Most elhigyjem vagy ne higyjem?

Úgy döntöttem,hogy én elhiszem a nagy figyelmeztetést,szétküldöm e-mailben,levélben,nyomtatva,sőt ide is közé teszem,és aztán mindenki döntsön tetszése szerint:) Az én lelkem legalább így védve van, hogy másokat is figyelmeztetek

Itt olvasható A nagy figyelmeztetés .
Október 27-én lesz Vekerdy Tamás előadása az Érzelmi biztonság szeptember 22-én megjelent legújabb könyve kapcsán, amiből én is rendeltem.
És akkor gondolkozom azon,hogy megrendeljem-e, érdemese-e megrendelnem a következő könyveket is A jó élet titka és a Hit ereje.
Mindenesetre gondolkozok,de azért jó ha van.Legalábbis nekem.

Érdekes hétvégi egybeesés

Itt lesz egy pár soros ,,ha mi lett volna,ha,,mottó ha valóban ez vagy az bekövetkezett ,vagy netalán nem következett volna be. Azt hiszem csak a Jó Isten irányítja az eseményeket,valamit szeretnénk s úgy hirtelen egy nap alatt szertefoszlik minden reményem,kicsúsznak a kezeim közül az előre kevésbé-vagy nagyon is kigondolt tervek.Nem egészen így van,csak tudat alatt képzelek el bizonyos dolgokat a régi szép idők emlékére. Azt hiszem ez most már nem fog visszatérni.Vagy mégis?

Tegnap Szent István napja (aug.20-a),eseménytelenül telt,csak azt vettem észre mindenki nyűgös volt,ha lehet mondani mások boldogabb napnak néztek elébe.Lehet nem így van,csak éppen nem tudok róla,most csak azt tudom amit én érzek.

Hogy is kezdődött aminapunk?

Délelőtt Boginak elkezdett folydogálni az orra

Be szerettem volna menni a városba sétálni ,körülnézni persze ki mással mint Bogival.Ez a terv is meghiúsult mert erős,hideg szél fújt odakint,Bogit nem vihettem ki. Más oka is volt annak amiért nem mertem kitenni magam a hosszú sétának az a mostani állapotom.Iszonyatosan nehéz kivárni a végét.

Mivel Bogikámmal egész nap itthon ültünk,így aztán egyet gondolt s kijelentette,hogy kívánja a fornettit,ezért kénytelen voltam muffint sütni.Jó volt együtt sütögetni,csak a lelkem szállt másfelé s nem úgy sikerült a süti ahogy szerettem volna.

*

Ebéd közben megeredtek a könnyeim,hogy bezzeg a négy vérszerinti grácia rokonaim (anyukám,nagymama,Icuka nagynéném s persze Emő első unokatestvérem)biztosan ma este egy jót fognak beszélgetni. Ugyanis az egész família három napig együtt lesz Körtvélyfáján. És nem csak beszélgetni ha nem egy jót főzőcskézni,sütögetni és mindenféléről egy jót fognak együtt diskurálni.Rég volt ez amikor én is velük lehettem. Ez már a múlté. Bezzeg én és Bogi nem lehettünk velük.Vajon gondoltak ránk? El tudom képzelni,hogy rólunk is ejtettek egynéhány szót.

*

Zoltán természetesen megsajnált és felajánlotta, hogy ma reggel összepakolunk,és elvisz utánuk Vásárhelyre.

Na,de ez nem jött össze,mert Boginak késő délután hőemelkedése lett,ugyanúgy késő este is.Így ma nem mehettünk.

*

Mondjuk ha nem folydogált volna az orrocskája,nem lett volna kissé lázas akkor az tuti elmentünk volna. De nem.Közben a hátsó gondolataimban ott motoszkált az is,hogy igen ám nagy meglepetést okoztunk volna azzal,hogy váratlanul utánuk mentünk csak azért,hogy legyen együtt a nagycsalád.Először biztosan nagyon meglepődtek volna,de ugyanakkor állíthatom nem nagyon örültek volna nekünk.Minek mentünk ha Bogi kissé náthás? Minek mentünk amikor annyian vagyunk és még csak hely sincs ahol aludni? Minek tettem ki magam egy utazásnak amikor babát várok? Támadtak volna rám mindenfelől,még akkor is ha lelkük mélyén úgy Istenigazából titkon örültek volna,még akkor is ha nem vallják be.

