Zselyke,Anna és Hanna

Mint a három név tetszik nekem/nekünk.

Újabb érdekességre tettem szert,ugyanis esténként amikor Boginak Annapeti mesét olvasgatom,és ahányszor Anna nevét ejtem ki a számon a pici egy nagyot moccan.Élveztem,hogy ahányszor a sorokat olvasva Anna névhez érkeztem akkor rögtön elkezdett igibugizni:)És akkor Bogival megbeszéltem,hogy Anna helyett Hannát fogok mondani meseolvasás közben.Igy is lett bezzeg a lányom jót derült a névváltozatosságon mesehallgatás közben.Csak azért akartam megváltoztatni Anna nevét Hannára mert kíváncsi voltam,hogy akkor is mozogni fog a pocaktesó.Különben is a Hanna sokkal jobban tetszik hangzásban nekem mint az Anna.

Ezek után már csak megválaszolatlan kérdéseim maradtak hátra: Vajon a kicsinek tetszik az Anna név?Vagy megszokta,hogy minden áldott este mesét olvasok a nővérének s olyankor a hangom,a beszédem is másabb mert többet mondok,mesélek mint napközben? Bármi is legyen az oka mindenesetre örülök,hogy felfigyel és hallgatja a legkisebb is a mesét.

Két név variáció tetszene nekem:

Vécsey Zselyke vagy Vécsey Zselyke Hanna.

Az utóbbi állítás azért lenne jó,mert akkor tudna választani,hogy melyik néven szólítsák,s így könnyebb lenne.

Bár Zoltán egynevű,én pedig kétnevű vagyok akkor miért ne lenne úgy hogy az egyik gyereknek egy neve lesz,a másiknak viszont kettő?

Sokszor elgondolkoztam azon,hogy minek kell két keresztnév ha csak egyet használnak a mindennapi életben? Talán az életsors is befolyásolja a minevünket?

Jó kérdés.

Véletlenül

Úgy túnik az áldott állapot vége felé elfogy a türelmem,semmihez nincs kedvem,ok-és ok nélkül síró görcsöt kapok olykor csacsiságokon is amin nem kellene a lelki tartalékom,energiám kimerülőfélben van ,a jövőn gondolkozom (ez tudom fölösleges),az elkövetkezendő temérdek teendőkre. Szép lassan kialakul minden,na de tényleg voltak,lesznek és pillanatnyilag vannak rossz napok. Amikor semmi sem jó nekem s így próbálom agyonütni az időt,főként este.Igy történt,hogy elszórakoztam,figyelmen kívül hagytam a sablonmódosítást s kitöröltem a linklistákat, a névválasztási eredmények kutatását és az egyéb formázásokat. Most újra csináltam az egészet.

Most este úgy sem tudtam volna lefeküdni hiszen ma reggel el kezdett kicsi Bogikámnak folyni az orra,délutánra már hőemlkedése lett.Este persze képtelen voltam nyugodtan ágyba bújni,inkább itt ültem a gép előtt s közben Bogikát figyeltem.

Ma este mindenáron a saját szobájában akart aludni,úgyhogy most egész éjjel csak a kicsi lányomat fogom figyelgetni.Nehezek az ilyen napok.

Azt kell mondjam,hogy január óta Boglárkám egyszer sem volt beteg,egynapos láza is valamikor májusban volt a gyomrától. Azóta pedig semmi jele nem volt a láznak,meghűlésnek.Kopp-kopp.Most hogy a meleg front után jött a hirtelen lehűlés,vagy egy kis szél is megfújhatta s máris belázasodott.Nem szeretem az ilyen változékony időjárásokat.

Még mit írhatnék?

Panaszkodnék.Sokmindenről.Arról amit érzek,gondolok. Ugyanakkor azt hiszem nincs amiért,mert az tuti senki nem fog velem együttérezni,el kell fogadjam a pillanatnyi helyzetet ha tetszik,ha nem. Most a családomnak élek,a gyerekeimnek.

