Megszámolta

Tegnap délelőtt történetesen úgy esett,hogy ketten Bogicámmal maradtunk itthon,azaz lent voltunk az udvaron.Nekünk maradt a nagy ház,az üzlet ,az egész udvar,sőt még apósom nekem adta a házuk kulcsát arra az esetre ha hazajön anyósom, és szép csendben elüldögéltünk ketten a padon. Természetesen a drága lánykám mélyen elgondolkozva megkérdezte hol van mindenki? Én pedig elmondtam,hogy mindenki elment a maga dolgára szó szerint és hová. Pont. Hallgatunk,Bogi elkezdte szemlélni a hangyákat , úgyhogy a padról szép lassacskán hajolt le,hogy közelebbről szemügyre vegye őket.Ennek az lett a vége,hogy hirtelen el kellett kapjam Bogikát mert azt hittem menten fejre esik,nagy volt az ijedelem mindkettőnk részéről:( Végül úgy ahogy tudtunk megnyugodtunk,elmagyaráztam a lánykámnak,hogy miért fogtam meg oly hirtelen..... bocsánatot kértem,ölelgettem,puszilgattam stb.Továbbra is ott ültünk Bogikám hozzám bújva látom,hogy valamit számol az ujjacskáin,és én persze azt hittem a Hüvelykujjam almafát mondja,na de nagyot néztem a kislányomra amikor az ujjacskáin kezdte számolni és felsorolni,hogy ki hol van?:D

Zsófi elment az apukájának segíteni.

Buksi tekereg

Tatika elment a városba.

Apuka alszik

Mamika tekerőpatakon van

Én itt vagyok anyukával,és rám nézett:)

Természetesen Gabit sem hagyta ki ,mert mindig Gabival szeretne játszani ,és először megkérdezte ,hogy ő hol van.

Anyuka marad.....

A minap amikor itt volt Melinda mamika az unokájával sokszor elbeszélgetnek az óvodáról,hogy mit fog majd csinálni Bogica és még sorolhatnám...... Mígnem Bogicám kijelentette,hogy anyukát otthagyjuk az oviba és a homokozóban, mi apukával elmegyünk:)

Bogikaszáj

Élvezem,de nagyon amiket mond a lányom,hogy öröm hallgatni s tényleg napestig csak ülnék mellette,elbeszélgetnék egymással mindenféléről,mert imádok vele dumálni. De még mennyire,főleg most,hogy egész nap itthon vagyok jólesik valakivel beszélgetnem mert van miről,és az a valaki nem más mint az én kicsi drága,okos tündérlányom:) Ilyenkor nem hiányzik a telefon,internet,sőt még a messenger sem stb.

No lássuk miket is mondott az elmúlt napokban:

,,Nem szeretem a cigányokat mert nagyon büdösek,s beteszem a forró kakaóba,,:P -ezt azért mondta mert szoktam mondani neki ha valamiben nem akar szót fogadni nekem,akkor jönnek a cigányok s megcsinálják helyettem..... na ennek megvan a hatása,ilyenkor persze azonnal szót fogad meg mérgelődik. Persze azért tudja,hogy mégsem igaz.

Valamelyik nap lent voltunk az udvaron s olyankor tényleg kelemetlen szél fújt ami nem tetszett Bogicának sem, nekem sem,így aztán mivelhogy csak ültünk a padon édes kettesben.Unalmunkban és azért hogy valami érdekeset mondjak,így hát elkezdtem jó hangosan a szélnek parancsolni,, fújjál,fújjál jó erősen..... erre a lányom válaszul rám parancsolt ,,ne mi mondjad a szélnek,hogy fújon,mert elfárad a szél,, Beleélte magát és elképzelte,hogy bizony minél erőssebben fúj a szél akkor ő is elfárad mint bárki más:)

Mondtam egy nap a lányomnak nagyon szeretem apukádat,mire ő ,, azért mert akarsz vele szerelmeskedni,,:P Pedig nem is ezért mondtam,hanem azért mert egész nap dolgozott s hiányzott nekünk.

Ma pedig aszongyta ,,annyira várom,hogy menjek Körtvéfályára mert ott van Manci és a kacsák,,.

Bogikám aranyköpései

Valamiyen ötlettől vezérelve, vagy mert nagyon élénk a fantáziája kijelentette,,én doktor leszek és meggyógyítom azokat akik megütik a fejüket a babakocsiba,asztalba,székbe na még csak a hűtőszekrényt sem hagyta ki,,:P Irtó édesen mondta,bár be kell valljam,hogy már kb. több mint egy hónapja hangoztatja,hogy márpedig ő orvos szeretne lenni:) Ki tudja mit hoz a jövő,de a Jó Isten megsegít mindenben támogatni fogjuk bármit is fog választani.

