2009.01.31.(Szombat) Elsők- pontocska , vonalacska és ,jaj de......(gy,sz,a)

Az első pontocskák

Én megmutattam hogyan kell külön egy vonalat húzni,elég volt az egyszeri megfigyelés,mert tovább magától húzta külön a vonalakat:) Öröm volt nézni mert ott ült az ölemben és csak néztem nagy áhítattal,hogy milyen ügyes,kicsi kezecskéje van és ahogy határozott vonalakat húzott.Szép az élet.

Aprók: Ma második alkalommal sétáltak le Marika mamival az autó piacra s amikor meglátta a sorban álló autó sokaságot,a szebbnél szebb,csillogó színűket. Egyszóval mondom nagyon meg tetszett Boglárkának a látvány,mert elszólta magát saját önszántából és a kezét összecsapva mondta.,,Jaj,de gyönyörű,,,,jaj de szép,,:)

2009.01.30.(Péntek) Mindenféle

Nekem sírt,nem engedte,hogy megfésüljem így átadtam az apjának,hogy ő fésülje.Csodálkoztam.,de a hajbekötés már az én feladatom volt amit már megengedett a leánykám.

Mondókázik:P

Későre vettem észre,hogy az egyik mesés könyv első lapjára rajzolt kis pontocskákat.:P

2009.01.29.(Cs) Bogács Mirjamkánál :P

Tavaly 2008.dec.elsején született meg Bogács Mirjam,Éva gyerekkori barátnőmnek a kislánya és őket látogattunk meg. Belépünk a házba bogi sírt a kijárati ajtó felé fordulva,ellenezte hogy a ruháját lehámozzam róla,először azt hittem minden simán fog menni mint a karikacsapás hiszen bárhová is mentünk sosem sírt .De ezúttal úgy látszik minden másképp kellett történjen,pedig azelőtt való nap és mai mondogattam neki,hogy megyünk babát nézni.Én pedig szégyelltem magam,magyarázgattam hogy miért is van és hogy nem szokott ilyesmi előfordulni,közben hallgatóztam,hogy nem-e sír fel Mirjamka Bogica ellentmondást nem tűrő dühkitöréseire.Nos Mirjamka részéről minden rendben volt,aludt mint a bunda,szép formás kerek arcocskáját és fekete haját mutatta.Tiszta apja. Boglárka mikor meglátta a kicsit elképedt,csodálkozott,elhallgatott és csak nézte,nézte és csak nézte az anyukája karjában szuszogó,parányi édes csöppséget.Életében most látott közelről alvó kisbabát aki még sem mozdult,beszélgetésre fel sem ébredt. Megcsodáltunk Mirjamot aztán rövi időre éva vissza tette az ágyikójába aludni mikoris pár perc elteltével újból sírt,bár ebben nem vagyok biztos benne,de a lényeg hogy sikerült közénk kihozni egy időre. Én mikor karjaimba vettem Mirjamkat Boglárka aki addig az apukája ölében üldögélt kissé megilletődve ugyan de rezzenéstelen arccal,kitágult szemekkel ,és mondhatom kis féltékenységgel nézett bennünket:O Mikor mondtam simogassa meg Mirjamka lábacskáit szó nélkül teljesítette,de sajnos nem mosolygott ahogy általában szokott és amilyenek megismertünk:S:P Mit mondjak? Be kell vallanom,hogy látszott rajta a cseppnyi féltékenység de én ezek hatására nem éreztem semmit,mert tudom,hogy Bogicám okos kislány ha valamit elmagyarázok neki akkor megérti. Viszont amíg nem jön a kis tesó addig nincs mit meséljek neki.Addig várok vele.Voltunk,láttunk,megcsodáltunk a kisbabát,megtapasztaltam a leánykám reakcióját ,egyelőre nincs mit tennem,de számíthatok sok mindenre.De személy szerint szeretettől és a neveléstől függ sok minden.

2009.01.27( K) Esések és miegyebek

Elég ha 1 percre elfordítom a fejem máris azt kell látnom mikor megfordulok,hogy fel mászik az etetőszékre és segítség nélkül áll,a kanapén egyet táncolva hátraveti magát ,így aztán lehetetlen megfékezni hogy arcra ne essen és az orrát meg ne üsse.Leesett,megijedt, sírt,hüppögött,öleltem,pusziltam,kicsi karcolás még mindig látszik az orrán,de szerencsére nem törött el. Ma például utánam jött a Wc-re s mikor ki akart menni ,hogy valami papírkát dobjon el a szemetesbe az ajtóba nagyot esett én úgy ahogy voltam rohantam is utána,ölbe vettem,babusgattam,megijedtem, már én is sírtam és még sorolhatnám.:O Ezúttal pedig a felső ajka hasadt ki és folydogált icipici vér még az orrából is,de megúsztuk a fogkiesését.

2009.01.28 (Cs) Tükröm-tükröm mondd meg nékem......

Ahányszor Gyuszi tata feljön hozzánk mostanában Boglárka mindig megkéri,hogy a kendőt kösse a fejére:P Először a babával kezdték,de most már Bogica is élvezi a kendőt,hogy a fején van és nézegetni magát a tükörben.

