Az Igazságos Boglárka......

Nem tudtam, megfelelő címet adni ennek a posztnak, de a lényege benne van. Valamelyik nap csak úgy,elgondolkozva mondtam Boginak (kissé bánatosan és mert kérdezte,hogy mi van velem s így nem volt kivel megosszam azt,hogy mire is gondoltam valójában,hát neki elmondtam.)

Ime: ,,Nagyon-nagyon bánom,hogy nem tanultam orvosnak,, erre Bogika kikerekedett szemmel, kissé meglepve konstatálta,hogy ,,Te anyuka vagy,és az orvosi olyan nehéz dolog,,:)

Olyan jól esett ez.

És milyen igaza van az én ötévesemnek,mert elsősorban főállású anyuka vagyok és már késő újból tanulni, még ha lehetne akkor sem tanulnék.

Kis izelítőként hozzáteszem,hogy kémia-biológia osztályban végeztem s valamikor elméletileg oda készültem. Most,hogy látom milyen orvoshiányok vannak és milyen szép szakma az orvosi pálya,többször jut eszembe,hogy mi lett volna ha és ha..... s a többi. Jól esik gondolkozni olyan dolgokon ami megvalósíthatatlan. Számomra.

Egyébként semmit sem csinálnék másképp,mint ahogy most van, van két gyönyörű lányom és ez a legfontosabb az életben. De, lehet hogy a pályaválasztás szempontjából ha elölről kezdeném,akkor százszor is meggondolnám.

Cica lett volna,de......

Egészen jól festett Bogika cicának:)

Nem úgy alakult Boglárka farsangja, ahogy elképzeltem. Bár örvendtem,hogy a tüdőgyulladásból kilábalva,el tudtam menni az első ovis szülői farsangra,amit oly izgatottan vártunk mindannyian. De amikor,két hét után Bogi végül elmehetett oviba (itthon tartottunk,hogy nehogy elkapjon valamit,az én lábadozásom alatt),a múlt hétfőn,mikor látta,hogy a másik csoportból tündérek is vannak,azzal jött haza az oviból,hogy a másnapi farsangra ő is tündér szeretne lenni. Igen ám,de Boglárka már jóval hetekkel ezelőtt,világosan értésünkre adta,hogy fekete cica szeretne lenni.Maszkabálból látta. Kissé megijedtem,hogy ő most már nem lehet tündér,s különben honnan szerezzük délután 5 órakor tündér ruhát?! Nem tágított, sírva,könyörögve ragaszkodott ahhoz,hogy ő márpedig tündér szeretne lenni, és nem cica. Kétségbeestem. Végül sikerült meggyőznöm a lánykámat,hogy ő lesz a legszebb és mivel nem lesz több cica,épp ezért lesz különleges a jelmezében. Aztán,úgy ahogy megnyugodott.
Az egész család beletette szívét-lelkét a jelmez készítésébe,hogy aztán a vége mégis az lett,hogy Boglárka nem akart bemenni farsangolni. Változékony hangulatban volt.Egyik percben lelkesedett,izgatottan várta ,hogy felöltözzön cicának,másik percben már nem akart a többi szülő,gyerek közelébe menni,hogy ne lássák.De még a saját apjának sem akart mutatkozni. Részben nagyon elszomorodtam,hogy milyen is tud lenni a gyermeki lélek,mikor már én is láttam,hogy a Boglárka csoportban (ez a neve a csoportnak),több kislány fel volt öltözve tündérnek. Vadonatúj ruhákban tündököltek,úgyhogy teljesen megértettem Bogit,hogy ő nem fog beállni a sorba a többiek közé és szerepelni. A lelkem mélyén mikor láttam,hogy a legtöbb kislány tündérlánynak öltözött,mintha valami bálba készültek volna( csak épp nem királyi),méghozzá kölcsönzött vagy áruházból kapott ruhákban,lenéztem.Magam is megdöbbentem,hogy lenéztem a sok tündért,és inkább hibáztattam a szülőket,mert azzal,hogy kiöltöztették a lányaikat pompázó ruhákban,ahelyett hogy valami egyszerűt kreáltak volna a saját elképzelésük szerint,ezzel kicsit elnyomták azokat,akik egyszerűen voltak öltözve.Valahogy így jött ki. Mielőtt elkezdődött volna a farsangi szereplés,mi el is jöttünk az oviból, mert kár volt ott maradni,hogy még jobban a lelkünkbe ívódjon a csalódottság. Mindketten Zolival szomorúak voltunk,de Bogit látszólag nem viselte meg,hogy nem maradt az oviban farsangolni. Bár a egyedi volt a jelmeze és mégis olyan cicás volt.
Nem is beszélve arról,hogy be kellett menjünk a fürdőbe,hogy senki ne lássa,hogy Bogi öltözik,kifestem az arcát. Ahogy öltöztettem Bogit,közben mondta,hogy menjek ki s nézem meg,hogy más gyerek is öltözik-e? Amikor készen lettünk,akkor Bogika nézegette magát a tükörbe vegyes érzésekkel tarkítva. Mikor kimentünk a többiek közé,a lábamba kapaszkodva nézegette a sok tüntért.Hát így állunk,hogy a kislányok egymást versengve királylányok akarnak lenni?!Bogika rettenetesen makacs volt,hiába mutattam,hogy vannak más kislányok aki bohócnak,nyuszinak és méhecskének öltözött,ő pedig cica. Mindezek tetejébe ők voltak a legszebbek,egyedi jelmezruhájukba öltözve.No,de Bogikám makacsul állította,hogy nincs más cica:)Lehangolt Bogika hozzáállása,de megértettem,hogy ő nem akar és kész. Továbbléptünk,de fájt a szívem amiatt,hogy Bogi kimaradt a farsangból. megőriztem lélekjelenlétemet,végtelenül türelmes és elkeseredett voltam. Túléltünk. Megnyugtatott az a tény,hogy az óvónő megerősítette abbéli elhatározásomat,hogy nem kell erőltetni,ha nem akar ,akkor nem mutatkozik a többiek előtt ,hogy ő Bogicica.

Egyébként sikerült pár képet készíteni,a farsang előtti este. Nekem így is Boglárka volt a legszebb és leggyönyörűbb cicuskám:) És ez többet ér. Aludtunk rá egyet,másnap mintha semmi sem történt volna,ment oviba.
Most már azon gondolkozom,hogy beszélek az óvónőkkel ,hogy rendezzenek egy tavaszváró tündérbált,ahol minden kislány tündérnek öltözik,ahelyett,hogy a másikra irigy legyen,és majd jövőbe senkinek nem fog eszébe jutni,hogy újból tündér legyen. Igy aztán meglesz a varázsa a tündér- és farsangi bálnak.Meglátjuk.

Farsang estéjén itthon,bevallotta,hogy azért nem akart cicának mutatkozni,mert Hanna barátnője tündérnek öltözött. Jövőbe katicabogár szeretne lenni.Juhéj,az még messze van.