Mehettünk volna ma reggel,de nem mentünk és nem is megyünk.Mindig történnek olyan dolgok,hogy minden jóban van valami rossz és minden rosszban pedig valami jó is történik.

Hát ez van.

Ezek után nehogy valaki azt merje rólam állítani,hogy terhességi fóbiában szenvedek,vagy hogy a terhességem nem hatalmaz fel engem arra,hogy bölcsebb legyek vagy mittuoménmi,csupán arról van szó,hogy érzékenyebben reagálok mindenre.Hogy miért? Azt magam sem tudom megmondani,csak azt tudom ,hogy tehetetlen vagyok,a két kezem kötve van s már meguntam,belefáradtam óvni magam mindentől. Amikor az első gyerekemet vártam ehhez hasonló érzések,gondolatok távol álltak tőlem. És vajon miért? Mert mindent megtehettem amit akartam,és meg is tudtam csinálni a doolgokat,elfoglaltam magam,dolgoztam.Most meg kényeskedő helyzetben vagyok,nem én okozom saját magamnak hanem az orvos veri belém.

Másfél hónap van hátra s akkor majd bátrabb,erősebb leszek,nem kell majd segítségre szoruljak,nem kell majd jajgassak,sopánkodjak s a többi.

Most aggódni kellene?

Nem tudom rendesen kiélvezni a várandósság minden percét,főleg hogy tegnap kerek perec a nőgyógyászom kijelentette pihenjek,feküdjek minél többet és ne járkáljak sokat.Azt hittem a szokásost mondja,hiszen eddig is ugyanezt mondogatta, és nem feküdtem annyit amennyit kellett volna.Sőt tényleg valóban sokat járkáltam,végeztem a háztartási munkát,sétálgattam,autókáztam.Keserűen veszem tudomásul,hogy ennek is vége lenne? Bár nem hinném,mert azért nem szeretném elhanyagolni magam. Mégpedig azért kell pihenjek sokat,hogy nehogy koraszülés legyen a vége vagy elfolyjon a magzatvíz:( A nőgyogyászom igazából csak jót akar és azért figgyelmeztet mert ez az ő felelőssége is,nem csak az enyém.Így a vége felé sem tudok felhőtlenül örülni az áldott állapotnak ahogyan normális körülmények között ha nem kellene sokat feküdjek( azért nem árt meg egy kis séta,mozgás) akkor másképp lenne a várakozás.De most komolyan minden saját lépésemet is kell figyeljem,hogy mit csináljak és mit ne,mert mondjuk sokáig pihenni sem szeretnék,deerre is szükség lesz.Éppen ez aggaszt engem. Rossz érzés várni,pihenni,aggódni,hogy most vajon mi lesz? Bár jól esik fennhangon kipanaszkodnom magam,de halkan hozzáteszem hogy a szívem tele van boldogsággal és várakozással.Csak a legjobbakat remélem magunknak,és tényleg már nagyon várom szeptember végét,hogy már túl legyünk mindenen ,és többet ne halljam hogy mennyit kell pihenni,mert félő hogy baj lesz (azt nem szeretem, hogy túlféltenek vagy körülöttem forognak,mert van olyan érzésem hogy nem szívesen segítenek,csak muszájból).Ez van.

És mindezek tetejébe továbbra is szedhetem:

a Nospat (ha az alhasi tájékon görcsöt érzek)

Elevitet

és Mg+B6.

Még van egy megválaszolatlan kérdésem,hol van a beígért muffinsütés,mert dolgozni nem fognak engedni:( Hátha ezt még meg tudom csinálni.

És a kalandpark? Hát még oda se mehetek,hogy legalább lássam a háromévesemet ahogyan mászkál a kicsiknek felállított mászokán.Most nyílt meg a Hargitán.