*

Ma észrevette,hogy a karomon égési seb éktelenkedik s persze rákérdezte,hogy azt honnan szereztem?! Na,itt a teljes igazságot elmondtam,hogy a hétvégén amikor sütöttem a tortát véletlenül hozzáértem a sütőhöz. Némi gondolkodás után a mutatóujját mutatva megleckéztetett engem,,tanulj meg tortát sütni és vigyázz,hogy ezután hová teszed a kezed:D

Ez a kijelentés figyelemreméltó volt a három évesemtől,sőt annyira jól esett,hogy még meg is öleltem örömömben. Nagyon éles észjárású az én lánykám,s azt vettem észre,hogy sokszor még a felnőtteket is megszégyeníti egy-egy megjegyzésével. Legalábbis engem igen,de jól esik,sokszor több esze van mint nekünk.

Én kellek

33 hónaposan nagyon anyás lett a lánykám,mindenhova csak én kellek,ha nem vagyok elérhető számára akkor megvár.Jól esik és nem is bánomCsak kicsit túlzásnak tartom ezt a majomszeretetet amit megosztunk egymással,kicsit sajnálom hogy nincs testvérkéje mert én látom erre nagyon szüksége van.Különböző jelekből érszreveszem.Ahogyan cselekszik,amit elvár tőlem,amiket mond és ahogyan mondja, tényleg szinte félek,hogy azt kelljen mondjam,,azt hiszi ő a világ közepe, csak ő van a világon,,megkapott mindent,túlságosan is sokat,hogy vissza gondolva az én gyerekkoromra nem volt meg nekem ennyi mindenem mint amennyi van Boginak.Mondjuk ez nem is lenne baj,sőt örvendek ennek,mert ilyenkor én is újra gyereknek érzem magam,és jó nézni,hogy milyen boldog a lányom.Csak olyan jó lenne ha lenne akivel megosztaná mindenét valakivel amije csak van a szobájában,lenne akivel eljátszana,akihez beszéljen mert hatalmas a dumája, szókincse,nagy gyorsassággal jár az esze,de még mennyire. Közben ha látom ez mennyire hiányzik és nincs megakkor persze hogy néhanapján úgy érzem kicsit megmozdul a lelkemben valami,hogy ez vajon jól van ez így? Kicsit fájdalmas ugyan,de remélem idővel ez is változni fog. Úgyhogy most én vagyok a mindene a lányomnak. Nem csak az édesanya,hanem a legjobb barátnője is akivel jókat lehet beszélgetni mindenről,sétálni,együtt eszegetni,este összebújni és olyan jól esik amikor a két kicsi,pihe-puha karocska a nyakam köré fonódik,eszkimó puszit adunk egymásnak.Mi több a kis lámpa halovány fénye mellett jókat dumálunk,imádkozunk és aztán próbálunk elaludni. Bogit altatom,elnézem hogyan altassa magát,közben persze teszem magam hogy én is alszom( és az élet dolgain gondolkozom).

Este jókat beszélgetünk mindenféléről mint felnőtt és egy nagy gyerek ahogy lenni szokott,az én kétévesemmel jókat lehet dumcsizni.És már ilyen hamar és ez nagyon jól van így.

Rendszerint felsorolja,hogy ki mindenkit szeret minket szülőket,nagyszülőket,keresztszülőket mígnem eszébe jutott,hogy szereti Icukát is és Attila bácsit is.Szó szerint így mondta.Aztán,hogy tetszik neki az új szobája,az újonnan kapott ágya és elmondta,hogy nagyon szép a szobám ( itt gondolok arra is,hogy egyelőre minden az övé,ettől félek hogy így marad,habár ki tudja meddig?) :S

Tegnap este viszont elmondta,hogy az övé a régi kiságya is,mire én megkérdeztem kié lesz? Mígnem gondolkodás nélkül ki is mondta,hogy a kislányé,fiúcskáé... Mire én megkérdezem a lányomat milyen babát fogunk bele tenni? Válasz-rózsaszínű babát:) Ebben maradtunk.

Amikor megszülettem.....