Kis érdekesség

Épphogy kilábaltunk Bogival a betegségekből,azaz én még mindig meg vagyok hűlve,de a lényeg, hogy gyors egymásutánban követik egymást az események. Nem akarom elkiabálni,de szép csendben hozzáteszem, hogy sok rossz után már ideje,hogy jó is történjen velünk,vagyis így szokták mondani. Nemde? Vagy mindezt a tavasz hozza magával a felélénkülést? Vagy csak velem-velünk történik, vagy talán tévednék? De tény,hogy egy kicsit nyított szemmel járok, kelek, olvasok, intézkedek, tele vagyok tervekkel. Ez még hagyján, csak éppen ne lennék rá szorulva Zolira vagy éppen az öcsémre, hogy valahova vigyenek el. Már lenne meg az a fránya sofőrvizsgám. Ahogy állnak most a dolgok, egyre nehezebb kimozdulni két gyerekkel az időjárás függvényében. Pláne,ha egy nap kétfelé kell fussak két gyerekkel, vagy a saját érdekemben valamit intézkedni,de babakocsival nehéz közlekedni. A hordozó egyelőre el van felejtve,mert az oldalbordáim nem bírják meg Zselykét,mert kicsivel súlyosabb az átlagnál, hát meg a derekam, hosszútávon nem jó a séta se vele. Messze lakok sok mindentől. És amiért úgy döntöttem,hogy kézbe veszem a sofőrkönyv megszerzését, annak más oka is van: mégpedig a saját egészségem. Már csak azért is,mert bármilyen évszak van, gyalogosan megyek be a központba s mindig futok,egyik helyről a másikra,hogy verejtékezni kezdek. Mindig igyekeztem,hogy időben érjek haza a gyerekekhez, sosem tudtam nyugodtan végigjárni mindent. Ennek függvényében mindig leizzadtam, ki/ be járkáltam a melegből a hidegbe és fordítva. Sokszor futok le s fel a lépcsőkön (házban lakom) ,ez meg is látszik az alakomon és persze,hogy kaptam egy csúnya légcsőgyulladást,arcüreggyulladást. Na,ebből többet nem kérek. Volt mit megtapasztalnom és van mit tanuljak ezek után. És ha látom,hogy Zoltán, anyósomék, az öcsém,apukám és a sógorom egy bevásárlás vagy egy szimpla ügyintézés miatt kocsiba szállnak, akkor jogosan kívánom,hogy én is tudjak vezetni, és ne legyek másoknak kiszolgáltatva. Főleg hamár annyi autó áll a rendelkezésemre, csak éppen nem tudok volán mögé ülni. Akkor?! Megéri.

Igazából nem is erről akartam írni ,hanem arról, hogy mandulaműtét után jött az én betegségem,hogy egy hétig mást nem csináltam: csak feküdtem, kúráltam magam és vártam,leszámítva azt, hogy rendeztem a gyerekeket.Közben féltem,hogy nehogy valamit elkapjanak tőlem. Időközben kiderült,hogy alaptalan volt a félelmem a C vitamin és Béres cseppnek köszönhetően. Igen, Zselykére is figyeltem.

Aztán jött Bogi születésnapja ami elmaradt,de később ezt is bepótoltunk.

Végül a keresztelő. Ez is lejárt.

Két hónap után, ment ma először Boglárka újra oviba.

És mindezekről írni fogok a következő posztokban, képekkel tarkítva. Ahogy kell.

Most készülök a májusi továbbképzésre. Rá leszek szorulva egy sofőrre Zoltán személyében aki reggel 9-re visz,és este hoz haza. Mindennap,egy héten át,közben éjszaka tanulnom kell. Szükségem lesz még édesanyám segítségére, aki kérésemre vállalni fogja a gyerekek felügyeletét.Külön köszönet érte.Bármilyen baromi nehéz lesz,de csak gyorsan le tudom,mert nagyon kell ez nekem.

És akkor van még másik érdekesség:

Szombat délelőttönként van zenebölcsi az Albert házban, Simó Mártával ahová el szeretnék menni Bogival. Őszintén remélem szeretni fogja.

Vasárnap, szintén a református templom alagsorában, van az istentisztelet alatt gyerekeknek való foglalkozás. nem tudom milyen,de jó hogy van.

Hétfő délután van gyerekeknek néptánc.

Csütörtök délelőtt elmehetnék Zselykivel a játszóházba,ha nem is minden alkalommal,de közben igen. Bogi addig az oviban lesz. Ezzel még várnék.

Nem is beszélve a babaúszásról ami a Bella Vita panzióféle házban szokott lenni.

Hogy miért volt szükségem,hogy mindezt leírjam? Azért mert annyira lefoglalt Bogi hosszútávú betegsége,a bűntudat, hogy sehová nem járunk ,hogy nem hallok eléggé jól,hogy tájékozott legyek az ilyen dolgokban. Annyira lefoglalt az orvostól orvosig való rohangászás,hogy nem tudtam észrevenni ,hogy igenis van más szép,sok jó dolog az életben. És nem lakunk Budapesten. Nem hiányzik a nagyváros,mert így is van elég program.

Amíg nem íratkoztam fel a csíki anyák levelezőlistájára ami 2009 óta működik,addig fogalmam sem volt,hogy mik vannak körülöttem.

Érdekes még az is,hogy pont ma amikor Bogi után mentem az oviba,kaptam hírdetést a falon függesztve,hogy a Bogi csoportjában lévő gyerekek szüleinek nyitottak egy levelezőlistát:) Ez külön öröm és megnyugtató számomra, az a tudat, hogy mégsem vagyunk elveszve, hanem ellenkezőleg mindenki kap egy éretsítést a dolgok hogyanjáról, progaromkról. Más szóval,egymást értesíteni fogják a szülők,ha adódik valami. Hangsúlyozom,hogy a két óvónő is benne van a levelezőlistába.

Úgy látszik, így kellett történjen minden. És ha ma nem mentem volna Boglárka után,akkor biztosan nem figyeltem volna fel erre a lehetőségre. Főleg,hogy ezt a márciusi szülői értekezleten beszélték ahonnan mi hiányoztunk:( Az is lehet,hogy az unatkozó anyukáknak találták ki az egészet,mert én pillanatnyilag nem unatkozom,de a gyerekek érdekében még jobb a levelezőlistás egyeztetés.

Semmi sem történik véletlenül.

Felajánlotta

Vannak olyan reggelek,hogy nincs időm nyugodtan leülni és enni, hiába nem akarom,de amikor itthon van a nagyobbik lányom,akkor még kevésbé jut időm másra. Nem volt ez így másképp a tegnap sem,amikor Zoltánt szépen megkérdtem ha már az asztalnál ült,hogy kenjen nekem egy szilva lekváros vajas kenyeret:) Végül a nagylányom az apját megelőzve felajánlotta,hogy megkenni nekem a kenyeret, én pedig nyugodtan babázzak:) Jól esett ez a gesztus,sőt szívesen csinálta nekem a reggelit,én pedig megettem a Boglárka által készített reggelimet.

Nincs idő

Nincs időm délután aludni,nincs időm nyugodtan lezuhanyozni (mai napra vonatkozik),délelőtt két gyerek,két etetés között szántam negyed órás kozmetikai szépítkezésre. Azaz most este pedig lett volna időm,hogy egy órát csak magamra szánjak,ugyanis Boglárka elment az apjával sétálni és szódabikarbonátot venni. Mikor elmentek akkor épp Zselykit etettem,amikor elaludt fellélegezhettem, hogy akkor most nyugodtan hagyom,hogy jó hosszasan folydogálhasson a testemre a jó meleg víz.Ezért mentem is már,hogy indítsam meg a meleg vízet a zuhanyozáshoz s vártam. Hiába vártam,mert a meleg víz csak nem akart jönni, úgyhogy kicsit félve mentem a kazánhoz,hogy nézem meg, nem-e gyúlt ki a piros lámpa?Sajnos égett az a bizonyos piroska.... alacsony víznyomás miatt. Úgyhogy az én egyedüli nyugalmamnak befellegzett ma estére,sőt a dühöm csak nőttön nőtt,nemhogy csökkent volna. A meleg víz enyhítette volna a bennem kialakult lelki feszültséget,ha most egyedül lettem volna a víz alatt össze tudtam volna szedni a mai napi gondolataimat.De így most füstbe ment a tervem. Most olyan egyedül érzem magam,tehetetlen vagyok.

