Esküvős beszámoló

Tizenhárom év után végre összeházasodtak az első unokatestvérem Emő és Levi. Ők kereszetelték Boglárkát is.

Az előzményeket tekintve szeptember 5-én, késő délután indultunk Marosszentgyörgyre ahol az Iris vendéglőben voltunk megszállva. Érdekes, hogy aznap este mikor megérkeztünk, még megünnepeltünk nagytatám 81-ik születésnapját csak úgy lazán, vörös bor és robi mellett. Másnap korán keltünk, hogy készitsem elő a lányokat. Bevallom őszintén, hogy lányos anyukának lenni, nagy türelem kell, hiszen sok minden kell ami a ruhákat illeti és nem beszélve arról, hogy én mint fodrász, még a hajukat is konytba kellett fésüljem. Mire végeztem a kettővel fél óra is eltelt, jobb esetben három negyed óra. Végül én maradtam utolsónak.

Láthatóan nagyon jól érezték magukat a lányok, egy dolgot kivéve, hogy Zselyke sosem hagyta hogy Zolival táncoljak. Igy nem is tudtunk édes kettesben táncolni, nyugodtan. Estére nagyon el voltak fáradva.

Koszorúslány

Kis koszorús lány

Menyasszony és apja, azaz anyukám testvére

Nagyobbik fiú ellpota a cipőt, a másik és Zselyke születésnapját ünnepelték

Eső csoki

Kedvenc képem

Bogi

Zselyki, már fáradtan az est vége felé

Emő ,szüleim és Zselyke

Pánikroham

Mai nap sztorija:
A református vallás óra totál kiverte nálam a biztositékot!!!

És ezt most nem sajnálatból irom ki, hanem tanulságból.
Főleg a gyerekeseknek irom.
A helyzet az, hogy a református vallás óra totál kiverte nálam a biztositékot!!!

Órák után szépen kifelé szállingóznak a kis osztálytársak, de Bogikám sehol. Gondoltam még várok, hátha még valami dolga akad és nem izgatom magam, de amikor már negyed órát is vártam és nem jött, akkor gondoltam megnézem, hogy vajon miért nem jön?! Felmegyek az osztályban, nem volt bent, egyértelmű, hogy nem láttam kijönni az iskolából, akkor vajon hol lehet. Megkértem a kis osztálytársakat, hogy nézzenek fel a Wc-re vajon nem-e szorult be az ajtó? Hátra küldtem őket a hátsó udvarra, vajon ott van-e? Amikor sehonnan nem került elő az én elsős kislányom, teljesen bepánikoltam, hogy hová tűnhetett el, hiszen nyilvánvaló, hogy az utolsó angol óra volt. Akkor hol lehet? Tudtommal és órarend szerint más órájuk nem lehetett... Utolsó mentsváram az volt, hogy kénytelen voltam összetrombitálni a férjemet, öcsémet és sógoromat, hogy üljenek be a kocsiba és nézzenek körül, hogy vajon... Én meg azt se tudtam merre rohanjak nagy pocakkal és egy négy évessel???? Lényeg, hogy a fiúk az egész iskolát körbe kalauzolták, amig ki nem csengettek és végül kiderül, hogy a REFORMÁTUS VALLÁS órán volt az én drága szemem fénye. Amikor megtudtam, hogy megkerült, akkor is a sokk hatása alatt voltam. Örvendeni örvendtem, hogy semmi gond nem történt, de akkor is haragudtam, nem is tudom, hogy magamra, az órarendre vagy éppen annak, hogy nem szóltak?! Gyerek persze nem hibás ő az órarendet már el tudja olvasni, és hallgat másokra jóhiszeműen, dehogy a szülő ne tudja,hogy hol van a gyereke? Nem baj, vagyis baj, de mégis ezután jobban odafigyelek, ha mégis én lennék a hibás.
Tanulság és lényegbevágó:

Azért vannak eltérések a református és katolikus vallás órarend terén:
1) katolikusok többségben vannak és az órarend szerint reggel 8-kor kezdik az órát (ami normális) és egy órig tart a tanitás.
2) ezzel szemben a reformátusok kisebbségben vannak, és főleg ha elsős gyerekről beszélünk, akkor egy nehéz nap után, az már sok,hogy öt óra után után,azaz egy óra után még kettőig van órájuk. Pontosabban az egész napi, fárasztó tanitás után kezdődik a ref. vallás óra, ahol csak hárman vannak az osztályból. Nem is beszélve arról, hogy vegyes korosztály tömörül össze az órán ....
3) érdekes, hogy az órarend csak a katolikus vallást irja, viszont a református vallás óra nincs feltüntetve.
4) legalább az üzenőfüzetben jó lett volna , ha valaki beirja, hogy ekkor és ott lesz ezután ref. vallás óra. Igy akkor a lányom is tudná pontosan órarend szerint eligazodni.Hiszen tud olvasni és az emlékezetében mindez megmarad, főleg hogy a rákövetkező napra ő pakol be, de közben figyelemmel kisérem.
5) viszont a múlt héten beszéltem a kat.vallás tanárnővel,. hogy fogadja be Bogit, hogy ezután rendesen járjon a reggeli vallás órára a többiekkel együtt és időben jöjjön haza.

Most akkor magamban keressem a hibát? Főleg, hogy minden szerdán időben jött haza ,és nem gondoltam volna ezt másképpen sem.

Nagyon szépen megjártam a tegnapi napot kismamaként.

Román lecke

Nagyon az elején vagyunk az iskolai tanévnek, de már most (kopogjam le), Boglárka nagyon élvezi tanulni a románt, és ma először olvasta is. Mindennaposak a gyakorlatok románból és irásból. Olvas hangosan, amikor kedve van, különösebb más lecke nincsen, mert még nem kaptak könyveket, de már alig várom....azért közösen olvasunk itthon is, hogy gyakorolja, ne csak az iskolában.

Viszont amiről irni akartam, hogy amikor Bogi kérdezte a holnapi órarendjét, elsőre azt kérdezte, hogy  román lesz-e? Amikor mondtam, hogy nem, akkor egy hurrával éljenezett, hogy mégsem lesz román óra. Aztán hirtelen meggondolta magát, hogy mégsem hurrá, mert ma is olyan jó volt román órán. Játékosan beszélgettek, ismételgettek. Egy kiváló tanitó néni biztosan, ha nem is nagyon, de mégis valahogy meg tudja szerettetni az órákat és magát a nyelvet, hogy ne  legyen rém  unalmas, akkor haladunk. Ha nem, akkor....

Én már csak azt kivánom, hogy Bogikám lelkesedése ne aludjon ki és minél tovább tartson,ami a román tanulást illeti. Ezért én is tenni fogok érte.

