Találékony

Július 28

Üzenet Budapestre, Szegedre és Franciaországba

Nagyon örvendek mindenkinek, kedves Gyöngyi néninek, Hajni és Enikő unokatestvéreimnek hogy érdeklődnek, olvasnak bennünket, hogy hogy vagyunk, mit csinálunk és így tovább. Meglepett engem nagyon, hogy annyi év után, már nem is tudom mióta nem tudtunk találkozni személyesen bizonyos okok miatta, mert távol vagyunk egymástól, mert mindenki el van foglalva a saját életével, családjával, és mindezekhez hozzátartozott az is, hogy nem tudtunk, hogy ki hol lakik a címet, e-mail címet :( Mindennek felett nagyon sokat gondoltam az elmúlt évek során a távol élő,oly rég nem látott kedves rokonaimra,csak bízni tudok abban, hogy a közeljövőben összejön a nagy találkozás. Márpedig őszintén bevallom nagyon sokat gondoltam mindenkire, s most hirtelen kaptam kedves levelet Gyöngyi nénitől, hogy folytassam a naplóírást, Hajnitól unokatestvéremtől üzenetet, hogy olvass bennünket s nagyon örül nekünk, és a kicsi madárka megsúgta nekem, hogy Enikő unokatestvérem( Hajni húga) is mindennap olvassa a blogomat:)))) Mindezek nagyon jól estek nekem. Sőt arra is emlékszem ,hogy Enikővel utoljára 15 évesen találkoztam Szegeden,és jókat tudunk egymással beszélgetni s most vagyok 25 éves. Hihetetlen, hogy repülnek az évek s öregszünk, változunk és talán bölcsebbek is lettünk:P Ki tudja?
Válaszolok mindenkinek:
Kedves Gyöngyi néninek üzenem ha minden jól megy és jó Isten megsegít még jövő nyáron mikor felmegyünk Pestre föltétlenül teszünk egy napos látogatást:) Előbb Hajdúszoboszlón fogunk nyaralni s utána megyünk fel Pestre ha minden igaz. Biztosat nem mondok, de úgy tűnik meg tudunk látogatni kedves rokonainkat, de ez még a jövő titka:)
Hajninak és Enikőnek küldöm az e-mail címemet: hvecsey@gmail. com nyugodtan írjatok levelet, bármilyen levélre szívesen válaszolni fogok ha időm lesz. megkérlek szépen ha lehet küldjetek képeket az egész családról a kicsi Dóráról, Andreáról és Krisztiánról kiváncsi lettem rájuk, hogy mekkora gyerekek lettek és Rátok is:) Képtelen vagyok úgy levelet írni úgyhogy nem láttam az arcotokat :P Elnézést kérek ezért:D Várom a leveleiteket!!!
A messenger címem yahoos: vecsey_hajni, skypom nincs nekem.

Sok-sok puszi mindenkinek

Hajni

Szeretet

Most este mondtam Bogicámnak egyenesen a szemébe nézve, hogy ,, szeretlek,szeretlek,szeretlek és szeretlek,, s mintha értette volna, hogy mit mondok, szorosan hozzám simult és a nyakamat szorította meg :))))))) Többször egymásután rám nézett s mondtam, hogy SZERETLEK utána megint újra megölelt szorosan, aztán megint rám nézett s újra mondtam a drága kislányomnak, hogy szeretem:)) Ez így ment háromszor egymásután, míg végül aztán mégis hosszasan, szorosan öleltünk egymást a drága Bogikámmal, érdekes, szeretetet sugárzó, jóleső hangokat kinyökve:P Hogy mi volt ez a hang ami áradott Bogiból és belőlem már nem emlékszem, sőt nem is figyeltem rá csak a mennyországban, boldogan éreztem magam, hogy mennyire szeretjük egymást az én kicsi galambocskámmal:)))))))) Mindez még lefekvés előtt történt.

Jó tudni.

Jó érzéssel tölt el engem az a tudat, hogy leírhatom az érzéseimet, gondolataimat, örömömet , ha ideges vagyok mindent megfogalmazva a mi mindennapi történéseinket ami velünk történnek. Igen ám, de most sem tudom, hogy miért vagyok annyit képes jegyzetelni, csupán csak azt érzem, hogy muszáj kibeszéljem magamból a dolgokat a mindennapi, egyhangú háztartási munkák után, hogy mindennap csak itthon üldögélek, legfeljebb sétálni szoktuk menni és a gyerekem körüli teendők után jól esik egyet blogolni. Mintha szórakoznék s ugyanakkor mintha a lelkem is könnyebb lenne attól, hogy valamit csak leírtam:) Hogy a mai nap nem múlt el csak úgy nyomtalanul, ha nem itt van lejegyezve vagy épp a fejemben vannak azok amiket még ezután kell leírjak, mert a lustaságomból kifolyólag képtelen voltam írni, emellett az olvasásnak szentelem minden szabad, drága percemet.Közben úgy érzem, hogy sajnálom azt az időt amit itt töltök el a számítógép mellett, bármennyire is szeretek és tudok is írni ha akarok, ha az egész lelkemet beleteszem.
Na, de úgy jegyzetelek, írok anélkül, hogy tudnám ki olvass bennünket és egyáltalán érdekel-e valakit amiket írok?! Az írás, olvasás jó tesz a lelkemnek, szívemnek és mindennek felett mindenből a legjobbat akarom kihozni magamból : édesanyaként, háziasszonyként, íróként és még hogy olvassak ki minél, de minél több szépirodalmi könyvet amíg itthon vagyok egész nap és van időm mindenre, ha órarend szerint osztom be az időmet:P Hmmmm. Meglássuk meddig bírom, mert dumagép biztos nem vagyok:P Csak ahogy telnek, telnek és telnek a napok a lelkem mindig nehezebb és még nehezebb lesz attól ha nem írok le valamit a mi kis életünkből, amit csináltam, dolgoztam, ahogy foglalkoztam,játszottam Bogicával és a többi. Mindig úgy érzem, hogy köteles vagyok naplót írni, mintha valakinek tartoznék ezzel. Hiába rágom magam mert ez van most, már most könnyebb lett a lelkem attól hogy a fenti sorokat le tudtam írni.Hmmm. Na jó most megyek olvasni.

Csalánkiütés

Az este még felkelt az én drága leánykám olyan fél 12-kor tejet inni, de mivel nem ivott sok tejet, ezért gondoltam megnézem, hogy nem-e jöttek-e elő azok a piros pontocskák ami délután kialakulófélben volt .Legnagyobb sajnálatomra sajnos az egész mellkasán, hasán, lábán ott éktelenkedtek azok a szúnyogcsípéses formájú csalánkiütések:(((((((( Ezért megfogadtam édesanyám tanácsát, mivel fiatal, tapasztalatlan anyuka révén fogalmam sem volt, hogy mit lehet ilyenkor csinálni, ha váratlanul előjönnek a csalánkiütések, majd újra elmúlnak, méghozzá ha hétvége is van. Mondom, hogy hétvégére és késő estére bújtak ki a sok-sok piros pontok szűken itt is, amott is, hogy aztán végül beadtam Bogicámnak a Peritol nevű szirupot. Gondoltam, hogy ezek után elalszik. De sajnos a tegnap este minden összejött az erős villámlás, mennydörgés, az én drága kislányom aludni sem tudod mindezek miatt, s ráadásul egyfolytában izgett-mozgott, állt fel, feküdt le,sírt hangosan ha kimentem a szobájából, az ágyban sehogy sem kapta a helyét:( Én már-már arra gondoltam, hogy inkább én is nyugovóra térek, de addig nem tudtam nyugton aludni amik elő nem vettem a Spock doktor című könyvet,hogy átlapozzam, hogy vajon mitől alakultak ki a csalánkiütések, mit lehet ilyenkor tenni és így tovább. Bár tudat alatt sehogy sem akartam belenézni a Spock doktor könyvébe, mert sokszor az ott leírtak nem nyugtatnak meg, semmi jó tanáccsal nem szolgálnak, nem segítenek, ijesztenek és csak elvétve nagy ímmel-ámmal szolgál jó tanácsal ami egy alkalommal nyújtott nekem segítséget. Végül minden jóra fordul a saját anyai ösztönömre hallgatva és a pozítiv gondolatom, hozzáállásom mindent megold, sőt csodával határos módon észrevétlenül megoldódnak a dolgok. A nyugtalanság, a kiváncsiság fúrta az oldalamat, hogy mégis utánanézzek a Spock doktor könyvébe a csalánkiütés miatt ahogy egy jó anyukának illik, és mert a szívem fájt, aludni pedig semmiképpen nem tudtam volna amíg nem nyugszok meg, hogy mi okozhatja a csalánkiütéseket, mitől bújnak ki és ilyenkor mit lehet csinálni. Mindezek tetejébe az hogy Bogi még nem aludt este 12-kor, ezért kénytelen voltam megkeresni a ,,csalánkiütés,, címkét. Tetszett-nem tetszett de mégis elővettem és mielőtt megkaptam volna előre számítottam arra, hogy olyan dolgokat fog írni, amik nem fognak tetszeni nekem, egyenesen nem fogok hinni a leírtaknak, hanem elriasztanak, megijesztenek. Ami valóban megtörtént. Lehet ez az én butaságom. Mindegy .Ezek után pedig nem tudtam a saját ágyamban aludni attól való félelmemben, hogy a csalánkiütés nehogy kiváltson köhögést vagy zihálást ahogyan spock doktor megjegyzi. Igaz, hogy ez csak ritkán és kevés gyereknél alakul ki a súlyos allergiás csalánkiütési reakció amelyik következményekkel is társulhat. Én tudtam, hogy ilyesmi Bogicikámnál ilyesmi nem fordulhat elő de mégis megijedtem, mert láttam hogy csúnya piros pontok jelentek meg hirtelen és gyorsan. Csakugyan még azért is, de mégis ami biztos az biztos, hogy akkor voltam nyugodt, ha Bogica mellé fekszem le a kiságya mellé készített fekhelyemre. Szerencsére semmi komolyabb gond nem történt az éjszaka sőt kijelentem, hogy reggelre semmi nyoma nem volt már a csalánkiütéseknek. Hál Istennek kopogjam le :)) Viszont kevesebbet evett mint szokott enni és sokat aludt a mai nap, mert az éjjel elég rosszul aludt, de csalánkiütés féle pontocskák többé nem bújtak ki a ma.
A csalánkiütési reakció három csoportban tartoznak: enyhe, közepes, és súlyos. Bogicánál a csalánkiütések előjöttek majd hirtelen elmúltak, megint kibújtak csak más testrészen lassan aztán megint újra elmúltak. Ez a jelenség háromszor ismétlődött meg: először az arcon, utána a karon míg végül az egész elülső testrészen is megjelentek, viszont mindössze csak fél napig tartott, lehet még annyit se mert tegnap késő délután kezdődött és reggelre már semmi nyoma sem volt a kiütéseknek.
Csalánkiütést kiválthatja valamelyik étel, virágpor,gyógyszer, rovarcsípéssel bejutott anyag és vagy a kedvenc állat szőre is okozhatja. Én az utóbbira gondolok, mert bizony Bogica annyit fogdossa Buksi kutyát s utána hirtelen falta be a kezét sajnos. Hiába minden most itt volt a tanulság előttem, hogy nem állunk és sétálunk az udvaron mintha ott sem lenne a család buksija, hanem rögtön megyünk kezet mosni. Bármennyire nehét és fársztó többször cipelni bogit, mászkálni a lépcsőn:O Hm.
A Spock doktor cimű könyv sok érdekes, hasznos dolgokról számol be, de mégiscsak azért vannak olyan dolgok amiket nem hiszek el vagy megijesztenek addig amíg az adott problémának valamelyik betegsége vagymitudomén mégmicsodája nem váltódik ki.
Őszintén bevallom, hogy semmivel sem lettem okossabb attól, hogy valamiből olvastam vagy épp utánanéztem a dolgoknak, mert mégiscsak sejtettem ,hogy mi válthatta ki a csalánkiütéseket hirtelen. A könyv vagy megnyugtat , felháborít, gondolkodóba ejt engem míg végül megnyugszom .

