Herbalife -Kindermins

Ezt a Amerikai márkájú vitamin szirupot amelyik történetesen a legdrágább a gyerek vitaminok közül ( legalábbis ha nem tévedek) Zsófi sógornőm ajánlotta amikor még a kórházban voltunk:) Így aztán három gyerekorvost is megkérdeztem a biztonság kedvéért,hogy adhatok-e belőle a leánykámnak? Mindhárman egyöntetűen állították,hogy ez nagyon jó vitamin gyereknek és felnőttnek is egyaránt ha minden igaz.Bár az utóbbi állításomban nem vagyok biztos benne mert csak fél füllel hallgattam,de az igaz,hogy a fent említett vitamin forgalmazója ismeri szerte világból az orvosokat.
Bár az orvosok a drágasága miatt nem ajánlják önként ezt a vitamint a szülőknek,de mégis állítom,hogy nagyon jó mert erősíti az immunrendszert,étvágygerjesztő és még sorolhatnám...... leglábbis ezt tapasztaltam.
Nos, ez az oly drága szirup tartalmaz: A,C,DE vitamint, Tihamint, Riboflavint,Niacint, B6 vitamint, Biotint és Panthotenic Acidot,de vasat nem tartalmaz.

Állatok nevei 2

Tegnap újra a képeskönyvet nézegetve Bogicám ezúttal mondta,hogy: malacnak-mala,cica,macska-macsaka,pingvin-ping,kutya.:)

Rizs,fekete macska és alvás

A délelőtt folyamán adtam Bogicámnak kis tálkát és rizset szórtam az etetőszék műanyag asztalára,és azt mondtam Neki,hogy:,,A rizset tegye be a tálkába,,,így aztán hatalmas jó kedvvel vetette bele magát a rizs rakosgatásába előbb a bal kezével, aztán a jobb kezével.Egyelőre nincs kialakulva nála a domináns kéz,hogy melyiket fogja használni a kanalazáshoz,rajzoláshoz, és egyébb kézügyességi dolgokban..... Aztán déli egy óra körül feljött Mari mama,hogy menjünk egyet sétálni a Gambrinus felé ahol lehet látni fekete macskákat az egyik szomszéd néninél. Igy hát hármasban elindultunk sétálni,de Bogicám tiltakozott az ellen,hogy kézenfogva sétáljon a két lábacskáján ezért a karjaimban vittem oda és vissza hazáig. A babakocsit vagy a biciklit még egyelőre nem akartam elővenni mert hideg az ülökéje, és pokrócot nem vittem le magammal hm...... Séta közben Mari mama mondogatta Bogicának,hogy fekete macska,megyünk a fekete macskákhoz- Bogicám is mondta,hogy FEKETE,FEKETE,FEKETE:) Amikor megérkeztünk a fekete macskák keritéséhez akkor az én kicsi mimózám ragyogó szemmel nézegette a macskák hancúrozós játékát,futkátozását. Végül 20 percnyi séta után haza mentünk ahol azán az ágyban kötött ki a leánykám,nem is akárhol hanem kizárólag csak a szülői hitvesi ágyban volt hajlandó lefeküdni. Mostanság délutánonként a hálószobában alszik, este pedig a saját kicsi birodalmában a kis ágyikójában.

Igy alszik el mindig,hogy a nyelvecskéje egy icipicit kilátszik:)))

Estefelé pedig elmentünk a szüleimet meglátogatni ahol aztán bogicám nagyszerüen érezte magát, eljátszottak Meli mama gyöngysoraival amíg mi elmentün bevásárolni élelmiszert a Merkúr üzletben.Nem akartunk Mimózát kitenni a hideg estének, aztán bevinni a nagy meleg áruházban sem.

Szégyenérzet

Hétfőn ( nov.9-én)meglátogatott bennünket Gergely öcsém aki többnyire ritkán szokott hozzánk jönni, és persze e az én galambocskámnak szokatlan,ijesztő illetve el is szégyelli magát ha kedve úgy tartja a magas ,izmos termet, kissé rövidre nyírt haj látványán. Valljuk be őszintén,hogy az én leánykám nem ilyen szégyenlős,félénk mindig amikor meglátja az öcsémet:P De most olyan volt mint egy bújós kiscica,hogy a világért sem akart rólam leszállni,nem mert az öcsémet nézni, ha véletlenül is rávetődött a tekintette az öcsémre akkor gyorsan a szeméhez kapta kezét vagy épp elfordult ,és a mellkasomba fúrta arcocskáját. Mikor már meguntam térdelni a földön miközben Bogicámat fogom fájó háttal, akkor már felültem az öcsém mellé a kanapéra:P Ekkor már bogicámnak kezdett oldódni a szégyenérzete vagy a félelme mert én sem tudom pontosan,hogy mi volt az ami kiváltotta mimózából,de viszont már barátságosan nézte a keresztapját:,kezdett lemászni rülam és járkálni is:)