Kontroll

Nagy kényelemből megtehettem volna, hogy az idén sem viszem  el Bogit az éves  szemes kontrollra, csak azért mert éreztem hogy túl sok minden történt velünk, fáradt vagyok, sokat dolgoztam ,  nagy a hasam és biza már kissé elegem volt a rendelő látogatásokból. Közben a lelkiismeretem belül kiabálta, hogy márpedig ideje elvinnem Bogikámat, mert nagyon fontos az évi vizsgálat és szemtorna is. Főleg most, hogy kezdte az első osztályt. Az esik nehezemre Nekem, hogy telefonálni nem tudok, igy kénytelen voltam egy vásárlással összekapcsolva egy időpontot kérni , mivel a rendelő a város másik végében van és kocsival Zoli vitt el. A felelősség mégiscsak rám hárult,mert én mondtam ki elsőnek, hogy ideje elvinni Boglárkát szemes vizsgálatra., de közben belül valamitől tartottam.  Sajnos amitől féltem beigazolódott.

Ugyanis amikor Bogival végzett az orvos, akit már gyerekkorom óta ismerek (együtt voltunk tengeren is,  keresztmamám legjobb barátnője) meg kérdezte, hogy Zselykit látta-e? Én biza Zselykit nem akartam, még csak ez hiányzott, hogy Zselykét is vizsgáltassam ki kötelezően. Láttam semmi baja a látásával, akkor minek megvizsgálni?! De vitt-nk magunkkal, mert nem volt kire hagyni ,és Hanke doktornő ellentmondást nem tűrően kereken megmondta, ha már vitték a nagyobb testvért és lássa, hogy ott van a kisebb gyerek, akkor őt is föltétlenül megnézi. Beadtam a derekam, mert azt gondoltam Zselykinek semmi baja és ráadásul ingyen vizsgál meg, ha már annyira akarta. Bár nem örültem, de Zselyke nagyon jól viselkedett, egy hangja sem volt.

Közben kiderült, hogy mégiscsak kell Zselykinek is szemüveg. Egyik szeme gyengébb, a másikkal semmi baj. Hát igy állunk, hogy most mint a két lányomnak van szemüvege. Bár az is igaz, hogy mi szülők is szemüvegesek vagyunk. A vizsgálat után az orvos megmondta a kicsit, mármint Rékát  egy évesen akarja látni. Ez legyen a legkevesebb gond, fő az egészség. 

Igen ám,de közben azon morfondiroztam, hogyha nem lenne ez a sok modern technológia ami által nagy mértékben fejlődött az orvostudomány, akkor biztosan nem lenne az, hogy minden gyereket  2 éves korától kötelezően ki kell vizsgáltatni, mert akkor meg lehet előzni bármit is. Vagy mi lenne ha most minden gyereket elivinnének szemorvoshoz, csak kiderülne, hogy mégiscsak kell szemüveg. Bár régen csak akkor rohantak szemorvoshoz kicsik és nagyok, amikor már tényleg nagy volt a baj, rosszabodott a látásuk, most a legkisebb hibát is időben lehet korrigálni.

Zselyke a rendelő előtt, nagy boldogan kijelentette, hogy alig várta, hogy neki is legyen szemüvege Én viszont nem örvendtem,de muszáj elfogadjam. Hamar megszokta....

(A volt férjének a második házasságából született lánya Dorottya Bogikámnak ovis társa volt három évig, a második feleséget is ismerem. Közben már két felnőtt lányai vannak. Olyan kicsi a világ, és néha tényleg furcsa dolgokat produkál az élet, hogy közben hihetetlen).

10 éve

Immáron 10 éve vagyunk házasok Zolival. A mai napig el sem hiszem, hogy ilyen gyorsan eltelt a tiz év. Sok mindenben volt részünk össze csiszolódásban, örömben, bánatban, hangos vitákban is részünk volt. Ebből három év távházasságban éltünk, amikor Kolozsváron laktam, tanultam. Úgyhogy miután elvégeztem az egyetemet 2006-ban már ez év nyarán fogant meg Bogi. Lakásunk, munkahelyem még nem volt.
Hogy mikor és hányszor voltunk édes  kettesben kirándulni, azt könnyen meg tudnám számolni az ujjaimon, mert ez idő tájt, nagyon  meg kellett meghúznunk a nadrágszijjat, hogy  legalább legyen külön lakásunk. Az államvizsga utáni nyáron vizsgáztam a tanügyben, ami hál Istennek sikerült, meg is kaptam az első munkahelyem (amit ugyancsak nem szerettem, hiszen semmi nem állt készenlétben ami a szemléltető eszközöket illeti). Elméletben tudtam a dolgokat, de gyakorlatban alkalmazni nagyon nehéz volt, hiszen akkor a saját zsebemből futotta az eszközökre. Viszont pénzre szükségünk volt, hiszen akkoriban ketten éltünk a saját fizetésemből, mert az összes megtakaritott anyagi javunk a 8 évvel ezelőtti ősszel épült lakásunkra fektettünk. Ebből nagyobb részt Zoli és apósom állta. Igy visszatekintve nem volt könnyű időszak, de élveztem és boldog voltam, hogy naná megint új változásoknak nézünk elébe. Ilyenkor sem azon törtünk a fejünket, hogy még egy kicsit várnunk kell a család alapitással, mivel Zoli akkor volt 37 éves és én 24. Tehát jobb fiatalon bevállalni az első gyereket. Innentől fogva gyors egymásutánban történtek az események.

2008-ban viszont visszahivtak dolgozni, de a szivem szakadt meg Bogiért első gyerek lévén, hogy vajon mit csinál, hiányol-e? Emiatt nem is tudtam nagyon a munkámra figyelni, mert mindig Bogikám járt a fejemben és már alig vártam hogy jöjjek haza, hogy láthassam. Nagyon féltettem.

Végül mindvégig éreztem, hogy nekem itthon a helyem és nem a hagyományos iskolában a halló ,de tanulási zavaros gyerekek között a helyem,. nekem valami más van kiirva (ami a munkát illeti). kertészeti munkában vettem ki a részemet a mai napig is.

2010- ben  megszületett  az én drága eleven, tele energia pompával, huncutsággal, vidám ,csacsogó ,de annál már mindent,,azonnal,, akarom Zselyke kis lánykám.!!! Újabb két évig itthon maradtam Zselykivel. Aztán mivel megint nem kaptam munkát, igy kénytelen voltam elmenni munknélkülinek, és végül mikor lejárt ez az időszak is és Zselyke már ovis lett, akkor is itthon maradtam magamra utalva, kétségbeesetten, hogy muszáj valamit kezdenem magammal. Akkor jutott eszembe, hogy miért is ne álljak neki házi tortákat késziteni rendelésre, közben papiron dolgoztam édesapa cégénél. Igy telt el magamat sajnálva egy Év, amikor azt mondtam, hogy kész elég volt a sarkamra állok és kibújok a jó kislány szerepéből és a kezembe veszem a sorsom irányitását. Bármilyen nehéz is volt lemondani az addig megszokott biztonsági zónámból, muszáj volt és a sors, élet vagy bármi megadta a lehetőséget, amit azonnal megragadtam. Ez utóbbi külön posztot érdemel (2014-es események). Valóban haminc éves fejjel jöttem rá, hogy hiába van nekem egy csodálatos, segitőkész, türelmes és egy kiváló férjem, aki ráadásul nagyon jó apa, hogy ezzel meg voltam elégedve. Azzal viszont már nem voltam megelégedve, hogy harmincévesen mondják meg nekem, helyesbitve hallgassak a szüleimre, nagyszüleimre és anyósmra, mert bizony amit én elképzeltem, azt ők nem tartották jó ötletnek. Nehogy, már azzal teljen el a fiatalságom, hogy mások mondják meg, hogy mi a jó Nekem. Azóta szabad vagyok mint a madár és azt is megtapasztaltam, hogy a két tűz között, mikor nagyon magam alatt voltam, akkor vettem észre, hogy a Jó Isten a tenyerén hordoz. A kisértések mindig elkisértek, de sikerült felülkerekedni rajtuk. Ehhez pedig szükség volt a saját ,erős hitemre.

