Szenvedünk

Amilyen volt az egész évünk,úgy a mi novemberi hónapunk sem kímélt meg hármunkat a betegségektől. Már elegem van abból, hogy a reggel rohanással kezdjük, mint már írtam szalad a ház,közben Zselyke egyik szobában alszik. Később Boglárka is lefekszik a mi szobánkban,de úgyhogy melléje kell feküdjek, holott én is náthás vagyok,erősen köhögök. A lányok hiába alszanak külön,de minduntalan,csak elkapják tőlem a hűlést.

Először Boglárka lett hurutos,utána követte Zselyke végül én lettem a soros,úgy mennek körbe a betegségek mint a körforgószél...... Tényleg szenvedek lelkileg,hogy ennek mikor lesz már vége? Mikor lesz időm mással is foglalkozni,ne csak állandóan az orvosokat látogassuk?!

Az már sok nekem,hogy Bogi egy héti kapta a Cadext és a kétféle köptetőket, pár napig minden rendben volt. Máskülönben a múlt hét csütörtökén voltunk az orvosnál a két gyerekkel.Bogival minden rendben volt.,ezért sem értem,hogy akkor a tegnap este miért lázasodott be újra?
Igy aztán mivel ma Zselykét vissza kellett vinni kontrollra, vittünk Bogit is. Viszont Boglárkát szerdán kellett volna vissza vinni,de így hogy belázasodott és ment a hasa is ,már nem akadékoskodtunk,hanem vittünk.
Ma nálam tényleg betelt a pohár,amikor megkérdeztem az orvost,hogy akkor Boginak piros-e a torka? Mire a válasz nem,nem a torkával minden rendben van,de vigyük el egy másik gyerekorvoshoz,hogy nézze meg mitől volt a láza (közben hozzá kell tegyem,hogy amíg Zselykét rendeztem addig Bogit vizsgálta a doktornő,háttal nem láttam).
Közben hazajövök Zselykivel,Bogi az apjával mennek tovább a másik orvoshoz,ahol megállapította,hogy gennyes a torka Boginak és emiatt van láza. Mindenesetre nagyon érdekes,hogy miért nem tudta a mi gyerekorvosunk megnézni legalább a torkát is Boginak,minek kellett tovább küldjön a kórházhoz?!
Nekem mindez nem hiányzik,ráadásul én is rossz bőrben vagyok s még a betegségek mellett,a figyelemkihagyást is tűrjem el egy orvostól????
Tényleg mikor hazajöttem rendesen sírtam,Bogiért,hogy vele már annyiszor voltunk és mentünk az orvoshoz,sosem találják el a megfelelő orvosságot? Vagy megfázott? Még mindig nem értem a torka mitől gennyes,pedig azt mondja nem fáj.....még ha szásszor is megkérdem ,akkor sem fáj Boglárkámnak...... A szívem szakad meg miatta.

És mindezek tetejébe éjjel-nappal nem alszok a saját köhögésemtől........
Kell ez nekünk? Egyáltalán nem hiányzik.

Kis érdekesség

Épphogy kilábaltunk Bogival a betegségekből,azaz én még mindig meg vagyok hűlve,de a lényeg, hogy gyors egymásutánban követik egymást az események. Nem akarom elkiabálni,de szép csendben hozzáteszem, hogy sok rossz után már ideje,hogy jó is történjen velünk,vagyis így szokták mondani. Nemde? Vagy mindezt a tavasz hozza magával a felélénkülést? Vagy csak velem-velünk történik, vagy talán tévednék? De tény,hogy egy kicsit nyított szemmel járok, kelek, olvasok, intézkedek, tele vagyok tervekkel. Ez még hagyján, csak éppen ne lennék rá szorulva Zolira vagy éppen az öcsémre, hogy valahova vigyenek el. Már lenne meg az a fránya sofőrvizsgám. Ahogy állnak most a dolgok, egyre nehezebb kimozdulni két gyerekkel az időjárás függvényében. Pláne,ha egy nap kétfelé kell fussak két gyerekkel, vagy a saját érdekemben valamit intézkedni,de babakocsival nehéz közlekedni. A hordozó egyelőre el van felejtve,mert az oldalbordáim nem bírják meg Zselykét,mert kicsivel súlyosabb az átlagnál, hát meg a derekam, hosszútávon nem jó a séta se vele. Messze lakok sok mindentől. És amiért úgy döntöttem,hogy kézbe veszem a sofőrkönyv megszerzését, annak más oka is van: mégpedig a saját egészségem. Már csak azért is,mert bármilyen évszak van, gyalogosan megyek be a központba s mindig futok,egyik helyről a másikra,hogy verejtékezni kezdek. Mindig igyekeztem,hogy időben érjek haza a gyerekekhez, sosem tudtam nyugodtan végigjárni mindent. Ennek függvényében mindig leizzadtam, ki/ be járkáltam a melegből a hidegbe és fordítva. Sokszor futok le s fel a lépcsőkön (házban lakom) ,ez meg is látszik az alakomon és persze,hogy kaptam egy csúnya légcsőgyulladást,arcüreggyulladást. Na,ebből többet nem kérek. Volt mit megtapasztalnom és van mit tanuljak ezek után. És ha látom,hogy Zoltán, anyósomék, az öcsém,apukám és a sógorom egy bevásárlás vagy egy szimpla ügyintézés miatt kocsiba szállnak, akkor jogosan kívánom,hogy én is tudjak vezetni, és ne legyek másoknak kiszolgáltatva. Főleg hamár annyi autó áll a rendelkezésemre, csak éppen nem tudok volán mögé ülni. Akkor?! Megéri.

Igazából nem is erről akartam írni ,hanem arról, hogy mandulaműtét után jött az én betegségem,hogy egy hétig mást nem csináltam: csak feküdtem, kúráltam magam és vártam,leszámítva azt, hogy rendeztem a gyerekeket.Közben féltem,hogy nehogy valamit elkapjanak tőlem. Időközben kiderült,hogy alaptalan volt a félelmem a C vitamin és Béres cseppnek köszönhetően. Igen, Zselykére is figyeltem.

Aztán jött Bogi születésnapja ami elmaradt,de később ezt is bepótoltunk.

Végül a keresztelő. Ez is lejárt.

Két hónap után, ment ma először Boglárka újra oviba.

És mindezekről írni fogok a következő posztokban, képekkel tarkítva. Ahogy kell.

Most készülök a májusi továbbképzésre. Rá leszek szorulva egy sofőrre Zoltán személyében aki reggel 9-re visz,és este hoz haza. Mindennap,egy héten át,közben éjszaka tanulnom kell. Szükségem lesz még édesanyám segítségére, aki kérésemre vállalni fogja a gyerekek felügyeletét.Külön köszönet érte.Bármilyen baromi nehéz lesz,de csak gyorsan le tudom,mert nagyon kell ez nekem.

És akkor van még másik érdekesség:

Szombat délelőttönként van zenebölcsi az Albert házban, Simó Mártával ahová el szeretnék menni Bogival. Őszintén remélem szeretni fogja.

Vasárnap, szintén a református templom alagsorában, van az istentisztelet alatt gyerekeknek való foglalkozás. nem tudom milyen,de jó hogy van.

