Mia és Maja kedves anyukája küldte ezt az érdekes játékot:)) itt
http://www.miaesmaja.blogspot.comKöszönjük szépen,aranyosak vagytok:D
A szabályok:
1. Ha téged jelölnek ki, rakd ki a blogodba ezt a képet és írj egy bejegyzést a gyerekkori emlékeidről.
2. Nevezz meg 7 bloggert, akinek szívesen továbbadnád a feladatot!
3. Linkeld be a blogok címét! Azt is, akitől a "díjat" kaptad!
4. Privát üzenetben értesítsd a kiszemelt bloggereket!
Emlékeim:
1. Hat éves lehettem amikor a várandós anyukámmal Budapestre utaztunk kettesben, ha jól emlékszem egy hónapot ott is laktunk,de úgyhogy közben Békéscsabára is felutaztunk rokonlátogatóba.Én pedig sehol sem találtam a helyem folyton sírtam hiányzott nekem apukám,a nagyszüleim, a meg szokott itthoni környezet, és ami a legfontosabb maga a szag is. Különben nagyon féltem,nem értettem és nem is tudtam,hogy minek kellett nekem anyukámmal más országba utaznunk:( Nagyon jól emlékszem arra is,hogy a városban sétálva megláttam egy gyönyörű kék játék babakocsit,de olyant amilyent itthon akkor világéletemben nem láttam. Szegény anyukámat ráncigáltam, kérve kértem sírva könyörögtem neki ,hogy vegye meg nekem azt a babakocsit,de láttam rajta már a villamoson ülve anyukám arcán,hogy akkor nagyon nehéz lelkiállapotban lehetett. Egyrészt mert nagy volt a pocakja,fáradt volt,szomorú is volt miattam, meg is akarta venni a babakocsit, meg nem is mert nyilvánvaló,hogy nem bírt volna engem is, a kocsit is a városon végigcipelni hazáig villamoson,metrón közlekedve.Lelki szemeim előtt még most is ott lebeg anyukám kétségbeesett arca,de végül mégis be adta a derekát, és megvette nekem aztán az oly áhított babakocsit amit sajnos soha életemben nem használtam:(((((( Éspedig azért mert voltam olyan okos,láttam,hogy mennyit kínlódott velem anyukám,tudtam,hogy kell engedjek neki,nem kéne ilyen helyzetben hozzam gondoltam én akkor a 6 éves fejemmel . Őszintén sajnáltam,de mégis ragaszkodtam a játékbabakocsihoz, DE ! egy életre megutáltam a babakocsit,soha nem vittem ki játszani csak egyetlenegyszer,mert úgy éreztem hogy valahogy megbabonázott engem, bűnös egy játékszer,mert kutyaszorító nehéz helyzetben hozott bennünket.És mert fájt nekem,hogy akkor anyukámat kissé elszomorítottam , lehet nem így volt bár sejteni véltem.Egész életemben kísértett engem a Budapesti kis babakocsikaland. Soha életemben nem tettem fel a miért? kérdést anyukámnak ami a babakocsiügyet illeti sem akkor ,sem utána.Pedig nyugodtan megtehettem volna,mert láttam anyukám arcán ,hogy van mondanivalója,de hallgatott.....