Délután szerettem volna ha Boglárka ott marad a szüleimnél. Nem önző módon, ( igaz mióta szültem egyszer sem volt a szüleimnél egy egész álló nap vagy egy ott alvós éjszakára) pedig mennyire szerettem volna. Most csak azért szerettem volna ha ott marad, mert már rég nem volt náluk, egész álló nap nehéz két gyerekkel a négy fal között,de sajnos édesapám eszébe jutatta hogy nincs nála a szopija (kis paplanja amivel alszik). Hiába minden vágyam,de azt gondolom a gyereknek szüksége van nagyszülői kényeztetésre,a nagyszülőknek pedig arra,hogy a ház megteljen élettel,örömmel.Vagy tévedek? Szegény Bogikám őrlődött egymagában,hogy maradjon vagy jöjjön haza velünk?!Maradt is volna de félt a nagyapjától,érezte hogy ideges és jobbnak látta ha Bogi úgy marad ott ha vele van a paplankája is ( láttam az arcán). Apukámat ismerve szereti a nyugalmat,senki ne zavarja s főleg nem vasárnap,sőt az se lett volna baj ha Boglárka nem alszik délután. Édesapám nem tágított az elhatározása mellett,makacsul állította az nem lesz jó ha nincs itt a paplanka ha nem is szó szerint így mondta,de az az arckifejezése mindent elárult,mert hát én ismerem.,,mert akkor hisztis lesz Bogi,, a gyereksírást meg ugyebár nem szereti. Szegény édesanyám marasztalta Bogit,sőt szerette volna ha marad,de édesapám hm nem is tudom mit gondoljak,lehet fáradt volt de akkor is az unokája maradhatott volna. Nekem meg rosszul esett az egész kialakult helyzet. Ha apum nem hozta volna szóba a szopit,akkor Bogi biztosan elfelejtette volna abban az esetben ha önfeledten elfoglalja magát valamivel a szüleimnél, ahogy itthon is.De még azért is küzdött az érzései ellen maradt volna,de félt a szüleimtől,láttam rajta de jött is volna haza.Úgyhogy abban maradtunk,hogy gyalogosan haza megyünk az apjával visszafordulnak autóval és paplankájával együtt.Na,de ebből nem lett semmi,mert már Boginak nem volt kedve visszafordulni :( Hát ilyen volt a mai napunk. Sajnálom a lányomat,de nagyon. Hazafelé jövet úgy el volt keseredve,hogy kétszer is elesett: egyrészt mert fáradt volt,másrészt mert szeretett volna Melindáéknál maradni,ahogy ő hívja a mamikáját.Igy szereti szólítani. Egyelőre.

Nyakunkon a nehéz szeptember

Homályos most minden előttem,nincs tiszta képem arról,hogy hogyan fognak az események lezajlani a mi házunk táján,DE! egy dolog biztos nagyon nehéz időszaknak nézzünk elébe mindannyian.Kezdődik az ovi és a szülés.Két fontos nagy esemény a mi életünkben.Most csupán azt kell,hoyg mondjam a két szemem sír,nemhogy nevessen. Talán a vége felé amikor már tiszta képet kapok arról,hogy Bogi hogyan illeszkedett be az oviba ,és a kistesó a megfelelő időpontban született-e meg.

Nos, ma reggel fekszem be a kórházba( természetesen a szülészetre) egyelőre meghatározatlan időre,de az is lehet,hogy három hétre amíg meg nem születik a kis csillagocska. Az ok: kissé nyítva a méhszáj,fej nagyon lent van és az előző császármetszés helye vékonyodik:S Egyre nehezebb a várandósság minden perce,görcsöl a hasam és már szigorúan ágyban kell feküdjek ha tetszik,ha nem. Hiába vigyáztam magamra,hiába járt hozzám takarítónő és a vendéglőből hoztam az ebédet ,hogy legalább legyen itthon meleg étel a vége mégis az lett,hogy jóval a szülés előtt a kórházba utalnak. Bár az orvos azt mondta pár napra fektett be,de ezt már nem hiszem el mert előre számíthatok sokmindenre jóra és rosszra egyaránt.Bármi bekövetkezhet.

Bár nem tudom mi lesz az ovikezdéssel,de mindenesetre Bogikám bagyon várja,előre felkészítettem az ovira és arra is,hogy nem leszek itthon ,és hogy egyáltalán miért.Egyelőre úgy tűnik az én okos lányom megértette és felfogta a dolgok lényegét,mármint egy hároméves gyerek gondolkodásmódjával,lelkivilágával és szívével képes megérteni és befogadni (közben a sorokat írva sírdogálok).Nehéz a szívem,a lelkem és mindenem.Iszonyú nehéz a várakozás,tehetetlenség és düh 27 éves fejjel.

Azért van még reménysugár,hogy hátha arra a hétre mire Bogi oviba megy addig pár napra hazaengednek,hogy tudjam elkísérni,együtt lépjük át az ovi kapuját kézenfogva.Ki tudja? Még szerencse ,hogy időben vásárolgattam Boginak ami kell majd az oviba (házi papucs,pizsama,szabaidős váltó ruha, őszi nadrágok és felső).És hogy a kicsi se maradjon ki,neki is vásárolgattunk kis rugdalozókat a Bogitól megmaradt kis ruhák már kimosva,előkészítve.A vasalás még hátra van.Ezt is megoldjuk valahogy.

Amit tudtam eddig minden tőlem telhetőt megtettem,ezután már csak várok valamire,csak azt nem tudom mi lesz ebből a sok ,,valamiből,,.Nincs képem róla,bár tudnám előre az események forgatását,hogy megnyugodjak.Mindezek ellenére megpróbálok higgadt maradni,már amennyire lehetséges.

Nehéz szeptember kezdődik számunkra egy új élethelyzettel,fejezettel.

Véletlenül

Úgy túnik az áldott állapot vége felé elfogy a türelmem,semmihez nincs kedvem,ok-és ok nélkül síró görcsöt kapok olykor csacsiságokon is amin nem kellene a lelki tartalékom,energiám kimerülőfélben van ,a jövőn gondolkozom (ez tudom fölösleges),az elkövetkezendő temérdek teendőkre. Szép lassan kialakul minden,na de tényleg voltak,lesznek és pillanatnyilag vannak rossz napok. Amikor semmi sem jó nekem s így próbálom agyonütni az időt,főként este.Igy történt,hogy elszórakoztam,figyelmen kívül hagytam a sablonmódosítást s kitöröltem a linklistákat, a névválasztási eredmények kutatását és az egyéb formázásokat. Most újra csináltam az egészet.

Most este úgy sem tudtam volna lefeküdni hiszen ma reggel el kezdett kicsi Bogikámnak folyni az orra,délutánra már hőemlkedése lett.Este persze képtelen voltam nyugodtan ágyba bújni,inkább itt ültem a gép előtt s közben Bogikát figyeltem.

Ma este mindenáron a saját szobájában akart aludni,úgyhogy most egész éjjel csak a kicsi lányomat fogom figyelgetni.Nehezek az ilyen napok.

Azt kell mondjam,hogy január óta Boglárkám egyszer sem volt beteg,egynapos láza is valamikor májusban volt a gyomrától. Azóta pedig semmi jele nem volt a láznak,meghűlésnek.Kopp-kopp.Most hogy a meleg front után jött a hirtelen lehűlés,vagy egy kis szél is megfújhatta s máris belázasodott.Nem szeretem az ilyen változékony időjárásokat.