Visszatérve, hogy miért nem is voltunk édes kettesben sehol sem?
Két alkalommal voltunk Budapesten, Debrecenben és Hajdúszoboszlón kirándulni. Azelőtt 2004-ben az esküvőnk előtt a tengeren édesanyámékkal. Utána viszont sorba jöttek a gyerekek, a kertészeti munka is olyan, hogy nyáron nem tudtunk sehova kimozdulni, télen viszont kisgyerekkel nehéz az utazás. Sebaj.

Most a házassági évfordulónkat sem tudtunk igazából megünnepelni, mert tele voltunk munkával, a gyerekekkel, renováltunk a lakásunkat, esküvőre mentünk, megkezdődött az iskola és valahogy nagyon elcsúszott minden. DE mindvégig tudtunk Zolival, hogy a harmadik útban lévő gyerekünk a 10 éves házassági évfordulós ajándék :-) (L) (L).

Viszont egyikünk sem olyan romantikus természet, hogy 100 rózsával, gyertyafényes vacsorával és  nótákat zengve ünnepeljük. Egyelőre.

És akkor jöjjenek a képek, ami nagy ritkaságszámba megy, hogy készüljön közös fotó.

2004-ben

Mi

Emőék esküvőjén

Aprók

Tegnap feltettük postára ajánlva Bogi egyik lovas rajzát a közeledő Székelyföldi Lovas ünnepség alkalmából megrendezett  rajz pályázatára. Ha jó lesz az idő mi is elmegyünk Gyergyóba lovas ünnepségre, ahol izgalmasabbnál izgalmasabb programok várhatók, feltéve ha eljutunk.

Kép.

Bogi ma tanult meg görkorcsolyázni, hipp-hipp hurrá.

Elkövetkező három napon keresztül ünnepelni fogjuk Zselyke elmaradt születésnapját, nagyszülőkkel, keresztszülőkkel együtt ,csak nem egyzerre, mert sokan lennénk

Jövök még a házassági évfordulós, esküvős, szemorvosos kontroll a kettővel,születésnapi beszámolóval és végül a tanévnyitós eseményekkel.
Azt kell, hogy mondjam ez az év úgy kezdődött és zajlik mint egy Lovas Vágta, de még mennyire. Sok mindenben volt részünk (erről majd később).

Még egy másik döntést is meg kellett hozzak, ami ugyan nagyon nehéz lesz a három gyerek mellett kivitelezni, de akkor is megcsinálom (erről is beszámolok). Nem láthatom előre mit hoz az élet és olyan valakivel hozott össze a sors, aki inspirálóan hatott rám (erről is később).

Fárasztó eseménydús hónapokat, heteket tudhatunk magunk mögött és csak ezután jönnek az  igazán nagy izgalmak.

Szerény ünneplés

Egész nyáron nem voltunk sehol kirándulni, különböző okok miatt és a sok kiadások miatt is, és mivel valamilyen formában meg akartunk adni a módját a házassági évfordulónk megünneplésére (külön posztot érdemel ). Igy elvittük a lányokat a Grand kávézóba, ahol soha nem voltunk és ami nem egy olcsó hely, viszont annyit megengedhettünk magunknak, hogy a lányok megigyanak egy a narancsos-banános turmixot, én pedig grapefruit banánosat, Zoli pedig egy sört (most nem fér beaz időbe egy torta).

Nem hiszem el, hogy ma már szeptember elsejét irunk. Ilyen ez, amikor az ember lánya meglévő kettő mellé a harmadikat várja, és emellett sosem unatkozunk.

Édességek

Majdnem, de jó néhány emberkének a lelkére kötöttem, hogyha hozzánk jönnek akkor cukorka helyett hozzanak gyümölcsöt (ha nem akarnak üres kézzel beállitani), mert az sokkal  egészségesebb!  Mintha a fülük botját se mozditották volna.Tényleg haragszom, ha valaki édességgel állit be hozzánk, mert a felelősség mégiscsak az enyém/miénk,és nem azé aki cukorkát halmoz nekünk ajándékba.
Utóbbi  hetekben gyors egymásutánban összejött, hogy ahányszor beállitott valaki hozzánk, sosem jött üres kézzel, hanem édességgel. Ugyanúgy felelős vagyok az egész családomért, magamat is beleértve.
Én sosem veszek édességet, mert úgy nőttem fel, hogy nem volt ennyi minden az üzletek polcain, mint manapság.

Zselyke: egyszer csak csipőre tett kézzel,nekem szegezi a kérdést,  te milyen anyuka vagy, hogy sosem engeded hogy cukorkát együnk?!
Hogy én milyen anya vagyok? Hát olyan anya, aki a család jólétéért és egészségéért figyel..

Gyerekszáj

Boglárka:egy nap sétálunk avárosban,amikor is mondja, hogy minden városban vannak kinaiak (ha már ő észrevette, akkor bizony egész Európát ellepik a kinaiak).

Zselyke: tegnap reggel nézem,ahogyszopizik s mondom neki, milyen jó, hogy szopizhatja hüvelykujját.
mire ő: a felnőttek nem szopizhatnak. Érted?

Városnapi forgatagok

Elgondolkozva és összehasonlitva: És lehet azért, mert egyik nagyobb (Marosvásárhely), másik kisebb város( Csikszereda)...és igy mások a programszervezések, mások a lehetőségek is...
A Marosvásárhelyi forgatagban inkább hasznos, fejlesztő, érdekes ,szülőkkel közösen zajló elfoglaltságok vannak kicsiknek -nagyoknak egyaránt és életkor szerint csoportositva. Ezzel szemben a Csikszeredai Városnapok már évek óta rém unalmasak(lehet nincs igazam),amit gyerekeknek találnak ki (azért vannak kézműves foglalkozások). Bezzeg jóval több jut s majdnem a város három sarkán is inkább kisebb-nagyobb játszótér van felállitva (ugrálóvár,vonatozás, körhinta, dodzsem és a többi) és ezt lássa a gyerek 3- 4 napig. Viszont a szülő pénztárcája fölöslegesen bánja. Nem is beszélve a lufi árus cigányokról (akik erőszakosak, de még azért sem kap a gyerek holmi haszontalan,csili-vili lufit, villogó kardot).