Elmarad most a Lövétei hétvégi pónilovacskázás is.Bár a hétvégi városnapokon pónilovacskázott Boglárka,csak épp jól kifogtam azt a napot ugyanis fényképezőgépet nem vittem magammal:( Általában mindig magammal hordom mint valami fotóművész csakis a lányom kedvéért,de most ez se jött össze.

Hétvégén mégcsak Gyergyóba se tudok elmenni az EMI táborba,hogy találkozhassak Kata barátnőmmel és a 4 éves-illetve 1 éves lányaival.:(

Tehetetlennek érzem magam,és még mennyi teendő vár rám csak bízni tudok abban,hogy mégiscsak lassacskán meg tudok csinálni mindent.

Miért pont énvelem történik mindez,csak itthon üljek mint egy magatehetetlen aggastyán mint aki a végét járja. Bocsi,ezért a kifejezésért.Tulajdonképpen örülnöm kellene az egész napi,,lustálkodásnak,,,de azért mégsem igazából sikerül.Amikor Zselykére gondolok, hogy milyen formás kerek fejecskéje van,szép hosszú baba vagy egész nap mocorog a hasamban, ez nagy segítség nekem. Ilyenkor el tudom hessegeteni a fejemben megforduló temérdek gondolataimat és csak a picié vagyok.Azért most lassan telik minden perc,óra és nap közben úgy érzem sosem lesz vége.

De komolyan.

Sütés

A minap megígértem Bogikámnak,hogy sütök muffint,de azt már nem tudtam megmondani előre,hogy melyik nap fogok neki sütögetni,mert attól félek hogy nem tartom be majd az ígéretemet. Úgy volt,hogy ma neki kezdek a Boci nevű muffinak de a 26-fokos meleg konyhában képtelen vagyok nekiállni,hogy még fokozzam a hőmérsékletet.Dühös vagyok mert tehetetlen vagyok a nagy meleg miatt,a lábam miatt és még délután megjelenésem van a nőgyógyásznál.Brrr.... bosszantó. Holnap bezzeg injekcióra kell menjek a családorvoshoz még pedig délelőtt s akkor lenne legjobb időzités a sütésre. Hát még ez is van,jaj tényleg annyiféle receptet kipróbálnék és tanulnék ,de nehezen jön össze.

Tréfa vagy gúny?

Még a múlt héten történt az,hogy felmentünk nagymamáékhoz (az enyémhez),hogy megköszönjem az ebédet amit nekünk főzött egy héten keresztül (állítólag azért főzött,hogy engem kíméljen mert dagadtak a lábaim,bár estére mindig elefánlábaim lesznek ha elfáradok a nagy melegben).Ez van,már csak két hónap van hátra szülésig,nem olyan vészes és kibírom.Időközben elkrültünk egymást a szüleimmel mert épp abban az időtájban jöttek hozzánk látogatóban ( azelőtt való nap jöttek haza a tengerről),még szerencse,hogy felhívta nagyi őket telefonon,mert sikerült találkoznunk még Baba mamánál. Jó volt mint mindig egy újabb találkozás,főle Bogica örült a legjobban a nagyszüleinek kapott rózsaszínű barbis homokozót-ugyanolyan színű közepes méretű labdát:)

Beszélgetünk mindenféléről amikor is Baba mama (már nem is tudom miért mondta),hogy jó helyen van a babának a pocakomban ( egy gyerekkel kevesebb gond,kettővel több lesz majd meglátom).Én már ismerem nagyit,hogy akármit is mondjon azt nem kell komolyan venni,egyik fülbe be -másikon ki csak hát ez kissé rosszul esett azok után,hogy még kórházban is feküdtem,orvosságokat is szedtem,hogy megtarthassam a babát.Nem hiányzik nekem egy ilyen beszólás mert én örvendek, és nagyon várom Zselyki lányomat.Ja,igen megint szóba hozta a majdani ,,harmadik,, gyereket ha becsúszik,hogy szerinte az fiú lesz. Adja Isten,hogy legyen egy harmadik és egy fiú.Ki tudja? Nem tagadom szeretném ha lenne egy harmadik gyerek is,egyelőre gondolatban.

