2009.01.28 (Cs) Tükröm-tükröm mondd meg nékem......

Ahányszor Gyuszi tata feljön hozzánk mostanában Boglárka mindig megkéri,hogy a kendőt kösse a fejére:P Először a babával kezdték,de most már Bogica is élvezi a kendőt,hogy a fején van és nézegetni magát a tükörben.

2009.01.27( Kedd) Figyelmesség

Bizony ám majdnem elfelejtettem erről beszámolni,de oly annyira fontosnak tartom ezt,hogy úgy érzem muszáj erről írnom,elfelejteni ezt nem akarom.A múlt hét folyamán egyszer csak úgy kedvtelésből,szórakozásból vagy mit tudom én miért,Bogicám elszólta magát ahányszor hallott lépteket lépcsőn. fSőt az illető személy be se tette még a lábát az előszobába,de már a lépteiről felismerte,mert óramű pontossággal azonnal meg tudta állapítani,hogy ki fog most belépni az ajtón,mert mindig mondta:apuka,mamika anélkül hogy tudta volna ki jön valójában.

200901.19 és 26-i hétfői napok ugyanaz az esemény röviden

2009.01.25-26 (V-H) Autozós,vendégeskedős és ellentmondást nem tűrő percek,esték

Vasárnap: reggel ködös időre ébredtünk,férjem meggyőzött engem,hogy menjünk ki egyet a Hargitára sétálni mert ott napsütés van,bár eleinte fűlött a fogam hozzá.Végül beadtam a derekamat,autóba ültünk,Hargitán érve rövid sétát tettünk,autóba be és irány haza, hazaérkezvén sírás nem akarni kiszállni kocsiból:S Tovább szeretett volna autózni a leánykám.Aztán lefekvés,ebéd,aztán újra autóba be -és irány a Bölöny nagyszülőkhöz. Ott volt evés,ivás,kacagás,labdázás,szőnyegen való hintázás (mama és tata csúsztatták jobbra-balra a szőnyegen Bogit).Mikor készültünk hazafelé és kellett volna öltöztessem megint kis sírás következett ,újra nemaakarokhazamenni kell a labda, azt is haza hoztunk,este nem akar lefeküdni mert legszívesebben éjszakába nyúlóan labdázott volna ésatöbbi.

Hétfőn már kezdődött újra Bogicánál a labda mánia,bepakolászta az összes labdáit a mosógépbe,és aszongyta nekik:,,Szia labda-közben integetett is a labdáknak és már be is csukta a gép ajtaját.Aranyos volt.

2009.01.16 és23 -ik napon (péntekre esett) Szia

Péntek 16-án majdnem egész nap ment-mentegélt a lakásban közben megállt hátrafelé nézett integetve mondta nekem-szia és ment tovább majd megint megállt és újra köszönt.Közben az asztal körül futkorászva sziázott,a szatyorba betette a kis labdát és az ajtó felé fordulva,még visszafordult integetve s újra köszönt. Ekkor mondta először Marika mamájának csókolom.Csókolom Marika néni,de legtöbbször sziázni szokta.Mostanság nagyon szeret köszönni bárhová is megyünk hangosan mondja,szia,szervusz,csókolom .Sőt még idegeneknek is integet.jólesik nekem,hogy a leánykám magától értetődőnek veszi,hogy illik és kell is köszönni.
23-a is péntekre esik,megyek munkába ki se léptem az ajtón,és hangosan köszönt nekem a leánykám.Szia anyuka-miközben integetett s hozzám viharzott egy kis ölelésre. Jól esett ez a gesztus.

2009.01.22 (Cs) Ne félj......

...ha meghallja a szirénázó mentőt,a kakas kukéroklást,ha esik az eső,ha jön valaki fel a lépcsőn hozzánk és még be se lépett az ajtón máris mondja nekem rám nézve:Ne félj :O -miközben a kezével integet nekem.Ilyenkor nem tudom mire vélni ezt, helyesebben szólva nem tudom pontosan megállapítani,hogy valóban fél -e egy furcsa,szokatlan,idegesítő hangtól vagy pedig megszokásból hangoztassa folyton a ne félj-t?! Én pedig többször elmagyaráztam vagy megmutattam neki,hogy mi ez,mit jelent ez vagy az a hang amire épp mondta,hogy ne félj.Bár többször mondtam,hogy nincs mitől félni,nem bánt senki,itt vagyok én veled és ezekhez hasonlókat.Viszont meghallgattam anyósom jó tanácsát,hogy ilyenkor nem kell figyelembe venni az ilyesmit amikor hangoztassa a ne féljt-inkább ne róla tudomást vagy mondjam azt ilyenkor,hogy nincs semmi gond. Az utóbbi hatásosnak bizonyult mert többet azután nem mondta többször egymásután,hogy neféljneféljnefélj.már kezdett erről is szép lassan leszokni,sőt már egyre ritkábban hangoztassa. Meglássuk mi lesz ebből.

2009.01.20-.21( kedd-szerda) Hamupipőke és miegymás

Kedd:Marika mamával elmentek szokás szerint újra galambnézőbe a szomszédba ahol aztán a tulajdonos bácsi még megmutatta Boglárkának a kis fehér nyulait:)A nyuszik láttán Bogicám kissé meglepődött,hogy milyen csodaszép kicsik és fehérek,nem is csodálkoztam ezen hiszen életében most látott először nyuszit közelről.Eddig jóformán csak a képeskönyvben látott nyuszit,most pedig erre is lehetőség nyílt.Ezenkívül látott élőben macskát,kutyát,lókát (ahogy Bogi mondja), kecskét,kakast és kismalacot azt hiszem ennyit.Már alig várom hogy elvigyünk Vásárhelyre vagy Budapestre az állatkertbe,mackóházba... Az állatokról ennyit még remélem nem vagyunk lekésve csak nincs lehetőségünk élő állatokkal találkozni:S Tavasszal lassan erre is sor kerül....
Délután mikor felkelt Bogicám szépen feltettem a kérdést :
Anya:Hogy hol voltatok Marika mamival? Voltatok galambnézőbe?
Bogi: Bácsi
Anya: mit csinált a bácsi,mutatott neked valamit?
Bogi:nyuszi
Anya: Igen? tetszett neked a nyuszi?
Bogi: fejbólintás ami annyit jelent,hogy igen-és ismét mondta egymásután a két szót bácsi nyuszi :P
Anya:mosolyog,öltöztetés
Szerda:
Mivelhogy késő délután érkeztem haza a munkából,Bogicám is későn kelt fel,nem kaptunk normális elfoglaltságot magunknak,a tv-ben sem ment egyetlenegy jó rajzfilm,ezért feltettem a számítógépen kedvenc gyerekkori rajzfilmet a Hamupipőkét. Arra gondoltam,hogy Bogica egészen másfajta,érzelmes mesét hallhat ugyan figyelt a képernyőre,de nem nagyon érdekelet maga a mesefilm.Én annyira hatása alatt álltam Hamupipőkének,hogy muszáj volt végignéznem a nappali padlóján ülve akárcsak egy kisgyerek. A leánykám addig rajzolt,járkált,tett-vett és én amíg érzelmesen,könnybe lábadt szemekkel néztem a csodás hamupipőkés rajzfilmet tudomást sem véve,hogy mit csinál az édes galambocskám. Hagytam,hogy a könyveket egymásután szedje ki a polcról és rakja az ölemben annyi könyvet sikerült kirámolnia neki,hogy lassan-lassan halmozottak a könyvek,hogy egészen arcomig értek,hogy egy pillanatra arra kellett gondoljak,hogy biztos Bogicám nem akarja,hogy nézzem és nézzem a mesefilmet:P Végül hagytam,fogtam Bogica által felgyülemlet könyveket a karjaimban,sőt még fél szemmel kellett tovább néznem a mese végét ,miközben egyszerre nevethetnékem és sírhatnékom támadt.Az előbbi azért,hogy milyen okosan kitalál valamit a kislányom,csak azért hogy csakis őrá figyeljek ,és mert nagyon angyalian édes volt ahogy könyveket adta nekem,miközben láttam rajta,hogy tényleg jókedvében tette mindezt. kaptam is cserébe egy hatalmas cuppanos puszit és egy ölelést,amiért boldoggá tettem őt azzal,hogy ültem nem is tudom mennyi ideig földön,és hagytam hogy pakolásszon. Az utóbbi pedig a mese végén azt hittem elsírom magam mert szerettem,sajnáltam és együtt örvendtem a főhőssel Hamupipőkével.Ezek után már csak remélni tudom,hogy Bogika is mikor nagyobbacska lesz ugyanúgy fogja nézni Hamupipőkét.Egyébként ezt a mesefilmet Gabi keresztata vette le az inernetről Boglárkának.Ezer köszönet érte.

