Az élet

Azt hiszem nem ebbe a naplóba illik az ami kizárólag csak az én lelkemet nyomja,de mégis leírom... új naplót kellene nyissak egy sajátot és zártat.
Vallom és hiszem az ember fel kell készüljön a legrosszabbra mert nem lehet mindent rózsaszínű szemüvegen keresztül nézni. Az élet nem ebből áll,sőt meg kell tanulni veszíteni amiből nekem van az lehet másnak nincs meg,és fordítva amiből másnak van az nekem nem adatik meg.Nem hosszú időre,csak pillanatnyilag fájdalmasan érintett,hogy egy szerdai napon vizsgáztam,de veszítettem életemben először.Diplomám van,munkám nincs.Ugyancsak szerdai napon volt vetélésem ami sokk volt ez,hogy még felfogni ugyan nem fogtam fel,de másnap jól kibőgtem magam,annyira hogy a halk sírásom átváltott hangos zogokásba mintha megkínoztak volna. Még most sem tettem túl magam.Nem és nem magamat sajnálom-sajnáltam,hanem a kialakult helyzetet. Hogy miért pont velem történik,nem kapom a választ a miértre és még sorolhatnám.Ennek megvan a nyomos oka,akik ismernek csak tudják miről beszélek beleértve az életvitelemet,egészségemet is.Mindezeket azért írom mert sok babanaplót végigböngészve azt látom hogy a nagyobbik gyerek két éves vagy még annyi sincs és már az anyuka pocakjában fejlődik egy új élet.Nem irigylem őket dehogyis,csak a lelkemben ott motoszkál a fájó pont amit megmagyarázni nem tudom,hogy az mi?Tudom ezt nem kell tragédiaként felfognom, mert tudom bárkivel előfordulhat,sőt minden második nő átesett ezen,de mégis. Tartom a lelkem,erős vagyok,de jó ha kiírom magamból. A Jó Isten így akarta már ha ennek hihetek, lehet hogy egy szerencsétlenségtől óvott meg vagy ki tudja miért vagy mitől? Bánom,nem bánom az igazság mégis,hogy egy évvel korábban mentem vissza dolgozni meg sem várva a szülési szabadság lejártát.Most ezt vissza kaptam azzal hogy nem sikerült munkahelyet találnom,itthon lehetek a kicsi csillagommal bepótolva azt az egy évet amíg dolgoztam.Cserébe azért titkon örülök,hogy itthon lehetek a lányommal együtt játszunk,sétálunk, mondókázunk,tanítgatom,mesét olvasok egyszóval mindent kihasználva az élet apró örömeit.

Csak képek

Ahogy mondja

Boglárka még a nyár elején érkezett abba a korszakban , inkább helyesebben szólva mutatta annak jelét hogy mindennek az ellenkezőjét csinálja vagy mondja amire mi megkérjük,mondjuk vagy egyszerűen megkérdezzük.Rendesen próbára teszi a türelmünket amitől az embernek a végén nevethetnékje támad.Ki lehet bírni mert nagyon mulatságos tud lenni a maga egyszerű humorával és ahogy előadja miközben egy sajátos viselkedési módot felvesz.Többnyire mindenre majdnem nemet mond.
Ha azt mondom megyünk haza-Bogi egyből rávágja nem haza megyünk.
Akkor nem megyünk haza-Bogi mondja haza megyünk.
Szép vagy-Bogi nem szép vagyok
Csúnya vagy-nem csúnya vagyok -közben mérges arcot vág ezzel utalva arra hogy neki nem tetszik amit mondunk.
#
Még a nyár folyamán számtalanszor előfordult,hogy indultunk sétálni még az öltöztetés is némi időbe telt mert nehezen lehetett felöltöztetni mert az ágyban nagyokat lustálkodott,hancúrozott és az időt húzta.Amikor mondtam hadd öltöztesselek mert megyünk sétálni akkor mindig kijelentette hogy nem akar sétálni. Amikor elkészültünk végre az öltözködéssel akkor durcásan kijelenti,hogy nem megyünk sétálni:P Aztán csak elmentünk:)
Nagyon is jól emlékszem arra a napra amikor egyszer szüleimhez mentünk és akkor is a leánykám durcásan rávágta, hogy nem nagymama merthogy anyukám kérdezte Bogitól-én vagyok a nagymamád? :)
*
Amikor anyukám vigyázott Bogikára az alatt a két hét alatt amíg vizsgára készültem ,amikor reggel utána jött kissé mérges lett,látni nem akarta anyukámat,bújt el a fürdőbe.Nem engedte hogy öltöztessük akkor sem s mindezek tetejébe kijelentette,hogy nem akar menni vele. Igen ám ,de amikor anyukám megmondta az unokájának ha ő nem megy vele haza akkor ő elmegy:P Bezzeg ekkor Bogicám máris sírt utána,hogy ő is menni akar.