Hétfő délután van gyerekeknek néptánc.

Csütörtök délelőtt elmehetnék Zselykivel a játszóházba,ha nem is minden alkalommal,de közben igen. Bogi addig az oviban lesz. Ezzel még várnék.

Nem is beszélve a babaúszásról ami a Bella Vita panzióféle házban szokott lenni.

Hogy miért volt szükségem,hogy mindezt leírjam? Azért mert annyira lefoglalt Bogi hosszútávú betegsége,a bűntudat, hogy sehová nem járunk ,hogy nem hallok eléggé jól,hogy tájékozott legyek az ilyen dolgokban. Annyira lefoglalt az orvostól orvosig való rohangászás,hogy nem tudtam észrevenni ,hogy igenis van más szép,sok jó dolog az életben. És nem lakunk Budapesten. Nem hiányzik a nagyváros,mert így is van elég program.

Amíg nem íratkoztam fel a csíki anyák levelezőlistájára ami 2009 óta működik,addig fogalmam sem volt,hogy mik vannak körülöttem.

Érdekes még az is,hogy pont ma amikor Bogi után mentem az oviba,kaptam hírdetést a falon függesztve,hogy a Bogi csoportjában lévő gyerekek szüleinek nyitottak egy levelezőlistát:) Ez külön öröm és megnyugtató számomra, az a tudat, hogy mégsem vagyunk elveszve, hanem ellenkezőleg mindenki kap egy éretsítést a dolgok hogyanjáról, progaromkról. Más szóval,egymást értesíteni fogják a szülők,ha adódik valami. Hangsúlyozom,hogy a két óvónő is benne van a levelezőlistába.

Úgy látszik, így kellett történjen minden. És ha ma nem mentem volna Boglárka után,akkor biztosan nem figyeltem volna fel erre a lehetőségre. Főleg,hogy ezt a márciusi szülői értekezleten beszélték ahonnan mi hiányoztunk:( Az is lehet,hogy az unatkozó anyukáknak találták ki az egészet,mert én pillanatnyilag nem unatkozom,de a gyerekek érdekében még jobb a levelezőlistás egyeztetés.

Semmi sem történik véletlenül.

5+7 itthon és 5 nap óvoda

Október végén kezdődött Boglárkánál egy szimpla köhögés,ezért jobbnak láttunk ha itthon tartjuk,amíg nem múlik el teljesen a köhögése. Október utolsó hetében ( 3 napig) nem is ment óvodába,másnap elvittünk az orvoshoz,hogy hallgassa meg,nézze meg a torkát diagnózis: piros torok,láz nélküli tüdőgyulladás. Szerencsére a rá következő héten nem is ment óvodába,mert kaptak egy hét vakációt így aztán itthon maradt,kezeltem különböző gyógyszerekkel:orrcseppel, panadol láz-és gyulladáscsökkentővel ,eurespal és sinecod köhögés csillapító sziruppal,cexylel. Aznap mikor hazajöttek a gyerekorvostól Boglárka mondogatta,hogy zavarja a zene és kapcsoljam ki ,ilyenkor rosszat sejtve rákérdeztem,hogy fáj-e a füle? A megérzésem sajnos igaznak bizonyult,mivel kiderült,hogy fájlalja a bal fülét ezért az apjával még aznap elmentek a fül-orr-gégészhez is. Ott aztán megállapították a külső hallójárati fülgyulladást és akkor kapta az otocam nevű fülcseppet. Egy nap három alkalommal két cseppet kapott a bal fülébe.A kezelések alatt kiderült,hogy az óvodában láz nélküli tüdőgyulladás járvány van:(( Márk doktor (öcsém keresztapja) is megerősítette,hogy nagy járvány van. Öt nap kezelés után újra elmentek a gyerek és fül dokihoz,a füle ugyan rendben jött,de továbbra is kellett szedje a köhögéscsillapítót, újabban felírták a sumetrolim nevű szirupot. Végül már annyira helyrejött Bogika,hogy a vakáció után ugyan három napig még itthon maradt,hogy erősödjön meg a szervezete.Mivel már annyit volt itthon a lányom,hogy már reggelente azzal ébredt,hogy mindig megkérdezte mikor megy óvodába, hogy az óvodáról álmodott stb. A vakáció utáni köv.hét utolsó két napjában jobbnak láttunk ha végül is elmegy az óvodába,hogy nehogy elmaradjon a többiektől.Két nap alatt két piros pontot szerzett,úgyhogy most összesen három pirosa van. Szóval nem is ez a lényeg,de mégis jó érzés tudni,hogy van mint hogy nincs.

Végezetül hozzáteszem,hogy az óvodába járás csupán 5 napig tartott:( Múlt hét szerda estéjén arra panaszkodott,hogy fáj a nyaka.Nem számítottam rosszabbra csak arra,hogy biztosan attól fáj,hogy kissé megnyomtam mert hatalmas puszit kapott tőlem azelőtt a nyakára:) Sajnos estére belázasodott. Másnap a két gyerekkel mentünk a gyerekorvoshoz:Boglárkát vizsgálatra,Zselykét két hónapos oltásra vittünk. Közben kiderült,hogy Boginak nagyon gennyes a mandulája:ezért megint a két fajta köhögéscsillapítót, panadolt és ezúttal egy erősebb gyógyszert írtak fel a zinnatot. Szegény Zselykémnek kissé pirosnak találták a torkát,ezért az oltás elmaradt:(( Bár nem örvendetes dolog ezt letudni. Holnap újra viszünk mind a kettőt kontrollra. Bár Bogikám még mindig köhög esténként,hogy már idegesít és sérti a fülemet ez már tényleg sok a soknál nekem. Szép csendben,magamban kiborulok ettől,sőt még akkor is ha nem mutatom ki. Annyira elege van a fülemnek.

Különben amikor Bogi kicsi volt,egyáltalán semmi baja nem volt mindaddig amíg dolgozni nem mentem az iskolába. Ahogy munkába kezdtem járni már hoztam haza a bacikat,még akkor is ha én nem voltam beteg,de hordoztam magamban,és akkor beteg lett.Most pedig Bogi hozza haza a bacilusokat és nem lehet,nem is tudom a két lányomat külön választani amikor Zselykit rendezem.,mert az Boginak rosszul esik.El van nagyon keseredve. Ahol én vagyok Zselykivel,ott van Bogi is puszilgatni ugyan nem engedem,de akkor is benne van a levegőben és a pici elkapja. Sajnos.

Gyermekágy?Gyermekágy

Azt tudjuk,hogy bármilyen úton történő szülés hat hét a gyermekágyas időszak. Ebben beleférhet bármi pihenés (lehet egész napi ágyban fekvés annak aki megteheti),ismerkedés az újonnan érkezett családtaggal, az új helyzet megszokása, alakulása főleg akkor ha már van egy nagyobb gyermek.

Ezek járnak mindenkinél,csak minden nő másképp éli meg a gyermekágyas időszakot. Van aki kényesebb,fáradtabb,semmihez nincs kedve,állandó sírás kerülgeti,és ha úgy tetszik akkor van olyan érzése hogy csak úgy,,haragszik,, az egész világra.

