Nem tudtam, megfelelő címet adni ennek a posztnak, de a lényege benne van. Valamelyik nap csak úgy,elgondolkozva mondtam Boginak (kissé bánatosan és mert kérdezte,hogy mi van velem s így nem volt kivel megosszam azt,hogy mire is gondoltam valójában,hát neki elmondtam.)
Ime: ,,Nagyon-nagyon bánom,hogy nem tanultam orvosnak,, erre Bogika kikerekedett szemmel, kissé meglepve konstatálta,hogy ,,Te anyuka vagy,és az orvosi olyan nehéz dolog,,:)
Olyan jól esett ez.
És milyen igaza van az én ötévesemnek,mert elsősorban főállású anyuka vagyok és már késő újból tanulni, még ha lehetne akkor sem tanulnék.
Kis izelítőként hozzáteszem,hogy kémia-biológia osztályban végeztem s valamikor elméletileg oda készültem. Most,hogy látom milyen orvoshiányok vannak és milyen szép szakma az orvosi pálya,többször jut eszembe,hogy mi lett volna ha és ha..... s a többi. Jól esik gondolkozni olyan dolgokon ami megvalósíthatatlan. Számomra.
Egyébként semmit sem csinálnék másképp,mint ahogy most van, van két gyönyörű lányom és ez a legfontosabb az életben. De, lehet hogy a pályaválasztás szempontjából ha elölről kezdeném,akkor százszor is meggondolnám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönjük a kedves hozzászólást és hogy gondoltok ránk is:)
Hajni és Boglárka