Ezek után a két idősebb grácia kezdték nekem ecsetelni:

-hogy milyen nehéz lesz két gyerekkel is,nemhogy hárommal

-elég lesz csak két gyerek (vajon pénzkérdés a sok gyerek?),erre nem gondolok csak a nagycsaládra.

-nehéz lesz nekem a háztartási munka,s főleg annak aki egyedül kell csináljon mindent a házon belül-és kívül (és akkor mi van?,fiatal vagyok,erőm van,külföldre úgysem megyünk nyaralni,akkor miért ne lenne egy harmadikunk?)

- szerintük futni fogok háromfelé:bölcsibe,oviba és suliba a gyerekek után

- szerintük könnyen beszélek mert apósom vitte Bogit sétálni,Baba mama meg főzött ránk egy hétig,és nekem bezzeg jó dolgom van csak ülök és várom,hogy megszülessenek a babák.Bevallom én nem kérdtem egyiküktől sem segítséget mert saját maguktól vállalták fel,mert így látták jónak.Ugyanakkor állítom nem miattam vitte sétálni apósom az unokáját,hogy engem kiméljen,hanem azért mert szereti Bogit vinni.Hiszen már 74 éves és Bogi az első unokája,most viszont jön a második unoka (ha minden jól megy még szeptember végére érkezik meg).Hogy őszinte legyek,és ha lehet állítani a pici babát is kímélni akarta a nagyapja azzal,hogy pihenjek sokat és ne erőltessem meg magam a nagy sétálásokkal.Bogival már egyre nehezebben tudok kimozdulni főleg biciklivel,mert úgy megy előre,hogy nem tudok utána futni. Hát így.

Sokszor elgondolkoztam a fenti dolgokon,és egy jót derültem azon amiket mondtak nekem,hogy mennyire féltenek engem a gyerekektől,pusztán azért mert fáradságos munka gyereket nevelni.

És akkor mi van? Szerintem így szép az élet,így csupa nagybetűvel:GYEREKKEL EGYÜTT.

Az igaz,hogy nem mindenki gondolkozik egyformán gyerekkérdésben,mert van akinek könnyebb és van akinek nehezebb gyereket nevelni,mert nincs türelmük,energiájuk és sok szabad idő....

Remélem a leírásaimmal senkit nem fogok megbántani,jól esik kiírni magamból mert sokat foglalkoztatott ez a téma.Még most is.

Nosztalgia,a kezdetek

Bár nem szívesen gondolok vissza ez év első három hónapjára,de mégis úgy érzem muszáj leírnom a velünk történteket,mert valamiért úgy gondolom később már csak egy múló emlék lesz mindez.Még lelkileg a történtek hatása alatt állok,nem múlt el csak úgy ripsz-ropsz minden,talán csak egy év múlva fogom elfelejteni,és fogok talán mosolyogva visszatekinteni,hogy megérte szenvedni,aggódni,verejtékezni na meg persze még egy hatalmas gombóc is került a torkomba. Ez is hozzátartozik az élethez. Most van időm,miért ne írjak?!

*

Először kis összefoglalót dobok össze arról,hogy milyen más volt az előző,és milyen más lett a harmadik terhességem ( bocs,azért 3-ik mert volt egy veszítésem,ki tudja miért az égiek valamiért így akarták).A lényeg,hogy pont 2010-ben fog megszületni a második gyerekem mert ez az egyik kedvenc évem,szép kerek számmal:) Ahogy visszagondolok három évvel ezelőtt éreztem,tudtam és mindig úgy akartam ,hogy az egyik gyerekem 2007-ben ,a másik viszont 2010-ben szülessen meg.Viszonylag kevés korkülönbség legyen a gyerekeim között.Nemhiába mert az öcsém hét évvel fiatalabb nálam,és alig kapunk valami közös témát amiről elbeszélgetnék. Talán később a jó kommunikációs kapcsolatunk javulni fog ahogy egyre idősebb lesz Gergő.

