Bogi mondja: nem is értem, eddig hogy voltam olyan buta, hogy nem akartam megkóstolni a töltött tojást.
Zselyki: papucsostól véletlenül bele lépett a krumplipürés lábosba , és szégyenében ,hogy elterelje a társaság figyelmét, mondja hogy a cicák nem tudnak beszélni :-))
Bogi 2007 április. 4-én érkezett hozzánk, Zselyki 2010 szeptember.8-án, legkisebb Réka 2014 november. 12-én
Első nagy utazás
Tegnap utazott el Boglárka először Budapestre. Megérdemelte ezt a kirándulást, mert nagyon jó kislány volt mindenféle szempontból:-)) És lásson világot. Mindenre felkészitettem, hogy utazás közben mire figyeljen és az én saját élményeimet is elmeséltem. Azt is hozzátettem, hogy ő is magyar állampolgár és az apai déd nagyanya is Budapesten született.
Réka még csak két hetes volt, amikor is kellett menjünk az útlevél osztályra fényképet csináltatni. Héten is sok elintéznivalóm volt -polgármesteri hivatal, munkaügy és végül a közjegyzőhöz papirokat elintézni, hogy Boglárkát elengedjük az országból nagyszüleivel és az öcsémmel.
Alig várom, hogy haza jöjjön a kicsi-nagylányom, hogy mesélhessen az élményeiről.
Réka még csak két hetes volt, amikor is kellett menjünk az útlevél osztályra fényképet csináltatni. Héten is sok elintéznivalóm volt -polgármesteri hivatal, munkaügy és végül a közjegyzőhöz papirokat elintézni, hogy Boglárkát elengedjük az országból nagyszüleivel és az öcsémmel.
Alig várom, hogy haza jöjjön a kicsi-nagylányom, hogy mesélhessen az élményeiről.
Címkék:
2014 tél,
Boglárka iskolás,
kirándulás
Réka egy hónapos
Drága Réka baba egy hónapos lett. Hihetetlen milyen hatalmas örömet tud adni egy kis csöppség, hogy semmivel sem cserélném el a mostani pillanatot. Minden pillanatát élvezem a babázásnak, magamba szivom a babaillatot ,szándékosan , lassan pelenkáztatok, öltöztetem és képes vagyok órákon át nézni a kis csöppséget.
Oltás
A kórházban megkapta a BCG oltást, de hiányzott a Hepatitis B oltás, igy két hetesen el kellett vigyünk a családorvoshoz ahol megkapta. Szerencsére volt még kettő darab készleten, mert vakcina hiánnyal küzd jónéhány rendelő és a kórház is.
Cumi
Hál Istennek egyik lányom sem szerette a cumit, akárhogy próbáltam a szájukba tenni, hogy megnyugtassam őket, de annál okosabbak voltak,és nagyon jó igy, mert legalább nem szoknak rá a cumizársa, amiről majd később nehéz lenne leszoktatni őket.
Elmaradt és elgondolkodtató dolgok
Idén elmaradt az adventi koszorúnk és a gyerekeknek az adventi naptár, mert nem volt idő felkészülni, amit nem is bánok. Az adventi naptárt bepótoljuk akár az ünnepek után is, hogy 24 napra valami programot iktassunk be ,és legyen meg az apró örömük a lányoknak.