2009.01.27( Kedd) Figyelmesség

Bizony ám majdnem elfelejtettem erről beszámolni,de oly annyira fontosnak tartom ezt,hogy úgy érzem muszáj erről írnom,elfelejteni ezt nem akarom.A múlt hét folyamán egyszer csak úgy kedvtelésből,szórakozásból vagy mit tudom én miért,Bogicám elszólta magát ahányszor hallott lépteket lépcsőn. fSőt az illető személy be se tette még a lábát az előszobába,de már a lépteiről felismerte,mert óramű pontossággal azonnal meg tudta állapítani,hogy ki fog most belépni az ajtón,mert mindig mondta:apuka,mamika anélkül hogy tudta volna ki jön valójában.

200901.19 és 26-i hétfői napok ugyanaz az esemény röviden

2009.01.25-26 (V-H) Autozós,vendégeskedős és ellentmondást nem tűrő percek,esték

Vasárnap: reggel ködös időre ébredtünk,férjem meggyőzött engem,hogy menjünk ki egyet a Hargitára sétálni mert ott napsütés van,bár eleinte fűlött a fogam hozzá.Végül beadtam a derekamat,autóba ültünk,Hargitán érve rövid sétát tettünk,autóba be és irány haza, hazaérkezvén sírás nem akarni kiszállni kocsiból:S Tovább szeretett volna autózni a leánykám.Aztán lefekvés,ebéd,aztán újra autóba be -és irány a Bölöny nagyszülőkhöz. Ott volt evés,ivás,kacagás,labdázás,szőnyegen való hintázás (mama és tata csúsztatták jobbra-balra a szőnyegen Bogit).Mikor készültünk hazafelé és kellett volna öltöztessem megint kis sírás következett ,újra nemaakarokhazamenni kell a labda, azt is haza hoztunk,este nem akar lefeküdni mert legszívesebben éjszakába nyúlóan labdázott volna ésatöbbi.

Hétfőn már kezdődött újra Bogicánál a labda mánia,bepakolászta az összes labdáit a mosógépbe,és aszongyta nekik:,,Szia labda-közben integetett is a labdáknak és már be is csukta a gép ajtaját.Aranyos volt.

2009.01.16 és23 -ik napon (péntekre esett) Szia

Péntek 16-án majdnem egész nap ment-mentegélt a lakásban közben megállt hátrafelé nézett integetve mondta nekem-szia és ment tovább majd megint megállt és újra köszönt.Közben az asztal körül futkorászva sziázott,a szatyorba betette a kis labdát és az ajtó felé fordulva,még visszafordult integetve s újra köszönt. Ekkor mondta először Marika mamájának csókolom.Csókolom Marika néni,de legtöbbször sziázni szokta.Mostanság nagyon szeret köszönni bárhová is megyünk hangosan mondja,szia,szervusz,csókolom .Sőt még idegeneknek is integet.jólesik nekem,hogy a leánykám magától értetődőnek veszi,hogy illik és kell is köszönni.
23-a is péntekre esik,megyek munkába ki se léptem az ajtón,és hangosan köszönt nekem a leánykám.Szia anyuka-miközben integetett s hozzám viharzott egy kis ölelésre. Jól esett ez a gesztus.

2009.01.22 (Cs) Ne félj......

...ha meghallja a szirénázó mentőt,a kakas kukéroklást,ha esik az eső,ha jön valaki fel a lépcsőn hozzánk és még be se lépett az ajtón máris mondja nekem rám nézve:Ne félj :O -miközben a kezével integet nekem.Ilyenkor nem tudom mire vélni ezt, helyesebben szólva nem tudom pontosan megállapítani,hogy valóban fél -e egy furcsa,szokatlan,idegesítő hangtól vagy pedig megszokásból hangoztassa folyton a ne félj-t?! Én pedig többször elmagyaráztam vagy megmutattam neki,hogy mi ez,mit jelent ez vagy az a hang amire épp mondta,hogy ne félj.Bár többször mondtam,hogy nincs mitől félni,nem bánt senki,itt vagyok én veled és ezekhez hasonlókat.Viszont meghallgattam anyósom jó tanácsát,hogy ilyenkor nem kell figyelembe venni az ilyesmit amikor hangoztassa a ne féljt-inkább ne róla tudomást vagy mondjam azt ilyenkor,hogy nincs semmi gond. Az utóbbi hatásosnak bizonyult mert többet azután nem mondta többször egymásután,hogy neféljneféljnefélj.már kezdett erről is szép lassan leszokni,sőt már egyre ritkábban hangoztassa. Meglássuk mi lesz ebből.