Amikor az első kicsi drága lányommal lettem várandós még friss diplomás voltam,egy agusztusi napon állapotosan mentem vizsgázni,ami ugye sikerült,hogy aztán szeptemberben elkezdhessek dolgozni a tanügyben. Nem nekem való munka volt,de boldog voltam hogy volt munkám.Senki nem figyelmeztetett engem,hogy így meg amúgy vigyázzak,mert ez nem tesz jót az áldott állapotnak.Bátran vágtam bele mindenbe,sőt szeptemberben kezdték építeni anyósomék házának tetőterét,hogy aztán bővülő családunkkal fel költözhessünk. Mivelhogy összetartó,gyors és ügyes munkások fáradoztak azon,hogy még a fagy beállta ( ünnepek előtt) meglegyen a lakásunk.Így aztán dec.23-án beköltöztünk,és úgy vártunk a pici lányt:)

*

A második babával is hamar maradtam várandós ,de nem volt zökkenőmentes az első három hónap,de pozítivan álltam a dolgokhoz,és semmi szín alatt nem veszítettem el a hitemet.Minden egye lépésekben bíztam,és bár voltak olyan napjaim amikoris tényleg úgy éreztem,hogy legszívesebben az egész 9 hónapot végigaludtam volna. Csak úgy gondolatban,hogy aztán mint a mesében amikor felkelek már csak szülni menjek:)

Hogy volt,hogy nem volt:

-január 21-én tudtam meg,hogy babát várok

-26-án mentem először a nőgyógyászhoz,de olyan ideges voltam hogy percenként pisilhetnékem volt mert..... megijedtem,Mai eszemmel azt mondom mert bennem volt a félsz,hogy vajon hogy lesz mint lesz és így tovább.Még aznap délután amikor hazajöttem a nőgyógyásztól,még Bogival elmentünk a szemorvoshoz.Kiderült mégis kell a szemüveg,hiszen az apja és én is szemüvegesek vagyunk. Miután ezzel végeztünk nagy kő esett le a szívemről,hogy a két gyerekemmel minden rendben van.Akkor már biztosan éreztem,hogy a pici pocaklakó csak megmarad nekünk,hiszen jól esett ,hogy egyformán,ugyanazon a napon gondoskodtam a gyerekeimről.Még akkor is ha az egyik kint,a másik bent van.

-február.8-án mentem dolgozni a Szentmártoni korai fejlesztő központba

-ugyancsak febr.23-a körül befeküdtem a kórházban a egy kis ,,piroskám,, miatt,ami biztos az biztos.Megfigyelés alatt tartottak 5 napig.

-hazajöttem.Egy hétig itthon feküdtem még,és ez idő alatt kiderült,hogy a romániai törvények alapján kórház nem alkalmazhat gyógypedagógust a korai fejlesztőbe.Egyszerre örültem is,hogy még sem fogok dolgozni mert akkor itthon maradhatok Bogival, és nyugodtan élvezni fogom a várandósság minden percét.Igy is lett,itthon maradtam.Közben hátul a fejemben motoszkált a sok miért pont velem történik és hasonlók.Nem volt könnyű ez az időszak,kis híján bejött volna a két rossz, amitől tartottam de nem történt meg.Hál Istennek.Ugyanakkor állíthatom a munka megvár,de a családalapítás nem.Hát így.

*

És a terhességem első három hónapjában feküdtem amikor csak tudtam,szedtem a Nospat ( görcsoldó) ha tetszett,ha nem.

Utrogestant a 20-ig hétig napi kétszer amitől aztán aludhatnékom támadt,mikor ezzel végeztem,utána 20 napig a koraszülést megelőző tabletátt a Gynipralt.Közben folyamatosan szedtem az Elevitet. Sok volt ez nekem,már-már kételkedni kezdtem mindenben és mindenkiben,hogy még az orvos is rám ripakodott,hogy tegyem azt amit tanácsol. Sírva jöttem haza a rendelőből,bár tudtam hogy a javamat akarja,hogy minden rendben legyen velünk.Három hónapig beteg szabadság,orvosságok és ágyba fekvés volt a rend.