Néhányat felsorolok, amit hiányolok:
Családi forgatag: Kézműves foglalkozások, ügyességi játékok ( 2 éveseknek), Biblia – Játék.Közösen rakható óriás puzzle, bibliai kvíz, Mozgásos játékok , Nyerj egy könyvet!
Ügyességi próbák gyermekeknek, Cseperedők udvara
Alagútba bújás, hegyek-völgyek megmászása, tekenőben forgás, szabad játék, gyurmázás, pecsételés (Gyulafehérvári Caritas Korai Nevelő- és Fejlesztő Központ),Gipszformák festése, Hímzés, Játékos pszichoedukációs foglalkozás,Népi motívumok festése fára ,ismerkedés ütős hangszerekkel,Papírcsodák,,Segíts, hogy magam csinálhassam” (M. Montessori). Fejlesztő- és Játszóház programjai Logikai-, ügyességi- és társasjátékok (ez az amit nagyon szeretnék),Rajzverseny ,Gyermekjárgány parádé http://forgatag.ro/galeria/2013/gyermekjargany-parade

Állandó programok:

Mászófal, ládarakás, sleckline (Maros Megyei Hegyimentők Egyesülete). Gondolom vannak Hargita Megyeiek Hegyimentő Egyesület.
Játszótér: légvárak (3 éves kortól), trambulin (3-18 év), akadálypálya (5-10 éveseknek).
Székelyföldi Legendárium óriás-társasjáték (ezt is mindig máshol láttam, de sosem a városunkban).


Ez az én véleményem. És Nektek?


Ha figyelmesen végig olvassuk, itt is találunk hasznos elfoglaltságokat, amelyek által egy új világot ismerhetünk meg :http://forgatag.ro/program#vilagtalakozo

Iskolára hangolva

A  nagy menet után és még az esküvő előtt tudatosan szeretnénk Bogival foglalkozni, amolyan játékos formában... hogy örömmel várhassa az iskolát. Már olvas is hangosan,amikor kedve tartja, de azért valamit ki kellett találjak, hogy jöjjön meg a kedve az olvasáshoz, de csak azért, hogy nehogy már elfelejtse a betűket. Azért nekem is kicsit furcsa, hogy mennyire felgyorsult az oktatási rendszer manapság, hogy már előkészitőben jó páran olvasnak. Köztük Bogi is. Azért most minden nagyon más lett, mint annak idején, amikor mi voltunk kisiskolások, hogy most el kell felejtsem a múltat. Bármennyire is szeretném, hogy minden lassabban, a maga idejében kezdődjön el, de annyi minden körülveszi a gyerekeket, hogy oda jutottunk, hogy nyitottabbak, kiváncsiabbak lettek. És ez nagy dolog. Mégis valahogy lélekben még mindig gyereknek érzem magam, hiába vagyok felnőtt testben.... Lényeg, hogy Boginak örömet akarok szerezni..

Úgyhogy el fogom késziteni a betűkirakós játékot, amit itt találtam és az iskola a dobozban, amely itt található, szerencsére most állnak a meszelés után maradt dobozok. Mindkettő nagyon ötletes.

Eljegyzés

 Tizenhárom év együttlét után végre megvolt Emőnek és Levinek az eljegyzése Koronkán  Előbbi első unokatestvérem. Ha jól emlékszem  nálunk Szentimrén jöttek össze, még gimis korunkban.
Az esküvő szeptember 6- án lesz a marosszentgyörgyi Apollo Wellnes Club mellett található RAB Rendezvényközpontban, ami nem lesz olcsó mulatság és 350 emberre számitanak (ha elmegy a többség, akkor rendben lesz).  Annyit tudok, hogy nagyon szép helyen lesz és a szüleim lesznek az egyik násznagyok.

 Néhány képet feltöltök:

Szüleim, öcsém és a lányok :-)

Koronka Panzió hátánál lévő játszótér

Zselyke

Anyukám, nénje, nagymama és én

Az ifjú jegyespár és mi

Boglárka a keresztszüleivel és Zselyke már-már kissé álmosan:-)))

Zoltán unokatestvérem Emő bátyja, az ifjú pár, öcsém és én


Nagyon ritka az ilyen nagy családi összejövetel, mert mindenki  éli a sajátját, igy most kivételesen nagyon jól telt :-)

,

Bogyó és Babóca

Mivel nálunk és főleg Zselykinél Bogyó és Babóca a favorit, számitógépen is azt a mesét nézegeti, mindennapi esti meseként is Bogyóék kerülnek első helyre (lehet neki nem unalmas, de nekem nagyon , de legalább örvendek, hogy lányaim igénylik az esti mese olvasást, enélkül aludni sem tudnának).

Mondjuk nemrég csináltattam műkörmöt az eljegyzésre, igy nem sikerült olyan szépre az alkotás.... gyerekek viszont egy idő után megunják a kézimunkázást.... de várták hogy készen legyen, ami nagy öröm volt.

És akkor jöjjenek a képek

Renoválás3

 Kezdetben én javasoltam, hogy ideje már neki látnunk a lakásunk felújitásának nyolc év után. Viszont akadt az elején kis bökkenő, mert Zoli féltett engem, hogy nehogy kifáradjak, emeljek s igy inkább jövőre akarta halasztani és én is valahogy belementem.... Néhány hét elteltével, hirtelen ötlettől vezérelve Zoli is újra elővette a témát  és akkor tudtunk, hogy muszáj belevágnunk, bármilyen nagy macerával jár is a pakolászás, cipekedés, rendszerezés a dobozokban, hogy utána könnyen lehessen kipakolni. Félő volt, hogy nyáron és főleg az utolsó percben nem fogunk szobafestőt találni, de nagy szerencsénk volt, mert édesapám szerzett egy mestert, aki  a következő hétre tudott jönni.. Igy került sorra a három napos pakolászás ami az én dolgom volt, a dobozok kihordása , cipekedése és néhány könnyen elbirható bútor darabok lehordása már a Zoli dolga volt. Akárcsak a visszahordásuk is. Mivel összesen 11 napot vett igénybe a munka, úgyhogy a szobafestő 5 napot dolgozott,de vele együtt Zoli is, hogy gyorsabban menjen a munka és egy napot dolgozott a takaritónő is, hogy ne kelljen hajolgassak.... szerencsénk volt, hogy egy hét alatt azaz a múlt héten kifogtunk a jó időt és hamar tudtak száradni a falak... Azért az apróságok ha nem is egy napra, de lassan vissza kerültek a helyükre.

Konyha és az előszoba közötti  kijárat

Be dobozoltam néhány holmit, hogy lehessen a bútorokat lefektetni.....

Gyerekek szobájának egyik része...

..... másik része

És akkor az ajtónk mellett könyvekkel teli dobozok és ládák álltak

Renoválás 2

Nagyon jó érzés a frissen renovált, néhány fal téglavörösre lefestve (ami kellemes hangulatot áraszt és a kedvenc szinem) és nem utolsósorban rendezett, tiszta lakásomban lennem.Jó érzés dolgozni fent.és lent ( hirtelen mozdulatoktól kiméltem magam) — csodásan van.

