Már hetek óta be se kapcsoltam a számitógépet, mert nincs sem időm, sem türelmem. Helyette értelmes dolgokkal foglalom el magam, és rendre születnek a terveim, amik remélhetőleg sikerülni fognak.
Minden pillanatát élvezem a babázásnak és nagyon nagyon hálás vagyok a Jóistennek kicsi Rékáért, mert megérte az a sok-sok szenvdés, várakozás. Egyszóval teljes az öröm mint a három gyerekemmel, most mondhatom, hogy igy lett teljes a mi családunk.
Röviden a lányokról: Bogi az első félévet csak szinjeles 10-sel zárta, amit most másképp irják és persze románul: foarte bine-vel. Csendben büszke vagyok. Fel is irta anyósom a felra, hogy ez most nagyon jó és szép, csak megtartani nehéz lesz hosszú távon. Amolyan mini kamasz lett. Sértődékeny, többször rá kell szóljak, hogy pakolja össze a tanulnivalóit a táskájába, pakolja össze a játékait, vegye fel pizsamáját és mosson fogat. Ezeket nem mindig szivesen csinálja, főleg nem este, mert fárad és látszik is rajta.
Zselyki: napközis. Ő valahol a középen van, aki mindenhol hallatja hangját, hogy nem lehet elfelejteni, mert most valahogy az első és harmadik gyerekünk kapja a legtöbb figyelmet, ami érthető a mostani korszakot nézve. De nekem sokszor volt lelkiismeretfurdalásom miatta, hogy hát igy állunk?! Zselyke a leghangosabb a családban, de a legkedvesebb, legbújósabb, szivesen és azonnal segit, bármire megkérem.
Réka sokat nőtt és sokat mosolyog. Bogi szerint Réka sosem fog unatkozni melletünk. Megcsinálták a nyelvfék metszését, hogy a nyelvét jobban ki tudhassa nyújtani és később elkerüljük az esetleges beszédhibákat.
Gyerekeim mellett én is tervezek. Most tényleg neki fogtam tanulni a sofőrvizsgára, hogy legyen némi fogalmam a szabályokról, de nyáron fogok neki, amikor könnyen lehet kimozdulni. Muszáj lesz.
Lassan állok neki Montessori eszközöket is késziteni. autista és tanulási zavaros gyerekeknek,mert szeretnék amolyan Montessori tanulási- vagy fejlesztő felvigyázót nyitn, amit nevezhetek játszóháznak is. Hogy hogyan és ho? Az még a jövő zenéje.
Neki fogtam egy félelmetes tervembe: egy könyvet készülök irni. Cim, téma megvan már csak a kivitelezés lesz hosszú út. Már csak azért is félelmetes, mert Istennek ez a terve velem, hogy irjak meg egy könyvet, amit úgy gondolom, hogy mások is tanulni fognak belőle, és nem sajnáltassák majd magukat. Keserű a szájam ize, hogy mennyi ,, buta,, szülők vannak és megannyi agymosáson mennek keresztül. Elkeseritő.
Szenteste
Bogi mondja: nem is értem, eddig hogy voltam olyan buta, hogy nem akartam megkóstolni a töltött tojást.
Zselyki: papucsostól véletlenül bele lépett a krumplipürés lábosba , és szégyenében ,hogy elterelje a társaság figyelmét, mondja hogy a cicák nem tudnak beszélni :-))
Zselyki: papucsostól véletlenül bele lépett a krumplipürés lábosba , és szégyenében ,hogy elterelje a társaság figyelmét, mondja hogy a cicák nem tudnak beszélni :-))
Első nagy utazás
Tegnap utazott el Boglárka először Budapestre. Megérdemelte ezt a kirándulást, mert nagyon jó kislány volt mindenféle szempontból:-)) És lásson világot. Mindenre felkészitettem, hogy utazás közben mire figyeljen és az én saját élményeimet is elmeséltem. Azt is hozzátettem, hogy ő is magyar állampolgár és az apai déd nagyanya is Budapesten született.
Réka még csak két hetes volt, amikor is kellett menjünk az útlevél osztályra fényképet csináltatni. Héten is sok elintéznivalóm volt -polgármesteri hivatal, munkaügy és végül a közjegyzőhöz papirokat elintézni, hogy Boglárkát elengedjük az országból nagyszüleivel és az öcsémmel.
