Piros pont,fekete pont:)

Az hogy egész nap itthon vagyok Boglárkával időnként nekem is elfogy a türelmem,főleg estére amikor is egész nap be nem áll a szája,lesem minden kívánságát,mindenhova viszem magammal ahová csak lehet.Közben neki azonnal és most kell minden, rögtön kellene teljesítenem minden kívánságát mert ha nem azonnal elkezd velem dacolni,kiabálni,sírni,könyörögni az elején persze ilyenkor szépen elmagyaráztam,hogy most miért nem kap meg ezt vagy azt.Előfordult nagyon sokszor,hogy meg sem hallgatott elengedett minden anyai szót,parancsot vagy akár egy kérést a füle mellett,ilyenkor nálam is elszakadt a cérna s nyersen rászóltam Bogicámra. Aminek az lett a vége,hogy én dühöngtem,Bogi sírt.Estére persze lelkiismeretfurdalással hajtottam le a fejem,állandóan magamban hajtogattam,hogy ez így nem jó,meg ilyenek és akkor én most milyen anya vagyok? Ha megszidom nem jó mert akkor én érzem rosszul magam a bőrömben,ha nem fegyelmezzem akkor az tuti az még rosszabb lesz,mert még talán a fejem tetejére nőhet, rájön a játszmára de még a kölcsönös kiabálás sem sem tesz jót kettőnknek,ha már szép szóval sem fogad szót. Sokszor elhangzott a lányom szájából ilyenek,most nem akarom,majd amikor kedvem lesz megcsinálom..... ilyenkor ráhagyom ezt mert tényleg amikor kedve van akkor meg is csinálja azt amire megkérem. Rá kellett jönnöm arra,hogy Bogica erről az oldaláról mindig ilyennek fog maradni.Ha kedve lesz megcsinál bármit,ha nem akkor nem és kész. Elfogadom. De azért ezen egy kicsit változtatnom kellett mert sokszor nem fogad szót olyankor amikor ki kell kapcsolni a Tv-t,enni kell vagy épp este időben le kell feküdni vagy össze kell szedni a játékokat.Kitartóan kiáll a saját elhatározása mellett.Belefáradtam abban,hogy állandóan figyelmeztessem,hogy most pl.enni kell s ilyenkor nem nézzünk Tv-t ( persze unalmas az evés ilyenkor jobb a tvzni vagy hogy én etessem). Hál Istennek nem néz fél óránál több tv.-t mert erre kínosan ügyelek,de akkor gyorsan kell valamit kitaláljak,hogy elfoglalja magát.Elég nehéz ezt is összehozni,de igyekszem. Ha nem fogadott szót mindig a cigánymesét mondtuk,hogy most feléhívjuk s jönnek a cigányok hozzá s elrendezik helyettem,vagy mutattunk a fakanalat:P Ez persze hatott mert gyorsan szót fogadott nekem/nekünk. Már ezt is fájdalmasan meguntam és akkor a napokban kitaláltam,hogyha valamit megcsinál akkor amikor én megkérem szépen egy hangos szó nélkül akkor kap egy piros pontot.Ha pedig nem akkor egy fekete pontot fog kapni,s ilyenkor tudja hogy mikor fogadott-vagy nem fogadott szót nekem.Hála ezeknek a pontoknak mert mindent megcsinál mindenféle tiltakozás nélkül,én pedig ilyenkor természetesen nyugodt vagyok,és persze nincsen lelkiismeretfurdalásom,hogy most miért emeltem fel a hangomat,szidtam meg az én kicsi kincsemet. Ebből elég volt.Azt hiszem ez hasznos nevelési elv,bár most kezdtünk,kíváncsi vagyok meddig fog tartani ez a lelkesedés a lánykám részéről.

Délelőttönként sokszor kitör a hiszti,hogy le akar menni az udvarra,hogy most játsszak vele vagy mit tudom én mi kell neki,holott jóformán neki sem fogtunk a reggelinek,épp készítem ő pedig kitartóan trombitál nekem. Ilyenkor rá sem nézek,elengedem a fülem mellett és akkor pár perc múlva elhallgat mintha azelőtt pár perccel az égvilágon semmi sem történt volna:) Ebből is tanultam jobb hallgatni,mint beszélni. Azt hiszem tanulok a gyerekemtől és tapasztalok egyet s mást a saját bőrömön,sokszor próbálom viccesen megoldani az ilyen helyzeteket amin jókat lehet nevetni.Ilyenkor rendszerint elcsendesedik minden,jobb lesz a kedvünk is.De ez olyan nehéz megoldanom,mert én nem vagyok olyan bohókás személyiség,hogy gyorsan és akkor találjak ki valami vicceset amiből Bogit a sírásból nevetésre bírjam. De! többnyire ez is sikerülni szokott.