2009.01.17-18 (Sz-V) Szánkózós,mamázós.szülinapos hétvége

Sz: Délelőtt épp sétálni indultunk Bogicámmal amikoris megérkezett anyukám,így hármasban mentünk egyet szánkózni a házunk udvarára,úgyhogy felváltva ültünk Boglárka háta mögött a szánkón. Nagyon jól telt,jól éreztünk magunkat. Végül késő délután eljött hozzánk Baba déd -mama mint mindig most sem jött üres kézzel hozott tésztát,csokit,banánt . Épp akkor evett Bogicám, és amikor a csokit meglátta máris kellett neki az,de én gyorsan eltettem s szépen elmagyaráztam a leánykámnak,hogy most -előbb ebédelsz és majd miután ettél kapsz csokit is addig nem .És mint aki értette,hogy miről van szó szépen elfogyasztotta az ebédjét anélkül,hogy egy ellentmondást nem tűrő, hangos szót kiadott volna a csoki miatt amiért nem adtam.Bár eleinte nem tetszett,hogy ebéd közben Bogicám szeme láttára a csokit elővette Baba mama nyilván azt hitte,hogy most megette a levest és második fogást nem adok.Ez tévedés volt,mert bizony adtam spenótot,de már vajmi keveset evett belőle legnagyobb sajnálatomra.Viszont nagymamám csodálkozott, kissé meglepődött arckifejezéssel kérdezte tőlem:Bogi mindig ilyen jó kislány? Más gyerek eddig már kiverte volna a biztosítékot egy csoki miatt. ezeket mondta -ha még ebéd előtt nem kapják meg és hasonlók.Mire én igennel válaszoltam,csakhogy én a lelkem mélyén tudtam,hogy nagymamám azt hiszi a gyerekekről,hogy szófogadatlanok,nem lehet kezelni őket,vagy szép szóval rájuk szólni ésatöbbi. Se vége,se hossza nem volt a szóáradatnak,hogy -Bogi erősen jó kislány,miközben nagyi a kezét a mellkasához tette még mindig csodálkozva azon,hogy Bogi hogyhogy nem hisztizik,nem követeli a csokiját.Jólesett a dícséret,bár nem ez a fontos,hanem az hogy ne legyen elkényeztetve a leánykám.
Késő estefelé viszont lejött anyukám ezúttal már apukámmal és Gerő öcsémmel.Beszélgetős,játékos,megnempuszilós estéink voltak némi kacagás kíséretében. Az utóbbi már csak azért is érdekes mert dédi mama mondta a leánykámnak, hogy puszilja meg anyukámat és ahelyett,hogy megpuszilta volna gyorsan gondolt egyet,hogy elterelje valamivel a figyelmünket s a földön lévő Mukás nevét mondta,hogy ne kéne puszit adjon:P (gondolom én).Mivel dédi látta,hogy Bogi nem akarja nagymamáját megpuszilni hát akkor puszilja meg a lovacskát( épp akkor a hinta lován ült).azt már boldogan megpuszilta,megölelte:)
V: Délelőtt édeskettesben szánkóztunk mimózámmal,délután pedig felköszöntöttünk Zsófi keresztmamát 40-ik születésnapja alkalmából.Beszélgetős,egymásután tésztaevős,unatkozós,keksz evős,zenehallgatós percek,órák teltek el így.Bogicám többször egymásután vette el ,de mindig más-más tésztának a felső lapját amelyik kakaós krémmel volt kenve és azt a majszolta,Mikor én már megelégeltem ezt,hogy elveszi a felébe beleharap,aztán leteszi a kis tányéra és újból vett már ideje volt rászólnom,hogy :tegye vissza a helyére.A parancsom azonnal hatásos volt mert a kicsi galambocskám a helyére tette , és többet nem vette el .Zsófi csodálkozva nézett rám azt kérdezve.hogy mindig ilyen szófogadó? Hát most mit mondjak, ismét igen volt a válaszom és remélem mindig szófogadó lesz.Hm.Jól esnek nekem ezek a kérdések.

2009.01.24.(Sz) Séta kettesben és egy fekete kutya

Délelőtt megfőztem a levesnek valót,előkészítettem alapnak a burgonyát,megcsináltam a kiflinek való összetevőket és utána már mentünk is sétálni Bogicával. Be kell vallanom ez volt az első alkalom,hogy még a babáját is hozta magával sétálni.Előtte pedig mikor az előszobában szép lassan feladtam a kabátját,sapkáját,sálját a kezében fogta,nézte az iker babái közül az egyiket,megkérdeztem,hogy viszünk a babát is sétálni? A válasz pedig igen volt mert sugárzó arccal,fülig érő kis mosollyal,a baba megpuszilásával adta tudtomra,hogy a baba is jön velünk:) Így hát hármasban kerekedtünk útra a galambok felé ahol is aztán kaptunk egy negyedik sétálós barátot egy fekete kis kutyát. Hogy az igazat mondjam a kis kutyának akinek nem is tudom milyen a fajtája (gyenge vagyok e téren ,bocsi ) inkább Bogicám tetszett meg ,és az ahogy a babáját fogja a kezében mert visszafelé vezető úton már hazáig kísért bennünket.A kis ,,barátunk,, pedig még a házunk udvarára is bejött és mint aki tudta hová kell haza csoszogjon már fordult is kifelé a kapun.
Késő délután pedig neki fogtunk kiflit sütni úgyhogy Bogi is kivette a részét a munkából tészta nyomogatásával az ujjával aminek következtében lett összelisztezős asztal,padló,szék,ruha végül ruha cserélős percek ,és estefelé pedig Meli mamázós és Feri tatázós játékkal,kávézással,kacagással,meseolvasással teltek fárasztó estéink ( utóbbi az én részemről).Végezetül mikor szép lassan haza készülődtek Meli mamáék drága kicsi Bogicám marasztalta őket a kanapéra mutatva,beinvitálta újra Meli mamáját, a szobájában, és végül aztán mikor tényleg az előszobában szedelőzködtek a nagyszülők s kiléptek az ajtón Bogicám hatalmas sírással jelezte,hogy neki nem tetszik hogy ilyen hamar elmentek a játszós,csakis őrá figyelős,vele foglalkozós nagyszülők:O Ez a nagyszülősminihiszti- így kezdődött ma este és ugyanígy ért végett vasárnap reggel is amikoris Mari mami is lelépett.

2009.01.16.(Péntek) Ismét a könyvekről dióhéjban

A múlt héten rendeltem az Bookline-on az Annapetigergő három könyvét amit az Alexandra könyvesboltban nem kaptunk meg és még egy Bilikönyvet s ma érkezett meg amit készpénzben fizettünk ki. Bogicám láthatóan örült a könyveknek mert mindennap kell olvassak belőle.:P Kezdetben úgy tűnt nekem mintha magamnak rendeltem volna de szerencsére ez egészen nincs így,de én is imádom olvasni .

2009.01.06( kedd) Egy apróság

Délutánonként sosem szabad megzavarni Bogicát még akkor sem ha már teljesen fel van ébredve.Inkább elüldögél egymagában, leskelődik az ajtón,gondolkozik,pakolászik vagy épp jókorát lustálkodik az ágyában. Ha pedig észreveszem,hogy már felébredt és bemegyek hozzá a szobájában egy et köszöni,megpuszilni,egy ölelést várok el tőle és ahelyett,hogy nekem örülne inkább sír,hisztizik,elfut,a fal felé fordul,hogy ne lásson.Ilyenkor persze elbújna a világ elől semhogy valaki a közelébe merészkedjen.Így aztán mást nem teszek minthogy nem beszélek hozzá,egy időre magára hagyom az ágyikóban,hogy ébredezzen és aztán magától kijön jókedvűen.Ilyenkor egy teljesen életvidám,mosolygós Boglárka tér vissza a délutáni sziesztából aki hajlandó az anyukájának örülni,aki hagyja,hogy agyon pusziljunk,öleljünk és akihez lehet már normálisan beszélni.-.Mindezekhez hozzátartozik az is,hogy sokkal inkább az apjához bújik,öleli,puszilja a délutáni órákban ha esetleg pont akkor kelt fel amikor én hazajöttem a munkából,hogy nem szívesen látna ilyenkor.Teljesen jogos a reakciója hiszen a délelőtt folyamán jóformán anyósom és a férjem foglalkoztak enni adtak,játszottak,sétálni vitték, együtt rudiznak,énekelnek,mondókáznak ésatöbbi . Nem is titkolom azt sem,hogy életvidám emberek. Ezek után teljesen megértem,nem szomorkodok ha Bogicám meglát engem ,és azonnal elfordítsa a fejét az apjához bújva mintha haragudna rám:p,,Hogy anya hol voltál ma egész nap?,, (gondolom én). Végül mégis elfelejti az egészet és a délután hátralévő részében örül nekem,én kellek mindenhez ha szomjas,ha éhes,ha játszani akar akkor kiabál,hogy Hajni még mindig hajnikáz. Kiváncsi vagyok mikor fog erről leszokni.Hm.