Szentimrei Csobbanó

Tizenegy napot töltöttek a lányok szüleim Szentimrei házában, most annyi kiadásunk volt és lesz, hogy egy kis nyárt muszáj volt behozni a lányoknak. Viszont az nagyon igaz, hogy nem volt valami meleg és napsütéses nyár az idei....

Úszógumit azért használtak a lányok, hogy igy könnyebben úszkálhassanak és még véletlenül se csússzanak meg.

Kedves képek....

... szivem szerint feltenném a fészbukra, hogy lássa a ,, világ,, hogy milyen szép lányaim vannak, de valahogy mégis tiltakozok ellene. Mégis ezek a képek kedvesek a szivemnek.... Fészbukon lévők nem tudják, hogy van egy blogom, ahová szivesen feltöltök képeket.....

És akkor jöjjenek a képek:

Nyár eleje a parkban

Igazi kislány :-)

Renoválás

Nyolc év óta mióta beköltöztünk a saját lakásunkban, most először álltunk neki, hogy az egész lakásban ki meszeljünk a falakat. Nem kis erőfeszitésbe került, hogy félidősen, álljak neki bedobozolni könyveket, társasjátékokat, pár ruhát, hogy lehessen a szekrényeket húzogatni (emelnem nem szabad) és eldobni  néhány összegyűlt fölösleges műanyag játékokat. Ezeket mind Zoli lehordta. Majd másnap következett a hűtő kitakaritása,olvasztása, harmadnap a kamra és negyedik nap már csak a hálószoba maradt legutoljára. Ma jön a mester.

Közben kiderült, hogy a meleg hatására gyorsan nőnek az eltűzdelt árvácska palántok, igy azt is a héten a meszeléssel párhuzamosan kell csináljam... amig Zoli a festővel fent dolgozik, addig én lent dolgozom, közben lepihenek. Egyelőre anyósom főz ránk, közben elmegyünk nagymamáékhoz is ebédelni, amikor csak lehet és hivnak, mert édesanyám is dolgozni fog.

Lányaim  már 5 napja Szentimrén vannak a szüleimnél. Tegnap voltak Szovátán és alig várom, hogy meséljenek az élményeikről, alig akartak kijönni a vizből azaz a tóból.

Kirándulni nem tudtunk a idén elmenni, mert sok minden összejött és több lesz a kiadás is.....

Ez az év teljes egészében csak izgalmakkal kezdődött és folytatódik, erről majd később bővebben.... lényeg hogy van mit csinálni.

Augusztus elseje

Boglárkám névnapja.
Bár igaz, hogy gyerekeknél nem szokás megünnepelni a névnapozást, mivel nyár van, több szempontból is megadtuk a módját a névnap megünneplésének.

Mivel nagyon szeretek tortákat sütni, az idén volt 5 keresztelői torta megrendelésem és egyéb is, de a nagy meleg és a pocak miatt nem vállaltam el.
Viszont azt akartam, hogy a szüleim és a nagyszüleim is lejöjjenek hozzánk, akik nagy ritkán jönnek le.

Másnap augusztus 2-án anyósom kerti flekkenezésre hivott meg finom rántott burgonyával és káposzta salátával megspékelve.
Most jöjjön néhány kép:

Elkészitettem életem első lófej tortáját, ami szerintem jól sikerült, úgyhogy a következő még szebb lesz.

Lovas iskolatáska

Mivel Bogikám nagy ló rajongó és voltunk olyan szerencsések, hogy még augusztus elején kaptunk egy anatómiai iskola táskát, ami természetesen egy lóval van diszitve. Bogikámnak első látásra annyira megtetszett, hogy igy megvettük, ami nem volt olcsó mulatság, de tudtuk, hogy valami lovas kell.
Természetesen a déd nagyaszülinek köszönhetjük ezt a gyönyörű szép táskát. Lehet ha később mentünk volna, már rég elfogyott volna.... lényeg, hogy kaptunk. Már csak a tolltartó és tornazsák van hátra.

Kapott még két könyvet, nagy betűkkel: Bori a lovastanyán és Bori iskolába megy. Már vakációban is olvas hangosan és nagyon szépen énekel, azonkivül hogy szebbnél szebb művek kerülnek elő a kezei közül.

Ügyesednek

Megjegyzem, hogy tavaly ilyenkor még mind kettővel fel kellett másszak az ugrálóra , Bogi még a Balu parkos kötélmászásra sem mert felülni.

Boginál 7 évesen jött meg  mindenhez a bátorsága. Mig Zselyki aki a természeténél fogva mindig is bátrabb volt és van egy nagyobb nővére akitől tanulhat, igy most 4 évesen lassan kezd engedni. Ez csak az egyik.
A képek más időpontban, helyszinen  készültek el.

Csiki Csobbanó

Csobbanóban

Gyimesben

Hálás kosztos

Kicsi Zselykém nagyon szeret enni, sőt egész nap megeszik szivesen bármit. Nagyon bátor, vakmerő és nagyon, de nagyon bújós és szerethető kicsi lányom azokkal a nagy szemekkel és hosszú szempilláival. Egész nap be nem áll a szája, vidáman csacsog bármit, mindent azonnal szeretne elérni, úgyhogy nagyon féken kell tartsam még ha érzem hogy a szivem belül vérzik.

Most nagyon nagyon hiányzik az egész nap csacsogása, ugyanis három napja a szüleimnél vannak Szentimrén, ahol nagyon jól érzik magukat.

Boglárkám szavait idézve:,, A jó falusi levegőtől meg lehet éhezni,, :-))

Bogica szeretné..

Épp a múlt hónap végén mondta Bogicám anyósomnak:
szeretné, ha ő is olyan bátor lenne mint a húga Zselyke
szeretne az iskolában a legeslegjobbak közt lenni
és órán fog figyelni ,szünetben sokat mozogni.

Büszke vagyok rá!

Lapbook

Elhatároztam, hogy lapbokoot fogok késziteni a gyerekeimnek esténként  vagy együtt. Hirtelen az jutott eszembe, hogy muszáj valamit együtt csinálnom a gyerekeimmel amiből tanulhatnak és ez nekem is jót tesz, hogy valami más és nem hétköznapi dolgot teszek értük. Ugyanakkor csak egy kis erőfeszitést igényel a részemről, hogy ne féljek megtenni az első lépést.  A sok magyarázákodás, beszélgetés  nem használ és sokkal élvezetesebb lesz körülhatárolva megbeszélni játékos formában bármit, hogy jobban belevésődjön a kis fejükbe ami olyan érdekes lesz a gyerkőceimnek. Talán visszatérhetünk többször is ha már van készen lapbook egy adott hétköznapi és nem olyan hétköznapi témáról (lásson, halljon, tapintson is).

Ez a nyár különösen nehéz a mai világban, mert folyton azon gondolkozom, hogy mivel is tudnám lefoglalni őket?! Igy jutott eszembe, hogy a  nagy sétálások, bicikilizések, görkorcsolyázás , kirándulások, mese olvasások,  úszás és  változó kreativkodások után, még mivel lehetne feldobni egy napot? Legyen sok-sok beszélgetés is játékos formában.