A pontokat ceruzával kapja egy papíron vagy pedig vágok neki piros pontot és egy karton lapra ragasztom,és a hűtőszekrényen állnak,hogy lássa :D

Fagyi

Valamelyik nap Bogikám és édesanyám sétáltak,szegény lányom elnézegette a fagyit majszoló gyerekeket,és anélkul,hogy kérte volna hogy vegyen egy fagyit Meli mamától,helyette azt találta mondani,,majd amikor meleg lesz akkor én is fogok enni fagyit,,Nagyon fegyelmezetten viselkedett a kicsi drágaságom,amire ugyan büszke voltam,de ugyanakkor sajnáltam is hogy nem evett fagyit.Édesanyám viszont nem mert venni fagyit az unokájának a mi engedélyünk nélkül (gondolom),hogy aztán a nehogy a torkával gond legyen.bevallom az elején nem nagyon akartam fagyiztatni a kislányomat.Most már bátran állíthatgom,hogy június vége felé járunk és már evett tölcsérből,dobozból különféle fagyit és kutyabaja.Megnyugodtam. Azért vigyázok a fagyival.

Anyaságról....ahogy gondolom

Már javában eltelt az anyák napja,de eddig nem tudtam lelkemet-szívemet kitenni annak,hogy egy pár sort írjak,hogy mit is jelent anyukának lenni.Ki-ki másképp éli meg az anyaság adta örömöket,mert minden anya másképp érez és gondolkodik akár saját magáról van szó,akár a saját anyáról.

Mondhatom most nagyon kitűnő a kapcsolatunk Bogicámmal.Szeretném ha évek múltán is ilyennek maradjon meg a kapcsolatunk,tudjunk mindent megbeszélni egymással mint a barátnők,ha kell tudjak és kapható legyek arra ha segíteni kell a lányomnak ( Jó Isten megsegít,és ne legyen az hogy nem lesz időm segíteni csak azért mert nem lesz időm).Mindenekelőtt a legfontosabb,hogy bízzon bennem a lányom,és ha valami öröme,bánata lesz azt tudja megosztani velem.Mindig mellette leszek és erre vigyázni fogok.

Nem tudom mit kell tennie egy anyukának,hogy a gyerekben megmaradjon a tisztelet,szeretet,bízalom és azt,hogy felnézek anyukámra mert... ilyen-olyan okok miatt, és mert pl ezt vagy azt tett meg értem. Ehhez hasonlók. Igen ám,de honnan fogom megtudni azt hogy valóban mindent megtetem érte amit kívánt vagy elvárt tőlem,ha nem fog megkérni rá? Esetleg magában búsulni fog,hogy ,,jé anya ezt vagy azt nem vette észre,hogy nekem bizony most segítségre lenne szükségem,,. Lehet őrültség ilyesmire gondolnom,dehát mégis felteszem ezt a kérdést magamnak.Nem biztos,hogy így lesz. Habár ki tudja.

Most még kicsi a lányom,de igyekszek mindent megtenni érte,hogy boldoggá tegyem,hogy boldog gyerekkora legyen.Sokszor érzem azt,hogy amit teszek vagy csinálok az sokszor nem elegendő,és még kell tanuljak egyet s mást.

Különböző blogokat végigböngészve látom,hogy az otthonülő anyukák varrogatnak,kötögetnek a kislányaiknak,és persze finomabbnál finomabb ételeket főznek a családra.Mindez nagyon jó érzés.

Szégyellem,hogy nem tudom használni a varrógépet,és pláne kötni sem tudok pedig sok szép anyag,pamut kötő fonalak vannak,hogy bőven jut a választékból.Ahogy mondani szokták jobb későn,mint soha,bár mondták is nekem,hogy ne foglalkozzal varrással,de még azért is megpróbálom..Igy aztán most tényleg közel járok ahhoz,hogy megtanuljak varrni gépen. Úgy érzem így lesz helyes ha saját kezűleg készítek a lányomnak szép,egyszerű ruhácskát,szoknyát és még ki tudja mit.Kötni pedig magas nyakú púlóvereket szeretnék,természetesen Boginak mert az üzletben alig vagy egyáltalán nem lehet kapni, és főleg nem gyereknek.Vagy ha van azok hivalkodóak,vékonyak vagy nem talál a lánykámhoz. Remélem sikerülni fog. Ebből még fekete pontot adok magamnak.

Tudom nem indenki képes erre,de én mégi ezt szeretném,mert jót tesz nekem is,a könyvek pedig nem szaldnak el,lesz időm később is olvasni.

Mit kell tennem,hogy anya lehessek,kérdem én?

Az első és a legfontosabb a türelem,odafigyelés anélkül hogy saját magamra gondolnék önző módon,csak azért mert kényelmesebb így.Az utóbbiból nem kérek,az este legyen az enyém,napközben a gyerekem,a családom az első.Igyekszek ennek megfelelően cselekedni,ha nem is mindig sikerül.