Durca

Ha gyerek kissé beteg, nem is beszélve a délutáni alvás utáni hangulatról .Amikor Bogikám felkelt a délutáni alvásból akkor érthető volt ,hogy se engem,sem az apját nem tűrte meg maga mellett elkezdett durcáskodni,hogy menjünk ki a szobából és hagyjuk magára.Ez nem volt másként a tegnap sem amikor számtalanszor próbáltam megpuszilni,hozzábújni,de még csak az sem tetszett Bogicának hogy leültem az ágy szélére vagy épp melléje feküdtem.Mérgesen hangoztatta állj fel, állj félre ütött ahol ért, de inkább a karomat,sőt még az apját is megrúgta a lábaival amiért kapott is egyet,hogy tanulja meg hogy nem szabad ilyet csinálni. Hiába a szidás,hiába a sírás még folytatta.Durcás volt.Ezzel adta tudtunkra,hogy egyedül szeretne lenni.Kénytelenek voltunk magára hagyni egyedül a szobában ott ült egyedül az ágyban,gondolkozott,aztán szépen elővette a kifestős könyvet festeni kezdett de még ekkor sem tetszett neki ha bementem.Egyedül akart lenni.Megértettem.Fél óra múlva magától kijött mosolyogva,a délután hátralévő része vidám hangulatban telt.

Vacsora

Még augusztusban történt,hogy amielőtt elmentünk volna a tengerre péntek este Bogicám anyósoméknál rajzolgatott,és én hiába vittem le még a délután megmaradt tejbe grízet vacsorára.Igen ám de csak szalámit,kenyeret kért anyósom épp telefonon beszélt hosszasan s úgy üzente nekem ha nem akarja itt megenni a vacsit akkor vigyem fel.Nem akartam zavarni a telefonbeszélgetésben így hát kénytelen voltam felvinni Boglárkámat mert feljönni nem akart,de mindenáron lent akart vacsorázni a nagymamájánál mert ott szeret enni valami oknál fogva.Hogy miért? Gondolom azért élvezi,hogy anyósom tálcára pakol mindent,beviszi a szobában és ketten nyugodtan eszegetnek s ezt szereti Bogica.Igen ám de most fordult a kocka anyósom azt hitte nem akarja megenni a meleg vacsorát az unokája ,és azért küldött fel,de azt már nem tudhatta hogy még evett belőle a délután folyamán s ezért küldött fel. Miután felhoztam Bogit vágtam neki szalámit,kenyeret de rimánkodott hogy vigyem vissza mamikához mert ott akar enni.Vissza vittem,egyből befészkelte magát mamikája mellé a kanapéra s úgy jóízűen megvacsorázott,mert még aztán adtak neki a szalámiból miután megette azt amit levittünk:) Viszont annyira megörvendett anyósom,hogy az unokája mindenáron nála akart vacsorázni,hogy a meghatódságtól mondta is,,Erre nagyon büszke vagyok,hogy ilyen unokám van:)

Szól......

Jól esik szívemnek,lelkemnek amikor az én kétévesem kedvesen mondja nekem,hogy csengetnek az ajtón,szól a telefon ,például a tegnap mondta is,hogy viszik a menyasszonyt mert hallotta,hogy dudálnak az autók.Érdekes,hogy kitalálta és épp szombati napot írtunk.Ma viszont az apjának mondta,hogy egy darázs van a házban mert hallotta a zümmögést,és persze meg is mutatta hol találhatjuk meg:) Figyelemre méltó!

