Lapbook

Elhatároztam, hogy lapbokoot fogok késziteni a gyerekeimnek esténként  vagy együtt. Hirtelen az jutott eszembe, hogy muszáj valamit együtt csinálnom a gyerekeimmel amiből tanulhatnak és ez nekem is jót tesz, hogy valami más és nem hétköznapi dolgot teszek értük. Ugyanakkor csak egy kis erőfeszitést igényel a részemről, hogy ne féljek megtenni az első lépést.  A sok magyarázákodás, beszélgetés  nem használ és sokkal élvezetesebb lesz körülhatárolva megbeszélni játékos formában bármit, hogy jobban belevésődjön a kis fejükbe ami olyan érdekes lesz a gyerkőceimnek. Talán visszatérhetünk többször is ha már van készen lapbook egy adott hétköznapi és nem olyan hétköznapi témáról (lásson, halljon, tapintson is).

Ez a nyár különösen nehéz a mai világban, mert folyton azon gondolkozom, hogy mivel is tudnám lefoglalni őket?! Igy jutott eszembe, hogy a  nagy sétálások, bicikilizések, görkorcsolyázás , kirándulások, mese olvasások,  úszás és  változó kreativkodások után, még mivel lehetne feldobni egy napot? Legyen sok-sok beszélgetés is játékos formában.

Eszembe jutott ami gyerekkorunk, amikor egész napra ki voltunk csapva az udvarra egy-egy zsiros, vaja kenyérrel a kezünkben és mindig megtaláltunk a magunk játékát. senki nem keresett, lesett hol vagyunk, mit csinálunk. Azóta rengeteget változott a világ. De még mennyire.
Megfigyeltem (sajnos), hogy manapság kevés a gyermek a blokkok között, a játszótérre is szülő kiséretében mennek  a gyerekek. Ha történetesen mondjuk, ha nincs kedve a gyereknek játszani vagy nem tudja mit csináljon, mert nincs adva akkor és ott a helyszinen ami lefoglalja, felélessze a kicsi nagy fantázia képességét, akkor a szülő már láthatóan ideges lesz.  Az egész rakciója, hogy ,,na játszodj vagy menjünk már,,.... de azért vár, de türelmetlen.
Nagyon kevés hely jut a mai gyerekeknek bárhol a zöldben is a sok parkoló hely, autók miatta és valahogy mostanra mintha minden le lenne szűkitve.  Sok az autó, parkoló hely de nincs helye a mintha játékoknak kint a szabadban. Szomorú....

Nem is beszélve a táborozási lehetőségekről ,ami brutálisan drága 5 napra.Szintén az úszó tanfolyam is. Azt hiszem az utóbbi nem is baj, mert  ha ránk hárul e a feladat eső része, akkor hamarább is fog megtanulni úszni Bogicám. Amúgy úszódeszkája van és majd az iskolai órarendjében is benne lesz az úszásoktatás. Nyáron az efféle tevékenységekért sokat kérnek, de egy alkalom megéri, mondjuk ha elmegy egy táborba a sok közül. És tényleg ha már a tábornál tartunk: nehéz választani, hova menjen.

Itt az idő

Már ideje.hogy Bogika rajzoljon a Télapónak,már tudja mondani,hogy mi minden kellene ,sőt akárki megkérdezi,hogy neked mit hozzon a Mikulás habozás nélkül rávágja.Olyan okos dolgokat mond,bármit lerajzol s mondja is,hogy miket is rajzolt le.Nos,kíváncsi vagyok mit fog kérni rajzában a Télapótól. Bármit.Én pedig lesni fogom,mert úgy élvezem amiket rajzol és mondd, hát természetesen hiszen olyanok a gyermekek... hogy mondjam édesek és ettől mi is gyermekek leszünk valahol a lelkünk mélyén:)

* Itt az ideje,hogy tegyek fel ünnepi hangulatú CD hogy azokat legalább hallgassa,mert biztosan élvezni fogja,de még mennyire.
* Elérkezett az ideje annak is,hogy Bogika megszeresse a mondókákat,már mindennap rendre kéri,hogy egyet mondókázunk így aztán én is olvasok,keresgélek meg miegymás.Valahogy úgy érzem,hogy egy picit változatok ezen is mert sok helyen olvastam ,hogy a gyerekek szeretik a Weöres Sándor verseit.nekem tetszenek,hogy mennyire fog tetszeni a lányomnak azt nem tudom. Mindenesetre megpróbálom.