2009.01.20-.21( kedd-szerda) Hamupipőke és miegymás

Kedd:Marika mamával elmentek szokás szerint újra galambnézőbe a szomszédba ahol aztán a tulajdonos bácsi még megmutatta Boglárkának a kis fehér nyulait:)A nyuszik láttán Bogicám kissé meglepődött,hogy milyen csodaszép kicsik és fehérek,nem is csodálkoztam ezen hiszen életében most látott először nyuszit közelről.Eddig jóformán csak a képeskönyvben látott nyuszit,most pedig erre is lehetőség nyílt.Ezenkívül látott élőben macskát,kutyát,lókát (ahogy Bogi mondja), kecskét,kakast és kismalacot azt hiszem ennyit.Már alig várom hogy elvigyünk Vásárhelyre vagy Budapestre az állatkertbe,mackóházba... Az állatokról ennyit még remélem nem vagyunk lekésve csak nincs lehetőségünk élő állatokkal találkozni:S Tavasszal lassan erre is sor kerül....
Délután mikor felkelt Bogicám szépen feltettem a kérdést :
Anya:Hogy hol voltatok Marika mamival? Voltatok galambnézőbe?
Bogi: Bácsi
Anya: mit csinált a bácsi,mutatott neked valamit?
Bogi:nyuszi
Anya: Igen? tetszett neked a nyuszi?
Bogi: fejbólintás ami annyit jelent,hogy igen-és ismét mondta egymásután a két szót bácsi nyuszi :P
Anya:mosolyog,öltöztetés
Szerda:
Mivelhogy késő délután érkeztem haza a munkából,Bogicám is későn kelt fel,nem kaptunk normális elfoglaltságot magunknak,a tv-ben sem ment egyetlenegy jó rajzfilm,ezért feltettem a számítógépen kedvenc gyerekkori rajzfilmet a Hamupipőkét. Arra gondoltam,hogy Bogica egészen másfajta,érzelmes mesét hallhat ugyan figyelt a képernyőre,de nem nagyon érdekelet maga a mesefilm.Én annyira hatása alatt álltam Hamupipőkének,hogy muszáj volt végignéznem a nappali padlóján ülve akárcsak egy kisgyerek. A leánykám addig rajzolt,járkált,tett-vett és én amíg érzelmesen,könnybe lábadt szemekkel néztem a csodás hamupipőkés rajzfilmet tudomást sem véve,hogy mit csinál az édes galambocskám. Hagytam,hogy a könyveket egymásután szedje ki a polcról és rakja az ölemben annyi könyvet sikerült kirámolnia neki,hogy lassan-lassan halmozottak a könyvek,hogy egészen arcomig értek,hogy egy pillanatra arra kellett gondoljak,hogy biztos Bogicám nem akarja,hogy nézzem és nézzem a mesefilmet:P Végül hagytam,fogtam Bogica által felgyülemlet könyveket a karjaimban,sőt még fél szemmel kellett tovább néznem a mese végét ,miközben egyszerre nevethetnékem és sírhatnékom támadt.Az előbbi azért,hogy milyen okosan kitalál valamit a kislányom,csak azért hogy csakis őrá figyeljek ,és mert nagyon angyalian édes volt ahogy könyveket adta nekem,miközben láttam rajta,hogy tényleg jókedvében tette mindezt. kaptam is cserébe egy hatalmas cuppanos puszit és egy ölelést,amiért boldoggá tettem őt azzal,hogy ültem nem is tudom mennyi ideig földön,és hagytam hogy pakolásszon. Az utóbbi pedig a mese végén azt hittem elsírom magam mert szerettem,sajnáltam és együtt örvendtem a főhőssel Hamupipőkével.Ezek után már csak remélni tudom,hogy Bogika is mikor nagyobbacska lesz ugyanúgy fogja nézni Hamupipőkét.Egyébként ezt a mesefilmet Gabi keresztata vette le az inernetről Boglárkának.Ezer köszönet érte.

2009.01.17-18 (Sz-V) Szánkózós,mamázós.szülinapos hétvége