2009.01.15(cs) A mai nap és az érzelmek vihara

Délelőtt indultunk volna vissza a dokihoz,de elmaradt mert Bogicám még aludt,én is addig rendet raktam a konyhában,aztán ahogy felkelt evés,orvosság bevétele,öltöztetés után már én indultam munkába.Mikor hazajöttem 1 órakor épphogy a leánykámat 5 percre fektette le anyósom,még szerencse hogy nem aludt el,mert azonnal felöltöztettem és már ültünk is be a kocsiba s robogtunk fel a kórházhoz. Előtte pedig mondtam Bogicának,hogy megyünk egyet kocsikázni aki meghallva a kocsi szót fülig érő szájjal,kezeit az égre emelve ujjongott örömében,hogy mégis megyünk egyet autózni nem is sejtve hová.Bár tudtam,hogy ott lesz az orvos mégis kellett várni fél órácskát a váróteremben amíg a gyerekosztályon befejezte a dolgát az orvos és lejöjjön.Ideges voltam mert Bogicám álmos,dühöngtem mert azon gondolkoztam,hogy valahogy a nappalok összefolynak az éjszakával anélkül,hogy normális,hasznos dolgot csináltunk volna a nap 24 órájában. S főleg hogy mai nap semmit de semmi értelmes dolgot nem tudtam Bogival együtt csinálni ami jól esett volna mind kettőnknek. Szóval igazságtalan egy világban élünk mert a nő ugyebár reggel felkel,rohan,hazajön főzés,mosás,takarítás,ebéd,megint mosogatás (ez legalább 3 alkalommal) és hovatovább ott van egy aranyos férj és egy gyerek akikkel kell foglalkozni.Aztán mikor mindenki álomra hajtja fejét akkor kell még tanulni és olvasni.,legalábbis pillanatnyilag nekem úgy tűnik.S akkor csodálkozunk hogy gyerekink nem fejlődnek normálisan,nem olvasnak mesét,egész nap szinte a képernyőt vagy a számítógépet bambulják:O Vajon mindez miért van? Azért mert a nők többsége dolgozik,munkába jár estére meg hullafáradt semhogy a gyerekével foglalkozzon,ez nincs így jól határozottan állítom. Brrrrr..... Szóval ezek kavarogtak a fejemben amíg a drága galambocskám ott szuszogott az ölömben ülve,a fejét a mellkasomra hajtotta én pedig szorosan átölelve,mindentől védve simogattam,pusziltam,boldog voltam,hogy nekem van egy gyerekem akiért érdemes élni. Ismét állítom,hogy akiért érdemes dolgozni,rohanni mert amit teszünk csakis a gyerekemért teszem semmi másért, és hatalmas boldogásg volt,hogy ezalatt a pár perc alatt csak egymáséi voltunk. Ezeket nem hiába írtam mert amikor hazaértünk egyből már feküdt is le és csak délután 6 órakor kelt fel úgyhogy ma szinte egész nap semmit sem foglalkoztam vele azaz csak este.Az pedig nem ért semmit.,legalábbis az én részemről. Ma olyan semmilyen álló nap volt reggel kelés,munka, rohanás,orvoslátogatás, várakozás,kontroll vizsgálat aztán délutáni alvás aminek nem örvendtem.Sőt inkább piszokrosszul éreztem magam és az egész világra haragudtam..Végezetül még azt szeretném mindezekhez hozzáfűzni,hogy dédnagyanyáink,nagyanyáink idejében a nők otthon ültek finomabbnál finomabb ebédet főztek a családjuknak,tiszteségessen nevelték fel gyerekeiket,odafigyeltek a tanulásra és aki megengedhette magának az pedig szolgálót tartott. Ma már egy nő is dolgozik,tanul,gondozza családját és a többi,bár fárasztó és idegölő tud lenni az ilyesmi. És akkor csodálkozunk azon,hogy miért van sok válás,miért nem tanulnak gyerekeink és a sokszoros miérteket sorolhatnám. Gyógypedagógus szemmel ez a véleményem és ilyenkor dühös leszek.Ezeket nem azért írom mert én nem tudnám mindezt megcsinálni,sokkal inkább azért mert minden téren meg szeretnék felelni tökéletesen,hogy változatos étel kerüljön az asztalra,a gyerekemmel pedig hasznos értelmes dolgokkal töltsem el a szabadidő fennmaradó részét ,amikor nem munkába vagyok hanem itthon.Az igazsághoz hozzátartozik az is,hogy szerencsém van mert sok vakációm lesz aminek nagyon örülök,de sajnálom azokat a gyerekeket akinek az anyukája reggeltől estig dolgozik vagy alig foglalkoznak a gyerekükkel.Saját munkámon tapasztaltam mindezt. Igaz semmi okom panaszra és még csak 25 éves vagyok,de olykor megrohannak engem az ehhez hasonló érzelmek,hogy miért van ez? Megvan rá a jó okom.Erről majd titkosított úton szeretnék beszámolni,ha ugyan sort kerítek rá,de az is lehet hogy már kihűlő félben lesznek ezek az érzések.Ki tudja?

2009.01.15.( Cs) Elmaradt december végi és újabb Boglárkaságok

Nagyon elmaradtam arról,hogy beszámoljak mi minden huncutságot,nevetnivalót tud produkálni az én okoska,mindent megcsinálós,megpróbálós leánykám,hogy olykor próbára tegyen bennünket.Bár az utóbbi ritkaságok közé tartozik,mert bevallom azért tiszta szívéből,saját gondolatai vezérlik Boglárka csíntevéseit és egyéb cselekedeteit.Ezek után három napig másról sem beszélünk a családtagok között beleértve szülőket,nagyszülőket,keresztszülőket csak arról folyig a társalgás,hogy Bogicám mit csinált,mi újat mondott,milyen édes,milyen okos,hogy milyen huncut,játékos,szeretgetős,puszilós,szemforgatós,tévedésbe ejt valakit csak azért,hogy ne kelljen oda menni,ezt vagy azt csinálni amire megkérjük és többi.....Ugyebár ilyesmi előfordul Bogicám részéről,ha valamit nem akar vagy épp a saját célját akarja elérni.Igy is nagyon,sőt élvezzük az ilyen helyzeteket:)
*
-Ha Bogi meglássa,hogy nyers kolbászt,virslit eszünk akkor máris éles hangjával túlkiabálja a beszélgetésünket,a tévét csak azért hogy végre csakis rá figyeljünk és mert imádja a kolbászkát.nem is beszélve a rántott húsikáról vagy fasírtról mert enm tartozik a kedvencei közé. Ha már kolbászka akkor rendületlenül kiabálja,hogy kolbászka,kolbászka-és ezt teszi addig amíg nem teljesítettük kérését.
*
Ha az apja bekapcsolja a zenét a számítógépen,hogy zeng a ház tőle,ilyenkor a leánykám rohan hozzám nagy boldogan,mosolyogva,fülig érő szájjal és mondja nekem :zene zene. Egyszóval az értésemre adja,hogy megy a zene és miylen jó zenét hallgatni ez már sugárzik az arcáról.Az apjával ketten belevetik magukat a zene hallgatásba,táncolnak,kacagnak de van olyan amikor Bogica egyvégtében futkározik a nappaliban.Ilyenkor kimutatja szélvész,energiabombáját,hogy ilyenkor amíg a zene megy mimóza meg sem áll egy percre sem.
*
Hogy mikor is volt le írtam egy füzetben pontosan január 5-én ,hogy amikoris nem akartam szaloncukorkát adni a kislányomnak ,mert ment a pocikája(később kiderült,hogy mégis a vírusos torogyulladása miatt változott meg a széklete).Igen és mivel nem akartam a legnagyobb kedvencét csokit adni enni ezért,hogy mindenáron a célját elérje szépen felmászott a székre és elcsente a szaloncukorkát. És mit csinált? Máris beviharzott vele a szobájában,kibontotta az ügyes kicsi,édes kezeivel a csoki papírját betette a kics játék szekrénybe ( nyilván azt hitte nem kapom meg).Ezek után mintha semmi sem történt volna úgy jött ki a szobájából.hogy már ette a csokoládét:P Még időben észrevettem és a csoki másik felét el is vettem tőle:O
*
Még decemberben volt egy csokis ügy amikor mi Bogit ott hagytunk anyuéknál,a leánykám ugyancsak megkívánta az asztalon lévő csokit:P Anyukám szépen ketté törte neki a tányéron,igen ám nyugodtan elvehette volna az én erősen szófogadó,illedelmes,drágajó leánykám,de addig nem nyúlt hozzá amíg anyukám meg nem engedte neki. Addig csak nézte,nézte és nézte a tányéron lévő csokit s mondta,csoki -miközben kissé szégyenkezve mutatott is feléje,hogy az kell neki. Megint csend,semmi nem történt.Nézte és nézte újból mondta csoki aztán mintha úgy emlékszem volna a csokinak mondta kocsi,ismét nem szólt semmit anyukám csak élvezte a kislányomat,hogy mondja csoki,kocsi,rámutat a csokira és nem mer hozzá nyúlni.Végül aztán mikor anyukám mondta,hogy most már elvehet az oly kívánt csokit és aztán boldogan, jóízűen elmajszolta.Mi épp vásárolni voltunk az apjával karácsonyra.
*
Ha valami begurul a tévé asztala vagy kanapé alá akkor máris rohan a fiókos szekrényhez,hogy vegye ki a fakanalat és azzal vegye ki a begurított labdát vagy egyéb játékot:) Ezt pedig Mari mamájától tanulta.
*
És akkor január 10-én itt volt anyukám,én gyorsan lefutottam vásárolni a közelben lévő Merkúr üzletbe de azelőtt előkészítettem a porszívót.És mikor visszajöttem már anyukám porszívózott helyettem, amitől aztán kevés feladat hárult rám ami a takarítást illeti.És hiába akartam mindenáron kivenni anyukám kezéből a porszívót a lányom ezt nem engedte meg,vissza keleltt adjam Meli mamának,hogy folytassa.Ez azért volt érdekes mert anyukám mesélt,mondott mindenfélét Bogicám mit egy papagáj mondott mindent utána, mindenfelé követte a nagyanyját szobáról szobára a porszívóval együtt:) Egyszer csak anyukám megkérdte az unokáját,hogy menjen dobjon el valami papírt a szemetesbe ( ha én mondtam volna biztos eldobta volna),de így mindenképpen a nagyanyja mellett akart maradni: Ezért úgy tett a huncut kislányom mintha kimenne a konyháig és tényleg eldobja azt a papírt,ehelyett csak a nappaliban lévő számítógép asztaláig ment s ott megállt.S hát mit csinált?Azt hitte anyukám nem fogja észrevenni? Azt a papírt ami a szemetesbe kellet volna kerüljön a kertész nadrágja elülső zsebébe csente el:P Ezt pedig az apjától látta,mert ő is kertész nadrágot visel nap mint nap és annak elülső zsebébe teszi a kulcsot,papírt,pénzt és miegyebeket.Hát hogy mit nem csinál a kislányom?!De olyan édes volt ilyenkor,hogy egyem meg a kicsi kezét.
*
Valamelyik nap decemberben a szakácskönyvet böngésztem ,hiába volt minden mert egy percre sem hagyott engem Bogica,hogy nyugodtan olvassak:S Épp akkor kellett neki a könyv amikor nekem,ha kivettem a kezéből visszavette,ha kimentem a szobájából,hogy akkor játszódjon egyet a kiszemelt könyváldozattal.Ő is utánam rohant a könyvet otthagyva a szobában,én akkor vissza futottam a k9nyvért remélve arra,hogy neki akkor biztos nem kell vagy elfelejtette:legnagyobb sajnálatomra újból elvette,minden harcot feladva a hálóba mentem lefeküdni,a kicsi galmabocskám is utánam jött lefeküdni amiiből nagy kacagások közepette hancúrozós játék kerekedett.Ez olyan nap volt,hogy neki semmi sem volt jó ,mindenben követett engem mint egy ,,árnyék,,.de igy is jó volt anno.

