Bogi születésnapja

Bogi születésnapjára csak néhány osztálytárást és egyik  legjobb barátnőjét hivtuk meg.

Rólunk szülőkkel is van kép valahol, de az Zoli telefonján van.

Hozzánk is járt a Mikulás

Gőzerővel takaritják a csizmát....

... ő is

Réka első Mikulás napja

Farsangra hangolódva

Február 16-án lesz, az ideális nap Bogiéknál ,az oviban. E
Ez lesz az első,olyan farsang,hogy most már a szülők is mehetnek,mert attól tartottam,hogy az idén is nélkülünk fogják megtartani,akárcsak a tavaly. Kellemesen csalódtam,mert így már látni fogom Bogit, ovistársai körében,mert ugyebár ritkaságszámba megy,hogy lássam,hogyan ,,viselkedik,,:)

Bogi fekete cica szeretne lenni.

Apró örömök

Boglárka karácsonyi ajándékai. Azonkívül kapott hulahop karikát és 2 drb.mesekönyvet ami sosem hiányozhat a karácsonyfa alól. Zselykét sem kell búsulni,mert neki is jutott az ajándékokból bőven. De ezek az én kedvenceim is:)

Három napja együtt dominóznak Marika mamával.Imádják.

Szentesti képeink:)

Képek innen:)

Röviden annyit fűznék.hogy szentesete először Marika mamához mentünk,utána Gabiékhoz s végül( ha valaki nem tudná,most mondom,hogy egy házban ,de külön lakrészben lakik három család), hozzánk eljött mindenki szüleim,öcsém és nagyszüleim is.
Karácsony első napján anyukáméknál ebédeltünk,másodnapján anyósom és Gabiék jöttek hozzánk ebédre,harmadnap Erikáékat láttunk vendégül szintén ebédre. Szerdán aztán a nagyszüleimhez voltunk hivatalosak,egy ünnepi ebédre.

Kicsit elfáradtuk,de megérte,ha úgy vesszük,hogy 2011-ben mindössze most az egyszer volt családi ebéd,ha jól emlékszem.

Mi karácsonyunk

Ilyen volt a mi szerény karácsonyunk:)







És itt voltak nálunk Zselyke keresztszülei Budapestről:) Nálunk ebédeltek és itt ültek estig,mert Lóránt szüleinél voltak megszállva. A lányok nagyon jól megértették egymást,a hangulat fenséges volt,hogy igazán sajnáltam,hogy olyan hamar elrepült az a fél nap,amit együtt töltöttünk.

Elsősorban mi kell alkalmazkodjunk,azokhoz akik hazajönnek Pestről látogatóba,mert sűrű programjuk van. Hát így.

Boglárka napja

Ma van Boglárka névnapja! Ez alkalomból sütöttem neki egy kupola alakú gesztenyés tortát és kapott virágot is Marika mamától. Az én Boglárkám már csak olyan, hogy kérésre nem igazán akar fotózkodni, így csak a tortát meg a virágot sikerült megörökíteni. Mivel Boglárka a tortát nem győzte kivárni, ezért sietnem kellett hogy legalább erről legyen egy kép. Boglárka nincs a képen, de torta kellett ám, mert olyan édesszájú az én lánykám:)

Augusztus elseje nem csak Boglárka névnap van,hanem pont ezen napon azaz nyolc évvel ezelőtt ismerkedtünk meg Zoltánnal. Még azt sem felejtetettem el,hogy délután 6 óra volt:) No meg bánom, hogy nem hívott meg a városnapokra sétálni,koncertre ,,mint az ügyes,szót fogadó gyerekek szépen hazamentünk,, :P Hát így.

Hozzáteszem az összes közül ez volt a legszebb névnap.

A család minden tagjától kapott ajándékot:

Marika mamától virágot és egy borítékot

Melinda mamáéktól egy játék kassza gépet

Dédiéktől egy öltöztetős barbi babát

Tőlünk kapta a tortát és egy Camelot Junior nevű társasjátékot,amit még nem adtunk át,mert egyszerre sokat kapott ,és akkor nem fog örvendeni. Ez még várat magára.... Talán a jövő héten megkapja.... addig örüljön annak amit kapott.

Gergely születésnapja képekben:)

Múlt vasárnap ünnepeltünk meg Gergely születésnapját, ez alkalomból sütöttem egy csokis gesztenyekrémes tortát ajándékképpen,s mert tanulgatok is eközben. Volt nagy eszem-iszom,beszélgetések és a lányok nagyon jól viselkedtek. Bogi folyton unatkozott a felnőttek között,Zselyki viszont evett,aludt,de többet volt ébren és nézelődött:)

És újra egy másik év, egy másik történelem kezdete!

