Nyakunkon a nehéz szeptember

Homályos most minden előttem,nincs tiszta képem arról,hogy hogyan fognak az események lezajlani a mi házunk táján,DE! egy dolog biztos nagyon nehéz időszaknak nézzünk elébe mindannyian.Kezdődik az ovi és a szülés.Két fontos nagy esemény a mi életünkben.Most csupán azt kell,hoyg mondjam a két szemem sír,nemhogy nevessen. Talán a vége felé amikor már tiszta képet kapok arról,hogy Bogi hogyan illeszkedett be az oviba ,és a kistesó a megfelelő időpontban született-e meg.

Nos, ma reggel fekszem be a kórházba( természetesen a szülészetre) egyelőre meghatározatlan időre,de az is lehet,hogy három hétre amíg meg nem születik a kis csillagocska. Az ok: kissé nyítva a méhszáj,fej nagyon lent van és az előző császármetszés helye vékonyodik:S Egyre nehezebb a várandósság minden perce,görcsöl a hasam és már szigorúan ágyban kell feküdjek ha tetszik,ha nem. Hiába vigyáztam magamra,hiába járt hozzám takarítónő és a vendéglőből hoztam az ebédet ,hogy legalább legyen itthon meleg étel a vége mégis az lett,hogy jóval a szülés előtt a kórházba utalnak. Bár az orvos azt mondta pár napra fektett be,de ezt már nem hiszem el mert előre számíthatok sokmindenre jóra és rosszra egyaránt.Bármi bekövetkezhet.

Bár nem tudom mi lesz az ovikezdéssel,de mindenesetre Bogikám bagyon várja,előre felkészítettem az ovira és arra is,hogy nem leszek itthon ,és hogy egyáltalán miért.Egyelőre úgy tűnik az én okos lányom megértette és felfogta a dolgok lényegét,mármint egy hároméves gyerek gondolkodásmódjával,lelkivilágával és szívével képes megérteni és befogadni (közben a sorokat írva sírdogálok).Nehéz a szívem,a lelkem és mindenem.Iszonyú nehéz a várakozás,tehetetlenség és düh 27 éves fejjel.

Azért van még reménysugár,hogy hátha arra a hétre mire Bogi oviba megy addig pár napra hazaengednek,hogy tudjam elkísérni,együtt lépjük át az ovi kapuját kézenfogva.Ki tudja? Még szerencse ,hogy időben vásárolgattam Boginak ami kell majd az oviba (házi papucs,pizsama,szabaidős váltó ruha, őszi nadrágok és felső).És hogy a kicsi se maradjon ki,neki is vásárolgattunk kis rugdalozókat a Bogitól megmaradt kis ruhák már kimosva,előkészítve.A vasalás még hátra van.Ezt is megoldjuk valahogy.

Amit tudtam eddig minden tőlem telhetőt megtettem,ezután már csak várok valamire,csak azt nem tudom mi lesz ebből a sok ,,valamiből,,.Nincs képem róla,bár tudnám előre az események forgatását,hogy megnyugodjak.Mindezek ellenére megpróbálok higgadt maradni,már amennyire lehetséges.

Nehéz szeptember kezdődik számunkra egy új élethelyzettel,fejezettel.

Zselyke,Anna és Hanna

Mint a három név tetszik nekem/nekünk.

Újabb érdekességre tettem szert,ugyanis esténként amikor Boginak Annapeti mesét olvasgatom,és ahányszor Anna nevét ejtem ki a számon a pici egy nagyot moccan.Élveztem,hogy ahányszor a sorokat olvasva Anna névhez érkeztem akkor rögtön elkezdett igibugizni:)És akkor Bogival megbeszéltem,hogy Anna helyett Hannát fogok mondani meseolvasás közben.Igy is lett bezzeg a lányom jót derült a névváltozatosságon mesehallgatás közben.Csak azért akartam megváltoztatni Anna nevét Hannára mert kíváncsi voltam,hogy akkor is mozogni fog a pocaktesó.Különben is a Hanna sokkal jobban tetszik hangzásban nekem mint az Anna.

Ezek után már csak megválaszolatlan kérdéseim maradtak hátra: Vajon a kicsinek tetszik az Anna név?Vagy megszokta,hogy minden áldott este mesét olvasok a nővérének s olyankor a hangom,a beszédem is másabb mert többet mondok,mesélek mint napközben? Bármi is legyen az oka mindenesetre örülök,hogy felfigyel és hallgatja a legkisebb is a mesét.