Szeretlek

Anyósom ma mesélte nekem,hogy az én kicsi csöppkém már két napja tudja mondani,hogy,, Szeretlek,,.Ezt pedig anyósom tanította meg neki a fülébe suttogva az unokájának,viszont én már napokkal ezelőtt mondogattam Bogicámnak,hogy szeretlek,szeretlek,szeretlek de úgy látszik akkor nekem nem mondta vissza. A minap végre ki tudta mondani,de akkor is úgy hogy az apja lábát szorosan átölelve mondta,hogy SZERETLEK:)))) Én nem láttam,nem hallottam azt hiszem nem is voltam akkor jelen mikor elhangzott mimóza szájából a szeretlek szó...... De zabálnivalóan édes lehetett:)

Ebéd előtt......

Megterítettem szépen az asztalt,de szokás szerint Zoli a gép előtt ült a rendelést nézegetve,gondolkozva,hogy még mi kell jövőre a termesztéshez és ilyenek.Én hiűba kiáltottam jó hangosan,hogy ZOLI,ZOLI kell ebédelni-semmi válasz, Zoli,Zoli gyere már ebédelni-még mindig semmi válasz.:S De már itt az én kicsi csöppke Bogicám nem hagyta annyiban a dolgot, ha nem ő is beállt segíteni nekem,hogy az apja jöjjön már ebédelni-ezért oda ment az apjához és a kicsi kezével megérintve az apja karját úgy hívta ebédelni-elég volt Zolinak a kicsi lánya érintése mert egyből rá nézett és már állt is fel,és mind ketten ott termettek az asztalnál :D Olyan édes volt az én kicsi csöppke-drága csillagom ahogy az apját hívta,hogy most is meg tudnám zabálni:)))) Nem felejtem el!!!

Olyan mint egy Mimóza.......

...mert olyan édes,szelíd,kicsi vékonyka,ártatlan,hogy nem szabad hozzá nyúlni,nem szabad bántani,nem szabad mittudom én mi sokmindent az én csöppke Bogicámmal. Ezt mondta a tegnap este a szüleimnek ( Imi bácsi névnapján voltak a vendéglőben) dr.Márk Imre általános belső szervi röntgenorvos:) Bevallom nekem nagyon jól estek a szavai ettől a szigorú főorvostól akitől ugyanis minden páciens fél mert olyan szigorú a tekintette illetve olyan az arca és sajnos be kell valljam a kórházban is kissés zigorúan nézett rám ha bejött a kórteremben látogatni minket. Azt sem tudtam hogyan álljak mellette,viselkedjek vele szemben illetve kérdezzek bármit is tőle még akkor is ha a felesége aki szintén orvos apukámnak rokona,komája és méghozzá egészben véve a család közeli-nem közeli hozzátartozója. Miért? Azért mert a kórházban úgy kezelt engem mintha nem is lennénk régi jó ismerősök, a családi körben viszont olyan mint egy angyal .Hihetetlen dehát ő ilyen ember,kétféle énje van a doktor úrnak a kórházban túl komoly arckifejezése volt mások előtt nem mutatta,hogy közeli ismerős, itthon pedig rá se lehet ismerni arra a komoly emberre aki volt.Hm. Aztán hosszasan ecsetelte,hogy nem szellőztettem a kórteremben pedig egész nap forrón fűtöttek,hogy szinte alig érződött a friss levegő áramlat.Aztán persze azt sem tudtam mit csináljak,ha szellőztettem volna egész nap akkor Bogicám ráfázott volna. Ha pedig nem szellőztetek akkor az a baj.Szóval már az ember sem tudja ilyenkor mit csináljon ha beteg a kicsi gyereke szellőztetni lehet ,de nem sokáig éspedig méghozzá az sem jó ha egész nap őrülten forrón fűtenek,hogy aztán a végén megizzadunk,kimelegedünk.... Én pedig ott hűltem meg abban a fránya ,meleg kórteremben.Mindegy.Itthon egészen más a helyzet 22 -23 fok van a lakásban, mindennap szellőztetünk,hogy cserélődjön a levegő ne szapaorodjanak fel a baktériumok. Arra pedig ezután nagyon fogunk ügyelni,hogy ne legyen túlzottan meleg itthon,pláne most télen mert ha kimegyünk a meleg lakásból a hidegbe könnyen meg lehet hűlni.Sajnos.És mindezeket a kedves doktor úr üzente a szüleimnek aztán nem tudom,hogy nekem is.Mindenesetre nagyon jó ha mindez le van írva az ember naplójában ha talán el felejteném a jótanácsot.