Piros pontocskák

Délután mikor hazajöttünk a sétálásból megetettem Bogicámat, utána pedig nekifogtam mosogatni, addig Bogit az etetőszékében nézte a TV-t : Olyan váratlanul ütöttek ki még jobban, még jobban és még jobban az egész arcán, állán a csalán kiütések avagy a piros pontocskák, hogy ijesztő volt nézni,hogy pont előttem 10 perc alatt a szemem láttára bújtak:O Nem tudtam elképzelni, hogy mitől alakultak ki a piros foltok pontok formájában, de sok időm nem maradt gondolkozni, találgatni, hogy vajon mi okozta ilyen hirtelen a csalánkiütéseket mert aztán feljütt a sógorom, hogy menjünk le anyósomékhoz koccintani, az új autó miatt. Örvendeni nem tudtam, csak kétségbeestem, hogy egyre jobban pirosodik ki az arca két felől Bogicámnak:( Végül aztán 10 perc alatt hirtelen elmúltak a piros pontok, mintha ott sem lettek volna. Érdekes!!! Még ilyent nem láttam, hogy a szemem láttára hirtelen valakinél kialakul a csalánkiütés, aztán pedig elmúlik. Közben Bogicám nagyon jó érezte magát anyósoméknál, sőt bele is mártotta az ujjacskáit a pezsgővel töltött poharamba, s nagyon ízlett neki mert többször egymásután is megkóstolta:P Játszani lehet, miért ne?! Igy aztán hagytam, hogy kedvére kóstolhassa az ujjacskáival a pezsgőt:PMintha tudta volna mit ünnepelünk a mai nap, ahogy belemártotta az ujját a pezsgőbe utána felemelt kézzel jókat tapsolt,tapsolt,tapsolt és csak tapsolt:)))))) Többször egymásután megismételte ezt a jelenetet, hogy mindnyájan jó nevettünk Boglárkámon, hogy milyen édes tudod lenni :) Közben az a fránya piros pontocska észrevétlenül eltűnt legnagyobb csodálkozásomra, mintha az a kis pezsgős kóstolás, ujjbelemártás, jókedv tette volna meg a hatását:P Persze mindez nem igaz, csakhogy a kettő jól jött össze, hogy ennek is nevezhetem, mintha a ,,pezsgő a gyógyír,, lett volna. Mindegy, csak úgy mondom.
Fél órával később már semmi nyoma sincs a piros foltoknak.
Amilyen gyorsan eltűntek a piros foltok az arcáról Bogicának, olyan gyorsan előjöttek a két karján:O Most este összesen 6- ot számláltam meg, de csak remélni tudom, hogy nem lesz több.
Ha mégse múlnának el a hétvégére, hétfőn mégiscsak elviszem az orvoshoz. Mert nem igazságos, hogy egyik percben eltűnnek a csalánkiütések, míg a másik percben újra kibújnak s így tovább, csakhogy más testrészen, nem ott ahol először kibújtak.
Jó kérdés, hogy melyik étel okozhatja a csalánkiütéseket?! Vagy a meleg, izzadság okozta-e?! Mindenesetre holnap más kaját fogok adni Bogicának s meglátom, hogy javul-e vagy romlik a helyzet? Hanem akkor írány hétfőn a gyerekorvoshoz. Hm.

Dacia Sandero

Üzenet

Elnézést a hiányzó szöveg miatt, később jelentkezem

Köszönöm a türelmet

Üdv. Hajni

Tapasztalatok

Egy hétig nem volt hajlandó este tejet inni az én kicsi Bogicám, ami annak tulajdonítható, hogy napközben egy picivel többet evett mint amennyit kellett volna:O Igy aztán estére semmi étvágya nem volt,sőt nem is kívánta a tejet, mára már változott a helyzet, ugyan napközben jól eszik ezzel nincs baj, csak este eszik kevesebbet így aztán sikerül az egész tejet meginnia. Sőt, vannnak olyan napok, hogy esténként csak félig issza meg a tejet, de este 11 óra körül még felsír, s ilyenkor mindig megissza a tej másik felét amit meghagyott:) Ez bőven elég neki, mert utána nem akar inni, még akkor is adni akarom, utána alszik tovább:))

Apuka alias Apka

Az én kicsi drága Bogicámnak mindene az apja, reggel és délután mikor felkel egyből kinéz az ajtón és keresi, mutat az ajtó felé majd mondja,hogy: Apka, mintha kérdezné tőlem,hogy apka hol van?:P Ilyenkor mindig elmondom, hogy hol van az apja, Bogi pedig mindig mondja nekem, hogy elme-elment :)Most pénteken itt voltak édesanyámék búcsúzkodni,mert másnap szombaton utaztak el a tengerre nyaralni,Bogicám még aludt amikor megérkeztek a szüleim, aztán szép csendben bementünk a szobájába amikor felébredt:P Nem akarta Bogica, hogy édesanyám felvegye a kiságyából, ezért jó egy darabig egyedül üldögélt amíg be nem mentem a szobájába s fel nem vettem, de addig volt hajlandó a karomban maradni Bogikám míg meg nem érkezett a drága apkája:P Mikor megérkezett Zoli ő is utánunk jött a szobába erre fel Bogicám azonnal az apkájához kéredzett:) Aztán este fürdés után mikor felöltöztettem s készek lettünk, Bog9ikám egyből a mutatóujjával az ajtór muatott s mondta,hogy Apka-én pedig mondtam,hogy apka itthon van épp vacsorázik, aztán pár perccel később miután megitta a tejet megint mondja nekem, hogy apka miközben az kinéz az ajtón és jól látta,hogy számítógépezik az apukája:D Ahányszor Bogica mondja, hogy apka én mindig el szoktam mondani, hogy elment,hová ment vagy épp most mit csinál a házban:) Ilyenkor tágra nyílt szemekkel figyel engem, hogy mit mondok:P
Az apját nagyon szereti az én kicsi tündérkém aminek nagyon örvendek, hatalmas cuppanos puszit adott valamelyik nap az apkája arcára, aztán a lábára is:P Miközben engem pofozni szokott ha nem tetszik neki valami a világért, sem puszilt meg engem, ha mondtunk Neki,hogy ,,puszild meg anyukát,, :P Ahányszor én vagy Zoli mondtunk szépen Bogicának,hogy puszild meg anyukát helyettem mindig az apját puszilta meg:))))) Engedemeskedett a puszi szó hallatára csak épp nem engem puszilt meg:O Mindezek után megértettem Bogicámnak a reakcióját és az okát amiért nem akart megpuszilni, amiért pofozott engem a maga módján mint ahogy a gyerekek szokták. Mert mindennap és egész nap csak vele vagyok, és már mitha megunt volna, de nagyon szeret engem az érzem én is:)Az ok: minden ellenkezése ellenére magamhoz húztam Bogit, hogy pusziljon meg, és én is pusziljam meg az arcocskáját, ehelyett kaptam egy kis pofit, hogy hagyjam békén már őt:P Aztán olyankor szokott még engem pofozkodni amikor félbe kell szakítsam a játékát, amikor felveszem, hogy menjünk enni, tisztába tenni, átöltöztetni, az arcát megmosni és megtörölni ami idegesíti néha Bogicámat vagy fáradt, nyugtalan, játszani akar, és ezzel a pofozkodással jelzi, hogy hagyjam békén vagy tegyem le már a földre vagy az ágyába:O
Őszintén bevallom, hogy nagyon tud engem szeretni az én leánykám amikor nem támaszkodok rá s mondom Neki, hogy ,,szeretlek,, olyankor mindig hozzám bújik, megpuszil :)))))
Megtanultam tanulni még a saját gyerekemtől is, hogy nem szabad ráerőltetni semmit az égvilágon legyen bármi, mert akkor mindig az ellenkező hatást fogom kiváltani belőle.