Lehet nem hangzik normális dolognak, hogy én mindig féltem elbúcsúzni az óévtől, elsírattam szép csendben magamban az óévet,mint ahogy most is mert a tavalyi évben csupa jó dologban volt részem. Leszámítva a nehéz időszakokat. Szerettem 2010-et!!! És mindig szívesen fogok visszaemlékezni erre az évre. Annyira sajnálom,hogy ismét eltelt csak úgy észrevétlenül EGY ÉV! Bizony mondom rettegve vártam éjjeli 12 órát,azaz inkább nem is vártam, sokkal inkább szívesebben megfogtam volna 2010-et, hogy még maradjon velem! És mert olyan jó volt hozzám. Féltem belépni most az új esztendőbe,mert érzem és tudom előre,hogy mi fog történni most ez év első felében, amire nem szívesen gondolok. Természetesen jó dolog,csak hát egy új év egy újat hoz, valami egészen mást,más érzéseket. Bár sosem szerettem az új évbe belépni,mert amire gondoltam és megéreztem szilveszter előestéjén ezek mind beigazolódtak. Megérzéseim mindig igaznak bizonyultak, ez egy ajándék nekem a Jó Istentől ha ennek is nevezhetem. Ahogy féltem az új év első napján, úgy a kisebb-nagyobb nehézségeket leszámítva jól sikerültek az eltelt évek. És azért mondom,hogy eltelt évek,mert azért fogok egy visszaszámlálási posztot is írni. Csakis magunknak, de elsősorban magamnak.

Még most is emlékszem a tavalyi szilveszterre, éjjeli 12-kor ahogy az ablakon néztem a tűzijátékot abban a minutumban egy belső hang megsúgta nekem, hogy ez év ( volt 2010-ben) egy kisbabám fog születni. S lám így is lett:) Hogy micsoda megérzésem volt,még most is élénken él bennem az akkori röpke gondolatom. Évek óta már tudtam s hívtam,hogy inkább kislányom legyen és a Zselyke nevet kaphassa. Ezt sikerült elérnem. Nagyon akartam, és ez vonzott.... a pozítiv gondolat segített.

Nem mondom,hogy könnyű és felhőtlen lesz a 2011 év. Sőt, ahogy most előre tekintek elég sok megpróbáltatásnak leszünk kitéve. És még mesze van a saját tervem ,már ha végig tudom csinálni.

Először is Bogikám krónikus mandulagyulladással küzd, és így léptünk be az újévbe (erről majd egy másik posztban).

Elsején este rohantunk a kórházba, hogy akkor most adjunk penicillint vagy sem,mivel láztalan volt,de hatalmasra duzzadtak a mandulái. Addig viszont kapta a Cexylt amitől ugye tudtam,hogy ettől nem fog meggyógyulni mivel láttam, hogy milyen csúnyák a mandulái, itt valamit tenni kell. rendesen sírtam,hogy ezzel megijesztettem Bogikámat ami nagy hiba volt részemről,most tényleg nem tudtam fékezni magam.

Másodikától ,azaz vasárnap reggeltől kezdte a penicillint injekcióban. Szerencsére pénteken még időben megvettük a penicillint, abban az esetben ha szükség lenne rá,és szóltunk Rózsika néninek is, hogy tudná-e vállalni az injekciózást hétvégére, ha a helyzet úgy kívánja. És akkor persze nem is kezdtem boldogan az új évet. Leszámítva azt hogy nagyon,de nagyon boldog vagyok ha látom a gyerekeimet mosolyogni és azt hogy áldott jó lányok. Ez a legnagyobb ajándék és érték.

Harmadikától szegény apósomat befektették a kórházba,az egész család kissé lehangolt.Bár senki nem mutatja,csak Zoltán néha érezteti is velem hogy mennyire sajnálja az apját. Szóval alig váltunk pár szót. Lesz ami lesz. Holnap műtik. A legjobbat kívánom a mi családunknak.

Ma Zoltán amikor meglátogatta apósomat csak Bogika felől kérdezősködött,mert végtelenül imádja a kis unokáját. Hiányzik most mindannyiunknak apósom jó hangulata és végtelen jókedve. Ezután másképp lesz sok minden.

Márciusban,lehet hogy ki kell venni a manduláját Boginak aminek nem örvendek,de muszáj lesz mivel mostanában többször esett vissza:S

Áprilisban viszont minden hétvégén ünnepség lesz (születésnapok, keresztelő, húsvét).

És akkor az idén le szeretném tenni a sofőrvizsgámat, már ha lesz kis segítségem?! Szeretném nagyon, de ez még várat magára ,és különben is már évek óta készülök erre. Ugyanis számomra létfontosságú mivel az életformám megköveteli ( itt gondolok a jövőre is), hogy autót tudjak vezetni. Ha nem is a városon kívül, de legalább a környéken igen.

Anyukám,természetesen 50 évesen szerzi meg a harmadik diplomáját, amire rendkívül büszke vagyok. A születésnapja egybeesik az államvizsgával,úgyhogy ha addig egészségesek leszünk akkor tortát sütök :)

Zoltán (33 évesen), és apukám( tavaly 50 évesen) is megszerezték már harmadik diplomájukat.

És akkor a fiók mélyén pihen a lányaim fülbevalói, ideje lenne azt is elővenni és feltenni. Még hátra van a füllyukasztás. Olyan szépek azok a kicsi fülecskék,hogy most sajnálom elrontani azokat. Bár Bogikám többször kérte,hogy tegyük neki fülbevalót,Zselykét még kicsinek tartom a füllyukasztáshoz ,megvárnám vele a 9 hónapot. Magam sem tudom miért, egyszerűen ezt érezem most.

