2009.09.15. Sértődékeny

Egyik napról a másikra ahogy nő a leánykám hirtelen sértődékeny lesz,kimutatja ha valami nem tetszik kis szomorúsággal,lehajtott fejjel vagy épp sírással olyankor hozzám bújik.Akkor is apróságok miatt mint pl.ha az apja azt mondja,hogy valamit nem szabad,azt meg is magyarázza hogy miért is van az, ilyenkor persze a akkor Bogicám rögtön fut hozzám,meg van ijedve, van olyan is amikor hüppög. Sőt még azt sem tetszik a lányomnak ha valamelyikünk mutatóujjával magyarázz,hívjuk fel a figyelmét valamire amolyan a vigyázz,figyelmeztető jelt.Ez pedig természetes szülői intelem de ha láttam ,hogy nem tetszik neki akkor erről leszoktunk és ezt meg is mondtam Zolinak hogy ezt ne mutassa többé.Ezután már csak úgy beszélünk hozzá mint egy felnőttel ,és akkor minden rendben van.Ha pedig nem sír olyankor meg van sértődve, hogy nem is akar az apjára nézni.Ilyenkor persze Zoli békülékeny kezd lenni,rá mosolyog a lányára vagy pedig valamit kitalál hogy jókedvre derítse.Rövid ideig tart Bogicámnál a meg vagyok sértődve,elfordulok ,nem akarok társalogni,ránézni viselkedés aztán pár perc múlva újra kezdődik a móka,hangos kacagás miegymás az apjával mintha az égvilágon semmi sem történt volna:)
Ma pedig mondtam viccből Zolinak ,hogy hülye vagyok,elszóltam magam és Bogi tényleg oda ment az apjához és ő is mondta utánam saját magáról,hogy:én is kis hülye vagyok.Mivel olyan humorosan,édesen adta elő a mondandóját Bogika,hogy Zoli nem állhatta meg nevetés nélkül.És erre mit csinál a lányom? Ahelyett hogy együtt kacagott volna az apjával,oda futott hozzám és elkezdett sírni,nem tetszett neki hogy az apja rajta kacag:( Hát most mit kellett volna csináljak? Először azt hittem ráléptem a kezére véletlenül,közben mikor láttunk hogy nem akar az apjára nézni még azért sem,akkor rájöttünk a sírás okára.Hát meg volt sértődve,hogy rajta márpedig ne kacagjon senki,még akkor is ha vicces volt,ugyanis utána én is jót nevettem kicsi Bogicámon hogy tudott sírni pusztán azért mert az apja egy jót kacagott.És akkor mi van,hát ha nagyon édes volt és ahogy leutánzott engem a maga módján,a kis fejével azt találta mondani én is kis hülye vagyok:))))) Bevallom nagyon jól tudja ,hogy bizonyos helyzetekben mikor mit,hogyan adjon elő, irtóra gyorsan jár az esze.Visszatérve én is elnevettem magam s pont akkor tartottam a karjaimban amikor megkaptam a magamét,megszorította hajamat ezzel jelezve,hogy ne kacagjak én se.Hát elhallgattam amilyen gyorsan csak tudtam,de azt hiszem Bogi nem értette mit nevettünk rajta,így aztán szépen elmagyaráztunk,hogy mi volt olyan vicces.Még nem tudja mi a vicc és a különbség,nem Bogit kacagtunk,hanem ahogy előadta az apjához bújva:) Sokáig hajthatatlan volt a lánykám,nem akart megbékülni Zolival végül aztán amikor Bogi letérdelt a földre utána követte az apja hozzá mászott s már hangosan nevetgéltek:) Aranyosak voltak.