A gyerekem mindig tartogat valamit amivel megnevettessen bennünket felnőtteket a kis dumájával,és azt hiszem nagyon élvezem is ,mert senkitől sem hallotta amiket mondani szokott, egyszerűen csak a saját fejében fogalmazódnak a ritkaságok.Éppen ezért is olyan érdekes hogy egy kérdésre nem ad egyenes választ akárcsak a felnőttek,hanem épp ellenkezőleg kitér előle vagy nem akar válaszolni vagy azt akarja hogy az adott téma legyen lezárva. És azt hiszem igaza is van,nem is kell többször kérdezni egy nap valamit tőle,mert egy idő után megunja ugyanarra a kérdésre válaszolni.Szerintem ez is közrejátszik ahogy megfigyeltem, de van/volt valami más is csak hát kiment a fejemből,ezúttal pedig igyekezni fogok ,hogy megjegyezem mert időnként olyan jópofa tud lenni.
Anyukám ugyanis megkérdezte az unokáját,hogy fáj-e a hasad?( majdnem egész nap fájlalta a hasát Bogicám ),mire Bogi minden teketóriázás nélkül rávágta akkor fájt a hasam amikor megszülettem:) Hogy ezt kitől hallotta? Na,jó azért egy kis gyerekszájnak is nevezhetem.

Zárolás

Most már tényleg úgy döntöttem,hogy február másodikától bezárom ezt a blogot!!!Úgy érzem,hogy csak így tudok nyugodtan a lelkemben dúló viharokat illetve gondolataimat írásban megőrizni ha tudom,hogy csak azok néznek be hozzánk akiket őszintén érdekel,hogy mi történik velünk. Nem vagyok én egy olyan típus,hogy ország-világ előtt feltárjam a mi kis életünket,sőt még mutogatni sem szeretném,úgy érzem ez igazságtalan lenne A lányommal szemben.Mindenekelőtt neki szánom ezt a naplót,és mert olyan nagyon szeretem kiírni magamból azt ami nyomaszt,később pedig szégyellném magam a lányom előtt is,hogy bárki is elolvasta volna a történteket velünk kapcsolatban anélkül,hogy tudtam volna erről. Jóérzéssel tölt el az a tudat ha zárt ajtók mögött fogom tovább folytatni a mi életünk eseményeit,mert ilyenkor úgy érzem nem hibázhatok,nem árulhatom el a családomat senkinek ,mindenekelőtt ne nevessenek vagy sajnálkozzanak rajtunk.Ezt nem szeretném és köszönöm szépen ebből nem kérek,de az is lehet hogy tévedek,nem olvasnak,nincsenek kedvenceink.De mégis. Sőt örülni fogok annak ha lesznek néhányan akik örömmel és továbbra is részeseivé válnak a mindennapjainknak, bepillantást nyerhetnek az életünkbe:)
.
Akinek kell meghívó kérem írják meg az e-mail címeiket vagy ide is hvecsey@gmail.com.

U.i. folytatódnak a decemberi elmaradások az előbbi bejegyzéseknél

Ez nagyon vicces!

A délelőtt folyamán mielőtt haza mentek volna Gabi és Zsófi,Gabi szokásához híven megígérte hogy még a délután lejönnek játszani Bogicához. Délután pedig vártunk és vártunk Gabiékat,de mégsem jöttek le így aztán megkérdeztem Bogicát,hogy hívjam -e fel Gabiékat játszani? Szegény Bogicám azonnal mondta is igen hívjam ,én nagyon szejetem Gabiékat. Nagy nehezen ugyan de le mentem s szóltam( de azért sejtettem, tudtam hogy mégsem fognak feljönni őket ismerve a délutáni szieszta miatt) előre pedig kicsit fájt az anyai szívecském Bogicáért,hogy szegény mennyire várhatja Gabiékat. Imádják egymást Boglárka és a keresztapja/nagybátyó:) Hát az ígéret az ígéret szép szó ugyan ,csakhogy nem mindenki tartja be,így jobb nem is hinni. Na,jó kicsit csalódtam de amikor feljöttem és a kicsi lányom rákérdezett Gabiék jöveteléről?!Kelletlenül,de őszintén bevallottam Bogicának,hogy Gabi alszik,Zsófi pedig filmet néz.Erre mi volt a válasz? Bogi mint aki nem hitte el a hallottakat,elgondolkozva rávágta ez nagyon vicces:D Most pedig mit mondhattam volna?

A szülők dicsérete

Kicsi idézetes könyvből leírom a többé-kevésbé igaz dolgokat a szülőkről mert olyan szép,én legalábbis többször végigböngészem. Csak néhányat írok le.


Az anyáknak akad néhány percük esténként,a mosogatás közben.

A feleségem tökéletesen megérti magát édesanyámmal amióta nincs pénzünk baby-sitterre.

A szeretet kis szó,a szülők teszik naggyá.

Azok a szülők akik rászólnak gyermekeikre,mert feleslege dolgokat hordanak a zsebükben,nézzenek be a táskájukba.

Mi az oka annak,hogy az anyák mindent megtesznek lányuk jó férjhezmenetele érdekében,és aztán sírnak az esküvőn?