Még mit írhatnék?

Panaszkodnék.Sokmindenről.Arról amit érzek,gondolok. Ugyanakkor azt hiszem nincs amiért,mert az tuti senki nem fog velem együttérezni,el kell fogadjam a pillanatnyi helyzetet ha tetszik,ha nem. Most a családomnak élek,a gyerekeimnek.

Én kellek

33 hónaposan nagyon anyás lett a lánykám,mindenhova csak én kellek,ha nem vagyok elérhető számára akkor megvár.Jól esik és nem is bánomCsak kicsit túlzásnak tartom ezt a majomszeretetet amit megosztunk egymással,kicsit sajnálom hogy nincs testvérkéje mert én látom erre nagyon szüksége van.Különböző jelekből érszreveszem.Ahogyan cselekszik,amit elvár tőlem,amiket mond és ahogyan mondja, tényleg szinte félek,hogy azt kelljen mondjam,,azt hiszi ő a világ közepe, csak ő van a világon,,megkapott mindent,túlságosan is sokat,hogy vissza gondolva az én gyerekkoromra nem volt meg nekem ennyi mindenem mint amennyi van Boginak.Mondjuk ez nem is lenne baj,sőt örvendek ennek,mert ilyenkor én is újra gyereknek érzem magam,és jó nézni,hogy milyen boldog a lányom.Csak olyan jó lenne ha lenne akivel megosztaná mindenét valakivel amije csak van a szobájában,lenne akivel eljátszana,akihez beszéljen mert hatalmas a dumája, szókincse,nagy gyorsassággal jár az esze,de még mennyire. Közben ha látom ez mennyire hiányzik és nincs megakkor persze hogy néhanapján úgy érzem kicsit megmozdul a lelkemben valami,hogy ez vajon jól van ez így? Kicsit fájdalmas ugyan,de remélem idővel ez is változni fog. Úgyhogy most én vagyok a mindene a lányomnak. Nem csak az édesanya,hanem a legjobb barátnője is akivel jókat lehet beszélgetni mindenről,sétálni,együtt eszegetni,este összebújni és olyan jól esik amikor a két kicsi,pihe-puha karocska a nyakam köré fonódik,eszkimó puszit adunk egymásnak.Mi több a kis lámpa halovány fénye mellett jókat dumálunk,imádkozunk és aztán próbálunk elaludni. Bogit altatom,elnézem hogyan altassa magát,közben persze teszem magam hogy én is alszom( és az élet dolgain gondolkozom).

Este jókat beszélgetünk mindenféléről mint felnőtt és egy nagy gyerek ahogy lenni szokott,az én kétévesemmel jókat lehet dumcsizni.És már ilyen hamar és ez nagyon jól van így.

Rendszerint felsorolja,hogy ki mindenkit szeret minket szülőket,nagyszülőket,keresztszülőket mígnem eszébe jutott,hogy szereti Icukát is és Attila bácsit is.Szó szerint így mondta.Aztán,hogy tetszik neki az új szobája,az újonnan kapott ágya és elmondta,hogy nagyon szép a szobám ( itt gondolok arra is,hogy egyelőre minden az övé,ettől félek hogy így marad,habár ki tudja meddig?) :S

Tegnap este viszont elmondta,hogy az övé a régi kiságya is,mire én megkérdeztem kié lesz? Mígnem gondolkodás nélkül ki is mondta,hogy a kislányé,fiúcskáé... Mire én megkérdezem a lányomat milyen babát fogunk bele tenni? Válasz-rózsaszínű babát:) Ebben maradtunk.

Olyan jó lenne..... és meg nem is értem....

Sok minden olyan jó lenne...

... ha lennék most 6 hónapos terhes
...izgalommal,várakozás teljesen készülnék az ünnepekre,most úgy érzem nem tudok tervezni,szervezni semmit.Késésben vagyok mindennel és hagyom ,hogy döntsön maga az élet netán életsors ha ennek is lehet nevezni
... olyan jó lenne ha jól hallanék, és nem kell folyvást Bogicám száját nézzem hogy mit mond.Bizony mostanában rengeteget beszélget,kérdez,mond,szólongat egyszóval megállás nélkül csak beszél,beszél és csak beszél.Hál Istennek vagyok olyan türelmes,hogy félbe hagyjam a mosogatást vagy az ebédkészítést rögtön ,hogy megforduljak és legalább annyira,hogy a lányom mondanivalójára figyeljek
.....olyan jó lenne ha nem kell percenként Bogicára figyeljek anélkül hogy hátra néznék,megforduljak,fel vegyünk egymással a szemkontaktust,Bogi rám nézz mert monologizál én addig szájról olvasok.
.... Hál istennek nagyon jól megértjük egymást a lánykámmal,megszoktam ahogy beszél,és úgy gondolom Istentől kapott ajándék az,hogy a lányom ilyen szépen beszél. Megtanultam nagyon gyorsan szájról olvasni
..... örvendek,hogy nekem milyen türelmes csodabogaram van,mert ha akar nekem valamit mondani oda jön hozzám,rám nézz és elmondja azt amit szeretne:)
...olyan jó lenne talán mondjuk ha lenne egy kisbaba,egy játszópajtás a házban,mert így legalább a lányom nem nyúzna percenként reggeli közben,hogy gyere velem játszani,félek egyedül bemenni a szobában holott ég a villany .Elfoglalná magát .Most értettem meg igazán,hogy azok miért mondták,hogy könnyebb két gyerekkel otthon ülni mint egykével.Na de most rájöttem.Tényleg. Két gyerek eljátszik nyugodtan amíg az anyukájuk valamit végez a házban,de most nagyon is úgy állunk,hogy sokat kell a lányommal legyek. Azonkívül hogy itt van Bogiapu és anyósom s foglalkoznak Bogikával.Délelőttönként vagy délutánonként,akkor is nem mindennap,de gyakran elidőzik náluk.
.... most örvendek hogy mégis itthon lehetek a kislányommal,de az nem lesz jó hogyha már oviba fog járni s akkor érkezik a kis tesó. Ez még távoli projekt.
..... lehet úgy lesz munkába állok és alig kezdek el dolgozni máris jövök vissza szülésire anélkül hogy egy jót dolgoztam volna,vagy beleéltem volna magam a munkában.
.... sok mindent másképp csinálnék,de belátom nem tehetem mert az élet néha kegyetlen: a legtöbb anyuka otthon ül a két csemetével,az egyik kicsi a másik pici. Boldogok. Nekem ez nem adatott meg,pedig nagyon közel voltam hozzá. Ezek után kérdem én mindenki olyan boldognak tűnik mint ahogy látszik rajtuk vagy másoknak az égvilágon semmi problémájuk nem volt.Lehet igen,de az is lehet hogy nem.Lehet tévedek mind két állításban.
....nagyon tudok haragudni azokra a kismamákra akik a várandósságuk alatt cigiznek,holott ez nem az én gyerekem de mégis sajnálom a kicsi pocaklakót,hogy 9 hónap alatt a nikotin hatása alatt kell fejlődjön,lebegjen a magzatvízben. Lehet nem lesz semmi baja mint ahogy már sokakkal megesett,de az is lehet koraszülött lesz vagy pedig enyhén visszamarad fejlődésében.

Nem értem a felsoroltak közül pár dolog miért pont velem esett meg? Na,de mostanra megtanultam elfogadni a jelenlegi helyzetet örülni annak amim van,és nem a nincstelen felé sóvárogni. Hogy boldog vagyok-e? Azt mondom igen,nagyon is mert sokszor úgy próbálom felfogni a dolgokat,hogy lesz ennél jobb is. Örvendek mert a gyönyörű lányom jól hall,én ha nem is,de megtanultam beszélni,van diplomám és egy jó fej férjem.Legyen csak ennyi.

