Sütis keksz napján

Még kedden történt az ,hogy anyósom reggel kelesztette a mézes keksz tésztáját amikoris Boglárka meghallotta lesz süti keksz,egyebet nem akart enni kitartóan várakozott amíg elkészül a nagy kedvence.Úgyhogy hiába kínáltam ebéddel nem akart enni,csakis ha már egy-két süti kekszet megevett.Na, de addig is amíg várakozott,hogy meglegyen a keksz zúhogott az eső így benn ültünk és vártunk....Hogy mire? Hogy elálljon az eső,hogy lehessen enni kekszet,és amíg várakoztunk addig Boglárka rajzolgatott,eljátszott egyedül mígnem dühbe nem gurult,hogy aztán mindent kezdett dobikálni szanaszét ami a keze ügyébe került játékot,ruhácskát,paplankát és mit tudom én még miket.Így aztán három órakor szóltam,hogy menjünk le mamihoz mert most fog neki sütögetni,erre a lánykám azt találta mondani ,,most nem tudok lemenni mert mindent ledobatm a földre, és nem lehet közlekedni :p Hát még ilyen is eszébe jutott mondani az én kicsimnek s persze én egy jót kacagtam ahogy csípőre tett kézzel szerepelt.

Délutánra már annyira megjavult az idő,hogy hármasban kocsival elmentünk az orvoshoz, egészen a bejárati ajtóhoz kísértek és ott aztán kicsi Bogikám mondta is nekem: ,,A doktor néni megnézi a babát,utána visszajövünk és haza viszünk téged, azzal pedig egy cuppanos puszit nyomott az arcomra:D Amíg én várakoztam a soromra addig apa és lánya egyet sétálgattak,vásárolgattak.