Anyu azt mondja szeretne betakarni minden este,de sosem tud fennmaradni amíg megjövök.

A fiúk közül többen követnék édesapjukat,ha nem félnének,hogy rajtakapják őket.

Apu szerint a gyerekeket látni jó,nem pedig hallgatni.Szerintem a szőlőket se hallani,se látni nem jó.

A legtöbb amit egy apa megtehet a gyermekeiért,hogy szereti az édesanyjukat.

A legfontosabb dolog amit a szülők adhatnak a gyermekeiknek,egy jó keresztnév.
Mindig tudom mikor vannak vendégeink.Ilyenkor anyu nevet apu viccein.

Azon dolgok közül,amelyek olyan egyszerűek,hogy még a gyerekek is tudják kezelni,a legegyszerűbb a szülő.
Apu szerint jobb lett volna ha gyerekek időrendben születnek:úgy száz évente egy.
Azok a gyerekek akik nem mondanak igazat jó eséllyel indulnak a politikusi pályán.
A kisbabás családok és a gyermeknélküliek mindig egymást sajnálják (van benne valami).
A nagy család előnye,hogy előfordulhat olyan gyerek aki nem hasonlít a többire.
A szülők azok ,akik mindegy,hogy milyen magasak felnézünk rájuk.

Értékesebb örökséget nem hagyhat gyermekeire a szülő,mintha mindennap áldoz rájuk pár percet.
Az egyik fontos lépése a gyereknevelésnek,hogy maguk a szülők felnőjenek.

Nehéz egy gyereknek megtanulni jól viselkedni,ha sosem lát rá példát.
A családi élet nagy ajándéka,hogy olyan emberekkel is közeli ismeretségbe is kerülsz,akikkel amúgy szóba sem állnál.
A gyermekgondozás alulról felfelé tanulandó.

A gyermek a legfényűzőbb szórakozás

A gyermekeknek kell az erő,amire támaszkodhatnak,egy váll amelyen sírhatnak,és egy péda amiből tanulhatnak.

Akik azt állítják úgy aludtak ,mint a kisbabák,nem neveltek még gyereket.

Amikor a fiadat oktatod,fiadnak a gyermekét is neveled.

Megszólítás

Észrevettem,hogy Bogicát mindenki másképp szólítja a családban beleértve szülőket,nagyszülőket és hogy el ne felejtsem a nagybácsikat is.,na meg ne felejtsük e3l Emő keresztmamit sem.Ki-ki a szíve szerint szólítja meg a kis leányzót.

Az apja mindig Bogikának szólítja.
Én Bogicának.De ha fel akarom hívni valamire a figyelmét akkor egyszerűen csak Boginak szólítom.
Anyósom Boglárkának mert imádja a nevét.
Apósom pedig Boginak.
Édesanyám és édesapám egyszerűen Boginak vagy Bogicának.
Gabinak pedig Bogica tetszik.
Gerő pedig Boginak.
Emő Bogicának vagy Bogicicának
Az én nagyszüleim Boglárkának hívják vagy Boginak.