Nos,igazából nem ezeket akartam írni, csak sokszor felteszem magamnak a kérdést mit jelent a gyermekágy? Egyáltalán miért van gyerekágy? Mondjuk én császárral szültem,és többet kellene pihennem,feküdnöm de ehelyett napi fél-vagy egy óra amíg ledőlök,és ebben belefér 10 perc alvás is.Ez nagyon jól esik,mert annyira fáradt és gyenge vagyok legbelül,de a külvilág ez nem veszi észre rajtam mert nem mutatom ki,sőt be kell valljam fizikailag is nagyon jól érzem magam.Muszáj megcsináljam azt amit meg kell tennem,helyettem senki nem oldja meg a háztartási dolgokat,nincsen non stop segítségem. Ez nem is baj,sőt nem is várom el,csak elgondolkoztam azon amilyen helyzetben vagyok most. Ez a helyzet lehetett volna rosszabb is,mert ugye bármi előfordulhatott volna. El kell mondjam,hogy bármennyire is nehéz lelkileg meg bírkóznom kisebb-nagyobb feladatokkal,de teszem a dolgom és szívesen,nem hanyagolom el magam. Sőt. Azt hiszem szerencsésnek mondhatom magam,még akkor is ha messze elkerül engem a gyermekágy,mert erősnek érzem magam és így hamarább is felépülök Azt hiszem ez az egyik helyes út.

Hazatérésem után ( lehet egypáran hülyének fogtok nézni ) vasaltam,mostam,süti kekszet csináltam a nagylányomnak,hogy ne érezze mellőzve magát a kistestvér miatt. Ne legyen az,hogy a kicsivel foglalkozom,és ővele l nem. És mert a nagyobbik lánykám a múlt hétvégén megkért csináljak mézes kekszet,így aztán mivelhogy ne legyen lelkiismeret furdalásom, mert így jobban éreztem magam így hát neki fogtam. Ha Zselykinek kielégítem a szükségleteit,akkor muszáj volt Boginak is egész heti ovis nap után teljesítenem a kívánságát. Ez édes plusz teher volt számomra kisebb vonalakban,de csak addig amíg előkészítettem a hozzávalókat ,és tényleg nem fáradtam el,mert örömmel sütöttem. Ez volt a kétgyerekes családi élet kezdete,és még hátra van sok minden amiről nem számoltam be. És a jövő. Ja,igen és mivel Bogikácska rossz étkű,az evést is akárcsak az öltözködést unalmasnak találja,ezért a tegnap sütöttem pisztrángot, és lőn s valóban az utolsó falásig megette. Ez az első húsféle amit szívesen megeszik. Jól esett,hogy én csinálhattam meg,és nem valamelyik nagyszülő.

Sok esetben szerencsésnek érzem magam, mert csodálatos családom van, mindenki a maga jó -és rossz tulajdonságaival együtt (beleértve férjemet,szüleimet,nagyszüleimet,apósomékat.) Sokszor előfordul olyan ha valakit nem tudok megérteni akkor bele kell képzeljem magam az ő helyzetében. Megpróbálok az ő fejével gondolkozni a konfliktusok elkerülése végett. Ez sok esetben sikerül is, csak most nehéz,mert néha vannak elvárásaim mindenkivel szemben ami meglehetősen rossz tulajdonság. Csak azért van ez így mert érzékenyebb vagyok mint a szülés előtt. Sok esetben ez normálisnak mondható.

Mindenki akkor segít amikor tud és ideje engedi,mindenkit a saját lelkiismerete vezérel egy bizonyos cselekedet végrehajtására.

Egy pár dolgot is megemlítek a szeretteimről:

Zoli rengeteget segített azonkívül,hogy keményen dolgozik,hogy sok esetben szakadt meg a szívem tehetetlenségemben. Elfogadtam,kibírtam hogy amíg én nem tudok ezerfelé menni,bevásárolni,emelni,hajolni addig rá vagyok szorulva a segítségére. Természetesen mindennap meglátogatott engem akármennyi kevéske szabad ideje engedte, vagy éppen fáradt volt. Mindennap szép számmal hozta a 4 literes folyadékot vagy tejet,hogy azt igyam. Éspedig azért,hogy legyen minél több tejem. Mióta hazajöttünk kiveszi a részét az itthoni teendőkben: bevásárol,leviszi a szemetet,felfőzi a tejet vagy ha úgy tetszik akkor a karjában tartja Zselykit amíg én egyébbel vagyok elfoglalva. Bogikácskát mindennap elviszi az oviba ,,gyalogbusszal,, apa és lánya együtt énekelik reggelente,, gyalogbusszal akarok,, ha éppen Bogi nem akar gyalog menni a napközibe. Ha viszont olyan az idő ,hogy rossz gyalogolni akkor kocsival mennek. Ezenkívül kiviszi sétálni,füröszti,felöltözteti,lefekteti,mesét olvas stb. :) Bogikácska nagyon apás lett amióta kórházba kerültem,és most hogy velem van itthon alig várja,hogy haza jöjjön az apja valahonnan.

És akkor a szüleim? Ők nagyon fiatalon lettek nagyszülők,fix munkahelyük van,és onnan viszont nem szabadulhatnak el amikor kedvük szottyan. Amit tudnak megcsinálnak,és ahogy a szívük diktálja. Anyukámnak mikor ideje van lejön segít takarítani vagy éppen ebédet hoz. Megértem őket,hogy nem tudnak állandó készenlétben lenni,hogy nekem segítssenek. Talán ha nyugdíjasok lennének akkor igen. Megvan a saját életük amit el kell fogadjak,többet nem várhatok el tőlük.

A nagyszüleim? Örökifjak. Nekik is megvan a saját életük,egészségük tata a szemével megműtve, Baba mama viszont szept.30-án befeküdt a kórházba a gyomrával. Úgyhogy rendesen zajlik az élet ki-ki a maga saját életével van elfoglalva. Igaz,hétvégén nagyi meglátogatott bennünket ( még időben) látta,hogy rakosgatok a konyhában ,és kijelentette hogy kéne fogadjak egy bejárónőt mert sosem lesz belőlem egészséges asszony,ha most nem fekszem végig a hat hetet:P Meghallgattam.Jót akart. Egyik fülbe be-másikon ki. Különben pénzt nem adnék egy szolgálóra amikor én is meg tudom csinálni lassacskán a háztartási munkát.

Sosem fogom elfelejteni,hogy nagymama kifejezte azon sajnálatát amiért nem tud nekem segíteni amihez sok minden hozzájárult. Idős kor,gyengeség és éppen a házuk felfordulva kazán felszerelése miatt.

Apósomék? Apósom imád főzőcskézni,sőt szívesen főz nekünk is. Mindennap feljön hozzám előadásokat tart,hogy miket főzött mára,mit fog főzni holnapra és hogyan csinálta/csinálja.Remekül főz,én pedig csak tanulhatok tőle. Van ideje,örömmel segít nekünk,hogy tudhassak pihenni minél többet. Anyósom is szintén,csak más úton segít.

Továbbra is fenntartom azt a kérdést,hogy mit jelent a gyerekágyas időszak?

Egész nap feküdni,nem csinálni semmit és várni amíg fizikailag felszívódik a seb? Hosszú idő..... És lehetetlen pihenni.