Szigorúan semmit nem csinálhattam,neem volt szabad emelnem,takarítsak(takarítónő jár hozzám),cipeljek.Sőt Boglárkámat sem, pedig mennyire hiányzott ez és már ebből a korszakból is kinőttünk.Azelőtt bátran emeltem és vittem,de ez már a múlté.

Nehéz hónapok állnak mögöttünk,de túléltünk a nehezedik részt.Most következzék a jobbik rész.

*

Azért nem mondom,hogy szigorúan ágyba feküdtem,mert azért vittem Bogit sétálni és még számtalan olyan nap volt amikor egész nap dolgoztam itthon háztartási munka, és ott voltak a tortasütések( ötöt sütöttem) amit örömmel végeztem. Nem hanyagoltam el magam,csak szegény naplónkat.

Visszaemlékezések a nevek kapcsán

Tegnap jutott eszembe ,és nagyon elgondolkodatott engem miszerint gimnazista koromban az iskola toalett ajtójára oda volt firkantva a Bogi név.Hát igen bizony még most is emlékszem arra,hogy akkoriban megállapítottam magamban,hogy ez a név nem tetszik nekem.De valahogy legbelül éreztem,hogy a Bogi név szerepelni fog az életemben.Lásd csodát, az első lányom a Boglárka nevet kapta az apjától.Most pedig megbarátkoztam a Bogi névvel és nagyon tetszik nekem.Csak idő kérdése volt. Nem titkolom azt sem,hogy amikor Bogival voltam várandós egyszerűen képtelen voltam nevet választani,vagy nem ment?Már nem is tudom mi volt az igazi ok,de mindenesetre Zolira maradt a választás. Boglárka olyan igazi apja lánya akivel imádják egymást:)

És a Zselyke névvel is úgy voltam mint az elsővel.Mikor először hallottam ezt a nevet még iskoláskoromban, akkor már egyenesen furcsáltam ezt a nevet,mert olyan ritka név,és meg is kérdeztem Csillától ( volt tanitóm akinek a lányát Zselykének hívják akit idővel megszerettem mert olyan szépecske,kedves kiscsaj),hogy mit jelent ez a név és miért adta ezt a nevet a lányának?Na,de tényleg akkor is mélyen megérintette a lelkemet ez a név,csak hát akkor nem tudtam,hogy lesz gyerekem,méghozzá két lányom. Így aztán magától értetődőnek tartottam,hogy csakis a Zselyke nevet fogja kapni a második csöppségem. Még most sem értem ,és tényleg nem értem miért ragaszkodok annyira a Zselyke névhez amikor tudom ,hogy számos lány nevek közül tudnék választani.Hiába böngésztem végig a szebbnél szebb lányneveket egyik sem jött be,bár az egyik szebb mint a másik.De örülök,hogy én választottam és a környezetemben lévők is elfogadták.Úgy vagyok a nevekkel,hogy név szerint vizsgálom (egyedül),hogy milyen az ember személyisége,természete.Lehet ez butaságnak hangzik,de én így gondolom.

Unom a sok esőt és amire büszke vagyok

Az idei nyár sem olyan kitűnő felemás idő fogad bennünket nap mint nap,hogy már tényleg időnként be vagyok csavarodva emiatt.Amikor melegen süt a nap akkor azért nem merészkedünk ki sétálni menni messze ,mert Boginak és nekem sem tesz jót a párás,meleg levegő. Ez általában délben szokott lenni.Késő délután pedig hol süt a nap,hol esik és mégpedig kisebb szünet után egymást felváltva változik az idő. Most másállapotban sem igen utazhatunk el,pedig mennyire szeretnék elmenni valahová,csak hát ugye nem bírom az utazást s pláne nem autóval a dög melegben. Bár tudom,hogy sokan utaznak várandósan is a világ bármelyik részére,de fennállhat bármilyen veszély az én állapotomban,főleg hogy nem úsztam meg ezt a terhességet kórház,orvosságok és orvosi felügyelet nélkül beteg szabadsággal. Hogy őszinte legyek nem irigylem azokat akik utazgatnak mert a nyaralás egy hét akár 10 nap és már el van felejtve,hogy milyen jó is volt.De gyereket várni és vigyázni a legnagyobb kincsre akiért annyit aggódtam,feküdtem miatta az elején,hogy nagy kár lenne kitenni magam holmi utazásnak,csak azért hogy feltöltődjünk az egész évi szürke hétköznapokból.Egyébként itthon is tudunk pihenni ls nem vagyunk elkséve a nagy utazásról,mert megvár bennünket a nyaralás ha addig is a Jó Isten megsegít.