Kis képregény anyuéknak

Anyuék elutaztak a Fekete tengerre egy hétre nyaralni, de már nagyon várják Bogicáról a képeket így is, hogy mit csinál, mekkorát nőtt, milyen édes tud lenni az én tündéri leánykám.

Táskaügy

A tegnap szinte egész nap az én drága, szép bőrtáskámat húzta a földön mindenhová maga után amit nemrég kaptam születésnapomra a szüleimtől, sőt szívesen eljátszott volna vele ha én engedem:P Akkora hisztit csapott amikor kivettem a kezéből a táskámat, félbe kellett szakítsam a táskajátékot mint még soha:O Bevallom az én kislányom is táskamániás mint én voltam gyerekkoromban s most is az vagyok, csak már nem annyira, most következik a lányom amolyan,, hisztije,, a puszta táska miatt. Végül kerítettem neki ugyancsak bőr, barna kicsi táskát amilyen az enyém a nagy, csak a kisebbet már rég nem használom, mivel a sok csecsebecse nem fér el:P Igy aztán Bogica azzal nagyon jól eljátszott,sőt örvendett is Neki, hogy ő is kapott egy táskát:PPont neki való mert nem nehéz s könnyen tudja húzni a földön maga után, felemelni, megfogni kedve szerint, és akkor játszhat vele amikor csak akar. Úgyhogy ez az első, hisztis kis ,,kisasszonyi,, probléma is is megoldódott:D

Kisasszony :D

Valamelyik nap nagy boldogan tette fel és vette le a nyakláncomat :P Addig- addig rázogatta, hogy a végén mégiscsak elszakadt :SZoli mondta is, hogy később nagy kisasszony lesz belőle :P
Ime nagyon jól érezte magát a bőrében az én leánykám, amikor feltetette a nyakbavalót :)))))

Bogi így aludt

Igen péntek reggel így kaptam el Bogicámat ahogy aludt, mint még soha mert mindig volt zokni vagy hálózsák rajta. Most pedig mivel nagyon melege volt, nem adtam rá még a hálózsákot sem, nemhogy zoknit :P

Ez is előfordul :P

Hát szégyellem, nem szégyellem de bizony egy délutáni sétára készülve a nagy kapkodásban fele más cipőt húztam Boginak a lábára:P Igen ám, de nagyon el voltam kalandozva a gondolataimmal, hogy nem voltam képes észrevenni ,hogy más-más cipőben akarom vinni Bogicát sétálni:P

Boglárkaságok

Tegnapelőtt szerdán délután esett az eső,ezért egész nap bent ültünk a házban :O Az én kicsi drága Bogicám mást sem csinált mint csak a táskámmal játszott, tette fel a nyakába, húzta a földön mindenhová maga után, sőt az ajtóhoz is, hogy menjünk ki:P Mostanság gyakran kell kimenni vele a levegőre, mindegy hová csak menjünk valahová.Ha pedig nem megyünk sehová vagy későre indulunk sétálni már megvan a hiszti, kapaszkodik a lábamba, hogy vigyem ki:) Jól teszi, csakhogy lehet számítani rossz időre is.
Egyéb Boglárka dolgokat is képes csinálni a maga módján, mint például ilyenek,hogy: próbálja felhúzni a cipőjét, a kendőt, ruháját a fejére teszi vagy éppen a nyakára teszi-vagy a nyaka köré csavarja, a nadrágját lehúzza:P A fiókból kipakolászik, majd ügyesen visszateszi a helyére a kiszemelt dolgokat anélkül, hogy mondtam volna: Szereti a ki-be pakolászást a ruháktól kezdve egészen az apró csecsebecséig, a könyveket leszedni a polcról, és a kezével csúszkálni vele a padlón mászás közben. Ja, s tényleg valamelyik nap a láncomat tette fel a nyakára hátulról, de úgy hogy nem is volt bekapcsolva:P A nagy pokrócot is képes volt magára teríteni, hogy a végén én kellett levakarjam Róla:O


Kicsi huncut leánykám sétálni indult:D A következő képen a szemét kissé hunyorítva édesapámra emlékeztet :) Hasonlítanak is egymásra.
:O:))))))))))
Nem is tudom miért bújt az asztal alá, pedig nem szokott ilyent csinálni s onnan pedig közben-közben nézte a tévét :P

Boglárkaszáj ismét

Ma reggel amikor Bogicámat felköltöttem,hogy egyen egyből kinézett az ajtón ahogy minden reggel tenni szokta s mondta, hogy APU:P Minden reggel Boginak az az első dolga, hogy kinéz az ajtón az apját keresve:) Most nem hagytam annyiban a dolgot, mondtam Boginak,hogy itt én vagyok anyuka, erre rám mutatott, hogy itt vagyok. Ez még nem elég mert amikor mondtam,hogy Anyuka vagy kérdeztem tőle , hogy :Hol van Anyuka? akkor is kiáltotta, hogy APA...... El kellett fogadjam, hogy bármennyire ragaszkodik, szeret engem is az én kislányom, hát hogyne szeretne engem mikor én elégítem ki a szükségleteit vagy valamire szüksége van, akkor rám néz és nekem kiabál, kapaszkodik a lábamba, ha fél valamitől vagy nem tetszik neki valami hozzám bújik és így tovább.Csakhogy én egész együtt vagyunk, ezért kiabál,ragaszkodik,simogatja, kedveskedik az apjának,szólítsa az apját és ami még több mondogatja, hogy apu így ,apu úgy,apuka,apuka és apuka mert keveset vannak együtt, s amilyen okos az én kislányom tudja nagyon jól, hogy Zoli is kell kapjon valamit a kicsi lányától:P
Amikor Zoli ma jó nagyot és hangosan egyet tüsszentett, akkor Bogicám rám nézett mosolyogva,s mondta,hogy HÁPSI. Hallotta, hogy az apja kint van, de mégis itt van a házban. Sokszor előfordul, hogy ahányszor Zoli kimegy Bogi utána néz s mondja, hogy Apu elmegy -elment vagy pedig rám néz s mutatja, hogy apu ott van:) Én pedig azt szoktam mondani, mesélni Boginak amit épp most ebben a pillanatban mit csinál vagy hová megy l az apukája:P Ilyenkor nagy komolyan rám néz hatalmas, kimeresztett szemekkel. Szereti s imádja az apját:D Mondhatom már nagyon apás lett az én kislányom.

Óva intés

Életmód

Mitől is féltjük gyerekeinket?
[ 2008. július 16., 13:52 ]

Biztonságos otthonok, biztonságos játszóterek, leke­rekített bútorszélek, fertőtlenített kezek, védőoltás a betegségek ellen, tartózkodás az idegenekkel szemben – és miközben minden lehetséges és vélt veszélytől próbáljuk megóvni a gyerekeket, talán éppen attól fosztjuk meg őket, amire legnagyobb szükségük lesz az életben: az önálló­ságtól, a valós veszélyhely­zetek felismerésétől és az azokban szükséges magatartásformák elsajátításától.

Természetes szülői vágy, hogy „amitől csak lehet”, szeret­nénk megvédeni őket. Élvédőt te­szünk a szekrényekre, vak­du­gót a konnektorba, nem engedjük a konyhakéssel ha­do­nászni, vegyszerekkel játszani, egyedül szaladgálni az utcán, minden idegennel szóba elegyedni. Ügyelünk az ételekre, melyeket elfogyaszt, a mosóporra, amivel ruháit mossuk, a játékokra, melyek keze ügyébe kerülnek. Egy ideig talán még „barátait” is megválogatnánk, a játszótéren elcsitítanánk a kialakuló konf­liktusokat, óvnánk a széltől is. És miközben mi mindent meg­teszünk, hogy biztonságos „védőfóliába” csomagolt sze­münk fényét elzárjuk a testi-lelki veszélytől, teljes szí­vünkből hisszük, hogy ezzel az ő javát szolgáljuk. Vigyázni szeretnénk rá, hiszen szülei va­gyunk. De vajon valóban jót teszünk vele, ha mindentől távol tartjuk, még mielőtt megtörténhetne valami? A kér­dés természetesen nem arról szól, hogy lépten-nyo­mon veszélybe kellene sodornunk a kicsiket. Vannak dolgok, melyektől kötelességünk megvédeni őket, ha törik, ha szakad. De ha nem kapnak (életkorukhoz mért) le­he­tő­ségeket a tapasztalásra, nem ta­nulják meg saját korlátaikat, nem ismerik meg az önálló gon­dolkodást és belső erőforrásaikat, felnőttekként való­szí­nűleg sokkal nehezebben boldogulnak a mindennapokban is.