Feladatot adok neked

Épp most este lefekvéshez készülődve mondta az apjának Bogica feladatot adok neked,nézzük a képeket ( mi ketten jót nevettünk,míg a lányom elszégyellte magát,és a hátam mögé bújt). Általában esténként nézi a gyerekeket ahogyan játszanak és a képeken látottakat megbeszéljük a Dorothy Einon Kreatív játékok című könyvből. Ez már megrögzött szokása a lánykámnál,hogy muszáj minden este belenézni. Ezúttal az apjával együtt nézegették a képeket,tanácskoztak mindenféléről,számoltak...és már ideje volt lefeküdni,de a lányom makacskodott, hogy még nem akar lefeküdni.Ehelyett tovább számolgatott,mondókázott a tükörben nézegetve magát. Hiába kérleltem,hogy már ideje lenne lefeküdni,szép szóval sem lehetett megmondani a lánykámnak mert rettenetesen makacs,szófogadatlan lett az utóbbi napokban, akármit mondok/mondunk mindig a nem szabad,soha,majd holnap csúszik ki a száján miközben a karjait összefonja nagy bölcsen. Ilyenkor muszáj volt ráripakodnom. Általában nyersen rászólok,hogy már ideje nekilátni valaminek. Ilyenkor persze lelkiismeret furdalásom van,hogy az én kedves kislányommal így viselkedek mert nem szeretném,de időnként nálam is elszakad a cérna.Holott tudom,hogy mindent szépen rá kell hagyni, mert úgy sem érek ezzel semmit nála csak rontja a helyzetet, és mert előbb utóbb csak megcsinálja,de van egy rend,egy időbeosztás mint például az esti lefekvés amit nem hagyhatok figyelmen kívül. Közben ha látom,hogy nagyon hisztis,nem szeretne valamit akkor rugalmasan kezelem a helyzetet és rá bízom a döntést,de van egy határ amiben én döntök. Például ma délelőtt is amikor nem akart kimenni sétálni,mert szívesebben bújócskázott az apjával,hancúroztak meg miegymást hát akkor ezt nem erőltettem,mert tudtam hogy még délután is ki lehet menni a levegőre.Ilyen egyszerű. Nem azt mondom,hogy mindig nem fogad szót,de közben vannak nehéz napok amikor nem hallgat ránk mert nagy adag akaraterő van benne,mindig és mindig mást szeretne mind mi a szülei. Nem tudom, honnan tanulta ezeket a dolgokat vagy miért csinálja ezt? Miért ilyen makacs?Miért nem fogad szót akkor amikor én megkérem valamire? Normális körülmények között elfogadható,csak hát ugye nekünk is néha elfogy a türelmünk amit tényleg nem szeretek s uralkodok. Pedig általában és többnyire szófogadó szokott lenni,de ez a három amit nem szeret: lefeküdni se délután,se este a megfelelő időpontban, öltözni,levetkőzni.Csak nagy nehezen enged ez már régi dolog igaz,de mégis ez nem tetszik.Csak abban bízok egyelőre,hogy mindezeket kinövi ,és nem fog a fejem tetejére nőni. Az utóbbi állítás pedig nem szeretném ,hogy bekövetkezzen.

Mi vagyunk a család

Egy hete történt,hogy mi hárman lent voltunk anyósoméknál kávézni,természetesen Bogi már lent időzött mielőtt mi lementünk volna.Ezért meghívtak engem az apjával is kávézni,délben gyakran előfordul,hogy összeülünk mind az öten a felnőttek kávéznak,míg a lánykám issza a narancslevét.Mi már javában ültünk a kanapén és iszogattunk a kávénkat amikor Boginak eszébe jutott a narancsleve,így hát szépen felállt,levette az íróasztaláról a narancslevet tartalmazó poharát. Oda jön hozzám és szépen megkért,hogy fogjam meg a poharát,hogy tudjon felülni köztem és az apja közt.Mint aki jól végezte dolgát szépen kivette a kezemből a poharát,jól befészkelte magát közénk s kijelentette mi vagyunk a család.Teljesen meg voltunk illetődve ami kétévesünk megjegyzésétől,először is mert először hallottunk Bogink száján kicsúszva azt ami átjárta a lelkét. És mert tényleg nagyon örült annak,hogy együtt van a család és békésen ,egymás mellett ülve iszogattunk élvezve a nyugalmat,a meghitt családi együtt létett egyszóval ami körülvett bennünket. A lányunk amilyen érzékeny olyan fontosnak tartja a nyugalmat és hogy együtt legyen a család. Fontosnak tartja a lánykám hogy apa és anya együtt,tehát szüksége van mindkettőnkre,na ez volt az a pont,amikor rájöttem arra,hogy nagyon kell vigyázzak a lányom lelki békéjére:hogy legyünk mindig együtt,legyen nyugalom,békesség uralkodjon a mi kis fészkünkbe már amennyire ebben a kusza világban megengedhető.Ne gázoljak bele a lányom lelkébe meggondolatlan szavakkal ha netalán valamiért elszakad nálam a cérna, amitől a Jó Isten ettől óvjon meg engem,ne lásson bennünket vitatkozni az apjával ( eddig szerencsére ritkán fordult elő),mindenbe bele vonni ,mert ugye ez azt jelenti hogy együtt csinál mindent a család.Együtt van a család. Amit még nem hagyhatok figyelmen kívül és amire én is rájöttem,hogy a lánykámat teljes mértékben felnőttként kell kezeljem.,s ilyenkor belemegy bizonyos dolgokba,megérti,elfogadja azt amit kell. semmiképpen sem gyerekesen mert elég okos ahhoz ,hogy tudja mégis mit várunk el tőle ,és látom rajta ha valamit mondunk az vagy tetszik neki vagy sem. Előfordulhat hogy épp az ellenkezőjét fogja csinálni,ezért tartom fontosnak az elbeszélgetést valamiről.
Őszintén kijelentem én teljesen más személyiség vagyok,más környezetben nőttem fel nem úgy mint Boglárkám,úgyhogy ezredszer is végiggondolom hogy milyen más úton fejlődtem én és fejlődik Bogica. Ebben az esetben sokkal inkább az apjához ütött vagyis inkább az apja nagyszüleihez ami az is mutatja,hogy milyen családi közegben lett felnőtt Zoli/ kell felnőjön Bogica. Ez meg is látszik rajtuk s főleg a lánykámon látom ,hogy mire van szüksége. Olyan mint egy kincs a lányom amire vigyázni kell nehogy elrontsuk.