Megtanulta :)

Tegnap megtanítottam Bogikát,hogy állva próbálja meg megfogni a feléje dobott labdát amit a minap vettünk Brassóban.Könnyen használható és közepes nagyságú hogy meg tudja fogni a két kicsi kezecskéivel:) Nagyon élvezte és legszívesebben estig eljátszott volna. Fő hogy újdonságszerűen hatott ez az újfajta labdázás hiszen a leánykám labda mániás, szereti a különböző színű kisebb-nagyobb labdákat,hogy bárhol labdát lát azt meg kell venni.Vagy ha nem mondjuk egy könyvben lát egy gömböt vagy bolygókat akkor az neki mindenáron labda.Hiába mondom hogy az nem labda,de neki azértis labda és kész.Meg tudja különböztetni kicsit a nagytól és fordítva is.

Az asztalnál

Amikor édes hármasban az asztalhoz ülünk ebédelni Bogicám az édes huncut mosolyával,szemeit forgatva kimutatja irántunk a szeretetét,hogy öröm ránézni. Ilyenkor megpuszilja az apja kezét,utána az enyémet mígnem végül az apja viszont puszilja a lánya jobb kezét ,én pedig a bal kezét,és rendszerint csak ezután fogtunk neki az ebédnek.Ez ritka dolog,de többnyire elő szokott fordulni. Jó érzés tudni,hogy van nekem egy kedves kislányom aki úgy tud szeretni,hogy még a csillagokat is lehozná értünk,mi viszont érte.Kicsi aranyos lányom.

2009.08.21. Csak,, fel,,

Már számtalanszor előfordult,hogy Bogicám ül a kádban vagy bárhol sokszor mondta nekem,hogy hívd fel apukát,pedig a házban volt Zoli csakhogy hívd ide helyett fel-t mondott. ma viszont amikor az udvaron voltunk és kereste a lapátját,hogy hol van mert nem kapta meg mert én összepakoltam,felvittem ,és erre azt mondja,hogy hozd fel a lapátomat,hozd le helyett:P Fent volt a lapát és le kellett hozzam.

2009.08.21. Ez hogy kerül ide?

Valami retek magot felfedezett Bogica az udvaron ami az asztalon lapult amit olyan jól ismer mert hiszen a kicsi zacskójáról felismerte, hogy az valami zöldség mag lehet.Így hát azt kérdezte ,hogy Ez hogy kerül ide? Érdekes volt.Ez is egy újabb mondat ami először ütötte meg a fülemet.

