Városnapok

Négy napig egymásután tényleg csak városnapoztunk,kivéve a szombatot amikor délelőtt elmentünk a Micimackós bélyegkíállitásra,aztán egy óra felé hazajöttünk,mert Bogikát időben kellett lefektetni.Délután ugyanis esküvőre mentünk. Bogika mindent kipróbált,sőt ez ment három napig amikor ugrált,vonatozott és az apjával egy napot sem hagyták a dodzsemet:) Élvezetes látvány volt mindannyiunknak,csak éppen az elején féltettem Bogit,hogy nehogy valami történjen vele,de szerencsére nem történt semmi.

*Vasárnap délelőtt 11-kor keltünk fel az előző napi későn hazajövős esküvői buli miatt,így aztán sok hasznos reggeli programról maradtunk le.

Ezek voltak:

Csipike,a gonosz törpe-bábelőadás

Panna első könyve-gyermekverses könyvbemutató

Talentum játszóház.

Egy nap leforgása alatt nem tudtunk annyi mindent beiktatni azonkívül,hogy másnaposak voltunk az éjakázástól,de azért sikerült kimenni sétálni a városnapokra. Ez alkalomból Boglárka pónilovacskázott( sajnos kép nem készült,mert épp akkor nem vittem:( ).

2009.08.17.Játszótér utáni hiszti

Ha egyszer elviszem Bogikát a parkban játszani onnan aztán nagy nehézségek árán sikerül haza csalogatni,mert aztán onnan egy tapodtat sem mozdulna ,nagy sírással,ellentmondást nem tűrő heves mozdulatokkal adja tudtomra,hogy márpedig hagyjam békén. Ezt utóbbit akkor produkálja,ha rimánkodással,szép szavakkal, mindenféle mesével elő drukkolva sem hallgat rám,ilyenkor nincs más választásom minthogy szépen felveszem s pár arasznyi lépéssel arrébb teszem le.Amikor is már kissé messze vagyunk a szóban forgó játszótértől,homokozótól semhogy vissza forduljunk.Egészen a Mikó várig folytatódik a nem akarom hiszti,menjünk a vonathoz,merthogy ugyebár azt mondtam hogy megyünk vonatokat nézni hogy ezzel tudjam haza csalogatni.Igen ám de lehet ez nem volt jó neki sem,nekem sem, egyrészt mert Bogicám heves sírással küszködve kérlelt,hogy vigyem a vonathoz,kapaszkodott a ruhámba,húzta is,és még persze ahol tudott karmolta az arcomat. Nem is beszélve arról ,hogy ekkor már nagyon is fáradt,álmos is volt is ilyenkor a hiszti tetőfokra hág. Igy aztán kénytelen voltam felvenni az egyik karomban,miközben a másik karomban vittem a motoros bicajt.Haza érve viszont tovább folytatódott a hisztipisti,földre ülve fetrengett hogy ő márpedig kezet mosni nem akar,de végül sikerült kezet mosni két sírás között. Az ominózus játszótéri hiszti már a kezdetektől zajlik a mai napig hogy mikor ér véget,azt még nem tudom megmondani.Talán amikor óvodába kerül? Hát így. Igazából nem is erről akartam beszámolni hanem sokkal inkább arról,hogy amikor Bogicámnak nem volt homokozó készlete más gyerek játékával játszott.Ma viszont vittünk mi is a kis vedret,lapátot,gereblyét és a kicsi kinyomó formákat és mindezek tetejébe szemet szúrt nekem,hogy más gyerekek akik ott voltak homokozni bezzeg a mai nap kivételével nem volt amivel játszaniuk.Így hát mindannyian akik homokozni akartak oda sereglettek a lányomhoz,hogy az ő homokozó készleteit birtokba vegyék, bezzeg most mindenki játszani akart az én galambocskámmal,nem mintha máskor nem játszanának vele.Tiszta véletlenül jött össze,hogy amikor mi nem vittünk a kis homokozót akkor más vitt,most mi vittünk és más gyereknek nem volt. Akinek van valamije azt tud adni más gyereknek is, közösen használják egy gyerek által hozott játékait, ha kell cserélnek,főzőcskéznek,sőt sokszor előfordult,hogy Bogicám kis motoros bicaját elvette más gyerek anélkül hogy megkérdezték volna tőlem.hagytam hadd vigyék,mert a lényom úgyis homokozik,de közben neki is szemet szúrt,felfigyelt hogy valamelyik gyerek elvette a motort.Én pedig értésére adtam a lányomnak,hogy ne féljen mert azt vissza fogják hozni,én pedig figyeltem is hogy merre száguldanak a mi bicajunkkal.Meglepett, hogy a lányom sokszor homokozás közben felállt és körülnézett hogy hol van az ő motorja,ha nem találta akkor megmutattam merre van.Ez pedig megnyugtatta mert tovább folytatta a homokozást,utána majd újra körülnézett,hogy nem-e veszett nyoma a motornak. Ez így ment legalább kétszer.Természetesen visszahozták a kis narancssárga motort nekem és a gyerek valamelyik szülője meg is köszönte.Hát így.Közben nagyon élveztem azt amikor Bogika egy kisfiú által főzött homokos kis pohárt megszagolta amolyan játékból ahogy gyerekek között lenni szokott. Jót nevettem ezen a látványon hogy miket csinálnak a gazdag fantáziával megáldott gyerekek.Kellemes nézni egyik másik gyereket miközben az enyémre vigyázok.
Be kell hogy valljam hinta,csúszda terén is hatalmas változáson ment keresztül a leánykám mert neki nem elég,hogy hintázás közben lassan lököm a hintát,hanem rendesen kiabálja nekem,hogy erősen,még erősen,erősen,erősen hajtsam.Eljött ennek is az ideje,hogy bele kóstoljon hogy milyen izgalmas is a hintázás ha a hatalmas erővel lököm,és ilyenkor gyorsan lengedezik előre-hátra. Először bizony ám féltem,megijedtem nem akartam teljesíteni Bogicám kérését,de végül beadtam a derakamat mert hiszen vigyázni tudok.A csúszdára is gyorsan váltott lábbal mászik égre emelt kezekkel a lépcsőkön megelőzve mindenkit,mert első akar lenni ha jól látom de az igazság az,hogy voltak nálánál lassúbb gyerekek.Lehet ez annak tudható be,hogy házban lakik,egész nap az udvaron kószál és sok a lépcső,meg aztán a csúszdára érve egyet szökdösött és csak utána csúszott le.Az utóbbi miatt nagyon megszidtam,hogy a csúszdára érve ne szökdössön mert még le talál esni. Hát így.
Amit megfigyeltem,hogy Bogika egy nagyon eleven,fürge,jó mozgású kis csak aki ugyan talpraesett,mindenre figyel,sőt még önmagára is,de sokszor előfordult,hogy séta közben ne nézett a lábaira hanem egyenesen hátra nézett,hogy aztán mindig esés lett a vége.Ebből a szempontból nagyon kell vigyázzak hogy akár sétálunk,bicajozunk vagy lépcsőn megyünk nézzen előre,mert azért néha elő szokott fordulni hogy másfelé néz anélkül előre nézne. Ilyenkor mondani szoktam,nézzen előre amikor megy ne hátra.Hát így,nagyon nehéz.

