámnak mondta,hogy építsen:P És fordítva is, ha anyukám kezdte el a várépítést,de mivelhogy összerombolta így hát én kellett folytassam a játékot és így tovább.

Esti torna

Kb. két hete nem hajlandó sem cumisüvegből,sem pohárból tejet inni,ezért most este adtam neki banános tejbedarát amivel nagyon is jól lakott, s milyen érdekes az esti vacsora után a fejébe vette a leánykám,hogy négykézlábra áll,,tornázni,,. Egész este egyebet sem csinált mint, hogy a négykézlábra való állást ismételgette egymásután, én már attól féltem,hogy nehogy valami bajt csináljon saját magának még akkor is ha ott voltam mellette:P :O

Újabban köszön

Tegnap este egy jót játszottak,beszélgettek,kocsikáztak Mari mamával,de az est vége felé mikor már Mari mama az ajtó felé sétált Bogicám első ízben köszönt úgy mint eddig soha:szervusz-csókolom:D Meglep mert én bizony nem tanítottam meg,de viszont már most nagyon sok olyan szót kimond ,hogy képtelen vagyok megjegyezni,de igyekezni fogok,hogy az újonnan kiejtett számára ismerős szavakat írásban is megőrizzem mondjuk három éves koráig.No, meglássuk sikerül-e betartanom a saját magamnak tett ígéretet,de elsősorban a kicsi galambocskámért teszem:)

Gyors bejegyzés

Két napja égbe kiáltó idegzsábás hátfájásaim vannak,hogy képtelen vagyok egy helyben ülni és pötyögtetni,még a fejem is alig tudom lehajtani úgyhogy kicsit csúszni fogok az elmaradt napi beszámolóval. Muszáj írnom,csak épp érezzem jól magam a bőrömben,hogy kényelmesen tudjak elhelyezkedni ültemben, és írogassak mindenféléről.
Bogicámnak hál Istennek nem akarom elkiabálni,de az étvágya kitűnő ,nagyon mosolygós vidám kislány újra amilyen volt régen, a kórházi tartózkodás nem változtatta meg őt szerencsére aminek tiszta szívből örülök,mert bevallom egy icipicit tartottam attól,hogy a kórház kissé meg fogja viselni.:))) Igaz az első napokban itthon hisztisebb is volt mint annak előtte még soha,de ez is inkább a hirtelen változásoknak köszönhető, és még annak is tulajdonítható ,hogy nem tudta rendesen kialudni magát.Hm.

Drágaságaim

Másféléves okosságok

Hivatalosan október 4-én volt másféléves ,de csak a mai napon december 6-át írunk és most szedtem össze magam arra,hogy végre írogassak egynéhány és igen fontos dolgot a másfélévestanulságokról.

Először is kezdtem azzal:
Súlya: 10 kg plusz még valamennyi pontosan nem tudom,de nem is fontos
Méretei: 87 cm
Lábméret:21-es,de a cipője 22
Fogak száma: 12 szám szerint,ha jól megszámoltam
Haja: Világos barna és hátul göndörödik,de vékonyak a szálai
Anyajegy: a popsiján jelent meg az első kicsi barna apró szemecske ( jobb oldal)

Fejlődés és egyéb változások:
Evés:Már szépen tudja kanalazni az ételt úgy mint a felnőttek.Csak akkor hajlandó elfogyasztani az eléje tett kaját ha hagyom egyedül enni,de többnyire egyedül eszik,nagy ritkán főleg reggel és este szoktam etetni én:P A leveseket nagy ímmel-ámmal hajlandó enni,a kedvence a csorba,pulykahúsleves és a túróskaporkrumplileves. Imádja a kiflit,kenyeret,virslit törni magának amolyan játékból,de aztán végül nem mindig eszi meg,hanem dobálja kifelé az ételt. Sokszor előfordul,hogy étkezés közben eljátszadozik az étellel ami sokszor idegesítő tud lenni. Arra mindig jut idő,hogy hármasban üljünk az asztalhoz reggel,délben és este is mert akkor sokkal jobb étvággyal elfogyasztja a kajcsit ha lássa,hogy mi is eszünk:)
Ivás: Egyedül iszik a kétfüles pohárból ,a cumisüveget elhagyta már többé nem igényli.Kedvence a házilag kicsavart narancslé,feketribizli szörp és az ásvényvíz. A tejcsi és a tea még távol állnak tőle,egyelőre nem kér belőlük.Talán később megszereti.
Alvás: !Mindig is a jó alvók csoportjába tartozott,reggel korán kel,nem alszik vissza déleőtt hanem du.2-kor fekszik le és alszik 2-3 órát,este pedig egyedül elalszik magától amikor nagyon fáradt.A kórházi incidens óta nem hajlandó egyedül elaludni mert megszokta velem egyszobában,ezért most vele kell üljek a szobájában alvást színlelve.Az éjszakáink nyugodtak,csak vízet inni ébredt fel éjszakánként.
Finommozgás: Megfigyeléseim szerint nagyon szertui az apró dolgokat,bogozni,könyvet forgatni,teregetni, kiskanállal játszani,rakosgatni, maga körül rendezgetni,ki-be pakolászni, gyurmázni, a ceruza hegyének a végét fogja meg s úgy rajzol.
Nagymozgás: Négykézláb mászik lépcsőn, fogozótva tud lépegetni váltott lábbal ugyancsak a lépcsőn,szaladgál sokkal inkább fut a házban,kint pedig lassan,sétálva lépeget. Körös -körül táncol, a kezeit sokszor a magasba emeli valaminek láttán vagy épp örül valaminek. Négykézláb állva tornázik,hogy kisíján nem áll fejre:P ( én ezt nem szeretem),de Bogi élvezi.Szeret labdázni,jól dobja célba a labdát jobb kezével,sepreget,ugrándozik,táncol az ágyon:)

