Zselyke az a fajta kislányom akinek a szeretetnyelve a testi érintés. Nagyon tud szeretni , kedveskedni ,ölelni, puszilni és bárhonnan is jöjjön haza, sosem üres kézzel jön. Mindig hoz valami apróságot falevelet, fűvet, kis margarétát, legutóbb egy szál levendulát hozott nekem. Ezzel szemben sosem szereti ha mondjuk, hogy szép vagy mennyire szeretjük. Olyankor nagyon dühös lesz, hogy márpedig ilyesmit ne is halljon:-) Amit kigondol az a száján van, harsány, bátor természete van és azonnal kell minden. Sokszor nem győzöm rá figyelni miközben épp valamilyn tevékenységet folytatok és állandóan a fejemet forgassam feléje, sokszor leszek türelmetlen. Egész nap be nem áll a szája és nagyon fárasztó tud lenni a türelmetlen természetével.
Néhány dolog: sokszor a tejfölet magára eszi kenyérrel és szimpla tejet iszik. És nagyon leveses.
Boglárka nagyon másmilyen, az ő szeretetnyelve az elsimerő, dicsérő szavak és bátoritás. Nagyon érzékeny és távolságtartó.Többször is átgondolja, hogy mit mondjon és hogyan cselekedjen. Szóval vissza fogóbb és türelmesebb természettel van megáldva. Sokszor felhivja valamire a figyelmemet az éles eszével és figyelmével.
És ha vacsorázni kell egy időben Zselykivel: akkor marad a baracklekvár magára kenyérrel és kakaós tejet kér. Levest nehezen eszi meg, Zselyke addigra már két tányérral is megeszik. gyors ütemben,.
Végül még nem irtam az óvodai, iskolai életről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönjük a kedves hozzászólást és hogy gondoltok ránk is:)
Hajni és Boglárka