Alig várom, hogy haza jöjjön a kicsi-nagylányom, hogy mesélhessen az élményeiről.
Réka még csak két hetes volt, amikor is kellett menjünk az útlevél osztályra fényképet csináltatni. Héten is sok elintéznivalóm volt -polgármesteri hivatal, munkaügy és végül a közjegyzőhöz papirokat elintézni, hogy Boglárkát elengedjük az országból nagyszüleivel és az öcsémmel.
Alig várom, hogy haza jöjjön a kicsi-nagylányom, hogy mesélhessen az élményeiről.
Réka egy hónapos
Drága Réka baba egy hónapos lett. Hihetetlen milyen hatalmas örömet tud adni egy kis csöppség, hogy semmivel sem cserélném el a mostani pillanatot. Minden pillanatát élvezem a babázásnak, magamba szivom a babaillatot ,szándékosan , lassan pelenkáztatok, öltöztetem és képes vagyok órákon át nézni a kis csöppséget.
Oltás
A kórházban megkapta a BCG oltást, de hiányzott a Hepatitis B oltás, igy két hetesen el kellett vigyünk a családorvoshoz ahol megkapta. Szerencsére volt még kettő darab készleten, mert vakcina hiánnyal küzd jónéhány rendelő és a kórház is.
Cumi
Hál Istennek egyik lányom sem szerette a cumit, akárhogy próbáltam a szájukba tenni, hogy megnyugtassam őket, de annál okosabbak voltak,és nagyon jó igy, mert legalább nem szoknak rá a cumizársa, amiről majd később nehéz lenne leszoktatni őket.
Elmaradt és elgondolkodtató dolgok
Idén elmaradt az adventi koszorúnk és a gyerekeknek az adventi naptár, mert nem volt idő felkészülni, amit nem is bánok. Az adventi naptárt bepótoljuk akár az ünnepek után is, hogy 24 napra valami programot iktassunk be ,és legyen meg az apró örömük a lányoknak.
Mindig kerülnek olyan emberek az utamba, hogy inspirálóan hatnak rám, hogy vannak oylan viselt dolgaik, amit én is szeretnék megtanulni. Ilyen fordult elő velem a kórházban, hogy egy olyan nővel kerültem össze egy korterembe, aki szintén háromszor szült császárral, akárcsak én, csakhogy neki van egy 12 és egy 10 éves fia, mig nekem kisebb gyerekeim vannak. Ezért másképp viseltünk a fájdalmainkat... de nem is ez a lényeg, hanem ahogy behozták első nap a műtőből déltől egész estig csak telefonálgatott, ami szintén idegesitő volt és ráadásul románul. Azelőtt magyarul mondta, hogy harmadszor szült császárral. Másnap szintén, hol románul telefonált jó hangosan és gyorsan, hol magyarul beszélt velünk mintha a saját anyanyelvén szólt volna. Igy nem tudtam eldönteni, hogy valójában melyik a saját anyanyelve, csak akkor esett le az állam, amikor egy nővér bejött és maygarul beszélt hozzá, de nem válaszolt. Meglepődtem, amikor a nővér kedvesen, de határozottan megkérdezte, hogy magyarul vagy románul beszélhet hozzá, de valamiért túl büszke volt, ezért mindenkihez magyarul szólt, holott román nőgyógyásza volt. Na, mindegy. Nekem a fáradtságtól, fájdalomtól se kedvem, se erőm és mégcsak mivel nem is hallok jól, csak szájról olvasok, igy nem is volt kedvem sokat beszélni, de amikor már annyiora helyrejöttem, hogy érdeklődtem mi a foglalkozása. és megnéztem a babája szülészeti névjegykártyáját, akkor derült ki, hogy románok és Bákó megyéből származnak: a nő történelem-angol szakos tanár, anyanyelve romám és tökéletesen beszél magyarul, Măineală Vioricanak hivják és a kislányát Andreeanak. Enyhén szólva megirigyeltem ezt a nőt, hogy mennyire vág az esze és hallás után a tanitványaitól tanult meg magyarul... nem is beszélve az angol nyelvről. És mivel 20 éves korom óta mindnen vágyam, hogy angolul tanulhassak, de úgy hogy beszélni is tudhassak, ha nem is szépen, de legalább megértsem és amennyire lehet bátran álljak ki magamért. Nem szeretnék kilógni a sorból, csak azért mert van egy kis beszédhibám....