Nagyon szeretem Hajnikámat

Kb.10 perce ment el Bogicám a nagyanyjával és nagyapjával a Tolvajos tetőre ahol is remélhetőleg ott szép,szikrázó napsütés fogja várni őket.Már csak azért is mentek ők hárman mert itt a ködös időben nem lehet sétálni,főleg nem egy két évessel mert nem egészséges.Bogiapu dolgozik,én még be kell vásároljak és állok neki főzőcskézni,na meg sütni bundás virslit. Nekünk sincs mindennap sétálni vinni Bogikát,pláne ilyen időben nehéz kimozdulni,ezért aztán mindig megkapjuk a megoldást, ami a levegőzést,kimozdulást illeti.
Amíg öltöztettem Bogikámat mondogatta ne menj el,ne menj el,én pedig bíztattam, hogy nem megyek sehová,sőt itthon fogom várni őt.Lekísérem az autóig,beültetem az autósülésbe,levettem a kabátját (jól fel volt öltözve),be kötöm a biztonsági övet,és amíg igazgattam a lánykámat,hogy érezze magát kényelmesen addig be nem állt a szája.Egymásután a tudomásomra hozta,hogy nagyon szeretlek,ne menj el,nagyon szeretem Hajnikámat:D Az utóbbit most mondta nekem először. Eltűnődök sokszor a saját nevemen,hogy miért hajnikáz folyton a saját lányom,?Miért nem szólít anyukának,miért csak nagy ritkán vagy akkor ha nagyon akar valamit? Miért olyan könnyű kiejteni a nevemet? Mit érez,mire gondol a lányom amikor a nevemen szólít? Kitől kaptam a nevemet? miért kaptam pont a Hajni nevet és még sorolhatnám. Arra a következtetésre jutottam,hogy biztos a hajni biztonságot jelent és ha szólítanak már rögtön talpon vagyok,szökdösök,vigyázzba állok és azonnal felfigyelek mindenre és mindenkire. Egyszóval akárki akármiért szólítana nevemen bennem meg lehet bízni,a lányom sokszor mondja Haaajni,Haaajni,hogy most figyeljek rá.Hogy mondjam a Hajni név számomra amolyan figyelmet felkeltő,megbízható nevet jelent ha valaki megszólít mint ahogy az elején kezdődő,,ha,, szó azt kiáltaná:Valami fontosat szeretnék neked mondani,és ezért megbízom benned. vagy figyelj ide. Lehet egy nagy butaság amiket írtam,de egyszerűen ezek törtek fel bennem,hogy muszáj volt leírjam. Érdekes.

Te vagy a jó barátom:D

Ma mondtam Bogicámnak,hogy fogunk együtt sütni pizzát,és ő boldogan kijelentette,hogy ő fogja bele tenni a dolgokat,egész délelőtt csak mondogatta,hogy gyere süssünk pizzát. Jókedvében vagy hogy onnan támad ez a megjegyzése azt nem tudom,de mindenesetre kijelentette nekem te vagy a jó barátom:)

Fogorvosnál.....

Tévedés ne essék netán ha valaki azt gondolná a cím elolvasása után,hogy máris a lánykám volt fogorvosnál? Szó sincs róla!Épp ellenkezőleg én voltam egy fog húzáson ami ugyan már régi dolog és meg is lett az eredménye mert alig tudta kihúzni:S Fájt.Megúsztam.Gyerekkoromban rendszeresen eljártam a fogdokihoz,csak az elmúlt pár év a tanulsága annak,sőt még amikor az egyetemere jártam,hogy nem mentem el időben. Az én hibám volt,hogy nem ezért most egész nap fáj a fejem is,nem is beszélve az állkapocsról:( Nem is ez számít amikor haza érkeztem kissé ijedten,sajnálkozva nézett rám Bogika,először ki nyilvánította,hogy milyen büdös vagyok holott haza hoztam a fogorvosi rendelőben áradó mindenféle szagot és ez átragadt a ruháimon is.Először csodálkozott,hogy milyen szagom is van,aztán a kicsi aranyom megsimogatta az arcom,megölelt.Egyszóval tényleg látszott az én két éves lánykámon,hogy együtt érez velem. Ez alól nincs kimaradva a férjecském sem,de amikor gyerekem kifejezi azt a fajta szeretett ami össze nem hasonlítható mással akkor rögtön megpuhulok.Elmúlik minden fájdalmam,mint ahogy most is amikor ezeket a sorokat írom,így legalább nem fáj a fejem sem,de ha egymagamban ülök és magam elé bambulok valamit akkor az tuti érzem,hogy még mindig gyötör a fejfájás. Még két napig biztosan így lesz.

Majdnem egész nap meg is kérdezte a lányom:
Hol voltál? -én pedig őszintén megmondtam fogorvosnál voltam.
Haza jöttél? Igen,nem látott hogy itthon vagyok:P
Hiányoztál:) Oh,hiszen haza jöttem és olyan sokat nem voltam távol,persze még hozzátettem hogy ő is hiányzott.

Este pedig kijelentette hogy inkább ő olvass mesét nekem mivelhogy a kedvemben akar járni,és látta hogy mégsem beszélek úgy ahogy kellene,így mellém kuporodik az ágyban és a képek alapján mesélt nekem. Rögtön már kérdezett tőlem,hogy ez meg az micsoda? :D úgyhogy aztán én meséltem csak röviden.

Anyás

Voltak,vannak és gondolom lesznek még olyan napok amikor kizárólag csak velem lenne egész nap,jönne bárhová,ha elmegyek itthonról sír utánam vagy ha ő kell elmenjen akkor is kinyilvánítja nem tetszését.Ehhez hozzátartozik ilyenkor nem fogadok szót-sírok-még azért sem csinálom azt amit más mond és ehhez hasonlók.Kitombolja magát valamilyen formában ha hiányzom neki,de végül csak megnyugszik,amikor itthon vagyok ,sőt.Másnap is egész nap hangoztassa nekem,hogy mennyire hiányoztam,simogassa az arcomat s bevallja,hogy milyen nagyon szeret ha indulni készülök valahová nélküle,ha haza jöttem valahonnan vagy ha éppen megsértett,nem fogadott szót nekem...bocsánatot kér:)

Sosem felejtem el többek között azt sem,hogy október valamelyik hétvégéjén (apum Pesten,Gerő Kolozsváron volt)anyukám egész hétvégén itthon volt és jött az unokájához hogy vigye sétálni és egész álló napra magához. Szegény lánykám ekkor is őrlődött olyannyira,hogy ment is volna anyukámmal sétálni,meg nem is.Ha anyukám megelégelte Bogi hisztijét hogyha nem megy vele akkor ő inkább haza megy.Ilyenkor persze akkora csetepatét csapott Bogika hogy ne menjen haza Meli mama,mert ő mégis elmegy vele.Aztán mégsem ment. Végül feljött anyósom és lehívta anyukámat egy kis beszélgetésre,kávézgatni s akkor is Bogi úgy engedte el Meli mamát,hogy hagyja nálunk a szatyrot. Mikor elment mint a két nagymama akkor bezzeg a lányom megengedte,hogy bepakoljuk a holmijait,paplanját,felöltöztessem. Öltöztetés közben úgy bújt hozzám mint egy kiscica miközben mondta:szeretlek,imádlak,megsimogatott:) Aztán valahogy felélgezhetett,megnyugodott a kicsi lelke,hogy mégis elmehet nyugodtan Meli mamához mert nem marad ott és haza jön estére.Benne volt még a nem akarok-akarok menni pakliban ,hogy sajnált engem itthon hagyni. Sokáig tartott a huzavona,hogy mit csináljon menjen-e Melike mamival vagy inkább maradjon itthon velem?Aztán elmentek és én utána mentem késő délután.