Mindennap esti mesét olvassok, és nem is csak este mert délelőtt is mert mostanság ez is mindennapi program lett minálunk,de kizárólag korának megfelelő könyvekből

.Nem számít milyen fáradt vagyok.

Lehetőleg mindennap a nap bármelyik részében,de legalább egy vagy két órát kreatívkodjunk.Mostanában ez elég nehéz volt összehozni mert örökké mentünk ha jó idő volt. És csak házilag összedobott játék legyen mert ezt élvezi és szereti is Bogicám.

Mindennap séta.

Ha valamilyen rendezvényeket szerveznek ami gyerekeknek szól,akkor elviszem.Akár süt a nap,akár esik,akár van kedvem,akár nincsen kedvem menni sehová. Még volt hogy rossz időben kénytelen voltam elvinni gyereknapozni a lánykámat,de csak elvittem.És milyen jól tettem,és persze jól is esett.

Ha mondjuk nincsen étvágya vagy nem akar enni akkor nem erőltetem,mert csak fog enni amikor éhez lesz.Azt hiszem így a helyes. Régen erőltettem a lánykámat hogy egyen és egyen ha kevesebbet evett a kelleténél,hogy aztán sokszor kudarcba fulladt az evés.Ilyenkor persze egyikünk sem érezte jól magát.Engem pláne ilyenkor sokszor mardosott a bűntudat,hogy vajon mit csináltam rosszul?Ennek most vége,mert rájöttem hogy ezalatt a három év alatt a lánykám nehezen szokott rá az új ízekre,de később csak megszeretett egyet s mást.. Most tényleg valahogy meg kell szerettessem Bogicámmal a vas tartalmú ételt ilyenek pl. a brokkolit és a tejet.Azt hogy nem szereti a tejet bizony tőlem örökölte,de hátha csak megszereti idővel,szép lassacskán,mert ebben bízzok. Hál Istennek a csirke -és pulykamájat szereti mert puha s finom.A többi húsikát is megeszi,de csak úgy ha felvágom apróra,mint ahogy nekem adták annak idején.

Ezenkívül kapja a C vitamint,a Béres cseppett csak ősszel,télen és tavasszal.

Azt hiszem most már tényleg eleget írtam,és édes Istenem mi ütött belém,hogy ennyit voltam képes írogatni. Oly régen írtam,de most úgy éreztem muszáj volt kiírnom magamból az érzéseimet. Hm.

Most épp.....

... vasárnap reggel van,borús idő fogadott s úgy érzem nincs kedvem semmihez,azaz mennék valahová,sajnálom,hogy nincsenek jelen pillanatban rendezvények a vársoban ahová ki lehet mozdulni gyerekkel..Amíg mindenki az igazak álmát alussza addig végigböngészem a szokásos híreket,és miegymást pl.hogy milyen figurás tortát süssek a közeledő születésnapomra azaz inkább nem is magamnak hanem Boglárkának a közeledő gyereknapra (május28-án születtem és gyereknap június elsejére esik).Még ott van az ajándék amit inkább Boginak szeretnék mert minden áldott nap imád mesét hallgatni és kézimunkázni,dehát akkor mind a kettőből kap valamit.Természetesen a gyereknapjára.

A másik dolog,hogy többször vissza kalandozok ide a blogomba ,sokszor előfordul,hogy írnék is valamiről,meg nem is emiatt végtelenül bűnösnek érzem magam,olyan érzésem van ilyenkor hogy ezzel valamit elmulasszok megtenni Bogiért.Hogy pontosítsak nem is magamért,hanem az én drága gyereke(i)mért. És ezt tényleg nagy baj!Legalábbis én úgy érzem,de semmit nem felejtettem el és igyekszem az elmúlt hónapok történéseit írásban összefoglalni.

És az ok amiért nem írtam eddig amolyan babonaságból,vártam teljen el az állapotoságom félideje.Na hát itt az idő és bátran merek írni zárójelben még hozzá teszem a (két) gyerekemről. Ez még nem jelenti azt,hogy megmondjam kit várunk és milyen névvel a picit,ezt a vége felé tartogatom:)

És hogy miért nyítottam ki a naplót? Őszintén szólva mert a legkisebb csillagról is szeretnék képeket feltenni és írogatni,hogy akit érdekel az nyugodtan olvashasson.Semmi szégyellnivaló nincs abban Isten ments netalán ha ilyen olyan problémák merülnének fel,hiszen mindenkinek az élete más és más úton zajlik ami ellen nem lehet parancsolni. Napló és az írkálmányok viszont az enyém, úgyhogy bármikor zárolhatom ha úgy gondolom.