Most 30 évesen jöttem rá, hogy kivagyok, mi vagyok és mit szeretnék az élettől, rá ismertem önmagamra és mindig arra figyelek, hogy a Jó Isten mit vár el tőlem és úgy haladok előre. Aki ismer az tudja, hogy erős a hitem.
Most három gyerek után azt szeretném, hogy olyan dolgokat vigyek véghez, hogy majd büszkék lehessenek rám. És nem csak. Hanem, hogy lássák, hogy felnőttként is kell tanulni, többek között megmutassam nekik, hogy idegennyelv tanulása a mai világban létbiztosnságot jelent. Egyébként ma is oylan jó volt Bogival tanulni matekból és románból, hogy már dalolva tanultunk.... bevallom iszonyatosan hiányzik a tanulás nekem....
Valahol olvastam, hogy nyelvérzék nem egy veleszületett és állandó dolog , hanem egy fejleszthető készség (még napi szinten is hullámzik). Ráadásul nyelvérzéke mindnekinek van, csak az a kérdés, hogy akarunk-e tanulni?!Nekem több időt vesz igénybe,mert könyvet kell bújnom, mig más hallás után bárhol, bárkitől könynen elsajátithat egy nyelvet.
Mindig van valami új felfedezni , illetve tanulnivaló az életben.
Mindig kerülnek olyan emberek az utamba, hogy inspirálóan hatnak rám, hogy vannak oylan viselt dolgaik, amit én is szeretnék megtanulni. Ilyen fordult elő velem a kórházban, hogy egy olyan nővel kerültem össze egy korterembe, aki szintén háromszor szült császárral, akárcsak én, csakhogy neki van egy 12 és egy 10 éves fia, mig nekem kisebb gyerekeim vannak. Ezért másképp viseltünk a fájdalmainkat... de nem is ez a lényeg, hanem ahogy behozták első nap a műtőből déltől egész estig csak telefonálgatott, ami szintén idegesitő volt és ráadásul románul. Azelőtt magyarul mondta, hogy harmadszor szült császárral. Másnap szintén, hol románul telefonált jó hangosan és gyorsan, hol magyarul beszélt velünk mintha a saját anyanyelvén szólt volna. Igy nem tudtam eldönteni, hogy valójában melyik a saját anyanyelve, csak akkor esett le az állam, amikor egy nővér bejött és maygarul beszélt hozzá, de nem válaszolt. Meglepődtem, amikor a nővér kedvesen, de határozottan megkérdezte, hogy magyarul vagy románul beszélhet hozzá, de valamiért túl büszke volt, ezért mindenkihez magyarul szólt, holott román nőgyógyásza volt. Na, mindegy. Nekem a fáradtságtól, fájdalomtól se kedvem, se erőm és mégcsak mivel nem is hallok jól, csak szájról olvasok, igy nem is volt kedvem sokat beszélni, de amikor már annyiora helyrejöttem, hogy érdeklődtem mi a foglalkozása. és megnéztem a babája szülészeti névjegykártyáját, akkor derült ki, hogy románok és Bákó megyéből származnak: a nő történelem-angol szakos tanár, anyanyelve romám és tökéletesen beszél magyarul, Măineală Vioricanak hivják és a kislányát Andreeanak. Enyhén szólva megirigyeltem ezt a nőt, hogy mennyire vág az esze és hallás után a tanitványaitól tanult meg magyarul... nem is beszélve az angol nyelvről. És mivel 20 éves korom óta mindnen vágyam, hogy angolul tanulhassak, de úgy hogy beszélni is tudhassak, ha nem is szépen, de legalább megértsem és amennyire lehet bátran álljak ki magamért. Nem szeretnék kilógni a sorból, csak azért mert van egy kis beszédhibám....
Most 30 évesen jöttem rá, hogy kivagyok, mi vagyok és mit szeretnék az élettől, rá ismertem önmagamra és mindig arra figyelek, hogy a Jó Isten mit vár el tőlem és úgy haladok előre. Aki ismer az tudja, hogy erős a hitem.