Jakab Katalin
Udvarhelyi Híradó

Az én galambocskám

Meglepett engem az én kicsi drága leánykám ma azzal, hogy amikor az apja fáradtan leült a kanapéra egyet fagyizni Bogicám tiszta egyedül, teljes önerejéből felhúzta magát a kanapéra:))))))) Leült az apja mellé s ketten néztek rám: Én olyan bódog voltam, hogy madarat lehetett volna velem fogni, hogy mennyire szereti az apját az én galambocskám, hogy képes volt utána mászni a kanapéra csak azért, hogy az apukája mellett lehessen:P Még aztán ahogy rám néztek ragyogó szemeikkel, apa és lánya sugárzott róluk az egész arcukból, hogy mennyire imádják egymást:P Ezek után persze Bogicám megpróbált lemászni ami nagyon jól sikerült neki, de akkor sem ment el játszani, ha nem az apja lábára támaszkodott háttal:D Aztán megint újra és újra felmászott a kanapéra, már csak a játék kedvéért. Mikor Zoli indult lefeküdni, hogy pihenje ki a nap fáradalmait, persze az én leányom mászott az apja után mint egy kiscica, de sajnos zoli becsukta az ajtót, hogy Bogi ne,,zavarja,, :O De nem ám, én nem hagytam annyiban a dolgot, hanem ketten Bogicával utána mentünk a szobába, s kérdeztem Zolitól, hogy : Hát miért csukta be az ajtót, Bogi nem fogja zavarni őt? A válasza pedig az volt apukának, hogy Bogica bizony fel fog mászni. Mire én mondom :, hogy még kicsi ahhoz, hogy felmásszon az ágy pedig elég magas:O Igen ám de nem tévedett Zoli, mert bizony az én drága leányom mégiscsak felhúzta magát a ,,hitvesi,, ágyba az apja után:P Hogy milyen meglepetések vannak, s míg lesznek még később?!Hogy hihetetlen, de mégis igaz volt ez:P

Két napos Boglárkaszáj

Tegnap este fürdés alatt a szappannal játszott, játszott és csak játszott.Fürdés után kiveszem a kádból, szárítgatom s mondja, hogy szappan:p Mire én is mondom, hogy igen a szappant ott hagytuk a kád mellett. Erre Bogicám rám néz s figyeli a számat s mondja,hogy szappan,szappan,szappan miközben a tekintette megint a kád felé téved, s mutassa az ujjával, hogy OTT a szappan,miközben a nevét mondogatta:P
Miután felöltöztettem,betettem az ágyába, mondom neki, hogy mindjárt hozom a tejet. Bogi mondta utánam, hogy TEJ:P
Lemegyünk délben valamilyenkor anyósomékhoz meglátogatni, egyet játszani, s anyósom tanította Boginak, hogy a képen van Gyulus tata( Bogi dédnagyapja, apósomnak az apja) volt látható a Nagy Imre által készített festményen. Bogi első hallásra megtanulta s mondta, hogy Gyu. Ezután anyósom mutatott Boginak Zoliról és a sógoromról kicsengetési képet. Hiába mutatta a képeket s mondta anyósom Bogicának ami előtte volt, hogy ez apuka, amaz Gabi Bogi mintha meg sem hallotta volna, mindig a Gyulus tata festményét mutatta s mondta, hogy Gyulus. Neki újdonság s új volt az a nagy kép ott a falon ami anyósoméknál volt.Még meglehet az tetszett Bogicának:P

Ma anyukámmal valamiről beszélgettünk, miközben Bogi játszott mellettünk, amikor valamiért kicsúszott a számon a szörnyű szó amolyan megszokásból. Erre Bogi is mondta utánam, hogy szörnyű:O Hihetetlen mennyi mindent próbál kiejteni, hogy sokszor ámulatba ejt bennünket, mert azért nem mondhatunk akármit előtte, amit nem szeretnénk, hogy megtanulja egyhamar:P Vagy mégis? Na mindegy, ez is egy csúf szó volt amit nem gondoltam meg, hogy nem szabadott volna kimondjak, mert Bogicám most már hirtelen s gyorsan tanul kimondani egy-egy szót ami a legjobban tetszik Neki. Legalábbis egyelőre ezt tapasztaltam.

Kerti hűsölés II

Tegnap délelőtt Zoli körbejárta a várost ezért a kicsi felfújhatós kerti medencéért, de sehol sem kapott, sem a piac fölötti üzletben mert ott hatalmas medence volt, hogy fölösleges most egy kicsi gyereknek venni. Aztán elment a Tulipán áruházban ahol ott is szerencsétlenül járt, mert épp be volt zárva s nem volt ott az elárusítónő:O Igy aztán nem maradt más hátra, minthogy délután megint visszament az áldott jó férjecském, hogy a kislányunknak megvegyük ezt a pancsoló nyári medencét:) Míg aztán végül kapott is egyet, ahová mind a hárman beültünk fürdeni annak ellenére, hogy kissé változékony, szeles idő volt, de azért mindenesetre meleg volt.Megérte ám megvenni az amolyan,,játék,, medencét mivel mindnyájan nagyszerűen éreztünk magunkat, sőt bátran bevallom, hogy a mennyországban éreztem magam, mintha újra gyerek lettem volna én is:P Már csak azért is mert újult erővel, felfrissülve jöttem fel ebédet főzni-melegíteni, mintha nem is itthon lettem volna az udvaron, hanem egyenesen úgy éreztem magam, mintha ha strandról jöttem volna haza:D Hogy mire jó a családi ház és az udvaron mennyi mindent lehet csinálni. Csodálatoooooooosssss dolog volt ám és ezután is már ez így lesz:)))))
Kezdetben Bogicámat az ölemben ültettem mert azért nem volt olyan meleg a víz, s az én testemmel melegítettem ami nagyon jól esett nekem is, Boginak meg azért mert újdonság volt az új helyzet ,s különben kicsit langyos volt ugyan a víz, de ez az ő testhőmérsékletének még szokatlan . De azért mégiscsak az én kislányom ha mindenféle új, még nem látott dologgal szembe találja magát, ilyenkor aztán mindig kissé óvatos lesz:P Nem volt ez így másképp a tegnap sem, amikor Bogit először a vízbe akartam tenni:P Hanem rajtam csüngve lógatta a lábát a vízben, nézegette a vízet , az újonnan kapott kis kerti medencét, és aztán nagy sokára, óvatosan beleült a vízben is.Igaz közben-közben libabőrösködött az enyhe szél miatt, a változékony idő miatt, hogy egyszer elbújt a nap, aztán majd megint újra kibújt és így tovább. Hogy ne fázzon az én kicsi drágaságom az apjával cirógattunk a kezét, lábát, dobtuk fel csakhogy mozogjon s ne fázzon, de nem ültünk sokat, mert féltem hogy nehogy megfázzon s különben már nagyon álmos volt az én leánykám. Mégiscsak megérte megvenni ezt a medencét, mert nem lesz mindig alkalmunk strandolni, s különben most nem nagyon merjük kimerészkedni Bogicával a strandra, hogy nehogy elégjen a fehér, puha, érzékeny bőre. Még rengetegszer fogunk strandolni, de kezdetnek elég Boginak, nekem pedig azért mert itthon vagyok vele és ez örömet okoz.

Kerti hűsölés I

A képek még a tegnapiak......

Menjünk sétálni:D

Mikor indulni akar Bogicám sétálni akkor épp ezt a táskát mutatja Nekünk, hogy menjünk ki:D Megtanulta, hogy ahányszor sétálni megyünk mindig viszem ezt a táskát is magunkkal amiben bele pakolom Boginak a vízét, cuccait és egyebeket amire szükség van:PTegnap már nem tudom hányadszor emelte fel a táskát, hogy muszáj volt lefényképezzem na:P
Épp a tegnap csak késő délután indultunk sétálni a nagy meleg miatt, igen ám de itt nálunk 30 fok volt a lakásban, úgyhogy amire Bogit tisztába tettem,felöltöztettem még arra sem maradt időm, hogy legalább én is zuhanyozzak:O Hanem még Bogicám öltözni sem hagyott engem ehelyett kapaszkodott a lábamba, hogy vegyem fel s induljunk máááárrr sétáááálni:P

Apuapuapuapu

szöveg

Anya taníts......

szöveg, kép

Szavak amiket már kiejtett

Boglárka most egy éves, három hónapos egy hetes és 2 napos, de már annyi szót kimondott már, hogy nem jön, hogy elhiggyem. Márpedig hamarább megtanult egyes szavakat kiejteni, sokkal inkább mindent ki akar mondani, s próbál beszélgetni a maga módján:P
Lássuk miket is mondott eddig Bogica amit eddig hallott a környezetéből, de inkább a gyakran hallott szavakat tudja kiejteni szépen.
Az első szó amit kimondott a MAMA volt, utána a BABA, APUKA helyett APKA míg végül megtanulta kiejteni az APUT :P Az ANYUT nagy nehezen és ritkán mondja ki . Az utóbbi szót mostanában mondta ki nem olyan rég.

Boglárka első szavai amit eddig mondogatott:
Buksinak először azt mondta Bubu, de most már a nevén tudja szólítani, hogy Buksi.
Labda először bda volt neki, most kiejti, hogy labda. 11-12 hónaposan két betűs szavakat mondott, most már próbál, sőt ki is tudja mondani a többször látott és hallott szó nevét.
ab-ablak, most már szépen kimondja. Gabi és Gergely, Gabi elment..... ezeket mostanában mondta az elmúlt pár napban.
lámpa, kenyér-kenyer,mos-mosogatni, ásít-ásítani ez akkor volt amikor mondtam Neki, hogy anyuka most ásított:P A porszívónak úgy mondja, hogy por vagy porszívó mikor így, mikor úgy neki kedve van s könnyebb kiejteni:
Itt van a kedvence a keksz amit már gyönyörűen ki tud már mondani.
Leesett, ajtó, autó,kocsi, murok-mu, alma, banán, baracknak-ba,fagyi, víz-ha pedig kéri a vízet aszonggya, hogy sz-sz-sz vagyis szszsz:P
Pelenának-pe, kávénak először kévé aztán átváltott kávéra, tej,cukornak-cuko.
Aztán mondja, hogy maci,panda maci, miki-a miki egérnek.Végül aztán próbálja a különböző állathangokat utánozni,ami nem mindig jön be, így aztán egyelőre csak a ló, kutya és a tehén hangját már kitűnően utánozza:P
Ember tüsszentését- ilyenkor mondja,hogy hápsi- hápci, köhögést is bármikor le tudja utánozni, sőt ezt kifejezetten élvezi :D Egyelőre ennyit mondott és csak ennyi jutott eszembe.