Kinek így, kinek úgy mindenkinek vannak nehézségei az életben.

Boldogságban,szeretetben,egészségben, összetartozásban és derűlátásban kívánok Boldog Új Évet!

Karácsonyunk napjai

Zselyke is ünnepel:)

Ajándékbontogatás apával:)

Bogika

Szentestén:

Mint minden évben ezúttal is nálunk gyűlt össze a család apraja nagyja: szüleink,testvéreink és az én nagyszüleim. Először Gabiékhoz mentünk át, hogy aztán ott mindenki megkaphassa a saját ajándékát,sőt Zselykét is levittük annak ellenére,hogy ez nem volt tervbe véve mivelhogy aludt. Végül aztán az utolsó percben felébredt, így jobbnak láttunk ha őt is levisszük Gabiékhoz szenteste ahol megkapta élete első karácsonyi ajándékát: egy baba tusfürdőt mandula aromával és egy bodyt:) Aztán volt ajándékbontogatás, egy kicsi eszem-iszom, hogy aztán még időben feljöhessen mindenki hozzánk,és kimondottan nálunk volt a nagycsaládi ünneplés.

Tésztát ugyan nem sütöttem,mert kaptunk mindenhonnan egy vagy két süteményt ami hármunknak is sok: anyukámtól, nagymamámtól és persze anyósomtól. Ebből a szempontból ugyan szerencsésnek mondhatom magam annak dacára,hogy nagyon,de nagyon szerettem volna egy karácsonyi tortát sütni aminek az elkészítése füstbe ment. Mindenki intett nekem,hogy két gyerekkel van elég bajom és nehogy neki álljak sütni,emiatt kissé kényelmetlenül éreztem magam a bőrömben. Igen ám,de szentestére csináltam bécsi szeletet és majonézes krumplit ,hogy aztán svéd asztalon tálalva mindenki vegyen akkor amikor akar az esti menüből.

Karácsony első napján anyuékhoz mentünk ebédre,ahol jól éreztük magunkat.

Másod napján viszont anyósomék és Gabiék jöttek hozzánk ebédelni,de úgyhogy mi terítettünk,anyósomék főztek. Zselyke miatt jobbnak láttunk ha nálunk üljük körbe a karácsonyi ünnepi asztalt. Igy volt jobb nekem is és a gyerekeknek is:)

Végezetül hozzáteszem,hogy még sok-sok képpel vagyok adós amit majd a picasára szeretnék feltölteni, ahogy az időm engedi.

Boldog karácsonyt!

Mindenkinek egészségben,szeretetben,sok-sok örömben és gyerekzsivajtól hangos karácsonyi ünnepeket kívánunk!!!

Szeretettel:Hajni, Zoltán, Boglárka és Zselyke babóca

Zselyke első névnapja

- A Zselyke női név ősi székely-magyar név, Atilla hun fejedelem fiának, Dengizich-nek hívták így a feleségét. A Dunában fekszik egy sziget melynek neve Zsejke, a folyó szabályozása elött kisebb patakocskák hálózták be a szigetet. A név jelentése: folyó, patakocska. (Mindkét formában használható: Zsejke, Zselyke).

Nagyon boldog vagyok,hogy a második csöppségem a Zselyke nevet kapta.Sokat számított nekem, hogy a környezetemben lévők is elfogadták,megszerették a ritka,de szépen,dallamosan csillingelő Zselyke nevet. Sőt,még a név kiejtésétől is megnyugszom. Más szóval olyan kedves név....sőt ha más szájából hallom Zselyke nevét, már attól az illetőnek is kedvesebb lesz az arca .Az én szemeim ezt látnak.Megmondom őszintén szerelmes vagyok a Zselyke névbe,annyira megfogott,hogy képtelen voltam más lánynevet választani. bármennyire is nagy volt a választék.Én választottam! Már évek óta akartam és sokszor gondoltam arra,ha lesz még egy lányom akkor a Zselyke nevet fogja kapni. Eddig mindenkinek tetszik,olyan emberrel még nem találkoztam aki más véleményen lett volna. Sosem felejtem el,hogy a kórházban is mindenki elégedetten sóhajtott egyet:Nekem nagyon tetszik ez a név. Jól esett ez a gesztus.

Ami a becenevet illeti,még nem dőlt el, lehet: Zsely ,Zsezse, Zsezsó, Zselyki,Zselykuci. Én simán Zselykinek vagy Zselykének szólítom. Néha játékból, amikor egyedül vagyok vele akkor Zselykucinak:)

Kicsi Zselyke lányom azt kívánom,neved napod alkalmából,hogy mindig szeressed a neved és büszkén,emelt fővel viseld:):))

Összességében véve büszke vagyok lányaim nevére:)

Jelentése

Eredete

Újabb keletû erdélyi magyar névalkotás, talán a hasonló, szláv eredetû víz- vagy helységnevekbõl.

Előfordulás

Szórványos.

Dátumok

április 8., október 21.

Ami a névnapját illeti. inkább októberben tartanám meg,mivel szeptemberben született,így közel van a két ünnep.

Szeptemberi események

2010 szeptemberében sok minden történt mifelénk,minden össze jött amire nem számítottam a nyár folyamán.