Most három gyerek után azt szeretném, hogy olyan dolgokat vigyek véghez, hogy majd büszkék lehessenek rám. És nem csak. Hanem, hogy lássák, hogy felnőttként is kell tanulni, többek között megmutassam nekik, hogy idegennyelv tanulása a mai világban létbiztosnságot jelent. Egyébként ma is oylan jó volt Bogival tanulni matekból és románból, hogy már dalolva tanultunk.... bevallom iszonyatosan hiányzik a tanulás nekem....
Valahol olvastam, hogy nyelvérzék nem egy veleszületett és állandó dolog , hanem egy fejleszthető készség (még napi szinten is hullámzik). Ráadásul nyelvérzéke mindnekinek van, csak az a kérdés, hogy akarunk-e tanulni?!Nekem több időt vesz igénybe,mert könyvet kell bújnom, mig más hallás után bárhol, bárkitől könynen elsajátithat egy nyelvet.
Mindig van valami új felfedezni , illetve tanulnivaló az életben.
Lányok
Zselyke a héten nem ment óvodába, mert köhögött, igy aztán délutánonként jóformán nehéz volt lefektetni, mert nem volt ahogyan kifáradjon, viszont láttam rajta, hogy nagyon álmos. Az történet a tegnap ,hogy mondtam le kell feküdjön, mire ő magabiztosan rávágta, hogy nem álmos, mert nem dörzsölte a szemét :-)
Zselyke egy kis kofáné, akinek be nem áll a szája és képes az ember eszén túljárni, ha neki úgy tetszik s ilyenkor megnevettet mindenkit. Egyszóval nagyon mókás és szórakoztató, mellette aztán végképp unatkozni nem lehet.
Boglárka egy kis komoly, mini felnőtt. Mindenől tiszta kitűnő jegyei vannak ( ami román nyelven foarte bineket kap a kiskönyvben jegy helyett ). Szegénynek annyi házi feladatot adnak, hogy már kissé mérgelődtem, hogy fáradtan, éhesen jön haza, délután lefekszik aludni ,és amikor felkel akkor áll neki tanulni. Ugyebár a tegnapelőtt hóembert szeretett volna épiteni, de ha fáradt és még korán is sötétedik, akkor sehogy sem fér be az időbe még egy kis szabad játék az udvaron....reggel fé nyolctól egy óráig tanitás, mire hazajön lesz két óra is.... Szóval ami a héten elmaradt, bepótoljuk hétvégén.
Zselyke egy kis kofáné, akinek be nem áll a szája és képes az ember eszén túljárni, ha neki úgy tetszik s ilyenkor megnevettet mindenkit. Egyszóval nagyon mókás és szórakoztató, mellette aztán végképp unatkozni nem lehet.
Boglárka egy kis komoly, mini felnőtt. Mindenől tiszta kitűnő jegyei vannak ( ami román nyelven foarte bineket kap a kiskönyvben jegy helyett ). Szegénynek annyi házi feladatot adnak, hogy már kissé mérgelődtem, hogy fáradtan, éhesen jön haza, délután lefekszik aludni ,és amikor felkel akkor áll neki tanulni. Ugyebár a tegnapelőtt hóembert szeretett volna épiteni, de ha fáradt és még korán is sötétedik, akkor sehogy sem fér be az időbe még egy kis szabad játék az udvaron....reggel fé nyolctól egy óráig tanitás, mire hazajön lesz két óra is.... Szóval ami a héten elmaradt, bepótoljuk hétvégén.
Középső
Zselyke a középső lányom. Ő a leghangosabb, legvidámabb és nagyon- nagyon igazi gyermek tud lenni, amit nagyon szeretek benne, de sokszor mindent most és azonnal szeretne valamit, amit néhanapján nehezen tudok elviselni. Közben belül fegyelmezem magam, hogy Zselyke foglalja el a középső helyett a testvéri sorrendben,és ő rá fokozottan többet kell figyeljünk, mint eddig valaha bármikor. Most viszonylag ő a szivem csücske. És amilyen érzékeny vagyok mostanában, nagyon tudok haragudni, hogyha valakinek ha kicsit is, de nincs türelme Zselykihez. Néha előfordul ilyen is, néha van ilyen. Ettől függetlenül egyformán szeretem mindhárom gyermekemet, csak a természetük, hozzáállásuk is más-más bizonyos helyzetekben, amit tudnom kell kezelni, és ha másnak nincsen, akkor nekem kell fokozottan türelmesnek lennem mindenkihez. Amit mindig tanulni kell, mert áratlanul adódnak bizonyos helyzetek ,és akkor van az úgy, hogy itt és most kell cselekedni, sosem később.