Marosvásárhelyi játszótér

Rugó hintázás

Kör hintázás
kosár hinta

Csúszdázás.

Az állatkert nézelődés után közelben látunk egy csodás játszóteret és mondhatom bármennyire is fáradt volt Boglárkám a játszótér lenyűgözte.Végig futotta az egész játszó teret előre és vissza mígnem eszébe jutott,hogy kéne hintázni,csúszdázni,rugós hintázni és alaposan felfedezzen mindent.Ez így ment fel váltva amíg el nem kezdett esni és már indulhatunk is vissza Parajdra.

.Ismét Parkországban, ezúttal a képek mesélnek

Gyönyörűséges másfél éves nagylány:))))

Gyerekvárosban

Tegnap a park felé vettünk a sétánkat ahol bő két órát elidőztünk,és aztán Bogicám kedvére futkározott hatalmas leesésekkel -felállásokkal,hintázhatott, libikókázott úgyhogy meghintáztattam aztán egyedül leszállt visszaült a libikókára és így tovább egymásután.Végül aztán sor került a csúszdára is a felügyeletem mellett szépen felmászott négykézláb a lépcsőre a csúszda felé, és mondtam neki,hogy szépen üljön le amit szó nélkül bátran teljesített, és csúúúúússsz máris csúszot is lefelé:))))) Először nem akartam a közepes méretű csúszdára engedni de mivel fél szemmel láttam,hogy egy másik egy éves forma Boginál valamivel alacsonyabb termetű gyereket is engedtek csúszni így hát hagytam én is,hogy örömét lelje a csúszdán:P Miért ne ha ott voltam én és vigyáztam ?!
Ja, igen aztán a semmiből csak úgy egy három éves,kedves kislány oda rohant Bogicámhoz és hatalmas puszit nyomot az arcocskájára:)))) De hogy miért fogalmam sincs pedig nem is játszottak együtt, nem is ismertünk az illető puszis kisasszonyt csak azt láttam, hogy mind a ketten gyönyörű,finom,kedves arcú kislányok, és méghozzá tiszták,elegánsak voltak a maguk módján:P