Várjuk a nagyszülői segítséget? Nem hinném,vagy ha igen akkor sem állandó jelleggel.

Senkit sem ismerek aki végigpihente volna a hat hetet,de azt már igen akkor nincs rend és nincs süti.

Másfél hét ovi,három nap itthon

Gyümölcs nyomda
Másfél hétig ment a napközibe,aztán meghűlt mivel láza nem volt, jobbnak láttuk ha itthon tartjuk,amíg teljesen helyre nem jön. Felhívtuk Szidónia óvónőt ( anyósom hívta fel) ,hogy megmondja pár napig nem megy oviba a leányzó. Nagyon megdícsérte Bogit,hogy milyen ügyes, kedves, szereti a gyerekeket és sokat tud ami igaz is. Látszik rajta,hogy felnőttek között van.

Jól esett hallani.

Helyzetjelentés

Jelentem,hogy 13 napos kórházi tartózkodás,és szülés után 6 nappal jöttünk haza szeptember 14-én. Eredetileg csak szerdán engedtek volna ki,de saját felelősségemre még korábban haza engedtek,mert kissé hosszúra nyúlt a kórházi lét.Másnap csütörtökön még vissza mentem,hogy a szálakat kivegyék,a fejő gépet elkérjem a babás főnővértől,sőt még aznap reggel sikerült nagy lányomat elkísérnem az oviba,amit óriási ajándéknak tartok az élettől. Fárasztó,de felemelő érzés egyidőben az egyiket szülni,a másikat elkísérni az oviba épp a megfelelő időpontban.Éspedig a két drága-és gyönyörű nevű lányaimat akikre nagyon büszke vagyok.

U.i Köszönjük szépen a jókívánságokat és együttérzést!!!

Éjszaka dumáltunk

Tegnap éjjel egykor mindenki ébren volt:lázat mértem,novocalmin kúpot és vízet adtam Boginak.Közben Zoltán sem érezte jól magát a székely káposztától mehetett a gyomra.Két óra volt amikor mindenki rendesen ágyba bújt.Addig is Bogikám a láztól (37.8-at mért a fülbe való lázmérő),hevesen kezdett mondani mindenféléről ami eszébe jutott,sőt olyat is mondott amit azelőtt sohasem.Látszottak a szemein hogy nem érzi jól magát ezért próbálta valahogy felvíditani saját magát,hogy agyonüsse az időt,mert még nem tudott volna elaludni amíg le nem csíllapodótt valamelyest a láza.A láztól,félálomban kérdezgette tőlem,hogy ugye nem megyek ki a sötétbe?Ha lemegyek akkor előjönnek a szellemek és elvisznek:P Ez jutott eszébe.Közben még összeszedelőzködtünk,hogy menjünk át aludni a háló szobába s kérte az albumot, hogy azt is vigyünk s együtt nézegessük. Az albumot úgy kérte,hogy kérem az alfubomat.Aranyos volt,de álmos és lázas.

Este kettőig beszélgettünk,albumot nézegettünk Bogival beiktatva folyadékivással is,vártunk menjen le a hőemelkedése.Hála a kúpnak mert gyors volt a hatása.

Ma viszont meglepő módon tapasztaltam,hogy nem folydogált az orrocskája,sőt láza vagy hőemlkedése sem volt.Bár Bogikám nem az fajta leányzó aki egykönnyen beadja a derekát,de a tegnap szófogadó volt s hagyta: hogy beadjuk a panadolt,az orrát kiporszívózzuk és csepegtessük.Elmaradhatatlan volt a Tantum Verde spray is amivel a torkát fújtuk be a gennyes torok megelőzése céljából.

Kíváncsi vagyok az itthoni kezelés mennyire lesz hatásos.

Véletlenül

Úgy túnik az áldott állapot vége felé elfogy a türelmem,semmihez nincs kedvem,ok-és ok nélkül síró görcsöt kapok olykor csacsiságokon is amin nem kellene a lelki tartalékom,energiám kimerülőfélben van ,a jövőn gondolkozom (ez tudom fölösleges),az elkövetkezendő temérdek teendőkre. Szép lassan kialakul minden,na de tényleg voltak,lesznek és pillanatnyilag vannak rossz napok. Amikor semmi sem jó nekem s így próbálom agyonütni az időt,főként este.Igy történt,hogy elszórakoztam,figyelmen kívül hagytam a sablonmódosítást s kitöröltem a linklistákat, a névválasztási eredmények kutatását és az egyéb formázásokat. Most újra csináltam az egészet.

Most este úgy sem tudtam volna lefeküdni hiszen ma reggel el kezdett kicsi Bogikámnak folyni az orra,délutánra már hőemlkedése lett.Este persze képtelen voltam nyugodtan ágyba bújni,inkább itt ültem a gép előtt s közben Bogikát figyeltem.

Ma este mindenáron a saját szobájában akart aludni,úgyhogy most egész éjjel csak a kicsi lányomat fogom figyelgetni.Nehezek az ilyen napok.

Azt kell mondjam,hogy január óta Boglárkám egyszer sem volt beteg,egynapos láza is valamikor májusban volt a gyomrától. Azóta pedig semmi jele nem volt a láznak,meghűlésnek.Kopp-kopp.Most hogy a meleg front után jött a hirtelen lehűlés,vagy egy kis szél is megfújhatta s máris belázasodott.Nem szeretem az ilyen változékony időjárásokat.

Még mit írhatnék?

Panaszkodnék.Sokmindenről.Arról amit érzek,gondolok. Ugyanakkor azt hiszem nincs amiért,mert az tuti senki nem fog velem együttérezni,el kell fogadjam a pillanatnyi helyzetet ha tetszik,ha nem. Most a családomnak élek,a gyerekeimnek.

Fogorvosnál.....

Tévedés ne essék netán ha valaki azt gondolná a cím elolvasása után,hogy máris a lánykám volt fogorvosnál? Szó sincs róla!Épp ellenkezőleg én voltam egy fog húzáson ami ugyan már régi dolog és meg is lett az eredménye mert alig tudta kihúzni:S Fájt.Megúsztam.Gyerekkoromban rendszeresen eljártam a fogdokihoz,csak az elmúlt pár év a tanulsága annak,sőt még amikor az egyetemere jártam,hogy nem mentem el időben. Az én hibám volt,hogy nem ezért most egész nap fáj a fejem is,nem is beszélve az állkapocsról:( Nem is ez számít amikor haza érkeztem kissé ijedten,sajnálkozva nézett rám Bogika,először ki nyilvánította,hogy milyen büdös vagyok holott haza hoztam a fogorvosi rendelőben áradó mindenféle szagot és ez átragadt a ruháimon is.Először csodálkozott,hogy milyen szagom is van,aztán a kicsi aranyom megsimogatta az arcom,megölelt.Egyszóval tényleg látszott az én két éves lánykámon,hogy együtt érez velem. Ez alól nincs kimaradva a férjecském sem,de amikor gyerekem kifejezi azt a fajta szeretett ami össze nem hasonlítható mással akkor rögtön megpuhulok.Elmúlik minden fájdalmam,mint ahogy most is amikor ezeket a sorokat írom,így legalább nem fáj a fejem sem,de ha egymagamban ülök és magam elé bambulok valamit akkor az tuti érzem,hogy még mindig gyötör a fejfájás. Még két napig biztosan így lesz.

