2008.12.17-18( Sz-Cs) Rövid beszámoló

Sz: Bogicát elvittük a szüleimhez,hogy vigyázzanak rá amíg Zolival elmengyünk angyalnézőbe a városba:) Kezdetnek nem is volt rossz ötlet,hogy a szüleimet kértünk fel bébiszitternek bő két órára,mert ritkán vannak magukra az unokával,s különben anyukám mindig szívesen ,bármikor a rendelkezésünkre áll ha Bogiról van szó:)Kicsit félő volt,hogy nehogy sírjon Bogica utánunk mert aztán tényleg apukám nem bírja a gyereksírást,s főleg akkor nem amikor nem tudja,hogy miért sír a kicsi:S Általában a férfiak nem tűrik a gyereksírást,de szerencsére a férjem nem ilyen,kopogjam le:) Mindegy, de az est fénypontjának érdekessége az volt ugyanis,hogy amikor majdnem 2-3 órát a városban lófráltunk,nézelődtünk,tanakodtunk,hogy ezt-vagy azt vegyünk karácsonyra a szülőknek, nagyszülőknek,testvéreknek az idő nagyon elszaladt:O Én pedig nagyon megijedtem,hogy Bogi nehogy keressen minket,álmos legyen vagy valami okból sírni kezdjen.Épphogy vissza mentünk Bogiért édesanyámékhoz elmesélték ,hogy épp 5 perce kezdett keresni minket,hogy hol vagyunk,mert készült haza szegénykém:P Vette a sapkáját,szorította magához és mondta,sapka,közben az én nevemet kiáltotta Hajni,ezután vette a nadrágját,kabátját,sálját ezeket is szorította magához miközben elvette a ruháit mondta,hogy nadrág,kabát,sál:) Az én nevemet hiába mondta,keresett,körülnézett,hogy nem-e jövök-e ki valamelyik szobából:P De szerencsére nem sírt,mert mi épp jókor érkeztünk meg!!!Mostanság bárhová megyünk az én kislányom a főnököm,hogy mikor induljunk haza és mivel mi is egyetértünk a leánykám szándékával így készséggel teljesítjük azon óhaját,hogy öltözködni kezdem a kicsi galambocskámat:) Mivel időigényes ruhát váltani,cipőt húzni,hogy utoljára húzzuk fel mi a cipőnket,mikor már majdnem felöltöztettem Bogit.Hát ennyi volt a kis mese.
Cs: Nem számolok be a napi teendőkről mert nem is annyira fontosak és időigényes,fárasztó annyit krónikázni,de az esti fürdetés után öltöztetés közben, érdekes arckifejezésnek voltam tanúja a kislányom részéről. Valamiért csak úgy elkezdett nagyokat viháncolni,kacagni,nevetgélni,hogy már én sem tudom miért csinálta ezt,viszont elárulom,hogy nem hagyta, hogy öltöztessem.A pelenkázásnál, a body alsó gombját nehezen tudtam összekapcsolni mert a karomat szorította össze a lábacskáival,hogy aztán persze én sem bírtam ki,hogy ne nevessek a kislányommal együtt:)Kifejezetten jókat kacagtunk,mulattunk ,hogy én bármennyire is igyekeztem,erőlködtem,minden erőmet összeszedtem,hogy az erős kislányomat résen fogjam,hogy haladjunk az öltöztetéssel mert az idő telt, a kislányom látva,hogy én is készülök nevetni vele együtt még jobban kihasznált engem.Egyszerűen az erőm fogytán volt a bájos,nevetgélős,mosolygós,izgős-mozgós kislányom láttán,éspedig még azért is mert egyszerűen nevethetnékem támadt nekem amikor a kislányom még erősebben összeszorította a karjaimat,hogy sehogy sem bírtam vele:P nevettem saját saját magamon,hogy milyen gyönge vagyok,nevettem azért hogy milyen erős,játékos kedvében volt Bogicám,hogy aztán hagytam csináljon velem amit akar...... Ez számtalanszor előfordul esténkén,hogy ilyenkor nem bírom ki hangos,hasfogó nevetés nélkül amikor elmászik a leánykám két öltözés közben,hogy aztán rohangászok utána,de így is még hangosabban kezd kacagni Boglárka:) Végül aztán sikerült komoly,szigorú arc kiefejezést színlelnem a kislányommal szemben a fent leírt jelent után,hogy aztán nem bírtam ki,hogy ne szórakoztassam el valamivel a leánykámat.Így aztán öltöztetés közben azt találtam mondani a kislányomnak,hogy sírjál a játék,változatosság kedvéért,és micsoda öröm volt látni,hogy Bogi megértette a kérésemet,mert összehúzta a szemecskéit mintha sírna( közben mosolygott).De mikor mondtam,hogy kacagjál akkor fülig érő szájacskájával mutatta,hogy kacag egyszer halkan,máskor hangosan:) Ezek után többször mondtam Boginak egymásután felváltva,hogy kacagjál-sírjál szópároskát:) Lehet ebből tanulni isamolyan mimika szórakozás volt. Nos azért,elárulom igazi kis mókás játékkal végződött az este,mert jólesett Bogicámnak és nekem is.