Most a hétvégén viszont anyósomék akarták vinni Bogit sétálni,én felöltöztettem,levittem és mielőtt elindultak volna ők hárman sétálni a lányom kiadta a parancsot.hogy lent a kapu előtt álljak és várjam meg. Csak így akart menni nyugodtan sétálni,hogy a kicsi fejében benne marad,hogy amíg sétálnak én addig állni és várni fogom a lányomat:) Amikor láttam,hogy már indulnak sétálni s én nem tartottam be az ígéretemet mert gondoltam elfelejti,és megfordultam,hogy jöjjek fel .Legnagyobb szívfájdalmamra pont akkor hátra nézett Bogika,hogy vagyok-e és fogom-e várni mire visszajön? Na,d lett is nagy sírás-rívás,felmérgelődött hogy én miért nem álltam ott.Nem lehetett semmit visszafordítani mert megállás nélkül sírt,nem lehetett hozzá szólni így aztán csak úgy ment sétálni ha én is megyek velük.Kénytelen voltam ugyan,de mégis elmentem én is sétálni,így aztán négyen mentünk Bogika,anyósom,apósom és én:) Itt aztán rájöttem,hogy akármit nem lehet mondani a lánykámnak,főleg nem lehet becsapni. ha valamit mondok még akkor is ha nem tetszik,akkor az úgy kell legyen.

Csak mi ketten

Úgy látszik Bogika örökölte tőlem a csalánkiütéseket mert már két napja mind kettőnknek ugyancsak a jobb karján és hasunkon kibújt két piros pöttyöske ami tényleg viszket is.A csalánkiütés még a gyerekoromra vezethető vissza,és most ugyanerre sorsa jutott a lányom is,úgyhogy jelen esetben nem csak Boginál bújtak elő a csalánkiütés tünetei, hanem nálam is.Most egyszerre bújtak elő nálunk a kis piroskák és közben végiggondoltam,hogy mi mindent is ettünk mi ketten az elmúlt napokban ami kiváltotta ezt az ételallergiát. Nekem már régi ismerősöm a csalánkiütés.

Most jó ideig nem fogunk enni:tojást tartalmazó ételt és a legnagyobb bűnös viszont a kakaó, és ez is inkább a tömény kakaót tartalmazó zabpehely az okozója.Ebből sok jutott nekünk szinte ebből ettünk nap mint nap,most viszont már pár napja ebből sem eszünk. Szerencsére Bogika aki imádja a kakaós zabpehelyt nem rimánkodik érte, habár közben eszébe jut és kéri is,de nem adok.Szokjon le. Talán majd később újra kipróbáljuk akkor sem naponta fogunk enni belőle.

