Tegnap reggel mikor Bogicánkat átvittem a hálószobában az apja még aludt befelé a fal felé fordulva, amikor is az én kedves leánykám odabújt az apjához, megsimogatta hatalmas boldogsággal mint minden reggel.De ezúttal valahogy másképp alakult minden, mert a drága Bogicám apukája nem reagált a simogatásra azonnal mint ahogy várta a galambom, ezért rám nézett kérdő tekintettel, és már majdnem sírásra készen, választ várva tőlem,hogy,,Apa miért nem fordul felém,,? Nos ,mondanom sem kell már a következő percben már úgy jó reggelt puszit adtak egymásnak és boldogságtól ragyogó arccal egymáshoz is bújtak:D Szívmelengető jelenet volt az egész, de mégiscsak hozzátartozik a mindennapi reggelekhez,de képet most sikerült készítenem:)A fenti kép önmagáért beszél........
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönjük a kedves hozzászólást és hogy gondoltok ránk is:)
Hajni és Boglárka