Félelem

Meg kell jegyeznem ,hogy a héten szembesültem azzal, hogy az én drága kislányom nem csak a lifttől fél hanem még a garázstól is:O Ugyanis a múlt héten szerdán elmentünk Bogicámmal a nagsyzüleimhez, hogy nézzük meg az új Matiz autójukat ahol éppen a garázsban volt. Érdekes, hogy Bogit ki sem vettem a babkocsiból de már sírt amikor én a garázsba indultam, hogy megszemléljem a kocsit belülről,.Ahelyett,hogy nyugodtan megnézhettem volna, vissza mentem Bogihoz felvettem a karjaimban és vele tértem vissza a garázsba a kocsihoz, de akkora üvöltésbe kezdett, hogy még 5 perc időm sem volt, hogy nyugodtan, alaposan körülnézzek az új autóban:S Aztán elindultunk visszafelé sétálni, de miközben beszélgettünk a nagyzüleimmel, és közben megálltunk csevegni akkor is már sírva fakadt Bogicám, hogy már menjünk és ne álljunk meg.Nyilvánvaló, hogy az ját a kicsi fejecskéjében, hogy vissza akarunk menni a garázshoz:PMinden olyan helyen sírva fakadt ahol sötét,zárt tér van és szűk a hely félelmet vált ki nála , hogy aztán arrafelé már nem lehet Bogival visszatérni, mert még a látványától is sírni kezd anélkül, hogy beléptünk volna valahová.
Pénteken pedig felköszöntöttük Gittu nénit anyósom egyik legjobb barátnőjét, és Zoli volt osztályfőnökét névnapja alkalmából. És mivel Gittu néni is a 4-ik emeleten lakik ezért lifttel mentünk fel, de ott abban a helyben már sírni kezdett az én kicsi Bogicám sajnos:S Én is hibás vagyok, hogy nem gondoltam erre előre :O De visszafelé már a lépcsőn jöttünk le Bogicámmal, addig Zoli lifttel jött le a babakocsival. Bevált ez a tippünk, mert már Bogicám nem sírt, sőt élvezte, hogy lefelé lépegetek a lépcsőn:) Igy aztán többet nem fogok Bogival liftezni, garázsba vinni vagy éppen egy idegen, ismeretlen ember lakásába vinni sem fogom ahol még sosem járt , és még ráadásul ha sötét is van: Mert aztán mindig sírás lesz a vége:S Ezt még kinövi idővel.

Zakariás családnál voltunk

Nem is tudom hol kezdjem a jegyzetelést, először is meglátogattunk Zoli rég nem látott barátját, habár nekem semmi kedvem nem volt elmenni, de a változatosság kedvéért belementem, hogy aztán végülis elmentünk. Na de annyira beleéltem magamat, hogy Zsoltnak a két lánya Anna és Dorottya akiket már két éve nem láttam , otthon lesznek és majd kedvesen, nagyokat fognak játszani az én kicsi drágalátos Bogicámmal. Amikor megérkeztünk az oly rég nem látott barátainkhoz, Bogici kissé sírva fakadt a sötét miatt, mert valóban az új emeletes házban ahová egy éve költöztek be az ajtója sötét barna volt, kevés ablakkall és persze még soha nem látott ismeretlen arcokkal kellett szembesüljön Boglárkám:O Épp ezért akartam vendégségben elmenni, hogy lásson, ismerkedjen, barátkozzon a kicsi tündérke kislányom más emberekkel. Ez még hagyján, de amikor a Zsolték közölték, hogy Anna el van utazva Szárhegyre a nagyszüleihez vagy mit tudom én hová, Dorottya pedig a kocsiban aludt kinn a mellékúton mert egy órával korábban jöttek haza a strandról, s elaludt a kocsiban. Kicsit csalódtam, ez még hagyján:O De amikor Dorottya végre felébredt jó sokáig nem is jött ki közénk a verandára, hogy velünk és Bogival legyen, megismerjen bennünket, hanem bement rajzfilmet nézni:S Oke. Ez minden, vártunk, vártunk, és csak vártunk hogy végre valahára jöjjön ki az a szép, kicsi duci barna szemű, fekete hajú, bájos arcú, kissé duci, kedves, életvidám Dorottya akit 3-4 évvel ezelőtt megismertem.Mivel láttam nem jött ki, ezért mi ketten Bogival és Zsolttal bementünk megnézni Dorottyát aki most már 5 éves, hogy egyet játszodjanak a kislányommal. Oda mentünk szépen köszöntem Dórinak, beszéltem hozzá, Bogi mondta neki baba, ragyogó, életvidám szemeivel ehelyett a Dori dacosan elfordul rajzfilmet nézni, semmi mosoly, szó nem jött ki belőle:S:S No mindegy, de az már nagyon rosszul esett nekem, hogy majdnem elbőgtem magam amikoris a drága kicsi, kedves Boglárkám odament megsimogatta Dorottyát, ő pedig elfordult és nézte tovább dacosan, mérgesen azt amit mit tudom én milyen rajzfilmet:((((((((( Aztán rosszul esett mert mégiscsak anya vagyok és fájt nekem amit láttam, de mégis a józan eszem az súgta, hogy ez a Dóri még gyerek azt sem tudja mi illik-mi nem vagy egyszerűen ilyen dacos, kedvetlen mindig:O Ki tudja? Én ismerem, hogy vélemény formáljak, csak annyit tudok amit láttam. Na mindegy annál büszkébb voltam az én kislányomra, hogy próbált kedvesen, barátságosan viszonyulni Dorottyához:) Míg az apja kérve kérte, hogy legyen kedvesebb, próbáljon játszani Bogicával, de sajnos nem volt hatása az apai szigornak, mert sírni kezdett Dorottya ezért ezután is tovább folytatta a TV nézést:O