Majdnem egész nap meg is kérdezte a lányom:
Hol voltál? -én pedig őszintén megmondtam fogorvosnál voltam.
Haza jöttél? Igen,nem látott hogy itthon vagyok:P
Hiányoztál:) Oh,hiszen haza jöttem és olyan sokat nem voltam távol,persze még hozzátettem hogy ő is hiányzott.

Este pedig kijelentette hogy inkább ő olvass mesét nekem mivelhogy a kedvemben akar járni,és látta hogy mégsem beszélek úgy ahogy kellene,így mellém kuporodik az ágyban és a képek alapján mesélt nekem. Rögtön már kérdezett tőlem,hogy ez meg az micsoda? :D úgyhogy aztán én meséltem csak röviden.

Csak mi ketten

Úgy látszik Bogika örökölte tőlem a csalánkiütéseket mert már két napja mind kettőnknek ugyancsak a jobb karján és hasunkon kibújt két piros pöttyöske ami tényleg viszket is.A csalánkiütés még a gyerekoromra vezethető vissza,és most ugyanerre sorsa jutott a lányom is,úgyhogy jelen esetben nem csak Boginál bújtak elő a csalánkiütés tünetei, hanem nálam is.Most egyszerre bújtak elő nálunk a kis piroskák és közben végiggondoltam,hogy mi mindent is ettünk mi ketten az elmúlt napokban ami kiváltotta ezt az ételallergiát. Nekem már régi ismerősöm a csalánkiütés.

Most jó ideig nem fogunk enni:tojást tartalmazó ételt és a legnagyobb bűnös viszont a kakaó, és ez is inkább a tömény kakaót tartalmazó zabpehely az okozója.Ebből sok jutott nekünk szinte ebből ettünk nap mint nap,most viszont már pár napja ebből sem eszünk. Szerencsére Bogika aki imádja a kakaós zabpehelyt nem rimánkodik érte, habár közben eszébe jut és kéri is,de nem adok.Szokjon le. Talán majd később újra kipróbáljuk akkor sem naponta fogunk enni belőle.

2009.10.03. Folydogál az orracskája

Az éjjel fel sírt Bogika és én már rohantam is a szobába,mert csak akkor szokott sírni ha nem érzi jól magát,utólag rájöttem azért ébredt meg mert esett az eső,s ez mindig felveri édes álmából.Tetőtéri lakásban jól hallatszik ahogy az eső ablakunkra csobog.Ma reggel pedig az volt,hogy kezdett az orra folyni,a torkát megnéztem nem piros,hőemelkedés,láz nem volt.Akkor mi lehet? Nátha? Mindenesetre megelőzést véget azonnal el kezdtem orr porszívózni,a Biorinil orrcseppel fújni az orrát,Tantum Verde-vel pedig a torkát a biztonság kedvéért.Három napig. Kiváncsi vagyok mi lesz ebből.Félek,nagyon. már valósággal rettegek,nem tudok semmit csinálni.Most 12 óra van alszik,mikor felkel Bogicám ha jól érzi magát,kedve van együtt neki állunk muffint sütni narancsos-vagy banánosat csokival .Már csak azért ism ert a tegnap olyan boldogan mondta,felemelve egyik karját Úzs (gy helyett) szeretem a nuffint:) Mikor ma mondtam fogunk muffint sütni akkor persze ezt mondta:Hurrá,hurrá sütünk nuffint (van mikor muffint mond,mikor hogy ahogy tetszik neki és ahogy ki tudja könnyebben ejteni)
*
Holnap kellene menjünk nagyapámat köszönteni Ferenc névnapja alkalmából a Korona vendéglőbe ,és ahányszor valami névnapot ünnepelnek Boginál valami előjön.Ezt pedig úgy utááááálom,rossz emlék ez nekem.tavaly is ez volt?Bogi beteg volt, vendéglőbe nem tudom hányszor nem mentünk.Azt hiszem holnap sem megyünk inkább otthon maradok Bogival, majd külön felköszöntsük nagytatámat és apukámat is szűk családi körben egy vörös bor,kávé mellett.Olyan babonás lettem valahogy pedig nem szoktam ilyen lenni,nem is hiszek benne,de mégis ez..Inkább hagyjuk a névnapozást,csak a lányom legyen egészséges.Meglássuk mi lesz holnap,ha jó lesz viszünk Bogikát ,vagyis vinnénk a vendéglőbe,hogy legyen a családdal is,egyen velünk( akárcsak Gerő ballagásán).Ha pedig nem akkor nem megyünk.Ez az én véleményem mert így van kedvem,pedig ahogy mondani szokták azért jókat lehet enni-inni,pedig nem ez számít,hanem az hogy együtt lehet a család. Ez a tetőpont.

2009.09.16. Immunerősítés

Most,hogy itt az ősz már szeptember elején elkezdtem adni az immunerősítőt,hogy elkerülje Bogika az estleges meghűlést,megfázást vagy netalán valamit nyavalyát ami nem hiányzik. Immunerősítőből is sokféle van az Echinachea,Broncho-vaxom de ezek nem valami jók,főleg az utóbbi nem tesz jót a májnak.Igy aztán dr.Bustya Edit gyerekorvosunkkal aki a család kedves,közeli ismerőse is a Béres csepp mellett tettünk le a voksunkat. Szeptembertől novemberig kap 10 cseppet C vitaminnal,és akkor is evés után megissza narancslével együtt.Van mikor ribizli sziruppal issza. meg,ez változik annak függvényében,hogy épp mit szeretne inni. Három hónapig szedi napi kétszer,aztán három hónap szünet,majd ismét tavasszal három hónapot márciustól májusig. Elmondhatom a Béres csepp mindenféle vitaminokat tartalmaz,sőt még az étvágya is sokat javult,hajlandó mindent megenni az utolsó falásig,megkóstolni új ízeket amit addig tartott tőle,és ha ízlik akkor meg is eszi.Nem tudom a friss levegő teszi-e a rohamosan fejlődő étvágyát vagy a vitamin,de mindenesetre ennek nagyon örülök. Azért még válogatós a leánykám.