2009.08.17.Játszótér utáni hiszti

Ha egyszer elviszem Bogikát a parkban játszani onnan aztán nagy nehézségek árán sikerül haza csalogatni,mert aztán onnan egy tapodtat sem mozdulna ,nagy sírással,ellentmondást nem tűrő heves mozdulatokkal adja tudtomra,hogy márpedig hagyjam békén. Ezt utóbbit akkor produkálja,ha rimánkodással,szép szavakkal, mindenféle mesével elő drukkolva sem hallgat rám,ilyenkor nincs más választásom minthogy szépen felveszem s pár arasznyi lépéssel arrébb teszem le.Amikor is már kissé messze vagyunk a szóban forgó játszótértől,homokozótól semhogy vissza forduljunk.Egészen a Mikó várig folytatódik a nem akarom hiszti,menjünk a vonathoz,merthogy ugyebár azt mondtam hogy megyünk vonatokat nézni hogy ezzel tudjam haza csalogatni.Igen ám de lehet ez nem volt jó neki sem,nekem sem, egyrészt mert Bogicám heves sírással küszködve kérlelt,hogy vigyem a vonathoz,kapaszkodott a ruhámba,húzta is,és még persze ahol tudott karmolta az arcomat. Nem is beszélve arról ,hogy ekkor már nagyon is fáradt,álmos is volt is ilyenkor a hiszti tetőfokra hág. Igy aztán kénytelen voltam felvenni az egyik karomban,miközben a másik karomban vittem a motoros bicajt.Haza érve viszont tovább folytatódott a hisztipisti,földre ülve fetrengett hogy ő márpedig kezet mosni nem akar,de végül sikerült kezet mosni két sírás között. Az ominózus játszótéri hiszti már a kezdetektől zajlik a mai napig hogy mikor ér véget,azt még nem tudom megmondani.Talán amikor óvodába kerül? Hát így. Igazából nem is erről akartam beszámolni hanem sokkal inkább arról,hogy amikor Bogicámnak nem volt homokozó készlete más gyerek játékával játszott.Ma viszont vittünk mi is a kis vedret,lapátot,gereblyét és a kicsi kinyomó formákat és mindezek tetejébe szemet szúrt nekem,hogy más gyerekek akik ott voltak homokozni bezzeg a mai nap kivételével nem volt amivel játszaniuk.Így hát mindannyian akik homokozni akartak oda sereglettek a lányomhoz,hogy az ő homokozó készleteit birtokba vegyék, bezzeg most mindenki játszani akart az én galambocskámmal,nem mintha máskor nem játszanának vele.Tiszta véletlenül jött össze,hogy amikor mi nem vittünk a kis homokozót akkor más vitt,most mi vittünk és más gyereknek nem volt. Akinek van valamije azt tud adni más gyereknek is, közösen használják egy gyerek által hozott játékait, ha kell cserélnek,főzőcskéznek,sőt sokszor előfordult,hogy Bogicám kis motoros bicaját elvette más gyerek anélkül hogy megkérdezték volna tőlem.hagytam hadd vigyék,mert a lényom úgyis homokozik,de közben neki is szemet szúrt,felfigyelt hogy valamelyik gyerek elvette a motort.Én pedig értésére adtam a lányomnak,hogy ne féljen mert azt vissza fogják hozni,én pedig figyeltem is hogy merre száguldanak a mi bicajunkkal.Meglepett, hogy a lányom sokszor homokozás közben felállt és körülnézett hogy hol van az ő motorja,ha nem találta akkor megmutattam merre van.Ez pedig megnyugtatta mert tovább folytatta a homokozást,utána majd újra körülnézett,hogy nem-e veszett nyoma a motornak. Ez így ment legalább kétszer.Természetesen visszahozták a kis narancssárga motort nekem és a gyerek valamelyik szülője meg is köszönte.Hát így.Közben nagyon élveztem azt amikor Bogika egy kisfiú által főzött homokos kis pohárt megszagolta amolyan játékból ahogy gyerekek között lenni szokott. Jót nevettem ezen a látványon hogy miket csinálnak a gazdag fantáziával megáldott gyerekek.Kellemes nézni egyik másik gyereket miközben az enyémre vigyázok.
Be kell hogy valljam hinta,csúszda terén is hatalmas változáson ment keresztül a leánykám mert neki nem elég,hogy hintázás közben lassan lököm a hintát,hanem rendesen kiabálja nekem,hogy erősen,még erősen,erősen,erősen hajtsam.Eljött ennek is az ideje,hogy bele kóstoljon hogy milyen izgalmas is a hintázás ha a hatalmas erővel lököm,és ilyenkor gyorsan lengedezik előre-hátra. Először bizony ám féltem,megijedtem nem akartam teljesíteni Bogicám kérését,de végül beadtam a derakamat mert hiszen vigyázni tudok.A csúszdára is gyorsan váltott lábbal mászik égre emelt kezekkel a lépcsőkön megelőzve mindenkit,mert első akar lenni ha jól látom de az igazság az,hogy voltak nálánál lassúbb gyerekek.Lehet ez annak tudható be,hogy házban lakik,egész nap az udvaron kószál és sok a lépcső,meg aztán a csúszdára érve egyet szökdösött és csak utána csúszott le.Az utóbbi miatt nagyon megszidtam,hogy a csúszdára érve ne szökdössön mert még le talál esni. Hát így.
Amit megfigyeltem,hogy Bogika egy nagyon eleven,fürge,jó mozgású kis csak aki ugyan talpraesett,mindenre figyel,sőt még önmagára is,de sokszor előfordult,hogy séta közben ne nézett a lábaira hanem egyenesen hátra nézett,hogy aztán mindig esés lett a vége.Ebből a szempontból nagyon kell vigyázzak hogy akár sétálunk,bicajozunk vagy lépcsőn megyünk nézzen előre,mert azért néha elő szokott fordulni hogy másfelé néz anélkül előre nézne. Ilyenkor mondani szoktam,nézzen előre amikor megy ne hátra.Hát így,nagyon nehéz.