Aztán mikor indultunk haza a végén Kati mondta nekem, hogy Anna kedvesebben bánik a gyerekekkel mint Dorottya. Mikor hazaértünk Zolitól pedig azt kellett halljam, hogy a szülőknek nincs idejük a gyerekekre, mert reggeltől estig munkában vannak:( Igy aztán rájöttem, hogy miért volt Dorottya olyan befelé forduló. Tévedhetek is, lehet nincs igazam, de mégis ez a gyanúm. Hm..
Na, nem akar játszani Dorottya???
Bogicám mászott mindenfelé, sétáltunk együtt ketten,fotóztam :))))
Kinnt beszélgetnek a férfiak és arrafelé néz Bogicám:P
És rajzfilmet néz, Dorottya a tévé előtt van
A verandán is mászott mindenfelé Bogicám, a nadrágját kissé összepiszkította:S Kati lehozta a lányok a labdáját és a kicsi rószaszínű hajas lovacskájukat, de Bogicámat legnagyobb meglepetésemre nem érdekelt a tüneményes, kedve játék lovacska:O Hanem ,,birtokbába,, vette nagy boldogan a labdát és azzal eljátszott. Talán a fiús dolgok fogják érdekelni? Még a babákat sem szereti egyelőre:S Hm.

Kicsi drágaságom

Mielőtt elindultunk délután Zoli barátjáékhoz előtte fél órával megetettem még Bogicámat, hogy amíg vendégségben leszünk nehogy megéhezzen. Igen ám,, de miközben etettem, etettem Bogicámat szépen kiskanállal közben mondtam neki, hogy egyél mert megyünk a babákhoz:P Erre ő az ajtó felé néz, a muatatóujjával mutatta és mondta is egyszerre, hogy baba-baba-baba, hogy menjünk már a babákhoz játszani, aminek azt lett a vége, hogy többet nem kért a délután uzsonnából:O

Menjünk már sétálni:))))))))

Visszatekintés

Most este újra, újra és újra átnéztem Bogicámról készült fotókat szívem minden szeretetével, melegével és mámoros boldogságban, hogy Nekem van egy gyönyörű kislányom és ahogy nő változik kivülről, belülről és még sorolhatnám . A képeket elnézve rengeteget változott az eltelt egy év alatt, hogy most is órákig elnézegetném a képeket, hogy pár hónappal ezelőtt ducisabb, kerekebb volt az arca,most viszont vékonyabb lett az egész kislányom, még az arca is mintha hosszabb lenne :)
Kaptam két képet amit senkinek nem mutattam meg csak a szűkebb családnak, máig sem tudom miért?! De olyan érdekes ez a két kép, hogy csak na pedig csak 8 hónapos volt:PItt olyan mint egy angyalka :)
És kicsi minimanó ördögöcske :P

