Szombat: Hm, nem is tudom hogyan kezdjem a beszámolót mert nagyon lemaradtam a naplóírással a fájó hátam miatt,de most igyekszem a lehet legpontosabban beszámolni november utolsó két hetéről.nagyon jó érzés írni ,hogy a világért sem hagynám ki az életünket betöltő mindenféle,boldog apróságokat.Legyen érdekes vagy nem amit és amiről írok, de a naplóírás boldoggá tesz engem,és ezt a boldogságot ki más adja nekem mint a saját,édes, aranyos pici lányom :) Ezért érdemes írni,még akkor is ha elfog engem néha-néha a lustaság de ez ritkán van így és csak akkor nincs kedvem írogatni mikor nagyon fáradt netalán elfoglalt vagyok:O De az elmúlt hét eseményeit ha nem is örökítettem ide, akkor azt gyorsan papírra firkantottam,hogy aztán idővel mikor gép elé ülök akkor tudjam lassan visszapergetni a fejemben az eseményeket.Lehet nem is esemény hanem csak pár sor lesz ebből.Ki tudja?Mennyire lesz erőm írni,bár tudom hogy nagyon sokaknak nincs türelmük blogot írni gyermekük soha vissza nem térő ,oly szívmelengető pillanatáról.....
Nos, már nem is emlékszem pontosan miért és mire mondta Bogicám ezt az első mondatot,,Hol van?De a lényeg hogy ezen napon mondta ki stb. Késő délután valamit elvettem tőle, azt hiszem az almáját vagy már nem is tudom mit de nem is ez a lényeg hanem az,hogy az én leánykám elős reakciója az volt,hogy visszakövelte az illető micsodát tőlem és kijelentette,hogy:,,Enyém,,:P Közben jól emlékszem arra,hogy épp itt volt anyósom s együtt játszadoztak Bogicával amikoris mosogatás közben megkérdeztem a Bogit,hogy kérsze-e,eszel-e még? Legnagyobb meglepetésemre kimondta saját szándékát hogy,,Később,,-és micsoda igazat mondott a drága galambocskám mert valóban aztán később tényleg megette az előre elkészített ételét( alma,banán,keksz turmixolva kedvence):D Nagyot dobbant ekkor az anyai szívecském, mert nagyon büszke voltam a kicsi lányomra,hogy milyen igazságos volt:)))) Ezt a napot nem felejtem és legfőképpen azt nem amit akkor éreztem. Az est hátralévő részében csak játszottak,játszottak és csak tovább játszottak Apumamával amikoris valamiért elszólta magát és kijelentette a nagymamájának,hogy,,Még egyszer,:P Az a kár az egészben,hogy pontosan nem is emlékszem arra,hogy mit is játszottak.Vagy igen halványan rémlik,hogy mondókázott,énekelt anyósom Boginak amit nagy szertettel hallgatott.
Kis képeskönyvet nézegettünk s szépen felsorolta az állatok neveit. Ezúttal mondta :szarvas,őzike,róka,nyuszi.
Hétköznapi szavak: kifli, kenyér-mert hangosan kérte is.
Vasárnap: Ajaj,engem egész nap szinte az álmosság gyötört,hogy legszívesebben az egész napot átaludtam volna,reggel,délután és persze este is:PMint minden kisgyerekes családnál többnyire az anyát nem hagyják aludni a kicsik,az apukák alhatnak bármeddig amennyi jólesik....Nem volt ez másként nálunk sem minthogy amikor éjszaka valami oknál fogva kissé rosszul aludtam, végre valahára a hajnali órákban kezdtem igazán jól elaludni amikoris az én lányom kezdett kukorékolni:S Úgyhogy ettől a naptól fogva az éjszakáim olyanok,hogy azt sem tudtam egy ideig,hogy kialudtam-e magam vagy sem mert úgy összefolynak a nappalok az éjszakával mert minden csak a kis mimóka körül forgott:)Nos, kezdődött egy új nap, kora reggel 9 óra felé enni adok mimókának, vissza akarok feküdni a saját ágyamban,ezért mivelhogy Bogi ilyenkor világért sem hajlandó lefeküdni akkor magunkhoz vittem.Kicsit eljátszott az apjával, aztán mind ketten kikászálódtak az ágyból, éééén legszívesebben az ágyban aludtam volna húzamosabb ideig:P:O Nos, aludni nem igen tudtam, mert fel kellett kelni,de Bogi hozta hozzám szép sorjában a plüss állatait,hogy ők is aludjanak velem:P:D Ez meg nagyon szép és csodás,jóleső érzés volt,hogy valakinek ennyire fontos vagyok még a reggeli órákban is,még akkor is ha saját kisgyerekem:)
Ugyancsak délután is szerettem volna aludni ,de megint nem sikerült mert amíg életem párja jól kialudta magát a délután,én addig Bogicával játszottam. Ő persze hamarább felkelt, az apja később feküdt le, és amíg Bogi aludt én a konyhában rendezgettem. Pedig megtehettem volna,hogy amikor Bogi alszik akkor én is rögtön lefekszek vele. de nem tettem mert a nagy csatatérben képtelen vagyok pihenni, előbb rend legyen a házban és aztán jöhet a jól megérdemelt pihenés.Sajnos nem így alakult a délutánom,hogy én is fogok aludni legalább kábé fél órácskát,mert a gyerekem és a férjem nem hagytak:( De volt nagy kacagás,nevetés a részemről mert folyton másztak rám,lökdőstek hogy aztán nem lett semmi a oly várt délutáni sziesztából.Ez a nő élete,sorsa ha nem tévedek,de nem is bánom,sőt érdekesnek tartom mert nem az elképzeléseim szerint alakulnak legtöbb esetben a napjaim,hanem a lányom és a férjem ,,dönt,, játékból helyettem.:P Már csak azért is írtam le a fenti sorokat mert nálam nagyon ritkán fordul elő,hogy hirtelen rám törjön a fáradtság,kedvetlenség vagy éppenséggel úgy érzem,hogy egész nap aludnom kéne. Sőt ritkán alszom délután,nagy alvós sem vagyok szerencsére.:)
Hétfő: Ebédre ettünk palacsintát s Bogica asszongyta a palacsintának csinta. Hát ennyi.
Az ünnep délelőttjén még a babájával játszott,kitalálta,hogy csinál kis ülőhelyett a babának a kis párnával :)
Bogit levittünk anyósomékhoz,hogy legyen meglepetés amikor meglássa a fát,volt is nagy ámulás.bámulás,csodálkozás,nézte-nézte,hogy le nem vette a szemét a gömbökkel díszített fáról:) Megfogta a gömböket egyszer azt mondta labda,máskor toás-tojás jelent,a színes villogatót is,hogy nézze meg,hogy forró-e?Mondta is,hogy forró,forró közben nem is volt az:P
A karjaimban ismerkedik az ünnepi díszben öltözött fával, a karácsonyi ünnepet kóstolgatja,ismerkedik az illatával,szépségével:)