Két név variáció tetszene nekem:

Vécsey Zselyke vagy Vécsey Zselyke Hanna.

Az utóbbi állítás azért lenne jó,mert akkor tudna választani,hogy melyik néven szólítsák,s így könnyebb lenne.

Bár Zoltán egynevű,én pedig kétnevű vagyok akkor miért ne lenne úgy hogy az egyik gyereknek egy neve lesz,a másiknak viszont kettő?

Sokszor elgondolkoztam azon,hogy minek kell két keresztnév ha csak egyet használnak a mindennapi életben? Talán az életsors is befolyásolja a minevünket?

Jó kérdés.

Ha az egyik,akkor a másik....

Most már átéltem,megtapasztaltam a kétgyerekes létet.Nem számít,hogy a nagyobbikom nem volt itthon egész nap, a kisebbel még egyben vagyunk,de már nagyon jól tudja mikor zavarjon engem.Volt időm muffint sütni Bogikának,jutott időm magamra,olvasásra,pihenésre. Bár én nem vagyok nagy alvós,lustizós típus,,de gondoltam egyet ha Bogi nincs itthon kihasználom azt az időt,hogy egyet alszom a délután Érdekes módon amíg a konyhában tevékenykedtem, vagy az ágyban nyugodtan olvastam addig Zselyke nyugodtan aludt a pocakomban.De amikor nagy nehezen elhatároztam,hogy én most már tényleg aludni szeretnék,szépen lefeküdtem a legkényelmesebb pózban, pont akkor kezdett nagyokat ficánkolni,erőteljesen rugdósni az oldalamat,kapálózni négykézláb (erős,nagy baba lesz),hogy az nem igaz.És mindezt akkor amikor aludni szerettem volna.Forgolódtam jobbra balra,próbáltam háttal aludni egyik sem volt jó,Zselyke bezzeg kitartóan rugdósott. Meg sem született,de ebből már arra következtettem,hogy ha az egyik nem lesz itthon,békén fog hagyni hogy valamit nyugodtan megcsináljak,addig a másik kitartóan nyúzni fog engem valamiért:) Lehet így lesz,habár ki tudja. Bár még nem vagyok igazából kétgyerekes anyuka, csak leszek és már számíthatok mindenre. Elgondolkodatott ez a téma.

Most aggódni kellene?

Nem tudom rendesen kiélvezni a várandósság minden percét,főleg hogy tegnap kerek perec a nőgyógyászom kijelentette pihenjek,feküdjek minél többet és ne járkáljak sokat.Azt hittem a szokásost mondja,hiszen eddig is ugyanezt mondogatta, és nem feküdtem annyit amennyit kellett volna.Sőt tényleg valóban sokat járkáltam,végeztem a háztartási munkát,sétálgattam,autókáztam.Keserűen veszem tudomásul,hogy ennek is vége lenne? Bár nem hinném,mert azért nem szeretném elhanyagolni magam. Mégpedig azért kell pihenjek sokat,hogy nehogy koraszülés legyen a vége vagy elfolyjon a magzatvíz:( A nőgyogyászom igazából csak jót akar és azért figgyelmeztet mert ez az ő felelőssége is,nem csak az enyém.Így a vége felé sem tudok felhőtlenül örülni az áldott állapotnak ahogyan normális körülmények között ha nem kellene sokat feküdjek( azért nem árt meg egy kis séta,mozgás) akkor másképp lenne a várakozás.De most komolyan minden saját lépésemet is kell figyeljem,hogy mit csináljak és mit ne,mert mondjuk sokáig pihenni sem szeretnék,deerre is szükség lesz.Éppen ez aggaszt engem. Rossz érzés várni,pihenni,aggódni,hogy most vajon mi lesz? Bár jól esik fennhangon kipanaszkodnom magam,de halkan hozzáteszem hogy a szívem tele van boldogsággal és várakozással.Csak a legjobbakat remélem magunknak,és tényleg már nagyon várom szeptember végét,hogy már túl legyünk mindenen ,és többet ne halljam hogy mennyit kell pihenni,mert félő hogy baj lesz (azt nem szeretem, hogy túlféltenek vagy körülöttem forognak,mert van olyan érzésem hogy nem szívesen segítenek,csak muszájból).Ez van.