2009.02.09-10 (Hétfő-kedd-) Most már tényleg...... rohanás,kimerülés és egyéb babonák

H: Már rettegek egy esetleges előre eltervezett nagytakarítástól merthogy ahányszor nekifogom takarítani a házat a hűtőtől a porszívózásig,a portörléstől a padlófelmosásig,a mosástól a ruhateregetésig és főzésig aznap mindig az én aranyos Boglárkám belázasodik, és már rohanunk az orvoshoz mindent abbahagyva. Őszintén megmondom legyen az pénteken,hétvégén vagy a következő hét hétfőjén ahányszor nagytakarítást, tanulást vagy Bogicával való foglalkozást elterveztem boldogan merthogy hétköznap dolgozom, s -már nemegyszer tapasztaltam,hogy ezen napon lett beteg a kicsi galambocskám.Már sokszor mondtam,bizonygattam a férjemnek,hogy ahányszor egy nap mindent el szeretnék végezni itthon többnyire a ebéd,takarítás,mosás nincs meg és már rohanunk orvoshoz a diagnózis mindig ugyanaz: torokgyulladás:S S akkor fáradtan,kimerülten,reménytelenül,meg nemértéssel ér véget a saját napom.De hogy miért fordult ez velem számtalanszor azt nem tudom megmondani. Lehet ez az én fantáziám, rögeszmém , hogy aznap mikor sok a munkám itthon mindig lázas, beteg lesz. Az biztos el voltam keseredve emiatt, és hogy ma semmivel sem haladtam és még hovatovább még tanulnom is kell. Lehet butaság az én részemről de elhatároztam,hogy ezúttal egy nap egyszerre csak kevés háztartási munkát vállalok magamra.Mindegy, a lényeg hogy időben észrevettem tisztába tevés közben hogy megváltozott a lányom székletének a szaga, már mértem is a lázát és valóban 38.6-ot mutatott s fittyet hányva az itthoni munkáimra már rohantunk is az orvoshoz. Kapott penicillint szuriban és Nurofent gyulladáscsökkentőt .az előbbit kapta 6 napon keresztül. Sírattam Bogicát és önmagamat.Boglárkát azért mert rettenetesen sajnáltam, hogy már megint fájlalja a torkát, nem tud enni, megijedtem a temérdek elfoglaltságtól,és legfőképpen azért mert ott motoszkált a fejemben a sok tanulás és a rám váró munka, tanulás , vizsga:S:O
K: Éjjel 39.4-re ment fel a láza,ketten aludtunk Bogicámmal a hálóban.Reggel pedig még nyugodt lélekkel mentem munkába Bogicámat anyósomra és Zolira bízva és a lelküre kötöttem,hogy figyeljék a lázát,adjanak Panadolt ha esetleg felmenne a hőemelkedése. Kopogjam le nem volt semmi erre utaló jel De sajnos mikor hazajöttem a munkából nem kaptam jó bőrben Bogicámat ugyanis csak feküdt és feküdt anyósom kezét fogva.ha pedig mindenki kijött a szobából sírt,hogy maradjunk mellette.Így innentől kezdve egész nap csak feküdtem galambocskámmal az ágyban a kezét fogva. Jól esett,hogy mellette lehettem,hogy pihenhettem én is mert előző éjjel nem aludtam ki magam.Örülhettem volna nyugodtan hogy nincs láz Bogicámnak, ha nem feküdt volna egész nap mozdulatlanul, nem tudta vagy nem akarta a jobb oldalon fekvő fejecskéjét bal felé fordítani.Először azt hittük,hogy mumpszos de nem ,hiszen kapott oltást ez ellen. Mivel erősen meg volt dagadtva a mandulája lehetett is érezni,ezért Rózsika néni ( aki adta a szurit) javasolta,hogy a sót melegítsük meg a sütőben majd két kicsi zokniba csavarva,gombócot formálva tegyem a nyakára,hogy legyen melegben. Egész nap csak feküdtünk kézen fogva, fecskendővel itattam, pépes étellel etettem úgyhogy az ágyban feküdt kicsi mimózám. Estére már megelégeltem az ágyban fekvést,megijedtem szóltam anyukámnak hogy hívja fel az orvos,hogy mitévők legyünk mert ez így nem jó,hogy nem akar felkelni,megmozdítani a fejecskéjét és folyton a kezemet szorítsa. Itt valami nincs rendjén gondoltam én. Este pedig a szükséges dolgokat összepakolva rohantunk is fel a sürgőségre újabb vizsgálatra biztonság kedvéért,de szerencsére nem nem volt komoly a baj. A kórházban várakozva a folyosón megjött a leánykám kedve jött-ment,mosolygott,jött-ment,parancsolgatott,beszélgetett. Öröm volt nézni,végül a kedves gyerekorvos Dr.Bustya Edit mindenhol ,alaposan megvizsgálta Bogit,elmesélte hogy miért feküdt egész nap,miért nem mozdította a fejét,miért fáj a mandulája és még sorolhatnám.DE!! Sosem felejtem az orvos kedves tekintetét ahogy rám nézett és mondta kétszer egymásután miközben mentünk kifelé az ajtón:Minél kevesebb orvosság,minél kevesebb orvosság.Hm.

Újra itt vagyunk

Alig három hét múltán,hogy kijöttünk a kórházból újra kidőltünk ismét láz,rohanás orvoshoz, mandulagyulladás,injekció formájában orvosság, fáradt dolgozó anya aki munkába jár, akinek már négy hete fáj a háta,éjszakánként alig alszik valamicskét, a sok izgalom,fejtörés,hogy miért estünk megint vírusos betegségbe:S Nos, én vagyok az oka,hogy a leánykámnak újra mandulagyulladása van akárhogy is vigyáztunk, mindennap szellőztettünk,fél órára sétálni vittünk és még sorolhatnám mi mindent megtettünk Bogicánk egészsége érdekében.Hiába vitaminoztunk,de mégis tőlem elkapta azt a vírusos mandulagyulladást mert anélkül,hogy lázam lett volna, fájt volna a mandulám nem sejtettem,hogy bennem is lappang valami nyavajás vírus,és mindezek tetejébe még bacikat is hozok haza a suliból.:S Nagyon későre épp aznap este kezdett fájni legnagyobb sajnálatomra a mandulám amikor Bogica belázasodott 39.5-fokra:O:S Rémes milyen igazságtalan tud lenni az élet. Először nagyon megijedtem azt mondtam magamban nem lehet megint lázas alig pár héttel a kórházi kezelés után,hogy először nem volt szándékomban lázat mérni kedd este,de aztán erős volt bennem a kísértés hogy,megmérjem a lázát Boginak,mert éreztem,hogy baj van:S De mégis megtörtént:OÉpp az a szerencse,hogy én olyan vagyok ,hogyha kell,ha nem kell minden áldott este meg szoktam nézni mimózának a homlokát,hogy nem-e lázas? Nos,november 25-én kedd este beköszöszöntőt hozzánk az ördögi vírusmandullagyulladás :S:O Nekem fájni kezdett a mandulám csak az egyik ,Bogica belázasodott,de a mai napig megúszta minden orrfolyás,köhögés nélkül:S Nem kívánom senkinek az emúlt napjainkat,hogy egyik betegség kövesse a másikat:S

Olyan mint egy Mimóza.......

