2009.01.15.( Cs) Elmaradt december végi és újabb Boglárkaságok

Nagyon elmaradtam arról,hogy beszámoljak mi minden huncutságot,nevetnivalót tud produkálni az én okoska,mindent megcsinálós,megpróbálós leánykám,hogy olykor próbára tegyen bennünket.Bár az utóbbi ritkaságok közé tartozik,mert bevallom azért tiszta szívéből,saját gondolatai vezérlik Boglárka csíntevéseit és egyéb cselekedeteit.Ezek után három napig másról sem beszélünk a családtagok között beleértve szülőket,nagyszülőket,keresztszülőket csak arról folyig a társalgás,hogy Bogicám mit csinált,mi újat mondott,milyen édes,milyen okos,hogy milyen huncut,játékos,szeretgetős,puszilós,szemforgatós,tévedésbe ejt valakit csak azért,hogy ne kelljen oda menni,ezt vagy azt csinálni amire megkérjük és többi.....Ugyebár ilyesmi előfordul Bogicám részéről,ha valamit nem akar vagy épp a saját célját akarja elérni.Igy is nagyon,sőt élvezzük az ilyen helyzeteket:)
*
-Ha Bogi meglássa,hogy nyers kolbászt,virslit eszünk akkor máris éles hangjával túlkiabálja a beszélgetésünket,a tévét csak azért hogy végre csakis rá figyeljünk és mert imádja a kolbászkát.nem is beszélve a rántott húsikáról vagy fasírtról mert enm tartozik a kedvencei közé. Ha már kolbászka akkor rendületlenül kiabálja,hogy kolbászka,kolbászka-és ezt teszi addig amíg nem teljesítettük kérését.
*
Ha az apja bekapcsolja a zenét a számítógépen,hogy zeng a ház tőle,ilyenkor a leánykám rohan hozzám nagy boldogan,mosolyogva,fülig érő szájjal és mondja nekem :zene zene. Egyszóval az értésemre adja,hogy megy a zene és miylen jó zenét hallgatni ez már sugárzik az arcáról.Az apjával ketten belevetik magukat a zene hallgatásba,táncolnak,kacagnak de van olyan amikor Bogica egyvégtében futkározik a nappaliban.Ilyenkor kimutatja szélvész,energiabombáját,hogy ilyenkor amíg a zene megy mimóza meg sem áll egy percre sem.
*
Hogy mikor is volt le írtam egy füzetben pontosan január 5-én ,hogy amikoris nem akartam szaloncukorkát adni a kislányomnak ,mert ment a pocikája(később kiderült,hogy mégis a vírusos torogyulladása miatt változott meg a széklete).Igen és mivel nem akartam a legnagyobb kedvencét csokit adni enni ezért,hogy mindenáron a célját elérje szépen felmászott a székre és elcsente a szaloncukorkát. És mit csinált? Máris beviharzott vele a szobájában,kibontotta az ügyes kicsi,édes kezeivel a csoki papírját betette a kics játék szekrénybe ( nyilván azt hitte nem kapom meg).Ezek után mintha semmi sem történt volna úgy jött ki a szobájából.hogy már ette a csokoládét:P Még időben észrevettem és a csoki másik felét el is vettem tőle:O
*
Még decemberben volt egy csokis ügy amikor mi Bogit ott hagytunk anyuéknál,a leánykám ugyancsak megkívánta az asztalon lévő csokit:P Anyukám szépen ketté törte neki a tányéron,igen ám nyugodtan elvehette volna az én erősen szófogadó,illedelmes,drágajó leánykám,de addig nem nyúlt hozzá amíg anyukám meg nem engedte neki. Addig csak nézte,nézte és nézte a tányéron lévő csokit s mondta,csoki -miközben kissé szégyenkezve mutatott is feléje,hogy az kell neki. Megint csend,semmi nem történt.Nézte és nézte újból mondta csoki aztán mintha úgy emlékszem volna a csokinak mondta kocsi,ismét nem szólt semmit anyukám csak élvezte a kislányomat,hogy mondja csoki,kocsi,rámutat a csokira és nem mer hozzá nyúlni.Végül aztán mikor anyukám mondta,hogy most már elvehet az oly kívánt csokit és aztán boldogan, jóízűen elmajszolta.Mi épp vásárolni voltunk az apjával karácsonyra.
*
Ha valami begurul a tévé asztala vagy kanapé alá akkor máris rohan a fiókos szekrényhez,hogy vegye ki a fakanalat és azzal vegye ki a begurított labdát vagy egyéb játékot:) Ezt pedig Mari mamájától tanulta.
*
És akkor január 10-én itt volt anyukám,én gyorsan lefutottam vásárolni a közelben lévő Merkúr üzletbe de azelőtt előkészítettem a porszívót.És mikor visszajöttem már anyukám porszívózott helyettem, amitől aztán kevés feladat hárult rám ami a takarítást illeti.És hiába akartam mindenáron kivenni anyukám kezéből a porszívót a lányom ezt nem engedte meg,vissza keleltt adjam Meli mamának,hogy folytassa.Ez azért volt érdekes mert anyukám mesélt,mondott mindenfélét Bogicám mit egy papagáj mondott mindent utána, mindenfelé követte a nagyanyját szobáról szobára a porszívóval együtt:) Egyszer csak anyukám megkérdte az unokáját,hogy menjen dobjon el valami papírt a szemetesbe ( ha én mondtam volna biztos eldobta volna),de így mindenképpen a nagyanyja mellett akart maradni: Ezért úgy tett a huncut kislányom mintha kimenne a konyháig és tényleg eldobja azt a papírt,ehelyett csak a nappaliban lévő számítógép asztaláig ment s ott megállt.S hát mit csinált?Azt hitte anyukám nem fogja észrevenni? Azt a papírt ami a szemetesbe kellet volna kerüljön a kertész nadrágja elülső zsebébe csente el:P Ezt pedig az apjától látta,mert ő is kertész nadrágot visel nap mint nap és annak elülső zsebébe teszi a kulcsot,papírt,pénzt és miegyebeket.Hát hogy mit nem csinál a kislányom?!De olyan édes volt ilyenkor,hogy egyem meg a kicsi kezét.
*
Valamelyik nap decemberben a szakácskönyvet böngésztem ,hiába volt minden mert egy percre sem hagyott engem Bogica,hogy nyugodtan olvassak:S Épp akkor kellett neki a könyv amikor nekem,ha kivettem a kezéből visszavette,ha kimentem a szobájából,hogy akkor játszódjon egyet a kiszemelt könyváldozattal.Ő is utánam rohant a könyvet otthagyva a szobában,én akkor vissza futottam a k9nyvért remélve arra,hogy neki akkor biztos nem kell vagy elfelejtette:legnagyobb sajnálatomra újból elvette,minden harcot feladva a hálóba mentem lefeküdni,a kicsi galmabocskám is utánam jött lefeküdni amiiből nagy kacagások közepette hancúrozós játék kerekedett.Ez olyan nap volt,hogy neki semmi sem volt jó ,mindenben követett engem mint egy ,,árnyék,,.de igy is jó volt anno.