És mindezek tetejébe továbbra is szedhetem:

a Nospat (ha az alhasi tájékon görcsöt érzek)

Elevitet

és Mg+B6.

Még van egy megválaszolatlan kérdésem,hol van a beígért muffinsütés,mert dolgozni nem fognak engedni:( Hátha ezt még meg tudom csinálni.

És a kalandpark? Hát még oda se mehetek,hogy legalább lássam a háromévesemet ahogyan mászkál a kicsiknek felállított mászokán.Most nyílt meg a Hargitán.

Elmarad most a Lövétei hétvégi pónilovacskázás is.Bár a hétvégi városnapokon pónilovacskázott Boglárka,csak épp jól kifogtam azt a napot ugyanis fényképezőgépet nem vittem magammal:( Általában mindig magammal hordom mint valami fotóművész csakis a lányom kedvéért,de most ez se jött össze.

Hétvégén mégcsak Gyergyóba se tudok elmenni az EMI táborba,hogy találkozhassak Kata barátnőmmel és a 4 éves-illetve 1 éves lányaival.:(

Tehetetlennek érzem magam,és még mennyi teendő vár rám csak bízni tudok abban,hogy mégiscsak lassacskán meg tudok csinálni mindent.

Miért pont énvelem történik mindez,csak itthon üljek mint egy magatehetetlen aggastyán mint aki a végét járja. Bocsi,ezért a kifejezésért.Tulajdonképpen örülnöm kellene az egész napi,,lustálkodásnak,,,de azért mégsem igazából sikerül.Amikor Zselykére gondolok, hogy milyen formás kerek fejecskéje van,szép hosszú baba vagy egész nap mocorog a hasamban, ez nagy segítség nekem. Ilyenkor el tudom hessegeteni a fejemben megforduló temérdek gondolataimat és csak a picié vagyok.Azért most lassan telik minden perc,óra és nap közben úgy érzem sosem lesz vége.

De komolyan.

Egyre nehezebb

Sokminden egyre nehezebbé válik számomra,nyűgösebb vagyok a kelleténél főleg akkor ha ki vagyok fáradva a nagy melegben.Ez normális jelenség az én állapotomban lassan a 8-ik hónapban lépve.

Nehezen bírok a nagy melegben tevékenykedni,legszívesebben egész nap csak pihenék,de ki lehet bírni csak közben szédülök.De nem panaszkodok (legfeljebb magamnak mert sajnálni engem nem kell).

Nehezen tudok éjszakánként aludni sehogy se jó nekem bármilyen irányú fekvőhelyzet,így aztán előfordul olyan éjszaka amikor nem is alszom.

Újabban három napja dagadnak a lábaim,csak reggelre lohadnak le rövid időre

És négy napja érzem esténként,hogy a sav jön fel és a torkomban megáll ami aztán csíp nyelés közben (az okát nem tudom?!),gondolom az áldott állapot is befolyásolja.

Zselyke egész nap csak mocorog (rengeteget megállás nélkül),csak éjjel alszik ő is ha le vagyok feküdve.Többnyire csak este szoktam pihenni,napközben leülök lepihenek,és utána folytatom azt amit abbahagytam.

Pár napja arra lettem figyelmes,hogy a pici lábacskáival olyan erővel nyomja az oldalamat,hogy az már szinte fáj,és mindezt csak este amikor az oldalamra fekszem.

Közben minden ok-és ok nélkül dühöngök csak úgy saját magamban ( azt hiszem van is miért,csak nem szívesen számolok be erről).

Ez a nagy meleg tényleg kikészít.de komolyan már alig várom az őszt,hogy megszülessen a másodikom,hogy láthassam.Tényleg már nagyon várom ,hogy ezt követően majd azt vehessek fel amit akarok.Bármit.

30-ik héten Zselykével :)

Tulajdonképpen örülnöm kellene,hogy már betöltöttük a 30-ik hetet hiszen már lassacskán a vége felé járunk a szülésnek,de fellélegezni még mindig nem tudok,hiszen mint említettem az előző bejegyzésben most kedden voltam konrollon. Zselyki szépen fejlődik,a méretek megfelelőek csupán amit láttam azt az orvos is fennhangon is megerősítette,hogy milyen hosszú lábai és ujjai vannak ami mosolyra késztett.Nemhiába hiszen Boglárkának is hosszú,nyúlánk lábai és ujjai vannak,ezért semmi kétség,hogy a második csöppség is örökli( családunkban Zoli,a két nagyapa a nyerő,és hogy én se maradjak ki).