Imádság

Még a kórházban kezdtem először Bogicám ágya mellett állva mondani,mesélni az én gyerekkori imádságomat emlékezetemből csak egy kicsit kiegészítve másképp.
Ezt minden este megismétlem és természetesen itthon is elmondom a gyerek imádságot esténként az ágya mellett ülve,sőt ha lehet kétszer is amit szívesen, a szájacskáját kis mosolyra húzva hallgatja,habár ő még nem nem érti,hogy igazából miről van szó, nem tudja mondani sem. Ez még várat magára.Én pedig szívesen,készségesen és nagyon boldogan mondom az imádságot neki helyette,de elárulom az egész családomért teszem. És mert nekem is jól esik. Így szól a kis icipici ,,miatyánk,,.

,,Én Istenem, jó Istenem
Becsukódik már a szemem
A tied nyitva Atyám.,
Amíg alszom ,vigyázz Reám
Kedves szüleimre,nagyszüleimre,
Hogy holnap reggel újra megpuszilhassunk egymást.,,
Ámen.

U.i Elárulom,hogy ééééééén hűűű de szégyellem magam még saját magamtól is,hogy későre tanultam meg imádkozni,sőt már elsős elemista voltam:P

Apró változások

Két napja álltak be nálunk az esti elalvás körüli apró változások ahogy a kórházban történt. Ez már természetes és érthető hiszen két hétig éjjel-nappal kizárólag csak mi ketten aludtunk egy szobában, együtt feküdtünk le,keltünk fel és így tovább,s persze mindezek tetejébe még hozzá tartozik az is,hogy egész éjjel égett a villany a folyosón amely kissé beszűrődött a teljesen függönyözetlen ablakon a kórterem ajtóján keresztül:S Ezt pedig nagyon megszokta az én leánykám mert itthon éjjel teljesen sötét van,nem ég a villany sehol sem,egyedül alszik a megszokott kis birodalmában, és méghozzá ma éjjel először sírt fel. Lehet a félelemtől de mindenesetre csak úgy tudott visszaaludni, ha lefeküdtem melléje és csináltam fekvőhelyet magamnak az ágya mellé amitől aztán azonnal nyomban elaludt.Meglep,de akkor is hajnali 6 óra lehetett,de az is lehet hogy késő éjszaka volt ez, engem már nem is érdekel. Olyan mindegy csak azt tudom,hogy már két napja és ma este is csak akkor volt hajlandó elaludni ha ott ülök az ágya mellett. Szerencsére nagyon hamar elalszik mimózám,de ha véletlenül nem aludt el még s észrevesz engem,hogy állok fel kimenni a szobájából akkor már kezd felülni vagy már majdnem sírni,hogy még maradjak. Így aztán persze ilyenkor mondtam neki,hogy:,,Nem megyek el,itt maradok veled vagy pedig jövök vissza mindjárt,, amitől aztán megnyugszik. A biztos pont,hogy megbízzon bennem és arra nagyon vigyázok,hogy amit egyszer kimondtam az úgy is legyen illetve ahhoz tartsam magam. Már most megért mindent az én kicsi drága csöppke mimózám,hogy aztán arra most nagyon kell vigyázni,hogy mikor mit miért mondok neki,hogy megtanuljon bízni,hinni. Ki másban bízzon meg az ember lánya vagy fia mint a hozzá közel álló személyben?! Minél korábban figyelünk a saját gyerekeinkre és a dolgokat a lehető legjobban csinálni ahogyan csak tudjunk,akkor sokkal könnyebb lesz később.Talán.De most mindenesetre éjjelenet legalább háromszor ga lehet még 10 percenként is benézzek Bogicámhoz,hogy jól alszik-e.....