Sz: Délelőtt épp sétálni indultunk Bogicámmal amikoris megérkezett anyukám,így hármasban mentünk egyet szánkózni a házunk udvarára,úgyhogy felváltva ültünk Boglárka háta mögött a szánkón. Nagyon jól telt,jól éreztünk magunkat. Végül késő délután eljött hozzánk Baba déd -mama mint mindig most sem jött üres kézzel hozott tésztát,csokit,banánt . Épp akkor evett Bogicám, és amikor a csokit meglátta máris kellett neki az,de én gyorsan eltettem s szépen elmagyaráztam a leánykámnak,hogy most -előbb ebédelsz és majd miután ettél kapsz csokit is addig nem .És mint aki értette,hogy miről van szó szépen elfogyasztotta az ebédjét anélkül,hogy egy ellentmondást nem tűrő, hangos szót kiadott volna a csoki miatt amiért nem adtam.Bár eleinte nem tetszett,hogy ebéd közben Bogicám szeme láttára a csokit elővette Baba mama nyilván azt hitte,hogy most megette a levest és második fogást nem adok.Ez tévedés volt,mert bizony adtam spenótot,de már vajmi keveset evett belőle legnagyobb sajnálatomra.Viszont nagymamám csodálkozott, kissé meglepődött arckifejezéssel kérdezte tőlem:Bogi mindig ilyen jó kislány? Más gyerek eddig már kiverte volna a biztosítékot egy csoki miatt. ezeket mondta -ha még ebéd előtt nem kapják meg és hasonlók.Mire én igennel válaszoltam,csakhogy én a lelkem mélyén tudtam,hogy nagymamám azt hiszi a gyerekekről,hogy szófogadatlanok,nem lehet kezelni őket,vagy szép szóval rájuk szólni ésatöbbi. Se vége,se hossza nem volt a szóáradatnak,hogy -Bogi erősen jó kislány,miközben nagyi a kezét a mellkasához tette még mindig csodálkozva azon,hogy Bogi hogyhogy nem hisztizik,nem követeli a csokiját.Jólesett a dícséret,bár nem ez a fontos,hanem az hogy ne legyen elkényeztetve a leánykám.
Késő estefelé viszont lejött anyukám ezúttal már apukámmal és Gerő öcsémmel.Beszélgetős,játékos,megnempuszilós estéink voltak némi kacagás kíséretében. Az utóbbi már csak azért is érdekes mert dédi mama mondta a leánykámnak, hogy puszilja meg anyukámat és ahelyett,hogy megpuszilta volna gyorsan gondolt egyet,hogy elterelje valamivel a figyelmünket s a földön lévő Mukás nevét mondta,hogy ne kéne puszit adjon:P (gondolom én).Mivel dédi látta,hogy Bogi nem akarja nagymamáját megpuszilni hát akkor puszilja meg a lovacskát( épp akkor a hinta lován ült).azt már boldogan megpuszilta,megölelte:)
V: Délelőtt édeskettesben szánkóztunk mimózámmal,délután pedig felköszöntöttünk Zsófi keresztmamát 40-ik születésnapja alkalmából.Beszélgetős,egymásután tésztaevős,unatkozós,keksz evős,zenehallgatós percek,órák teltek el így.Bogicám többször egymásután vette el ,de mindig más-más tésztának a felső lapját amelyik kakaós krémmel volt kenve és azt a majszolta,Mikor én már megelégeltem ezt,hogy elveszi a felébe beleharap,aztán leteszi a kis tányéra és újból vett már ideje volt rászólnom,hogy :tegye vissza a helyére.A parancsom azonnal hatásos volt mert a kicsi galambocskám a helyére tette , és többet nem vette el .Zsófi csodálkozva nézett rám azt kérdezve.hogy mindig ilyen szófogadó? Hát most mit mondjak, ismét igen volt a válaszom és remélem mindig szófogadó lesz.Hm.Jól esnek nekem ezek a kérdések.