Hogy mire vagyok büszke?

Nos,hogy kertes házban lakom (lánykoromban persze tömbházban,ha elölről kezdeném biztos nem költöznék vissza,mert csak úgy házi ruhában nem mehetek ki csak úgy),.Ha úgy van kedvem akkor lemegyek az udvarra leülök és a jövőn gondolkodok, vagy egyszerűen élvezem a csendet egyedül.Élvezem hogy szép,megszámlálhatatlan virág vesz körül,fenyő,kis-és nagy tuja és még az egyszerű,mutatós zöld színű dísznövények.Na meg hogy milyen szép is a mi udvarunk.Azt hiszem amióta kertes házban lakom sokkal nyugodtabb,érettebb és bizony valamivel okosabb lettem,mert sok mindent megtanultam amit lehetett.Ha szükségem van zöldszárú hagymára,paradicsomra,uborkára,kaporra,petrezselyemre mert csak ezek vannak akkor csak lemegyek, és már szedem is le s hozom fel:) És jaj van mit még tanulnom,de most élvezem a várandósság minden percét,elméletben meg tervezgetek ezt-azt,hogy mit szeretnék csinálni,megvalósítani hogy jól érezzem magam.És nem csak én hanem az én kis családom.

Anyaságról....ahogy gondolom

Már javában eltelt az anyák napja,de eddig nem tudtam lelkemet-szívemet kitenni annak,hogy egy pár sort írjak,hogy mit is jelent anyukának lenni.Ki-ki másképp éli meg az anyaság adta örömöket,mert minden anya másképp érez és gondolkodik akár saját magáról van szó,akár a saját anyáról.

Mondhatom most nagyon kitűnő a kapcsolatunk Bogicámmal.Szeretném ha évek múltán is ilyennek maradjon meg a kapcsolatunk,tudjunk mindent megbeszélni egymással mint a barátnők,ha kell tudjak és kapható legyek arra ha segíteni kell a lányomnak ( Jó Isten megsegít,és ne legyen az hogy nem lesz időm segíteni csak azért mert nem lesz időm).Mindenekelőtt a legfontosabb,hogy bízzon bennem a lányom,és ha valami öröme,bánata lesz azt tudja megosztani velem.Mindig mellette leszek és erre vigyázni fogok.

Nem tudom mit kell tennie egy anyukának,hogy a gyerekben megmaradjon a tisztelet,szeretet,bízalom és azt,hogy felnézek anyukámra mert... ilyen-olyan okok miatt, és mert pl ezt vagy azt tett meg értem. Ehhez hasonlók. Igen ám,de honnan fogom megtudni azt hogy valóban mindent megtetem érte amit kívánt vagy elvárt tőlem,ha nem fog megkérni rá? Esetleg magában búsulni fog,hogy ,,jé anya ezt vagy azt nem vette észre,hogy nekem bizony most segítségre lenne szükségem,,. Lehet őrültség ilyesmire gondolnom,dehát mégis felteszem ezt a kérdést magamnak.Nem biztos,hogy így lesz. Habár ki tudja.

Most még kicsi a lányom,de igyekszek mindent megtenni érte,hogy boldoggá tegyem,hogy boldog gyerekkora legyen.Sokszor érzem azt,hogy amit teszek vagy csinálok az sokszor nem elegendő,és még kell tanuljak egyet s mást.