Ma történt

Már vége annak az időszaknak, hogy nyugodtan csinálhatok bármit itthon anélkül, hogy tudom, hogy Bogicám nyugodtan mászik,nem kell féltsem, hogy magára húzz valamit, nehogy megüsse a fejét valamibe amikor feláll és elindul valamerre meg ehhez hasonló. Akinek gyerekei vannak már csak tudják, hogy ilyenkor mi a teendő. Most már szemmel kell tartsam Bogit még akkor is ha nyugodtan eljátszik, mert bármikor felállhat és elindulhat egyedül.Például ma is többször állt fel ,indult el s ez mindig váratlanul történik, s legtöbbször akkor áll fel s indul el a drága kicsi galambocskám amikor az ember oda se nézz:P Hát még ilyenek is vannak, mert hiába hívom,hívom és hívom Bogit jöjjön hozzám csakhogy egyedül járkáljon egyet, mert ezt nem mindig van így. Sokszor akkor indul el amikor neki kedve van, eszébe jut vagy éppen nem hívjuk és sokszor váratlanul indul el valahonnan amikor a legkevésbé várjuk ezt a nagy ELINDULÁST. Ilyenkor s innentől kezdve már nincs mese, hanem figyeljük, legalábbis igyekszek minden percben Bogira figyelni hogyha talán elindulna, tudjam megfogni, hogy el eseeen ha mégis úgy hozza a helyzet. :P Hanem sokkal inkább azért érdemes rá figyelnem, hogy nehogy felállás, elindulás vagy ami még sokkal valószínűbb nehogy elinduljon hosszabb felfedező útra, és belefejeljen, megüsse magát a közelében lévő asztal sarkába, székbe, szekrénybe és a többi s így tovább.
Elég volt most már az én saját filozófálásomból, hanem inkább most már rátérek az igazi mesére, a mai napra ami történt Bogival amit édesanyámmal töltöttek el együtt:) Először is elsétáltak Virág Marikáékhoz ahol mellettünk laknak nem messze kertes házban, ott vannak macskák, kutyák, csirkék, kakasok az udvaron ,nem úgy mint nálunk ahol virágokkal vagyunk körülvéve:P. Aztán amíg anyukám beszélgetett Marikával, addig Bogi a legváratlanabb pillanatban a csirkéket meglátva elindult feléjük hat lépésben:))))))) Na ez igen maga volt a csoda. Már csak azért is mert nem jutott Bogicámnak eszébe félni, hogy el kellene indulni már EGYEDÜL, még akkor is ha nagyon jól tudja, hogy már tudna egyedül járni, ha akarná. De még sokkal óvatosabb az én leánykám semhogy elinduljon akármerre csak úgy, akkor még kevésbé vágyik elinduni egyedül ha hívogatjuk,hívogatjuk,hívogatjuk és csak hívogatjuk. Miért? Azért mert erőltettünk, és sokkal inkább akkor érjük el valami hatást a gyereknél ha nem erőltetjük a dolgokat mint például :az elindulást, a bilizést és még sorolhatnám.... A kisgyerekek legtöbbször az ellenkezőjét csinálják annak amit a felnőttek kiszabnak rájuk.Igy hát hagyom, hogy a drága kicsi leánykám csakis akkor induljon el vagy telesítsen valamiben amikor úgy érzi, hogy most képes rá, mert most és ekkor vagy akkor épp kedve lesz, örömét leli, látni fogja, hogy minket ezzel boldoggá tehet. Háááát ezek a kicsi sárga csirkék valóban elinidították az én kicsi galambocskámat a járás felé, mert a délután hátralévő részében többször állt fel, és indult el apja felé vagy felém anélkül, hogy hívtunk volna:))))))) És ami még a legfontosabb, hogy látta rajtam, az apján, édesnyámon, édespámon,hogy jókedvűek vagyunk és csakis vele foglalkoztunk, néztünk őt:D Vége, ennyi.

Kis Boglárkaszáj

Minden napra tartogat valami meglepetést az én kicsi galambocskám, hogy az maga a csoda, hogy már mégis le kell jegyzeteljem, hogy ezúttal mit is mondott, csinált a tegnapi napon. Délelőtt amíg én vásároltam a piacon ez-azt, az üzleteket nézegettem addig Bogikám édesanyámmal nézegették a kirakatott a Korall üzlet előtt,ahol tisztító-és illatszereket árulnak. Mikor visszatértem hozzájuk az üzlet elé, anyukám boldogan újságolta, hogy Bogi szépen kimondta, hogy Sampon. Persze én azt hittem, hogy ő magától mondta, mert itthon mutattam s mondtam, hogy ez a sampont, de sampont tartalmazó dobozok különböző kinézetűek, úgyhogy nem tudhatta, hogy az sampon:P Csak éééén voltam olyan boldog, hogy azt merjem hinni az én kislányomról örömömben, hogy már magától ki tudta ejteni a sampon szót. De hagyjuk ezt, mert anyukám aztán mondta, hogy utána mondta ki Bogi a sampon szót:P Az igazi meglepetés csak ezután következett, hogy amikor átmentünk a két út között a másik oldalon lévő járdára, mert én mentem a könyves üzletben nézelődni. Aztán itt akárcsak az előbbinél amikor visszatértem, anyukám újra megkérdezte Bogitól, hogy: hol a Sampon? Erre az én kicsi drágaságom a másik oldalra nézett ahol az üzlet volt, s szó nélkül mutatta a kicsi ujjacskáival: OTT van:))))) Döbbenetes, hogy milyen jó tájékozódási képessége van ahhoz képes, hogy még csak egyéves :D
Délután pedig lesétáltunk a szüleimhez, és otthon volt az öcsém is: Bogi ekkor mondta ki először a nevét, hogy GERGELY. Ezután simogatta Gerő öcsémnek a fejét, hátát, és kedveskedett Neki. Megdöbbentő, hogy mennyi mindent igyekszik kimondani, és mennyi meglepetéseket,örömet képes okozni az egész családnak:)))))) Már csak azért is, mert régebb ahányszor gerőt meglátta mindig sírt, félt tőle, de már hál Istennek ennek is vége:P
Ja, igen és ma anyukám mesélte, hogy Bogicám ma újra megsimogatta Gerőt s mondta neki, hogy SZÉP:P

Kis baleset

Drága kicsi Boglárkám a tegnap akart először felállni aminek az lett a vége, hogy hasra esett nagy robajjal, és az arcát ütötte meg a csupasz, kemény padlóba:(((((( Innentől kezdve kezdődött a hosszan tartó sírás, hümmögés negyed órán keresztül :O Ezt onnan tudom, hogy addig tartottam, vigasztaltam Bogicámat amíg a nagy ijedtségéből magához nem tért, s valahogy aztán mégiscsak megnyugodott. Pontosan én sem tudom, hogy esett le mert mosogattam, s ezért háttal voltam Boginak amikor megtörtént az a bizonyos,, kis baleset,, aminek két okát vélem felfedezni: Az egyik , hogy addig, addig játszott azzal a fránya pokróccal amit még mindig nem voltam képes eltenni a kanapéról, s ahogy fel akart állni abban megpótlott maga után húzva a nagy pokrócot vagy esés közben nagyokat csúszott a két kicsi kezecskéje a padlón:O S azt gondolom, hogy az utóbbi váltotta ki azt a piros, csúnya foltot az arcocskáján, ami ma is nagyon jól látszik:(((( Ma vettünk Bepanthen krémet s azzal fogom kenegetni, mert kitapasztaltunk az ilyen égő, piros,csúnya egyéb sebekre is jó hatással van. Hamar begyógyul az a piros seb. Na, de majd meglássuk mi lesz belőle.

