Kedd:Marika mamával elmentek szokás szerint újra galambnézőbe a szomszédba ahol aztán a tulajdonos bácsi még megmutatta Boglárkának a kis fehér nyulait:)A nyuszik láttán Bogicám kissé meglepődött,hogy milyen csodaszép kicsik és fehérek,nem is csodálkoztam ezen hiszen életében most látott először nyuszit közelről.Eddig jóformán csak a képeskönyvben látott nyuszit,most pedig erre is lehetőség nyílt.Ezenkívül látott élőben macskát,kutyát,lókát (ahogy Bogi mondja), kecskét,kakast és kismalacot azt hiszem ennyit.Már alig várom hogy elvigyünk Vásárhelyre vagy Budapestre az állatkertbe,mackóházba... Az állatokról ennyit még remélem nem vagyunk lekésve csak nincs lehetőségünk élő állatokkal találkozni:S Tavasszal lassan erre is sor kerül....
Délután mikor felkelt Bogicám szépen feltettem a kérdést :
Anya:Hogy hol voltatok Marika mamival? Voltatok galambnézőbe?
Bogi: Bácsi
Anya: mit csinált a bácsi,mutatott neked valamit?
Bogi:nyuszi
Anya: Igen? tetszett neked a nyuszi?
Bogi: fejbólintás ami annyit jelent,hogy igen-és ismét mondta egymásután a két szót bácsi nyuszi :P
Anya:mosolyog,öltöztetés
Szerda:
Mivelhogy késő délután érkeztem haza a munkából,Bogicám is későn kelt fel,nem kaptunk normális elfoglaltságot magunknak,a tv-ben sem ment egyetlenegy jó rajzfilm,ezért feltettem a számítógépen kedvenc gyerekkori rajzfilmet a Hamupipőkét. Arra gondoltam,hogy Bogica egészen másfajta,érzelmes mesét hallhat ugyan figyelt a képernyőre,de nem nagyon érdekelet maga a mesefilm.Én annyira hatása alatt álltam Hamupipőkének,hogy muszáj volt végignéznem a nappali padlóján ülve akárcsak egy kisgyerek. A leánykám addig rajzolt,járkált,tett-vett és én amíg érzelmesen,könnybe lábadt szemekkel néztem a csodás hamupipőkés rajzfilmet tudomást sem véve,hogy mit csinál az édes galambocskám. Hagytam,hogy a könyveket egymásután szedje ki a polcról és rakja az ölemben annyi könyvet sikerült kirámolnia neki,hogy lassan-lassan halmozottak a könyvek,hogy egészen arcomig értek,hogy egy pillanatra arra kellett gondoljak,hogy biztos Bogicám nem akarja,hogy nézzem és nézzem a mesefilmet:P Végül hagytam,fogtam Bogica által felgyülemlet könyveket a karjaimban,sőt még fél szemmel kellett tovább néznem a mese végét ,miközben egyszerre nevethetnékem és sírhatnékom támadt.Az előbbi azért,hogy milyen okosan kitalál valamit a kislányom,csak azért hogy csakis őrá figyeljek ,és mert nagyon angyalian édes volt ahogy könyveket adta nekem,miközben láttam rajta,hogy tényleg jókedvében tette mindezt. kaptam is cserébe egy hatalmas cuppanos puszit és egy ölelést,amiért boldoggá tettem őt azzal,hogy ültem nem is tudom mennyi ideig földön,és hagytam hogy pakolásszon. Az utóbbi pedig a mese végén azt hittem elsírom magam mert szerettem,sajnáltam és együtt örvendtem a főhőssel Hamupipőkével.Ezek után már csak remélni tudom,hogy Bogika is mikor nagyobbacska lesz ugyanúgy fogja nézni Hamupipőkét.Egyébként ezt a mesefilmet Gabi keresztata vette le az inernetről Boglárkának.Ezer köszönet érte.
Délután mikor felkelt Bogicám szépen feltettem a kérdést :
Anya:Hogy hol voltatok Marika mamival? Voltatok galambnézőbe?
Bogi: Bácsi
Anya: mit csinált a bácsi,mutatott neked valamit?
Bogi:nyuszi
Anya: Igen? tetszett neked a nyuszi?
Bogi: fejbólintás ami annyit jelent,hogy igen-és ismét mondta egymásután a két szót bácsi nyuszi :P
Anya:mosolyog,öltöztetés
Szerda:
Mivelhogy késő délután érkeztem haza a munkából,Bogicám is későn kelt fel,nem kaptunk normális elfoglaltságot magunknak,a tv-ben sem ment egyetlenegy jó rajzfilm,ezért feltettem a számítógépen kedvenc gyerekkori rajzfilmet a Hamupipőkét. Arra gondoltam,hogy Bogica egészen másfajta,érzelmes mesét hallhat ugyan figyelt a képernyőre,de nem nagyon érdekelet maga a mesefilm.Én annyira hatása alatt álltam Hamupipőkének,hogy muszáj volt végignéznem a nappali padlóján ülve akárcsak egy kisgyerek. A leánykám addig rajzolt,járkált,tett-vett és én amíg érzelmesen,könnybe lábadt szemekkel néztem a csodás hamupipőkés rajzfilmet tudomást sem véve,hogy mit csinál az édes galambocskám. Hagytam,hogy a könyveket egymásután szedje ki a polcról és rakja az ölemben annyi könyvet sikerült kirámolnia neki,hogy lassan-lassan halmozottak a könyvek,hogy egészen arcomig értek,hogy egy pillanatra arra kellett gondoljak,hogy biztos Bogicám nem akarja,hogy nézzem és nézzem a mesefilmet:P Végül hagytam,fogtam Bogica által felgyülemlet könyveket a karjaimban,sőt még fél szemmel kellett tovább néznem a mese végét ,miközben egyszerre nevethetnékem és sírhatnékom támadt.Az előbbi azért,hogy milyen okosan kitalál valamit a kislányom,csak azért hogy csakis őrá figyeljek ,és mert nagyon angyalian édes volt ahogy könyveket adta nekem,miközben láttam rajta,hogy tényleg jókedvében tette mindezt. kaptam is cserébe egy hatalmas cuppanos puszit és egy ölelést,amiért boldoggá tettem őt azzal,hogy ültem nem is tudom mennyi ideig földön,és hagytam hogy pakolásszon. Az utóbbi pedig a mese végén azt hittem elsírom magam mert szerettem,sajnáltam és együtt örvendtem a főhőssel Hamupipőkével.Ezek után már csak remélni tudom,hogy Bogika is mikor nagyobbacska lesz ugyanúgy fogja nézni Hamupipőkét.Egyébként ezt a mesefilmet Gabi keresztata vette le az inernetről Boglárkának.Ezer köszönet érte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönjük a kedves hozzászólást és hogy gondoltok ránk is:)
Hajni és Boglárka