Mi vagyunk a család

Egy hete történt,hogy mi hárman lent voltunk anyósoméknál kávézni,természetesen Bogi már lent időzött mielőtt mi lementünk volna.Ezért meghívtak engem az apjával is kávézni,délben gyakran előfordul,hogy összeülünk mind az öten a felnőttek kávéznak,míg a lánykám issza a narancslevét.Mi már javában ültünk a kanapén és iszogattunk a kávénkat amikor Boginak eszébe jutott a narancsleve,így hát szépen felállt,levette az íróasztaláról a narancslevet tartalmazó poharát. Oda jön hozzám és szépen megkért,hogy fogjam meg a poharát,hogy tudjon felülni köztem és az apja közt.Mint aki jól végezte dolgát szépen kivette a kezemből a poharát,jól befészkelte magát közénk s kijelentette mi vagyunk a család.Teljesen meg voltunk illetődve ami kétévesünk megjegyzésétől,először is mert először hallottunk Bogink száján kicsúszva azt ami átjárta a lelkét. És mert tényleg nagyon örült annak,hogy együtt van a család és békésen ,egymás mellett ülve iszogattunk élvezve a nyugalmat,a meghitt családi együtt létett egyszóval ami körülvett bennünket. A lányunk amilyen érzékeny olyan fontosnak tartja a nyugalmat és hogy együtt legyen a család. Fontosnak tartja a lánykám hogy apa és anya együtt,tehát szüksége van mindkettőnkre,na ez volt az a pont,amikor rájöttem arra,hogy nagyon kell vigyázzak a lányom lelki békéjére:hogy legyünk mindig együtt,legyen nyugalom,békesség uralkodjon a mi kis fészkünkbe már amennyire ebben a kusza világban megengedhető.Ne gázoljak bele a lányom lelkébe meggondolatlan szavakkal ha netalán valamiért elszakad nálam a cérna, amitől a Jó Isten ettől óvjon meg engem,ne lásson bennünket vitatkozni az apjával ( eddig szerencsére ritkán fordult elő),mindenbe bele vonni ,mert ugye ez azt jelenti hogy együtt csinál mindent a család.Együtt van a család. Amit még nem hagyhatok figyelmen kívül és amire én is rájöttem,hogy a lánykámat teljes mértékben felnőttként kell kezeljem.,s ilyenkor belemegy bizonyos dolgokba,megérti,elfogadja azt amit kell. semmiképpen sem gyerekesen mert elég okos ahhoz ,hogy tudja mégis mit várunk el tőle ,és látom rajta ha valamit mondunk az vagy tetszik neki vagy sem. Előfordulhat hogy épp az ellenkezőjét fogja csinálni,ezért tartom fontosnak az elbeszélgetést valamiről.
Őszintén kijelentem én teljesen más személyiség vagyok,más környezetben nőttem fel nem úgy mint Boglárkám,úgyhogy ezredszer is végiggondolom hogy milyen más úton fejlődtem én és fejlődik Bogica. Ebben az esetben sokkal inkább az apjához ütött vagyis inkább az apja nagyszüleihez ami az is mutatja,hogy milyen családi közegben lett felnőtt Zoli/ kell felnőjön Bogica. Ez meg is látszik rajtuk s főleg a lánykámon látom ,hogy mire van szüksége. Olyan mint egy kincs a lányom amire vigyázni kell nehogy elrontsuk.