Kis mese

Először is kezdem a tegnap nappal, hogy amikor reggel ette Bogicám magára a kenyeret, mert mást nem akart enni mostanában mindene csak a kenyér. Ezért amikor egyedül eszik szembe ül9k vele és várom, hogy lassan valahogy gyömöszölje be a szájába, bár tudom/tudtam még a felét sem fogja megenni, mert számára az önállóan evés még amolyan ,, játékosan,, zajlik:P Egyszer hajigálja le földre, máskor pedig csak úgy játszik vele mintha gyurmázna, a tegnap reggel szó ami szó mégis a számba tette a kenyeret:) Többször is egymásután engem etetett ahelyett, hogy saját szájába tette volna:P No mindegy, számára a legnagyobb öröm volt, hogy engem etethet mert, ilyenkor nagyokat tudott kacagni jó hangosan:D Engem pedig boldoggá tett, hogy mindennap valami új dolgokat talál ki s ugyanakkor én is örömet tudok szerezni az én kicsi drága Bogicámnak, már ami azt ,,unalmas,, mindennapokban megengedhető és ami lehetséges:P Az este is ugyanezt tette az apjával mármint,, etette,, keynérrel :)


Ma pedig amikor lementünk az udvarra sétálni jó nagyokat, szokás szerint Bogicám mindenhová követte Buksi kuytát:D Sőt, még a lépcsőre is képes volt felmenni utána csak azért, hogy Buksinak kiabáljon, beszélgetett hozzá, előtte táncra perdült örömében,hosszasan szemlélte mint valami nagy csodálatos élőlényt, hogy egy tapodtat sem mozdult Buksi mellől :D Olyannira, hogy szegény Buksi lecsüggeszted fejjel, kissé szomoúan a nagy melegben amíg várt, várt,várt és csak várt az ajtó előtt, hogy Gáborék engedjék be:O Szegény Buksi kuytánk ránk sem hederített, hogy ott vagyunk mellette ,és őt nézzünk hanem amikor ásítani kezdett egy jókorát, akkor már Bogica is utánozni kezdte őt:P Hát,hogy mik vannak még-?!

Délután, pedig Bogicám tiszta egyedül tette fel a kendőt saját magára, jelezve nekem, hogy menjünk már sétálni vagy tudom is én még hová, de olyan mókás volt a kendőben ahogy a fejére tette fordítva:))))))) Egy jót nevettem rajta,hogy milyen aranyos tud lenni:)Kicsi kalóz kisleányom:))))))))

Meseolvasás

Már régóta olvasok, mondok Boginak mesét csakhogy eddig nem nagyon érdekelte, most viszont kezdi felfedezni, hogy mégis milyen jó mesét hallgatni. Igen ám de csak úgy hajlandó végighallgatni egy mesét,hogy közben el,elmászik felfedezőútra, játszik megint visszatér hozzám és belenéz a könyvben képeket nézegetni. Aztán megint újra és újra elmegy játszani ,és később megint újra visszatér,,olvasni,, ő is. Nagyon élvezi az állatos könyveket nézegetni a kedvence a kutya és az óriás panda maci, mert őket nézegetve még meg is simogassa:P Úgy néz ki talán nagy állatbarát lesz az én kislányomból.Ki tudja....

A három jó barát

Bogica kislányom, Gábor sógorom aki szintén csurikámnak a keresztapja és a család Buksi kutyája ha találkoznak hármasban jól elvannak, olyankor számukra a külvilág nem létezik,,csak ők vannak egymásnak teremtve ilyenkor,,:D Kicsi csórikám ha meglássa Buksi kutyát megállás nélkül kiabál utána, fut utána amerre megy Buksi megy arrafelé veszi Bogi is az írányt csakhogy Buksi közelében legyen. Ilyenkor aztán húzza a farkát, rugdóssa Buksi kutyust a lábaival mint ahogy a tegnap is tette, és szegény kicsi jószágunk engedelmesen tűrte ezt ahelyett, hogy egyet ugatott volna, mert ő olyan jó és méghozzá imádja a gyerekeket :P


Boginak egyelőre a kis,, pajtásainak,, beválik Gábor is mert ugye is mint például a tegnap munka közben is hajlandó volt félbeszakítani a munkáját csakhogy Bogival játszodjanak, sétáljanak:) Végülis aztán az este Gabi munka után felhozta Buksit is bármilyen fáradt volt, ezért csináltam egy képet hármasban:D Mikor aztán nagy nehezen haza mentek Bogi még kiabált Buksi után mint ahogy ma reggel is, mintha azt várta volna, hogy buksi mikor jön fel ismét hozzánk:P