2009.01.06.(Kedd) Esti mese ....

Apával esti mese...... ez ám a nagy öröm ,együtt látni olvasni apát és lányát.






















Mikor anna,peti és gergő könyvet kell olvasni akkor az összes könyvet Boglárka szeme elé kell tenni:):P Ezt egy kicsit soknak tartottam úgyhogy most már egyszerre csak egy könyvet nézegetünk. A többiek megvárják a polcon mikor rájuk kerül a sor lassacskán. Különben voltak olyan napjaink,hogy Bogica az egyiket nézegette,míg a másik annapetiből mesét olvastam fel neki:) Végül mikor az előbbit megunta akkor asszongyta ,hogy:másikat,másikat és akkor cseréltünk könyvet.Érdekes.

2009.01.14.(szerda) Tv,Könyv és egyéb elfoglaltságok

Meglep de Boglárka imádja a könyveket reggel ahogy felkel,felöltöztetem első dolga,hogy valamelyik könyvet átlapozzon és ezt teszi reggel,délután és este viszont már igényli a mese olvasást.Feltűnt nekem a tegnap,hogy végig türelmesen elnézegette,végighallgatta a két oldalt amit felolvastam neki az Anna,Peti és Gergő könyvből.Többek között most ez a kedvence, ha mesét akar hallgatni akkor csakis az Annapetit hajlandó végighallgatni már amennyire a türelme megengedi. Bejön Bogicámnál az is,hogy egymásmellé,egymásra rakja a könyveket a polcon vagy épp belelapozz és mondja nekem,hogy oassál,oassál. Egyszóval imádja a könyveket aminek szintén örülök,mert sok szempontból előnyösnek tartom, a képeket nézegetve ő is olvas,ha pedig elfoglalja magát egyedól akkor mindig a könyvekkel a játszik.A minap tapasztaltam ha végzem a háztartási munkámat amiben néha besegít mondjuk mosogatásban,ruhateregetésben,portörlésben és ennyi,de amikor megunja akkor többnyire felült a kanapéra és a tévét bambulta. De ennek már vége,mert rájöttem,hogy a legjobb dolog hogy ha a tévé ki van kapcsolva akkor nagyon el tudja magát foglalni a könyvekkel vagy egyebet kitalál magának.Sokszor volt lelkiismeret furdalásom amiatt,hogy én amíg főzök,takarítok vagy mit tudom én mi foglal el engem a nap,hét bármelyik órájában szegény Bogicám a Tv-t nézte,de ennek véget vetettem. Már elég nagyobbacska ahhoz,hogy ilyesmiben részt vegyen,nagy körültekintéssel,ügyesen el tud végezni bármit a maga 21 hónaposságával.Sokkal boldogabb vagyok amikor együtt csinálunk valamit,bevonom a háztartási munkába ha mégsem akkor inkább a könyveket böngészi. Ha nekem van szabad órám akkor azt az időt kihasználom amit a kicsi galambocskámmal tölthettek el. És ez pedig így van jól. Nem tudom,hogy korai ez a könyvek közötti sürgés-forgás és nem teszek kárt benne abból a szempontból.hogy egy idő után megunja,és amikor olvasni kellene nem fog?! Ki tudja? Mindenesetre jó ha több mesek9nyv veszi őt körül,ha az egyiket megunja jó lesz a másik mármint ami a képek nézegetését illeti.Egyelőre,aztán rövid mese,mondóka,majd jönnek a hosszabbak és még sorolhatnám. Mindenesetre nagyon szeretném,hogy a lányom szeresse a meséket és tenni fogok azért,hogy egyetlenegy hétköznap, hétvége vagy épp este se maradjon ki meseolvasás nélkül.Mindezek csak akkor ha lesz rá időnk és a körülmények is megengedik,de könyv mindig van és lesz akárcsak az idő s épp az utóbbit ki kell használni. Én könyvmániás vagyok nagyon,és nem csak azért mert tetszenek a könyvek,hanem mert imádok olvasni. Hm és látom most ,hogy Boglárka is imádja könyveket,csak nem tudhatom most,hogy valóban úgy fog szeretni olvasni mint én? Azt viszont észrevettem,hogy a leánykám szereti a könyvek sokféleségét,(színeket,nagyságágát,borítóját és azt amit benne van illetve meglát). Ilyenkor persze hatalmas fülig érő szája van:P No, majd meglátjuk épp ez lesz izgalmas számomra..

Az okos tekintette nyugalmat,boldogságot sugároz ahogy a könyvekkel eljátszik:)

2009.01.14.(szerda) Kicsi dágaságom

Egész délelőtt segített nekem mosogatni rakosgatta a tányérokat,a fejjel lefelé állított és elmosott poharakat fel állította ahogy illik,a kiskanalakat kiszedte a fiókból amiket már elpakoltam és tette vissza a mosogatóba (közben a székre felállt -leszállt többször).Mikor látta,hogy az asztalterítőt kiveszem a szekrényből és megterítem az asztalt, utánam ő is oltári komolyan,lelkesen kivett egy edénytörlőt, és a székre felküzdötte magát,hogy az asztalt elérve ,,segítsen megteríteni Nekem ,,:D Ilyenkor rettenetesen örültem és meg is dicsértem a kicsi,drága kincsemet,egyem meg a kicsi kezét.Olyan édes,ennél jobbat nem kívánhatok az élettől mint mikor az én kicsi lányom segít nekem.kell ennél több?
*
Ebéd közben komolyan néz minket az anyját,apját,hogy másfélét eszünk,a szemei jobbra-balra forognak, és egyszer csak az apja karját gyengén,kedvesen megérintve,mosolyogva mondta:Jó étvágyat:) Engem ugyan kissé meglepett mert nem én tanítottam meg ilyesmire a leánykámat,nem nekem kívánt jó étvágyat az asztalnál és közben a férjemre néztem kérdően,hogy ez a gyerek kitől tanulta meg? Mikor Zoli mondta,hogy ő szokott nap mint nap a lányának jó étvágyat kívánni és ezt visszakapta ma első ízben. Ezek után nem is csodálkozok ha nekem nem kívánt jóétvágyat...... de jól esett hogy ilyen figyelmes,kedves kislányom van. Szégyellem magam,hogy nem figyelek az apró illemszabályokra,na most már ezúttal erre is vigyázni fogok,hogy mikor mit mondok, ha véletlenül olyan helyzet adódik akkor annak megfelelően viselkedjek,beszéljek. Ki mástól tanuljon a saját kisgyerekem hanem az első személytől éspedig: az édesanyjától? Különben a jó étvágyat kívánás sosem volt az erős oldalam,bár azért többször szoktam mondani nagyobb társaságban,de a legtöbb esetben úgy tűnt nekem mintha meg sem hallották volna,nemhogy szűk családi körben. De a lányom kedvéért érdemes erre vigyáznom és kell is,már csak azért is mert megfigyel,megtanul mindent nagyon hamar (cselekedet,szó,illem). Szégyellem magam most is a lányom előtt le a kalappal előtte:)
*
Még jövök az elmaradt beszámolókkal,képekkel tarkítva.....