2. Elsős elemista voltam amikor az iskolából hazaérve leültünk édesanyámmal beszélgetni a konyhában,az öcsém aki akkor néhány hónapos lehetett aludt a kis ágyikójában amikor egyszer csak hirtelen a semmiből kezdett mozogni az asztal szóval,hogy is mondjam az egész lakás hirtelen mozgásba lendült. Először nem értettem,hogy mi történik de akkor ocsúdtam fel hirtelen meglepetésemből mikor láttam,hogy anyukám gyorsan felkapja az öcsémet és rohanunk ki az ajtón kifelé. Földrengés volt:((((( A szomszédok is ugyancsak rohantak ki a lakásból ki-ki amilyen gyorsan csak tudott,anyukám még papucsot sem húzott a lábára. Végül szerencsére valaki észrevette ezt a szomszédból aki a földszinten lakott, és visszatért a lakásba a földrengés ellenére is a papucsért. Soha nem felejtem el azt sem,hogy amíg kint várakoztunk,hogy vége legyen a földrengésnek addig én arra gondoltam,szidtam saját magamat,hogyhogy lehetek olyan flegma,esetlen,lelketlen,hogy nem vagyok képes egy papucsért felmenni. A mai eszemmel értem,hogy akkor mi volt a gond és miért nem mehetek fel, de akkor ezekre gondoltam,ezeket éreztem. Érdekes még a saját akkori gondolataimat sem felejtettem el annyira az eszembe,lelkembe véstem és ezek olyan események voltak,hogy nem lehetett elfelejteni azt sem,hogy akkor min is gondolkoztam...... hogy mit kellett volna tennem vagy elhalasztanom,ha pedig olyant tettem akkor miért tettem meg és így tovább. Fura... de mégis igaz.
3.Harmadik elemista voltam amikor a szüleimmel a Fekete tengerre utaztunk,és a partnál lehetett mindenféle pálmafás gumimatracokkal,állatokkal fotózni.Igy történt ugyanis,hogy mi is akartunk egy tengerparti képet csinálni,hogy legyen emlék,ezért mi a majmot választottunk. Sikerült képet csinálnunk úgyhogy hogy a majmot ( jó nagy barna majom volt) a nyakamba tették,az egyik kezemmel fogtam a majom lábát,a másikkal pedig az öcsém vállát,hogy legyen közelebb..... A fotózás alatt mintha a majom tudta volna,hogy hogyan kell viselkedni engedelmesen tűrte,hogy én húzzam a lábát, mert attól féltem, hogy nehogy hátra essen. Amikor pedig vége lett a fotózásnak a majom egy jót csapott a fejemre,erre mindenki hangos nevetésben tört ki:D Látta mindenki,hogy én húzom a majom lábát, és a majom megadta a nemtetszését nekem:p Na,de én sokáig törtem a fejem azon,hogy én miért kaptam a majomtól egy fejkólintást, a válaszra rájöttem saját magam is a képet nézegetve:)))) Jó móka volt a majommal fényképeztetni és bohóckodni,még akkor is ha nagyon rosszul esett,hogy miért nevetnek ki engem azért mert a majomtól kaptam egy kis ,,ütést,,:O Nem felejtem el bizony ám.
4. 12 éves lehettem amikor először lettem szerelmes az általános iskola akkor 25 éves történelem-állampogári nevelés helyettesítő szakos tanárába,akit Boda Zsoltnak hívtak. Lehet ez az én gyerekkori butaságom volt, de az érzelmeim erősebbnek bizonyultak mint ahogy azt rólam el is hitték,sőt akik tudták,hogy valóban szerelmes vagyok egy tanárba kinevettek engem,hogy én mégis hogy lehettem szerelmes akkor? Az érzelmek elsöpörhetik a kisgyereket is akárcsak a felnőttet, úgyhogy nem értettem akkoriban miért nevetnek ki,csodálkoznak azon ha nekem megtetszett valaki? Én akkor valahogy a lelkem