Bogi baba egyedül eszik

Mostanában gyakran eszik egyedül Boglárkám mert jobban szeret egyedül enni, sőt ilyenkor sokkal nagyobb étvággyal eszik, mint amikor én etetem. Többnyire csak a levest, folyékony, puha pépes ételeket szoktam én kanállal adni amit szívesen megesz,de csak akkor ha valóban nagyon éhes .Hagyom,hogy belemártsa a kezét a tányérjában, dobikálja az ételt még akkor is ha fele nem megy le a torkán , mert kajának a fele a földre landol , rendetlenséget csinál maga körül csak így tudom lassacskán megtanítani arra, hogy aztán később is önállóan tudjon enni, szeresse meg az eléje tett ételt,ízlelgesse meg minden erőltetés nélkül .
Étel dobikálás :)))))))
Játék, kavargatás kiskanállal és tányérral :)
És hámmmmm mindmegette, és persze a földön minden hever műanyag pohár, kanál, szájtörlő, morzsa így aztán rám mindennap vár takarítanivaló amit Bogicám művelt, egészen az arcmosás-kézmosátstól a ruhacserélésig, etetőszék tisztításától egészen a sepregetésig :P Engem mindez egy csöppet sem zavar , sőt kifejezetten élvezem mert látom, hogy ilyenkor Bogi is jól , szívesebben eszik, saját magát is szórakoztatni tudja ilyenkor:)

Meli mamának küldjük sok szeretettel :D

Hivatalosan június 23-án ünnepelte anyukám 47-ik születésnapját, de személyesen nem tudtunk még felköszönteni mivel Bulgáriában nyaralnak apukámmal:)
Innen a messzi távolból is sok szeretettel gondoltunk Rád
Kívánjuk, hogy teljesüljön minden vágyad az életben :)

Nagyon sok szeretettel unokád kicsi Bogica, Hajni és Zoli

Apával egy kis séta

Kis családi ebéd - június 22

kepek, szoveg kesobb

Lépcsőzés

Múlt szombat óta bármerre sétálunk ahol lépcsőt lát szívesen húzza fel felváltva a két lábacskáját, csak azért,hogy lépcsőzzön :) Mostanában, sőt kifejezetten élvezi a lépcsőn való mászkálást ezért az udvaron amikor sétálunk mindig csak a lépcsőn hajlandó járni fel-le, de mégis a legkönnyebb Bogicámnak a lépcsőn való felmászás:P Lefelé jövet már nehezebb mert a kicsi lábacskáival nem éri el még a földet.
Oly annyira szereti csórikám a lépcsőn való mászkálást, hogy a végén mindig anyósoméknál vagy Gabiéknál kötünk, csak azért mert Bogica a lépcsőn felfelé vezet engem :P

Végre sikerült a tegnap:D

Tegnap mikor lejöttek édesanyámék elbúcsúzni (ma reggel utaztak el Bulgáriába), még elmentünk a parkba egyet sétálni , aminek az lett a vége, hogy Bogicám minden sírás, ellenkezés nélkül,csak majdnem ellenkezett egy kissé, de mégis leült anyukám ölében hintázni egyet amit csodálkozva vett tudomásul, hogy mégis milyen jó hintázni:)))))))) Már nagyon rágóta vártam ezt a pillanatot s lám milyen jól sikerült a hintázás :D
Milyen jóóóóóóóóóó hintázni, sikerült nevetésre bírni Bogicámat ahogy ekőre-hátra lendült a hinta-palinta, mert anyukám is egy jót mosolgyott, kacagott neki:)
Bogi babám első hintázása- olyan jól sikerült a hintázás, hogy amikor ki akartunk venni a hintából, már rögtön felkiáltott, hogy NEM még maradjunk, így hát még maradtunk hintázni :)))))))
Hintázás Meli mamával :D Nos, anyukám mesélte, hogy amikor kicsi volt és ahányszor elmentek a hinta mellett mindig sírt,sírt és csak sírt, hogy vigyék hintázni:) Na biztos ilyen lesz az én kislányom is, mert vaéósággal kapálózott ma délután is amikor az apjával elvittünk hintázni, hogy mééééééég hintáztassuk őt:O Ettől errefelé egyre akaratosabb lesz ha mát hintáról, libikókáról,homokózásról,sétálásról. kispajtásakról lesz szó vagy épp valami játékról amit csak nagy sokára lesz képe abbahagyni :):P

Könyvek kirámolása

Június 21-én- Mari mama születésnapján

Ma volt Mari mama születésnapja ezért csináltunk pár képet mielőtt megjöttek volna a vendégek:))))
Mari mama, Bogica és a csodatorta :))))))))))
Csooooooooooodatorta, nyammm-nyamm be finom volt :)

A tetején rezelt csokoládé volt és ehető fehér rózsa bevonattal volt díszitve:)

