Hol is kezdjem,hogy milyen Boglárkaságok vannak még, amiket másoktól tanult el vagy pedig ő találta ki.
-ha véletlenül le találna esni és a tenyerével a földre támaszkodik, akkor máris bele néz a két tenyerébe utána összedörzsöli,megpaskolja a két tenyeréről a piszkot.
-egy nap még a ruhájába is bele törölte a kezecskéit-helyesebben a két tenyerét
-tegnapelőtt este amikor jól kijátszottunk magunkat Bogicával, le akartam fektetni az ágyába amikoris sírni kezdett, és mivel vajszívű anyuka vagyok a világért sem hagynám sírni csak úgy Bogicámat, Ezért visszavittem a hálószobába s gondoltam adok még kis tejecskét amiből nem kért, hanem szépen felállt nagy mosolyogva, miközben másfelé nézett ( én tudtam mi vár rám), mikor hirtelen a hajamnál fogva húzott engem az ágyra maga után vonva:P Ma reggel is ugyancsak tette magát azzal neke,hogy a huncut mosolyával megsimogatta az arcomat amikor hirtelen belekapott a hajamba,hogy megint meghúzza:P Az én kislányom csak tudja,hogyan kell megtéveszteni az embert azért,hogy mókás legyen az egész játék s ilyenkor persze én is, az apja is, sőt anyósom is egy jót nevettünk rajta. Mert azért őszintén bevallom nagyon kedvesen, finoman tud ám játszani az én galambocskám. És még ott vannak az udvari visítások, saját önszántából való nagy leesések, felállások s majd újra egymásután megismétli nagy jókedvében a felügyeletem alatt, úgyhogy közben nem szokott sírni pedig gondolom azért megüti magát néha:S Szeret az akadályokba ütközni, könyökölve lefekszik a földre az udvaron miközben a lábait tornáztassa vagy pedig ülve táncol hangosan kacagva:P Egyszerűen gyorsan dönt,kitalál valamit Bogicám.
Már a poharát is fel tudja tenni a konyhaszekrény pultjára,könyveket az asztalra tenni, majd levenni lábujjhegyre állva.
-ha véletlenül le találna esni és a tenyerével a földre támaszkodik, akkor máris bele néz a két tenyerébe utána összedörzsöli,megpaskolja a két tenyeréről a piszkot.
-egy nap még a ruhájába is bele törölte a kezecskéit-helyesebben a két tenyerét
-tegnapelőtt este amikor jól kijátszottunk magunkat Bogicával, le akartam fektetni az ágyába amikoris sírni kezdett, és mivel vajszívű anyuka vagyok a világért sem hagynám sírni csak úgy Bogicámat, Ezért visszavittem a hálószobába s gondoltam adok még kis tejecskét amiből nem kért, hanem szépen felállt nagy mosolyogva, miközben másfelé nézett ( én tudtam mi vár rám), mikor hirtelen a hajamnál fogva húzott engem az ágyra maga után vonva:P Ma reggel is ugyancsak tette magát azzal neke,hogy a huncut mosolyával megsimogatta az arcomat amikor hirtelen belekapott a hajamba,hogy megint meghúzza:P Az én kislányom csak tudja,hogyan kell megtéveszteni az embert azért,hogy mókás legyen az egész játék s ilyenkor persze én is, az apja is, sőt anyósom is egy jót nevettünk rajta. Mert azért őszintén bevallom nagyon kedvesen, finoman tud ám játszani az én galambocskám. És még ott vannak az udvari visítások, saját önszántából való nagy leesések, felállások s majd újra egymásután megismétli nagy jókedvében a felügyeletem alatt, úgyhogy közben nem szokott sírni pedig gondolom azért megüti magát néha:S Szeret az akadályokba ütközni, könyökölve lefekszik a földre az udvaron miközben a lábait tornáztassa vagy pedig ülve táncol hangosan kacagva:P Egyszerűen gyorsan dönt,kitalál valamit Bogicám.
Már a poharát is fel tudja tenni a konyhaszekrény pultjára,könyveket az asztalra tenni, majd levenni lábujjhegyre állva.