Amikor édes hármasban az asztalhoz ülünk ebédelni Bogicám az édes huncut mosolyával,szemeit forgatva kimutatja irántunk a szeretetét,hogy öröm ránézni. Ilyenkor megpuszilja az apja kezét,utána az enyémet mígnem végül az apja viszont puszilja a lánya jobb kezét ,én pedig a bal kezét,és rendszerint csak ezután fogtunk neki az ebédnek.Ez ritka dolog,de többnyire elő szokott fordulni. Jó érzés tudni,hogy van nekem egy kedves kislányom aki úgy tud szeretni,hogy még a csillagokat is lehozná értünk,mi viszont érte.Kicsi aranyos lányom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönjük a kedves hozzászólást és hogy gondoltok ránk is:)
Hajni és Boglárka