2009.01.24.(Sz) Séta kettesben és egy fekete kutya

Délelőtt megfőztem a levesnek valót,előkészítettem alapnak a burgonyát,megcsináltam a kiflinek való összetevőket és utána már mentünk is sétálni Bogicával. Be kell vallanom ez volt az első alkalom,hogy még a babáját is hozta magával sétálni.Előtte pedig mikor az előszobában szép lassan feladtam a kabátját,sapkáját,sálját a kezében fogta,nézte az iker babái közül az egyiket,megkérdeztem,hogy viszünk a babát is sétálni? A válasz pedig igen volt mert sugárzó arccal,fülig érő kis mosollyal,a baba megpuszilásával adta tudtomra,hogy a baba is jön velünk:) Így hát hármasban kerekedtünk útra a galambok felé ahol is aztán kaptunk egy negyedik sétálós barátot egy fekete kis kutyát. Hogy az igazat mondjam a kis kutyának akinek nem is tudom milyen a fajtája (gyenge vagyok e téren ,bocsi ) inkább Bogicám tetszett meg ,és az ahogy a babáját fogja a kezében mert visszafelé vezető úton már hazáig kísért bennünket.A kis ,,barátunk,, pedig még a házunk udvarára is bejött és mint aki tudta hová kell haza csoszogjon már fordult is kifelé a kapun.
Késő délután pedig neki fogtunk kiflit sütni úgyhogy Bogi is kivette a részét a munkából tészta nyomogatásával az ujjával aminek következtében lett összelisztezős asztal,padló,szék,ruha végül ruha cserélős percek ,és estefelé pedig Meli mamázós és Feri tatázós játékkal,kávézással,kacagással,meseolvasással teltek fárasztó estéink ( utóbbi az én részemről).Végezetül mikor szép lassan haza készülődtek Meli mamáék drága kicsi Bogicám marasztalta őket a kanapéra mutatva,beinvitálta újra Meli mamáját, a szobájában, és végül aztán mikor tényleg az előszobában szedelőzködtek a nagyszülők s kiléptek az ajtón Bogicám hatalmas sírással jelezte,hogy neki nem tetszik hogy ilyen hamar elmentek a játszós,csakis őrá figyelős,vele foglalkozós nagyszülők:O Ez a nagyszülősminihiszti- így kezdődött ma este és ugyanígy ért végett vasárnap reggel is amikoris Mari mami is lelépett.

2009.01.16.(Péntek) Ismét a könyvekről dióhéjban

A múlt héten rendeltem az Bookline-on az Annapetigergő három könyvét amit az Alexandra könyvesboltban nem kaptunk meg és még egy Bilikönyvet s ma érkezett meg amit készpénzben fizettünk ki. Bogicám láthatóan örült a könyveknek mert mindennap kell olvassak belőle.:P Kezdetben úgy tűnt nekem mintha magamnak rendeltem volna de szerencsére ez egészen nincs így,de én is imádom olvasni .