Ugyebár Boglárka az első gyermek, és ő aztán mindenkitől megkapta a kitüntető figyelmet pl. a nagyszülők figyelmét, sőt többet is kapott, mint Zselyke. Figyelmességből, kedvességből, minőségi időből, ajándékokból... ez az amire most nagyon kell figyeljek, hogy Zselykének is járjon, az ami Boginak jár.
Réka a legkisebb csak szopizik, alszik és amikor ébren van, akkor figyel.
Hál Istennek Zselyke részéről nyoma sincs féltékenységnek, mert ott van Bogi akivel együtt hancúroznak, hangoskodnak, játszanak, rajzolnak, társasoznak, gyurmáznak és nagyokat beszélgetnek.... és Bogi nagyon tudja Zselykét is rendezni, ha megkérem rá, mert éppen most nem vagyok elérhető. Tegnap este például Bogi magától olvasott mesét Zselykinek, amig én szoptattam, de ugyanakkor lefekvés előtt, még belőlem is kért, hogy olvassak neki egy másik mesét. Hiába olvasott Bogi meséket, Zselyki igényelte tőlem, hogy én is olvassak fel vagy vigyek be neki egy pohár vizet.
Zselyke nagyon aggodalmaskodó tipus Rékával kapcsolatban.Az első két éjjel kétszer is fel kelt, hogy szóljon nekem, hogy sir.... Ő az a gyermek aki figyel rám és nagyon tud szeretni, mert egy pohár vizet is behozott nekem, anélkül hogy kértem volna, vagy ma egy pohár almalevet tett Boginak....
És akkor jöjjenek az ovis képek:
Ugyebár Boglárka az első gyermek, és ő aztán mindenkitől megkapta a kitüntető figyelmet pl. a nagyszülők figyelmét, sőt többet is kapott, mint Zselyke. Figyelmességből, kedvességből, minőségi időből, ajándékokból... ez az amire most nagyon kell figyeljek, hogy Zselykének is járjon, az ami Boginak jár.
Réka a legkisebb csak szopizik, alszik és amikor ébren van, akkor figyel.
Hál Istennek Zselyke részéről nyoma sincs féltékenységnek, mert ott van Bogi akivel együtt hancúroznak, hangoskodnak, játszanak, rajzolnak, társasoznak, gyurmáznak és nagyokat beszélgetnek.... és Bogi nagyon tudja Zselykét is rendezni, ha megkérem rá, mert éppen most nem vagyok elérhető. Tegnap este például Bogi magától olvasott mesét Zselykinek, amig én szoptattam, de ugyanakkor lefekvés előtt, még belőlem is kért, hogy olvassak neki egy másik mesét. Hiába olvasott Bogi meséket, Zselyki igényelte tőlem, hogy én is olvassak fel vagy vigyek be neki egy pohár vizet.
Zselyke nagyon aggodalmaskodó tipus Rékával kapcsolatban.Az első két éjjel kétszer is fel kelt, hogy szóljon nekem, hogy sir.... Ő az a gyermek aki figyel rám és nagyon tud szeretni, mert egy pohár vizet is behozott nekem, anélkül hogy kértem volna, vagy ma egy pohár almalevet tett Boginak....
És akkor jöjjenek az ovis képek:
 |
| Táncol hátulnézetből |
Bogiról
Bogi nem tud betelni azzal, hogy ő az idősebb, igy most átvette a nagyobb testvér szerepét. Ahol és amikor csak lehet igyekszik nekem segiteni, Zselykinek mesét olvas, Rékával nem tud betelni... .. Első héten mikor hazajöttünk, meg is mondta, hogy Rékának hosszú spagetti ujjai vannak.
Nekem meg mosolyog a hasam....
Tegnap este, négy mesét elolvasott az Icinke Picink könyvből Zselykinek..
Zoli erősen meg van fázva, Zselyke meg köhög, úgyhogy ki vannak tiltva a háló szobából, ahol Réka alszik, igy most én Rékával és Bogival alszom.
Nekem meg mosolyog a hasam....
Tegnap este, négy mesét elolvasott az Icinke Picink könyvből Zselykinek..