Imádság

Még a kórházban kezdtem először Bogicám ágya mellett állva mondani,mesélni az én gyerekkori imádságomat emlékezetemből csak egy kicsit kiegészítve másképp.
Ezt minden este megismétlem és természetesen itthon is elmondom a gyerek imádságot esténként az ágya mellett ülve,sőt ha lehet kétszer is amit szívesen, a szájacskáját kis mosolyra húzva hallgatja,habár ő még nem nem érti,hogy igazából miről van szó, nem tudja mondani sem. Ez még várat magára.Én pedig szívesen,készségesen és nagyon boldogan mondom az imádságot neki helyette,de elárulom az egész családomért teszem. És mert nekem is jól esik. Így szól a kis icipici ,,miatyánk,,.

,,Én Istenem, jó Istenem
Becsukódik már a szemem
A tied nyitva Atyám.,
Amíg alszom ,vigyázz Reám
Kedves szüleimre,nagyszüleimre,
Hogy holnap reggel újra megpuszilhassunk egymást.,,
Ámen.

U.i Elárulom,hogy ééééééén hűűű de szégyellem magam még saját magamtól is,hogy későre tanultam meg imádkozni,sőt már elsős elemista voltam:P

Vége a nyárnak, újra itt van az ősz..... és ügyeskedünk

Szeptember 15-én mármint a tegnap csengették be a gyerekeket az óvodába,iskolába s nagyon jól emlékszem,hogy olyan iskola kezdés nem volt még, hogy szép,ragyogó, gyönyörű napsütéses idő fogadta volna a vidám gyerekeket,tanítókat:S Jaj nagyon sajnáltam,hogy ha nem is, nagyon de biztos kissé szomorúak voltak a gyerekek, hogy olyan zuhogó esőben várják vissza az óvodákban, iskolákban. Vége a nyárnak, s kemény tanulás, feladat, kötelesség, követelmény vár rájuk:S Én is a tegnap valahogy ebben az eksztázisban voltam a lelkemben belül,hogy aztán mivelhogy a nyárnak vége, és nem leszünk egész nap mi sem az udvaron, hogy kedvünkre sétáljunk, játsszunk nagyokat: S Elérkezettnek érzem én is az időt,hogy elkezdjük Bogicámmal,, komolyan,, tanulni játék formájában,minden erőltetés nélkül és amikor csak kedvünk lesz együtttanulnijátszani,hogy mi micsoda,mire való pl. ceruza, papír,képeslap,gyurma,mesekönyv,meseolvasás és egyéb apró kreatív foglalatosságok,elpakolászás, parancsok teljesítése, egymásnak való segítés és ilyenek:)

Fent Bogicás irka-firka ,és lent pedig a képeken levő rajzok felismerése,megmutatása kérdezés után, hogy mi hol található ,s ő megmutatja nekem. Haladunk, hanem is gyorsan, de meg vagyok elégedve:))))

Zöldségek, gyümölcsök

Valamelyik nap amikor a burgonyát a földre tettem nejlonzacskóstul Bogi kíváncsiságból kivette , szemlélte kis híján megkóstolta volna ha én időbe észre nem veszem:P Ezért ekkor döbbentem rá, hogy nem csak akkor kell mondjam, hogy melyik micsoda amikor eszünk és kész az étel, hanem inkább sokkal fontosabb, hogy megtanulja, hogy néz ki a különböző zöldségnek,gyümölcsnek a formája, alakja, színe, tapintása és ami a legfontosabb a szaglása . A tegnap ezért a házban létező összes zöldségeket, gyümölcsöt az etetőszék asztalára tettem Bogi elé és mondtam, hogy mi micsoda, hol van és utána pedig rákérdeztem amit hamar megtanult. Eleinte narancsot az almával hasonlította össze és fordítva, ha rákérdeztem: Hol az alma? Alma helyett narancsot mutatott :P Már több mint egy hete ,sőt lehet már elmúlt két hete, hogy Boglárka kimondta szépen az ALMA nevét:D Ha megkérdeztem például melyik a citrom akkor bele harapott a citromba egyértelműen a citrom savanyú íze miatt:P