2009.01.06( kedd) Egy apróság

Délutánonként sosem szabad megzavarni Bogicát még akkor sem ha már teljesen fel van ébredve.Inkább elüldögél egymagában, leskelődik az ajtón,gondolkozik,pakolászik vagy épp jókorát lustálkodik az ágyában. Ha pedig észreveszem,hogy már felébredt és bemegyek hozzá a szobájában egy et köszöni,megpuszilni,egy ölelést várok el tőle és ahelyett,hogy nekem örülne inkább sír,hisztizik,elfut,a fal felé fordul,hogy ne lásson.Ilyenkor persze elbújna a világ elől semhogy valaki a közelébe merészkedjen.Így aztán mást nem teszek minthogy nem beszélek hozzá,egy időre magára hagyom az ágyikóban,hogy ébredezzen és aztán magától kijön jókedvűen.Ilyenkor egy teljesen életvidám,mosolygós Boglárka tér vissza a délutáni sziesztából aki hajlandó az anyukájának örülni,aki hagyja,hogy agyon pusziljunk,öleljünk és akihez lehet már normálisan beszélni.-.Mindezekhez hozzátartozik az is,hogy sokkal inkább az apjához bújik,öleli,puszilja a délutáni órákban ha esetleg pont akkor kelt fel amikor én hazajöttem a munkából,hogy nem szívesen látna ilyenkor.Teljesen jogos a reakciója hiszen a délelőtt folyamán jóformán anyósom és a férjem foglalkoztak enni adtak,játszottak,sétálni vitték, együtt rudiznak,énekelnek,mondókáznak ésatöbbi . Nem is titkolom azt sem,hogy életvidám emberek. Ezek után teljesen megértem,nem szomorkodok ha Bogicám meglát engem ,és azonnal elfordítsa a fejét az apjához bújva mintha haragudna rám:p,,Hogy anya hol voltál ma egész nap?,, (gondolom én). Végül mégis elfelejti az egészet és a délután hátralévő részében örül nekem,én kellek mindenhez ha szomjas,ha éhes,ha játszani akar akkor kiabál,hogy Hajni még mindig hajnikáz. Kiváncsi vagyok mikor fog erről leszokni.Hm.

2009.01.15(cs) A mai nap és az érzelmek vihara

Délelőtt indultunk volna vissza a dokihoz,de elmaradt mert Bogicám még aludt,én is addig rendet raktam a konyhában,aztán ahogy felkelt evés,orvosság bevétele,öltöztetés után már én indultam munkába.Mikor hazajöttem 1 órakor épphogy a leánykámat 5 percre fektette le anyósom,még szerencse hogy nem aludt el,mert azonnal felöltöztettem és már ültünk is be a kocsiba s robogtunk fel a kórházhoz. Előtte pedig mondtam Bogicának,hogy megyünk egyet kocsikázni aki meghallva a kocsi szót fülig érő szájjal,kezeit az égre emelve ujjongott örömében,hogy mégis megyünk egyet autózni nem is sejtve hová.Bár tudtam,hogy ott lesz az orvos mégis kellett várni fél órácskát a váróteremben amíg a gyerekosztályon befejezte a dolgát az orvos és lejöjjön.Ideges voltam mert Bogicám álmos,dühöngtem mert azon gondolkoztam,hogy valahogy a nappalok összefolynak az éjszakával anélkül,hogy normális,hasznos dolgot csináltunk volna a nap 24 órájában. S főleg hogy mai nap semmit de semmi értelmes dolgot nem tudtam Bogival együtt csinálni ami jól esett volna mind kettőnknek. Szóval igazságtalan egy világban élünk mert a nő ugyebár reggel felkel,rohan,hazajön főzés,mosás,takarítás,ebéd,megint mosogatás (ez legalább 3 alkalommal) és hovatovább ott van egy aranyos férj és egy gyerek akikkel kell foglalkozni.Aztán mikor mindenki álomra hajtja fejét akkor kell még tanulni és olvasni.,legalábbis pillanatnyilag nekem úgy tűnik.S akkor csodálkozunk hogy gyerekink nem fejlődnek normálisan,nem olvasnak mesét,egész nap szinte a képernyőt vagy a számítógépet bambulják:O Vajon mindez miért van? Azért mert a nők többsége dolgozik,munkába jár estére meg hullafáradt semhogy a gyerekével foglalkozzon,ez nincs így jól határozottan állítom. Brrrrr..... Szóval ezek kavarogtak a fejemben amíg a drága galambocskám ott szuszogott az ölömben ülve,a fejét a mellkasomra hajtotta én pedig szorosan átölelve,mindentől védve simogattam,pusziltam,boldog voltam,hogy nekem van egy gyerekem akiért érdemes élni. Ismét állítom,hogy akiért érdemes dolgozni,rohanni mert amit teszünk csakis a gyerekemért teszem semmi másért, és hatalmas boldogásg volt,hogy ezalatt a pár perc alatt csak egymáséi voltunk. Ezeket nem hiába írtam mert amikor hazaértünk egyből már feküdt is le és csak délután 6 órakor kelt fel úgyhogy ma szinte egész nap semmit sem foglalkoztam vele azaz csak este.Az pedig nem ért semmit.,legalábbis az én részemről. Ma olyan semmilyen álló nap volt reggel kelés,munka, rohanás,orvoslátogatás, várakozás,kontroll vizsgálat aztán délutáni alvás aminek nem örvendtem.Sőt inkább piszokrosszul éreztem magam és az egész világra haragudtam..Végezetül még azt szeretném mindezekhez hozzáfűzni,hogy dédnagyanyáink,nagyanyáink idejében a nők otthon ültek finomabbnál finomabb ebédet főztek a családjuknak,tiszteségessen nevelték fel gyerekeiket,odafigyeltek a tanulásra és aki megengedhette magának az pedig szolgálót tartott. Ma már egy nő is dolgozik,tanul,gondozza családját és a többi,bár fárasztó és idegölő tud lenni az ilyesmi. És akkor csodálkozunk azon,hogy miért van sok válás,miért nem tanulnak gyerekeink és a sokszoros miérteket sorolhatnám. Gyógypedagógus szemmel ez a véleményem és ilyenkor dühös leszek.Ezeket nem azért írom mert én nem tudnám mindezt megcsinálni,sokkal inkább azért mert minden téren meg szeretnék felelni tökéletesen,hogy változatos étel kerüljön az asztalra,a gyerekemmel pedig hasznos értelmes dolgokkal töltsem el a szabadidő fennmaradó részét ,amikor nem munkába vagyok hanem itthon.Az igazsághoz hozzátartozik az is,hogy szerencsém van mert sok vakációm lesz aminek nagyon örülök,de sajnálom azokat a gyerekeket akinek az anyukája reggeltől estig dolgozik vagy alig foglalkoznak a gyerekükkel.Saját munkámon tapasztaltam mindezt. Igaz semmi okom panaszra és még csak 25 éves vagyok,de olykor megrohannak engem az ehhez hasonló érzelmek,hogy miért van ez? Megvan rá a jó okom.Erről majd titkosított úton szeretnék beszámolni,ha ugyan sort kerítek rá,de az is lehet hogy már kihűlő félben lesznek ezek az érzések.Ki tudja?