2009.01.13.(Kedd) Blog Barátság

Jázmin és Vilmóka anyukája megtisztelt bennünket a blog barátság címmel:) Nagyon jól esett nekünk és köszönjük szépen!!!

Igazából nem is jó szó rá a díj, inkább jelzés a barátságról és a közelségről, ami legkevésbé értendő földrajzilag. Lényege, hevenyészett fordításban:
"Ha blogolsz, hiszel a "proximitásban" a térben, időben, és kapcsolatokban való közelségben és teszel is érte. Ezek a blogok különösen varázslatosak. Íróik célja, hogy barátokat találjanak. Nem az anyagiak vagy a hatalom érdekli őket. Reméljük, hogy amikor kibomlik a szalag az üzeneten, még több barátság fog születni. Figyeljünk oda jobban az ilyen blogokra! Add tovább nyolc újabb blogolónak és mutasd meg ezt a leírást is!"

Nem teszek különbséget a blog barátságok között,mindenkit egyformán barátnak tekintek függetlenül attól,hogy hányszor térnek be hozzánk illetve én látogatok el hozzájuk olvasni. Azt hiszem lassacskán leltem barátokra itt ,de nem sokat,vannak olyan barátságok akikkel virtuális világban (iwiw-e-mail,komment és majd ha lehet csetten)tartjuk a kapcsolatot.
Ezt a barátság címet tovább gurítom:
1) Krisztának és Borókának
2) Mia és Majának
3) Bogárnak
4) Dávid és Rékának
5) Hanna és Mikoltnak
6) Csigacsajnak
7) És ismét Jázminéknak visszaküldöm (remélem nem gond)
8)Az utolsó helyen ismét a szívemben az egész blog barátság él ,de csak azok akiket ismerek. Nem tudok választani mert kedvesek vagytok egyformán:)

U.i. (Szégyellem magam,hogy nem tudom beilleszteni a nevet a blog cím helyébe annak ellenére,hogy blogolok erre még nem tudtam rájönni,pedig illik:P)

2009.01.08.(Csütörtök) Könyvkukacoknak-ez egy élő játék

Szia___________________ !

Azért írok neked, mert azt szeretném, hogy Te is részt vegyél egy játékban, amelyet most leírok Neked. Ehhez kérdd meg Édesanyádat, hogy 8 napon belül küldje ezt a levelet hat, 0-6 év közötti gyermeknek (2 példányban, egy kitöltve, egy üresen).

Édesanyádnak a következőképpen kell kitöltenie a levelet: az első helyen szereplő gyereket nem kell figyelembe venned, mert neki már Én elküldtem egy könyvet. A másik kettőt pedig a rangsorban előbbre kell tolnia, és a harmadik helyre a Te nevedet, korodat, címedet kell beírnia. Az így első helyen szereplő gyereknek, _________________ Édesanyád küldjön egy általatok választott könyvet.
Ilyen módon, pár héten belül 36 gyerektől kapsz egy-egy könyvet! Érdekes lesz azt is látni, mennyi helyről érkeznek majd azok.

KÉRLEK NE DOBD EL EZT A LEVELET! Sok Édesanya fáradt volna feleslegesen. Ha nem akarsz részt venni a játékban, akkor küldjétek vissza ezt a levelet 2 napon belül, hogy a játék folytatódhasson!

Ezt a játékot az óvónők hívták életre azzal a céllal, hogy növeljék a gyerekek könyv iránti szeretetét, és hogy kapcsolatot teremtsenek a gyermekek között.
Sok szép könyvet kívánok Neked, és remélem, nemsokára találkozunk!
_________________________________________________________________
Levelemet a következő gyermekeknek küldtem el:
1___________________2_____________________ 3_____________________
4___________________5_____________________ 6_____________________

Akit érdekel ez az élő játék írja meg a postai és levelezési címét privát úton.
Várom a választ mert van levelem akinek elküldenék szám szerint 6 gyereknek.Akit érdekel szóljon.

2009.01.07.( Szerda) Kis beszélgetés

Ma délután mikor felkelt a Bogicám még nem nagyon akaradózott kimászni az ágyból,ezért amikor még a paplanjába fúrta az arcát,én egy kérdést intéztem hozzá:

Anya: Hogy telt a mai napod? Voltatok ma tatával sétálni?
Bogi: Mosolyogva felül és mondta- gamboka
Anya: A galamboknál voltatok?
Bogi: A fejével inti boldogan,hogy igen s közben sugárzik mosolya az arcáról:)
Csend.
Anya: Ismét megkérdezem- hol voltatok? Kiváncsiságból,hogy mit fog felelni.
Bogi az ablakra néz és mutat oda jelezve,hogy kint jártak-még ébredezve:)

2009.01.05.(Hétfő) Babák

A kicsi hordozós széket amit már régen nem használtunk nem vittünk le a pincébe,hogy Bogica még játsszon vele babázósat:) Ma együtt játszottunk etetőset,ringatósat,kirándulósat a babákkal,annyi van belőle,hogy mindjárt nem férnek el egymástól:P

Itt épp az összes babáit próbálja megetetni:D







És lenn pedig ringassa,altassa őket esti álomba:)