Péntek- Éva barátnőméknél

Tegnap elmentünk felköszönteni Éva barátnőmet az egyetemi ballagása alkalmából, aki a kommunikáció szakon végzett:) Vittünk neki két könyvet melynek címe Tracy Hoggett: A suttogó. Ugyanis decemberre várja első gyermekét, és mindenképpen könyvet akartam vinni ajándékba de semmiképpen sem semlegeset. Hanem valami hasznosat na amit fel tud használni most és a jövőben:) Kicsit meg voltam ám ijedve, hogy biztos nem fog örülni neki, meg aztán hogy vannak babonás emberek akik úgy gondolkoznak, hogy a baba megszületése előtt semmit sem szabad venni:O Igen ám, de én mégis féltem de kellemesen csalódtam, mert nagyon megörvendett a könyveknek no:D

Bogicám feltalálta magát Éváéknál, mászott, labdázott, az asztalon lévő barackot hajigálta le a földre, vette le a tányérról, és rakta vissza a helyére s így tovább többször egymásután amolyan játékként, csakhogy elfoglalja magát valamivel, amíg mi felnőttek beszélgettünk:P

Belemarkolászot a pattotatott kukoricapehelybe is, így aztán ha már ott volt a szeme előtt, érezte a szagját is, hogy bizony milyen finom lehet megengedtem, hogy megkóstolja, bár tudtam, hogy még nem szabad adnom :O De mégis azt lett a vége, hogy ette, ette, és csak ette a patogatott kukoricapehelyt de szerencsére nem nyelt félre, de legalább megízlelgette ott és csak akkor, mert többet nem fogok adni belőle egyelőre, csak mikor nagyobbcska lesz :)Hm, hibás vagyok, nem vagyok hibás, hát aztán mégiscsak meg kell kóstoltassam Bogicámat valamivel. Ha már vendégségben voltunk megengedtem hát aztán ettől a kicsi édességtől nem lett semmi baja szerencsére, de rájöttem, a saját bőröm tapasztalm meg, hogy ezután bárhová megyünk, itthon is előtte nem eszünk semmiféle édességet, mert akkor persze, hogy kívánni, kérni fogja mindenáron:O
Késő délután 7 felé mentünk vendésgségben, de aztán Bogicám volt a főnök mert fél 9-kor jelezte, hogy haza kéne már jönni :P Igy aztán Bogicámhoz alkalmazkkodtunk, bármennyire is marasztaétak bennünket Éváék de mégiscsak egy kisgyerekkel nem lehet sokáig ülni bárhol is vagyunk:P

Kicsi könyvmoly

A héten

A héten két nap délután így aludt Bogica addig amíg én a hátára nem fektettem:O

Autók és a porszívó

Körülbelül két hete történhetett amikor Bogicámmal kimentünk a kapu elé sétálni egyet, és néztünk az autókat ahogy jönnek-mennek. A kicsi drágaságom akkor először és utoljára nagy örömében kiabált az autóknak:) Olyannyira, hogy nemhogy csak kiabált az autóknak, hanem rendesen túl akarta kiabálni az autóknak a zúgását, zaját amit képtelenség egy kisgyerektől, de azért mindig arrafelé vette a séta utat Bogicám amerről jöttek illetve mentek el az autók s úgy kiabált utánuk rendületlenül torkaszakadtából:D Ezért gyorsan vette az írányt arrafelé bogicám amilyen gyorsan csak tudott, hogy fusson a járdán az autó fel s úgy visított utánuk, hihetetlen mennyi energiája és ereje volt hozzá:PÉn és anyósom egy jót nevettünk ezen, mert Bogica élvezte ,és még ilyet nem csinált sem előtte, sem az eset után mert azóta eltelt majdnem három hét s még sétáltunk is többször az elhaladó autók mellett a járdán, de eszébe sem jutott, hogy kiabáljon az autóknak:P
Hanem azért másnap csakúgyan visított, kiabált a porszívónak amikoris neki fogtam takaritani, mert a porszívó hangját is túl akarta kiabálni a saját kicsi hangjával, ami részben sikerült is, meg nem is:P Az egész porszívózás alatt be nem állt a szája az én kicsi aranyos, kiabáló tündérkémnek a porszívó zaja miatt:)

Szégyellős kép

Kicsi ördögöcském mindig amikor szégyelli magát vagy épp nem tudja a választ a kérdésre, ilyenkor a két kezét mindig az arcához kapja mintha azt mondaná,, nem tudom,, ,,hagyjanak békén,,,, ne zavarjanak ,, és ehhez hasonlók :)))))))))