Mindig kerülnek olyan emberek az utamba, hogy inspirálóan hatnak rám, hogy vannak oylan viselt dolgaik, amit én is szeretnék megtanulni. Ilyen fordult elő velem a kórházban, hogy egy olyan nővel kerültem össze egy korterembe, aki szintén háromszor szült császárral, akárcsak én, csakhogy neki van egy 12 és egy 10 éves fia, mig nekem kisebb gyerekeim vannak. Ezért másképp viseltünk a fájdalmainkat... de nem is ez a lényeg, hanem ahogy behozták első nap a műtőből déltől egész estig csak telefonálgatott, ami szintén idegesitő volt és ráadásul románul. Azelőtt magyarul mondta, hogy harmadszor szült császárral. Másnap szintén, hol románul telefonált jó hangosan és gyorsan, hol magyarul beszélt velünk mintha a saját anyanyelvén szólt volna. Igy nem tudtam eldönteni, hogy valójában melyik a saját anyanyelve, csak akkor esett le az állam, amikor egy nővér bejött és maygarul beszélt hozzá, de nem válaszolt. Meglepődtem, amikor a nővér kedvesen, de határozottan megkérdezte, hogy magyarul vagy románul beszélhet hozzá, de valamiért túl büszke volt, ezért mindenkihez magyarul szólt, holott román nőgyógyásza volt. Na, mindegy. Nekem a fáradtságtól, fájdalomtól se kedvem, se erőm és mégcsak mivel nem is hallok jól, csak szájról olvasok, igy nem is volt kedvem sokat beszélni, de amikor már annyiora helyrejöttem, hogy érdeklődtem mi a foglalkozása. és megnéztem a babája szülészeti névjegykártyáját, akkor derült ki, hogy románok és Bákó megyéből származnak: a nő történelem-angol szakos tanár, anyanyelve romám és tökéletesen beszél magyarul, Măineală Vioricanak hivják és a kislányát Andreeanak. Enyhén szólva megirigyeltem ezt a nőt, hogy mennyire vág az esze és hallás után a tanitványaitól tanult meg magyarul... nem is beszélve az angol nyelvről. És mivel 20 éves korom óta mindnen vágyam, hogy angolul tanulhassak, de úgy hogy beszélni is tudhassak, ha nem is szépen, de legalább megértsem és amennyire lehet bátran álljak ki magamért. Nem szeretnék kilógni a sorból, csak azért mert van egy kis beszédhibám....
Most 30 évesen jöttem rá, hogy kivagyok, mi vagyok és mit szeretnék az élettől, rá ismertem önmagamra és mindig arra figyelek, hogy a Jó Isten mit vár el tőlem és úgy haladok előre. Aki ismer az tudja, hogy erős a hitem.
Most három gyerek után azt szeretném, hogy olyan dolgokat vigyek véghez, hogy majd büszkék lehessenek rám. És nem csak. Hanem, hogy lássák, hogy felnőttként is kell tanulni, többek között megmutassam nekik, hogy idegennyelv tanulása a mai világban létbiztosnságot jelent. Egyébként ma is oylan jó volt Bogival tanulni matekból és románból, hogy már dalolva tanultunk.... bevallom iszonyatosan hiányzik a tanulás nekem....
Valahol olvastam, hogy nyelvérzék nem egy veleszületett és állandó dolog , hanem egy fejleszthető készség (még napi szinten is hullámzik). Ráadásul nyelvérzéke mindnekinek van, csak az a kérdés, hogy akarunk-e tanulni?!Nekem több időt vesz igénybe,mert könyvet kell bújnom, mig más hallás után bárhol, bárkitől könynen elsajátithat egy nyelvet.
Mindig van valami új felfedezni , illetve tanulnivaló az életben.
Mindig kerülnek olyan emberek az utamba, hogy inspirálóan hatnak rám, hogy vannak oylan viselt dolgaik, amit én is szeretnék megtanulni. Ilyen fordult elő velem a kórházban, hogy egy olyan nővel kerültem össze egy korterembe, aki szintén háromszor szült császárral, akárcsak én, csakhogy neki van egy 12 és egy 10 éves fia, mig nekem kisebb gyerekeim vannak. Ezért másképp viseltünk a fájdalmainkat... de nem is ez a lényeg, hanem ahogy behozták első nap a műtőből déltől egész estig csak telefonálgatott, ami szintén idegesitő volt és ráadásul románul. Azelőtt magyarul mondta, hogy harmadszor szült császárral. Másnap szintén, hol románul telefonált jó hangosan és gyorsan, hol magyarul beszélt velünk mintha a saját anyanyelvén szólt volna. Igy nem tudtam eldönteni, hogy valójában melyik a saját anyanyelve, csak akkor esett le az állam, amikor egy nővér bejött és maygarul beszélt hozzá, de nem válaszolt. Meglepődtem, amikor a nővér kedvesen, de határozottan megkérdezte, hogy magyarul vagy románul beszélhet hozzá, de valamiért túl büszke volt, ezért mindenkihez magyarul szólt, holott román nőgyógyásza volt. Na, mindegy. Nekem a fáradtságtól, fájdalomtól se kedvem, se erőm és mégcsak mivel nem is hallok jól, csak szájról olvasok, igy nem is volt kedvem sokat beszélni, de amikor már annyiora helyrejöttem, hogy érdeklődtem mi a foglalkozása. és megnéztem a babája szülészeti névjegykártyáját, akkor derült ki, hogy románok és Bákó megyéből származnak: a nő történelem-angol szakos tanár, anyanyelve romám és tökéletesen beszél magyarul, Măineală Vioricanak hivják és a kislányát Andreeanak. Enyhén szólva megirigyeltem ezt a nőt, hogy mennyire vág az esze és hallás után a tanitványaitól tanult meg magyarul... nem is beszélve az angol nyelvről. És mivel 20 éves korom óta mindnen vágyam, hogy angolul tanulhassak, de úgy hogy beszélni is tudhassak, ha nem is szépen, de legalább megértsem és amennyire lehet bátran álljak ki magamért. Nem szeretnék kilógni a sorból, csak azért mert van egy kis beszédhibám....
