Ebéd előtt......

Megterítettem szépen az asztalt,de szokás szerint Zoli a gép előtt ült a rendelést nézegetve,gondolkozva,hogy még mi kell jövőre a termesztéshez és ilyenek.Én hiűba kiáltottam jó hangosan,hogy ZOLI,ZOLI kell ebédelni-semmi válasz, Zoli,Zoli gyere már ebédelni-még mindig semmi válasz.:S De már itt az én kicsi csöppke Bogicám nem hagyta annyiban a dolgot, ha nem ő is beállt segíteni nekem,hogy az apja jöjjön már ebédelni-ezért oda ment az apjához és a kicsi kezével megérintve az apja karját úgy hívta ebédelni-elég volt Zolinak a kicsi lánya érintése mert egyből rá nézett és már állt is fel,és mind ketten ott termettek az asztalnál :D Olyan édes volt az én kicsi csöppke-drága csillagom ahogy az apját hívta,hogy most is meg tudnám zabálni:)))) Nem felejtem el!!!