Különböző blogokat végigböngészve látom,hogy az otthonülő anyukák varrogatnak,kötögetnek a kislányaiknak,és persze finomabbnál finomabb ételeket főznek a családra.Mindez nagyon jó érzés.

Szégyellem,hogy nem tudom használni a varrógépet,és pláne kötni sem tudok pedig sok szép anyag,pamut kötő fonalak vannak,hogy bőven jut a választékból.Ahogy mondani szokták jobb későn,mint soha,bár mondták is nekem,hogy ne foglalkozzal varrással,de még azért is megpróbálom..Igy aztán most tényleg közel járok ahhoz,hogy megtanuljak varrni gépen. Úgy érzem így lesz helyes ha saját kezűleg készítek a lányomnak szép,egyszerű ruhácskát,szoknyát és még ki tudja mit.Kötni pedig magas nyakú púlóvereket szeretnék,természetesen Boginak mert az üzletben alig vagy egyáltalán nem lehet kapni, és főleg nem gyereknek.Vagy ha van azok hivalkodóak,vékonyak vagy nem talál a lánykámhoz. Remélem sikerülni fog. Ebből még fekete pontot adok magamnak.

Tudom nem indenki képes erre,de én mégi ezt szeretném,mert jót tesz nekem is,a könyvek pedig nem szaldnak el,lesz időm később is olvasni.

Mit kell tennem,hogy anya lehessek,kérdem én?

Az első és a legfontosabb a türelem,odafigyelés anélkül hogy saját magamra gondolnék önző módon,csak azért mert kényelmesebb így.Az utóbbiból nem kérek,az este legyen az enyém,napközben a gyerekem,a családom az első.Igyekszek ennek megfelelően cselekedni,ha nem is mindig sikerül.

Mindennap esti mesét olvassok, és nem is csak este mert délelőtt is mert mostanság ez is mindennapi program lett minálunk,de kizárólag korának megfelelő könyvekből

.Nem számít milyen fáradt vagyok.

Lehetőleg mindennap a nap bármelyik részében,de legalább egy vagy két órát kreatívkodjunk.Mostanában ez elég nehéz volt összehozni mert örökké mentünk ha jó idő volt. És csak házilag összedobott játék legyen mert ezt élvezi és szereti is Bogicám.

Mindennap séta.

Ha valamilyen rendezvényeket szerveznek ami gyerekeknek szól,akkor elviszem.Akár süt a nap,akár esik,akár van kedvem,akár nincsen kedvem menni sehová. Még volt hogy rossz időben kénytelen voltam elvinni gyereknapozni a lánykámat,de csak elvittem.És milyen jól tettem,és persze jól is esett.

Ha mondjuk nincsen étvágya vagy nem akar enni akkor nem erőltetem,mert csak fog enni amikor éhez lesz.Azt hiszem így a helyes. Régen erőltettem a lánykámat hogy egyen és egyen ha kevesebbet evett a kelleténél,hogy aztán sokszor kudarcba fulladt az evés.Ilyenkor persze egyikünk sem érezte jól magát.Engem pláne ilyenkor sokszor mardosott a bűntudat,hogy vajon mit csináltam rosszul?Ennek most vége,mert rájöttem hogy ezalatt a három év alatt a lánykám nehezen szokott rá az új ízekre,de később csak megszeretett egyet s mást.. Most tényleg valahogy meg kell szerettessem Bogicámmal a vas tartalmú ételt ilyenek pl. a brokkolit és a tejet.Azt hogy nem szereti a tejet bizony tőlem örökölte,de hátha csak megszereti idővel,szép lassacskán,mert ebben bízzok. Hál Istennek a csirke -és pulykamájat szereti mert puha s finom.A többi húsikát is megeszi,de csak úgy ha felvágom apróra,mint ahogy nekem adták annak idején.

Ezenkívül kapja a C vitamint,a Béres cseppett csak ősszel,télen és tavasszal.

Azt hiszem most már tényleg eleget írtam,és édes Istenem mi ütött belém,hogy ennyit voltam képes írogatni. Oly régen írtam,de most úgy éreztem muszáj volt kiírnom magamból az érzéseimet. Hm.