Most 30 évesen jöttem rá, hogy kivagyok, mi vagyok és mit szeretnék az élettől, rá ismertem önmagamra és mindig arra figyelek, hogy a Jó Isten mit vár el tőlem és úgy haladok előre. Aki ismer az tudja, hogy erős a hitem.
Most három gyerek után azt szeretném, hogy olyan dolgokat vigyek véghez, hogy majd büszkék lehessenek rám. És nem csak. Hanem, hogy lássák, hogy felnőttként is kell tanulni, többek között megmutassam nekik, hogy idegennyelv tanulása a mai világban létbiztosnságot jelent. Egyébként ma is oylan jó volt Bogival tanulni matekból és románból, hogy már dalolva tanultunk.... bevallom iszonyatosan hiányzik a tanulás nekem....
Valahol olvastam, hogy nyelvérzék nem egy veleszületett és állandó dolog , hanem egy fejleszthető készség (még napi szinten is hullámzik). Ráadásul nyelvérzéke mindnekinek van, csak az a kérdés, hogy akarunk-e tanulni?!Nekem több időt vesz igénybe,mert könyvet kell bújnom, mig más hallás után bárhol, bárkitől könynen elsajátithat egy nyelvet.
Mindig van valami új felfedezni , illetve tanulnivaló az életben.
Lányok
Zselyke a héten nem ment óvodába, mert köhögött, igy aztán délutánonként jóformán nehéz volt lefektetni, mert nem volt ahogyan kifáradjon, viszont láttam rajta, hogy nagyon álmos. Az történet a tegnap ,hogy mondtam le kell feküdjön, mire ő magabiztosan rávágta, hogy nem álmos, mert nem dörzsölte a szemét :-)
Zselyke egy kis kofáné, akinek be nem áll a szája és képes az ember eszén túljárni, ha neki úgy tetszik s ilyenkor megnevettet mindenkit. Egyszóval nagyon mókás és szórakoztató, mellette aztán végképp unatkozni nem lehet.
Boglárka egy kis komoly, mini felnőtt. Mindenől tiszta kitűnő jegyei vannak ( ami román nyelven foarte bineket kap a kiskönyvben jegy helyett ). Szegénynek annyi házi feladatot adnak, hogy már kissé mérgelődtem, hogy fáradtan, éhesen jön haza, délután lefekszik aludni ,és amikor felkel akkor áll neki tanulni. Ugyebár a tegnapelőtt hóembert szeretett volna épiteni, de ha fáradt és még korán is sötétedik, akkor sehogy sem fér be az időbe még egy kis szabad játék az udvaron....reggel fé nyolctól egy óráig tanitás, mire hazajön lesz két óra is.... Szóval ami a héten elmaradt, bepótoljuk hétvégén.
Zselyke egy kis kofáné, akinek be nem áll a szája és képes az ember eszén túljárni, ha neki úgy tetszik s ilyenkor megnevettet mindenkit. Egyszóval nagyon mókás és szórakoztató, mellette aztán végképp unatkozni nem lehet.
Boglárka egy kis komoly, mini felnőtt. Mindenől tiszta kitűnő jegyei vannak ( ami román nyelven foarte bineket kap a kiskönyvben jegy helyett ). Szegénynek annyi házi feladatot adnak, hogy már kissé mérgelődtem, hogy fáradtan, éhesen jön haza, délután lefekszik aludni ,és amikor felkel akkor áll neki tanulni. Ugyebár a tegnapelőtt hóembert szeretett volna épiteni, de ha fáradt és még korán is sötétedik, akkor sehogy sem fér be az időbe még egy kis szabad játék az udvaron....reggel fé nyolctól egy óráig tanitás, mire hazajön lesz két óra is.... Szóval ami a héten elmaradt, bepótoljuk hétvégén.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)