2009.08.14. Varázsecset

Ma kapott olyan kifestős könyvet Melike mamáéktól,hogy az ecsetet csak vízbe mártja és a rajzokon varázslatos módon jönnek elő az újabb és újabb megfelelő színek.Csakhogy a leánykám mindenhol gyorsan festett,hogy összefolyt a festék egy másik színnel,víz a színekkel,víz a vízzel,és ahogy végzett az egyik oldalon máris lapozott a következőre:) Az ő korában még érthető egyébként meg sem várta hogy elmagyarázzam,hogy a festett rajz még kell száradjon.Így hát persze összeragadtak a füzet lapjai,összefolyt minden,egyébként sokáig nem lelkesedett érte.Talán később jobban fogja érdekelni mert megérti majd hogy mit hogyan kell, miért van ezentúl többször fogjuk elővenni az ecsetet. A minap Bogica rájött ha az ujjait a vízbe mártja az aszfalton nyomokat hagynak az ujjlenyomatai.Ezt pedig nagyon élvezte és szívesen csinálta újdonságként,ha hagyom biztosan egész nap csak ezzel foglalkozott volna.De mivelhogy ez épp sétáról hazajövet történt így hát legnagyobb sajnálatomra sokáig nem hagytam mert kezdődött az ebéd,délutáni alvás.Aztán valamiért megfeledkeztünk róla.:)

2009.08.13.Micimackós torta névnapra

Elhatároztam,hogy ezentúl valami alkalomra szakítok időt a tortasütésre legyen az születésnap,névnap,házassági évforduló vagy bármikor bejönne ha úgy adódik.Mivelhogy imádok sütni így jó ötletnek tűnt ,hogy a Szepes Mária Pöttyös Panni című kicsiknek ajánlott mese könyvön kívül meg megajándékozom Bogicámat egy Micimackós tortával.Ugyan maga a torta kinézetet nem mondhatnám szépnek,de nagyon örültem amikor megcsináltam a torta bevonatnak a nyújtható fondantot,egy sablont ami alapján kivághatom körös körül a tortát és persze még krémet tölteléknek.De hogy a szem,száj és orr nem sikerült valami jól azt a saját hibámnak köszönhetem mert nem jutott eszembe,hogy elővegyem a torta felíratott. Mindezek tetejébe legalább volt mit tanulnom,tapasztalnom már ez is valami.Számomra a sütés öröm:)

2009.08.11 Késő délután

Ha tudtam volna milyen nyugtalan állapotba hozom Boglárkámat azzal,hogy azt találtam mondani,hogy megyek az orvoshoz mert fáj a hasam,ahelyett hogy valami mesét találtam volna ki.Merthogy anyósoméknál hagytam Bogit,lefektettem,én elindultam az orvoshoz,és az alatt a két óra alatt amíg kontrollnál voltam,Bogicám nemhogy aludt volna hanem játszott.Egyik szobából a másikba mentek aludni ,kipakolászta a könyvespolcot szóval mindent csinált,csak egyet nem akart aludni:P Gyanítom a kis fejében bevésődött és a kicsi lelkében is nyomokat hagyott az az emlék,hogy én öt napig éjjel-nappal távol voltam és nem voltam mellette. Igy aztán biztosan megijedt attól,hogy én bejelentettem hogy megyek az orvoshoz és biztosan jó pár napig nem fog engem viszont látni.Ezért a délutáni alvás helyett inkább játszott és kitartóan várt engem,mert amikor haza jöttem,felhoztam azon nyomban elnyomta az álom a nappali kanapén.Egyem meg a kicsi szívem.

2009.08.10. Szentimrén

Távolról ugyan,de barátságosan nézte a kiskutyát.

2009.08.09. Névnapi virágja :)

A Vécsey nagyszülőktől kapta ezt a szép, nagy cserepes rózsaszínű Oleander nevű virágot a leánykám.Hogy miért pont ezt? Egyrészt mert talál az egyéniségéhez az én belátásom szerint,és ha lehet rendszerességre lehet szoktatni mármint ami a virág öntözést illeti.Mert ugyebár ezt is tanulni kell akárcsak az esti fogmosást:) Másrészt szobanövény és ha gondozzuk évekig eltart.

2009.08.09. A természet ereje

Szeretek fotózni és sikerül is a legjobb mozdulatokat lencsevégre kapnom.Büszke vagyok hogy ilyen aranyos leánykám van:) Egyem meg.

