Ez is, az is

Nem is tudom hol kezdjem a jegyzetelést, mert Bogicám ma már nem aludt a délelőtt ahogy szokott, ezért ma mindenért elérzékenyült, el bigyesztette a szájacskáját ha valami nem tetszett ,és már bömbölt is :S Az úgy volt, hogy a délelőtt kezdett kisütni a napocska a tegnapi egész napi zuhogó eső után, ezért ma már amilyen gyorsan csak lehetett minden percet kihasználva már mentünk is sétálni ameddig csak lehetett. Igen ám, de nem mentünk messze csak a parkig jutottunk el a bizonytalan idő miatt:S Ott aztán kivettem Bogicát, hogy sétáljon nagyokat, feltettem a hintára is de csak rövid ideig mert kezdett szemerkélni az eső ,ezért csak nagy nehezen sírás,bömbölés,üvöltés kíséretében sikerült visszatennem Bogicát a babakocsiba:S Szívesen hintáztattam és hagytam volna továbbra is,hogy mászkáljon kedvére keresztül kasul a parkban. Csakhogy az idő függvényében engedtem,hagytam, hogy tombolja ki magát de nem léptem túl a határon már csak az eső,sár és a kissé csupasz ,hideg hinta miatt, hogy neeehogy megfázzon még akkor is ha a pelenkája védte volna a popóját:S Hiába na, de mégiscsak első gyerekes fiatal,óvatos anyuka vagyok no:p Ezután hazatértünk ahol az udvaron kedvére jött -ment, esett el aztán megint felállt, és hiába akartam megfogni a kezét, hogy el ne essen akkor már kezdte is rázni magát,ugrándozott, húzott engem lefelé ,ült le a földre,hogy aztán....... Végül aztán a sárban mégis megcsúszott , fordult egyet de úgyhogy a két csupasz karja is csúszott a sárban, és mindezt megúszta sírás nélkül.

Az apja készült a városban amikoris az én Bogicám is utána futott a kapuig hümmögve ( én utána), aztán mikor látta,hogy a drága apukája beült a kocsiba úgy elkezdett sírni,hogy nem lehetett lecsíllapitani:S Az ok,hogy: ő is akart menni az apjával egyet kocsikázni, mert a tegnap olyan boldog volt,hogy madarat lehetett volna fogadni a leánykámmal amikor hármasban elindultunk kocsival a városban:D:P Dehát mégiscsak az apja és a kocsi kellett neki,ma reggel még mondta az apjára nézve,hogy,,Apuka veze,,:P Megnyugtatásképpen mondtam Bogicámnak,hogy ,,Apuka hamar haza fog jönni,,-mire az én galambom még mindig csörgő könnyekkel rám nézve mondta,hogy ,,haza,, ,,hama,, (hamar).
Végülis aztán mikor Zoli elment, mi is feljöttünk de még mindig sírva,hogy nem lehetett megitatni,megetetni hanem már tuszkoltam is be az ágyába,hogy aludja ki magát mert tényleg olyan fáradt volt, hogy csak na:S