Eszembe jutott ami gyerekkorunk, amikor egész napra ki voltunk csapva az udvarra egy-egy zsiros, vaja kenyérrel a kezünkben és mindig megtaláltunk a magunk játékát. senki nem keresett, lesett hol vagyunk, mit csinálunk. Azóta rengeteget változott a világ. De még mennyire.
Megfigyeltem (sajnos), hogy manapság kevés a gyermek a blokkok között, a játszótérre is szülő kiséretében mennek  a gyerekek. Ha történetesen mondjuk, ha nincs kedve a gyereknek játszani vagy nem tudja mit csináljon, mert nincs adva akkor és ott a helyszinen ami lefoglalja, felélessze a kicsi nagy fantázia képességét, akkor a szülő már láthatóan ideges lesz.  Az egész rakciója, hogy ,,na játszodj vagy menjünk már,,.... de azért vár, de türelmetlen.
Nagyon kevés hely jut a mai gyerekeknek bárhol a zöldben is a sok parkoló hely, autók miatta és valahogy mostanra mintha minden le lenne szűkitve.  Sok az autó, parkoló hely de nincs helye a mintha játékoknak kint a szabadban. Szomorú....

Nem is beszélve a táborozási lehetőségekről ,ami brutálisan drága 5 napra.Szintén az úszó tanfolyam is. Azt hiszem az utóbbi nem is baj, mert  ha ránk hárul e a feladat eső része, akkor hamarább is fog megtanulni úszni Bogicám. Amúgy úszódeszkája van és majd az iskolai órarendjében is benne lesz az úszásoktatás. Nyáron az efféle tevékenységekért sokat kérnek, de egy alkalom megéri, mondjuk ha elmegy egy táborba a sok közül. És tényleg ha már a tábornál tartunk: nehéz választani, hova menjen.

Különbözőek

Zselyke az a fajta  kislányom akinek a szeretetnyelve a testi érintés. Nagyon tud szeretni , kedveskedni ,ölelni, puszilni és bárhonnan is jöjjön haza, sosem üres kézzel jön. Mindig hoz valami apróságot falevelet, fűvet, kis margarétát, legutóbb egy szál levendulát hozott nekem. Ezzel szemben sosem szereti ha mondjuk, hogy szép vagy mennyire szeretjük. Olyankor nagyon dühös lesz, hogy márpedig ilyesmit ne is halljon:-) Amit kigondol az a száján van, harsány, bátor természete van és azonnal kell minden. Sokszor nem győzöm  rá figyelni miközben épp valamilyn tevékenységet folytatok és állandóan a fejemet forgassam feléje, sokszor  leszek türelmetlen. Egész nap be nem áll a szája és nagyon fárasztó tud lenni a türelmetlen természetével. 

Néhány dolog: sokszor a tejfölet magára eszi kenyérrel és szimpla tejet iszik. És nagyon leveses.

Boglárka nagyon másmilyen, az ő szeretetnyelve az elsimerő, dicsérő szavak és bátoritás. Nagyon érzékeny és távolságtartó.Többször is átgondolja, hogy mit mondjon és hogyan cselekedjen.  Szóval vissza fogóbb és türelmesebb természettel van megáldva. Sokszor felhivja valamire a figyelmemet az éles eszével és figyelmével.

És ha vacsorázni kell egy időben Zselykivel: akkor marad a  baracklekvár magára kenyérrel és kakaós tejet kér. Levest nehezen eszi meg, Zselyke addigra már két tányérral is megeszik. gyors ütemben,.

Végül még nem irtam az óvodai, iskolai életről.

Piacolás

Anyósommal elindultak ma a piacra vásárolni a lányok és mivel a központban van a piac, igy lassan mentek.  Hazafelé jövet, mindenki hozott valamit a kezében Boglárka a sárgarépát meg a petrezselymet, Zselyke viszont az uborkát.

Nagyon édesek voltak és azt kell mondjam, hogy a járókelők igen megdicsérték a lányokat, hogy milyen ügyesek, hogy segitenek a nagymamájuknak.

Képet sajnos nem tudtam csinálni ez alkalommal.

Mozgalmas életünk

Év eleje óta nagy ütemben változások álltak be a mi kis életünkben... kisebb-nagyobb izgalommal tarkitva, aminek a végkimenetele döntő volt, hogy hogyan lesz tovább.Most én is elhatároztam, hogy ha van egy kis időm, akkor tanulok.....

Többek között, hogy  beköszöntött a szünidő,  most mindennapra legalább egyszeri foglalkozásokat lányaim mindennapjaiba, azonkivül, hogy Boginak fel van adva a lecke: mohndjuk heti pár alkalommal és amikor a kedve tartja, olvasson hangosan.
                                                                                                                                                                         

Boglárka előkészitőben, Zselyke kis csoportos

Az én hét éves lányom néha nagyon hiperérzékeny, konok és szuperintelligens, bár ez igy most túlzás ahogy irom, de ahogy látom és ahogy telik az idő, egyre jobben feltűnő kezd lenni ez a tulajdonsága. Mindemellett nagyon jó szivű, csendes kislány, de amikor kell akkor kiáll magáért.

Tegnap például  az én kicsi Bogikám nagyon megsajnálta az egyik osztálytársát ( cigány fiúcska), mert nem volt  nála tizórai.... igy a saját szendvicsét megfelezte, adott melléje még uborkát és fánkot is neki. Ugyanakkor ma is azzal jött haza, hogy ma is adott a tizóraiából az osztálytársának  és szintén egy másik kislánynak meg uborkát adott. Ha már itt tartok,  annak ellenére, hogy még csak előkészitős, de már egy mesét elolvasott, és ezenkivül bármilyen könyvet elővesz (ha a kedve úgy tartja),s  rácsodálkozik a betűk ,szavak sokféleségére. Mna, matek füzete tiszta, egyetlen hiba sincs benne..( túl korainak tartom a bontást, de megy neki).. sőt még másoknak is segit, akik még nagyon az elején járnak. Nem is beszélve arról, hogy az osztály,, főnöke,,  többnyire rá hallgatnak. Annyira szeretik az osztálytársai, hogy az iskola eléjén és most is ahogy megérkezik Bogikám, rögtön a nyakába borulnak, hogy majdnem feldöntik néhanapján... (én rendesen meg is lepődöm ilyenkor).

Mostanában amikor hazajön, úgy meséli a természetismeretet, hogy most már nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a földrajz mindig is érdekelni fogja.

Románt is tudja, bár az elején tartott tőle, de mostanra már megbarátkozott, és kapott CD-t hogy állandóan hallgassa a tanultakat, szokja a füle is (milyen jó, hogy van CD és könnyebben lehet tanulni).

Végül a rajzában is bámulatosan fejlődik, egyre szebben, változatosabban rajzol és az érzéseit is kifejezi.