2009.08.08. Apa és lánya együtt

Hogy mennyire hasonlítanak egymásra az még meglátszik ahogy alusznak a fej formája hasonló és kissé jobb felé fordított fejjel alusznak,jobb kezüket az egyik a hasán,a másik mellkasán pihenteti.Minő véletlen,hogy egyszerre aludtak így egyetlen délután apa és lánya.Hamar észrevettem,épp a megfelelő időben mert amiután rájuk kattogtattam Zoli egyet fordult a bal oldalára:)

2009.07.02. Mert szeretem :)

Egy vidám kiscsajszi

Gyönyörű csillagocskám

Elgondolkozva.... mostanában nagy kedvence lett a plüss jegesmedve a sok közül:)

Nyáron szeretem Boglárkát olyan ruhában öltöztetni,hogy a színek passzoljanak egymással ,de úgy hogy azonos színű gumit kötök a hajába amilyen a ruhája.Így már édesebb,az már tiszta véletlenül jött be hogy pl.a nadrágja talál a trikóval vagy pedig a cipőjével,a ruhája ugyancsak a rövid ujjúval.Aztán még ott vannak a kék farmer ruhái,farmer rövid nadrágja amiről még képet nem csináltam mondjuk egy kék haj gumival.

2009.07.02. Csiga

Most először látott életében ilyen nagy méretű Csigát:)

2009.06.28. Játszóház és Leviéknél

Csúszdán

Labdák sokasága között úszik:)
:)

Nem félt a kutyáktól ( merthogy kettő is volt) úgy járt-kelt az én bátor kislányom közöttük mintha világéletében velük lakott - vagy mondjuk az övé lett volna.Azért folyamatosan rajtuk tartottam a szemem amíg Zoli és Levi sütöttéka finom disznó sültet kis borral,míg Emő lent a pincében szalma krumplit.Mennyei volt a vacsora,hogy még az autóban hazafelé menet késő este fél 10-kor etettem Bogikát,mert nem tudta megenni de már későre járt,hogy muszáj volt indulnunk.

Kicsi csillagom

2009.06.28. Körtvélyfája II

Csirke simogatás Attilával ( először)

Ruca fürdetés,nagy imádattal szemlélte a csodát

Rucák nézegetése közben

Élvezte......

Emő keresztmamival nagyon szeretik egymást volt együtt sütés,játszás,nagy beszélgetések,ebédelések s végül Vásárhelyi városnapi séta:)

2009.06.27-28 Körtvélyfája I

Estére behozták a csirkéket ,hogy melegben legyenek aztán reggel kiviszik, de Bogica elbűvölően nézte Attila bátyja karjaiban......
Lehet a vérében beleivódott,hogy a nagyapja,nagyanya,anyukája és mindenki a Bölöny családból szeretnek Icukáéknál lenni mert mindig jó a hangulat,nagy beszélgetések,nevetgélések vannak,sokan is vagyunk ilyenkor de most mindenki csak Bogival játszott:)Csodálkoztam is hogy a leánykám olyan hamar feltalálta magát mert először azt hittem senkire sem fog emlékezni,sírni fog,kedvetlen lesz vagy valami nem fog tetszeni neki.Tévedtem,sőt kellemesen csalódtam az elképzeléseimben,mert hiszen először vittünk el hosszú útra.

Esti mosoly Icukáéknál,üzente hogy ő köszönni szépen jól érezte magát:P

Marosvásárhelyi játszótér

Rugó hintázás

Kör hintázás
kosár hinta

Csúszdázás.

Az állatkert nézelődés után közelben látunk egy csodás játszóteret és mondhatom bármennyire is fáradt volt Boglárkám a játszótér lenyűgözte.Végig futotta az egész játszó teret előre és vissza mígnem eszébe jutott,hogy kéne hintázni,csúszdázni,rugós hintázni és alaposan felfedezzen mindent.Ez így ment fel váltva amíg el nem kezdett esni és már indulhatunk is vissza Parajdra.

