Nagy nehezen ugyan de szép lassan kezdek helyrejönni lelkileg,mert be kell vallanom nehéz,rosszul sikerült hónapok,napok állnak mögöttem,sőt még a nyár sem mondható jónak sok szempontból ahogyan elképzeltem.Úgyhogy én már végleg lemondtam a nagy tervekről,álmodozásról,fantáziálásról,jövőbe nézésről ezentúl hagyom az események sodorjanak engem ahogyan az égiek akarják. Ahogy mondani szokták ember tervez,Isten végez.Hát így.Nagyon szomorúan fogadtam a hírt miszerint kőkeményen tanultam és csak tanultam az állást mégsem kaptam meg a tanügyben.Mert be kell vallanom igazságtalanul kihasználják sok esetben az embert (meg hát ha van produkció akkor könnyebb).Úgyhogy jelen pillanatban gyógypedagógusi diplomával a kezemben munkanélküli vagyok.Ezek után kissé elkeseredtem már amennyire ilyenkor lenni szokott,de sebaj mert örültem a gyerekeimnek,örültem mert itthon leszek a nagylányommal több mint majdnem három évig mert hiszen 2010.február .5-re vártunk a kis tesót.Szárnyaltam a boldogságtól hogy teljesen szabad lettem a gyerekekkel együtt,hogy itthon lehettek,hogy őrájuk szentelem minden energiámat és még sorolhatnám végtelenül... Ha munkám ugyan nincs,de anyukám segítségével rájöttem hogy lehetek boldog hiszen a gyerek egészsége,a nyugodt környezet a tét és ez is volt számomra a legfontosabb.Mert ugyan diplomával a kezemben munkát még találhatok bármikor az életben,de mégiscsak gyereket várni nem szól egy egész életre DE!s lőn két héttel a vizsgám után 12 hetes magzatomat is elveszítettem:S:(( Leírhatatlan az a fájdalom , sokk amin keresztül mentem ,hogy nem értettem miért pont most és akkor kellett történjen. Valamiért így kellett történjen,de az orvosok szerint a placenta volt az ami rossz helyen tapadt meg. Azt hittem rosszul hallok,de hát így állunk.Mi több sok volt ez a soknál,ezt nem kívánom senki lányának,fiának. De ezek után is teljes értékű embernek tartom magam, nem essem pánikba, ha ugyan még picit is pánikoltam hogy ,,jaj vajon mi lesz,hogyan lesz a jövő,,? Az élet megy tovább hasznos dolgokkal tarkítva, új munkával,új pocaklakóval minimum egy teljes év múlva ha az égiek is jónak látják.A nevek viszont nem változtak meg,de babonából nem írom ide. Azt kell mondanom még,hogy naponta írkálni fogok mert enélkül a napló nélkül gyenge vagyok.
#
Jövök részletesebb beszámolóval,képekkel együtt:)
#
Jövök részletesebb beszámolóval,képekkel együtt:)
Drága Hajni! Iszonyatosan sajnálom, ami Veled, Veletek történt! Már a munkahely elvesztése is önmagában elég lenne ahhoz, hoyg az ember kilátástalannak lássa a helyzetét, de ha egy magzat elvesztésének fájdalmával társul, el sem tudom képzelni milyen rossz lehet. Persze, csak a Jóisten tudja, miért akarta ez így, lehet, hoyg egy nagyobb, életre szóló szerencsétlenségtől mentett meg ezzel. Nem fogod megtudni soha, de inkább gondolj arra, hogy ez alatt a három hónap alatt ismét átélhetted az anyaságot, most már duplán örülve neki. :)
VálaszTörlésMunkát pedig valóban találsz, ne aggódj! Én is majdnem ugyanígy állok, munkát akarok keresni, mert nem szeretnék visszamenni oda, ahonnan eljöttem, és nem is biztos, hoyg vissza akarnak egyáltalán venni. De valahoyg biztos lesz. Próbálok még mindig optimista lenni.
Mindenesere, én bízom benne, hoyg egy év múlva ismét boldog pocakos anyuka leszel. Még semmi sincs veszve, FEL A FEJJEL!!!!:)
Puszilunk