Bogicám feltalálta magát Éváéknál, mászott, labdázott, az asztalon lévő barackot hajigálta le a földre, vette le a tányérról, és rakta vissza a helyére s így tovább többször egymásután amolyan játékként, csakhogy elfoglalja magát valamivel, amíg mi felnőttek beszélgettünk:P
Belemarkolászot a pattotatott kukoricapehelybe is, így aztán ha már ott volt a szeme előtt, érezte a szagját is, hogy bizony milyen finom lehet megengedtem, hogy megkóstolja, bár tudtam, hogy még nem szabad adnom :O De mégis azt lett a vége, hogy ette, ette, és csak ette a patogatott kukoricapehelyt de szerencsére nem nyelt félre, de legalább megízlelgette ott és csak akkor, mert többet nem fogok adni belőle egyelőre, csak mikor nagyobbcska lesz :)Hm, hibás vagyok, nem vagyok hibás, hát aztán mégiscsak meg kell kóstoltassam Bogicámat valamivel. Ha már vendégségben voltunk megengedtem hát aztán ettől a kicsi édességtől nem lett semmi baja szerencsére, de rájöttem, a saját bőröm tapasztalm meg, hogy ezután bárhová megyünk, itthon is előtte nem eszünk semmiféle édességet, mert akkor persze, hogy kívánni, kérni fogja mindenáron:O
Késő délután 7 felé mentünk vendésgségben, de aztán Bogicám volt a főnök mert fél 9-kor jelezte, hogy haza kéne már jönni :P Igy aztán Bogicámhoz alkalmazkkodtunk, bármennyire is marasztaétak bennünket Éváék de mégiscsak egy kisgyerekkel nem lehet sokáig ülni bárhol is vagyunk:P
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönjük a kedves hozzászólást és hogy gondoltok ránk is:)
Hajni és Boglárka