Állatok nevei

Állatos meséskönyvet nézegetve most délután kérdeztem Bogicámtól a kijelölt állatra rámutatva,hogy az micsoda, s ő készségesen sorolta fel nekem az állatok neveit:kacsa,mókus,béka,majom-majo,kutya,bagoly,madár-madá:)

Hargitafürdő

Majdnem négy hét bezártság után végre egyet kikocsikáztunk Hargitafürdőre ahol napsütéses,tiszta levegő várt bennünket.Először arról volt szó,hogy inkább ketten Zolival megyünk ki sétálni a városba és Bogicánk itthon marad a nagyszüleivel,de én nagyon ragaszkodtam ahhoz,hogyha már levegőzni megyünk akkor vigyünk magunkkal a kicsi drága,aranyos galambocsánkat még akkor is ha 15 perci sétáról van szó. Igy esett a választásunk Hargitafürdőre ahol sokkal melegebb van és méghozzá a levegő is üdén tiszta,hogy vadul lehetne szivni a friss,tiszta levegőből és ráadásként a napi gyönyörűen sütkérezett. Ha még csak 15-20 percig lehet még Bogicánkat a levegőhöz lassacskán szoktatni akkor inkább a tiszta kristálytiszta levegőjű Hargitafürdőt választottunk a szennyezett,baktáriumokkal,virusokkal traktált város helyett. Viszont Hargitafürdőre érve Bogicám elaludt az autósülésben,de ahogy a kocsi lefékezett már fel is ébredt az én kicsi drága kincsem :)
Sétálni csak pár lépést tett előre velem kézen fogva, az igazság mégiscsak az,hogy majdnem egy hónapot töltött a négy fal között,hogy most kissé bizonytalan lett a térérzékelése,járása nem elég bátor és ugyanakkor még kicsit elfáradt:O

Mindenféle játék

Ahogy kijöttünk a kórházból Bogicám lelkesen vetette bele magát a különböző játékokban, igazából csak most kezdte érdekelni a gyurma,épitőkocka,rajzolás vagy pedig épp a kedvenc nyuszija fölött való anyáskodás:P A minap például amikor anyukám különböző állatkákat faragott neki gyurmából (kutya,nyuszi,maci,gomba,fa) Bogi nagy csodálkozó,kimeresztett szemekkel közel hajolva szemlélte a gömb alakú gyurmából faragott kis matricákat.Közben anyukámra nézett csodálkozva kérdő tekintettel,hogy: ,,Ezt te hogy csináltad,,? Közben Bogicám is lelkesen nézegeti,tapogatja,hogy milyen puha is tud lenni a gyurma, és bevallom nagyon tetszhetett neki,mert aztán véletlen folytán hirtelen megpuszilta:O:P Örömében mert újdonság most számára a gyurma. A baba helyett sokkal inkább az apukája egykori nagy rózsaszínű nyusziját tologatja a babakocsiban,puszilja,megöleli,ringatja,viszi mindenhová a lakásban magával amikor csak teheti vagy épp ráfekszik, és a nagy piros orrocskáját puszilja. Tényleg még a nyuszi orrocskáját is ügyesen megtörölte papírzsenkendővel,végülis akkor puszilta meg a nyusziját amikor Mari mama mondta neki,hogy :,, Ez a nyuszi az apukáé volt,,:D A színes építőkőkockákat is imádja a színe miatt és azért,hogy lehet belőlük építeni,rakosgatni a vederbe be-és ki,szanaszét dobálni,összerombolni a kész várat. Valameyik nap a hétvégén mikor itt volt anyukám és hármasban játszottunk a kockákkal,akkor nem hagyta,hogy fel építsünk a várat,hanem összerombolta az alig elkezdett várat, és asszongyta,hogy,,épits,, ha például az én váramat dőlte össze akkor anyukámnak mondta,hogy építsen:P És fordítva is, ha anyukám kezdte el a várépítést,de mivelhogy összerombolta így hát én kellett folytassam a játékot és így tovább.