Igy most visszafelé gondolva másképp is lehetett volna alakítani a dolgokat,hogy mindenkinek jó legyen.Mindenben volt részem ami felvidított és ami kissé lehangolt.

Minket választott a szeptember és a ősz. Sok rohanással,izgalmakkal,aggódással,ünnepléssel,valaminek végével és kezdetével vette kezdetét a szeptember. Gondolkozom,miért pont szeptember?Mit jelent a szeptemberi hónap? Nem tudom a választ,csak azt ami ekkor történt.

Vegyük a sorrendet:

Elsején vonultam be a kórházban ( ezt már tudjuk az előző posztból).

Negyedikén ünnepeltünk 6-ik házassági évfordulónkat Zolival. Én kórházban töltöttem ezt a napot, a drága férjem feljött hozzám és kaptam egy szál vörös rózsát:) Most elmaradt a kettesben való ünneplés, a tortasütés mert szerettem volna tortát is sütni.,hogy még emlékezetesebbé tegyem a házassági évfordulónkat. Igy a szép.

Ötödikén született nagytatám, akkor töltötte be a 78-ik életévét.Most jutott eszembe,hogy amikor meglátogattak nagymamával a kórházban engem elfelejtettem személyesen felköszönteni. Nem számít,mert helyettem Bogi és Zoli köszöntötte fel mert náluk voltak vasárnapi ebéden.

Nyolcadikán született meg a legkisebb lányom Zselyke. És ugyanezen a napon született meg Zoli legjobb gyerekkori barátja, Máthé Lóránt aki történetesen Zselyki keresztapja lesz. Számítanak rá. Reméljük. Csak annyi a bökkenő,hogy aztán Budapestről kell ide jöjjenek.

Tizennegyedikén engedtek haza engem Zselykivel együtt.

Ugyancsak ezen a napon műtötték Zsófi sógornőmet az epéjével. (ez nem lényeges,de akkor is most volt).

Tizenötödikén kezdődött meg hivatalosan a napközi.

Tizenkilencedikén ünnepelték meg édesapám tavalyi névnapját,és a születésnapját a Korona vendéglőben a nagyszüleimmel és Márk doktorékkal együtt. Sajnálatos módon a mi családunk nem lehetett jelen,bár mondtam édesanyámnak hogy pár hét múlva még egyet tartsanak otthon,szűk családi körben az unokákkal együtt. Hogy aztán ez megvalósul-e vagy sem,a jövő titka. Bár én szeretném.

Hivatalosan 22-én született édesapám,és most lett 50 éves.Nagy ünnep. Isten éltesse sokáig.Ismét szerettem volna tortát sütni,mert imádok sütögetni és meglepetést szerezni. Ez is elmaradt.

És csakugyan ezen a napon műtötték tatát az egyik szemével. És ezért hozták előre a születésnapi ünneplést.

Ezek történtek kis-nagycsaládunkkal.

Zselyke születése I

Elsején vonultam be a kórházban abban a tudatban,hogy pár napig tartanak megfigyelés alatt, ehelyett bent tartottak a szülésig. A doktornő féltett engem,féltette a babát így jobbnak látta ha nem enged haza,így aztán a szülésig és ezt követően pár napig ott ültem. Tehát összesen 13 napot töltöttem napjaimat a kórházban.Bár eleinte csalódtam mert sok minden nem úgy alakult ahogyan szerettem volna, nehéz volt az ottlét,bár nagyon is kényelmes életem volt az alatt a pár nap alatt, hiszen egyedül voltam egyágyas szobában,külön fürdővel. Azt csináltam amit akartam,jól éreztem magam, a szülés előtti napokban elolvastam 662 oldalas könyvet aminek címe Colleen Mccullough: A gránitember. Az igazság az hogy sem a nőgyógyászaton ,sem a szülészeten nem volt egy üres hely számomra ezen napon,így kaptam külön szobát. Voltak ennél jobb napjaim is a szülés előtt-és után is mert mindenki kiszolgált,kedvesek voltak a nővérek és az orvos együttesen.Volt olyan,hogy ha gárdás volt az orvos jó elbeszélgettünk este a folyosón,volt olyan is hogy este benézett hozzám. Ez a gesztus nagyon jól esett,hiszen egyedül voltam, és hiányoztak volna a beszélgetések.De így gyorsan,tele izgalmakkal,nyugodt szívvel vártam a holnapot,bármennyire is hiányzott Bogi és Zoli,de mégiscsak minden gondolatom a pocaklakó körül forgott. Ja,igen és azt hiszem munkamániás orvost választottam aki meglehetősen szereti a munkáját és annak is él,sosem láttam rajta a fáradtság jeleit ez nem más mint Dr. Holló Tünde akinek az anyukája az én anyai nagymamámmal osztálytársak voltak a tanítóképzőben. A nagynénje viszont vigyázott rám amikor kicsi voltam. Érdekes játéka a sorsnak ezek az összegabalyodott és kibogozott szálak.

Aztán egyik este arról beszéltünk Tündével,hogy szeptember 10-én,ha addig minden rendben lesz ,,kikapja,, a babát a pocakból félig viccesen,félig komolyan mondta a változatosság kedvéért. Jól estek a beszélgetések,ennél jobb szülészt nem találhattam volna.

