Gyerekvárosban

Tegnap a park felé vettünk a sétánkat ahol bő két órát elidőztünk,és aztán Bogicám kedvére futkározott hatalmas leesésekkel -felállásokkal,hintázhatott, libikókázott úgyhogy meghintáztattam aztán egyedül leszállt visszaült a libikókára és így tovább egymásután.Végül aztán sor került a csúszdára is a felügyeletem mellett szépen felmászott négykézláb a lépcsőre a csúszda felé, és mondtam neki,hogy szépen üljön le amit szó nélkül bátran teljesített, és csúúúúússsz máris csúszot is lefelé:))))) Először nem akartam a közepes méretű csúszdára engedni de mivel fél szemmel láttam,hogy egy másik egy éves forma Boginál valamivel alacsonyabb termetű gyereket is engedtek csúszni így hát hagytam én is,hogy örömét lelje a csúszdán:P Miért ne ha ott voltam én és vigyáztam ?!
Ja, igen aztán a semmiből csak úgy egy három éves,kedves kislány oda rohant Bogicámhoz és hatalmas puszit nyomot az arcocskájára:)))) De hogy miért fogalmam sincs pedig nem is játszottak együtt, nem is ismertünk az illető puszis kisasszonyt csak azt láttam, hogy mind a ketten gyönyörű,finom,kedves arcú kislányok, és méghozzá tiszták,elegánsak voltak a maguk módján:P

Gesztenyétől a lépcsőmászásig

Hogy pontos legyek szeptember 23-án elindultunk hármasban Bogica, én és anyósom gesztenyét szedni a Mikó vár elé, de mivel ott még nem kaptunk a földön semmit, ezért a Petőfi iskola felé vettünk az irányt. Kissé csalódtam mivel egészen beleéltem magam abban,hogy együtt mondókázva,sétálva fogjuk fel szedni a gesztenyét a földről, de úgy látszik még várat magára az őszi gesztenyeszedés, mivel egy szemernyi sem esett le a fáról:(((A kezdeti csalódásomat felváltotta a jókedv, az anyai büszkeség mert ahogy mondani szokás minden rosszban van valami jó,s gondolom fordítva is így van.És mindezeket azért mondom mert a kis iskolás gyerekek kaviccsal töltött flakonos üveget próbáltak a magas fa irányába dobni hogyha már gesztenyét nem kaptak akkor legalább valamennyi hulljon le a fáról jelezve hogy itt az ősz, és nagyon de nagyon szükségük volt rájuk azoknak a gyerekeknek az iskolai tevékenységi órákra. Volt is meglepetés mert végtelenül nagyon aranyosak,kedvesek voltak a gyerekek az én drága leánykámhoz, mert bizony nem tévesztették őt szem elől tudták,hogy neki is szüksége van helyesebben szólva kellene gesztenye. Igy aztán bőkezűen tették be Bogicám zacskójába a gesztenyét amennyi lehullott a fáról,és amennyit találtak a földön, és hát mert tényleg versenyben szálltak a gyerekek s úgy rohantak a gesztenye után ,hogy mindenkinek jusson belőle:P Nagyon ujjongott örömömben az én anyai szívecském,hogy egyik-másik gyerek ahelyett hogy zsebre tette volna magának azt az egy szem gesztenyét amit épp elkaptak Bogicámnak ajándékozták felváltva:))))))
És még a mesének nincs vége, mert ezután következett a nem várt csoda, mármint első gyerekes anyukának,hogy az én drága galambocskám nem akart mégazértsem,mégazértsem hazajönni, sem a kocsiba beleülni hanem vette magát, és vissza akart fordulni a gyerekekhez gesztenyééééét szedni :) És mivel én nem segítettem neki visszatérni a lépcsőn felmászni mikor már meguntam a többszörös lépcsőmászást, így aztán persze az én kislányom erőnek erejével ( megyjegyzem,hogy nagyon akarta és lehetséges hogy felmérgelődött magában, hogy nem segítek neki) négykézláb felküszködte magát az alacsony lépcsőn életében először:) A kezdeti négykzlábon való lépcsőmászás lassaban ment, aztán egyre gyorsabban mászott akkor és ott:D Ezek után persze nemhogy hazajöttünk volna hanem továbbra is hagytunk,hogy Bogicám tombolja ki magát,és élvezze az újabban felfedezett négykéz lábon való lépcsőmászást amelyik épp a gyerekek végtelen kedvességének,segítőkészségének és nem utolsósorban a gesztenyének köszönhető:)