Boglárka száj avagy a kezdetek

Most már mindent megért amit mondunk neki az összefüggéseket is, hogy melyik szó mihez kapcsolódik , ezért első hallásra mindig a kimondott tárgy felé fordítja a fejét, amire megkérünk Bogicát végrehajtással, különböző cselekedettel vagy éppen a mutatóujjával rámutat mindenre és mindenkire bármit mondunk vagy kérdezünk tőle:) Már annyira ismer minden szót, tárgyat, hogy most már próbál mindent kimondani a maga sajátos nyelvén ahogy tudja és nem esik nehezére a kiejtés. Boglárkám ma egész nap beszédes kedvében volt, bárhová mentünk, bármit csináltunk csak mondod, mondod,mondod és kiabált meg minden, hogy be nem állt a szája :P
Mikor Bogicával bementünk a fürdőszobába ahol az út felőli ablak nyitva volt, és amikor meghallotta a kocsinak a hangját akkor ma először tágra nyílt szemekkel rávágta,hogy AUTÓ :) Érdekes ,hogy ma mondta ki először pedig rengetegszer mondogattam séta közben az autókat nézegetve, hogy ,,ni mennek az autók az úton,, :) nagyon boldog voltam ,hogy jött hogy megzabáljam annyira édes volt, hogy csak na...... Aztán a délelőtt folyamán valamikor elmentünk a városba sétálni,vásárolni ahol Meli mama is velünk tartott, és az én drága gyönyörű kislányomnak be nem állt a szája, kiabálta, hogy KENYER (kenyér) :D Ez azért volt érdekes mert mielőtt elindultunk volna azelőtt adtam enni neki , de mégis mikor látta a gyerekeket enni az úton, a zöld táskába kereste már kiflit mert szoktam hozni tartaléknak, hogyha talán fogja kérni, de sajnos pont ma nem volt a táskába kifli, ezért addig kérte a kiflit ,,KENYERet mondva amíg meg nem vettem neki:)))) Sőt , akkor is kiabált nekem amikor látta, hogy viszem a kiflit :)))))) Tök édes volt ilyenkor is. Úgy látszik mindig kell vigyek valami kaját, hogy majszolja el séta közben a kedve szerint ameddig jólesik Neki, mert szeret azért enni, de csak akkor ha valami lefoglalja, eltereli a figyelmét, de akkor sem mindig:P Végül mikor mentünk a piac felé, Bogi nézte,nézte a szélben lengedező hosszú szoknyámat ahogy a szél fújja, a cipőm is valószínű nagyon tetszhetett, mert rávágta némi gondolkodás, szemlélődés utána, hogy,,de szép,, :)
Úgyhogy egséz nap bármit csinálok még a legapróbb részleteket is mondom boginak, csakhogy beszélgessek vele valamit, tanulja meg szép lassan kiejteni ezt is, azt is:)
Lassan, lassan de haladunk a beszéddel is már amennyire lehet és ez is elsősorban tőlem és Bogitól függ :) Egyrészt mert én beszélek, szólok hozzá szinte egész nap, másrészt pedig el kell jusson Boginak a tudatáig is,hogy mikor mit, milyen helyzetben mond ki, mit gondol bizonyos dolgokról B-ám.

Felemelő érzés

Tegnap elvittem Bogicámat az orvoshoz, hogy nézzék meg újra a torkát és a száját.Amíg kint várakoztunk a rendelő előtti folyosón Bogi az ölemben ült szép csendesen,illedelmesen ahogy egy jó kislányhoz illik és figyeltünk az előttünk rohangászó, kiabáló testvérpárt ( egy kislányt és fiúcskát) nyitogatták a rendelő ajtóját, ha az anyuka mondta a gyermekeinek, hogy üljenek le és hallgassanak el:P Ekkor a fiúcska ahelyett, hogy leült volna nagy kényelmesen lefeküdt a három egymás mellett álló székre, kiabáltak, hangosan beszéltek ami megengedhető egy kisgyereknek, ez még nem is lenne baj, de a fejemben mindig ott motoszkált az a gondolat, hogy a fiúk mindig és mindenhol ilyen engedetlenek az ember magyarázhat nekik és beszélhet a fejüknek, de mintha meg sem hallották volna:O Amíg várakoztunk, várakoztunk és csak várakoztunk mindenki a maga sorára addig a mellettem lévő és a velem szemben ülő nők mosolyogva nézték az én drága tündérkémet ami nekem nagyon jól esett és akkor jöttem rá, hogy egyeseknek nagyon jó érzés anyának lenni márpedig annak akinek ilyen jó , édes, nyugodt gyermeke van mint amilyen az én kislányom. Nem hiába írom ezeket a sorokat mert régebb is, most is bárhová megyek Bogival az úton és akinek feltűnik, hogy milyen aranyos, kedves, szép kislányom van azok mindig mosolyogva integettek az én kicsi Bogicám tündérkémnek:)))))))Ki így, ki úgy éli meg az anyaságot de mindenkinek csakis a saját gyereke a legjobb, legszebb a világon hozzon bármit is az élet.
Bevallom felemelő érzés anyának lenni, nemcsak a fent leírt sorok miatt:)