Eltelt elseje, ugyanúgy a többi nap is azzal a különbséggel,hogy terhessé vált számomra a mindennapi lesétálás szívhangot mérni,hosszas és unalmas volt ezt megismételni.,mert közben aggódtam,hogy minden rendben legyen. Ez is eltelt.

Aztán elérkezett a második hét, és az a bizonyos szerdai nap 8-a (azért szerda mert mindig ekkor történik velem valami) tudtam és éreztem még ma történni fog valami,csak nem voltam biztos a belső hangomra.Még szerda éjjel görcsöltem,csípet valami a hastájékomon,és nem tudtam eldönteni Wc-re kell-e menjek, mert sokat ettem vagy az időváltozás okozza azt a valamit. Reggel a viziten kelletlenül bár,de kénytelen voltam elárulni az orvosnak mi bajom van,mert zavart a hasfájás,és persze halasztani nem akartam semmit a biztonság kedvéért. Az előző műtét miatt várni nem lehetett. Megvizsgált,fájt csak kicsit. Nem várta meg 10-ét azonnali császármetszés mellett tette le a voksot. Olyan hirtelen és gyorsan jött minden,hogy időm sem volt tisztán gondolkozni vagy kétségbeesni,csak arra lettem figyelmes a műtőbe érve, hogy két orvos készen vártak rám,kezükben a vattás ollóval. Már csak az aneszteziológus orvosra kellett várni,aki beadja a zsibbasztót.De így is valami keveset kaptam,mert eléggé éreztem a fájdalmat,úgyhogy a vége felé már altatni akartak. Ezt már nem engedtem meg,végigéltem ezt is. Eltelt. Szóhoz sem tudtam jutni amikor az orvos a lábánál fogva mutatta meg nekem a kék foltos magzatmázas Zselykit,csak a kis fekete buksiját néztem.Hallgattam. Örvendtem. Végül aztán megmosatva,felöltöztetve még visszahozták,hogy egy puszit adhassak a másodszülöttemnek,és még jól megnézhessem magamnak:) Megdöbbentő,de teljesen más volt a két szülés,Bogit nem láthattam azonnal ahogyan megszületett,csak felöltözve. Zselykit azonnal láthattam amint kiemelték. Ha a két szülés sem volt egyforma,akkor az tuti a két leányzó sem lesznek egyformák ahogy cseperedni fognak:)

Boginál nem éreztem semmit,sőt akkor valamivel több zsibbasztót kaptam aminek az lett a következménye,hogy sokat fájt a fejem.Most viszont kevesebbet kaptam,fájdalmasabb is volt ez a második műtét,de a fejem viszont nem fájt fel tudtam kelni,sokat járkáltam a szülés utáni első napokban.

Érdekes,hogy műtét közben olyan fájdalmaim voltak,hogy sírnom kellett volna,de ehelyett csendben tűrtem,csak akkor sírtam el magam igazából amikor Zselykit először behozták a ahol feküdtem. Az volt ám a legnagyobb boldogság,hogy minden fájdalmat felülmúlt a kis csöppség látványa:))

Szép és érdekes az élet két gyerekkel,csak most az elején kissé fárasztó,nem érzem gyengének magam a két gyerekhez,de még erősnek sem érzem annyira magam,hogy készenlétben álljak azonnal ha szükségük van rám. Lassan,de elkezdtünk a négyfős családi létet:)

Esküvőn voltunk

Koszorús lányok mentek az újdonsült házaspár előtt a templomból kifelé jövet,a rózsaszirmokat természetesen az udavron szórták szét a menyasszonyra
Bogi természetesen beállt a gyerekek közé egy fotózásra,hiába mi nem vagyunk a képen mert csak a rokonság csoportosult az ifjú pár köré. Kicsi lányom pedig jól tette,hogy beállt:)

A gyereksereg:)Középen pedig az én mosolygós kicsi Boglárkám.
Este kissé fáradtan ugyan és elgondolkozva leült a lánykám,a ruhája természetesen narancssárga volt,hogy passzoljon a menyasszony rózsacsokrához-és a terem díszéhez.

Először éspedig háromévesen vittünk el Boglárkát egy esküvőre.Legjobb barátnőm esküvőjére.Egy hónappal korábban ugyan voltunk egy esküvőn ,de az túl későn kezdődött,túl messze volt és hosszú az egész nap is.Na és tényleg az időjárás sem kedvezett annak,hogy a lányomra vékony ruhát adhassak. Őszintén bevallom Emőék esküvője volt az ahol mind hárman jól éreztünk magunkat,sok volt az ismerős és kevesebben is voltak.Egyszerűen,elegánsan szép volt minden és mindenki ahol az ember igazán jól érezheti magát.

Délután négyre mentünk a templomba ahol Bogicám kissé unta a szertartást,így aztán 10 percenként halkan nekem szegezte a szokásosat amit általában egy kisgyerek kérdezni szokott ha valami nem tetszik neki: mikor lesz már vége,mikor megyünk ki és hasonlók:) Végül a szertartás vége felé ketten Bogival a kijárat felé vettünk az írányt,amikor láttunk,hogy a házaspár is készül kifelé akkor visszamentünk a többi gyerekhez,hogy majd aztán együtt jöhessenek ki kezükben a kis kosárral. Megható volt.