2009.01.04.(Vasárnap) 21 hónapos apróságok és okosságok

Általános összefoglaló magamról:
Nagy nehezen szántam rá magam az írásra mert most 10 órára aludt el a leánykám,én pedig ott ültem a kiságya mellett, már nyolc órakor ágyba tettem mimózámat de sehogy sem akart elaludni,éspedig addig nem alszik el amíg jól ki nem játszotta magát az apjával. Nálunk ez már kutyakötelesség,s főleg Bogicánál nincs alvás amíg apával ki nem játszottunk magunkat:PKét hét tartó szabadság után holnap ismét megyek tanítani,két csodás hetet töltöttem itthon nagy ünneplések,játszadozások,sétálások, vendégjárások közepén, és nem utolsósorban nagy hobbimnak az olvasásnak szenteltem azt a kevéske szabad időt ami jutott nekem osztályrészül.De azt is úgyhogy válaszút elé állítottam saját magamat:akkor most amíg a leánykám alszik legyen az délután-este vagy pihenek ésvagy olvasok:) Így aztán az utóbbit választottam,hogy ezalatt az idő alatt amíg itthon voltam egy szemernyit sem hunytam le a szememet aludni délutánonként,és este is csak későre kerültem ágyba.Hm. Mindez jó ideig háttérbe szorul mert kezdődik a család,munka,tanulás,vizsga,rohanás és a többi.... Bizony mondom legyek akár milyen fáradt a naplóírást mégsem szeretném abbahagyni.Pedig nyugodtan ha akarnám nem írnék most,de nem teszem mert szeretek írni,csak épp most keserű a szájam íze,nincs nagyon kedvem most írogatni,mert holnap reggel korán kelek,rohanok munkába,haza jövök itthon fog várni rám az én kicsi drága galambocskám akivel kell foglalkozzak- .játszani,tanítani,mondókázni,mesét olvasni,és még sorolhatnám akármilyen fáradt leszek,de ezt semmiképpen sem fogom kihagyni akárcsak az írást mert jólesik szívemnek-lelkemnek amit megőrzök emlékbe.Jaj istenem ez jár nekem most,nem is tudom más ezt hogyan csinálja,talán éjjel is fennmaradt,hogy minden téren megfeleljen?!
És akkor szóljon egy kicsit a mese Boglárkaságról is:
Nem is tudom hol kezdjem ,hál Istennek az étvágya kitűnő,mindent megenne ha megengedném neki.Sajnos az ünnepek alatt nagyon rászokott a virslire,csokira aminek nem örülök,mert most oda jutottunk,hogy előtte nem eszünk ilyesmit vagy pedig elő nem veszünk. Ezeknek a szenvedélyeknek és nem csak ez,hanem valóban egy picivel többet is evett a kelleténél a szükséges mennyiség mellett.Mindezeknek meg is lett az ára,és őszintén szégyellem magam emiatt ,mert bizonyos értelemben én is hibás vagyok mert pár napja megy a hasikája,de mit lehet csinálni ha egy kicsit megóstolta ami ugyebár ízlett neki.Aztán a következő alkalommal még többet evett,aztán majdnem mindennap jutott neki mind a kettőből,hogy most szinte olyan nap nem telik el,hogy ne menjen a pocija,legyen normális a széklete.Ezért most kapja a Hidrasecet,hogy egy kicsit fogja meg a székletét,diétáztatom pirítós kenyérrel,rizssel sok folyadékot adok. Közben figyelem és figyelem,hogy változik-e a helyzet,eddig alakulóban van.Remélem ennél rosszabb nem lesz.Ja, igen közben mikor eszébe jut Bogicámnak és kedve van egyet gondol és a kis kanálra teszi a kenyeret és úgy eszi,vagy pedig kanalazza ki a vízet a pohárból:)
*
Kezdet önállósodni,három szavas mondatokat mond,kérdez,egyes -és többes számban is beszél néha,bár az utóbbit csak most tanulja.Szeret egyedül játszani a babáival,hintázni, gyurmázni,memória kártyázni,segítőkész,minden érdekli,mindent megfigyel,utánozza a felnőttet ahogy tudja a maga módján,de többnyire sikerrel jár el.Imádja a meséket, képeskönyvet nézegetni,mondókákat hallgatni,Tv nézni de csak akkor ha megy az Elmo és a Thomas mesefilm,de csak akkor és csak akkor figyel a tévére ha ezt a két adást vetítik.( fogok venni Elmos és Thomas vonatos könyvet)
*
Finommozgás terén ügyeskedik hol a jobb ,hol a bal kezével rajzolgat krétával,a kanalat is úgy fogja meg ahogy kell a végénél fogva,két fülénél megfogja a poharat leveszi a nagy asztalról visszateszi a helyére,a memóriakártyákat ögyesen a hüvelykujjával és mutatóujjával finoman visszateszi a dobozba.Szereti törölgetni szivaccsal a kagylót,táblát, a könyv lapjait a jobb kezébe tartva gyorsan forgassa,hogy azok fújják egyhuzamban a szelet előre repülve,úgy őrzi,simogassa a könyveket,gyurmát a kezébe tartva,hogy nehogy valami baja essen nekik:)
*
Nagymozgásoknál viszont bámulatos gyorsassággal mászik fel a székre,az etetőszékre, az asztalt a mosogatóhoz húzza,hogy másszon fel és segítsen nekem aztán végül onnan felmászik a konyhaasztalra is,hogy ilyenkor mindig résen kell legyek. Táncol,rohangál,lábaival dobol mert szereti hallgatni, hogyan dobban hangosan cipőjének a talpa,szaladgál hogy sokszor attól félek,hogy nehogy neki menjen valaminek, és a fejét beüsse valahová.Előveszi a seprűt mikor eszébe jut mint pl, ma is háromszor sepregetett a leánykám reggel,délután és este sepregetett, és azzal benyúl az asztal,kanapé alá.Elárulom nagyon ügyesen fogja most a seprűt eddig szerencsére nem ütközött be vele sehová.Valamelyik nap nem is tudom az ünnepek alatt történt,hogy én sepregettem,Bogciám nézte a tévét a kanapén ülve.Észrevett,hogy nincs nálam a lapát ezért szépen felállt oda ment a szemeteshez kinyitotta a szekrény ajtóját,és már hozta is a lapátot nekem.Nagyon jól esett ez a kicsi segítség,mert anélkül tette mindezt,hogy megkérdtem volna rá. Meglep ez a figyelmesség.
*
És ha már figyelmességről van szó be kell,hogy valljam kitűnő a megfigyelőképessége,mert az állatos memóriakártyákat összevissza tettem ki az ágyra,és akkor szépen kértem őket,hogy adja ide nekem. Előbb megneveztem az állat nevét,ő pedig kikereste és mindig telibe talált ilyenkor.
*
Egyéb apróságok is vannak,hogyha például ott vagyok mellette az ágyon ülve,addig nem száll ki az ágyból a kicsi galambom amíg nem húztam fel a papucsát:)Szokta mondani,hogy papucs miközben oda mutat.
*
Bármilyen kis édességet megkíván a kislányom legyen az házi keksz,csoki,banán.mindig előbb a körülötte levőket kínálja meg,és csak azután majszolja el a sajátját. Előbb szerre visz mindenkinek az adott finomságból és aztán övét is. Micsoda figyelmesség,kedvesség ez az én kicsi Boglárkám részéről. Boldog vagyok ezért, éspedig ezért érdemes erről írni.
Ha viszont köszöni szépen és nem kér többet az ételéből akkor a tányért szépen felveszi az asztalról ,felém nyújtsa. Ezzel adja tudtomra,hogy a részéről be van fejezve a reggeli, ebéd vagy vacsora.Meglep,de ez az igazság.
*
Még saját magára is ad már 21 hónaposan a kis tündérkém szereti ha tiszta a keze, ha cipője van a lábán a házban,ha szépen meg van fésülve, ha leesik a csat a hajából vagy éppen csak elmozdul már jön is hozzám,hogy tegyem vissza a helyére:D

2009.01.04.(V) 21 hónapos lett

Testi fejlődés

A második életév folyamán a kicsi tovább vizsgálgatja, milyen a különféle dolgok tapintása, szaga, kinézete, hangja és íze. Bár még mindig rakhat ehetetlen dolgokat a szájába a felfedezés részeként, épp úgy, mint kisbaba korában, már más érzékszerveire is támaszkodik a felfedezésnél. Megérinti a kutya selymes szőrét, élvezi a friss sütemény illatát, tanulmányozza a tükörképét, hallgatja a feje fölött elhúzó repülőgép zúgását vagy a madarak csivitelését és – remélhetőleg – megkóstolja az új ételek ízét, és kipróbálja állagát. Lehet, hogy néha túl sok is neki az új élmény (mondjuk el születésnapi partin, vagy egy hosszú kirándulás alkalmával), és miután ahhoz, hogy ezt elmondja, még nincs meg a kellő szókincse, nyűgös lehet vagy akár sírással hisztizéssel reagálhat. A totyogók érzékei számára az egész világ egy nagy svédasztal, amelyről csak apró, gyermekméretű falatokat ajánlatos fogyasztani.

Szociális fejlődés

Kész kis Drakula! Bár ahogy idősödnek, a gyerekek egyre kevesebb dolgot raknak mindjárt a szájukba, egyesek néha agresszióból, izgatottságból vagy akár a felfedezés öröméért megharaphatják a másik gyereket (lássuk csak, mi történik, ha harapok egy falatot Peti karjából, gondolhatják magukban). A legtöbbször azért harapnak a gyerekek, mert egy esemény frusztrálja vagy feldühíti őket – ilyen lehet az, amikor a másik gyerek nem akarja odaadni a játékát –, és még nem tudják kifejezni szavakkal, sem úrrá lenni a helyzeten. A harapás, az ütés, a csípés vagy a hajhúzás az önkifejezés ősi formája, és mint ilyen, nem ritka kis gyerekeknél, akiknél még nem fejlődtek ki kellően a szociális készségek, így azt sem értik, hogy cselekedeteiknek fizikai és érzelmi hatása van másokra. (Ne feledje, a gyerekek ebben a korban még mindig természetes módon egocentrikusak, és nincs meg bennük az empátia készsége.) Akkor tehát az undok kis harapósból gonosz felnőtt lesz? Valószínűleg nem. Megfelelő neveléssel, irányítással, nagyobb szókinccsel és több önuralommal a harapós totyogó általában hároméves korára kinövi ezt a szokást.

Szellemi fejlődés

Az ilyen korú gyermekeknek még nem fejlődött ki az időérzéke. Bizonyára megfigyelte, az olyan szavaknak, mint „siess” vagy „mindjárt”, nem ugyanaz a jelentésük az adott pillanatban élő kicsi számára, mint a felnőttek vagy akár a nagyobb testvér számára. A totyogó korban a gyerek a pillanatra koncentrál, csak annyit tud, hogy a dolgoknak most kell megtörténniük (most akar ebédet, most akar kimenni a boltból, most akar a játszótérre menni). Ám ahogy közeledik a második születésnapja, lassan megérti a „nemsokára”, vagy a „később” fogalmát, különösen, ha konkrét példákkal segítjük. („Nemsokára ebédelünk, csak előbb hazavisszük, amit vásároltunk” vagy „Nagypapa később jön, miután befejeztük az ebédet”).

Hároméves korára a gyerek meg fogja érteni, hogy bizonyos dolgok a múltban, a jelenben és a jövőben történnek, bár sok óvodás használja még a „tegnap” szót minden múltbeli eseményre, vagy a „holnap”-ot arra, ami még csak ezután következik. A kisgyereknek körülbelül hatéves korára világosabb lesz az időről alkotott fogalma. Akkor már mondhatja neki, hogy „Siess, mert elkésünk”, mert akkor már lesz valami fogalma arról, mire is gondol.