Esti torna

Kb. két hete nem hajlandó sem cumisüvegből,sem pohárból tejet inni,ezért most este adtam neki banános tejbedarát amivel nagyon is jól lakott, s milyen érdekes az esti vacsora után a fejébe vette a leánykám,hogy négykézlábra áll,,tornázni,,. Egész este egyebet sem csinált mint, hogy a négykézlábra való állást ismételgette egymásután, én már attól féltem,hogy nehogy valami bajt csináljon saját magának még akkor is ha ott voltam mellette:P :O

Újabban köszön

Tegnap este egy jót játszottak,beszélgettek,kocsikáztak Mari mamával,de az est vége felé mikor már Mari mama az ajtó felé sétált Bogicám első ízben köszönt úgy mint eddig soha:szervusz-csókolom:D Meglep mert én bizony nem tanítottam meg,de viszont már most nagyon sok olyan szót kimond ,hogy képtelen vagyok megjegyezni,de igyekezni fogok,hogy az újonnan kiejtett számára ismerős szavakat írásban is megőrizzem mondjuk három éves koráig.No, meglássuk sikerül-e betartanom a saját magamnak tett ígéretet,de elsősorban a kicsi galambocskámért teszem:)

Gyors bejegyzés

Két napja égbe kiáltó idegzsábás hátfájásaim vannak,hogy képtelen vagyok egy helyben ülni és pötyögtetni,még a fejem is alig tudom lehajtani úgyhogy kicsit csúszni fogok az elmaradt napi beszámolóval. Muszáj írnom,csak épp érezzem jól magam a bőrömben,hogy kényelmesen tudjak elhelyezkedni ültemben, és írogassak mindenféléről.
Bogicámnak hál Istennek nem akarom elkiabálni,de az étvágya kitűnő ,nagyon mosolygós vidám kislány újra amilyen volt régen, a kórházi tartózkodás nem változtatta meg őt szerencsére aminek tiszta szívből örülök,mert bevallom egy icipicit tartottam attól,hogy a kórház kissé meg fogja viselni.:))) Igaz az első napokban itthon hisztisebb is volt mint annak előtte még soha,de ez is inkább a hirtelen változásoknak köszönhető, és még annak is tulajdonítható ,hogy nem tudta rendesen kialudni magát.Hm.

Drágaságaim

Másféléves okosságok

Hivatalosan október 4-én volt másféléves ,de csak a mai napon december 6-át írunk és most szedtem össze magam arra,hogy végre írogassak egynéhány és igen fontos dolgot a másfélévestanulságokról.

Először is kezdtem azzal:
Súlya: 10 kg plusz még valamennyi pontosan nem tudom,de nem is fontos
Méretei: 87 cm
Lábméret:21-es,de a cipője 22
Fogak száma: 12 szám szerint,ha jól megszámoltam
Haja: Világos barna és hátul göndörödik,de vékonyak a szálai
Anyajegy: a popsiján jelent meg az első kicsi barna apró szemecske ( jobb oldal)

Fejlődés és egyéb változások:
Evés:Már szépen tudja kanalazni az ételt úgy mint a felnőttek.Csak akkor hajlandó elfogyasztani az eléje tett kaját ha hagyom egyedül enni,de többnyire egyedül eszik,nagy ritkán főleg reggel és este szoktam etetni én:P A leveseket nagy ímmel-ámmal hajlandó enni,a kedvence a csorba,pulykahúsleves és a túróskaporkrumplileves. Imádja a kiflit,kenyeret,virslit törni magának amolyan játékból,de aztán végül nem mindig eszi meg,hanem dobálja kifelé az ételt. Sokszor előfordul,hogy étkezés közben eljátszadozik az étellel ami sokszor idegesítő tud lenni. Arra mindig jut idő,hogy hármasban üljünk az asztalhoz reggel,délben és este is mert akkor sokkal jobb étvággyal elfogyasztja a kajcsit ha lássa,hogy mi is eszünk:)
Ivás: Egyedül iszik a kétfüles pohárból ,a cumisüveget elhagyta már többé nem igényli.Kedvence a házilag kicsavart narancslé,feketribizli szörp és az ásvényvíz. A tejcsi és a tea még távol állnak tőle,egyelőre nem kér belőlük.Talán később megszereti.
Alvás: !Mindig is a jó alvók csoportjába tartozott,reggel korán kel,nem alszik vissza déleőtt hanem du.2-kor fekszik le és alszik 2-3 órát,este pedig egyedül elalszik magától amikor nagyon fáradt.A kórházi incidens óta nem hajlandó egyedül elaludni mert megszokta velem egyszobában,ezért most vele kell üljek a szobájában alvást színlelve.Az éjszakáink nyugodtak,csak vízet inni ébredt fel éjszakánként.
Finommozgás: Megfigyeléseim szerint nagyon szertui az apró dolgokat,bogozni,könyvet forgatni,teregetni, kiskanállal játszani,rakosgatni, maga körül rendezgetni,ki-be pakolászni, gyurmázni, a ceruza hegyének a végét fogja meg s úgy rajzol.
Nagymozgás: Négykézláb mászik lépcsőn, fogozótva tud lépegetni váltott lábbal ugyancsak a lépcsőn,szaladgál sokkal inkább fut a házban,kint pedig lassan,sétálva lépeget. Körös -körül táncol, a kezeit sokszor a magasba emeli valaminek láttán vagy épp örül valaminek. Négykézláb állva tornázik,hogy kisíján nem áll fejre:P ( én ezt nem szeretem),de Bogi élvezi.Szeret labdázni,jól dobja célba a labdát jobb kezével,sepreget,ugrándozik,táncol az ágyon:)