2009.01.15.( Cs) Elmaradt december végi és újabb Boglárkaságok

Nagyon elmaradtam arról,hogy beszámoljak mi minden huncutságot,nevetnivalót tud produkálni az én okoska,mindent megcsinálós,megpróbálós leánykám,hogy olykor próbára tegyen bennünket.Bár az utóbbi ritkaságok közé tartozik,mert bevallom azért tiszta szívéből,saját gondolatai vezérlik Boglárka csíntevéseit és egyéb cselekedeteit.Ezek után három napig másról sem beszélünk a családtagok között beleértve szülőket,nagyszülőket,keresztszülőket csak arról folyig a társalgás,hogy Bogicám mit csinált,mi újat mondott,milyen édes,milyen okos,hogy milyen huncut,játékos,szeretgetős,puszilós,szemforgatós,tévedésbe ejt valakit csak azért,hogy ne kelljen oda menni,ezt vagy azt csinálni amire megkérjük és többi.....Ugyebár ilyesmi előfordul Bogicám részéről,ha valamit nem akar vagy épp a saját célját akarja elérni.Igy is nagyon,sőt élvezzük az ilyen helyzeteket:)
*
-Ha Bogi meglássa,hogy nyers kolbászt,virslit eszünk akkor máris éles hangjával túlkiabálja a beszélgetésünket,a tévét csak azért hogy végre csakis rá figyeljünk és mert imádja a kolbászkát.nem is beszélve a rántott húsikáról vagy fasírtról mert enm tartozik a kedvencei közé. Ha már kolbászka akkor rendületlenül kiabálja,hogy kolbászka,kolbászka-és ezt teszi addig amíg nem teljesítettük kérését.
*
Ha az apja bekapcsolja a zenét a számítógépen,hogy zeng a ház tőle,ilyenkor a leánykám rohan hozzám nagy boldogan,mosolyogva,fülig érő szájjal és mondja nekem :zene zene. Egyszóval az értésemre adja,hogy megy a zene és miylen jó zenét hallgatni ez már sugárzik az arcáról.Az apjával ketten belevetik magukat a zene hallgatásba,táncolnak,kacagnak de van olyan amikor Bogica egyvégtében futkározik a nappaliban.Ilyenkor kimutatja szélvész,energiabombáját,hogy ilyenkor amíg a zene megy mimóza meg sem áll egy percre sem.
*
Hogy mikor is volt le írtam egy füzetben pontosan január 5-én ,hogy amikoris nem akartam szaloncukorkát adni a kislányomnak ,mert ment a pocikája(később kiderült,hogy mégis a vírusos torogyulladása miatt változott meg a széklete).Igen és mivel nem akartam a legnagyobb kedvencét csokit adni enni ezért,hogy mindenáron a célját elérje szépen felmászott a székre és elcsente a szaloncukorkát. És mit csinált? Máris beviharzott vele a szobájában,kibontotta az ügyes kicsi,édes kezeivel a csoki papírját betette a kics játék szekrénybe ( nyilván azt hitte nem kapom meg).Ezek után mintha semmi sem történt volna úgy jött ki a szobájából.hogy már ette a csokoládét:P Még időben észrevettem és a csoki másik felét el is vettem tőle:O
*
Még decemberben volt egy csokis ügy amikor mi Bogit ott hagytunk anyuéknál,a leánykám ugyancsak megkívánta az asztalon lévő csokit:P Anyukám szépen ketté törte neki a tányéron,igen ám nyugodtan elvehette volna az én erősen szófogadó,illedelmes,drágajó leánykám,de addig nem nyúlt hozzá amíg anyukám meg nem engedte neki. Addig csak nézte,nézte és nézte a tányéron lévő csokit s mondta,csoki -miközben kissé szégyenkezve mutatott is feléje,hogy az kell neki. Megint csend,semmi nem történt.Nézte és nézte újból mondta csoki aztán mintha úgy emlékszem volna a csokinak mondta kocsi,ismét nem szólt semmit anyukám csak élvezte a kislányomat,hogy mondja csoki,kocsi,rámutat a csokira és nem mer hozzá nyúlni.Végül aztán mikor anyukám mondta,hogy most már elvehet az oly kívánt csokit és aztán boldogan, jóízűen elmajszolta.Mi épp vásárolni voltunk az apjával karácsonyra.
*
Ha valami begurul a tévé asztala vagy kanapé alá akkor máris rohan a fiókos szekrényhez,hogy vegye ki a fakanalat és azzal vegye ki a begurított labdát vagy egyéb játékot:) Ezt pedig Mari mamájától tanulta.
*
És akkor január 10-én itt volt anyukám,én gyorsan lefutottam vásárolni a közelben lévő Merkúr üzletbe de azelőtt előkészítettem a porszívót.És mikor visszajöttem már anyukám porszívózott helyettem, amitől aztán kevés feladat hárult rám ami a takarítást illeti.És hiába akartam mindenáron kivenni anyukám kezéből a porszívót a lányom ezt nem engedte meg,vissza keleltt adjam Meli mamának,hogy folytassa.Ez azért volt érdekes mert anyukám mesélt,mondott mindenfélét Bogicám mit egy papagáj mondott mindent utána, mindenfelé követte a nagyanyját szobáról szobára a porszívóval együtt:) Egyszer csak anyukám megkérdte az unokáját,hogy menjen dobjon el valami papírt a szemetesbe ( ha én mondtam volna biztos eldobta volna),de így mindenképpen a nagyanyja mellett akart maradni: Ezért úgy tett a huncut kislányom mintha kimenne a konyháig és tényleg eldobja azt a papírt,ehelyett csak a nappaliban lévő számítógép asztaláig ment s ott megállt.S hát mit csinált?Azt hitte anyukám nem fogja észrevenni? Azt a papírt ami a szemetesbe kellet volna kerüljön a kertész nadrágja elülső zsebébe csente el:P Ezt pedig az apjától látta,mert ő is kertész nadrágot visel nap mint nap és annak elülső zsebébe teszi a kulcsot,papírt,pénzt és miegyebeket.Hát hogy mit nem csinál a kislányom?!De olyan édes volt ilyenkor,hogy egyem meg a kicsi kezét.
*
Valamelyik nap decemberben a szakácskönyvet böngésztem ,hiába volt minden mert egy percre sem hagyott engem Bogica,hogy nyugodtan olvassak:S Épp akkor kellett neki a könyv amikor nekem,ha kivettem a kezéből visszavette,ha kimentem a szobájából,hogy akkor játszódjon egyet a kiszemelt könyváldozattal.Ő is utánam rohant a könyvet otthagyva a szobában,én akkor vissza futottam a k9nyvért remélve arra,hogy neki akkor biztos nem kell vagy elfelejtette:legnagyobb sajnálatomra újból elvette,minden harcot feladva a hálóba mentem lefeküdni,a kicsi galmabocskám is utánam jött lefeküdni amiiből nagy kacagások közepette hancúrozós játék kerekedett.Ez olyan nap volt,hogy neki semmi sem volt jó ,mindenben követett engem mint egy ,,árnyék,,.de igy is jó volt anno.