Végre sikerült a tegnap:D

Tegnap mikor lejöttek édesanyámék elbúcsúzni (ma reggel utaztak el Bulgáriába), még elmentünk a parkba egyet sétálni , aminek az lett a vége, hogy Bogicám minden sírás, ellenkezés nélkül,csak majdnem ellenkezett egy kissé, de mégis leült anyukám ölében hintázni egyet amit csodálkozva vett tudomásul, hogy mégis milyen jó hintázni:)))))))) Már nagyon rágóta vártam ezt a pillanatot s lám milyen jól sikerült a hintázás :D
Milyen jóóóóóóóóóó hintázni, sikerült nevetésre bírni Bogicámat ahogy ekőre-hátra lendült a hinta-palinta, mert anyukám is egy jót mosolgyott, kacagott neki:)
Bogi babám első hintázása- olyan jól sikerült a hintázás, hogy amikor ki akartunk venni a hintából, már rögtön felkiáltott, hogy NEM még maradjunk, így hát még maradtunk hintázni :)))))))
Hintázás Meli mamával :D Nos, anyukám mesélte, hogy amikor kicsi volt és ahányszor elmentek a hinta mellett mindig sírt,sírt és csak sírt, hogy vigyék hintázni:) Na biztos ilyen lesz az én kislányom is, mert vaéósággal kapálózott ma délután is amikor az apjával elvittünk hintázni, hogy mééééééég hintáztassuk őt:O Ettől errefelé egyre akaratosabb lesz ha mát hintáról, libikókáról,homokózásról,sétálásról. kispajtásakról lesz szó vagy épp valami játékról amit csak nagy sokára lesz képe abbahagyni :):P

Ezért is meg amazért is

Mikor délelőtt elvittem Bogicát a parkba, hogy egyet meghintáztassam ekkor is sajnos nyafogott, hogy ő márpedig nem akar még azértsemazértsemazértsem még hinta-plaintázni annak ellenére, hogy körülötte gyerekek hintáztak, csúszkáldak, homokoztak :) Naná, hogy Bogicám is szeretett volna homokozni, mert ugye arra vezetett engem séta közben,sőt meg is engedtem, hogy leüljön a homokozóba, hogy szemlélje a mellette lévő kislányt ahogy lapáttal és vederrel a homokot töltögeti:P Én mint fiatal, tapasztalatlan anyuka azt sem tudtam, jó-e ha 5 percig hagytam Bogit szemlélni, üldögélni a homkozóban 5 percig vagy azonnal vegyem el, állítsam fel, hogy neki mégpedig nem való a homokozás, ez még várat magára, de szerencsére a kezét nem mártotta bele a homokzóban amúgy sem engedtem volna meg ha még akarta is volna :P Lelkiismeretfurdalás ide vagy oda azért nem hagytam bármennyire is szerettem volna az örökkévalóságig hagyni Bogicámat, hogy játszodjon, barátkozzon ,hogy továbbra is üldögéljen ott azzal a kislánnyal aki lehetett vagy 4 éves, mert arra gondoltam ez még ráér és még kicsi a homkozáshoz:O De egy szemernyi örömet akartam okozni Bogicának, mert ugye hintázni nem akar, csúszkáláshoz még kicsi, a háromkerekű bicikli is várat még magára mert járni még nem tud egyedül és gondolom, hogy ettől is félni fog :( Úgyhogy egyelőre marad a labdázás, sétálás kézenfogva és aztán szép lassan jönnek aztán a többi játszótéri játékok is:P Gondolom még nincs lekésve s különben is még bizonytalan az ilyen dolgokhoz, ami érthető hiszen fél tőlük mert még nem érti, hogy mire jó az egész mozgató, ringató micsodák, de annál jobban szereti,örömét leli Bogicám, hogy nézi a hintázás, biciklizés, futkározás közben a gyerekeket és ilyenkor kiabál, vísit Nekik ami engem boldoggá tesz. Azért van bennem kis lelkiismeretfurdalás, rosszul érezném magam, ha látnám, hogy semmi sem érdekli Bogicát, de szerencsére nem így van, csak késő érő típus, inkább óvatos saját magával szemben amit jó jelnek vélek. Mikor ma nézte a hintázó gyerekeket egyből ő is ringatni kezdte saját magát előre-hátra és egyből rávágta,hogy HOPP amit már olyan rég nem mondott ki, de eszébe jutott mégis mintha a magasba dobták volna és tényleg a hinta is ahogy előre-hátra lendült. A park után lassan lesétáltunk anyukámhoz a munkahelyére , amikor bevittem Bogicát is az irodába már majdnem sírt mert a szalagfüggöny miatt sötét honolt az egész irodában, sokan voltunk, meleg is volt és ez nem tetszett az én drágámnak. Ennyi.

Itthon szokás szerint mindenhová követ engem bárhová megyek, úgyhogy elkísért engem a teraszra is ruhákat teregetni , ahol aztán kapott magának flakonos üveget, csíptetőt és eljátszott vele :P Ha-ha-ha Buksi kutyánk ugatott és arra figyelt előre :P
De jó kint lenni a teraszon és gyönyörű, meleg délután volt :)
Na aztán az apja zoknijait szemlélte, de sebaj mert tiszta volt, csak én voltam olyan lusta, hogy nem pakoltam el ,inkább fényképeztem:P