2009.júl.29 és aug..01-02 Elmaradt beszámoló és városnapok

Annyi minden történt velünk az elmúlt két hónapban,hogy észre se vettünk s ripsz-ropsz csak úgy elsuhant mellettünk a nyár anélkül,hogy észbe kaptam volna... s azonnal a gép előtt lepötyögtessek egyet-mást. Mert ugyebár nem ültünk itthon egész nyáron,sőt jutott nekünk a szórakozásból és minden csupa jóból, szívet- lelket rengető élményekről is.Megpróbálom összeszedni a gondolataimat és írásban fogalmazni de Jó isten hogy voltam képes ennyit halogatni a beszámolóval? Sajnos laptopom pedig nincs ,hogy ekkor és épp ma ebben a percben vagy este leírjam lépésről lépésre az eseményeket- hogyan is volt,mi is volt? Képtelenség ez,de sajog a szívem érte,mert szüntelenül a fejemben kavarognak a gondolataim,hogy mikor lesz lelkierőm hozzálátni a mesének.Bár tudom nem kell hosszú szövegeket írni,de mégis na.
*
Az események röviden:
Arról nem akarok írni milyen rossz volt amikor kórházba kerültem,mert őszintén szólva azt hittem meg lehet menteni a babát,csak felírnak valami gyógyszert ami megtartja a magzatot,de tévedtem.Igazából nem is erről akartam írni,hanem sokkal inkább arról,hogy azon a bizonyos reggelen mikor hazajöttem a vérvizsgálatról még aludt Bogici és Zoli.Még volt időm felöltöztetni a lányomat,összeszedni a házat és végül aztán lepihentem amikor éreztem valami nincs rendben.Mindegy most már,de ezt a lányom is észrevette a rémült arcomat, megijedt,nem tudhatta mi történhet csak azt hogy fáj a hasam.No,de annyira meg volt ijedve mindnyájan ,de főleg Bogicám bújt hozzám,kapaszkodott a ruhámba már majdnem sírt szegénykém tehetetlenségében.Mert én is csak ültem,mozdulni pedig meg nem mozdultam miután mindenre felkészültem,csak nyugtatgattam a leánykámat,ölelgettem,pusziltam amíg vártunk anyukámra,hogy vigyázzon az unokájára.Még a jó isten küldte Gittu nénit hozzánk aki történetesen anyósom legjobb barátnője,hogy lett volna kire hagyni Bogit,s indulhattunk volna hamarább is.De nem tudtunk.Ez teljesen érthető volt hiszen Bogi annyira megijedt, nem is ismerte annyira Gittu nénit semhogy vele maradhatott volna.Pedig nagyon kedves asszony,mondhatnám azt is hogy szinte családtagnak számít nálunk,egyetlen lánya Londonban él. Úgyhogy nem siettünk,inkább megvártunk anyukámat amíg megérkezik,s aztán hagytam otthon biztonságban nem is gondolva arra.hogy ez 5 napra szól.Távol éjjel-nappal ami kibírhatatlan volt, de túl éltem.
*
Hogy megnyugodjak én még a kórházból adtam azt az utasítást vagy inkább megkértem mindenkit szépen,főleg férjemet és anyukámat,hogy amíg távol leszek addig a lányomra vigyázzanak a szüleim,s éjszakára is maradjon náluk. nem mintha az apja nem tudott volna vigyázni,csak neki is megvolt a sok teendője,fáradt is volt, s bizonyos értelemben őt is kikészítette az én esetem.Mondanom sem kell mennyire féltem,aggódtam,hogy vajon Bogi hogy fog aludni éjszaka távol a szőlő háztól,nem is beszélve a saját megszokott kiságyáról. Szinte egész nap egy szemhunyásnyit sem aludtam,csak Bogicám körül forogtak a gondolataim,hogy vajon mit csinál,hogy van,jól eszik-e vajon hogy fog aludni ? s még sorolhatnám-mindezt nélkülem. Úgyhogy még este sem aludtam,csak írtam az sms-ket anyukámnak,hogy Bogi mit csinál,jól vacsorázott-e s végól alszik-e már? Csak aztán aludtam el én is nyugodt szívvel. nem számított az én helyzetem,csak azt hogy Bogi jól érezze magát bárhol is van s biztonságban tudhassam. Ez van.Végül másnap délután a szüleim felhozták a lányomat a kórházba hozzám,de szigorúan véve csak a folyosóra aztán elkövetkező napokban én mentem le az udvarra,mert nem akartam,hogy Bogikát felhozzák.Tömören ennyit a kezdetekről. Ja,igen s mikor anyukám megkérdezte a kis unokáját kit szeretsz a legjobban,a lányom habozás nélkül rávágta,hogy Anyukát:) Ennek viszont nagyon,de nagyon örvendtem az ilyen érzést nem lehet szavakba önteni,elég ha emlékezzek az érzéseimre.
*
Anyukám mindennap felöltöztette szebbnél szebb ruhákba az unokáját,én pedig olyan izgatottan vártam a délutánokat mint egy kis óvodás,hogy meg sem vártam hogy megérkezzenek,hanem már hamarább kimentem a folyosóra. Úgy vártam az én kicsi lányomat.Nagyon megható,szívszorító volt nekem a látvány amikor anyukám kezét fogva araszoltak fel lassacskán a lépcsőn,miközben Bogicám az egész kezét hátra tette.Meg volt illetődve,el nem tudta képzelni hová vezet a sok lépcső,mi az a nagy épület.Amikor felértek,lehajoltam megöleljem a kincsemet kissé meg könnyezett a szemem,nem mintha sírné,csak boldog voltam hogy hát mégis láthatom a lányomat. Kissé meglepődtem ugyan,hogy Bogicám nem akart rám nézni először,mert hiszen látta hogy könnyes a szemem,hogy aztán mit érzett a leánykám akkor,azt nem tudom.Sikerült fékeznem magam,hogy nem mutassam ki a gyenge érzelmeimet,erős voltam,utána végül ölelkeztünk,puszilgattunk egymást Bogival,beszélgettünk.S tényleg mondtam a leánykámat,hogy mennyire hiányzott,nem jön hogy higgyem, még most s hogy mire képes az anyai érzés,emlékezett. nem felejtettem el azt sem,hogy szorosan átölelte a nyakamat:)))) Szárnyaltam a boldogságtól,hogy hát mégis hiányoztam Boginak,de nem mutatta látogatáskor csodálkoztam is,hogy olyan vidám,eleven,fürge volt mint mindig annak dacára-hogy nem voltam vele. Azt sem észlelte mi történik,csak azt tudta,hogy én még mindig tanulok a vizsgára:P Ez így volt jó.
*
Egész nap anyukáméknál volt Bogicám,késő délután és esténként az apja vitte sétálni, s mivel akkoriban voltak a város napok így elvitte mindennap az ugráló várba,vonatozni,körhintázni:) Ezzel gyorsan telt az idő a lányom számára,mert estére már el volt fáradva s hamar álomba szenderült.Én pedig egész nap megállás nélkül olvastam a kórházban,hogy teljen az idő........ menjek már haza.Filmben illő jelent volt amikor megkértem a nővéreket egy vasárnap délután,hogy keressék meg az orvost.Ugyanis engedélyt akartam kérni,hogy legalább délután engedjen haza a lányomhoz,aztán sétálni a városba.Mert azt hittem kiborulok az egész napi ágyba fekvéstől,attól hogy nem láthatom a lányomat,hogy milyen boldoggá teszi őt az ugráló vár,vonat s a többi.Kicsit dühös is voltam amikor együtt kellett volna legyen a család a város napokon mert sok program volt,és miért kellett pont akkor kórházba kerülnöm.Már csak azért mert olyna kevés vagy inkább nincs annyi szórakozási lehetőség ebben a kicsi városban.Ha már van akkor azt ki kell használni együtt. Mindegy is,de Istennek legyen hála megkaptam az engedélyt,a férjem már nálam volt amikor szóltak,hogy mehettek így pizsamástól,pongyolástól,papucsostól beültem a kocsiba,haza mentünk átöltözni onnan pedig elropogtunk a lányomhoz. Épp aludt amikor megérkeztünk a szüleimhez,s mondanom sem kell hogy mennyire sugárzott az örömtől amikor meglátott engem:) Azt sem tudta hova legyen izgalmában,még észre sem akart venni,rám nézni elég volt neki,hogy mellette vagyok. Evett,rajzolgattunk egy kicsikét,aztán elmentünk a városnapokra,s bizony be kell valljam,hogy sokat sétálni nem tudtam,mert hamar elfáradtam,hiába bizonygattam,hogy erős vagyok.Kicsit sétáltunk,aztán délután 6-ra vissza ropogtunk ezúttal hármasban a kórházba,hogy vénásan megkapjam a szurit.Utána pedig anyósomékhoz mentünk,hogy találkozzanak Bogival mert már négy napja nem látták,onnan pedig vissza mentünk a városnapokra. Este fél kilencre mentem vissza a kórházba már pizsamába öltözve s lefeküdtem mintha el sem mentem volna:) Csodálatos volt és egyszerűen meg lehetett oldani mindent.Nem volt lehetetlen,úgyhogy másnap az orvos viziten meg is kérdezte,hogy elmentem-e a tegnap? Végül aznap délben otthon is voltam,de a város napoknak vége volt.Hát így.

Még van sok videó a város napokról.

2009.08.11 Késő délután

Ha tudtam volna milyen nyugtalan állapotba hozom Boglárkámat azzal,hogy azt találtam mondani,hogy megyek az orvoshoz mert fáj a hasam,ahelyett hogy valami mesét találtam volna ki.Merthogy anyósoméknál hagytam Bogit,lefektettem,én elindultam az orvoshoz,és az alatt a két óra alatt amíg kontrollnál voltam,Bogicám nemhogy aludt volna hanem játszott.Egyik szobából a másikba mentek aludni ,kipakolászta a könyvespolcot szóval mindent csinált,csak egyet nem akart aludni:P Gyanítom a kis fejében bevésődött és a kicsi lelkében is nyomokat hagyott az az emlék,hogy én öt napig éjjel-nappal távol voltam és nem voltam mellette. Igy aztán biztosan megijedt attól,hogy én bejelentettem hogy megyek az orvoshoz és biztosan jó pár napig nem fog engem viszont látni.Ezért a délutáni alvás helyett inkább játszott és kitartóan várt engem,mert amikor haza jöttem,felhoztam azon nyomban elnyomta az álom a nappali kanapén.Egyem meg a kicsi szívem.