Hintaló

Tegnap végre megkaptam az oly várva várt hintalóvat amit még az születésnapjára akartunk venni Bogicának még áprilisban:D Igy aztán még a tegnap meg is vettünk, hogy nehogy aztán megint elfogyjon vagy ne kapnánk meg később:P Ami biztos az biztos. Nos, azért akartam mindenáron hintalóvat venni, hogy aztán nyáron-télen bármikor hintázhat rajta, amíg fel nem szereljük a rendes ülő hintát az udvarra,hogy aztán majd az udvaron is hintázhasson kedvére :) Úgyhogy ez is várat még magára. Azért őszintén bevallom, hogy Bogi imád hinta-palintázni, libikókázni, mert például nem csak a tegnap,hanem máskor is ahányszor le akarom venni, mindig kis ,,hisztit,, csap, hogy tegyem vissza:O Hm, innentől kezdve már nehezebb lesz megbirkózni a helyzettel amikor valamit félbe kell szakítania Boginak egy kisebb-nagyobb hiszti kíséretében, csak azért mert majd haza kell jönni ebédelni, mert késő van, mert mittudoménmiért na.
Amikor Zoli hazahozta a szépséges hintalóvat Bogicám még aludt. Végül amikor felkelt akkor az volt igazán számára a meglepetés, s hát még nekünk is amikor láttunk, hogy Boginak ragyogni kezdtek a szemei a hintaló láttára:D Előbb megsimogatta, megpuszilta, megölelte és hosszasan csak nézte,nézte és nézte, ismerkedett, barátkozott az újonnan szerzett kis,, pajtásával,, és csak eztután tettünk fel a hintaló hátára Boglárkánkat:)))))
Simogatta, nézegette és próbálta hintáztatni magát:P
Itt pedig még valamit mondott a saját nyelvén Gyuszi tatájának:P

Nevetnivalóan édes volt

Egész délután csak nevetnem kellett Bogicámon ahogy Gyuszi tatájával utánozták egymást, amiket mondott, ahogy játszott, ahogy nézett rám amikor látta, hogy a számban van a keksz s Neki nem adtam ám, ahogy a hatalmas, gyönyörű,bájos ki meresztett szürke szemeivel nézett, nézett, nézett engem miközben én hangosan megállás nélkül kacagtam:P

Lássuk az előzményeket:délután egyet lementünk anyósomékhoz is rövid időre, ahol Gyuszi tatával mármint apósommal egy jót játszottak a földön fetrengve :P Ez úgy volt, hogy meséltem anyósoméknak,hogy Bogica mennyire szereti a párnát, hogy képes hosszú ideig a fejét letenni a puha párnára mint például ma reggel is. Erre pedig mivel nem volt játék a közelben apósom letett egy párnát a földre s ő lefeküdt s hívogatta Bogikát, hogy menjen oda feküdjön le melléje:D Aztán ment is, meg nem is Bogica ezért apósom letett még egy másik párnát Boginak, hogy arra hajtsa le a fejét, de erre sem akart lefeküdni oda merészkedett a nagyapja mellé ,és arra hajtotta le a fejecskéjét:)))) Olyan édes volt Bogikám, ahogy összekulcsolta kezeit, letette a fejét a párnára s kinyújtotta a lábait és dobikált velük, mint aki a legnagyobb kényelemben érzi magát:) Mert valóban olyan jól kacagtak, nevettek, hajtották a fejüket a párnára a nagyapjával együtt, hogy öröm volt nézni a két vidám embert:))))) Én pedig elszóltam magam, hogy le kéne hozam a fényképezőgépet, hogy csináljak pár fotót erről a jelenetről. Erre bogi egyből rávágta, hogy GABI:P Anyósomnak akkor ötlött eszébe, hogy Bogi Gabit azonosítja a fényképezőgéppel:P Azt tudjuk, hogy Gabi szereti fotózni Bogit, meg aztán ha Gabit meglássa nemegyszer ejtette ki olyankor, hogy BUKSI :))))) Tehát Buksi és a fényképezőgép Gabihoz tartozik, s különben Bogi nagyon szereti a nagybátyját:P Bűbájos az én angyalkám:))))))) Na, de aztán döbbenetesis, meg nevetnivaló is volt az, hogy Bogi nagyon, de nagyon el volt foglalva a táskával, hogy háttal játszott előttem a nappailban amikor én megkívántam a kekszet:P Gondolkoztam, hogy egyek-e kekszet vagy ne egyek , aztán végül az előbbi mellett döntöttem, hogy Bogi úgyis játszik, annyira bele volt merülve a táskával való játékba, hogy észre sem vett. Én legalábbis úgy láttam, ezért végül oda mentem a szekrényhez s az egész egy szelet kekszet a számba gyömöszöltem mielőtt Boglárkám észrevenné. Hű, deee késő volt már akkor, mert amikor megfordultam, Bogi már jött is utánam és fel kéredzkedett, hogy vegyem fel:P Igen ám, de amikor felvettem mondta, hogy KEKSZ s mutatott a szekrény felé, miközben én nem mutattam, nem rágtam ,mozgattam a számat, hogy ne vegye észre, de ő már tudta, hogy hol tartjuk a kekszet:P Hiába minden titkolózás, okos az én lányom :)))) Kekszet nem adtam ,mert vacsora előtt volt ez, hanem megállás nélkül kacgtam,kacagtam,kacagtam boginak az arcába, mert olyan édesen nézett rám az ártatlan,két szép szemeivel, hogy elolvadok Tőle:))))) Még most is ahogy vissza gondolok a mai délutánra, mert ahogy nézett rám s ütött kissé a kicsi kezével az arcomba többször egymásután kissé szomorúan, megszeppenve, csodálkozva :OOOO Én pedig kacagtam, hogy tudta, hogy hol a keksz és ahogy rám nézett, és persze azt is kacagtam hogy egészen belemerült a játékába, de ahogy kinyitottam a szekrényt már megfordult utánam a KEKSZÉRT :P:) Nem csoda, hogy kissé mérgesen legyintett az arcomba mint a gyerekek, ahogy szokták ha valamit nem teljesít a szülő. Közben simogatta is az arcomat, megint árváltott az legyintésbe, de végül elfeletette az egész kekszügyet és megbékélt velem s kapott aztán tiszteséges vacsorát :)
Ahogy nő az én kislányom nagyon kell ügyeljünk arra az apjával, hogy előtte ne együnk finomságot,mert csak azért is kérni fogja:P Én pedig nem szeretném, hogy rászokjon mindenféle nyalánkságokra ami hízlal,árt a kicsi fogainak. Hogy mik vannak, mire képes az én okos kicsi,drágalátos lányom:))))))

Ilyen volt a tegnapi nap

Tegnap mivel rossz idő volt, ki sem mentünk sétálni ezért egész nap bennt ücsörögtünk, na de ez a kifejezés kicsit túlzás:O Már csak azért is mert egész nap rendet raktam egymásután többször, és már nem tudom hányadszor kell fel szedegssem a földről szét szórt papírokat, játékokat meg mi egyebeket amit kissé unok:P mert közben már nem tudom hányadszor kell fel mossam a padlót, hajolni ésatöbbi. ezek mindennap megismétlődnek, úgyhogy nem kell erről írjak ez hozzátartozik a mindennapokhoz.... Na, de ez van no..

Kis Boglárkaszáj a tegnapról: miközben magamnak csináltam a kávét, persze bogit is fel kellett vegyem a karjaimban, s úgy mondtam neki, hogy ez a kávé amaz a cukor közben szagolta is, hogy megismerje a kávé és a cukor jellegzetes aroma szagját. Aztán ahogy tettem vissza az üvegeket a szekrénybe akkor is mondtam, hogy ez a kávé, emez cukor s Bogi is mondta utánam, hogy KÁVÉ, aztán cukornak is mondta, hogy CUKO ha jól értettem. De biztos, hogy jól értettem ám, hiszen a karjaimban fogtam. Délután az apja vett egy nagy Pampers pelenkát s az le volt téve a nappaliba s Bogi rámutatott, hogy az miaz:P Én pedig mondtam amit kellett , ő egyből rávágta vagyis inkább próbálta mondani, hogy PELENKA de heylette PE-t mondott:D Döbbenetes, hgy mennyi mindent s hihetetelen gyorsasassággal akar mondani, kiejteni minden szót, hogy nehéz megtartani, hogy ekkor s akkor mit mondott, hogy mondta azt a bizonyos szót:P Inkább leírom akkor és mos amikor valamit kimond .
Bogica rámolja a már kinőtt téli ruháit:P

Itt pedig mondtam neki, hogy vegye fel a sapkáját a fejére amit nem tudod végrehajtani, de azért tudta hová kell tenni, mert a sapka kötő szalagját húzta fel maga után:)