Jocóka angyalai

(2009.12.19-én)

Én itthon maradtam és végeztem a háztartási munkát amíg Bogica kiment az apjával és Marika mamival sétálni a környékre,megnézték a karácsony előtti vásárt a Mikó vár előtt.Boglárkának nem is kis meglepetésben volt része hiszen kisgyerekeknek osztottak kis csomagot és a plüss állatkák sokasága között lehetett választani. Ezt az ajándékozást a József Attila általános iskola diákjai rendezték.Mivelhogy Bogica kislány így hát az első osztályos kislányok ajándékaként kapott egy kis csomagot amiben volt minden lánc,karperec,oroszlántáska,két kis szappan és egy népies fehér blúz minden kislányos,kivéve az egeret mert azt Bogi választotta a kipakolt játékok között. Határtalan volt az öröme ,sőt mi több nagy élmény volt neki ez a kis,,angyal,,járás,,teljesen az ajándék hatása alá került:)

Kellemes ünnepeket

Ha egy kicsit ugyan megkésve,de kívánok az erre járóknak utólag is kellemes ünnepeket, örömökben , sikerekben gazdag új évet.
:))


Addig is beszéljenek a képek:)

http://picasaweb.google.com/hvecsey

Később jövök bővebb beszámolóval.

Még mindig.....

hull a hó éjjel-nappal egyaránt.Tegnap és ma is szánkózni voltunk,jókat hemperegtünk a hóban,egyszóval :Örülünk a télnek. Ahogy mondani szokták elég ha a csak egy fél órácskát ülünk kint már csak Bogica kedvéért,hogy jaj nehogy megfázzon s még sorolhatnám. De ha olyan jól érzi magát, ha nem fázik,ha jól fel van öltözve,ha nincs hideg épphogy kint lehetünk a tervezett fél óra helyett egy órát is,mert bizony szalad az idő,de mégis olyan jól érezzünk magunkat.Akkor miért ne ülnénk kint? Pláne,hogy kell a sok friss levegő,szedi a vitaminokat,közösségbe nem járunk,az étvágya pedig hatalmas. Kérdezem még egyszer akkor miért ne maradhatnánk a szokásos fél óra helyett? Bizonyára vannak olyanok is akik a világért sem mozdulnának ki a gyerekkel naponta több okból is: mert fel kell öltözni ami ugye némi időbe telik,kényelmesebb nem kimozdulni és otthon ölni a házban s mást valamit csinálni.A másik ok többen féltik a gyereküket egy megfázástól. Ezt megértem.Csakhogy olyan nincs nálunk,hogy egy napot kihagyjuk ,és ne vigyük ki sétálni a lányunkat. Ha délelőtt nem tudunk kimenni valamilyen okból akkor kimegyünk délután vagyis estefelé.Úgy látom nagyon hozzá van szokva a mindennapos kimozduláshoz Bogika,ha nem megyünk ki akkor kedvetlen,étvágytalan és ami a legfontosabb nincs kifáradva olyankor. Nyáron minden más mert egész nap kint vagyunk,de most télen felborul a rend , mert ilyenkor Bogika másképp reagál bizonyos dolgokra: este később fekszik le,kevesebbet enne ha nem figyelünk oda,vigyázzunk arra is hogyha már kimegyünk akkor a lakást ne legyen túlfűtött.Megtanultam ha bent meleg van és kimegyünk akkor nagyobb a valószínűsége annak,hogy megfázik.
Amióta lehavazott nagyokat sétáltunk gyalogosan a hóban,aztán este kimerészkedtünk megnézni a fel díszitett hóembert,karácsonyfát a városban,a harmadik napon szánkóztunk, csodáltunk a havat,a negyedik napon szánkózással és külön sétával tarkítva levegőztünk. És mindennap egy órát.Jó volt,jól esett mert még ilyen nem volt. Arra vigyáztam,hogy Bogika lábacskája,keze cskéjemelegben legyen,jól fel legyen öltözve.Ilyenkor nyugodt vagyok. Na hát amikor látom,hogy milyen jól eszik,külön öröm nézni ezt is.
Hadd említsem meg azt is,hogy kedd este lejöttek a szüleim elvitték Bogit sétálni hozzájuk,aztán haza hozták autóval. Ma pedig a másik nagyszülei vitték őt sétálni miután mi hazajöttünk a sétából:) Szóval a nagyszülők rendesen kényeztetik,bár én jobban örülnénk ha ez menne mindennap. Valamelyikük vinné sétálni. Azért jó úgy minden ahogy van.
Olyan igazi télies hangulat van.

