Pongyola

Kicsi drágaságom már nagyon unhatja a kórházat,mert most egész este nem volt hajlandó a kórteremben ülni ahol már két napja csak ketten lakunk. Hiába próbáltam rávenni játszadozásra,kis képeskönyv nézegetésre, mese vagy zenehallagatásra de sikertelenül.Bogicám csak a pongyolánkat vette elő,hogy vegyem fel én vagy leglább adjam rá,hogy menjünk ki sétálni a folyosóra.Ez még rendben van,de amikor kiérünk akkor kiderül,hogy csak a karjaimban hajlandó sétálni a hosszú sárga folyosón, leszállni semmiképpen nem akart úgy kapaszkodott rám mint mókus a fán:P Akárhogy próbáltam letenni mindig hatalmas hisztivel,hátra vetve magát hozta tudomásomra,hogy ő márpedig a karomban hajlandó csakis sétálni,nézelődni.Már nem is tudom hányadszor mentünk be a kórteremben mindig sirás lett a vége,hogy menjünk ki sétálni igy aztán a csend kedvéért mégis kivittem bármennyire is fájt a derekam.Ki lehetett birni,csak épp nagyon fárasztó volt rám nézve,hogy pattanásig izzadtam. Végül aztán sikerült bejutnunk a termünkben sirás nélkül mikor megjöttek a nővérek lázat mérni,orvosságot adni.,hogy aztán inenntől kezdve az este folyamán többé nem kukkantottunk ki. Hanem játszottunk a macikkal, Bogicám a kendőjével takargatta be őket és még játszottunk kis bábszinházast is,hogy sikerült kis mosolyra csalnom a tündérkémet.