mélyén felnőttnek éreztem magam,még akkor is ha egy kis fruska kislány voltam mások szemében.De a sors érdekes fintora,hogy a férjem pontosan 13 évvel idősebb nálam és egyidősek a fent említett plátói szerelmemmel,,:p Bevallom őszintén,hogy ez a plátói szerelem 4 évig tartott nálam,de nem hiszem,hogy a szóban forgó gyönyörű már nem is tudom megmondani micsoda szemei voltak,göndör fekete haj,barna bőr volt az ami rabul ejtett engem és naná még a csillogó fehér gyöngyfogsorai...... Szóval egy olyan férfiban voltam szerelmes akiért minden lány oda volt érte,mondhatom hogy az egész iskola lányai szerelmesek voltak belé,és ezért nagy nőcsábász hírében állt akkoriban.Nagyon boldogan keltem fel reggelente,már alig vártam,hogy lássam a nagy ,,Őt,,, a szünetben mindig lestem ki az ablakon,hogy mikor jön a kék olcitjával a munkába:P Annyira megtanultam,megjegyeztem az a napot,órát,hogy mikor szolgálatos a szünetekben, és olyankor mentem ki én is remegő lábbal,dobogó szívvel az órák közti szünetre. Másik érdekesség az,hogy szinte mindig egyformán öltöztünk legalábbis ami a nadrágunk,pulóverünk színét illeti: Ha én felvettem a zöld farmer nadrágomat,akkor szintén ugyanazon a napon a ,, nagy ő,, is felvette ugyanazt a színű nadrágot, és ugyanez megtörtént számtalanszor. Volt olyan időszak,hogy egész nyáron sírtam miatta,mert nem láthattam a vakációban,ezért anyukám megnyugtatásképpen xeroxolt Boda Zsolt munkakönyvéből kis képet,hogy azt nézegessem mindennap.Mindez már 14 éve történt és 11 éve nem láttam,de elvált első feleségétől és ma már Spanyolországban él. Érdekes és nagyon szép időszak volt ez az életemben,és őszintén elmondhatom ez is egy játéka volt az életnek:) Jaj tényleg én is most ugyanabban az iskolában tanítok ahol jártam és ahol tanított ő annak idején,az apukája aki testnevelő tanár,most nekem kollégám. Hogy milyen érdekes az élet.
Kíváncsi vagyok a többi anyukára is,hogy mik történtek amikor gyerekek voltak:)
1, Dávid és Réka anyuka www.davidreka.freeblog.hu
2, Jázmin és Vilmó anyuka www.jazminespottomke.blogspot.com
3,Kriszta és Boróka anyuka www.krisztaboro.blogspot.com.
4,HannaMikolt anyuka.www.hannamikolt.blogspot.com
5,Bogáranyuka www.lilibogar.blogspot.com
6,Csigacsaj www.csigacsaj.freeblog.hu
7, Dominó anyuka www.vellovicsveronika.blogspot.com
Mondjuk újabban a búzadarába való rajzolás nem kötötte le annyira,mert ugyan rajzolni még nem tudja mit rajzoljon,csak vonalakat,körkörös karikákat tudott variálni. Azért ne mondanám,hogy oda volt érte.Talán később mikor nagyobbacska lesz,még megpróbálkozunk vele.
A ceruzákat keresztbe és függőleges írányba helyezte párosával és kijelentette,hogy azok -Repülők. Kis okos.
Az eső után még lementünk fél órára az udvarra,Bogicám először az egy szál muskátlit megfürösztötte szappanos vízben,aztán nagy hévvel vetette bele magát az eső által keletkezett kis tócsába:)
Szerdán kaptunk meg Bartos Erika:Bogyó és Babóca című meséskönyvet aminek hatalmas sikere van a kicsik körében ha nem tévedek Bíró Zsófiáéktól -köszönjük szépen ha véletlenül itt lennének az olvasók között:)
Jázmin és Vilmóka anyukája megtisztelt bennünket a blog barátság címmel:) Nagyon jól esett nekünk és köszönjük szépen!!!