Természetesen ha fújna a szél vagy ha -10 fokos hideg lenne nem mennénk ki,de amikor látom,hogy milyen tiszta a levegő akkor kár lenne bent üldögélni. Kihasználjuk a természet adta lehetőségeket.

Sok-sok hó van:)

Tegnaptól megállás nélkül csak havazik és csak havazik,sőt az éjjel is csak havazott,havazott és csak havazott amíg fel nem kelletem első dolgom az volt,hogy kinézek az ablakon. Még mindig havazik és már 8 óra van.Kora hajnalban még többször felkeltem és kinéztem az ablakon,hogy még m indig havazik-e? Nem hittem a szememnek,hogy már 30 centis hó esett,évek óta nem volt ilyen telünk,főleg nem ilyen nagy hó mégpedig decemberben. Ha minden igaz ma megyünk szánkózni,sőt hóembert építeni:) Hozzáteszem még,hogy nem tudtam hajnalban visszaaludni olyan izgatott lettem mint egy kis gyerek és kérdezgettem magamtól,hogy meddig fog hullni a hó? De mégis örülök,hogy az évek óta tartó téli havas eső után hót látok,de nem olyant hogy hull le s már olvad is el.

Tegnap délelőtt majdnem egy órát voltunk kint Bogicával nem is akart feljönni olyan jól érezte magát a hóban,hogy csak na:)Délután 5 óra felé viszont lejöttek a szüleim s elvitték sétálni,mégpedig a tavaly karácsonyra kapott overállban,és amiben belenőtt. Jó melegben volt:)

Bogi mondta

Valamelyik nap hívott engem rajzolgatni,és ezzel a megszólítással úgyhogy felmutatta a ceruzát: Gyere rajzolni,mert vár a ceruza.

Tegnap ült és csak ült a WC-n de jó sokáig s mondja még alszik a k.....a mert nem jön ki:)
Anyukám mondta még a múlt héten,hogy félek este a lánykám viszont bátran kijelentette,hogy aztán felkel a nap.

Figyelmeztető megjegyzés

Mégpedig a lányom részéről,már belépett abba a korban amikor mindent megfigyel,észrevesz és fel is hívja a figyelmünket valamire
Ezek voltak:
Amikor mondtam,hogy azonnal szedje össze földről a ceruzákat,habár eleinte hiába kértem szépen,halkabban de amikor láttam,hogy mégazértsem szedi össze a ceruzáit hanem méghozzá a padlóra firkantott összevissza,hogy már muszáj volt felemeljem a hangomat. Erényesen ráparancsoltam,hogy azonnal szedje össze az azonnal hangra felkapta a fejét s rám szólt,hogy mondjam azt,hogy kérlek szépen szed össze a ceruzákat Hiába minden kérésem,és habár tudtam vagy sejtettem ,hogy nem fogja végrehajtani a kiosztott parancsot mert makacsul kitart az elhatározása mellett. Mi lesz később? A fejem tetejére fog nőni? Remélem nem,mert szófogadó kislány,csak hát ugye két és fél éves ilyenkor a saját akaratán akar felül kerekedni. A lányom már csak olyan,hogy akármit mondunk úgyis az csinál amit akar, ha látja hogy nem szólunk semmit akkor már magától megcsinálja azt amire nem is kér(tünk) meg. Nagy nehezen adja be a derekát,húzza az időt vagy épp ellenkezőleg tudja hogy valamivel fel tud engem bosszantani és még azért is folytassa.Bármit. Okos lány.Én pedig hallgatok,tűröm hogy csináljon amit akar mert tudom,hogy nem szereti ha parancsolok, ha szólok neki valamiért pl.hogy öltözzünk mert indulunk ,fel kell venni a pizsamát,fogat kell mosni,le kell feküdni mégazértsem csinálja meg akkor és abban az időpontban amikor kérem. Még szerencse hogy vagyok olyan türelmes a lányommal szemben,mert nagyon szeretem. Várok. Van mikor kifogyok a béketűrésből vagy hívom Zolit hogy jöjjön, és férfias hangjával apaként szóljon rá a lányára mert én már tényleg nem bírom. Mert sokszor előfordul,hogy telik múlik az idő,igyekezni kell ő meg bárhogyan is ,de valami kifogást csak kitalál. Fel tud bosszantani.Sokszor úgy érzem elfecséreljük az időt és nem haladunk előre. Habár tudom és látom a lánykámon hogy szívesen menne bárhová,de nem akar ,nem szeret vagy lusta öltözködni,látom rajta hogy este fáradt,álmos de mégsem akar lefeküdni. Szívesen lenne fenn.
Az esték mostanában nehezen mennek,éjszaka felkelek én kétszer is:
Egyrészt mert a saját szobájában,mégpedig a saját ágyikójában nem akar lefeküdni még akkor sem ha mellette vagyok.Ezért előbb a hálószobába fektetjük úgyhogy én is melléje fekszem s várom amíg el nem alszik.És amíg álomba altassa magát a paplankája sarkának szopizásával,szagolásával és manipulálásával addigra eltelik fél óra,de többnyire egy óra is.Mikor látom hogy már elalszik akkor én álmosan,fázósan kibotorkálok a sötét szobából a nappaliba ahol is vár rám Zoli aki filmet néz (közben arra gondolok hogy milyen jó lenne ha én is tudnék sok filmet nézni,de már semmi türelmem hozzá) az égő kis lámpa és egy könyv. Olvasok egy-két órát. Ez semmi,pedig szívesen olvasnék éjjel is.Jaj de jó lenne. De mindig nem jön össze.Sajnos . Egy olyan világban élünk ahol sok minden van és az ember nem tudja mit válasszon ha van egy kis szabad ideje.Szabad idő.Hihi. Most könnyű minden 26 évesen egy gyerekkel csak az a baj, hogy túl sok mindent szeretnék.Szerencsére sikerül is,csak lassan.
Este átviszem a szobájába Bogikát miután elaludt ,általában úgy egy -két óra múlva amikor már én is készülök lefeküdni. Az éjszaka közepén vagy éppen reggel 5-6 felé átjön hozzánk s úgy folytatjuk tovább az alvást. Hármasban,még szerencse,hogy jól elférünk.De hogy mikor fog erről leszokni? Nem tudom. Ez változik.