Zselyke, lassan négy éves lesz (az még odébb van).

Nagy szájú, huncut, szeleburdi, élelmes, mozgékony kislány tele energiával. Egy dolog biztos, hogy nagyon szeret enni és esti  mesét hallgatni (enélkül még elaludni sem tud). Lételeme a mozgás és valamivel legyen elfoglalva. Nem utolsósorban ő koránkelő tipus, könnyen felkel, ha költöm a nővérével szemben.

Két óvónénije közül a fiatalabbat Laurát szereti, Gyöngyike valamivel idősebb igy rá mindig azt mondja, hogy haragszik rá (valószinú, mert olyan az arckifejezése), nem olyan cserfes ,vidám mint Laura óvónéni.

Végül még Boglárka óvónéniéről sem emlitettem semmit, mert bőven van mit, mivel három év alatt  5 különböző óvónénije volt.

Lányokról

Boglárka ma nyolc alkalommal lett fogtündér. A kiesett fogait egy krémes dobozban  őrizzük. Legelső foga elveszett, mig a másikat a fogorvos húzta ki, mert nem engedte, hogy én hozzá nyúljak.

Legkisebb lányom is olyan nagy lett, hogy mától fogva első alkalommal alszik a nővérével együtt az özvegy nagymamánál (76 éves). Zselyke már elég nagy és értelmes ahhoz, hogy tudja , hogy szót fogadjon.

Falak

 Folyton akadályba ütközöm, lassan de sikerül a célt elérnem, mégha látszólag nehéz is, nagyon nehéz. Falak vannak felállitva bármerre nézek, ezért le kell döntenem, hogy meglássam a kis kaput. A fényt  az alagút végén,,.

Tavasz van

Tavaszodik, gyönyörűen süt a nap, az emberek vidámak, elegánsak!!! Megmutatkozik abban is , hogy amikor jöttünk hazafelé Zselykével , a mi utcánkban még nem láttam egy helyen a politikusok feleségeit!!! Többek között, Zsigmond Imolát ( Zsigmond Barna a Csikzeredai főkonzul feleségét) aki kisebbik kisfiát sétáltatta és hazafelé tartott. Köszönő viszonyban vagyunk. Nemrég a fodrászatban futottunk össze.
Borboly Melindát ügyvédi stilusával( Borboly Csaba feleségét). Valamit vagy valakit keresett.
Régi ismerőssel is szinte mindennap találkozunk, a régi polgármester lányával.

Hál Istennek közelben van az Unitárius templom és nagyon jó viszonyban vagyunk az unitárius lelkész családjával (akiknek szintén van egy Boglárkájuk és egy Zselykéjük a három lányuk közül). Nagyon egyszerű és kedves emberek. Már csak azt várjuk, hogy mikor kerül sorra egy újabb ,,sörözésre,, 
A mellettönk lévő evangélikus lelkész feleségét sosem látom (bár a tavaly előtti nyáron voltam náluk). Csak a kerités az ami összeköt  Ennyi.

Labdához hasonlit az élet

,
Most este jutott eszembe az alábbi mottóm, nem hiába, mert ez évben sok minden történt velünk.

Hiába van az hogy, nem akarok megtenni valamit, de   minduntalan maga az ÉLET, addig és addig dobja vissza a labdát, amig el nem vittem a  célhoz. Ha megvan, rendben.Ha nincs meg, akkor nincs és nem is lesz más út, amig az élet által felkinált helyzetet nem vittem véghez.

2014 év első bejegyzése

Pörgősen kezdtük az új évet. Egy cseppet sem unatkoztuk és volt bőven az izgalomtól, amiről később irni fogok.

Lányokról röviden: Zselyke három évesen megtanult bukfencezni. Igazi   mozgékony, vidám, bőbeszédű pajkós kislány. Szereti az óvodát, bár reggel néha még mindig hüppög, hogy nem akar menni, aztán amikor megérkeztünk azon morfondirozik, hogy ki menjen utána délután. Óvoda ablakából integet nekünk, amikor távozunk és amikor megyünk utána, szintén az ablakban vár.

Boglárka amolyan igazi komoly minifelnőtt, aki nagyon szeret iskolába járni és rajzolni. Füzetei szép tiszták, egyetlen hiba vagy szamárfül sem kandikál ki.  Sőt egyzer sem  kellett radirozzon. Gyorsan, figyelmesen, precizzen ir és rajzol. Hobbija a rajzolás.

Nagyon érdekli a betűk világa, most kezdett olvasni (még csak előkészitős), de már fennhangon olvas és feladatokat megoldva tanulja a betűket. Mindezt úgy, hogy ő kéri, mert haza nem hoznak semmit. Itthon mindig valamit rajzolgat, ir vagy olvas, hanem akkor elkezd románul énekelni vagy beszélgetni, amikor kedve támad. Vonzódik az angol nyelvhez is, mert néhanapján azt is szóba  kerül.
Most kivételesen nagyon büszke, hogy tanul olvasni, ahogy ő fogalmaz, milyen jó dolog olvasni:-)

Ja, igen és a héten lett negyedszer fogtündér (bár ahogy látom, később fogszabályzóra lesz szüksége).

Mind két lányom nagyon apás!!!

Böjte Csaba gondolatai

'Mennyire nem elég tudni a hitet! Mindent tudhatunk Istenről, a szeretetről - de ha nem kelünk útra, ha nem lépünk a szeretet útjára, többet akaró vágytól vezérelt szívvel, hogy megleljük a magunk betlehemi kisdedét, akkor elveszünk.'

Szolgálatkészség

Ez hiányzik az emberekből. Legalábbis most ezeket tapasztaltam.

Nagyon szeretnék egyesekkel találkozni, csak mert illik és mert fontosabb a személyes kapcsolat, mint itt a facebookon csücsülni!!! Már kezd idegesitő lenni, hogy nem látom és nem találkoztam egyesekkel és persze, mert olyan nehezen válaszolnak (tisztelet a kivételnek) egy-egy levélre....Rohanunk, saját világunkban zárkózunk, önzőek vagyunk, félünk segitséget kérni másoktól, mert gyávák vagyunk és ,, időhiányban szenvedünk,, amit egyik érvnek fel lehet hozni. Ha meg segiteni szeretnénk valakinek, őszintén a szemébe mondani az igazságot,akkor könnyen megtörténhet, hogy haragszomrádot fog tartani mifelénk. Hiába szeretném a jót megtenni, de vannak olyan esetek, amikor érezni lehet, hogy ennek nem jött el az ideje.Akarni kell mindent, de sokszor hiányzik az AKARAT egyeseknél!!! Hogy miért? Kényelmességből. Ha valaki tudná most, hogy mi van a szivemben ( amit egyedül csak Isten tud), mit cselekedtem ma , mit gondoltam ki és min szeretnék javitani a közeljövőben. A sort lehetne folytatni, de nem teszem. Legyen elég annyi, hogy nagyon szomorú leszek, amikor ezeket tapasztalom... Őszintén. Sokszor esem abba a hibába, hogy akaratlanul is átveszem a másik embertől, azt ami Isten szemében nem szép dolog. Viszont sokszor kell emlékeztessem magam, hogy egyedi vagyok és ÉN nem vagyok Ő.