2009.01.06.(Kedd) Esti mese ....

Apával esti mese...... ez ám a nagy öröm ,együtt látni olvasni apát és lányát.






















Mikor anna,peti és gergő könyvet kell olvasni akkor az összes könyvet Boglárka szeme elé kell tenni:):P Ezt egy kicsit soknak tartottam úgyhogy most már egyszerre csak egy könyvet nézegetünk. A többiek megvárják a polcon mikor rájuk kerül a sor lassacskán. Különben voltak olyan napjaink,hogy Bogica az egyiket nézegette,míg a másik annapetiből mesét olvastam fel neki:) Végül mikor az előbbit megunta akkor asszongyta ,hogy:másikat,másikat és akkor cseréltünk könyvet.Érdekes.

2009.01.14.(szerda) Tv,Könyv és egyéb elfoglaltságok

Meglep de Boglárka imádja a könyveket reggel ahogy felkel,felöltöztetem első dolga,hogy valamelyik könyvet átlapozzon és ezt teszi reggel,délután és este viszont már igényli a mese olvasást.Feltűnt nekem a tegnap,hogy végig türelmesen elnézegette,végighallgatta a két oldalt amit felolvastam neki az Anna,Peti és Gergő könyvből.Többek között most ez a kedvence, ha mesét akar hallgatni akkor csakis az Annapetit hajlandó végighallgatni már amennyire a türelme megengedi. Bejön Bogicámnál az is,hogy egymásmellé,egymásra rakja a könyveket a polcon vagy épp belelapozz és mondja nekem,hogy oassál,oassál. Egyszóval imádja a könyveket aminek szintén örülök,mert sok szempontból előnyösnek tartom, a képeket nézegetve ő is olvas,ha pedig elfoglalja magát egyedól akkor mindig a könyvekkel a játszik.A minap tapasztaltam ha végzem a háztartási munkámat amiben néha besegít mondjuk mosogatásban,ruhateregetésben,portörlésben és ennyi,de amikor megunja akkor többnyire felült a kanapéra és a tévét bambulta. De ennek már vége,mert rájöttem,hogy a legjobb dolog hogy ha a tévé ki van kapcsolva akkor nagyon el tudja magát foglalni a könyvekkel vagy egyebet kitalál magának.Sokszor volt lelkiismeret furdalásom amiatt,hogy én amíg főzök,takarítok vagy mit tudom én mi foglal el engem a nap,hét bármelyik órájában szegény Bogicám a Tv-t nézte,de ennek véget vetettem. Már elég nagyobbacska ahhoz,hogy ilyesmiben részt vegyen,nagy körültekintéssel,ügyesen el tud végezni bármit a maga 21 hónaposságával.Sokkal boldogabb vagyok amikor együtt csinálunk valamit,bevonom a háztartási munkába ha mégsem akkor inkább a könyveket böngészi. Ha nekem van szabad órám akkor azt az időt kihasználom amit a kicsi galambocskámmal tölthettek el. És ez pedig így van jól. Nem tudom,hogy korai ez a könyvek közötti sürgés-forgás és nem teszek kárt benne abból a szempontból.hogy egy idő után megunja,és amikor olvasni kellene nem fog?! Ki tudja? Mindenesetre jó ha több mesek9nyv veszi őt körül,ha az egyiket megunja jó lesz a másik mármint ami a képek nézegetését illeti.Egyelőre,aztán rövid mese,mondóka,majd jönnek a hosszabbak és még sorolhatnám. Mindenesetre nagyon szeretném,hogy a lányom szeresse a meséket és tenni fogok azért,hogy egyetlenegy hétköznap, hétvége vagy épp este se maradjon ki meseolvasás nélkül.Mindezek csak akkor ha lesz rá időnk és a körülmények is megengedik,de könyv mindig van és lesz akárcsak az idő s épp az utóbbit ki kell használni. Én könyvmániás vagyok nagyon,és nem csak azért mert tetszenek a könyvek,hanem mert imádok olvasni. Hm és látom most ,hogy Boglárka is imádja könyveket,csak nem tudhatom most,hogy valóban úgy fog szeretni olvasni mint én? Azt viszont észrevettem,hogy a leánykám szereti a könyvek sokféleségét,(színeket,nagyságágát,borítóját és azt amit benne van illetve meglát). Ilyenkor persze hatalmas fülig érő szája van:P No, majd meglátjuk épp ez lesz izgalmas számomra..

Az okos tekintette nyugalmat,boldogságot sugároz ahogy a könyvekkel eljátszik:)

2009.01.14.(szerda) Kicsi dágaságom

Egész délelőtt segített nekem mosogatni rakosgatta a tányérokat,a fejjel lefelé állított és elmosott poharakat fel állította ahogy illik,a kiskanalakat kiszedte a fiókból amiket már elpakoltam és tette vissza a mosogatóba (közben a székre felállt -leszállt többször).Mikor látta,hogy az asztalterítőt kiveszem a szekrényből és megterítem az asztalt, utánam ő is oltári komolyan,lelkesen kivett egy edénytörlőt, és a székre felküzdötte magát,hogy az asztalt elérve ,,segítsen megteríteni Nekem ,,:D Ilyenkor rettenetesen örültem és meg is dicsértem a kicsi,drága kincsemet,egyem meg a kicsi kezét.Olyan édes,ennél jobbat nem kívánhatok az élettől mint mikor az én kicsi lányom segít nekem.kell ennél több?
*
Ebéd közben komolyan néz minket az anyját,apját,hogy másfélét eszünk,a szemei jobbra-balra forognak, és egyszer csak az apja karját gyengén,kedvesen megérintve,mosolyogva mondta:Jó étvágyat:) Engem ugyan kissé meglepett mert nem én tanítottam meg ilyesmire a leánykámat,nem nekem kívánt jó étvágyat az asztalnál és közben a férjemre néztem kérdően,hogy ez a gyerek kitől tanulta meg? Mikor Zoli mondta,hogy ő szokott nap mint nap a lányának jó étvágyat kívánni és ezt visszakapta ma első ízben. Ezek után nem is csodálkozok ha nekem nem kívánt jóétvágyat...... de jól esett hogy ilyen figyelmes,kedves kislányom van. Szégyellem magam,hogy nem figyelek az apró illemszabályokra,na most már ezúttal erre is vigyázni fogok,hogy mikor mit mondok, ha véletlenül olyan helyzet adódik akkor annak megfelelően viselkedjek,beszéljek. Ki mástól tanuljon a saját kisgyerekem hanem az első személytől éspedig: az édesanyjától? Különben a jó étvágyat kívánás sosem volt az erős oldalam,bár azért többször szoktam mondani nagyobb társaságban,de a legtöbb esetben úgy tűnt nekem mintha meg sem hallották volna,nemhogy szűk családi körben. De a lányom kedvéért érdemes erre vigyáznom és kell is,már csak azért is mert megfigyel,megtanul mindent nagyon hamar (cselekedet,szó,illem). Szégyellem magam most is a lányom előtt le a kalappal előtte:)
*
Még jövök az elmaradt beszámolókkal,képekkel tarkítva.....