Mia és Maja kedves anyukája küldte ezt az érdekes játékot:)) itt http://www.miaesmaja.blogspot.com
Fent Bogicás irka-firka ,és lent pedig a képeken levő rajzok felismerése,megmutatása kérdezés után, hogy mi hol található ,s ő megmutatja nekem. Haladunk, hanem is gyorsan, de meg vagyok elégedve:))))
Már szívesen sepregetne az én aranyom, csakhogy még kicsi hozzá, de már egészen ügyesen fogja a seprűt a kezében, és ahogy tőlem látta úgy ,,végzi,, a munkáját:D Ééééés már ragyog az arca az én galambomnak ahogy a seprűt meglássa:P
Azt már tudjuk, hogy imádja a táskákat,de már......:P
Hm, pizsamásul kikászálódott az ágyból amíg a tejét melegítettem,és az első dolga az volt,hogy a könyveket rámolta ki a polcról:S
Tegnap reggel mikor Bogicánkat átvittem a hálószobában az apja még aludt befelé a fal felé fordulva, amikor is az én kedves leánykám odabújt az apjához, megsimogatta hatalmas boldogsággal mint minden reggel.De ezúttal valahogy másképp alakult minden, mert a drága Bogicám apukája nem reagált a simogatásra azonnal mint ahogy várta a galambom, ezért rám nézett kérdő tekintettel, és már majdnem sírásra készen, választ várva tőlem,hogy,,Apa miért nem fordul felém,,? Nos ,mondanom sem kell már a következő percben már úgy jó reggelt puszit adtak egymásnak és boldogságtól ragyogó arccal egymáshoz is bújtak:D Szívmelengető jelenet volt az egész, de mégiscsak hozzátartozik a mindennapi reggelekhez,de képet most sikerült készítenem:)
Este viszont jött-ment a babakocsival, de amikor én bele tettem a babáját Bogicának,hogy azt tolja ő pedig a sapkájánál fogva megfogta, és ledobta a földre s helyette bele tette a kedvenc,puha ,sárga kicsi Micimackót:P
Hm,két napja Bogicám rákapott arra,hogy ütögesse a billenyűzeteket így aztán nagy hévvel veti bele magát a számítógépezésbe,hogy aztán sokszor nagy nehezen lehet eltessékelni onnan:O Igaz, közben elmegy játszani aztán eszébe jut hoppá van számítógép,hogy aztán mindig újra és újra visszatér gombokat nyomogatni:P
Pénteken hiába adtam a Panadolt Boginak a láza mégsem akart lejönni, már-már azon voltunk, hogy mindenáron felviszünk a sürgősségre,hogy mégiscsak nézzék meg. Végül anyukámnak sikerült beszélnie a saját gyerekorvosunk asszisztensnőjével Kendy Klárival,hogy kérdezze meg ilyenkor mi a teendő? Köztudott,hogy jó ismerőse anyukámnak s már sokat hallott, tapasztalt assztisztensnő is tudja,hogy mit tenne az orvos helyébe ha elmondják a bajt. Igy aztán javasolta a Sumetrolimot, Hidrasecet és a Nurofent a láz csillapítására,hogy végül mégsem kellett elmenjünk a sürgősségre. A Sumetrolim torokra,emésztésre,húgyhólyag fertőzésre és még sorolhatnám hogy mi mindenre jó kisgyerekeknek, a Hidrasec ásványi anyagokat tartalmaz, hogy ne menjen ki hamar a víz a szervezetéből. Bogi tényleg fosott kevésbé, azelőtt való nap hányt is kétszer. Mindegy, fő volt a biztonság. Pénteken egész nap alig akart valamicskét enni, csak a pirítóst ette, kicsi gyümölcsöt, sós kekszet:O Más bármit adtunk semmit az égvilágon nem akart enni,egész nap majdnem aludt, ha kivettem az ágyából, hogy egy kicsit mozogjon akkor feküdt le a földre,, s úgy maradt volna ha vissza nem teszem az ágyába. Sőt, ma először történt meg,hogy képes volt a hálószobában a nagy ágyban hason feküdve végighallgatni a meséket amiket olvastam neki képekkel illusztrálva. A képeket szívesen nézegette, de kissé szomorkásan:O Estére pedig feljött hozzánk a két nagymama segíteni, mer aztán rajtam volt a sor a hányásnak, belázasodtam, legyengültem, a végtagjaim is kissé fájtak emiatt aztán ágynak dőltem Bogicával a hálószobában. Bogica kitűnő kedvében volt, szórakoztatta a nagymamáit, dobálta mindenfelé sós kekszet ahelyett,hogy evett volna valamit. Estére így-úgy is rám hárult Bogica orvosság bevétele,öltöztetése,.lefektetése s még sorolhatnám,de azért anyukám nálunk maradt éjszakára,hogy tudjak pihenni. Másnapra már mint a ketten jobban voltunk, igaz kissé gyengélkedtünk Bogival.