Boglárka szótára avagy szavai

Tej,alma,banán,bicikli,hinta,kifli,saláta-salát,párna-pá,álmos-ámos,üveg-üeg,macska-macsaka,cica,ajtó,ágy,szék,autó,eper,csizma,kabát-kabá,lámpa,szappan-szappa,táska,könyv-kö,kenyér-kenyer,pohár,kocka ,kacsa,kutya,béka,bárány ,persze,számitógép-számító
Mondatok: Ne félj, Sír a baba,alszi a baba, játszi a baba,elbújt a baba,szervusz,csókolom.
Szinek:kék,piros,sárga
Nevek: Anyuka,apuka, mami,tata, Bogi,Gabi,Emő,Gegely,Zsófi.

Haza érkeztünk :D

Délutáni alvás apával a hálószobánkban:) Igaz ma reggel 6-kor keltünk fel, és csak délután 3-kor került ágyba a leánykám,mert először a kórházban a délelőtt folyamán érezte,értette is,hogy mondogattam neki,hogy ma megyünk haza,megyünk haza:) Ezért még a saját megszokott kiságyában sem volt hajlandó nyugodtan lefeküdni mint ahogy addig megszokta, nemhogy aludni hanem izgatottan nézte a nagy sürgés-forgást.Mindezek tetejébe még persze valósággal vibrált a levegőben az a tudat, hogy már nem fogunk maradni tovább a kórházban másnapig ( először nem akart haza engedni az orvos, csak másnap,de az utolsó percben végül engedett az arcomat fürkészve), pakolászás, orvosok jövés-menése,nővérek bejövetele,hogy vegyék ki a tűt a lábából nem hagyott egy percnyi pihenőidőt a leánykámnak. Különben is déli 12-kor már itthon voltunk.
Meg volt illetődve Bogicám mikor haza értünk,mintha csodálkozott volna azon,hogy hát ez álom vagy valóság,hogy mégis itthon vagyunk az oly ismerős,barátságos,meleg fészekben:) A sok izgalom,kialvatlanság,csodálkozás, fáradtság,nagyszülőkkel valü találkozás egyvelege túlságosan kimerítette a leánykámat,hogy még a saját kiságyában sem volt hajlandó alvásra hajtania fejecskéjét. Ezért köztem és az apja között a késő délutáni órákban sikerült csak elaludnia. Estére már könnyebb volt lefektetni a saját kis ágyikójában,de én keltem fel nem tom hányadszor éjjelente,hogy megnézzem minden rendben van-e?
A késő délután hátralévő részében eljött hozzánk látogatóba édesanyám,Zsófi és Gabi s hoztak 5 féle színes lufikat aminek szintén nagyon megörült a kicsi galambocskám:))))

11 napja

Már 11 napja vagyunk a kórházban ,de már nem kell kapjon semmi gyógyszert a leánykám szerdáig itt leszünk megfigyelés alatt,hogy nehogy megint menjen a pocija,hányjon vagy épp valami okból esetleg belázasodjon.Na hát igy állunk,de ami biztos az biztos jobb is igy, csak egy rossz dolog van most,hogy a négy fal között vagyunk összezárva,meglep nagyon de 11 nap óta mióta itt vagyunk ma közölték először,hogy sétálni nem szabad a folyosón.,hogy nehogy valami fertőzést elkapjunk:(