Haza érkeztünk :D

Délutáni alvás apával a hálószobánkban:) Igaz ma reggel 6-kor keltünk fel, és csak délután 3-kor került ágyba a leánykám,mert először a kórházban a délelőtt folyamán érezte,értette is,hogy mondogattam neki,hogy ma megyünk haza,megyünk haza:) Ezért még a saját megszokott kiságyában sem volt hajlandó nyugodtan lefeküdni mint ahogy addig megszokta, nemhogy aludni hanem izgatottan nézte a nagy sürgés-forgást.Mindezek tetejébe még persze valósággal vibrált a levegőben az a tudat, hogy már nem fogunk maradni tovább a kórházban másnapig ( először nem akart haza engedni az orvos, csak másnap,de az utolsó percben végül engedett az arcomat fürkészve), pakolászás, orvosok jövés-menése,nővérek bejövetele,hogy vegyék ki a tűt a lábából nem hagyott egy percnyi pihenőidőt a leánykámnak. Különben is déli 12-kor már itthon voltunk.
Meg volt illetődve Bogicám mikor haza értünk,mintha csodálkozott volna azon,hogy hát ez álom vagy valóság,hogy mégis itthon vagyunk az oly ismerős,barátságos,meleg fészekben:) A sok izgalom,kialvatlanság,csodálkozás, fáradtság,nagyszülőkkel valü találkozás egyvelege túlságosan kimerítette a leánykámat,hogy még a saját kiságyában sem volt hajlandó alvásra hajtania fejecskéjét. Ezért köztem és az apja között a késő délutáni órákban sikerült csak elaludnia. Estére már könnyebb volt lefektetni a saját kis ágyikójában,de én keltem fel nem tom hányadszor éjjelente,hogy megnézzem minden rendben van-e?
A késő délután hátralévő részében eljött hozzánk látogatóba édesanyám,Zsófi és Gabi s hoztak 5 féle színes lufikat aminek szintén nagyon megörült a kicsi galambocskám:))))