Boglárka szótára avagy szavai

Tej,alma,banán,bicikli,hinta,kifli,saláta-salát,párna-pá,álmos-ámos,üveg-üeg,macska-macsaka,cica,ajtó,ágy,szék,autó,eper,csizma,kabát-kabá,lámpa,szappan-szappa,táska,könyv-kö,kenyér-kenyer,pohár,kocka ,kacsa,kutya,béka,bárány ,persze,számitógép-számító
Mondatok: Ne félj, Sír a baba,alszi a baba, játszi a baba,elbújt a baba,szervusz,csókolom.
Szinek:kék,piros,sárga
Nevek: Anyuka,apuka, mami,tata, Bogi,Gabi,Emő,Gegely,Zsófi.

Haza érkeztünk :D

Délutáni alvás apával a hálószobánkban:) Igaz ma reggel 6-kor keltünk fel, és csak délután 3-kor került ágyba a leánykám,mert először a kórházban a délelőtt folyamán érezte,értette is,hogy mondogattam neki,hogy ma megyünk haza,megyünk haza:) Ezért még a saját megszokott kiságyában sem volt hajlandó nyugodtan lefeküdni mint ahogy addig megszokta, nemhogy aludni hanem izgatottan nézte a nagy sürgés-forgást.Mindezek tetejébe még persze valósággal vibrált a levegőben az a tudat, hogy már nem fogunk maradni tovább a kórházban másnapig ( először nem akart haza engedni az orvos, csak másnap,de az utolsó percben végül engedett az arcomat fürkészve), pakolászás, orvosok jövés-menése,nővérek bejövetele,hogy vegyék ki a tűt a lábából nem hagyott egy percnyi pihenőidőt a leánykámnak. Különben is déli 12-kor már itthon voltunk.
Meg volt illetődve Bogicám mikor haza értünk,mintha csodálkozott volna azon,hogy hát ez álom vagy valóság,hogy mégis itthon vagyunk az oly ismerős,barátságos,meleg fészekben:) A sok izgalom,kialvatlanság,csodálkozás, fáradtság,nagyszülőkkel valü találkozás egyvelege túlságosan kimerítette a leánykámat,hogy még a saját kiságyában sem volt hajlandó alvásra hajtania fejecskéjét. Ezért köztem és az apja között a késő délutáni órákban sikerült csak elaludnia. Estére már könnyebb volt lefektetni a saját kis ágyikójában,de én keltem fel nem tom hányadszor éjjelente,hogy megnézzem minden rendben van-e?
A késő délután hátralévő részében eljött hozzánk látogatóba édesanyám,Zsófi és Gabi s hoztak 5 féle színes lufikat aminek szintén nagyon megörült a kicsi galambocskám:))))

11 napja

Már 11 napja vagyunk a kórházban ,de már nem kell kapjon semmi gyógyszert a leánykám szerdáig itt leszünk megfigyelés alatt,hogy nehogy megint menjen a pocija,hányjon vagy épp valami okból esetleg belázasodjon.Na hát igy állunk,de ami biztos az biztos jobb is igy, csak egy rossz dolog van most,hogy a négy fal között vagyunk összezárva,meglep nagyon de 11 nap óta mióta itt vagyunk ma közölték először,hogy sétálni nem szabad a folyosón.,hogy nehogy valami fertőzést elkapjunk:(