2009.06.22-25 Parajd-Marosvásárhely

Reálban.....
Eszegeti a kiflit......
Végül felmentünk a mozgólépcsővel megnézni a tengeri malackákat,csináltam ugyan képet addig amíg valaki meg nem szólt,hogy nem Tilos kattogtatni:(
Szelíd őzike
A kecskék mind oda furakodtak a kerítéshez amikor is az egyiknek adtunk kicsi morzsát,hogy kapjanak ők is:P
Várakoznak hogy kapjanak ennivalót:)

A Parajdi kirándulásról nem szívesen számolok be mert ugyanis egész nap jóformán semmit sem csináltunk az egész napot majdnem végigaludtunk,ettünk,ittunk,sétáltunk ha jó idő volt.De szinte mindennap és megállás nélkül esett és csak esett az eső:( Úgyhogy még a strandra is elmerészkedtünk,de mivel nagyon sós a víz én nem mehettem be pocakosan,Bogica még úszógumival sem akart bemenni fürdeni az apjával.Félt, sírt,viszolygott a víztől pedig nagyon meleg volt mindezek tetejébe még maga a strandolás sem tartott sokáig mivel 20 perc alatt be felhősödött,kezdett szemerkélni nagy cseppekben az eső.Vártunk,vártunk és vártunk behúzódva egy teraszon mígnem végül megelégeltünk a várakozást.Haza indultunk,igen ám de mire haza értünk már kisütött a nap.Hát volt mérgelődés,szóval nem nekünk találták ki a parajdi nyaralást és oda többet nem megyünk,mert nem kedvezett az időjárás.Nem éri meg a drágasága miatt sem.Közben fel autókáztunk Szovátára is sétálni,de első nap két órán keresztül az autóban ücsörögtünk mert mennydörgött,villámlott,vastag jégeső esett,hideg is volt erre az időszakra nem szívesen emlékszek.Elindulni nem lehetett vissza Parajdra mert annyira zuhogott az eső ,hogy nem is szabadott vezetni. Viszont Bogikám annyira megijedt hogy először a nyakamban csimpaszkodott végül sikerült megnyugtatnom.Hát így.
*
Ami a Szovátai sétát illeti ,mert ugyan sikerült egy másik nap amikor szépen sütött a napocska sétálni,de az égvilágon semmi érdekes látnivaló nem volt.Felújítások,csatornázások folytak,alig lehetett egy normális parkoló helyett találni.Újabb csalódás ( legalábbis nekem az volt).Végül az is kiderült,hogy a medve tó csak július vége felé nyít meg amikor is mi már más felé járunk:(( Történetesen még Zolinak sem sikerült fürdenie nem hogy nekem.

Kép

Valamikor a múlt hét folyamán Zoli rendet rakott a papírjai között amikor is előkerültek a személyazonossági képei,Bogica azonnal fel ismerte az apját,fülig érő mosolyával mutogatta is Nekem.Igen ám mivel hogy két kép volt a kezeiben meg is kérdeztem hány kép van a kezedben? Mire helyesen rávágta,hogy egy kettő.Ugyanezt csak megkérdezte az apja is,hogy hány képe van a kezében,már fordítva számolt kettő,egy:P Zoli viszont jót nevetett a lányán,hogy visszafelé számolt ,és persze biztosan kettő van az egyik kezében ha Bogi így látta.Gyerekjáték.

Hajmosás

Hiába a vér nem válik vízzé és be kell muszáj vallanom ,hogy a lányom rémesen nagyon hasonlít gyerekkori önmagamra hajmosás szempontjából (nem csak ez az egyetlen,erről majd egy másik bejegyzésben).Ugyanúgy mint én annak idején hogy pontos legyek csak két éves korától váltotta ki a nem tetszését ha a fejét mostam,nem szerette ha sampon,víz került a szemébe ilyenkor rendszerint csak sírt.Második alkalommal viszont ha mondtam a leánykámnak,hogy most megmossuk először a fejedet ilyenkor meg sem várta,hogy le öblítsem a haját máris kapaszkodott a ruhámba,ki akart mászni a kádból.Hát ilyen voltam én is annak idején sírtam,utáltam a fejmosást ugyancsak mint a lányomnak nem tetszett ha valami a szemembe került.Teljesen megértettem Bogicám reakcióját a kezdet kezdetén ha hajmosásra került sor hiszen én is hasonló cipőben jártam.Csakhogy én egyetlen jelenetre emlékszem amikor kicsi Irénke nagymama mosta a fejem úgy bömböltem,ellenkeztem ,a fal felé fordultam:P Ezt már nem tudom elfelejteni annyira bevésődött a fejembe,és akaratlanul is eszembe jut.Hogy ne sírjon amikor mosom a fejét Bogicámnak ahogyan a saját bőrömön tapasztaltam szépen elmondtam,hogy tartsa hátra a fejét , adtam a kezébe kis törlőt hogy azt tartsa a szeméhez amíg végzek hajmosással. E ment jó darabig kis sírással,némi huzavonával,időhúzással és egyéb nem tetszéssel tarkítva ,ebben az esetben lassan zajlott.Ma pedig mikor mondtam,hogy meg kell mossuk a fejét látszott ugyan,hogy nem tetszik Bogicának hogy már megint hajmosásra kerül sor mert két tenyerébe fogta lehajtott fejét és szomorkodott szegénykém a kádban guggolva ( bánom is én,hogy nem csináltam erről képet,olyan édes volt).Sőt még az apjának sem engedte át a hajmosást.Szerencsére eszembe jutott,hogy hiszen ma együtt voltunk a fodrásznál és szépen elmagyaráztam,hogy,, láttad hogy én is hátra hajtottam a fejem amíg mosták a hajam és nem ment víz a szemembe,,.Ezt te is láttad?Csend.Gondolkozott. Ez pedig hatott,eszébe jutott a mai nap mert felcsillantak a szemei Boglárkának amikor rám nézett s már nem ellenkezett:) Hagyta hogy besamponozzam,leöblítsem zuhanyozóval a fejét ,mi több nem sírt,hátra hajtotta kis buksiját így gyorsabban végeztünk:) Ezek után nagy büszkén mutatta az apjának a fejét mutatva,mosolyogva,ragyogó arccal,hogy milyen ügyeske volt.. Jól esett neki is,nekem is.