...mert olyan édes,szelíd,kicsi vékonyka,ártatlan,hogy nem szabad hozzá nyúlni,nem szabad bántani,nem szabad mittudom én mi sokmindent az én csöppke Bogicámmal. Ezt mondta a tegnap este a szüleimnek ( Imi bácsi névnapján voltak a vendéglőben) dr.Márk Imre általános belső szervi röntgenorvos:) Bevallom nekem nagyon jól estek a szavai ettől a szigorú főorvostól akitől ugyanis minden páciens fél mert olyan szigorú a tekintette illetve olyan az arca és sajnos be kell valljam a kórházban is kissés zigorúan nézett rám ha bejött a kórteremben látogatni minket. Azt sem tudtam hogyan álljak mellette,viselkedjek vele szemben illetve kérdezzek bármit is tőle még akkor is ha a felesége aki szintén orvos apukámnak rokona,komája és méghozzá egészben véve a család közeli-nem közeli hozzátartozója. Miért? Azért mert a kórházban úgy kezelt engem mintha nem is lennénk régi jó ismerősök, a családi körben viszont olyan mint egy angyal .Hihetetlen dehát ő ilyen ember,kétféle énje van a doktor úrnak a kórházban túl komoly arckifejezése volt mások előtt nem mutatta,hogy közeli ismerős, itthon pedig rá se lehet ismerni arra a komoly emberre aki volt.Hm. Aztán hosszasan ecsetelte,hogy nem szellőztettem a kórteremben pedig egész nap forrón fűtöttek,hogy szinte alig érződött a friss levegő áramlat.Aztán persze azt sem tudtam mit csináljak,ha szellőztettem volna egész nap akkor Bogicám ráfázott volna. Ha pedig nem szellőztetek akkor az a baj.Szóval már az ember sem tudja ilyenkor mit csináljon ha beteg a kicsi gyereke szellőztetni lehet ,de nem sokáig éspedig méghozzá az sem jó ha egész nap őrülten forrón fűtenek,hogy aztán a végén megizzadunk,kimelegedünk.... Én pedig ott hűltem meg abban a fránya ,meleg kórteremben.Mindegy.Itthon egészen más a helyzet 22 -23 fok van a lakásban, mindennap szellőztetünk,hogy cserélődjön a levegő ne szapaorodjanak fel a baktériumok. Arra pedig ezután nagyon fogunk ügyelni,hogy ne legyen túlzottan meleg itthon,pláne most télen mert ha kimegyünk a meleg lakásból a hidegbe könnyen meg lehet hűlni.Sajnos.És mindezeket a kedves doktor úr üzente a szüleimnek aztán nem tudom,hogy nekem is.Mindenesetre nagyon jó ha mindez le van írva az ember naplójában ha talán el felejteném a jótanácsot.

Gyors bejegyzés

Két napja égbe kiáltó idegzsábás hátfájásaim vannak,hogy képtelen vagyok egy helyben ülni és pötyögtetni,még a fejem is alig tudom lehajtani úgyhogy kicsit csúszni fogok az elmaradt napi beszámolóval. Muszáj írnom,csak épp érezzem jól magam a bőrömben,hogy kényelmesen tudjak elhelyezkedni ültemben, és írogassak mindenféléről.
Bogicámnak hál Istennek nem akarom elkiabálni,de az étvágya kitűnő ,nagyon mosolygós vidám kislány újra amilyen volt régen, a kórházi tartózkodás nem változtatta meg őt szerencsére aminek tiszta szívből örülök,mert bevallom egy icipicit tartottam attól,hogy a kórház kissé meg fogja viselni.:))) Igaz az első napokban itthon hisztisebb is volt mint annak előtte még soha,de ez is inkább a hirtelen változásoknak köszönhető, és még annak is tulajdonítható ,hogy nem tudta rendesen kialudni magát.Hm.

11 napja

Már 11 napja vagyunk a kórházban ,de már nem kell kapjon semmi gyógyszert a leánykám szerdáig itt leszünk megfigyelés alatt,hogy nehogy megint menjen a pocija,hányjon vagy épp valami okból esetleg belázasodjon.Na hát igy állunk,de ami biztos az biztos jobb is igy, csak egy rossz dolog van most,hogy a négy fal között vagyunk összezárva,meglep nagyon de 11 nap óta mióta itt vagyunk ma közölték először,hogy sétálni nem szabad a folyosón.,hogy nehogy valami fertőzést elkapjunk:(

Gyógyulgatunk

Tegnap újra vettek vért, röntgent felvételt,és az eredmények javultak,sőt már csak vonalkák látszanak a tüdőn,de a biztonság kedvéért még hétfőig maradunk és addig is kapja a szurit. Biztos ami biztos amig teljesen fel nem épül a leánykám addig szó sincs hazamenetelről,még csak ez hiányozna. Az időt Bogicám többnyire agyon alussza délelőtt és délután kb. 2 órát alszik ilyenkor,amikor ébren van sétálunk,eszünk, képeskönyvet nézegetünk vagy épp zenét hallgatunk ez a legkevesebb amit a kórházban tenni lehet. Egyelőre semmi értelmes elfoglaltság nem tölti ki a napjainkat minthogy várjuk szép csendben a gyógyulást. Bevallom piszkosan fárasztó volt ez az októberi hónap és szinte más sem történt velünk minthogy orvostól orvosig rohangásztunk,hogy végül a kórházban kötöttünk ki:((( Jöhetnek a vitaminok ősszel,télen és tavaszal mert nem szeretném, hogy hirtelen és újra megint valami virusos nyavaját elkapjon a kicsi galambocskám. Nehéz,nagyon nehéz napok,hetek állnak mögöttünk de kibirtunk.Jaj,és tényleg nem akarom elkiabálni de dr.Bustya Edit gyerekorvos mondta,hogy nagyon türelmes vagyok.Vagy mégis? De jól estek a szavai,s persze azt sem felejtem el,hogy két napja úgy jönnek be a nővérek hozzánk a kórteremben,hogy érdeklődnek tiszta szivből hogy ,hogy van Bogicám? Mikor megyünk haza? és anélkül,hogy az orvos előre közölte volna orvosi gondolkodásmódommal egyből rávágtam,hogy csak a jövő héten.Sejtettem.,bár reméltem hogy még ma haza megyünk,de sajnos nem igy történt.