Gondolatok

Még mindig az elveszett babára gondolok aki történetesen hogy a nevét is megemlítsem Zselyke vagy Áron lett volna,már ezelőtt egy évvel döntöttünk el Zolival.Bár nagyon tetszik a Zselyke Sára és az Áron Mór vagy Áron Máté együttesen de valahogy a férjemnek ez nem tetszett. Tetszik az Anna is mindkettőnknek.Bogi és Ani,szép összehasonlítás a hangzásban.Már bánom,hogy a lányomnak nem adtunk még egy nevet a Boglárkán kívül.Mindegy,de örültem a lánynévnek mert ez esetben én kerekedtem felül,én nyertem meg,Zoli miatt pedig maradtunk az Áron név mellett. Most pedig azt hiszem és egyöntetűen állítom a nevek megmaradnak bármennyit is kell szenvedni ameddig eljutok oda,hogy teherbe essek idővel.Nem is beszélve arról még mennyi víz kell lefolyon a Dunán a vizsgálattól kezdve egészen a három hónapos vitamin szedésig, és amíg nem lesz biztonságban a munkahelyem szó sem lehet második gyerekről .Vagy mégis? Egyelőre így állunk,bármennyire is elkeserít ez a tudat,de ez csak egy átmeneti állapotról van szó amit túl kell élni. Igazából nem is erről akartam írni,hanem az áldott állapotról amit két évvel ezelőtt átéltem amikor Bogival lettem várandós és most amit három hónappal ezelőtt történtek.Bevallom az érzéseim,gondolataim sajátos egyvelege valahogy be vált,nem is beszélve az álomról és egy filmről amit megnéztem.Mert az utóbbi kettőről azt gondoltam,hittem és saját magamnak bebeszéltem velem ez nem történhet meg,és olyan jól éreztem magam,hogy ez csak egy álom volt,ez csak egy fil m volt.ÁÁÁÁÁÁ,nem így történt a saját gondolataim ellent mondtak nekem,mert be kell hogy valljam nem szabadott volna azt a filmet megnéznem,amikoris egy nő spontán úton elvetélt.Együtt éreztem a szereplővel,bármennyire is féltem és izgatott a film de titkon örültem,hogy velem ilyesmi nem eshet meg.Dehogyisnem a sors furcsa fintora,hogy bizony én is át kellett éljem azt amit a filmen láttam,csak más helyzetben.Hát így,érdekes hogy mi nem történik.Meg aztán amit álmodtam hogy nem kapom meg az állást az is bevált,pedig világ életemben nem hittem az álmokban.Most pedig úgy tűnik vannak olyan álmok amik valóban beteljesülnek.,mert valahol olvastam az álmokat ,hogy az égből kapjuk ha hihetek ennek. Én nem hiszem,csak a saját gondolataimnak köszönhettem a két csapást.Rájöttem minden negatív érzést,gondolatot ki kell töröljek magamból ha azt akarom ,hogy jól alakuljanak a dolgaim. És viszont még elképzelni sem szabad egy jövőbeni cselekvést bármennyire is akarjuk mert bizony megtörténhet,hogy nem a saját elképzeléseim szerint alakulnak a dolgaim.Hát így.
*
Két összehasonlítás:
2006 -ban kaptam kézhez a diplomámat,ugyanazon a nyáron terhes lettem a lányommal,nem volt akkor sem munkám és épp akkoriban egy vizsga előtt álltam.Ha jól emlékszem épp utolsó pillanatban kaptam egy lehetőséget ahol dolgozhatnénk,és tényleg elmentem vizsgázni anélkül,hogy tanultam volna.És sikerült minden,sőt még a babának is örvendett mindenki.
és most
2009-ben-épp vizsga előtt lettem terhes,akárkinek elújságoltam a jóhírt,hogy érkezik a második csemete,volt aki meglepődött,csodálkozott,kifejezéstelen,semmitmondó volt az arckifejezésük úgy tűnt nekem vagy legalábbis én úgy éreztem ennek a második babának nem örülnek igazán.Rejtély,hogy miért? De éreztem. Olyannyira,hogy azon héten amikor elvetéltem elmentünk az egyik barátnőmhöz látogatóban,s épp vissza akarta adni a kölcsönbe adott baba ruhákat amiket Bogi kinőtt.Én pedig kedvesen elhárítottam valami rossz előérzettel,hogy csak maradjanak még nála, még ráér megkapnom.Cserébe adott terhes ruhákat,ezt elfogadtam.DE! Sajnos még ez hét szerda délutánján már nem volt élet a pocakomban. Nem is beszélve arról hogy fáradtabbnak,a hasamat nehézkesnek éreztem,szinte semmire sem volt kedvem,nemhogy dolgozni. Mindezek tetejébe keményen tanultam két hétig ahhoz képest,hogy két évvel ezelőtt semmit se tanultam.Akkor állást kaptam,anya lettem,most vesztettem. Én az álmodozó örültem,hogy a forgatókönyv másodszor is megismétlődik akárcsak 2006-ban. Érdekes történet,és sajnos nem így történt.