Az orvos a lelkemre kötötte,hogy amint lehet pihenjek gyakrabban szedjem ahogy eddig is az Elevitet,a Magneziu+B6-ot és 10 napig a Nospat mert azért néha görcsöléseim vannak,még akkor is ha nem veszem észre. Mondjuk amikor sokat mocorog azért érzem,hogy keményedik a pocak.Az elején azért kellett vigyázzak,hogy nehogy elveszítsem,most meg azért hogy nehogy koraszülés legyen.Ezek után időnként úgy érzem,hogy semmihez sincs türelmem,minden gondolatom Zselyki körül forog,és már alig várom, hogy a karjaimban tarthassam a picit hogy megnyugodhassak, láthassam,hogy minden rendben van. Nem volt gondmentes ez a várandósság,úgyhogy megviselt sokminden,a lényeg hogy a nehezén túl vagyunk.

A méhen belüli fejlődésről azért nem írok,mert Bogival sem írtam s biztosan mindenki tudja a fejlődési állomásokat a könyvekből,internetről.

A 29-ik héten

Komolyan mondom feltűnt nekem,hogy akárhányszor kezemet a pocakomra teszem,akár percek,órák teltek el hihetetlen,de mégis igaz ,hogy elkezd rögtön odabent mocorogni,nagyokat rúgdosni egyértelműen vissza jelez nekem,hogy tudja,érzi hogy én simogatom.Talán a szoros kapocs ami összeköt minket lelkileg-testileg vagy érzi az én kezem érintését mintha vibrálna, és azért mozog egyfolytában ahogy a kezem oda érintem a hasamhoz.Úgyhogy magamban olykor mosolygok,hogy mindjárt odáig fogok jutni,hogy még véletlenül se simogassam meg a hasam nehogy felköltsem,megzavarjam a picit. No,ez képtelenség mert azért nem tudom megállni,hogy meg ne simogassam a pocim,de jól esik ez a visszajelzés ami odabentről jön. Bogicámmal ilyesmit nem tapasztaltam,habár amikor vele voltam várandós akkor is sokat beszéltem hozzá,simogattam a hasam.Csakhogy Bogica éppen fejjel lefelé volt feküdve,és mondanom sem kell mennyire vágytam arra,hogy gyakrabban mozogjon,küldjön magáról életjelt hogy jól van,s mivel első terhességem volt így aztán kicsit aggódtam miatta. Ezzel szemben Zselyke keresztbe van feküdve,befordulni biztosan már nem fog,és így van bőven helye hogy egész nap megállás nélkül igibugizzon ha kell, ha nem. Időnként olyan érzésem van,hogy a második kislányom nem alszik a pocakban,már most nagyon eleven kiscsaj:P Hogy őszinte legyek azért nagyon figyelmes tud lenni ám,mert amikor tele vagyok,vagy délután és éjszaka amikor alszom akkor csendben van,és hagyja hogy én is aludjak:)

Tényleg olyan jó....

...esténként amikor mindenki lefeküdt,és egyedül maradtam a kis csillagommal mert ilyenkor csak rá figyelek,simogatom a hasam és beszélgetek hozzá.Elmesélem, hogy épp most este ezt vagy azt miért csináltam,az apukája és a nővérkéje mit csináltak este vagy a nap folyamán. Még hétköznap is beszélek a picihez,de este mikor csend van a házban akkor sokkal inkább felfigyel a hangomra, ahogy hozzá szólok akkor már rögtön elkezd kezecskéivel-lábacskáival mocorogni.

Érzem és tudom,hogy figyel rám és ez olyan jó.

28- ik hét

A múlt héten jártunk a 28-ik hétben,most már jócskán a 29-ik hétben járunk,de a pocak egy hét alatt nem nő dinnye nagyságúra:)

Még mindig nehezen szánom rá magam,hogy beszámoljak a várandósság ügyes bajos dolgairól,gondolataimról,érzéseimről.Az első hónapoktól mostanáig.... még várok a beszámolóval.

27-ik hétben járunk