A vendéglőbe érve Bogicám annyira szomjas lett,hogy észre se vettük hogy mi van a pohárban,komolyan azt hitte szegénykém hogy buborékos víz van benne, így aztán helyette ivott egy korty pálinkát:O A mi hibánk volt,hogy nem néztük meg mi is van a pohárban.Hát ez is megesett velünk,a kevésbé rossz.El se helyezkedtünk kényelmesen a helyünkön,hogy rögtön a lányunkra figyeljük,hogy mit szeretne.Nem kérte a vízet,hanem egyenesen elvette a pálinkával megtöltött egyik poharat s beleivott.. Megkóstolta. Most már tudhatja a szagáról,hogy mit isznak a felnőttek legyen az fehér,sárga,piros vagy kávészínű ital.Akár kóla is. Bár mindent meg szokott szagolni ételt,italt mielőtt megkóstolná,most viszont tényleg a fehér,átlátszó italnak azt hitte víz.Nem lett semmi baja.

Boglárka természetesen nem az fajta kislány,hogy végigülje az előételt,levest és a második fogást mellettünk mint a felnőtte,és egyen rendesen belőle.Kicsit evett az előételből,másodikból a levest kihagyta,helyette ette a kürtős kalácsot. Szemmel kellett tartanunk Boglárkát mert egész nap az udvaron szaladgáltak,játszottak a többi gyerekekkel két nagy eséssel tarkítva aminek meglett az eredménye. Hiába vigyáztunk az apjával felváltva a kislányunkra,mert a szaladgálást nem lehetett megakadályozni,megbotlott és nagyot térdre hogy aztán szgénykémnek felhasad a bőrr.Folyt a vér:( Torkaszakadtából sírt Bogikám,Zoli pedig annyira megijedt ,hogy kocsiba beült haza rohant a krémért és sebtapasztért. Fölösleges volt.Amíg Zoli távol volt addig a pincérnő hozott vízes borogatást,az egyik férfivendég púderrel meghintette Bogicám fájó sebét,míg Emőke sógora rátette a sebtapasztott. Úgyhogy nem szenvedtünk hiányt semmiben,mindenki Bogica mellett sürgött-forgott.Jólesett ez a figyelmesség.

Este 10-re kivolt rendesen fáradva a kislányunk,sehová sem akart hazamenni ( a szüleimhez sem),mindenáron velünk akart lenni, a kocsiban szeretett volna aludni.Naná,hogy vittünk a szopit és a kutyáját,hogy hátha elalszik,ez nem jött össze mert túlságosan fáradt és izgatott volt ahhoz,hogy a kocsiban elaludjon.Így aztán hazahoztunk mert a saját ágyikójában akart aludni,anyósom pedig feljött ,lefeküdt ő is Bogi mellé.Addig nem mentünk vissza a vendéglőbe amíg Bogikánk el nem aludt. Fárasztó és eseménydús napunk volt.

Névnapozás családi körben

Kép ide*

Megünnepeltünk Bogica névnapját családi házunk kertjében a Vécsey nagyszülőkkel és Gabiékkal. Volt pisztrángozás,petrezselymes burgonya és hogy ne hagyjam ki anyósom csinált ,,gyümölcsös tiramisut,, a valódi mascarpones,kávés ízű tiramisu helyett:) Úgyhogy a nagy tálban a desszertnek torta kinézete volt.A névnapozás ugyan nem tartott sokáig mert mire a desszerthez,kávézáshoz került sor addigra hatalmas mennydörgés, gyors eső következett. Pontosan agusztus elsején Boglárka névnapon.Bogira természetesen pokrócot tettünk és Gabi fel tudott vele a zuhogó esőben,mi nők anyósom,sógornőm és én természetesen a napernyő alatt áztunk rendesen és nagyokat nevettünk,hogy elkapott az eső.Az asztalt nem is volt idő már elpakolni olyan hirtelen jött az eső,hogy minden ahogy volt megázott:(. Mindezek ellenére jól éreztünk magunkat és jó volt együtt lenni,hogy tiszteségessen megünnepeljük szűk családi körben Boglárka nevű lányunk névnapját.

Nem tagadom Bogika szereti és böszke a nevére ahogyan látom,egy-egy elejtett megjegyzéséből.Pl. nem szereti ha másnéven becézgetem,mert ilyenkor kissé mérges lesz és kijavítja,hogy Boglárka vagyok és nem vagyok nemtudomki. Még játékból,véletlenül sem szereti ha másnéven szólítgatjuk mert arra felkapja a fejét. Na, ez igen.

Isten éltesse a szépnevű Boglárkákat!!!

Anyaságról....ahogy gondolom

Már javában eltelt az anyák napja,de eddig nem tudtam lelkemet-szívemet kitenni annak,hogy egy pár sort írjak,hogy mit is jelent anyukának lenni.Ki-ki másképp éli meg az anyaság adta örömöket,mert minden anya másképp érez és gondolkodik akár saját magáról van szó,akár a saját anyáról.