Forrás:Informed.hu

2009.01.03.(szombat)Szánkózás

Tegnap megtörtént az első szánkózás aminek hatalmas sikere volt Bogica részéről,ugyanis először azt hittem,hogy sírni fog.Mivel kissé hideg volt kénytelen voltunk az udvarra lemenni fél órácskára,de így is jól telt:))) Olyannyira,hogy amikor már a vége felé jártunk a szánkózásnak és fel akartam hozni sírva sírt,hogy még folytassuk:P Így még egyet mentünk és már jöttünk is fel ahol már az előszobai ajtóhoz fordulva bömbölt tovább,hogy menjünk vissza:O Este pedig mikor egy bizalmas beszélgetést folytattunk a férjemmel,hogy mikor menjünk édes kettesben kirándulni,úszni,szánkózni hovatovább a leánykám a szánkó szót meghallva akkor hisztit csapott, hogy kénytelen voltam nála megálljt parancsolni kellő türelemmel.Végül kitaláltam,hogy hintázni hívom és akkor már le csillapodott mert aztán hatalmas boldogsággal vetettünk bele magunkat a játszadozásba.Sokszor előfordult velem,hogy egy hiszti kellős közepén gyorsan kell döntsek,hogy túljárjak Bogicám eszén ha el akarom kerülni a hosszan tartó hisztériát.Nálam bevált eddig.Hm.

2009.01.02.(Péntek) Csak egy kép

Egy kiadós séta után pedig jóízűen ette a virslit:)

2008.12.31. (szerda) Szilveszter estéje

Itthon voltunk édeshármasban:)Én pedig nem vagyok úgy oda a szilveszteri buliért,mert sokkal jobban szeretek itthon lenni,pihenni,olvasni és amikor kedvem van Tv- nézek vagy épp alszom. De most nem volt jó hangulatom mert fájó foggal köszöntöttem az új évet, Bogicám békés,álomszuszék álmát megzavarta az innen-onnan hallatszó,fülsüketitő,éles tűzijáték és asszem még a petárda hangja is,ha ugyan az is volt.Az utóbbiban nem vagyok biztos benne,de a tűzijátékot jól lehetett hallani mert a közelben lakunk:O Nem volt koccintás, nem mentünk le anyósomékhoz sem,Gabiékhoz sem,mérges voltam a fogam miatt, amiatt is,hogy kicsi Bogicám megijedt mert jóval csak másfél óra múlva aludt el ama bizonyos tűzijáték óta.Rémes milyen hangulatban búcsúztam el az óévtől és köszöntöttem az új évet. Ezek szerint még ilyen is van,csak az az érdekes,hogy a tavalyi szilveszter sokkal jobb volt mint a mostani.Akkor a leánykám nem sírt fel,szépen felöltöztünk,lementünk koccintani,az óévet sajnálom mert szép volt,jó volt,elmúlt.Hogy mit fog hozni az új év megmondani nem tudom,de azt tudomhogy kemény munka vár rám.

2008.12.30.(Kedd) Apróságok

Itt Bogicám majdnem az összes babáival hintázik és ezt ketten Mari mamával találták ki:) Mindenki düntse el magában mit gondol a képen látottakról? Imádni való,édes,anyáskodó minden tevő leánykám van:D

A délután hátralévő részében amikor megérkeztek Emő keresztmamáék Vásárhelyről ugyancsak épp Bogi a hintán ült,és amikor meglátta Emőt és Levit menten azonnal sírva fakadt:S Olyan erősen sírdogált,hogy addig nem hagyta abba amíg el nem hagyták a szobáját,én pedig a karjaimban vettem az oly hüppögő tündérkémet elmagyaráztam ,hogy:,,A tegnap mondtam,hogy fognak jönni Emő keresztmamáék,,.s mint aki megértette mire célzok azonnal mély hallgatásba burkolózott.Nemhiába tette ezt mivel azelőtt való nap folyton hangoztatta,,keresztmama,keresztmama és keresztmama többször is, és mégis megijedt.Nem csodálkoztam azon amikor Emőék láttán megijedt a kislányom,hiszen utoljára a nyáron voltak itt,és akkor is augusztusban azóta sokat nőtt,nőttőgélt,változott a leánykám,hogy először hirtelen nem ismerte fel a keresztmamáját. Azt hiszem,bár ebben biztos nem vagyok benne,mert itthon mutattam fényképet Emőről és Leviről s rögtön felismerte őket,mondta is a nevüket.Azt is valószínűnek tartom,hogy egészen más a személyes találkozás egy kisgyereknél mintha csak egy képen nézzünk valakit. Mindegy. De mégis minden jó ha a vége jó mert aztán végül mikor kimentünk a vendégekhez édes kettesben,megkapta a fent látható képen a kis lovacskáját aminek szintén meglepődött arcot mutatott,de őszintén szólva a lelke mélyén örült az újabb ajándéknak. Inkább meg volt illetődve a leánykám. Csak állt kissé szégyenkezve,nézte,hogy kicsodák az újonnan érkezett vendégek.Ha pedig szépen megkérdtem Bogit,hogy menjen puszilja meg Emő keresztmamáját akkor nemhogy megmozdult volna,hanem összefont kicsi kezeiv el állt és csak állt lehajtott fejjel, el nem mozdult az egy helyben álldogálástól:P pedig tudta mit kell tenni mert a közel állókat szülőket,nagyszülőket bátran megpuszilja minden ellenállás nélkül ha kedve tartja vagy épp megkérjük rá,de nem erőltetjük. Azonban itt más volt a helyzet,mert egy évben egy-két alkalommal lássa a keresztszüleit. Szégyellem magam,hogy még nem mentünk el Vásárhelyre,de igérem az idén elmegyünk most,hogy megnőtt a kis tündér.Végül kapott még szép piros nadrágot, harisnyát,kicsi ruhácskát és két zoknit.Köszönjük szépen,kedvesek,aranyosak voltatok, hogy el jötettek. Az est fénypontja pedig az volt,hogy kezdet oldódni a hangulat,megbarátkozott a keresztszüleivel a leánykám,és másnap is meglátogattak bennünket.Sajnáljuk,hogy csak két napig vagy még annyit sem ültek nálunk,de megígérték,hogy a közeljövőben megpróbálják úgy szervezni a programjaikat,hogy legalább 3-4 napig időzzenek nálunk.

2008.12.30.(Kedd) Apróságok

2008.12.24.(Sz) Szenteste minivideóval

Gabi keresztata munkája:)Köszönjük szépen.

2008.12.31.(Sz) B.Ú.É.K

Virradjon rád szép nap, köszöntsön rád jó év, kedves hajlékodba költözzön a jólét. A lelkedbe boldogság, a szívedbe béke, ezt kívánunk nektek az újévre!

Boglárka,Hajni és Zoltán

2008.12.30( kedd)2007-2008 karácsonyán

2008.12.29 (H) Hópete gyurmából:-)

A képen Bogi épp a gyurmás hóembert fogja nagy szeretettel:)

Bogicám nagyon szereti a gyurmát,de legfőképpen a gyurma dobozát szereti összegyűjteni és vinni magával a lakásban,a gyurma színeit,puhaságát és azt hogy valamit lehet formázni belőlük.Szívesebben nézi ragyogó szemekkel,hogy én miket produkálok a gyurmából,megpuszilja a kész alkotásomat,örül a gyurmának de kezébe nemigen veszi,hogy ő is csináljon valamit:S Sokkal inkább azt szereti,hogy gyurmából labdát faragjak és azt dobja vagy éppen a kezével dörzsöli mint ahogy tőlem lássa az adott pillanatban.

2008.12.29.(Hétfő) Újabb karácsonyi ajándék

Nem tudom ki hogy van a kis gyerek ajándék vásárlásával főleg akkor,ha a az ember gyereke még csak két éves sincs,helyesebben csak másfél éves. Mindenki másképp gondolkozik,hogy ez- az a játék nem másfél évesnek való,ehhez meg amahhoz még kicsi ésatöbbi ,ésatöbbi még sorolhatnám. De én a józan eszemre,szívemre hallgattam és azt vettem figyelembe,hogy mégis mivel tudnék örömet okozni Bogicának a sok foglalkozás,meseolvasás,mondóka mellett.Sokat törtem a fejem ,gondolkoztam,hogy mi a csudába lehet venni még a Vécsey nagyszülőktől kapott ajándékpénzből,mert ugyebár az idősek nem nagyon tudják mire van szükség egy kisgyereknek. Így rám hárult a feladat ez a része is mert,ruhából,csizmából,cipőből,játékból ,mesés könyvből nincs hiánya Bogicának (bár a ruhatárát, könyvbirodalmát még bővíteni fogom),de mégis valami egészen különleges,maradandó dolgot akartam venni. Olyant ami hasznos és később is birtokba tudja venni amikor már óvodás,kisiskolás lesz.Szerencsére sikerült ez!!! Nemhiába esett a választásom egy olyan táblára amelyiknek az egyik felén bármilyen krétával,a másik oldalon viszont kimondottan olyan színes ,vastag ceruzát lehet használni amelyik nem szárad ki és nem hagy nyomot a fehér táblára, és könnyen törölhető:) Bizony mondom,hogy nagyon jó választásnak bizonyult a tábla egyrészt mert anyósom tanítónő,másrészt viszont Boglárkám szabadon rajzolhat,irka-firkálhat a táblán asztal,szekrény,szék,fal helyett amikor csak kedve tartja.