Zoli erősen meg van fázva, Zselyke meg köhög, úgyhogy ki vannak tiltva a háló szobából, ahol Réka alszik, igy most én Rékával és Bogival alszom.
Féltem őket
Még mindig sokat hezitálok, hogy zároljam vagy ne zároljam a naplómat, mert nem szeretném sem a magánéletünket, sem a képeinket kiteregetni a nagyvilágnak. Úgy gondolom, hogy aki nagyon kivncsi ránk, az úgyis betér hozzánk olvasgatni, rákérdez, velünk együtt örül, segit, tanácsokat ad és még sorolhatnám.
Sőt, még a fészbukra sem szivesen teszek fel képeket, mert az már tényleg nagyon rosszul esett, hogy sokan használják a webet, de legalább négy embertől elvárhattam volna, hogy egy hogy vagy/ vagytok kérdést feltegyen Nekem. Főleg igy három császár után. Bár tudják, hogy jól vagyok, de mégis, akkor minek mutassak egy képet a három kislányomról? Ha arra sem jut 5 perc idő, hogy megkérdezzék, hogy vagyunk....
Aki úgy gondolja, hogy továbbra is szeretne betekintést nyerni életünk mindennapjaiba, annak külön meghivót küldök.
Legalább tudom, hogy ők közel állnak hozzám, még akkor is ha messzi távolban vannak... két ember legalább őszintén érdeklődött....
Sőt, még a fészbukra sem szivesen teszek fel képeket, mert az már tényleg nagyon rosszul esett, hogy sokan használják a webet, de legalább négy embertől elvárhattam volna, hogy egy hogy vagy/ vagytok kérdést feltegyen Nekem. Főleg igy három császár után. Bár tudják, hogy jól vagyok, de mégis, akkor minek mutassak egy képet a három kislányomról? Ha arra sem jut 5 perc idő, hogy megkérdezzék, hogy vagyunk....
Aki úgy gondolja, hogy továbbra is szeretne betekintést nyerni életünk mindennapjaiba, annak külön meghivót küldök.
Legalább tudom, hogy ők közel állnak hozzám, még akkor is ha messzi távolban vannak... két ember legalább őszintén érdeklődött....
Még a pocakban
Néhány szót akarok ejteni, arról az időszakról, amikor Réka még a pocakomban volt, hogy mennyire foglalkoztak vele, aggódtak érte, kérdezgették, hogy van, hogy fogják hivni és még sorolhatnám.... És én persze mint aki álmodik úgy válaszolgattam kissé érthetetlenül, csodálkozva, döbbenten, hogy öööö ez nem lehet igaz, hiszen ők is tudják már. Valahogy igy kezdődött az egész várandóssággal teli időszak.
Még a leges legelején ,amikor másfél hónaposan először kórházba kerültem, mert elkezdtem vérezgetni, akkor még nagyon friss volt az élmény, és az a tudat, hogy ezt a babát nagyon akarom, bármiáron ,de küzdeni fogok érte. Bár nem jósoltak nagy reményt. Mégiscsak az orvos nagy bátorságnak titulálta az állapotomat, hogy két császár után be mertem vállalnia harmadikat, de közben meg is nyugtatott, hogy most a feltámadást ünnepeljök, mert pont húsvét votl akkoriban. Szigorú megfiygelés alatt tartottak, ágy nyugalmat rendeltek el, kaptam g9rcsoldókat injekcióban, vitaminokat és a folsav sem maradhatott el. Aztán néhány nap múlva kiengedtek a kórházból, de alig hogy hazajöttem, valamiért felmérgelődtem, és másnap újra a kórházban kötöttem ki, de itt már sirva, hogy hogyan tovább....Újból beutaltak és kezdődött minden előlről, viszont a lelkem mélyén tudtam és hittem, hogy csak az első három hónap a legnehezebb, amikor semmi sem biztos, amikor aggódva várjuk hogy lássuk az az Új Élet elindul-e, megatapad-e, megamarad-e. Anno annak idején isátéltem ugyanezt Zselykével, és előtte már volt egy veszitésem.... Emiatt dühös voltam, hogy mindez miért pont velem történik, de a sok negativ élmények hatására kitartottam az elhatározásom mellett.
Azt kell mondjam, hogy az idő, a szerencse, a kiartás és a hitem engem igazolt.