Valamelyik nap a héten reggeliztünk az asztalnál mi hárman,a család.Nekünk kettőnknek volt szalvétánk az asztalon, de reggeli közben a lányunk észrevette, hogy neki nem tettünk szalvétát s akkor persze mondta is,hogy nekem nincs szalvétám,én is kérek:) Természetesen kapott Bogika is.Most erre nagyon kell vigyázzunk ,mert bizony rádöbbentünk hogy milyen nagy lányunk lett s már ő sem maradhat ki bizonyos dolgokból. El is szégyelltünk magunkat előtte ,na meg kértünk is bocsánatot egy-egy puszival.

Este nehéz

Régen volt az amikor Bogica nyugodtan le mert feküdni a saját kis ágyikójában úgyhogy én is melléje feküdtem a földre. Most pedig nagyot fordult a kocka ugyanis most nem hajlandó az ágyában bebújni esténként még akkor sem ha ott vagyok mellette.Nem tudom mi okozhatta ezt a hirtelen változást?Hiába mondogattam hogy mellette vagyok,ég a kis lámpa előtte nincs mitől félnie.Igy kénytelen vagyok a szobánkba elaltatni,amikor végre nagy nehezen elaludt fel lélegzhetek,jut kis időm másra is.Aztán eszembe jut,hogy ideje átvinnem Bogicát a szobájába így aztán többnyire sikerül átvinnem csakhogy az lesz a vége,hogy az éjszaka kellős közepén átjön hozzánk. De van amikor nincs szerencsém mert közben felébred amikor át akarom vinni s mondja,hogy nem akarom ezért velünk alszik reggelig,nekem többnyire kis hely jut,mert úgy próbálok aludni ,hogy Bogicának a lehető legkényelmesebb legyen az éjszakája. Közben arra gondolok,hogy ez így nem mehet sokáig. Meg fejtsem a rejtvény kulcsát,hogy vajon mi váltotta ki a félelmét,hogy nem akar a szobájában aludni.Nehéz lesz visszaszoktatni amíg nem jövök rá,elkényeztetni pedig nem akarom. Nem szeretném hogy rászokjon arra,hogy a végtelenségig csak velünk aludjon a hitvesi ágyban.

Két nagy barát

Boglárka és Buksi nagyon jól érzik magukat egymás társaságában:D
Ha Buksi bebújik az asztal alá követi őt Bogika:P
Szunya

Bogika sokszor utánozza Buksit amikor nincs mellette, szájába veszi a fehér papírt az a csont és azt viszi négykézláb egyszóval játssza ,hogy ő a kutya:)Régen mászott négykézláb a lépcsőkön Buksit utánozva, de most nem engedem a hideg miatt ha akarná szívesen mászna fel továbbra is.