Egy kis lelkiismeretfurdalás és nagy öröm

Tegnapelőtt azaz kedden délelőtt elmentünk Zolival Szentegyházára a strandra, amióta megszületett a drága kislányunk először mentünk el édes kettesben,, szórakozni,,:P Boglárkánkat édesanyámra bíztunk, hogy vigyázzon rá aki nagyon-nagyon örvendett, hogy végre valahára kettesben lehet a kis unokájával, mert imádja Bogicánkat mint bármelyik nagymama, és szívesen vigyázz bármikor az unokájára amikor csak kérjük csapot-papot otthagyva máris rohan hozzánk:) Ezért jár külön köszönet anyukámnak. S különben is ritkán vagyunk távol, és nem szívesen hagyom Bogit másra amikor csak tehetjük Zolival bárhová elviszünk és fogjuk is vinni magunkkal- magammal, csakhogy ez nem mindig sikerül. Annyira, de annyira megszoktam, hogy sülve-főve együtt vagyunk, egymáshoz vagyunk nőve Bogival, hogy már-már az a rögeszmém,hogy ha egy fél napra vagy pár órára elmegyek valahová nélküle, hogy könnyezni kezdek, ritkán sírni vagy úgy érzem mintha a lelkem másik felét kitépték volna:O Ez még hagyján, mert ez nagy ritkán van így, de közben az motoszkál a fejemben, hogy Boglárkám vajon most mit csinál? Hogy érzi magát? Jókedű-e vagy kedvetlen? Vajon, hogy érzi magát nélkülem?Vagy épp mindig arra gondolok, hogy nem tettem jól, hogy most nem vittem, hoztam magammal Bogit bárhová amerre megyünk??? S közben ott vannak a miértek, hogy miért nem vittem magammal valahová? Ez mindig így volt, van és lesz hogy az elején nagyon, de nagyon rosszul érzem magam, fáj a lelkem, hogy Bogit otthon kellett s kell majd hagyjam még akkor is ha jó kezekben tudhatom anyukám mellett:) Anyukámban teljesen megbízok, még azt is tudom, hogy mit s hogyűan fog csinálni valamit, elvégre négiscsak az én vérem és az unokáját mindennél jobban szereti:D Bizots még nálam is jobban:P Ez teljesen megértem, sőt!!!
Térjünk a lényegre, hogy amikor elindultunk Zolival Szenetegyháza felé egész úton csak Bogicára, Bogicára és Bogcáira gondoltam végig, sőt könnyeztem is, hogy milyen anya vagyok, hogy a saját kicsi láynomat nem viszem a strandra? Bár vihettünk volna, de mégis milyen jól tettünk az apjával, hogy nem vittünk, mert még kicsi a strandoláshoz. S különben is bizonytalan volt az idő is, be volt felhősödve helyenként, nem tudhatunk, hogy milyenek lesznek a körülmények a strandon, lesz-e a árnyék, bőven hely ami egy kisgyerekes családnak figyelembe kell vennie. Mindössze 4 órát ültünk a strandon és már indultunk is hazafelé ,mert erősen fújt a szél, fáztunk bármennyire kellemes volt a víz, de azért mégis kellemetlen a rossz,szeles idő na:P Na, de azért bevallom titkon alig vártam, hogy haza jöjjek Bogikámhoz, meg nem is arra gondolván, hogy most olyan jó pihenni, nagyokat olvasni , úgyis kétnaponta ki sem látszom a gyereknevlésből, a kétanponkénti főzőcskézésből:))))
Mikor hazaértünk a drága, édes kicsi galambocskám egy jót játszott a földön vidáman:) Aztán édesnyám elmesélte, hogy miket s mennyit evett, hogy fogta a labdát s hirtelen elindult egyedül, miközben édesnyám apukámmal beszélt a mobilon::P Az én kislányom már csak olyan, hogy csak akkor indul el váratlanul egyedül amikor elfordítjuk a fejünket, el vagyunk gondolkozva vagy néha egy percre másfelé nézzünk, ő egyet gondol s már elindul egyedül:D Igy már aztán mikor látta édesnyám, hogy a kicsi Boglárkám egyedül megy a két kezébe vett labdájával a, ő ledobta a mobilját, hogy rohnajon Bogihoz, neeehogy elesseeeen csupsz:) Hát nagyon-nagyon boldogok voltunk az apjával amikor ezt hallottunk!!!! Nem tagadom,de valahogy mégi megéreztem, hogy a labdát a kezébe fogja venni s elindul :P Mindig akkor történnek a legérdekesebb dolgok amikor nem vagyunk itthon, de az igaz hogy nem ez volt az első alaklom, hogy Bogikám valhonan elindult , amikor épp nem láttam:P De a szemem sarkából szoktam figyelni a kislányomat.
Anyukám még azt is mesélte nekünk, hogy Bogi mondta a tegnapelőtt először, hogy:,, Gabi elment,,:) miközben integetett :P Hát hogy miket tud az én kis galambocskám. Elképesztő!!!
Aztán a délután hátralévő részében ebéd után elkezdtünk Zolival fagyit majszolni :P Én pedig a földre ültem s úgy ettem a fagyit, hogy közben Bogival is játszodjak meeeeert..... a többit tudjuk a fentiekből, éééés aztán az én kicsi csórikám is odajött hozzám s nézte,nézte és nézte de oooolyan édesen, hogy én vajon mit eszek??? Háááát nem volt mit tennem,megkóstoltattam vele a csokis, hideg fagyit, de csak egy ici-pici mogyorónyit, de akkor is az ajkait érintette meg Boginak:) Befalni már nem akarta, mert elég volt neki rájönni, hogy az a micsoda amit én eszek az hideg :O Igy már nem kért többet belőle, aminek külön örültem:P Hanem ezután mint mondtam, mondtam s mondtam Boginak, hogy ez fagyi:P De ami ezután következett az maga volt a csoda, legalábbis számomra, hogy nem is gondoltam volna,hogy első hallásra szépen utánam mondta kicsi tündérkém a szemembe nézve, hogy FAGYI :))))))
Fagyizás alatt s után Boglárka kislányom tette-vette, tekerte magára, húzta maga után,próbálta leteríteni a földre a pókrocot ami a fotelbe volt téve ( ez vittünk magunkkal a strandra):P Végül aztán én neki leterítettem a pókrocot a földre amire ő is szépen lefeküdt:))))))) Minhta tudta volna világéletében, hogy mi is az a pókroc:P Vége a történetnek. Ennyi ami legényegesebb.

Hiszti az autósülésben

Ma megvettünk a várva várt autósülést, hogy lehessen vinni Bogicánkat hosszú útra többfelé majd:) Annyira boldogok voltunk s arra számítottunk, hogy Bogi boldogan fog ráülni, de amikor le akartam tenni a földre, hogy jobban szemügyre vegye az újonnan kapott autósülést ehelyett kapaszkodott sírva a nyakamba:O Igy nem volt mit tennem ezért vissza kellett tegyem az etetőszékébe, mert ott érezte magát biztonságban s félt az autósüléstől :( Na, de amilyen rossz volt az elején az autósüléssel való megbarátkozás, olyan jól sikerült majd a folytatása mert ,amíg ült Bogicám, s én miközben készítettem az ebédet folyton kérdezgettem tőle, hogy: Hol van az autósülés? Erre ő rámutatott ügyesen mintha már régóta itt lett volna s egyből rávágta,hogy KOCSI:P Olyan édeske volt, amikor én mondtam,mondtam, ejtettem ,neveztem az autósülést, meséltem Neki mire való,mire használható satöbbisatöbbisatöbbi, erre nekem hangosan mondta, hogy kocsikocsiautó felváltva, hol az előbbit,hol az utóbbit:)

Olyant választottunk, hogy majd találjon a kocsi külső színével és a belső ülőhely huzatának a ülésének a színével is:P
Már megszoktunk, hogy Bogi minden új dolgot ami nagy, új neki sírással fogadja, de aztán végól megbarátkozik vele. Most délután amikor letettem mászni, játszani a földre olyan gyorsan elviharzott az autósülés mellett, hogy nehogy ,,ártson,, Neki:P
ANYUUUUU vegyél fel........

Legszebb képek a kislányomról

Valamelyik nap Gábor sógorom csinálta ezeket a gyönyörű, szebbnél szebb képeket a kicsi galambocskámról:)))))))

Igazi gyönyörű, ragyogó tündérke lett az én kislányom:))))

Naplóírásról

Annyi mindenről írnék Bogiról és a mindennapjainkról, hogy legszívesebben az egész blogot teleírnám ami képtelenség. Egyrészt mert nem mindig van erőm írogatni, mesélni mert nemcsak Bogiról szeretnék mesélni, hanem a saját érzéseimről, tapasztalataimról amit érzek a kislányom iránt a mindennapi életben, órában, ebben vagy abban a percben, ésatöbbiésatöbbi no. Közben úgy érzem, hogy legszívesebben írnék mindennap, de mégsem szánom rá magam mert a fennmaradt szabadidőmben olvasok, pihenek a napok pedig telnek-múlnak, és nem írom le aznap akkor ami épp történik Bogicával és velünk. Igy aztán csak napok telnek el amikor beszámolok a heti, napi történtekről:P Aztán tudatalatt úgy érzem, hogy jót tesz ez a naplóírás testemnek-lelkemnek, de még a szívemnek is, sőt úgy érzem az egész családomnak is,csak épp magamnak sem merem bevallani. Pedig tudom, hogy ez így van, még most sem tudom miért írtam a fenti sorokat, pedig egyszerűen csak úgy jött :) Közrejátszik a naplózáshoz az is, hogy egész nap itthon vagyok s valamivel pedig el kell foglaljam magam, pedig most olvashatnék ám amíg Bogicám épp ebben a pillanatban alszik, de mégsem teszem hanem írok,írok,írok miközben én sem tudom miért írok:O Kinek??? Magamnak, Zolinak, édesanyámnak, Emő első unokatestvéremnek aki Körtvélyfályán lakik távol tőlünk,barátnőimnek akiknek épp nincs idejük olvasni mert vagy gyerekük van, tanulnak, vizsgáznak és a többi vagy épp az egész világnak írok?! Az utóbbi nem is biztos, hogy igaz. Mindegy. Egy biztos, hogy igaz mégpedig jól tudom, hogy csakis Nekik a családomnak, közeli hozzátartozóknak és mindazoknak akiknek érdekel a mi kis családi életünk Bogicával írogatok. És persze az én drága kicsi galambocskámnak is leírom vagy akarok beszámolni Neki, hogy mennyi minden jó történt-történik vele és velünk. Csak remélni tudom, hogy lesz türelme Bogicámnak, hogy végig fogja olvasni majd az évek, napok,órák során történt eseményeket,történeteket, meséket, izgalmas kalandokat,érzéseket, meg miegyebeket. Most csak azt tudom ,hogy rossz idő van és valahogy a naplóírással akarom levezetni a felgyülemlett unalmat, az egész napos itthon üldögélést. S persze mindezek ellenére úgy érzem, szívesen írok,mesélek Bogicáról meg az egész családról mert tudom illetve tudni vélem,hogy aki minket ismer, és szívesen olvass bennünket akarják tudni ,hogy Bogica mit csinál, hogy van, hogyan cseperedik, nő, változik és mi új dolgokat képes csinálni, felfedezni vagy épp mi történik velünk:)
Még most sem tudom van-e értelme naplót írni vagy csak teszem magam, hogy igenis csak folytatni fogom az egész babanaplót évekig, he nem is írok mindenről, de igyekezni fogok.Mert mégazértismégazértismégazértis olyaaaaaaaaan jóóóóóóó írni, hogy magam sem tudom mi ütött belém na. Hm.