Ez a tábla pedig kitűnő ajándék és sokáig megmarad:) Kezdetben féltem mit szól a férjem,mit szólnak anyósomék de fölösleges volt a félelmem mert akárcsak a lányom ugyanúgy örvendett a család minden tagja.Deee a férjem szerint én zsenit akarok a lányomból faragni,pedig ez meg sem fordult a fejemben,csak azt látom,hogy tényleg ügyes keze van Boglárkának,minden leköti és szükség van változásra is ami a fejlesztő játékokat illeti.

2008.12.28.(Vasárnap) Az én eleven kislányom :-)

Tényleg egy hete mást sem csinál az én leánykám minthogy bármikor amikor eszébe jut,kedve tartja vagy épp unatkozik egyet gondol felmászik a konyhaszékre keresgélni mint pl.csoki,keksz,narancs ebből mindig kér:) Ilyenkor képtelen vagyok mindig résen lenni,hogy megfékezzem őt,hogy nehogy elessen,megüsse magát ésatöbbi mert én is végzem épp amit kell,bár ez nem mindig van így. De azért még a szemem sarkából figyelem mit csinál és hagyom,hogy másszon mert tudom nagyon óvatosan,ügyesen leszáll róla akkor is ha mondom,ha nem mondom. Ebből a szempontból nagyon figyelmes a leányom. Arra viszont mindig ügyelek,hogy nehogy elijesszem egy hangos paranccsal, szigorú felszólítással, kiabálással csak azért mert én megijedek,hogy ,, jaj csak épp nehogy elessen..... Épp ez az amire nagyon kell vigyázni mert ha hirtelen rászólok akkor valóban elesne ijedtségében,ezért inkább legtöbb esetben nem is szólok neki ,hanem figyelem,figyelem minden mozdulatát,hogy épp most mit csinál a széken állva vagy ülve. Ha mégis figyelmeztetni akarom a kislányomat akkor inkább finoman a nevén szólítom,hogy,, Szálljon le a székről,,-ilyenkor Bogica mint aki értette a kérést már azonnal le is száll a székről,de olyan is van,hogy egyszerűen csak oda megyek és leveszem onnan:)

Itt épp a narancsot rakosgatja kiveszi a tálkából ,majd visszateszi.

És akkor itt van a két emeletes etetőszék probléma, mert itt már nincs könnyű dolgom Bogival,de itt is bátran felmászik ha kell,ha nem hogy a végén már arra kell gondolnom,hogy ebből a leánykámból tornászt kellene faragjak.Hogy mekkora energiája,bátorsága van,tettere kész,mindenre kiváncsi és mindent megpróbál ha kell,ha nem legyen bármilyen fárasztó a fel-le mászás.Kezdetben nem ment olyan zökkenőmentesen az etetőszékre mászás,mert még azértis,azértis akart felülni saját önszántából,mindenáron egyedül felülni ,de egyszerűen nem ment mert magas a szék..... Hogy milyen a kislányom csoda,hogy nem adta fel a reményt,nem hagyta abba,nem unta meg a próbálkozást addig próbálkozott amíg aztán végül is az egyik lába fennakadt az etetőszék egyik karfájára:S:O Sírt ugyan egy kicsit, aztán hamarosan elfelejtette ezt a kis ballépést.S mivel láttam,hogy kínlódik,próbálkozik nagyon akar felmászni az etetőszékre és mivel mint minden mást ezt is meg kell tanulni,de Bogi kislány,csak 21 hónapos-ezért úgy gondoltam attól való félelmemben,hogy nehogy egyszer magára húzza a széket vagy bármi baja essen-megtanítottam ügyesen felmászni,leszállni az egyik-másik lábacskáival.,kezeivel kapaszkodni majd mikor felért megfordulni,hogy üljön.Nagyon nehéz,fárasztó de megéri türelmesnek lenni, halk hangon,nyugodtan beszélni,magyarázni, megtanítani mindenféle apró-seprő dolgokra a saját kis gyerkőcömet. Rájöttem,hogy akkor vagyok boldog ha látom,hogy boldog a gyerekem és azért mert hálás azért amit tettem neki s ez így van más apróságokkal is. Még mennyi minden lesz az életben amire meg kell tanítani a kislányomat amit örömmel teszek. És azóta mióta megtanul felmászni,leszállni az etetőszékéről olyan nap nem telik el,hogy ezt ne tegye meg.
A tegnap például 2009.jan.elsején amíg én az apjával pihentünk az ágyban addig Bogicám fogta magát jött-ment,elfoglalta magát ezzel-azzal amikor is arra leszek figyelmes,hogy milyen csendben van.Így hát kimentem és mit látok felült az etetőszékre mivel a maradék tányér étele ott volt és azt ette. Hogy milyen az élet.

Gyurmázás az asztal tetején:))

2008.12.27(Sz)Galamboknál

Először Apumamával vették szemügyre a galambokat,úgyhogy amikor mi mentünk .Zoli, Boglárka és én sétálni karácsony másodnapján galambnézőbe.Akkora hiszti csapott a leánykám hogy nem tudtam mire vélni a hisztit,csak mutatott,mutatott a mutatóujjacskáival a szemetes felé..... nem értettem,nem tudtam mit akar és akkor hoppá jött egy ötlet,hogy akkor Bogit felteszem a szemetes tetejére állva,hogy onnan szemlélje a galambocskákat.Később aztán elmeséltünk Apumamának,hogy Bogi sírva mutatta a szemetest és hogy feltettünk oda-s végül kiderült, hogy fel akart oda állni mert elősz9r amikor Mari mamával ott voltak akkor fel tette az unokáját a szemetesre s onnan nézték együtt a galambokat:)

A fenti kép bízonyiték arra,hogy Boglárkám a szemetesen állva nézelődik

A galambokból jutott szürke,fehér,fekete,sőt egy-egy barna is.Ezeket a galambokat egy szomszéd bácsi kedvtelésből tartja,ha elrepülnek vissza is térnek saját kis fészkükbe:)

Galambok kis házikója.

2008.12.26.(P) Ajándékok és egyebek

Inkább csak fejlesztő játékokat kapott mint pl. sokszögű színes ceruza,gyurma, ujjfesték,agykontroll kicsiknek kis könyvekkel ahol megtalálhatóak a színek,formák.számok és az első szavak illetve mondatok.

A két képen viszont Bogi az Anna,Peti és Gergő könyveiből nézegeti a képeket,valósággal lenyűgözte maga a könyv és amit benne látod,hogy be nem áll a szájacskája:) Többször mondta,hogy labda,autó ahány helyen azokat meglátta.

,,Olvas,, :))

És akkor még kapta a Karácsonyi meglepetés című könyvecskét is amelyikben található négy darab kicsi könyv amit fel lehet a fára dísziteni és tanulni belőle.

A felső képen egyet gondolt és beleült a kis bölcsőbe:P

Imádja a memória kártyát mivel ott az állatokat töviről hegyire felismeri,ki tudja mondani egy párnak a nevét,tudja egymásmellé rakni,csoportosítani,és ha már több kártya van akkor azokkal szeret játszani,hogy szanaszét dobja őket,teszi-veszi.

2008.12.25.(Cs) Kis megleptés karácsony estéjén.... és kellemes otthon

Az én ötletem volt,hogy az ajándékok mellé kicsi karácsonyi üdvözlő lapot is csináljuk saját kezűleg,de ennek végrehajtása már a férjemre hárult,mert nekem más elfoglaltságom miatt alig jutottam hozzá. Ezt is épp dec.24-e napon készítette el Zoli,úgyhogy volt elfáradás,kapkodás,csomagolás,vers kikeresése és a többi,de annál jobban örült mindenki ami jól esett a szívünknek:)

Az ünnepek alatt ilyen díszben pompázott az asztalunk,annál is inkább mert a díszes szépségével az ananász emelte ki a hangulatot vagy nem is tudom hogy nevezem másképp....

2008.12.25 ( Cs) Ez is,az is

Ma anyuéknál voltunk ebédre,ott nagyon jól eljátszadozott az újonnan kapott iker babáival,hogy amikor haza jöttünk még az este is ezeket ölelgette magához:)

:))))

Még a babáit is lefektettem melléje aminek nagyon örült mert azonnal nyomban elaludt,még kijöttem a szobából mielőtt mély álomba szenderült volna a leánykám:)