2009.08.17.Játszótér utáni hiszti

Ha egyszer elviszem Bogikát a parkban játszani onnan aztán nagy nehézségek árán sikerül haza csalogatni,mert aztán onnan egy tapodtat sem mozdulna ,nagy sírással,ellentmondást nem tűrő heves mozdulatokkal adja tudtomra,hogy márpedig hagyjam békén. Ezt utóbbit akkor produkálja,ha rimánkodással,szép szavakkal, mindenféle mesével elő drukkolva sem hallgat rám,ilyenkor nincs más választásom minthogy szépen felveszem s pár arasznyi lépéssel arrébb teszem le.Amikor is már kissé messze vagyunk a szóban forgó játszótértől,homokozótól semhogy vissza forduljunk.Egészen a Mikó várig folytatódik a nem akarom hiszti,menjünk a vonathoz,merthogy ugyebár azt mondtam hogy megyünk vonatokat nézni hogy ezzel tudjam haza csalogatni.Igen ám de lehet ez nem volt jó neki sem,nekem sem, egyrészt mert Bogicám heves sírással küszködve kérlelt,hogy vigyem a vonathoz,kapaszkodott a ruhámba,húzta is,és még persze ahol tudott karmolta az arcomat. Nem is beszélve arról ,hogy ekkor már nagyon is fáradt,álmos is volt is ilyenkor a hiszti tetőfokra hág. Igy aztán kénytelen voltam felvenni az egyik karomban,miközben a másik karomban vittem a motoros bicajt.Haza érve viszont tovább folytatódott a hisztipisti,földre ülve fetrengett hogy ő márpedig kezet mosni nem akar,de végül sikerült kezet mosni két sírás között. Az ominózus játszótéri hiszti már a kezdetektől zajlik a mai napig hogy mikor ér véget,azt még nem tudom megmondani.Talán amikor óvodába kerül? Hát így. Igazából nem is erről akartam beszámolni hanem sokkal inkább arról,hogy amikor Bogicámnak nem volt homokozó készlete más gyerek játékával játszott.Ma viszont vittünk mi is a kis vedret,lapátot,gereblyét és a kicsi kinyomó formákat és mindezek tetejébe szemet szúrt nekem,hogy más gyerekek akik ott voltak homokozni bezzeg a mai nap kivételével nem volt amivel játszaniuk.Így hát mindannyian akik homokozni akartak oda sereglettek a lányomhoz,hogy az ő homokozó készleteit birtokba vegyék, bezzeg most mindenki játszani akart az én galambocskámmal,nem mintha máskor nem játszanának vele.Tiszta véletlenül jött össze,hogy amikor mi nem vittünk a kis homokozót akkor más vitt,most mi vittünk és más gyereknek nem volt. Akinek van valamije azt tud adni más gyereknek is, közösen használják egy gyerek által hozott játékait, ha kell cserélnek,főzőcskéznek,sőt sokszor előfordult,hogy Bogicám kis motoros bicaját elvette más gyerek anélkül hogy megkérdezték volna tőlem.hagytam hadd vigyék,mert a lényom úgyis homokozik,de közben neki is szemet szúrt,felfigyelt hogy valamelyik gyerek elvette a motort.Én pedig értésére adtam a lányomnak,hogy ne féljen mert azt vissza fogják hozni,én pedig figyeltem is hogy merre száguldanak a mi bicajunkkal.Meglepett, hogy a lányom sokszor homokozás közben felállt és körülnézett hogy hol van az ő motorja,ha nem találta akkor megmutattam merre van.Ez pedig megnyugtatta mert tovább folytatta a homokozást,utána majd újra körülnézett,hogy nem-e veszett nyoma a motornak. Ez így ment legalább kétszer.Természetesen visszahozták a kis narancssárga motort nekem és a gyerek valamelyik szülője meg is köszönte.Hát így.Közben nagyon élveztem azt amikor Bogika egy kisfiú által főzött homokos kis pohárt megszagolta amolyan játékból ahogy gyerekek között lenni szokott. Jót nevettem ezen a látványon hogy miket csinálnak a gazdag fantáziával megáldott gyerekek.Kellemes nézni egyik másik gyereket miközben az enyémre vigyázok.
Be kell hogy valljam hinta,csúszda terén is hatalmas változáson ment keresztül a leánykám mert neki nem elég,hogy hintázás közben lassan lököm a hintát,hanem rendesen kiabálja nekem,hogy erősen,még erősen,erősen,erősen hajtsam.Eljött ennek is az ideje,hogy bele kóstoljon hogy milyen izgalmas is a hintázás ha a hatalmas erővel lököm,és ilyenkor gyorsan lengedezik előre-hátra. Először bizony ám féltem,megijedtem nem akartam teljesíteni Bogicám kérését,de végül beadtam a derakamat mert hiszen vigyázni tudok.A csúszdára is gyorsan váltott lábbal mászik égre emelt kezekkel a lépcsőkön megelőzve mindenkit,mert első akar lenni ha jól látom de az igazság az,hogy voltak nálánál lassúbb gyerekek.Lehet ez annak tudható be,hogy házban lakik,egész nap az udvaron kószál és sok a lépcső,meg aztán a csúszdára érve egyet szökdösött és csak utána csúszott le.Az utóbbi miatt nagyon megszidtam,hogy a csúszdára érve ne szökdössön mert még le talál esni. Hát így.
Amit megfigyeltem,hogy Bogika egy nagyon eleven,fürge,jó mozgású kis csak aki ugyan talpraesett,mindenre figyel,sőt még önmagára is,de sokszor előfordult,hogy séta közben ne nézett a lábaira hanem egyenesen hátra nézett,hogy aztán mindig esés lett a vége.Ebből a szempontból nagyon kell vigyázzak hogy akár sétálunk,bicajozunk vagy lépcsőn megyünk nézzen előre,mert azért néha elő szokott fordulni hogy másfelé néz anélkül előre nézne. Ilyenkor mondani szoktam,nézzen előre amikor megy ne hátra.Hát így,nagyon nehéz.