Anno nagyon féltettek engem ,ettől a harmadik terhességtől, hogy hogyan fogom kihordani, nem-e lesz valami baja a babának vagy netalán koraszülött, ami sajnos manapság elég gyakori esetnek számit ( láttam és hallottam is a kórházban).
Azt kell, hogy mondjam, hogy a várandósság végéig velem volt a Jó Isten, és most már Réka születése után (szölésről egy másik posztban), mindennap hálát adtam a Jó Istennek, örömkönnyeket ejettem sokszor is, amikor senki nem látott, hogy milyen jó ,hogy nem lett koraszülött babám és egy makkegészséges harmadik kislány édesanyja lettem. Maximálisan büszke vagyok, hogy három kislányom van és érzem, hogy ezúttal igy lett teljes kerek a mi családunk.
Még hátra van hosszú lista, hogy mennyi mindent kibirtam a várandósságom alatt, ahelyett hogy végig feküdtem volna....
Visszatérve arról a két jó fej egy Silló Géza nevű szomszéd gimnáziumi tanár úrról és egy Solymossi Alpár nevű lelkipásztorról, akik viccesen, jókedvűen nekem szegeztek egy -egy kérdést: Előbbi még a nyár elején megkérdezte tőlem, hogy hogy van Réka? Én meg döbbenten néztem Géza bácsit, hogy hiszen ő kellene tudja, hogy van Réka, merthogy az ő fogorvos lányát is Rékának hivják (ahová Bogi is jár). Látván a csodálkozásomat, gyorsan helyesbitett, hogy a pocakomban lévő Rékáról kérdezget.... később jutott el a tudatomig, hogy hoppá nekem ismét lányom lesz, akit Rékának fogjuk nevezni. Akinek nevét a nővérkéje Boglárka választotta.
Utóbbi a lelkipásztor- akivel véletlenül összefutottam, egy nap november elején, amikor Bogit hoztam haza az iskolából, és nekem elkezdett bókolni, hogy milyen szép kismama vagyok, nem hiztam semmit..... még ekkor is döbbenten néztem, hogy ez a pasas biztos szereti a nőket. Vagy mi? Eléggé abnormálisank kezdtem magam érezni..... végül megkérdezte, hogy fogják hivni (pedig már nagyon jól tudta a férjemtől ), de még azértis tudni akarta tőlem, igy rávágtam, hogy biza Rékának fogják hivni. Mire ő viccesen nem Zsófinak? Mig én a fejem csóváltam ,hogy bizony nem, de közben már alig vártam, hogy már szem elől tévesszem. Jogosan kérdezgette,hogy hogy fogják hivni a mi harmadikunkat, mert neki is van három lánya:, születési sorrendben Bogi, Zsófi és a legkisebb Zselyki. Mig nálunk is Bogi, Zselyki és végül Réka... .Hát igy....
Végezetül sosem szerettem a szájról szájra terjedő hireket, hogy velem mik is történtek....mert alighogy kijöttem a kórházból, már a boltos néni is tudta, hogy hol voltam és hogy terhes vagyok, holott még alig látszott a pocakom. Én viszont szép csendben, ameddig lehet őrizni akartam a várandósságomat a nagydobra verésnél.
Lényegben a lényeg, hogy túl vagyok a nehézségeken, izgalmakon....
Még a leges legelején ,amikor másfél hónaposan először kórházba kerültem, mert elkezdtem vérezgetni, akkor még nagyon friss volt az élmény, és az a tudat, hogy ezt a babát nagyon akarom, bármiáron ,de küzdeni fogok érte. Bár nem jósoltak nagy reményt. Mégiscsak az orvos nagy bátorságnak titulálta az állapotomat, hogy két császár után be mertem vállalnia harmadikat, de közben meg is nyugtatott, hogy most a feltámadást ünnepeljök, mert pont húsvét votl akkoriban. Szigorú megfiygelés alatt tartottak, ágy nyugalmat rendeltek el, kaptam g9rcsoldókat injekcióban, vitaminokat és a folsav sem maradhatott el. Aztán néhány nap múlva kiengedtek a kórházból, de alig hogy hazajöttem, valamiért felmérgelődtem, és másnap újra a kórházban kötöttem ki, de itt már sirva, hogy hogyan tovább....Újból beutaltak és kezdődött minden előlről, viszont a lelkem mélyén tudtam és hittem, hogy csak az első három hónap a legnehezebb, amikor semmi sem biztos, amikor aggódva várjuk hogy lássuk az az Új Élet elindul-e, megatapad-e, megamarad-e. Anno annak idején isátéltem ugyanezt Zselykével, és előtte már volt egy veszitésem.... Emiatt dühös voltam, hogy mindez miért pont velem történik, de a sok negativ élmények hatására kitartottam az elhatározásom mellett.