Tegnapelőtti esemény

Pontosan dátum szerint június 15-én semmit sem akart enni Bogicám csak tejet, száraz kenyeret evett , még a felét sem mert aheyett, hogy a szájához vitte volna csak hajigálta le őket a földre csupa szórakozásból, mert ezt tette boldoggá legalábbi akkor amikor kellett volna egyen:O
Mint már írtam nem szereti ha én etettem meg vagy teszem a szájába a kenyeret, ezért banánnak a felét adtam a kezébe amit most először ette tiszta egyedül, de sajnos ezt sem ette meg legnagyobb bánatomra:(:(((( Legnagyobb ellensége az étvágytalanáságának pénetek óta az antibiotikum :( Hm.

Délután pedig lejöttek a szüleim egyet hozzánk és elvitték Bogicát sétálni aztán hazavitték magukhoz rövid időre, ahol aztán békésen játszott, ette ott is a kenyeret, kekszet amíg Gergely öcsém meg nem jelent a színen Bogi elé :p Sajnos ahányszor meglássa drága öcsémet mindig elpityeredik, hogy majdnem mindig sírni kezd, meg nem is:O Na mindegy a lényeg, hogy a tegnap mikor meglátta a Gerőt vette a közelben lévő piros kicsi kabátját, mintha azt akarta volna mondani,, hogy haza akarok menni, itt többet nem maradok,,:P Aztán mivel Gerő látta, hogy Bogica fél tőle ezért bement a saját szobájába , így aztán Bogi nyugodtan folytatta abbahagyot játékát, amit a testvérem feltűnése vetett véget:P
Nos, aztán este nyolc órakor kocsival hazahozták a szüleim bogicát, mer taz idő sem kedvezett a sétálásnak:(

Ezt a tegnap mesélte nekem anyukám:)

Balett táncos kisasszony :)

Tegnap este még fél 10-kor sem aludt Bogicám,hanem ehelyett új dolgot talált ki csakhogy agyonüsse az időt mert aludni nem akart :) de olyan ééééédeeesss volt ahogy az apja két kemény,erős kezét megfogta és mászott a mellkasára, táncolt, kiabált, kacagott, közben lehuppant az ágyra utána újra ,újra és újra megfogta az apja két kezét, hogy felálljon újra táncolni:))) Mi ketten az apjával jókat nevettünk, hogy milyen édesen, vidáman tud szerepelni más szóval mondhatom ,,balettezni, mert a lábujjacskáira állva próbált táncolni vagy épp az egyik lábát a másik lábára téve álldogált a mi kicsi drága kislányunk. Hogy mik vannak még az életben érdekessé teszi a napjainkat:))))))))) Hm. Ma reggel is ugyanezt csinálta az apjával nem feljetette el ám, sőt most este velem is megcsinálta ugyanezt lefekvés előtt:D Fogta az én két kezemet táncolt, huppant hátra az ágyra miközben a két kezével húztam Bogicámat, hogy álljon fel táncolni de ahelyett, hogy felállt volna, játékból, hangosan kacagva élvezte, hogy az ellenkezőjét csinálja mintha az játszanánk, hogy ki lenne az erősebb én vagy Bogicám húzta vissza a kezemet, hogy márpedig nem áll fel még azért sem :) Húztunk előre -hátra egymást miközben fogtunkegymás kezét drága kicsi Bogicámmal, persze ő hintázott fel-le, előre-hátra én feküdtem :) Elmondhatom jókat lehet Bogicával játszani, nevetni és még sorolhatnám mindent lehet vele csinálni:) A játékról lesz még szó, mert külön bejegyzést igényel .

Szentimrén

Boglárkánkat ma vittünk először kirándulni Szentimrére flekkenezni ahol van a szüleim háza és egyben édesapám állatorvosi rendelője :) Én is már évek óta nem voltam Szentimrén mert nem volt alkalmam, időm amiért lemenjek s különben is valamikor régebb unalmas volt számomra minden Szentimrén:) Bogikával teljesen más színben láttam a házat, az udvart egyszóval nagyon jól éreztem magam mert boldog vagyok, hogy van egy gyönyörű kislányom aki boldoggá tesz engem bárhol is legyek, bármilyen legyen a kedvem :)))))) Olyan más volt minden most Szentimrén mint régebb mikor még iskolás voltam:P
Amíg mi flekkeneztünk, Bogi is melettünk majszolta a kenyeret, kekszet nagyon jól érezte magát:)