2009.06.10. Ha a nő anya, akkor nincs megállás....:)

.......merthogy folyton egész nap pörgett a lányom,de legalábbis a mai nap nagyon feltűnő lett nekem mert szinte mindennap valami hisztit produkál,kitalál,hogy csakis őrá figyeljek.Így aztán házimunka közben,evés közben kell neki az a valami és persze ellentmondást nem tűrően el is éri a célját csak azért mert olyan türelmes,vajszívű anyuka vagyok,hogy megteszek mindent abban a pillanatban.Kezdetben igen,de aztán szépen elmagyarázom,hogy nekem most dolgom van, és később folytatjuk,már csak azért is teszek eleget a kérésének,mert fáj látnom hogy szenved,sírhatnéka támad és ezt pedig nem szeretném. Na mááááár csoda, hogy épp idegekkel bírom...Olvastam is a Müller Péter Szeretet című könyvében hogy egy anya egész élete a gyerekére van téve:) Valahogy ezt éreztem a mai nap ahogy elnosztalgiáztam nem csak a mai napra gondolva,hanem úgy visszafelé is.Merthogy nem csak ma éreztem azt,hogy az életem nem csak az enyém,hanem a lányomé is,ahhoz én jól érezzem magam Bogikám óhaját is kell teljesítenem ( ugyanígy van egy házasságban is kölcsönösen) ha már ketten vagyunk a házban.Nem mondom,hogy mindig csak akkor ha látom a lányom arcán azt a könyörgést....... hogy nagyon kell neki,igényli a foglalkozást.Csak miéert pont akkor igényli amikor én ma épp:
-amikor vasaltam,a lányomat ugyebár nem állíthatom fel egy székre,hogy nézze mit csinálok mert féltem, hogy nehogy elégesse az ujjacskáját,nehogy a vasalódeszka felboruljon,vasalni is kényelmetlen ha mellettem van a leánykám. Így aztán elérte,hogy olvassak neki vasalás közben az Annapetit,az úgy nem volt jó:S Inkábba az etetőszéket a vasalódeszkához húzta,hogy ültessem fel,a vasalást félre téve felültettem,akartam mesét olvasni.Az úgy megint nem tetszett,kitört a nemtetszik,nem akaromhiszti,végül kivettem Bogikát és a helyére tettem ahol volt,hogy továbbra is lapozgassa a könyvet amíg befejezem a vasalást.Szerencsére ez pár percig tartott,utána teljes nyugalom honolt,mert megértette,hogy nekem dolgom van,látta is hogy vasalás közben nem jó hallgatni a mesét.Anyuka egyszerre vasaljon,mesét olvasson,merthogy ma ezt tettem.Hát így.
*
Sokszor előfordult,hogy reggelizni sem tudtam nyugodtan mert a lányom azon volt,hogy le akar menni az udvarra,azért hisztizett hogy vigyem le.A mai napig megtartotta azt a szokását,hogy addig nem és nem eszik a délelőtt folyamán amíg le nem léptünk.
*
Mosogatás,főzés közben mikor kedve van és úgy akarja feláll a kis székre nézi mit csinálok.Amikor és ahogy tudja besegít,és ez jól esik nekem.Jó érzés magam mellett tudni a lányomat.
*
És akkor itt van még a fodrász sztori.A nagyon apás lányom hirtelen nagyon anyás lett,merthogy ezt pár napja fedeztem fel amióta gyakrabban vagyok itthon,kikaptam a hosszú nyári szabadságomat ( csak ne várna a tanulás):S
A lányomnak nem tetszik: ha pár percre az udvarra hagyom,hogy felszaladjak egy üveg ásványvízért,a WC-re mert sír utánam,így hát jön velem.
Ez nem történt másképp a fodrászattal sem,minthogy ma kísért el engem először az aranylányom,mennyei érzés volt.Jó volt ketten a fodrászatba menni annak ellenére ,hogy útfélen az apja Bogika után jött,hogy ne vigyem mert rendetlenkedni fog,meg aztán nem fog tudni rendesen dolgozni a fodrásznő frizurámon.A lányom nem akart haza menni az apjéával,inkább velem tartott,én pedig örömmel vittem mert a lelkem legmélyén éreztem,hogy jól fog viselkedni anélkül,hogy percenként felálljak,leskelődjek a lányom után nehogy valami nem tetsző dolgot csináljon fodrásznál? És lám milyen igazam lett?Ahogy beléptünk először is 5 percig hajkatalógust lapozgatunk,mutattam neki mindenféle frizurát,ez mi,az micsoda és a többi.Végül mikor rám került a sor hősiesen tűrte,nagy türelmesen nézte végig az ölemben ülve ahogy mossák ,szárítsák,fésűlik a hajam.Hol a mellkasomra hajtotta buksiját,hol a tükörből nézte hogyan dolgozik a fodrásznő,hol pedig velem szemben ült s úgy nézte,vagy pedig félreértelmezett mondatból felállt az ölemben pár pillanatra.Szerencsére nem zavarta a fodrász munkáját,épp ellenkezőleg a végén mikor végeztünk nem tudom miért,azért mert ügyesen viselkedett vagy pedig mert édes kislány,de kapott egy jutalom puszit a fodrásznőtől:) Röpke pillanat az életből.

2009.05.29.,,Megjöttem,,:)

Már a vége felé járok a munkámnak pár hét ,és itt a nyári vakációtúl vagyok a második félévi tanítgatásoknak, örvendek hogy ezúttal többet leszek itthon Boglárkámmal.Nagyon hiányoztak a délelőtti együtt játszások,sétálások,az ágyban pizsama hancúrozások,olvasgatások mert örökké szólított el az élet és a teendők sokasága. Most jöttem rá,hogy már bizony majdnem egy éve (merthogy okt lesz) hogy dolgozom,hiányoztam a kislányomnak amikor nem voltam itthon,szomorúan keresgélt amikor felkelt a délutáni sziesztából és engem még nem talált itthon.Azóta sokat nőtt,fejlődött az értelme,beszédkészsége, már ki tudja válogatni a szavait.Épp emiatt kissé meglepődtem a napokban,jól esett amikor először mondta Bogicám rám nézve mosolyogva,demég a mosolygó szemeivel is ,az arcomat simogatva és asszongya nekem:,,Megjöttél,,,,haza jöttél,anyuka haza jött-mármint örül a délutáni viszontlátásnak . Én pedig boldogan válaszolok a leánykámnak,hogy igen haza jöttem vagy pedig igen megjöttem ölelkezések,puszilgatások közben:) Mindenesetre egyértelmű jelét adja annak egész gesztusából, érezni lehet,hogy nagyon várt engem haza:)

2009.02.07 (Szombat) Ketten

Megtanulta mit jelent a ketten szó:D Ugyanis hangoztattam,beszéltem hozzá hogy épp és itt mit csinálunk mi ketten mármint én ás Bogica-teganp este ketten fürödtünk,ma ketten egy tányérból eszünk,ketten sétálunk,játszunk mert szó szerint ez történt.

2009.01.24.(Sz) Séta kettesben és egy fekete kutya

Délelőtt megfőztem a levesnek valót,előkészítettem alapnak a burgonyát,megcsináltam a kiflinek való összetevőket és utána már mentünk is sétálni Bogicával. Be kell vallanom ez volt az első alkalom,hogy még a babáját is hozta magával sétálni.Előtte pedig mikor az előszobában szép lassan feladtam a kabátját,sapkáját,sálját a kezében fogta,nézte az iker babái közül az egyiket,megkérdeztem,hogy viszünk a babát is sétálni? A válasz pedig igen volt mert sugárzó arccal,fülig érő kis mosollyal,a baba megpuszilásával adta tudtomra,hogy a baba is jön velünk:) Így hát hármasban kerekedtünk útra a galambok felé ahol is aztán kaptunk egy negyedik sétálós barátot egy fekete kis kutyát. Hogy az igazat mondjam a kis kutyának akinek nem is tudom milyen a fajtája (gyenge vagyok e téren ,bocsi ) inkább Bogicám tetszett meg ,és az ahogy a babáját fogja a kezében mert visszafelé vezető úton már hazáig kísért bennünket.A kis ,,barátunk,, pedig még a házunk udvarára is bejött és mint aki tudta hová kell haza csoszogjon már fordult is kifelé a kapun.
Késő délután pedig neki fogtunk kiflit sütni úgyhogy Bogi is kivette a részét a munkából tészta nyomogatásával az ujjával aminek következtében lett összelisztezős asztal,padló,szék,ruha végül ruha cserélős percek ,és estefelé pedig Meli mamázós és Feri tatázós játékkal,kávézással,kacagással,meseolvasással teltek fárasztó estéink ( utóbbi az én részemről).Végezetül mikor szép lassan haza készülődtek Meli mamáék drága kicsi Bogicám marasztalta őket a kanapéra mutatva,beinvitálta újra Meli mamáját, a szobájában, és végül aztán mikor tényleg az előszobában szedelőzködtek a nagyszülők s kiléptek az ajtón Bogicám hatalmas sírással jelezte,hogy neki nem tetszik hogy ilyen hamar elmentek a játszós,csakis őrá figyelős,vele foglalkozós nagyszülők:O Ez a nagyszülősminihiszti- így kezdődött ma este és ugyanígy ért végett vasárnap reggel is amikoris Mari mami is lelépett.