Gyógyulgatunk

Tegnap újra vettek vért, röntgent felvételt,és az eredmények javultak,sőt már csak vonalkák látszanak a tüdőn,de a biztonság kedvéért még hétfőig maradunk és addig is kapja a szurit. Biztos ami biztos amig teljesen fel nem épül a leánykám addig szó sincs hazamenetelről,még csak ez hiányozna. Az időt Bogicám többnyire agyon alussza délelőtt és délután kb. 2 órát alszik ilyenkor,amikor ébren van sétálunk,eszünk, képeskönyvet nézegetünk vagy épp zenét hallgatunk ez a legkevesebb amit a kórházban tenni lehet. Egyelőre semmi értelmes elfoglaltság nem tölti ki a napjainkat minthogy várjuk szép csendben a gyógyulást. Bevallom piszkosan fárasztó volt ez az októberi hónap és szinte más sem történt velünk minthogy orvostól orvosig rohangásztunk,hogy végül a kórházban kötöttünk ki:((( Jöhetnek a vitaminok ősszel,télen és tavaszal mert nem szeretném, hogy hirtelen és újra megint valami virusos nyavaját elkapjon a kicsi galambocskám. Nehéz,nagyon nehéz napok,hetek állnak mögöttünk de kibirtunk.Jaj,és tényleg nem akarom elkiabálni de dr.Bustya Edit gyerekorvos mondta,hogy nagyon türelmes vagyok.Vagy mégis? De jól estek a szavai,s persze azt sem felejtem el,hogy két napja úgy jönnek be a nővérek hozzánk a kórteremben,hogy érdeklődnek tiszta szivből hogy ,hogy van Bogicám? Mikor megyünk haza? és anélkül,hogy az orvos előre közölte volna orvosi gondolkodásmódommal egyből rávágtam,hogy csak a jövő héten.Sejtettem.,bár reméltem hogy még ma haza megyünk,de sajnos nem igy történt.