Piros pont,fekete pont:)

Az hogy egész nap itthon vagyok Boglárkával időnként nekem is elfogy a türelmem,főleg estére amikor is egész nap be nem áll a szája,lesem minden kívánságát,mindenhova viszem magammal ahová csak lehet.Közben neki azonnal és most kell minden, rögtön kellene teljesítenem minden kívánságát mert ha nem azonnal elkezd velem dacolni,kiabálni,sírni,könyörögni az elején persze ilyenkor szépen elmagyaráztam,hogy most miért nem kap meg ezt vagy azt.Előfordult nagyon sokszor,hogy meg sem hallgatott elengedett minden anyai szót,parancsot vagy akár egy kérést a füle mellett,ilyenkor nálam is elszakadt a cérna s nyersen rászóltam Bogicámra. Aminek az lett a vége,hogy én dühöngtem,Bogi sírt.Estére persze lelkiismeretfurdalással hajtottam le a fejem,állandóan magamban hajtogattam,hogy ez így nem jó,meg ilyenek és akkor én most milyen anya vagyok? Ha megszidom nem jó mert akkor én érzem rosszul magam a bőrömben,ha nem fegyelmezzem akkor az tuti az még rosszabb lesz,mert még talán a fejem tetejére nőhet, rájön a játszmára de még a kölcsönös kiabálás sem sem tesz jót kettőnknek,ha már szép szóval sem fogad szót. Sokszor elhangzott a lányom szájából ilyenek,most nem akarom,majd amikor kedvem lesz megcsinálom..... ilyenkor ráhagyom ezt mert tényleg amikor kedve van akkor meg is csinálja azt amire megkérem. Rá kellett jönnöm arra,hogy Bogica erről az oldaláról mindig ilyennek fog maradni.Ha kedve lesz megcsinál bármit,ha nem akkor nem és kész. Elfogadom. De azért ezen egy kicsit változtatnom kellett mert sokszor nem fogad szót olyankor amikor ki kell kapcsolni a Tv-t,enni kell vagy épp este időben le kell feküdni vagy össze kell szedni a játékokat.Kitartóan kiáll a saját elhatározása mellett.Belefáradtam abban,hogy állandóan figyelmeztessem,hogy most pl.enni kell s ilyenkor nem nézzünk Tv-t ( persze unalmas az evés ilyenkor jobb a tvzni vagy hogy én etessem). Hál Istennek nem néz fél óránál több tv.-t mert erre kínosan ügyelek,de akkor gyorsan kell valamit kitaláljak,hogy elfoglalja magát.Elég nehéz ezt is összehozni,de igyekszem. Ha nem fogadott szót mindig a cigánymesét mondtuk,hogy most feléhívjuk s jönnek a cigányok hozzá s elrendezik helyettem,vagy mutattunk a fakanalat:P Ez persze hatott mert gyorsan szót fogadott nekem/nekünk. Már ezt is fájdalmasan meguntam és akkor a napokban kitaláltam,hogyha valamit megcsinál akkor amikor én megkérem szépen egy hangos szó nélkül akkor kap egy piros pontot.Ha pedig nem akkor egy fekete pontot fog kapni,s ilyenkor tudja hogy mikor fogadott-vagy nem fogadott szót nekem.Hála ezeknek a pontoknak mert mindent megcsinál mindenféle tiltakozás nélkül,én pedig ilyenkor természetesen nyugodt vagyok,és persze nincsen lelkiismeretfurdalásom,hogy most miért emeltem fel a hangomat,szidtam meg az én kicsi kincsemet. Ebből elég volt.Azt hiszem ez hasznos nevelési elv,bár most kezdtünk,kíváncsi vagyok meddig fog tartani ez a lelkesedés a lánykám részéről.

Délelőttönként sokszor kitör a hiszti,hogy le akar menni az udvarra,hogy most játsszak vele vagy mit tudom én mi kell neki,holott jóformán neki sem fogtunk a reggelinek,épp készítem ő pedig kitartóan trombitál nekem. Ilyenkor rá sem nézek,elengedem a fülem mellett és akkor pár perc múlva elhallgat mintha azelőtt pár perccel az égvilágon semmi sem történt volna:) Ebből is tanultam jobb hallgatni,mint beszélni. Azt hiszem tanulok a gyerekemtől és tapasztalok egyet s mást a saját bőrömön,sokszor próbálom viccesen megoldani az ilyen helyzeteket amin jókat lehet nevetni.Ilyenkor rendszerint elcsendesedik minden,jobb lesz a kedvünk is.De ez olyan nehéz megoldanom,mert én nem vagyok olyan bohókás személyiség,hogy gyorsan és akkor találjak ki valami vicceset amiből Bogit a sírásból nevetésre bírjam. De! többnyire ez is sikerülni szokott.

A pontokat ceruzával kapja egy papíron vagy pedig vágok neki piros pontot és egy karton lapra ragasztom,és a hűtőszekrényen állnak,hogy lássa :D