Még ilyen is van :S

Tegnap a délelőtt folyamán kimerészkedtünk sétálni a környékre Boglárkával, és mivel általában nem szoktam a turkálóban járni, de most valahogy kivételt tettem, s beléptem már csak a kíváncsiság fúrta az oldalamat. S különben nem szokásom hogy csak úgy belépjek valahová Bogi nélkül, de mivel nem állt szándékomban a turkálás, csak körülnéztem ,hogy milyen ruhák vannak,mivel általában hétfőn szoktak új árukat kapni.Ezért most kint hagytam a kocsiban Bogicámat mivel ugyancsak a másik kocsiban lévő egy éves forma kislányal aki az anyukájáéra várt gondoltam összebarátkoznak, elbeszélgetnek babanyelven vagy épp egymásra mosolyognak s így tovább. De mikor az ajtóból visszafordultam mert mégis megváltoztattam a szándékomat,hogy mégsem nézzek körül alaposan a ruhák közt kissé fájt látni nekem, hogy az én drága galambocskám próbált barátkozni a másik kislányal, mosolygott,mutogatott rá s mondta Neki,hogy baba,baba és baba..... Míg nekem úgy tűnt,hogy amaz a másik kiscsaj egyáltalán nem reagált Bogicám jelzéseire, sőt semmiféle pozítiv visszajelzést nem küldött feléje vagy épp legalább mosolyoghatott volna az én kedves kislányomra. Csak ott ült a babakocsijában mozdulatlanul,üres tekintettel maga elé nézve, semmit sem tudtam kiolvasni a másik kislány szeméből csak azt,hogy nincs értelme a ,,játéknak,, vagy mi egyébnek:O Mintha az t mondta volna az arcocskája,hogy nincs kedvem semmire..... Na de mindegy, de nekem bármennyire is rosszul esett a másik kislány viselkedése,de mégiscsak nagyon,de nagyon büszke voltam az én leánykámra,hogy teljesen nyitott a külvilág felé,barátságosan viszonyul mindenkihez kicsikhez,nagyokhoz egyaránt,és ezt őszintén bevallom:))))

2008.09.14.-Vasárnap

Vasárnap ismét összegyűlt az egész Bölöny és Vécsey család apraja-nagyja egy kiadós pisztráng vacsorára .Ezúttal anyósomék hívták vissza az én őseimet ,ez a gesztus ugyancsak nagyon jól esett nekem, mert nagyon jót tesz a lelkemnek, és legfőképpen Bogica miatt is hiszen ő az első unokájuk a szüleinknek:D Úgyhogy egész vasárnap csak körülötte forgott minden, mindenki csak őróla társalgott,hogy ilyen-meg amolyan édes s még sorolhatnám, s persze még az én leánykám aztán az egész családot is jól meg tudta nevettetni a maga mókás szereplésével...... És persze ahogy ,,udvaroltak,,neki :P Ez úgy volt,hogy mivel másnap kezdődött a tanév s hiába volt bezárva az üzlet csak jöttek délután is a vásárlók gyerekkel,hogy vegyenek virágot,és ugyanakkor mi is végeztünk a pisztrángvacsorával ezért mindenki kiment az udvarra levegőzni. De legfőképpen mi nők mentünk ki Bogicával az udvarra, s hát Baba déd mama oda ment Bogicával a fiúcskához, egymás kezét megfogva körbe táncoltak hármasban:P Ééééés persze,hogy valamivel teljen az idő, legyen jó a hangulat, s nem titkolom azt sem,hogy Bogicám úgy nézte és csak nézte a fiúcskát,hogy ki az? miért olyan alacsony? és még mit tudom én miért de nagyon élvezte a társaságát :))))) A fiúcska szégyellte magát, csak húzódozva fogta Bogicám kezét, igen ám de már az én kislányom ahogy egy kissasszonyhoz illik ő szívesen fogta a fiúcska kezét,nézte,nézte és csak nézte:P Közben mi jókat derültünk a látványon, mert olyan ,,összeillő ,édes,komoly tekintetű pár voltak,,hogy csak na.... :D

Kézenfogva táncoltak körös-körül:)))))))