Mondhatom most nagyon kitűnő a kapcsolatunk Bogicámmal.Szeretném ha évek múltán is ilyennek maradjon meg a kapcsolatunk,tudjunk mindent megbeszélni egymással mint a barátnők,ha kell tudjak és kapható legyek arra ha segíteni kell a lányomnak ( Jó Isten megsegít,és ne legyen az hogy nem lesz időm segíteni csak azért mert nem lesz időm).Mindenekelőtt a legfontosabb,hogy bízzon bennem a lányom,és ha valami öröme,bánata lesz azt tudja megosztani velem.Mindig mellette leszek és erre vigyázni fogok.

Nem tudom mit kell tennie egy anyukának,hogy a gyerekben megmaradjon a tisztelet,szeretet,bízalom és azt,hogy felnézek anyukámra mert... ilyen-olyan okok miatt, és mert pl ezt vagy azt tett meg értem. Ehhez hasonlók. Igen ám,de honnan fogom megtudni azt hogy valóban mindent megtetem érte amit kívánt vagy elvárt tőlem,ha nem fog megkérni rá? Esetleg magában búsulni fog,hogy ,,jé anya ezt vagy azt nem vette észre,hogy nekem bizony most segítségre lenne szükségem,,. Lehet őrültség ilyesmire gondolnom,dehát mégis felteszem ezt a kérdést magamnak.Nem biztos,hogy így lesz. Habár ki tudja.

Most még kicsi a lányom,de igyekszek mindent megtenni érte,hogy boldoggá tegyem,hogy boldog gyerekkora legyen.Sokszor érzem azt,hogy amit teszek vagy csinálok az sokszor nem elegendő,és még kell tanuljak egyet s mást.

Különböző blogokat végigböngészve látom,hogy az otthonülő anyukák varrogatnak,kötögetnek a kislányaiknak,és persze finomabbnál finomabb ételeket főznek a családra.Mindez nagyon jó érzés.

Szégyellem,hogy nem tudom használni a varrógépet,és pláne kötni sem tudok pedig sok szép anyag,pamut kötő fonalak vannak,hogy bőven jut a választékból.Ahogy mondani szokták jobb későn,mint soha,bár mondták is nekem,hogy ne foglalkozzal varrással,de még azért is megpróbálom..Igy aztán most tényleg közel járok ahhoz,hogy megtanuljak varrni gépen. Úgy érzem így lesz helyes ha saját kezűleg készítek a lányomnak szép,egyszerű ruhácskát,szoknyát és még ki tudja mit.Kötni pedig magas nyakú púlóvereket szeretnék,természetesen Boginak mert az üzletben alig vagy egyáltalán nem lehet kapni, és főleg nem gyereknek.Vagy ha van azok hivalkodóak,vékonyak vagy nem talál a lánykámhoz. Remélem sikerülni fog. Ebből még fekete pontot adok magamnak.

Tudom nem indenki képes erre,de én mégi ezt szeretném,mert jót tesz nekem is,a könyvek pedig nem szaldnak el,lesz időm később is olvasni.

Mit kell tennem,hogy anya lehessek,kérdem én?

Az első és a legfontosabb a türelem,odafigyelés anélkül hogy saját magamra gondolnék önző módon,csak azért mert kényelmesebb így.Az utóbbiból nem kérek,az este legyen az enyém,napközben a gyerekem,a családom az első.Igyekszek ennek megfelelően cselekedni,ha nem is mindig sikerül.

Mindennap esti mesét olvassok, és nem is csak este mert délelőtt is mert mostanság ez is mindennapi program lett minálunk,de kizárólag korának megfelelő könyvekből

.Nem számít milyen fáradt vagyok.

Lehetőleg mindennap a nap bármelyik részében,de legalább egy vagy két órát kreatívkodjunk.Mostanában ez elég nehéz volt összehozni mert örökké mentünk ha jó idő volt. És csak házilag összedobott játék legyen mert ezt élvezi és szereti is Bogicám.

Mindennap séta.

Ha valamilyen rendezvényeket szerveznek ami gyerekeknek szól,akkor elviszem.Akár süt a nap,akár esik,akár van kedvem,akár nincsen kedvem menni sehová. Még volt hogy rossz időben kénytelen voltam elvinni gyereknapozni a lánykámat,de csak elvittem.És milyen jól tettem,és persze jól is esett.

Ha mondjuk nincsen étvágya vagy nem akar enni akkor nem erőltetem,mert csak fog enni amikor éhez lesz.Azt hiszem így a helyes. Régen erőltettem a lánykámat hogy egyen és egyen ha kevesebbet evett a kelleténél,hogy aztán sokszor kudarcba fulladt az evés.Ilyenkor persze egyikünk sem érezte jól magát.Engem pláne ilyenkor sokszor mardosott a bűntudat,hogy vajon mit csináltam rosszul?Ennek most vége,mert rájöttem hogy ezalatt a három év alatt a lánykám nehezen szokott rá az új ízekre,de később csak megszeretett egyet s mást.. Most tényleg valahogy meg kell szerettessem Bogicámmal a vas tartalmú ételt ilyenek pl. a brokkolit és a tejet.Azt hogy nem szereti a tejet bizony tőlem örökölte,de hátha csak megszereti idővel,szép lassacskán,mert ebben bízzok. Hál Istennek a csirke -és pulykamájat szereti mert puha s finom.A többi húsikát is megeszi,de csak úgy ha felvágom apróra,mint ahogy nekem adták annak idején.

