2009.01.15(cs) A mai nap és az érzelmek vihara

Délelőtt indultunk volna vissza a dokihoz,de elmaradt mert Bogicám még aludt,én is addig rendet raktam a konyhában,aztán ahogy felkelt evés,orvosság bevétele,öltöztetés után már én indultam munkába.Mikor hazajöttem 1 órakor épphogy a leánykámat 5 percre fektette le anyósom,még szerencse hogy nem aludt el,mert azonnal felöltöztettem és már ültünk is be a kocsiba s robogtunk fel a kórházhoz. Előtte pedig mondtam Bogicának,hogy megyünk egyet kocsikázni aki meghallva a kocsi szót fülig érő szájjal,kezeit az égre emelve ujjongott örömében,hogy mégis megyünk egyet autózni nem is sejtve hová.Bár tudtam,hogy ott lesz az orvos mégis kellett várni fél órácskát a váróteremben amíg a gyerekosztályon befejezte a dolgát az orvos és lejöjjön.Ideges voltam mert Bogicám álmos,dühöngtem mert azon gondolkoztam,hogy valahogy a nappalok összefolynak az éjszakával anélkül,hogy normális,hasznos dolgot csináltunk volna a nap 24 órájában. S főleg hogy mai nap semmit de semmi értelmes dolgot nem tudtam Bogival együtt csinálni ami jól esett volna mind kettőnknek. Szóval igazságtalan egy világban élünk mert a nő ugyebár reggel felkel,rohan,hazajön főzés,mosás,takarítás,ebéd,megint mosogatás (ez legalább 3 alkalommal) és hovatovább ott van egy aranyos férj és egy gyerek akikkel kell foglalkozni.Aztán mikor mindenki álomra hajtja fejét akkor kell még tanulni és olvasni.,legalábbis pillanatnyilag nekem úgy tűnik.S akkor csodálkozunk hogy gyerekink nem fejlődnek normálisan,nem olvasnak mesét,egész nap szinte a képernyőt vagy a számítógépet bambulják:O Vajon mindez miért van? Azért mert a nők többsége dolgozik,munkába jár estére meg hullafáradt semhogy a gyerekével foglalkozzon,ez nincs így jól határozottan állítom. Brrrrr..... Szóval ezek kavarogtak a fejemben amíg a drága galambocskám ott szuszogott az ölömben ülve,a fejét a mellkasomra hajtotta én pedig szorosan átölelve,mindentől védve simogattam,pusziltam,boldog voltam,hogy nekem van egy gyerekem akiért érdemes élni. Ismét állítom,hogy akiért érdemes dolgozni,rohanni mert amit teszünk csakis a gyerekemért teszem semmi másért, és hatalmas boldogásg volt,hogy ezalatt a pár perc alatt csak egymáséi voltunk. Ezeket nem hiába írtam mert amikor hazaértünk egyből már feküdt is le és csak délután 6 órakor kelt fel úgyhogy ma szinte egész nap semmit sem foglalkoztam vele azaz csak este.Az pedig nem ért semmit.,legalábbis az én részemről. Ma olyan semmilyen álló nap volt reggel kelés,munka, rohanás,orvoslátogatás, várakozás,kontroll vizsgálat aztán délutáni alvás aminek nem örvendtem.Sőt inkább piszokrosszul éreztem magam és az egész világra haragudtam..Végezetül még azt szeretném mindezekhez hozzáfűzni,hogy dédnagyanyáink,nagyanyáink idejében a nők otthon ültek finomabbnál finomabb ebédet főztek a családjuknak,tiszteségessen nevelték fel gyerekeiket,odafigyeltek a tanulásra és aki megengedhette magának az pedig szolgálót tartott. Ma már egy nő is dolgozik,tanul,gondozza családját és a többi,bár fárasztó és idegölő tud lenni az ilyesmi. És akkor csodálkozunk azon,hogy miért van sok válás,miért nem tanulnak gyerekeink és a sokszoros miérteket sorolhatnám. Gyógypedagógus szemmel ez a véleményem és ilyenkor dühös leszek.Ezeket nem azért írom mert én nem tudnám mindezt megcsinálni,sokkal inkább azért mert minden téren meg szeretnék felelni tökéletesen,hogy változatos étel kerüljön az asztalra,a gyerekemmel pedig hasznos értelmes dolgokkal töltsem el a szabadidő fennmaradó részét ,amikor nem munkába vagyok hanem itthon.Az igazsághoz hozzátartozik az is,hogy szerencsém van mert sok vakációm lesz aminek nagyon örülök,de sajnálom azokat a gyerekeket akinek az anyukája reggeltől estig dolgozik vagy alig foglalkoznak a gyerekükkel.Saját munkámon tapasztaltam mindezt. Igaz semmi okom panaszra és még csak 25 éves vagyok,de olykor megrohannak engem az ehhez hasonló érzelmek,hogy miért van ez? Megvan rá a jó okom.Erről majd titkosított úton szeretnék beszámolni,ha ugyan sort kerítek rá,de az is lehet hogy már kihűlő félben lesznek ezek az érzések.Ki tudja?