Boglárkaszáj és egyebek

A nagy melegben ugyan ,de végül is sikerült mennünk egyet sétálni ahol árnyék volt a parkban, ahová anyukám is csatlakozott hozzánk egy kis beszélgetésre , és persze, hogy egy jót sétáljunk Bogicával. Amíg a parkban üldögéltünk, és amíg Bogikám ette a mézes kekszet addig anyukámmal, jól elbeszélgettünk:P Igen ám, de amikor Bogica elfogyasztotta saját kezével a kicsi kekszét, utána nekem hangosan, s ugyanakkor szépen mondta is hogy KEKSZ,KEKSZ:) Végül aztán a központ felé sétáltunk hármasban ahol apukámmal kellett találkozzunk, én pedig előre mentem az üzletbe.Anyukám és Bogi lassan sétáltak az DOMO üzlet mellett ahol elektronikai készüléket árulnak, amikor Bogi a kirakatot nézegetve rámutatott az ujjacskával és elszólta magát, hogy porszívó :D Felismerte egye-egyedül a porszívónak a nagyságát, fomáját, színét hogy hogyan néz ki és a nevén is meg tudta nevezni, legnagyobb örömünkre. A mi porszívónk teljesen másképp néz ki színben, de mégis tudta, hogy mi az és ahhot hasonló mint a miénk. Igaz, ahányszor fogtam neki takarítani s mondtam Boginak már számtalanszor: hogy most fogok neki porszívozni vagy most hozom ki a porszívot, erre ő hangosan mondogatta, hogy PORSZIVÓ.

Délután pedig Buksi körül forgott minden ahogy lenni szokott, de a tegnap valahogy mégis másképp történt minden, mint eddig bármikor amikor lementünk az udvarra sétálni. Először is volt három veder víz az udvaron amiből anyósom merítette a kicsi öntöző kannával a vízet az virágok öntözéséhez .Bevallom, hogy a tegnap kibírhatatlan volt a meleg kissé, de Bogicám a vízzel teletöltött három vederbe mártotta a két kezét és megállt egyedül, hogy hosszasan pancsikázzon egy jót :P Innentől kezdve nem volt megállás, mert közben sétáltunk, sétáltunk, sétáltunk körös-körül at udvaron, aztán többször újra és újra visszatértünk a vízzel megtölt9tt három vederhez ahol aztán Bogi felváltva mint a három vederbe belemártotta a kezét, ahol jó nagyokat pancsizott, kifelé loccsant a víz a nadrágjára, arcára közben néha-néha még meg is kóstolta a vízet legnagyobb sajnálatomra:O De csak egy ici-picikét.
Feljöttünk vízet inni, nadrágot cserélni Boginak mert vízes volt, de bármilyen nagy volt a meleg, én mégis féltem, hogy negogy megfázzon, mert estefelé járt az idő és még kicsi is az efféle kinti locsoláshoz. Tiszta nadrágot adtam neki, utána megint lementünk sétálni az udvarra, mert estefelé kellemesebb sétálni, de a nadrág nem maradt tiszta mert aztán véletlenül elengedte a kezemet, ahol aztán beleesett a tálcákkal megrakott sárga Büdöske virágok közé:O Igy aztán kissé összekarcolta a kisujját a tálcán mert kissé véres is volt, koszos, sáros lett a homloka, kicsi lába, de nem volt vészes szerencsére., mert tovább folytattunk a sétálást mint semmi sem történt volna.Kicsit sírt az ijedtségtől, de mint mindig ha valami kellemtelenség történik vele kisebb-nagyobb sírása nagyon hamar elmúlik,s folytatódik minden ott ahol abbahagytuk:)
Aztán a délután késő hátralévő részében kezdődött egy kis kaland Buksival. Innentől kezdve nem volt megállás mert aztán ahányszor Buksi futott, én is kellett Bogival fussak utána kézen fogva, ha pedig felvettem a kicsi galambocskámat a karjaimban, hogy úgy könnyebb legyen nekem s vigyem mindenhová Buksi után, és nézzük ahogy Buksi elkezdte ugatni, kergetni a kis madarakat:D Igy aztán ahogy Buksi ugatott, futkározott az udvaron Bogi is a karjaimban gyorsan egymásután valósággal dobálta magát, kapta a fejét arrafelé amerre ment a család kicsi Buksija :) Nagyon elemében érezhette magát Bogicám ,mivel aztán mikor Buksi is leült egyet lepihenni akkor kezdte Bogika gyors léptekben nevezett futkározást, szaladgálást, oda ment megsimogatta Buksit. Aztán megint kezdtünk gyorsan menni majdnem futni, s megint aztán újra, újra és újra megismétlődött ez a jelent kiabálással, hangos kacagás kíséretében, míg végén oda kerültünk, hogy körös-körül körben kellett sétálni Buksit ahogy pihent. Úgyhogy én is kellett Bogival tartsak a nagy futkározásban és körülrajongani Buksit, táncolni Buksi körül és csak Buksi, Buksi minden csak Buksiért volt:)))))) Bármennyire is fárasztó volt ez a nagy jövés-menés, sétálás , futás,hajolás, cipelés az udvaron, aztán fel a 30 lépcsőfokon, megfordulni integetni miközben fogom Bogicámat s integetni,integetni, integetni, anyósomnak, Gabiéknak is akik már sétálni indultak Buksival, hogy már azt hittem soha nem ér véget:P......... Na de a lényeg, hogy mi ketten Bogival érdekes látványt nyújtottunk a családnak, mert mindenkinek mosolyra nyújt a szájacskája szám szerint: Anyósomnak, Zolinak, Gábornak, Zsófinak és még Gyuszi apósomnak is, csak ő épp az ablakból figyelte a jelenetet amikor kinézett :)

Meli mama születésnapja-pótlás

Tegnap voltunk személyesen felköszönteni anyukámat ami egyben pótlás is volt, mivel hivatalosan június 23-án ünnepelte anyukám a születésnapját, csakhogy akkor Bulgáriában voltak nyaralni apukámmal. Ezért anyukámnak sikerült egy kis családi ebédet tartania, ahol az egész család összejött ami igen ritkán van ez így. Előételnek francia saláta volt, húsleves és második fogásnak pedig párolt burgonya és finom pulyka, italnak vörösbor, likőr. Utolsónak került meg a finom, tejszínhabos meggyes torta amit a család apraja-nagyja nagyon várt:)))))Kicsi drága galambocskám belemártotta az arcocskáját a nagyanya finom tortájába :D
Itt mindenki látható a képen , csak nagymamám hiányzik mondván, hogy nem jön el édesanyám születésnapi zsűrijére mivel fájlalta a torkát, köhögött és félt, hogy dédunokája mármint Bogicám nehogy valamit elkapjon:O No, azért remélem még fogunk csinálni közös családi képet, úgyhogy nagyi se maradjon ki
A gyerekek: Én, Gergely és az egy szem unoka Bogica édesanyámmal

Folyóíratok, újságok gyűrűjében

Július 2-án szerdán készült ez a kép.

Izgalmas keddi nap

Hétfő estére érkeztek haza a szüleim Bulgáriából, de másnap biza nem jöttek ajándék nélkül hozzánk:P Bogi kapott egy szép piros kabátot, egy felfújhatós Miki egeret amit a vízben is lehet használni aztán végül még egy vinnyogó játék lovacskát, amelyik ha jobbra-balra mozgatjuk a pálcikával akkor a lábai felváltva emelkednek, táncolnak a lábaival, hogy hallatszik a játék lovacska talpának fából készült patkója is, ahogy lábai dobolnak a padlón:P Kicsit furcsa játék, de érdekes mert Bogicám annyira élvezte a táncoló lovacskát, és amilyen hangokat adott ki, hogy rendesen utánozta, sőt kacagott is Neki egy jót :)P Igaz azelőtt én már megtanítottam, hogy miiylen hangot adnak ki a lovak .Ez nagy örömet okozott, neki hogy csak na....

Aztán délután elmentünk hármasban vásárolni a Merkúrba, Pennybe és a Profiba. Ez már csak azért is érdekes, mert a drága galambocskánkat is most vittünk először magunkkal bevásárlókörútra:))))))) Igen ám, de az elején tartottam attól, hogy sírni, tiltakozni fog, esetleg nem akar majd aztán beülni a bevásárlókocsiba és majd a karjaimban kelljen cipelnem:P Szerencsére nem türtént semmi gond, csak annyi, hogy kissé a nyakamat szorította össze amikor meglátta a bevásárlókocsit, de azután minden gördülékenyen ment mint a karikacsapás :) Lenyűgözte Bogicánkat a sok látványosság, világosság, jövés-menés meg miegyebek, hogy öröm volt ránézni úgy ragyogott az egész kisasszony:)))) Úgyhogy ezután mindig viszünk magunkkal, mert irtó jó kislány volt, nyugodtan lehetett szemlélődni, keresgélni, tenni-venni:D Csak egyszer csapta meg a hisztit amikor is nem akartam odaadni a tisztasági petétet, de neki mindenáron csakis azt kellett :O Hogy elhallgasson nem volt mit tennem, ezzért csak odaadtam a tisztasági petétet tartalmazó nagy dobozt, hogy egész végig amíg tartott a vásár csak azt szorongatta a kezében, közben persze kacsingatott a polcok felé, hogy mit vegyen le:P
Este kilencre értünk haza és olyan fáradt volt Bogicám a sok izgalomtól,újdonságtól, az őt ért ingerektől, hogy azonnal álomba szenderült:P Meg sem várta amíg levetkőztettem vagy meg csinálom a tejecskéjét. Ennyi.