Azt kell mondjam, hogy az idő, a szerencse, a kiartás és a hitem engem igazolt.
Anno nagyon féltettek engem ,ettől a harmadik terhességtől, hogy hogyan fogom kihordani, nem-e lesz valami baja a babának vagy netalán koraszülött, ami sajnos manapság elég gyakori esetnek számit ( láttam és hallottam is a kórházban).
Azt kell, hogy mondjam, hogy a várandósság végéig velem volt a Jó Isten, és most már Réka születése után (szölésről egy másik posztban), mindennap hálát adtam a Jó Istennek, örömkönnyeket ejettem sokszor is, amikor senki nem látott, hogy milyen jó ,hogy nem lett koraszülött babám és egy makkegészséges harmadik kislány édesanyja lettem. Maximálisan büszke vagyok, hogy három kislányom van és érzem, hogy ezúttal igy lett teljes kerek a mi családunk.
Még hátra van hosszú lista, hogy mennyi mindent kibirtam a várandósságom alatt, ahelyett hogy végig feküdtem volna....
Visszatérve arról a két jó fej egy Silló Géza nevű szomszéd gimnáziumi tanár úrról és egy Solymossi Alpár nevű lelkipásztorról, akik viccesen, jókedvűen nekem szegeztek egy -egy kérdést: Előbbi még a nyár elején megkérdezte tőlem, hogy hogy van Réka? Én meg döbbenten néztem Géza bácsit, hogy hiszen ő kellene tudja, hogy van Réka, merthogy az ő fogorvos lányát is Rékának hivják (ahová Bogi is jár). Látván a csodálkozásomat, gyorsan helyesbitett, hogy a pocakomban lévő Rékáról kérdezget.... később jutott el a tudatomig, hogy hoppá nekem ismét lányom lesz, akit Rékának fogjuk nevezni. Akinek nevét a nővérkéje Boglárka választotta.
Utóbbi a lelkipásztor- akivel véletlenül összefutottam, egy nap november elején, amikor Bogit hoztam haza az iskolából, és nekem elkezdett bókolni, hogy milyen szép kismama vagyok, nem hiztam semmit..... még ekkor is döbbenten néztem, hogy ez a pasas biztos szereti a nőket. Vagy mi? Eléggé abnormálisank kezdtem magam érezni..... végül megkérdezte, hogy fogják hivni (pedig már nagyon jól tudta a férjemtől ), de még azértis tudni akarta tőlem, igy rávágtam, hogy biza Rékának fogják hivni. Mire ő viccesen nem Zsófinak? Mig én a fejem csóváltam ,hogy bizony nem, de közben már alig vártam, hogy már szem elől tévesszem. Jogosan kérdezgette,hogy hogy fogják hivni a mi harmadikunkat, mert neki is van három lánya:, születési sorrendben Bogi, Zsófi és a legkisebb Zselyki. Mig nálunk is Bogi, Zselyki és végül Réka... .Hát igy....
Végezetül sosem szerettem a szájról szájra terjedő hireket, hogy velem mik is történtek....mert alighogy kijöttem a kórházból, már a boltos néni is tudta, hogy hol voltam és hogy terhes vagyok, holott még alig látszott a pocakom. Én viszont szép csendben, ameddig lehet őrizni akartam a várandósságomat a nagydobra verésnél.
Lényegben a lényeg, hogy túl vagyok a nehézségeken, izgalmakon....
Öröm
Boglárka ma mondta, hogy a legjobb AJÁNDÉK Réka.
Zselyke szintén a napiba indulás előtt az ajtóban kissé aggódva rám parancsolt, hogy menjek be Rékához, mert sir. Igaza volt , csakhogy én kisértem ki a lányokat az ajtóig :-)))
Zselyke szintén a napiba indulás előtt az ajtóban kissé aggódva rám parancsolt, hogy menjek be Rékához, mert sir. Igaza volt , csakhogy én kisértem ki a lányokat az ajtóig :-)))
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)