Segitőkészség, jólelkűség

Mindig amikor arra készülök, hogy valakinek adományt,ajándékot készülök bevásárolni vagy csomagolni pl. szegény család, iskola részére, mindig akkor történnek holmi apróságok a mi kis és nem olyan hétköznapi életünkben, hogy egy időre eltereli a figyelmemet a jótékonyságról. Utólag jövök rá, hogy már megint elkéstem valamiről. Holnap délelőtt össze kell dobjak sok mindent, ami remélem összejön. Nem is beszélve arról, hogy Bogi oltást kell kapjon és még Zselyke nem ment napiba a héten. Talán. Közben a lelkem mintha  mintha ólomsúlyos lenne, hogy már megint elmulasztottam valamit. Ezt nem szeretem saját magammal szemben.

Harc

Miért van az hogy, teszem a jót és kapom a rosszat? Szavakkal,magatartással ölni lehet!
Mai nap próbáltam alázatos lenni, már amennyire lehetett, de amikor a másik ember a saját igazát bizonygatja (márpedig többször előfordulhat), de ma olyan dolog történt , hogy  a tűrőképességem már-már túllépte a határt! És  most már másodszor,   egy más alkalommal, más helyszinen fordul elő, hogy egy nővér lekezelő hangon (ha nem is hallottam, de a  testbeszéd sokat elárul) rám szólt, hogy márpedig  xy doktornő gyűlésben van. Nem tudta hivja, ne hivja. Finoman mondtam, hogy már megbeszéltünk hogy ekkor és itt találkoznunk  kell (jóban vagyunk a szóban forgó doktorrall). Ahelyett, hogy a nővér hivta volna, még jobban felbosszantotta saját magát, hogy márpedig ez lehetetlen.... nem hivhatom. Gyűlésben van. Mi baja van a leánykának??? Nem tudom mit csináljak? Járkál. Csend. Bizonytalan.  Nézegeti a mobilt. Gondolkozik..Én csendben várok.  Újra kezdi, hogy miért jöttünk? a doktor nem jöhet,  miért jöttünk ....de ellentmondást nem tűrő hangon. És ha hagyom tovább mondta volna a magáét. Ehelyett szépen felálltam ,oda mentem s megmondtam ,hogy elhiszem hogy fáradt,  hogy sok a munkája és hogy  nem hallok jól és vegyen vissza a gyors beszédtempójából, azért lehetne kedvesebb is. Megijedt, Elgondolkozott és azonnal betessékelt a kezelőbe. t. Én már sirtam... jött az orvos ( mert már a recepciósnál szóltak neki) Szerencsére xy doktor kedvesen fogadott. Idővel, rájöttem, hogy ilyen világ van mindenki türelmetlen, siet és ha lehet inkább saját magával,  fáradtságával,a kényelmével foglalkozna. Szolgálatkészség a nullával egyenlő (hacsak nem fizetjük le a kedvességet  és a kellő figyelmet is) Márpedig ezt látom. És ami a legrosszabb, hogy Bogi lányom is megijedt, hogy beszél velem izé ez a xy.... még itthon is emlegette.
Időközben elgondolkoztam a saját életemen, hogy folyton folyvást orvosokkal vagyok körülvéve ( családorvostól kezdve a nőgyógyászig, gyerekorvostól kezdve a szemész-, fül-orr- gége -,fog -és bőrgyógyászig). Ezzel jár a családos lét. Igy nőnek fel. Na, de szerencsére civilben is jókat szoktunk beszélgetni a fent emlitett szakorvosokkal (egy-kettő kivételével).



Na, de én sem vagyok akárki, akit a sárga földig le kell nézni vagy más hangon hozzámszólni, csak azért, mert  egy problémával küzdök. Igen, súlyos!!! Szenvedés. Igen, mert az élet csupa szenvedésből áll többnyire. Küzdelem és küzdelem.

Igy utólag is visszatekintve, ha hallanék ma már rezidens orvos lennék (az is szerettem volna lenni, régen vettem is ilyen témájú könyveket). Ez a nem hallás rengeteg szenvedést hoz magával, amiről igen kevesen tudnak, bárhol fordulok meg, úgy néznek rám, mintha a Marsról jöttem volna. És mivel , nem hallok jól máshogy is figyelek, nézek.. ami önmagában nem lenne rossz,de a másik lehet félre értelmezi.
Mindezek tetejébe, úgy gondolom, hogy 30 év kell amig az ember igazán felnő és más szempontok alapján fogja fel, szemléli, tárolja és veszi kezébe az élet adta dolgait. Tényleg, eddig játszottam a jó, engedelmes és naiv kislány szerepét, amig a szemem meg nem nyilt és rájöttem, hogy nekem is ugyanolyan jogom van finoman szólva megmondnai, amit érzek, gondolok és úgy általában a véleményemet kinyilvánitani. Eddig behúztam magam a csigaházamba, mert attól féltem valami nem illő dolgot fogok odavágni valakinek (némi beszédhibával társulva), meg amúgy sem szeretek szinészkedni, ravaszkodni, de közben sajnos mindre szükség van. Miért
? Azért,mert ezt látom.

És sokat számit, hogy itthon vagyok és lehetek a gyerekeimmel továbbra is ( Jó ég tudja meddig), mert igy jobban  tudok rájuk figyelni!!! Sok szempontból is. Sorolhatnám, hogy miért is. Kezdet kezdetén szakmailag sem tudtam volna  a maximálisat nyújtani, amig kicsik a gyerekek, mert sok idő kell még elteljen, hogy fejlődjek ezen a téren is. Az itthon lét is erre volt jó, még most is.Amúgy  igy jó, hogy itthon vagyok és tudok a gyerekeimre figyelni, fejlődésüket követem és mindenben pozitivan járulok hozzá,  igy sokkal türelmesebb vagyok velük szemben. Más helyen, idegen ember (aki semmit nem tud a múltamról, lehet én sem az övét), igy nem tudjuk egymást  felbosszantani ,aminek következtében egy ideges anyát kapnának vissza a gyerekek. Kinek kell ez?. Senkinek. Nyugodtabb vagyok, mert ez a legfontosabb a családdal szemben.

Igazság

Úgy megélni, hogy közben a teljes kilátástalanság állapotában vagy, és csak bízni tudsz abban, hogy majd jól alakulnak a dolgok, nos, nagyon nehéz. De nincs más ilyenkor, akár vakon tapogatózva is keresni kell azt a kaput a falban .Akár lelki, akár fizikai értelemben.

, Evezz, evezz az élet tengerén, de vigyázz, ki ne köss a bánat szigetén,, 
Szerzője ismeretlen

Könyv

Régóta dédelgetett vágyam, hogy egy könyvet irhassak, de fogalmam sincs, hogy hogyan és minként fogjak neki. Meg aztán olyan dolgokat szeretnénk irni, amiből más is tanulhat belőle.