
Ez a két pónilovacska volt a városnapokon:)

:)

Bogi sétáltatja Samuka lovacskát

Simogató
Minden követ megmozgattam,hogy Bogikát lovacskázni vihessem. Imádja a lovakat,nem mondom hogy mennyire hiányoznak a gyerekprogramos rendezvények. De találok megoldást erre is csigalasússággal ahová eluatzhatnánk.Csak épp nem az idén.Hiszen olyan kevés program adatik meg a mi kisvárosunkban,ilyenkor úgy érzem a falra mászok ettől,ugyanis az idén sehová nem mentünk nyaralni.Épp ezért kis változatosságot akartam bevinni ami kis szerény életünkbe,főleg Bogi kedvéért.A neten végigböngésztem,hogy itt Csíkszeredában és környékén vannak-e lovardák? Na meg pónilovak?
Sikerült is kapnom három lovardát:
Katovice Lovarda (Pálfalva)
Sportegylet lovarda (Csíksomlyó)
Genoveva Lovarda (Csíkzsögöd).
Miután mindezekre rátaláltam már csak az volt a kérdésem,hogy ki tudna minket levinni kocsival valamelyik lovardába? Megszervezni is nehéz volt,hiszen először a katovice Lovardába telefonáltunk ahol azt mondták, a Delnei lovardában vannak azok a két pónilovak akik a városnapokon voltak.
Először Gabiékkal sikerült eljutnunk vasárnap Delnére,de mivel nem voltak otthon a tulajdonosok (házuk előtt van lovardájuk),ezért kénytelenek voltunk másnapra időpontot egyeztetni. Másnap késő délután telefonáltunk, ezért már nem fogadtak bennünket.Igy aztán szerdán elmentünk apósommal a Genoveva lovardába ahol másnapra Bogikát felírattunk séta lovacskázni .Igy aztán csütrörtök délelőtt elindultunk a lovardába,beigazólodott az amitől féltem az elején,hogy itt nem lesz póniló. A gyanúm beigazólodott ugyanis amikor ránk került a sor,egy jól megtermett,nagy lovat vezettek elénk.Hiszen ez nem Boginak való,s főleg nem az ő korában.Nem is akart felülni,bújt hozzám,sírt mert szeretett volna lovacskázni,de mégsem mert az nagy volt neki.Mérges voltam,hogy hogyan képzelte az oktató ,hogy egy kis gyereket a nagy lóra ültesse.?! Vagy nem gondolkoztak vagy a pénz kellett?Mentegetőzött a nő,hogy hát boginál kisebb gyerek is ült a lovon.Na,ezt tényleg nem hittem el,vagy ha igen lehet annak a gyereknek volt bátorsága felülni egy nagy lóra.Egy gyerek sem egyforma.Bogikám viszont érzékenyebb semmit nem fogad el egykönnyen,előbb ismerkedik,barátkozik új dolgokkal,és aztán lassan eléri a célját.Nem könnyű. Még ugyanezen a napon amikor a tervünk füstbe ment akkor felhívtunk a delnei lovardát ,és bár nem hittem el,hogy ebből lesz valami,de csodával határos módon közölték,hogy egy óra múlva mehetünk. Ez volt délelőtt 11 órakor.
Négyesben mentünk: anyósom,apósom,Bogi és én.Nagyon jól sikerült a pónilovacskázás,sőt élveztünk is. Megérte elmenni.
*
Újabban Boginak úgy vág az esze mint a borotva:
Valamelyik nap anyósom megkérdezte Bogikától,hogy hívják a pónilót? Boginak nem jutott hirtelen az eszébe,de nem is mondta hogy nem tudja ezért anyósom elkezdte a név első két betűjét mondani SA-Bogikám már a fejében szótagolt mert utána mondta MUKA:) Összekapcsolva Samuka.