Összecsaptak a hullámok fejem fölött.....

Nagy nehezen ugyan de szép lassan kezdek helyrejönni lelkileg,mert be kell vallanom nehéz,rosszul sikerült hónapok,napok állnak mögöttem,sőt még a nyár sem mondható jónak sok szempontból ahogyan elképzeltem.Úgyhogy én már végleg lemondtam a nagy tervekről,álmodozásról,fantáziálásról,jövőbe nézésről ezentúl hagyom az események sodorjanak engem ahogyan az égiek akarják. Ahogy mondani szokták ember tervez,Isten végez.Hát így.Nagyon szomorúan fogadtam a hírt miszerint kőkeményen tanultam és csak tanultam az állást mégsem kaptam meg a tanügyben.Mert be kell vallanom igazságtalanul kihasználják sok esetben az embert (meg hát ha van produkció akkor könnyebb).Úgyhogy jelen pillanatban gyógypedagógusi diplomával a kezemben munkanélküli vagyok.Ezek után kissé elkeseredtem már amennyire ilyenkor lenni szokott,de sebaj mert örültem a gyerekeimnek,örültem mert itthon leszek a nagylányommal több mint majdnem három évig mert hiszen 2010.február .5-re vártunk a kis tesót.Szárnyaltam a boldogságtól hogy teljesen szabad lettem a gyerekekkel együtt,hogy itthon lehettek,hogy őrájuk szentelem minden energiámat és még sorolhatnám végtelenül... Ha munkám ugyan nincs,de anyukám segítségével rájöttem hogy lehetek boldog hiszen a gyerek egészsége,a nyugodt környezet a tét és ez is volt számomra a legfontosabb.Mert ugyan diplomával a kezemben munkát még találhatok bármikor az életben,de mégiscsak gyereket várni nem szól egy egész életre DE!s lőn két héttel a vizsgám után 12 hetes magzatomat is elveszítettem:S:(( Leírhatatlan az a fájdalom , sokk amin keresztül mentem ,hogy nem értettem miért pont most és akkor kellett történjen. Valamiért így kellett történjen,de az orvosok szerint a placenta volt az ami rossz helyen tapadt meg. Azt hittem rosszul hallok,de hát így állunk.Mi több sok volt ez a soknál,ezt nem kívánom senki lányának,fiának. De ezek után is teljes értékű embernek tartom magam, nem essem pánikba, ha ugyan még picit is pánikoltam hogy ,,jaj vajon mi lesz,hogyan lesz a jövő,,? Az élet megy tovább hasznos dolgokkal tarkítva, új munkával,új pocaklakóval minimum egy teljes év múlva ha az égiek is jónak látják.A nevek viszont nem változtak meg,de babonából nem írom ide. Azt kell mondanom még,hogy naponta írkálni fogok mert enélkül a napló nélkül gyenge vagyok.
#
Jövök részletesebb beszámolóval,képekkel együtt:)