Anyukámmal és a háttérben jobb oldalon Mackó kutya akitől bogicám eleinte félt, mert nagy kutyával még nem találkozott a közelről:)
Bogica és Mackó kutya ismerkednek :P
kis kerti séta apukámmal és anyukámmal :))))
Csúúússsz, hoppá
Együtt a kis család, de jóóóóóó :))))))
Erős napsóütés miatt levettem Bogiról a nadrágot és púlovert ami kissé meleg volt , ezért bodyiban mászkált mindenhová ,de már fűben nem merészelt messire mászni a labdáért, mert szúrta a térdét :P
Gondolkozik Bogicám : menjek a labda után vagy sem? :P

Esti hiszti

Körülbelül egy hete pontosan péntek óta kicsi leánykám nem hajlandó 9 óra előtt elaludni:( Fürdés után megissza a tejet, utána kicsi hancúrozás, összebújásosdit játszik velem és az apjával vagy képeskönyveket nézegetünk együtt amit nagyon szeret mert imádja a könyveket legalábbis ez van most egyelőre, mesét olvasok neki ez minden mert kell is esti lefekvés előtt foglalkozni :) Eddig minden simán ment egészen a tegnapelőttig, sőt a tegnap esti hisztijével túllőt a célon, mert már úgy üvöltött, hogy semmit sem segített neki sem a tej, sem a víz, megnéztem a lázát semmi, ha fél tízkor lefektettem nem aludt el, akkor felvettem utána újra lefektettem, megpusziltam, megsimogattam , és utána sem akart elaludni hanem üvöltött, sírt, hogy valósággal pöttyögtek kicsi Bogicámnak a könnyei:((((( De hogy miért és mitől nem tudtam egészen a mai napig vagy nem is akartam észrevenni, mert nagyon boldog vagyok amikor velem van olyan édes tud lenni az én kicsi drága kislányom, hogy eszembe se jut, hogy méregbe guruljak, hogy már megint miért sír, sír és csak sír, és miért nem hallgat el:O Az igazsághoz hozzátartozik, hogy amikor felvettem a kiságyból este fél 10-kor, aztán 10-kor azonnal elhallgatott mihelyt magunk mellé vittem az ágyban ilyenkor nagyokat nevetett, kacagott, játszott mert erre volt éppen szüksége nemhogy aludni akart hanem játszani volt kedve, de én azt hittem a fogzás miatt nem akar aludni:O Aztán én mindenre gondoltam, hogy biztos fáj valamije vagy a fogínye,nem-e éhes pedig evett azelőtt, megnéztem a pelusát sehol semmit, semmit,semmit,semmit nem találtam ami kényelmetlenné tette volna az én kis leánykám elalvását :( Ugyancsak tegnap este mikor lefektettem és elmentem zuhanyozni 10 perc múlva jött Zoli, hogy Bogicánk magánívül bömböl, hogy most mit csináljon vele:??? Nos én már végeztem szerencsére, és aztán tisztába tettem, bekentem a fogínyét, vízet adtam neki mert már elég késő volt fél 11-et mutatott az óra, aztán a sok sírástól álomba szenderült:) Ja ,és mielőtt újra lefektettem volna persze egy icipicit még játszottam is vele, hogy felvíditsam valamennyire az én tündéremet.
Mikor mindezeket elmeséltem anyukámnak a mai nap, ő csak HSZTINEK nevezte az egészet, mert lehet az is. Én pedig sok gondolkodás, tépelődés után rájöttem arra, hogy most az én okos, nagyobbacska kislányom nem alszik el besötétedés előtt, hanem türelmesen megvárja amíg teljesen sötét nem lesz odakint :) Ám így marad most már, hogy ezután 10 kor fog lefeküdni, mert ugyan elalszik egyedül, sőt nagyon jól tud aludni éjszakánként az én Bogicám:)))))))

Rózsabokor

Én, Bogica, anyósom és apósom elmentünk az AB centerhez, hogy nézzük meg Zoli kertészeti munkáját ahogy a kerti, évelő virágokat ültette és , hogy milyen gyönyörűen, formásan, díszesen ültette be a virágokat:) Vittem magammal a fényképezőgépet is de nem lett semm belőle, de hogy miért én sem tudom :( Talán máskor csinálunk képet még azon a helyen ahol dolgozott már csak azért is mert szép munka és emlékben is megmarad nak a képek telis-tele virágokkal amiket Zoli termeszetett :)))))))Végül aztán itthon sikerült képet csinálnunk a rózsabokor alatt :)