És újra egy másik év, egy másik történelem kezdete!

Lehet nem hangzik normális dolognak, hogy én mindig féltem elbúcsúzni az óévtől, elsírattam szép csendben magamban az óévet,mint ahogy most is mert a tavalyi évben csupa jó dologban volt részem. Leszámítva a nehéz időszakokat. Szerettem 2010-et!!! És mindig szívesen fogok visszaemlékezni erre az évre. Annyira sajnálom,hogy ismét eltelt csak úgy észrevétlenül EGY ÉV! Bizony mondom rettegve vártam éjjeli 12 órát,azaz inkább nem is vártam, sokkal inkább szívesebben megfogtam volna 2010-et, hogy még maradjon velem! És mert olyan jó volt hozzám. Féltem belépni most az új esztendőbe,mert érzem és tudom előre,hogy mi fog történni most ez év első felében, amire nem szívesen gondolok. Természetesen jó dolog,csak hát egy új év egy újat hoz, valami egészen mást,más érzéseket. Bár sosem szerettem az új évbe belépni,mert amire gondoltam és megéreztem szilveszter előestéjén ezek mind beigazolódtak. Megérzéseim mindig igaznak bizonyultak, ez egy ajándék nekem a Jó Istentől ha ennek is nevezhetem. Ahogy féltem az új év első napján, úgy a kisebb-nagyobb nehézségeket leszámítva jól sikerültek az eltelt évek. És azért mondom,hogy eltelt évek,mert azért fogok egy visszaszámlálási posztot is írni. Csakis magunknak, de elsősorban magamnak.

Még most is emlékszem a tavalyi szilveszterre, éjjeli 12-kor ahogy az ablakon néztem a tűzijátékot abban a minutumban egy belső hang megsúgta nekem, hogy ez év ( volt 2010-ben) egy kisbabám fog születni. S lám így is lett:) Hogy micsoda megérzésem volt,még most is élénken él bennem az akkori röpke gondolatom. Évek óta már tudtam s hívtam,hogy inkább kislányom legyen és a Zselyke nevet kaphassa. Ezt sikerült elérnem. Nagyon akartam, és ez vonzott.... a pozítiv gondolat segített.

Nem mondom,hogy könnyű és felhőtlen lesz a 2011 év. Sőt, ahogy most előre tekintek elég sok megpróbáltatásnak leszünk kitéve. És még mesze van a saját tervem ,már ha végig tudom csinálni.

Először is Bogikám krónikus mandulagyulladással küzd, és így léptünk be az újévbe (erről majd egy másik posztban).

Elsején este rohantunk a kórházba, hogy akkor most adjunk penicillint vagy sem,mivel láztalan volt,de hatalmasra duzzadtak a mandulái. Addig viszont kapta a Cexylt amitől ugye tudtam,hogy ettől nem fog meggyógyulni mivel láttam, hogy milyen csúnyák a mandulái, itt valamit tenni kell. rendesen sírtam,hogy ezzel megijesztettem Bogikámat ami nagy hiba volt részemről,most tényleg nem tudtam fékezni magam.

Másodikától ,azaz vasárnap reggeltől kezdte a penicillint injekcióban. Szerencsére pénteken még időben megvettük a penicillint, abban az esetben ha szükség lenne rá,és szóltunk Rózsika néninek is, hogy tudná-e vállalni az injekciózást hétvégére, ha a helyzet úgy kívánja. És akkor persze nem is kezdtem boldogan az új évet. Leszámítva azt hogy nagyon,de nagyon boldog vagyok ha látom a gyerekeimet mosolyogni és azt hogy áldott jó lányok. Ez a legnagyobb ajándék és érték.

Harmadikától szegény apósomat befektették a kórházba,az egész család kissé lehangolt.Bár senki nem mutatja,csak Zoltán néha érezteti is velem hogy mennyire sajnálja az apját. Szóval alig váltunk pár szót. Lesz ami lesz. Holnap műtik. A legjobbat kívánom a mi családunknak.

Ma Zoltán amikor meglátogatta apósomat csak Bogika felől kérdezősködött,mert végtelenül imádja a kis unokáját. Hiányzik most mindannyiunknak apósom jó hangulata és végtelen jókedve. Ezután másképp lesz sok minden.

Márciusban,lehet hogy ki kell venni a manduláját Boginak aminek nem örvendek,de muszáj lesz mivel mostanában többször esett vissza:S

Áprilisban viszont minden hétvégén ünnepség lesz (születésnapok, keresztelő, húsvét).

És akkor az idén le szeretném tenni a sofőrvizsgámat, már ha lesz kis segítségem?! Szeretném nagyon, de ez még várat magára ,és különben is már évek óta készülök erre. Ugyanis számomra létfontosságú mivel az életformám megköveteli ( itt gondolok a jövőre is), hogy autót tudjak vezetni. Ha nem is a városon kívül, de legalább a környéken igen.

Anyukám,természetesen 50 évesen szerzi meg a harmadik diplomáját, amire rendkívül büszke vagyok. A születésnapja egybeesik az államvizsgával,úgyhogy ha addig egészségesek leszünk akkor tortát sütök :)

Zoltán (33 évesen), és apukám( tavaly 50 évesen) is megszerezték már harmadik diplomájukat.

És akkor a fiók mélyén pihen a lányaim fülbevalói, ideje lenne azt is elővenni és feltenni. Még hátra van a füllyukasztás. Olyan szépek azok a kicsi fülecskék,hogy most sajnálom elrontani azokat. Bár Bogikám többször kérte,hogy tegyük neki fülbevalót,Zselykét még kicsinek tartom a füllyukasztáshoz ,megvárnám vele a 9 hónapot. Magam sem tudom miért, egyszerűen ezt érezem most.

Kinek így, kinek úgy mindenkinek vannak nehézségei az életben.

Boldogságban,szeretetben,egészségben, összetartozásban és derűlátásban kívánok Boldog Új Évet!