Az elmúlt napok összefoglalója

Péntek(okt.24) Reggel 8 órakor jöttünk be a kórházba ahol végrehajtották az első de nem sugármentes röntgenvizsgálatot Bogicám mellkasán,és aztán kiderült,hogy valóban tüdőgyulladása van a galambocskámnak:( Ki tudja mióta tarthatott mert eléggé súlyos volt,és egy nagy fekete homályt lehetett látni a röntgen felvételen. Hibásak voltunk,hogy nem jöttünk fel hamarább,tévedtünk viszont orvos nem vagyok és 25 évesen honnan a nagy tapasztalat? De ki volt a hibás? Én az anya vagy a saját gyerekorvosunk aki tudhatta,sejthette hogy miért nem hatott a sok orvosság kellő időben ? Ééééés persze túl későre küldött laborvizsgálatra az orvos ahol aztán végül az derült ki,hogy nagyok a gyulladást jelző véreredmények( ez még csütörtök délután tudtuk meg és már azonnal telefonáltunk anyukám segitségével a sürgősségre).Én pedig sirtam mert elképzelni sem tudtam,hogy hol lehet a nagy gyulladás, két hete kétnaponta orvoshoz futottam Bogicával,hogy ellenőrizze,szertartásosan adtam be az előirt gyógyszereket. És mégis megtörtént a legnagyobb gond amire még a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna. Mindegy már nem lehetett visszaforditani az idő kerekét és meg nem történtté tenni az izgalmat,idegességet,orvosságmegvonást,egy korai röntgenvizsgálatot,vérvételt és még sorolhatnám. Most tanultam,láttam,tapsztalatm elég 1x-szer átélni és majd Isten őrizzen majd másképp megszervezni a dolgokat. Igy hát pénteken úgy mentünk be vizsgálatra,hogy tudtuk befekszünk Bogicámmal,de ezután jött csak a neheze. Ugye tettek a kezére olyan csöves tüt vagy mit tudom én hogyishivják micsodát amin keresztül adják az orvosságot injekció formájában,de mikor ezt végrehajtották a kicsi drága kincsemen engem nem engedtek be:((((( Nem foghattam az ölemben,nem simogathattam,becézhettem és emiatt rettentő dühbe gurultam,hogy ezt miért csinálják,hogy a saját gyerekem elsőszámú hozzátartozóját az ÉDESANYÁT nem engedik a közelébe? Végül a szobatársam kimondta a végső büvös szót,hogy a nővérek igy jobban tudnak kommunikálni a gyerekkel ha nincs ott az anya (mondták neki).Rémes!!! Ez nem igaz mert annál jobban,sirt,rúgkapált a sok idegen láttán és amit rajta végre kellett hajtsanak.Kibirtam,de nehéz és fájó szivvel, és ilyenkor arra gondoltam meg kell gyógyulnia.
A délután hátralévő részét végigaludta Bogicám a saját ágyamban,de mikor felkelt és vizet adtam neki ,megszakad még most is a szivem olyan kedvesen mondta nekem:hogy köszönöm. Mondtam Bogicámnak ne félj amikor látod egy nővért bejönni,s ő is mondta utánam ne félj. Este pedig nehézkes volt az elalvás mert eleinte nagyon is úgy tűnt,hogy Bogicám nem fog aludni a saját kiságyában már csak az idegen hely miatt. Ezért a saját ágyikómban fektettem le,de ott sem tetszett az én okos kislányomnak mert beláttha,hogy szűk a hely kettőnknek,fullasztó, meleg is volt a szobánkban,hogy egyszerűen kibirhatatlan volt.De túléltünk az elsú éjszakát. Szerencsénk volt,hogy vittünk Bogicám sárga kicsi paplanját ami megnyugatta és amivel nyugodtan ,simán el tudott aludni a saját ágyában.
Szombat és Vasárnap(okt.25-26) Simán telt sok alvással,kevés evéssel, nézelődéssel. Szombaton nagyon pirosak lettek a szemei Bogicának a sok sirástól, láztól,orrfolyástól,fáradtságtól és mert kimerülőben volt már szegénykém.
Vasárnapra már teljesen nyoma sem a piros szemeknek,az előző két napi átélteknek,már kezdett a hangulata javulni,sőt már mondogatott mindenfélét. Látta,hogy a kis szobatársnője elbújik az ágyban készitett kis kuckójába,játszik,alszik.Ilyenkor Bogicám a látottakat ki tudta fejezni mondatban,hogy: ,,alszi a baba,elbújt a baba,játszi a baba,persze :)
Hétfő(okt27). Már ki mertem vinni sétálni a folyosóra szigorúan csak a karjaimban, de akkor is azért mert ebédelni mentünk.Bogicám sajnos nem kért a meggylevesből,sőt még a rizses húst sem akarta megenni ami burgonyával volt tálalva jó apróra vágva,épphogy megkóstolta,De csak ennyi. Este viszont már a négy éves Kisztinával aki szintén tüdőgyuladás miatt tartották a kórházban jót sétáltak,játszottak,nevetgéltek és egymást utánozták:P Bogicám ha látta ,hogy Krisztina rajzol már neki is kellett papir és ceruza,hogy rajzolhasson.
Kedd (okt28) Pétnek óta láthatta első izben az apját, mert ahányszor Zoli látogatóba jött Bogicánk jóformán csak aludt. Igen ám volt is egy kis megilletődés,meglepődés amikor meglátta az apját,hogy eleinte nagyon is tűnt,hogy már nem akar ránézni az apjára. Féltem is ettől,de végülis nem tudhatjaBogi,hogy honnan jött és miért nincs velünk itt a kórházban a drága imádott apukája?Végül feloldódott a légkör, és már újra a régi apja-lánya meghitt hangulata tért vissza,és nagyon meglepődtem,hogy elfogadta,megette az apukája által kinált túros kaporkrumplilevest. Hozott változást, viszatért az étvágya s mi más hozta meg mint az apja biztonságot,bátorságot tükröző jelenléte. Velem már nem nagyon akart ebédelni itt a kórházban.,csak kekszet,kiflit és banánt.Aztán délután is ugyanúgy szégyenkezett,meg volt illetődve az oly rég nem látott apukám jelenlététől.

6+2 nap

Alig van lelkierőm irogatni mert lassan gyógyulgatunk,és már úgy érzem soha nem lesz vége annak,hogy egyszer és mindenkorra kiszabaduljunk a kórház ördögi,fullasztó börtönéből. Már nem is tudom mikor fogok ebben a blogba egy két jó dologról beszámolni,nem mintha nem történt velünk jó dolog csak épp a kórház legyen kizárva.Egyébb nem történik velünk minthogy csak lassan gyógyulgatunk,hogy még mindig piros egy ici-picit a torka,még nerm tudom meddig maradunk itt és kapja a gyógyszert injekcióban hol a kezén,hol a vénáján keresztül. És persze nyűgösek vagyunk mind a ketten a kislányommal. Ez nem csoda már három hete alig szivtunk friss levegőt,sétálni ugye nem lehet, az étvágyunk is az alsó határnál van a kevés mozgás és levegőtlenség miatt:( Szerencsére a tegnap a szüleim behozták nekünk a laptopot ami feldobott bennünket, Bogicám azért örvend ennek, mert az ágyban ülve tud dalokat hallgatni. Nekem pedig azért mert nem unatkozom ilyenkor s ugyanakkor figyelemelterelő is tud lenni a net ha nagyon szükség van rá pl. ha nem tudok aludni vagy pedig olyankor amikor a kislányom az igazak álmát alussza napközben és esténként.
Hat napja vagyunk a kórházban ebből adódott két hisztis nap Bogicám részéről akkor is a kora reggeli órákban amikor nagyon fáradt és nem kapja a helyét.Ilyenkor persze nem lehetett beszélni hozzá szép szóval, játszani vele,letenni az ágyra,kimenni sétálni a folyosóra mert annyira magánkivül sirt szegénykém,hogy a szivem szakadt meg. A tegnap pedig kivittem az ajtóhoz amitől azonnal elhallgatott,de nem tartott sokáig ez sem.
Aztán megnyugszik a karjaimban hozzám bújva ,szorosan megölelve simogatom amitől megnyugszik, elcsendesedik és már teszem is be az ágyába aludni. Ezt a dühkitörését megértem mert reggelenként 6-kor kelünk mert kezdődik a reggeli lázmérés,orvosság bevétele s az elmaradhatatlan és legfontosabb gyógyszer az injekció.Aztán 9-kor kezdődik a vizit ilyenkor az orvos jön be. Az igazsághoz hozzátartozik,hogy Bogicám már nem mer visszaaludni a reggeli hat órai kelés után,hogy nehogy megint felébresszék mert legrosszabb esetben akkor szoktak bejönni a nővérek és az orvos amikor nagy sokára valahogy csak elalszik a délelőtti órákban.A két napos hiszti oka,hogy nagyon fáradt,álmos és nem tudja,hogy valóban lefeküdjön-e vagy sem? igy aztán kitombolja magát mérgében:((((