Ezenkívül kapja a C vitamint,a Béres cseppett csak ősszel,télen és tavasszal.

Azt hiszem most már tényleg eleget írtam,és édes Istenem mi ütött belém,hogy ennyit voltam képes írogatni. Oly régen írtam,de most úgy éreztem muszáj volt kiírnom magamból az érzéseimet. Hm.

Jocóka angyalai

(2009.12.19-én)

Én itthon maradtam és végeztem a háztartási munkát amíg Bogica kiment az apjával és Marika mamival sétálni a környékre,megnézték a karácsony előtti vásárt a Mikó vár előtt.Boglárkának nem is kis meglepetésben volt része hiszen kisgyerekeknek osztottak kis csomagot és a plüss állatkák sokasága között lehetett választani. Ezt az ajándékozást a József Attila általános iskola diákjai rendezték.Mivelhogy Bogica kislány így hát az első osztályos kislányok ajándékaként kapott egy kis csomagot amiben volt minden lánc,karperec,oroszlántáska,két kis szappan és egy népies fehér blúz minden kislányos,kivéve az egeret mert azt Bogi választotta a kipakolt játékok között. Határtalan volt az öröme ,sőt mi több nagy élmény volt neki ez a kis,,angyal,,járás,,teljesen az ajándék hatása alá került:)

Kellemes ünnepeket

Ha egy kicsit ugyan megkésve,de kívánok az erre járóknak utólag is kellemes ünnepeket, örömökben , sikerekben gazdag új évet.
:))


Addig is beszéljenek a képek:)

http://picasaweb.google.com/hvecsey

Később jövök bővebb beszámolóval.

Advent második vasárnapja

Először is mindenkinek kellemes ünnepvárást kívánunk (már ha aki elfogadja tőlünk ezt a jókívánságot)!

Jól alakult a napunk:
A déli órákban elmentünk felköszönteni a szüleimet Melinda és Ferenc névnap alkalmából.Mielőtt elindultunk volna Boginak hirtelen eszébe jutott Gergely és azt mondta,hogy ő nem kap virágcsokrot vagyis neki nem viszünk virágcsokrot merthogy maminak és tatinak vittünk cserepes rózsát. Gerő pedig nem kap,de milyen szép volt Boglárkától hogy gondolt Gerőre is. Márpedig hogyha viszünk haza Meli maminak és Feri tatinak valamit akkor ebből nem maradhat ki az öcsém sem. Eleinte nem értette vagy nem tudta,hogy Gerőnek nincs név -vagy születésnapja,de jó lett volna Bogicám számára ha viszünk Gerőnek is..Aztán elmagyaráztam, hogy most nincs itthon messze van az egyetemen (Kolozsváron), és különben is nem ő az ünnepelt,talán máskor majd egy másik alkalommal amikor itthon lesz neki is visz.
Végül ott maradtunk ebédre,aztán délután anyósomékhoz mentünk vacsorára,meggyújtottunk a két gyertyát is. Szóval minden volt ami ilyenkor lenni szokott.


Menü:
Ebéd: Tárkonyos leves,natúr burgonya kolbásszal és savanyúság melléje.
Uzsonna ami ugye egybeesett már a vacsorával:arizonai saláta,szalma krumbli és filézett hal megsütve.
Köszönjük szépen,naqgyon finom volt és jól éreztünk magunkat:)
Ja ,és ami nem tetszett a tegnap azaz ,hogy Bogi egész nap innen is ,onnan is evett,csipegetett jóízűen,bőségesen mindenből,csak épp nem tudtam megállapítani hogy mennyire lakott jól.Mert egyszerre keveset evett az egész nap folyamán,aztán megunja az eszegetést mert eszébe jut valami amit kell csináljon,, fontos,, dolgot s megy a dolgára,az étel pedig el van felejtve ilyenkor. Fél óra vagy egy óra múlva eszébe jut hogy kell egyen:evett anyuéknál,anyósoméknál,aztán este átment Gabiékhoz,én később mentem át s utólag meg tudom hogy megevett 4 csokit,aztán még kekszet is. Ez már nem tetszett.Ha nem látom akkor azt sem tudom miből mennyit eszik,nem tudok rá parancsolni hogy most ne egyen ebből vagy abból mert előbb rendes ételt kell ennie.

Hétfő
Ma pedig kivételt tettem séta közben megkért hogy vegyek neki fornetit. Jó,megvettem de előtte megmondtam Bogicámnak hogy addig nem eszik belőle amíg haza nem érünk: kéz mosás,ebéd s aztán valamikor délután megkapja a fornetit.Igy is lett.Szót fogadott.Bezzeg a finomságokat szívesebben megenné mint a főtt ételt,de tudom hol a határ. Mostanság nagy kedvenc lett a kenyér csak úgy magára a héjával.Imádja.